Az észak-kaliforniai halálos erdőtűzvészben eltűnt személyek száma 1276-ra emelkedett, és a halálos áldozatok száma elérte a 76-ot – számolt be a dolgok állásáról Butte megye seriffje, Corey Khoni vasárnapi tájékoztatóján.
Az állam területén három nagy kiterjedésű tűzvész tombol lassan már másfél hete. Forest Campnál kezdődött november 8 – án.
Az USA történelmének eddigi legnagyobb tűzvésze miatt már több mint 300 ezer embert kellett evakuálni.
A hatóságok már mindent bevetnek, ám a pusztulás tovább hat.
Trump bohóc Észak-Kaliforniát katasztrófa sújtotta területté nyilvánította. Hírlik, hogy hamarosan – talán – „háztűznézőbe” is ellátogat a vidékre.
Viszont mintha az őrültek visszafogták volna magukat. Ezidáig még nem érkezett hír az USA – ból semminemű tömeggyilkosságról. Pedig már vasárnap van. Elmaradna a hétre rendelt…
Az amerikai pszichopaták most vélhetőleg a tévék előtt élvezkednek.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
30 százalékkal megemelték az államtitkárok fizetését
A kormány 30 százalékkal megemelte az államtitkárok fizetését, miközben az elviekben az államtitkári fizetéshez kötött polgármesteri fizetés egy forintot sem nőtt. A polgármesterek háborognak.
A Magyar Hang ugyanis azt írja nyilvános adatok alapján, hogy miniszterek saját hatáskörben emelték meg az államtitkárok alapilletményét, és mindannyian megkapták a maximális 30 százalékos többletet. Ez a számokra lefordítva azt jelenti, hogy míg az előző ciklusban havi bruttó 997 ezer forintot keresett egy államtitkár, május óta 1,296 milliót kapnak.
2016 óta az államtitkárok fizetéséhez kötötték a polgármesteri alapbért, de úgy tűnik, csak papíron. Mert az államtitkárok úgy keresnek többet, hogy a polgármesterek bére nem emelkedett.
Az eddigi rendszer lényege pont az volt, hogy az államtitkári béreket nem lehetett volna anélkül emelni, hogy a polgármesterek fizetése ne emelkedett volna. Az államtitkárok fizetését szabályozó törvényben azonban van egy kiskapu, a rendelkezés szerint ugyanis a miniszter dönthet úgy, hogy az államtitkár alapilletményét legfeljebb 30 százalékkal megemeli, például pluszfeladat esetén (de akár csökkentheti is maximum 20 százalékkal) – ezzel éltek egytől egyig a tárcavezetők.
Egy észak-magyarországi kormányhivatal egy jegyző érdeklődésére úgy védte meg ezt a miniszteri döntést, hogy szerintük pusztán „egyedi, miniszteri döntésből fakadó emelések történtek”, ezért nincs lehetőség a polgármesteri bérek növelésére.
A Települési Önkormányzatok Országos Szövetség (TÖOSZ) elnöke, Schmidt Jenő a Magyar Hangnak azt mondta, amelyik önkormányzat az előírttól több pénzt szeretne a polgármesterének adni, a saját bevételei terhére teheti meg – már ha erre lehetőséget enged a költségvetés. (atv)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: „…az előző ciklusban havi bruttó 997 ezer forintot keresett egy államtitkár, május óta 1,296 milliót kapnak…”
– Merészelje ezek után bárki is állítani, hogy a qrmány nem tesz meg MINDENT SAJÁT BERKEIN BELÜL a dolgozói szegénység ELLEN! Merthogy az állat(m)titkárok IGENIS MMUNKAVÁLLALÓK! DOLGOZÓK!
Figyel ám qrmányunk a nemzetközi statisztikákra is! Gondoljunk bele, hogy most hol állna Döbrögisztán a munkavállalói szegénységet mérő kimutatásban, ha májusban nem emeli meg a béreket?
Az állat(m)titkárokét.
A polgármestereket meg fizessék meg a foglalkoztatóik.
Vége az udvarlásnak, elkezdett megszorítani a kormány
Hat éves rekordot döntött az infláció, miközben a magyar gazdaság nem erősödött meg – Petschnig Mária Zita gyorselemzése.
A magyar gazdaság növekedési üteme (idén 4,5 százaléka) nem tartható fenn, bármit is mondjon a Pénzügyminisztérium, magyarázta Petschnig Mária Zita a Millenium Intézet podcastjában.
Hiába jósol négy százalék fölötti gazdaságbővülést a tárca, már a Matolcsy György vezette jegybank is ennél kisebb növekedéssel kalkulál. Az ok egyszerű: apadnak az uniós támogatások, továbbá nem lehet büntetlenül fellazítani a pénzügypolitikát, indokol a Pénzügykutató Zrt. főmunkatársa.
. A fegyelem persze jövőre még nem áll teljesen helyre, hiszen lesznek választások, de már nincs olyan heves udvarlás (értsd: pénzosztás a választói csoportoknak). Ezt bizonyítja, hogy a Pénzügyminisztérium megszorít: visszavette a lakáskasszák támogatását, csökkentette a kifizetett előlegek (különböző pályázatokhoz) mértékét.
Az igazi baj, hogy magyar gazdaság potenciális növekedése nem erősödött meg – nem véletlen, hogy az MNB 1,6 százalékkal számol. Ugyanis a tapasztalatok azt mutatják, átmeneti időszakban (értsd: az előző uniós ciklus pénzei már kifutottak, az új ciklus támogatásai meg még nem érkeztek meg) ennyit tud magától a gazdaság.
Ráadásul a növekedést a foglalkoztatás bővülése segítette. Csakhogy ennek vége. Egyrészt már 600-700 ezer magyar dolgozik külföldön – és ők zömmel jól keresők, fiatalok. Másrészt egyre csökken – demográfiai törvényszerűségek okán – a munkaképes réteg. Harmadsorban lényegében semmit nem tett a kabinet a munkanélküliek (és ez esetben a közmunkások is idesorolhatóak) érdemi képzése, átképzése érdekében.
3,8 SZÁZALÉK az infláció, erre hat éve nem volt példa. (nepszava)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: „…magyar gazdaság potenciális növekedése nem erősödött meg…ennyit tud magától…”
– Megnyugodhatunk! EZ A RÉMLÁTÁS MAGYARORSZÁGRÓL ÉS A MAGYAR GAZDASÁGRÓL csupán kitaláció. Mivelhogy EGYIK SINCS – se Magyarország se magyar gazdaság! – csupán fikciókkal dobálóznak. Döbrögiék is, elemzőik is.
Ami nem fikció – de mégis az – az a 3,8 százalékos infláció, a 600-700 ezer menekült, az elöregedő és fogyó népesség, a deviancia duzzadása.
De nem fikció a júdáspénzek elapadása sem. Viszont a határon túlra tolni kell a lét, mert vészesen apad a határon belüli fantábor. Ha pedig véletlenül beüt valami malőr, már csak fikció lesz a qrmányzati hatalom és a személyes szabadság és biztonság. Döbröginek és pávatánckarának.
A Gruevszki-ügy kapcsán valószínűleg sok elmélet születik, de kis hazánkat elnézve a legtöbb valószínűleg belesimul majd a korrupt, oroszbarát, Kelet és Nyugat között választani kényszerülő Orbánként, vagy a hazug híreket terjesztő ballib média újabb próbálkozásaiként felcímkézett beállítások közé. S eközben talán éppen a lényeg sikkad el. A Bal-Rad tehát most bepattan a DeLoreanba, visszamegy egy kicsit az időben, és megnézi, hogy ki az a személy, aki jelenleg az üggyel elég jó eséllyel kapcsolatba hozható Információs Hivatal élén áll, majd rávilágít néhány érdekes egybeesésre, gyanús dologra. Ezek ugyanis más ízt adhatnak a történteknek. Talán Orbán nem is orosz parancsot teljesít, hanem jól felfogott saját érdekből cselekszik…
Az Index 2015-ben Dull Szabolcs és a Bal-Rad indexes „rajongója”, a blogot a Political Capitallal együttműködve már simán az orosz propagandaoldalak közé soroló, az ügyészség által jelenleg kissé szorongatott Dezső András tollából származó cikket közölt Czukor Józsefről „A kém, aki jól fekszik Orbánnál” címmel. Az akkor még vajdai külpolitikai főtanácsadóvá kinevezett, volt berlini nagykövet megbízható, szorgalmas diplomataként, ám legfeljebb közepes tehetségű hírszerzőként volt lefestve, aki külföldi karrierje elején a német kereszténydemokratákkal (a CDU-val) foglalkozott kiemeltebben, majd később a Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezetőjeként, illetve bonni első beosztottként jó kapcsolatokat épített ki fideszes vezetőkkel is. Külön megemlítik közülük a polgári titkosszolgálatokat 1998 és 2002 között felügyelő Kövér Lászlót, akinek nem okozott problémát a „szocialisták” alatt Czukor jelölésének támogatása az Információs Hivatal (IH) élére. Hogy mennyi igaz az Index meg nem nevezett forrásai által Czukorról közölt, őt meglehetősen erőszakos, szűk látókörű alakként jellemző közlésekből, nem tudjuk. Elmozdítása után ljubljanai nagykövetként fideszeseknek, berlini nagykövetként pedig mszp-seknek is tett szívességeket. Utóbbi tisztségében a „német–magyar kapcsolatok fejlődését” támogatta, és amikor kellett, a magyarországi kormány mellé állt a diplomáciai csörtékben. Az Index információi szerint jelentéseiből – többekével ellentétben – nem hiányzott az őszinteség, így 2015-ben Vajdánk megértette, hogy külpolitikailag alaposan elszigetelődött a hagyományos atlantista társaság nálánál jóval elkötelezettebb tagjaitól. Talán ez is közrejátszott abban, hogy Czukort végül a közvetlen környezetébe emelte. A pálya újbóli felívelése itt nem állt meg, ugyanis 2018 október 1-i hatállyal Czukor Józsefet kinevezték az IH főigazgatójává, Pásztor István dandártábornok helyére. Diplomatát egy katonaember után? Miért?
Annyi bizonyos, hogy alig másfél hónappal később, Nikola Gruevszki szöktetésénél ez már nagyon jól jöhetett. A Macedónia 1991-es, Jugoszláviából való kiválása óta újra fellobbant, valójában az identitásról és az azzal járó esetleges jövőbeli hatalmi törekvésekről, illetve görög részről az attól való félelemről szóló „névvita” évtizedek óta lehetetlenné teszi a kis ország behúzását egyes nagy nyugati szövetségi rendszerekbe, amelyekben Görögország keresztbe tehet nekik. Macedónia EU- és NATO-tagsága mindeddig lehetetlen volt, ami azért lehetett különösen zavaró Gruevszki közel évtizedes (2006 augusztus 27-től 2016 január 18-ig tartó) miniszterelnöksége idején a nyugatiak számára, mert bár pártjának, a Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártnak (VMRO-DPMNE) a macedón államról és annak macedón lakóiról alkotott felfogása illeszkedett a balkáni orosz geopolitikai érdekekhez, Gruevszki valójában csak flörtölt velük, ugyanis többé-kevésbé elkötelezett volt az EU és a NATO iránt (persze az oroszoknak kétségtelenül jól jött az identitásvita Görögországgal, meg az ezzel fenntartható bizonytalanság, nyilvánvalóan erősíthették is ezt). Ha nem lettek volna izmosabbak a helyi érdekek a nyugatinál, a név kérdésében 2008-ban is megegyezhettek volna a WikiLeaks információi szerint, igaz, ezt Gruevszki jó érzékkel tagadta. A változás reményében az atlantista elkötelezettségű szövetségi rendszereknek (EU, NATO) végül érdekében állt a Vajda korrupt „barátjának” csúfos bukása (nyilvánosságra hozott titkosszolgálati anyagok révén), de annak vizsgálata most nem tartozik a témánkhoz, hogy ez a fordulat mennyiben köszönhető külső erőknek, és hogy az Index története mennyire romantikus. Az viszont már megemlíthető, hogy Gruevszki bebörtönzése Vajdánknak és köre kínai üzletfeleinek a hírét eléggé ronthatja, hiszen ha egy volt miniszterelnök, akinek országa 2013-ban Vezérünket nagyon magas állami kitüntetésben részesítette, és aki az egyik legjobb partnere volt a balkáni migránsügyekben, sőt még a kampányban is számíthatott magyarországi „barátjára”, szóval ha egy ilyen ember börtönbe kerül, az bizony visszahat a vele szoros kapcsolatba kerülőkre. És persze a kínai államot is rosszul érinti egy kiszivárgott beszélgetés után, ha a korrupcióban súlyosan érintett volt macedóniai vezetőt, akinek köreivel a jövőbeli kínai áruforgalom gerincszakaszát képező útvonalról tárgyaltak (kínai állami cég képviseletében), és akinél az autós ügy csak egy viszonylag jelentéktelen dolog, tehát ezt az alakot épp Hszi Csin-Ping alatt zárják be, aki a korrupció elleni harc elkötelezettjeként szerepel a hírekben.
De az még kellemetlenebb volna, ha ennyi idő után a folyamatban lévő közeledés sérülne az EU és a NATO felé, valamint az üzleti kapcsolatok is kárt szenvednének. Márpedig Macedónia a kereskedelmének nagy részét (az erőteljes kínai nyomulás ellenére) még mindig az EU-val folytatja, a legnagyobb partnere exportban és importban is Németország. A sokáig nagyon sikeres VMRO-DPMNE 2016-ban „Európa” egyik leggazdagabb pártjának számított a körülbelül 60 millió eurós összvagyonával, melynek birtokában jóval nagyobb érték felett rendelkezett, mint pl. a németországi CDU, holdudvarának pedig majdnem egy teljes évtizednyi ideje volt a zavartalan gazdagodásra a korrupt Gruevszki alatt. Ha a bukott párt tagjai ellen teljes körű letámadást intéznek, annak hatásai az üzleti kapcsolatokra sokaknak, közülük is elsősorben Németországnak fájnának. Vajon mit tehet Németország és a többi „európai” állam, hogy ennek hatásait mérsékelje? – tesszük fel a költői kérdést. És mit tenne az EU kakaskodását rossz szemmel néző Amerikai Egyesült Államok, akinek Soros démon most is igen jól jön Macedóniában?
További érdekességként kell megemlítenünk, hogy Angela Merkel az utóbb túlságosan gyengének bizonyult, érdektelenségbe fulladt népszavazást segítendő, Jens Stoltenberg NATO-főtitkár és Sebastian Kurtz osztrák kancellár után szeptember 8-án Macedóniába érkezett, ahol többek között találkozott Hrisztijan Mickovszkival, a VMRO-DPMNE vezetőjével, aki akkor pártjához hasonlóan ellenezte a népszavazást. A VMRO-DPMNE a bojkott mellett állt, azonban hamar kiderült, hogy jónéhány képviselőjük mégis elment szavazni, köztük pl. Dragan Danev, Daniela Rangelova, Mitko Jancev. Nem szeretnénk feltételezésekbe bocsátkozni arról, hogy miért változott meg a hozzáállásuk, de az igen-igen valószínű, hogy már akkor sikerült néhány képviselőjüket a kormány mellé állítani a jövőbeli kritikus kérdések tekintetében. És ami talán a legfontosabb most nekünk, az oroszellenességgel nehezen vádolható Macedóniai Nemzetközi Hírügynökség néven futó MINA Report említi meg, hogy bár a DPMNE képviselői közül több mint 27-en erősítették meg nyilvánosan a népszavazás bojkottjára irányuló szándékukat, volt egy számottevő „csendes” részük is, köztük Gruevszkivel… (Gruevszki egyébként még akkor is képviselő volt, kapta a fizetését.) Mi állította meg őket abban, hogy támogassák a bojkott mozgalmat? – teszi fel a kérdést a lap. Nos, az alkotmány megváltoztatásához szükséges kétharmadhoz a jelenlegi koalíció elméletben kilenc fővel kevesebbet tud felmutatni. Azonban úgy néz ki, a magukat „meggondoló” ellenzékiekkel együtt meglehet majd az. Nyolc már rendelkezésre is áll.
És akkor tegyük fel az újabb költői kérdést: vajon a korrupcióhoz szokott párttagok minden ellentételezés nélkül megváltoztatják a hozzáállásukat egy ilyen kényes helyzetben? Ez nem valószínű. Ezért is bukkanhatott fel az a talán nem is annyira alaptalan feltételezés, hogy a jelenlegi macedón kormány a sürgetően szükséges támogatásért cserébe esetleg nem is akarja börtönben látni Gruevszkit. Mert mi is történt körülötte a menekülése előtt? Gruevszki kimerített már minden lehetőséget, hogy elkerülje vagy késleltesse a büntetését. Egyetlen fellebbezése volt még függőben, így a börtönbe vonulás idejét (nov. 8.) eltolták, hogy a bíróság dönteni tudjon. 9-én elutasították a fellebbezését, tehát amint hivatalosan megkapta volna az erről szóló döntést, azonnal be kellett volna mennie. Csakhogy aznap, amikor a bírósági kézbesítő három alkalommal is kivitte, Gruevszki nem tartózkodott otthon. Ez péntekre esett. A kézbesítők meg ugye hétvégén nem dolgoznak, így a folytatás sejthető ebben a felettébb furcsa történetben. A Gruevszkire elméletben ügyelő rendőrség ugyanis nem igazán ügyelt rá, így emberünk megszökhetett, ezen az útvonalon. Pontosabban elmehetett, mert nem is volt ki elől szöknie, legfeljebb a büntetése elől. A szociáldemokratáknak így a feltételezések szerint nem kell félniük egy börtönbe zárt „mártírtól”, aki a későbbi visszatérését segítheti elő, és megkaphatják a nehezen megszerzett ellenzéki támogatást is.
Rakjuk össze a lehetséges képet! Van egy Vajdánk, aki feltehetőleg elég pontosan tisztában van a Gruevszki ügy menetével és állásával, valamint a kényes balkáni helyzettel. Van egy EU, benne különösen Németországgal, amelynek elemi érdeke lenne Macedónia csatlakozása, és van egy NATO, benne az Egyesült Államokkal, mint hatalmas, jóllakott pókkal, melynek szintén. Soros démon körei (egyebek mellett) már társadalmat alapoztak, de Trumpéknak ez is jó, kell a NATO-ba Macedónia. Van egy bukott macedóniai ellenzék, amelytől még mindig nagyon sok dolog függ, és Gruevszki ennek az ellenzéknek volt az egyik vezéralakja 2017-ig, de már nem igazán tűnt úgy, hogy folytatná a harcot. Gruevszki a Vajda „barátja”, és az utolsó szalmaszálba kapaszkodik, hogy egy erős kampánnyal valamit lesikálhassanak a rá tapadt mocsokból. Van egy német hírszerzés (Bundesnachrichtendienst, BND), amely pontosan tudja, mi lenne Németország érdeke egy ilyen helyzetben. Van egy magyar hírszerzés (IH), amelyet Szijjártón keresztül a Vajda vezérel, legújabb hasznos, németeket jól ismerő főigazgatójával. Már régóta sejthető, hogy mi lenne Gruevszki mentsvára, az IH élén bekövetkező változások pedig talán jeleznek. Szeptember 8: Merkel, előtte Stoltenberg és Kurtz. Gruevszki nem biztat a bojkottra. Szeptember 30: népszavazás, sokan Gruevszkiék köereiből is elmennek rá, pedig a VMRO-DPMNE elvileg a bojkott mellett van. Közel a megállapodás lehetősége. Háttéralkuk, „árulók”. November: Gruevszki lehetőségei kimerülnek. „Megengedik”, hogy segítsen magán? Lehet, de csak Tiranáig…
Később segítenek neki, összehangoltan, de alacsony szinten. Az annak idején a Vajdához hű Lovas István által gyakran szapult Deutsche Welle rendkívül gyorsan szerez információkat Gruevszki útjáról. Esetleg szivárogtatnak valakik, akik már tudják, mi folyik? Ki tudja, de lehetséges. Ha igen, akkor nem a magyarok, inkább azok, akik őket is figyelik. Nehéz volt követni a „remekbe szabott” magyar műveletet? Ez az események fényében nehezen hihető, mert bár az albán rendőrség későn ugyan, de reagált a Nagy Ügy (Macedónia betuszkolása a nyugati szövetségi rendszerekbe) szempontjából talán nem is olyan káros akcióra, a szerbek pedig végig hallgattak, a montenegróiak ezt nem tették. Az események során lebukott négy emberünk (kár értük, kiváló ügynökök voltak), a németek duplán jól jártak (úgy néz ki, meglesz Macedónia, és a Vajda orra alá is dörgölhetnek egy kis barnát), mi csak szimplán szarul, de a Vajda háta, orra bírja, arcbőre pedig vastag, mint a rinocéroszé. Ugyanis sokaknak jönne jól (még neki is), ha Gruevszki egy időre eltűnne a képből. Jobb lett volna halkan, de hát Gruevszkit sem ejtették a fejére… A Vajdát meg csapják-vágják, ez nem újdonság, de végtére is most teljesen mindegy a deli Vezérnek, hogy a hazai ellenzéki média mit mond, és azt is érzi, hogy az „európai” sajtó sokkal rosszabb képet már nem festhet róla. Egy dolog az állandóan hangoztatott, de kritikus helyzetekben valahogy sokadrangúvá váló „európai értékek” kérdésköre, és egy másik a gyakorlati haszon, amit Macedónia beterelése hoz az EU/NATO akol számára. Ennek fényében pedig még mindig mondhatja a Vajda, hogy bár lefesthetik akár ördög képében is, nevezhetik oroszcsicskának vagy rongyrázó kínaisegg-nyalónak, a legfontosabb atlantista együttműködésekre barna nyelvvel is mindig készen áll. (A viszonylag zökkenőmentes akolba terelés ára lehet pl. a félrenézés itt-ott, némi szivárogtatás még időben, kis segítség innen-onnan a bűnözőnek, és egy hatalmas médiabotrány, aminek hullámai azonban megtörnek majd a jól kiépített gátakon.) Aztán, hogy miféle mesét kerekítenek a szegény, meghurcolt Gruevszkiről, amit majd eladnak azoknak, akik vevők rá, már egy másik történet. Annyi biztos, hogy Macedóniában a vén Soros démonénál vagy a Vajdáénál jóval tágabb érdekkör szálai futnak össze. A Csúti Schwartz-birtokos bukását ettől még ne várjuk! Majd eljön az is, csak bírjuk ki addig!
A balrad.ru számára – már tudjuk – nem lett könnyebb 2018! Mint az immár 29. esztendeje regnáló hazaáruló és népkifosztó RENDSZER ESKÜDT ELLENSÉGE, a kádárista balrad.ru ha nem is a látványosan üldözött, de a hatalom által nem igazán kívánatos hírblogocska marad. A maga nyomorával együtt.
AMELYNEK LÉTEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE KIMONDOTTAN ÉS CSAKIS A SZIMPATIZÁNSAI ANYAGI TÁMOGATÁSÁNAK KÖSZÖNHETŐ! Sajnos ez várhatóan így lesz/van 2018 – ban is!
KÉRLEK! HA MÁSKÉPP NEM TUDSZ SEGÍTENI, OSZD MEG A balrad.ru TARTALMÁT!
Ez van! Bár a mindennapi napi 14 órás görnyedés a klaviatúra fölött már érezteti hatását! Hogy mi lesz? Meglátjuk. (Lehet át kell térni a balkezes pötyögésre.)
Szóval a régi problémák. Amik között a romlott látás, a lemerevedett nyak, jobb kéz, derék és lábak nem a legnagyobb problémát jelentik balrad.ru adminnak. 64 évesen ezek már kötelező bajok!
Nagyobb gond ezeknél az anyagiak hiánya.
Amit a néhány szimpatizáns rendszeres vagy alkalmi adománya csak enyhíteni képes, megszüntetni nem.
AZ Ő ADOMÁNYAIKAT EZÚTTAL IS HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM!
A balrad.ru számtalan olvasója – a közvetlenül a portált olvasók, a blogot a Fecebookon, Twitteren, VK-n böngészők – csakis nekik, a Bal-Rad-ot rendszeresen támogató tucatnyi, és alkalmilag segítő szimpatizánsok adományainak köszönheti, hogy olvashatja – kommentelheti a balrad.ru – t! CSAKIS NEKIK!
Szeretném megértetni a balrad.ru olvasóival-szimpatizánsaival: SOKKAL SZERENCSÉSEBB LENNE, HA AKIK KEDVELIK A BAL-RAD – OT, HAVONTA CSAK EGY KÁVÉ ÁRÁVAL (nem többel!) TÁMOGATNÁK A HÍRBLOG MŰKÖDÉSÉT!
Ami az olvasónak kb. öt percnyi információ, az a balrad.ru esetében másfél órai munka, vakoskodás.
A balrad.ru havi olvasottsága legkevesebb 300 ezer fő! Ha ennek a tábornak CSAK AZ EGY EZRELÉKE szánna havonta CSAK 500 forintot a balrad.ru támogatására…
Amit megtehetnek postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
Megtehetik a Pay-Palon keresztül:
A “Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on:
amely piktogramm a balrad.ru főoldalának jobb fölső sarkában virít.
Vagy ha kérik a balrad13@gmail.com e-mail cimen, akkor bankszámlaszámot is tudunk megadni.
A beérkező adományokról olvasóinkat – mint mindig – a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk! (Ez minden egyes adomány beérkezésekor közlésre kerül.)
Óriási segítség lehetne a balrad.ru számára nyújtott “technikai-anyagi” segítség is! Ami nem közvetlen adományozást jelent, hanem a balrad.ru tartalmainak a közösségi médiafelületeken (Facebook, Twitter, Instagramm, VKontakt – meg a qrvajéet tudja még milyen megosztási lehetőségek vannak.) való megosztása, illetve ezeken a felületeken és hírportálok hozzászólási rovataiban való hivatkozások a balrad.ru-ra. Hátha még több olvasó érezne elviselhetetlen adakozási kényszert! Hátha úgy gondolnák, hogy HAVONTA EGY KÁVÉ ÁRÁVAL megsegítenék a balrad.ru-t!
KÉRLEK! HA MÁSKÉPP NEM TUDSZ SEGÍTENI, OSZD MEG A balrad.ru TARTALMÁT!
EHHEZ NEM KELL MÁST TENNI, CSAK RÁKLIKKELNI A balrad.ru MINDEN ANYAGA ALATT OTT LÉVŐ „TETSZIK” és „MEGOSZTÁS” KICSI KÉK FACEBOOK JELEKRE! (Hátha…)
DE HA AKADNA OLVASÓ, AKI MERNÉ REKLÁMOZTATNI CÉGÉT VAGY TERMÉKÉT EZEN A KÁDÁRISTA BÜDÖSKOMCSI – NEMMZETTHYJETLEN HELYEN – ÖRÖMMEL BEVÁLLALNÁNK!
De vállalnánk orosz-magyar, magyar-orosz fordítást is!
Mindenki emlékszik a rosszindulatú rágalmakra, arra a vádra, hogy a bolsevizmus idézte elő a vereséget. A burzsoá sajtó és a „Djelo Naróda”, a „Birzsovka” és a „Rabócsaja Gazéta” provokátorai a „Nóvoje Vrémja” és az „Izvésztyija” szerkesztőségében megbújt volt cári cselédek kórusban szórták az átkot a bolsevikokra, akiket a vereség okozóinak nyilvánítottak.
Most kiderül, hogy a bűnösöket nem a bolsevikok között kell keresni, hanem azok között, akik útnak indították a „titokzatos automobilokat”, amelyek visszavonulást parancsoltak és pánikot keltettek a katonák között (lásd a „Djelo Naróda” augusztus 16-i számát).
Miféle „automobilok” voltak ezek és hol voltak a parancsnokok, akik tűrték e titokzatos gépkocsik száguldozását — erről, sajnos, hallgat a „Djelo Naróda” tudósítója.
Most kiderül, hogy a vereség okát nem a bolsevizmusban, hanem „mélyrehatóbb okokban” kell keresni, abban, hogy a támadás taktikája végzetes számunkra, hogy nem voltunk felkészülve a támadásra, hogy „tábornokaink lomhák” stb. (lásd a „Nóvoje Vrémja” augusztus 15-i számát).
Had olvassák el és olvassák többször is a munkások és a katonák a „Djelo Naróda” és a „Nóvoje Vrémja” említett számait, olvassák el és győződjenek meg, hogy
1. mennyire igazuk volt a bolsevikoknak, amikor már május végén óva intettek a fronton való támadástól (lásd a „Právda” számait);
2. mennyire bűnös volt a mensevikek és eszerek vezéreinek magatartása, amikor a támadás mellett agitáltak és a Szovjetkongresszuson, június elején, megbuktatták a bolsevikoknak a támadás ellen tett indítványát;
3. hogy a júliusi vereségért elsősorban a Miljukovokat és Maklakovokat, a Sulginokat és Rodzjankókat terheli a felelősség, akik az Állami Duma nevében már június elején „azonnali támadást” követeltek a fronton.
Íme, néhány kivonat az említett cikkekből.
1. Kivonat Arszényij Mérics cikkéből („Djelo Naróda”, augusztus 16):
„Miért? Miért szakadt ránk ez a szerencsétlenség — majdnem egy időben két oldalról — Tarnopolnál és Csernovicnál? Miért hanyatlott oly hirtelen az ott álló ezredek harci szelleme? Mi történt? Mi idézte elő ezt a hirtelen hangulatváltozást?
A tisztek, a katonák készségesen válaszolnak. A válaszok szinte szóról-szóra megegyeznek és mindegyikük egy-egy éles vonással egészíti ki a szörnyű képet. . .
A frontkatonák szerint a fő pánikkeltők, s az előretolt állásokban levő csapatok visszaözönlésének fő szervezői volt rendőrök és csendőrök voltak.
Szervezetten dolgoznak-e ezek?
Nehéz megmondani — feleli egy intelligens parasztszármazású zászlós, pártember, szociálforradalmár, a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetje helyi Végrehajtó Bizottságának tagja. — De minden egyes esetben ugyanaz derült ki, hogy tudniillik csakis a volt «fáraók» terjesztették a félelmet, ők terjesztettek ostoba híreket az ellenség közelségéről, nagy számáról, arról, hogy egy-két óra múlva fojtógázt eresztenek ránk … Sokan közülünk azt hiszik, hogy a volt rendőrök és csendőrök — nem is tudatos árulók, hanem egyszerűen a maguk «bőrét féltő» gyáva alakok. Az elcsíphetetlen kémek, provokátorok pedig különös szimattal hű embereikre találnak bennük …
Jó megfigyelőképességű és értelmes emberek elbeszélései szerint csapataink szégyenletes visszavonulása a következőképpen történt. . .
Századjával mennek, az út széles… A századok között kis közök …
És egyszerre csak porfelhő … Elől megtorpannak, senki sem tudja, mi történt… A századok megállnak, egyhelyben topognak, beszélgetnek … A katonák nyakukat nyújtogatják, látni akarják, mi van elől és mi közeledik ebben a porfelhőben … Gépkocsik száguldanak, tülkölnek, már egészen közel vannak, és kiabálnak: «vissza . .. vissza . . . osztrákok». Hogy ki kiabál, kik ülnek a gépkocsikban, nem látják, úgy száguldanak. Néha alig-alig volt látható valaki zubbonyban, vállpánt csillant fel, de többnyire nem lehetett kivenni semmit… És kész — még senki sem tudta, hol vannak az osztrákok, azt sem tudták, ki figyelmeztette őket, de már özönlenek visszafelé . . . Még fel sem eszmélhettek — újabb gépkocsi jön. Ismét kiáltások: «Osztrákok ! ! ! Osztrákok ! ! ! Az állásokat… feladták … Gáz. Hamar, gyorsan … vissza .. . vissza …»
A pánik, mint villámgyorsan terjedő ragály, mindenkire átragadt… A legpontosabban, bámulatos ügyességgel megszervezett árulás volt ez, amelyet nyilván előre átgondolt, kiszámított terv szerint hajtottak végre… Körülbelül húsz ilyen számnélküli gépkocsit számláltunk meg… Hetet elfogtunk és persze, nem a mi ezredeinkhez tartozó, vadidegen embereket találtunk bennük … De körülbelül tizennyolcnak nyoma veszett. A századok, fejüket vesztve a kiáltásoktól és attól, hogy az első sorok hátráltak — visszafordultak és megfutamodtak… Az osztrákok bevonultak az üres városba, benyomultak az üres külvárosba és mentek — egyre tovább, egyre beljebb, mintha vasárnapi sétát tennének — senki sem akadályozta őket…
A másik csoporthoz odamegy egy-két Tarnopolból érkezett katona, két-három egyetemista. És újabb vonásokkal egészítik ki a kiprovokált visszavonulás képét. A visszavonulás hősei gazemberek, kémek, árulók voltak… Kik ezek? Erre a közeljövőben kapunk feleletet. Hová lettek a többiek, akiket mindeddig nem sikerült nyakon csípni és kinyomozni? Milyen zászló alatt dolgoznak? Milyen jelszavakkal leplezik most bűnös munkájukat? Azok, akik látták a tarnopoli visszavonulás borzalmát, a front emberei, hiszik, hogy mindaz, ami eddig titok volt, hamarosan napvilágra kerül és a gyalázatos titok felderítése egyben letörli a szégyenbélyeget a tarnopoli hadseregről is, mely a leggaládabb árulás és becsapás áldozata.”
2. Kivonat Boriszov „A bolsevizmus és vereségünk” c. cikkéből („Nóvoje Vrémja”, augusztus 15-i szám):
„Vissza akarjuk vonni azt a felületes vádat, mely szerint egyedül a bolsevizmus a felelős vereségünkért. Tisztázni akarjuk vereségünk igazi okait, mivel csak így tudjuk elkerülni szerencsétlenségünk megismétlődését. A hadművészet szempontjából nincs annál károsabb, mint amikor a katonai katasztrófa okát nem ott keresik, ahol valójában van. A júliusi vereségnek nem egyedül a bolsevizmus az oka, ez a vereség bonyolultabb okok következménye volt, mert ha nem így volna, akkor ebből az óriási vereségből arra lehetne következtetni, hogy hadseregünkben a bolsevizmus eszméinek roppant nagy, rendkívüli jelentősége van, ami természetesen nincs és nem lehet így. Bizonyára maguk a bolsevikok is meglepődtek, hogy propagandájuknak ilyen messzemenő következményei lettek. Ha minden a bolsevikokon fordulna meg, akkor most vége is volna az orosz hadsereg szerencsétlenségének. Sajnos, a vereség lényege sokkal bonyolultabb: a vereséggel a katonai szaktekintélyek már a június 18-i támadás előtt számoltak; a június 18-i «forradalmi» ezredekről szóló «lelkes» kiáltványok, a «vörös» zászlók stb. előre éreztették a halálos veszélyt.
Amikor a főhadiszálláson megkapták a június 18-i állítólagos ragyogó eredményekről szóló operatív táviratokat, mi, annak tudatában, hogy tulajdonképpen nincs is semmiféle ragyogó eredmény, mert csak olyan erődítéseket foglaltunk el, melyeket az ellenség a mai harcban kénytelen feláldozni győzelme biztosítása érdekében, azt mondottuk: «nagy szerencsénk lesz, ha a németek nem felelnek ellentámadással». De az ellentámadás bekövetkezett és az orosz hadsereg, mint a francia hadsereg 1815-ben, nyomban pánikba esett emberek halmazává vált. Világos, hogy a katasztrófát nem csupán a bolsevizmus okozta, hanem valami más is volt ott, ami mélyen a hadsereg organizmusában rejlik, amit a hadsereg főparancsnokság nem tudott felismerni és megérteni. Vereségünknek ezt a bolsevizinusnál fontosabb okát szeretnők ismertetni — amennyire egy újságcikkben lehetséges —, mert az idő sürget.
A német «militarizmus» állította fel ezt a hadtudományi tételt: «a támadás a legerősebb hadműveleti forma». Ez a német tétel a mi számunkra már a háború legelején hasznavehetetlennek bizonyult (Szamszónov és Rennenkampf nagyarányú veresége): éretlen tábornokoknak és éretlen katonáknak csak a védelem felel meg, biztosított szárnyakkal. A háborúban az elkerülhetetlen emberveszteség arányában romlott a tábornoki, tiszti és altiszti kar összetétele, és számunkra a védelem bizonyult a legelőnyösebb hadműveleti formának. Ha ehhez még hozzáadjuk az állóháború fejlődését és az anyagi ellátásban mutatkozó óriási hiányosságokat, akkor nem kell bolseviknak lenni, hanem csak ismerni kell a dolgok természetét, hogy óvakodjunk a «támadástól»! A «Naródnoje Szlóvo» azt írja, hogy B. V. Szávinkov szerint a katonák tömege a bolsevik agitáció hatására hinni kezdte, hogy a szökevények — nem hazaárulók, hanem a «nemzetközi szocializmus» követői. Minden öreg tiszt, aki jobban ismeri emberanyagunkat, mint a «bizottságok», meg fogja mondani, hogy aki így gondolkozik — az túlságosan lebecsüli dicső és nagyon is értelmes tisztesi karunkat. Ez a tisztesi kar egészségesen gondolkodik; világos és határozott fogalmai vannak az államról; teljességgel tudatában van annak, hogy a tábornok és a tiszt szintén katona, mint ő; de nevet azon az újításon, hogy a tisztes elnevezést (értelmetlenül) a «katona» általános elnevezésével helyettesítik és így megfosztják őt egy megtisztelő címtől, hiszen most a legmélyebb hátországban megbúvó katonai szabóműhely is «katonákból» áll; a tisztesi kar azt is jól tudja, hogy a «szökevény» — szökevény, azaz megvetett ember, aki kereket oldott. És ha a «támadás megtagadásának» eszméjét, amelyet a bolsevikok propagáltak, hadseregünknek ez az értelmes része kezdte megvalósítani, az csupán azért történt, mert ez az eszme logikusan következett a dolgok természetéből, egész háborús tapasztalatunkból. Más, ha egy angolnak vagy franciának beszélünk támadásról, rohamról, és más, ha orosznak beszélünk ugyanarról. Azok teljes kényelemmel berendezett kitűnő fedezékekben ülnek és várják, amíg hatalmas tüzérségük mindent elsöpör az útból — csak akkor lendül támadásba a gyalogságuk. Mi viszont mindig és mindenütt csak embertömeg voltunk, valósággal kiirtottuk legjobb ezredeinket. Hol vannak gárdaezredeink, hol vannak lövészezredeink? Egy ezred, amelyet kétszer-háromszor elpusztítottak és ugyanannyiszor feltöltöttek, mégha jobb elemekkel töltik is fel, mint a valóságban történni szokott, aligha fogja a támadást a «legerősebb hadműveleti formának» találni, különösen ha még hozzáadjuk, hogy ezeket az óriási veszteségeket nem igazolják az eredmények. A korábbi főparancsnokság, ebből a tapasztalatból kiindulva, csak végszükség esetén határozta el magát támadásra; így engedélyezték Bruszilovnak az 1916. májusi támadást Galíciában. Ez az eredményeit tekintve gyenge támadás csak megerősítette a tapasztalatból leszűrt tanulságokat. Teljesen lehetséges, hogy a korábbi főparancsnokság utasításaiban a «támadás» csak úgy szerepelt volna, mint a harci szellemet fokozó eszme, de megvalósítására mindeddig nem került volna a sor. De egyszeriben olyasvalami történt, aminek semmi köze a hadművészethez, a «dilettantizmus» vette kezébe a vezetést, mindenki «támadásról», a támadás feltétlen szükségességéről kezdett rikoltozni, abban hittek, amit a józan hadi elmélet elvet — külön «forradalmi» zászlóaljakban, «halálzászlóaljakban», «rohamzászlóaljakban» hittek, nem értették meg, hogy mindez túlságosan nyers anyag és azonkívül az ezredektől talán éppen a leglelkesebb embereket vonja el, s ebben az esetben az ezredek már végleg «csőcselékké és töltelékké» válnak. Azt mondják, hogy a szövetségesek követelték a «támadást», hogy árulóknak neveztek bennünket. Mi sokkal jobban becsüljük a tehetséges és szorgalmas francia vezérkart, semhogy elhiggyük, hogy az ő véleménye azonos a hadtudomány dilettánsainak úgynevezett közvéleményével. Persze, a mostani hadi helyzetben, mikor az ellenség a középen van, mi pedig szövetségeseinkkel körülötte, az ellenfélre mért minden csapás kedvező szövetségeseink számára, még ha számunkra óriási és az eredményhez képest aránytalan emberveszteséggel jár is, mert elvonja tőlük az ellenség erőit. Ez már a dolgok természete, nem pedig a szövetségesek kőszívűsége. De itten okosan, mértéket ismerve kell cselekedni, és nem szabad népünket pusztítani csupáncsak azért, mert a szövetséges követeli. A hadművészet nem tűr semmiféle fantáziálást és a fantáziálásért nyomban bűnhődés következik. Ezt jól tudja az ellenség, amely tapasztalt vezérkarral rendelkezik.” „Proletarij” („A Proletár”) 5. sz.
1917. augusztus 18.
Aláírás nélkül. (idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Ma már 2018 november 18. vasárnap van. Rohan az idő!
Hamarosan letelik ez az esztendő is! Az évből már csak 43 nap van hátra. (Szökőévben eggyel több)
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Jenő, Csende, Csendike, Jolán, Jónás, Noé, Odiló, Odó, Ottó, Péter, Pető, Román nevű kedves olvasóit.
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
November 18 – án IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)
A minap közös-ült az amerikai – ukrán stratégiai együttműködési bizottság. Ezen aztán megállapították, hogy „Oroszország agresszív módon viselkedik az Azovi és a Fekete – tengeren az ukrán kikötőkbe tartó, ill. onnan távozó külföldi hajókkal szemben.”
Ennyi! Hogy az orosz agresszió milyen cselekményekben merül ki? – arról nem mondtak semmit.
Andrej Kozenyko az orosz GOSZDUMA krími képviselője meglehetősen furcsállja a megállapítást. MOndván, hogy ő nem hallott semmiféle orosz maceráról. Arról viszont konkrét tudomása van, hogy ukrán kikötőkben jelenleg 15 orosz hajó van visszatartva.
Kozenyko szerint nem történik más, mint hisztériakeltés. A tájékozatlan nyugati közvélemény fejét tömik mindenféle hülyeséggel oly módon, hogy a történéseket egyszerűen megfordítják.
(Honnan lehet nekünk – magyaroknak – ismerős ez a gyakorlat?)
Andrej Kozenyko szerint akár nevetségesnek is lehetne mondani az amerikai – ukrán közös hírhamisítást, de ez nem az. Ez valaminek az előkészítése. Ez a hisztériakeltés annak LEHET a jele, hogy a helyzet súlyosbodni fog a Fekete- és az Azovi-tengereken.
Alekszandr Lukasevics Oroszország állandó EBESZ képviselője szerint Valcmanék valamire készülődnek Donbassz határán. Utalt arra, hogy Turcsinov Hiéna már körbevonyíkolt valamiféle háborús forgatókönyvről is. Most pedig Sz-300 – as, és BUK – típusú rakétakomplexumokat vonnak az ukrán – donbasszi határ (a front) közvetlen közelébe.
„Ezek rettenetes fegyverek, amiknek még a frontközeli állomásoztatását is tiltják a minszki megállapodások. Ezek fölbukkanása a műveleti térség közvetlen közelében azt jelenteti, hogy Kijev katonai akcióra készül Donbassz ellen” – nyilatkozta tegnap este Alekszandr Lukasevics.
Pavlo Klimkin kijevi külügyért tegnap WAshingtonban hallgatta ki Mike Pompeo. Azt követően ismét végigálmodták Donbassz visszakaparintásának tervét, ami a donbasszi – oroszhatártérség ENSZ kéksisakosaival történő lerohanásával kezdődne. Ezt követően pedig az ENSZ haderő a teljes Donbasszt megszállná, majd pedi bevonulnánaka dicsőséges ukrán hadak. Ez a legbiztosabb útja a minszki megállapodások donbasszi betartatásának. Szerintük. Bárazt ismegállapították, hogy momenán a terv kivitelezésének van néhány apróbb akadálya. A ‘zoroszok meg a szeparatisták azok nem rajonganak ezért a forgatókönyvért.
A ma a DNR területét ért legbrutálisabb latorostrom a Gorlovka szomszéd Golmovszkij falut érte.
A falut ZU-23 típusú légvédelmi gépágyúból pusztították. Ott CSAK anyagi károkat okoztak.
A Trudovszkát ért ostrom során viszont egy 63 éves helyi civil férfi súlyosan megsebesült.
Az LNR katonai szóvivője Andrej Marocsko egy védő elestéről számolt be, helyszínt nem említve. Az LNR Népi Milíciájának tagjával egy orvlövész végzett.
A Vilniusi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Politikai Tudományok Intézetének professzora Deakavnya Jaknyunayte szerint a donbasszi konfliktus be fog fagyni. Úgy véli, az elkövetkező években a konfliktus „befagyva” is marad, ahogyan Abházia és Dél-Oszétia esetében is történt.
Yaknyunayte hozzátette, hogy a „szeparatista” régióknak ez nem lenne előnytelen, viszont megállapítható, hogy az idő Ukrajna ellen játszik.
Összegezve tehát: van itt esély közeli forró háborúra, és hosszú fagyos állapotra. Aztán – ahogy a vak ember mondá: majmelláttyuk!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Az Európai Unió Bizottságának köztudottan isiászban folyamatosan – és egyre inkább – legendásan szenvedő elnöke felemás cipellőkben jelent meg a sajtótájékoztatón.
Mire az asszisztencia észlelte a vén alkoholista lábbeli-problémáját, már szinte mindenki röhögött a tetthelyen. Tulajdonképpen erre figyelt fel az asszisztensnő, aki rövid vizslatás után rájött a derültség okára. Azonnal figyelmeztette is a már végletekig elhülyült vén csirkefogót a bakira.
Juncker aztán engedelmesen visszatotyogott a gardróbhoz. Vélhetőleg amíg valamelyik topánkáját legalább színben hasonlóra cserélte az asszisztencia, az EU – Ura addig kezelte isiászát. Gyógycseppekből összepancsolt pohárnyi lével.
