Év: 2018

„Az Emberi és polgári jogok nyilatkozata a francia forradalom egyik alapvető dokumentuma, mely az emberek egyéni és közösségi jogait határozza meg. 1789. augusztus 26-án fogadta el az Alkotmányozó Nemzetgyűlés.” – Wikipédia Ez a nyilatkozat tipikusan a polgári „demokrácia” világnézete, és a kapitalisták érdekeit tükrözi, de megvalósítani csak a népi demokrácia keretében lehet. A „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad;” baloldali alapgondolatát a kapitalizmus nem valósíthatja meg. A kapitalizmusban a „szabad” proletár bérrabszolgává válik, jogai érdekei alárendeltek osztályellensége a tőkések érdekeinek.

1. Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.
   * A kapitalista és a proletár bérrabszolga gyereke nem születik egyenlőnek és nem is lesz soha egyenlő a kapitalizmusban, a jogállamiság működése pedig sok pénzbe kerül, így a proletár alulmarad jogának érvényesítésében. A társadalmi különbségek nem a közösség, hanem a kapitalisták egyéni érdekein alapul, ami nem más, mint a kizsákmányolással szerzett profit.
2. Minden politikai társulás célja az ember természetes és elévülhetetlen jogainak megőrzése. E jogok: a szabadság, a tulajdon, a biztonság s az elnyomással szemben való ellenállás.
   * A dolgozó proletár bérrabszolga, a jogainak érdekében való társulása szabályait az osztályellensége alkotja meg a kapitalista állam parlamentjében úgy, ahogy a kapitalistáknak az szükséges a dolgozók elnyomása, kizsákmányolása és az élősködés biztonságossága érdekében. A proletárok érdekeit a kapitalista parlamentben nem képviseli senki, erről gondoskodnak a kapitalisták gazdasági hatalmában lévő médiák is. Így sikeresen elnyomják a proletárok szabadságát a termelőeszközök magántulajdonával, a törvényhozás monopóliumával a kapitalista államhatalom birtokában.
3. Minden szuverenitás elve természeténél fogva a nemzetben lakozik; sem testület, sem egyén nem gyakorolhat hatalmat, ha (az) nem határozottan tőle ered.
   * A globalizálódó kapitalizmus nem ismeri a nemzeti határokat, ha üzletről, profitról van szó, ez időnként valamilyen háborúhoz vezet és a gazdasági és politikai hatalom birtokában ez csak a kapitalisták közötti ellentét, amit a nemzetek proletárjai feláldozásával vívnak meg. Az internacionalizmus a nemzetek proletárjainak az összefogása a világméretű kapitalizmus legyőzésére.
4. A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyanezen jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat a törvény határozhatja meg.
   * A kapitalizmusban, akinek több pénze és hatalma van, az a saját érdekében nagyobb lehetőséggel lehet szabad. A kapitalizmusban a kizsákmányolást és a bérrabszolgaságot működési modellje és a működéséhez szükséges törvények garantálják. A kapitalisták szabadsága a proletár bérrabszolgák rovására alakul ki.
5. A törvénynek csak a társadalomra nézve ártalmas cselekedetek megtiltására van joga. Amit a törvény nem tilt, azt senki nem akadályozhatja meg, s amit a törvény el nem rendel, arra senkit kényszeríteni nem lehet.
   * A kapitalizmusban ez a kapitalisták társadalmi érdekeit jelenti elsősorban, és így a dolgozók érdekeit nyugodtan törvényesen elnyomhatja, mert nem a többség, a proletárok érdekei a lényegesek.
6. A törvény a közakarat kifejezése; alkotásában minden polgárnak joga van személyesen vagy képviselői révén közreműködnie. A törvény egyformán törvény mindenki számára, akár védelmez, akár büntet; s mivelhogy a törvény előtt minden polgár egyenlő, tehát minden polgár egyformán alkalmazható minden közhivatalra, állásra és méltóságra, erényeik és képességeik különbözőségén kívül egyéb különbséget nem ismerve.
   * A polgári „demokrácia” parlamentjében a kapitalisták közakaratának megfelelő törvényt alkotnak a proletárok rovására. A kapitalista parlamentben a dolgozó proletárok közakaratának nincsen képviselője. A törvény előtti egyenlőség érvényesítését, főleg, ha az kapitalista és proletár polgár érdekellentéte, általában a pénzért vásárolható dolgok és szakemberek megvásárlása dönti el. Mivel a kapitalizmusban a polgárok megosztottak gazdaságilag, ezért a jobb anyagiakkal rendelkező hatékonyabban érvényesítheti az érdekeit. A gyakorlatban, a kapitalizmusban a törvény előtti egyenlőség megvalósulását a gazdasági és politikai megosztottság jellemzi.
7. Vád alá helyezni, letartóztatni s fogva tartani bárkit is csak a törvény által meghatározott esetekben s a törvény által előírt formák között lehet. Mindenki büntetendő, aki önkényes rendelkezéseket szorgalmaz, kiad, végrehajt vagy végrehajtat; viszont minden polgárnak, akit a törvény értelmében megidéznek vagy őrizetbe vesznek, haladéktalanul engedelmeskednie kell – s ha ellenállást tanúsít, bűnösnek vallja magát vele.
8. A törvény csak szigorúan és nyilvánvalóan szükséges büntetési tételeket állapít meg, s büntetéssel sújtani senkit másként nem lehet, mint a bűncselekmény elkövetése előtt meghozott és kihirdetett, valamint szabályszerűen alkalmazott törvény értelmében.
   * De mit ér, ha a kapitalistákhoz képest szegény proletár dolgozó jelentéktelen bűnéért nagyobb büntetést kap, mint a kapitalista, aki gyárakat, városokat, országot lop, de jól meg tudja fizetni az ügyvédjeit, és még ki is tüntetik a lopásáért. A törvény szigora a proletárokat sújtja.
9. Mindaddig, amíg bűnössé nem nyilvánítják, minden ember ártatlannak vélelmezendő. Ha tehát letartóztatása mégis elkerülhetetlenné válik, a törvénynek szigorúan meg kell torolnia minden olyan keményebb rendszabályt, amelyet a szökés megakadályozásának szükségessége nem indokol.
10. Senkit meggyőződése, vallási s egyéb nézetei miatt háborgatni nem szabad, feltéve, hogy e meggyőződés s e nézetek megnyilvánulása a törvényes rendet nem sérti.
    * Az osztálytársadalmakban a törvényeket mindig az uralkodó osztály érdekében alkotják meg, így találnak lehetőséget az elnyomott osztályok véleményének, nézeteinek, világnézetének törvényes elnyomására, korlátozására.
11. A gondolatok és vélemények szabad közlése az embernek egyik legértékesebb joga; ennélfogva minden polgár szabadon szólhat, írhat s nyomtathat ki bármit, felelősséggel tartozván viszont e szabadsággal való visszaélésért a törvény által meghatározott esetekben.
    * A visszaélés meghatározása viszont a hatalmon lévők joga és lehetősége. A véleményszabadságot az osztálytársadalmakban különböző mértékben és formában korlátozza a hatalmon lévő osztály.
12. Az ember és a polgár jogainak biztosítása karhatalom fenntartását teszi szükségessé; e karhatalomnak tehát az összesség hasznára kell szolgálnia, nem pedig azoknak külön céljaira, akiknek személyére e karhatalom rábízatik.
    * Az állam elnyomó szerveit a kapitalizmusban is az uralkodó osztály, elsősorban a kapitalisták érdekei védelmében hozott törvényekkel, a proletárokból szervezik meg, és ezeket a proletárok osztályérdekei ellen is alkalmazzák. Sőt ez a legfontosabb feladata az erőszakszervezeteknek. A kommunista világnézet és a dolgozók érdekvédelmének elnyomása a polgári „demokrácia” létfeltétele, ezért az erőszakszerveinek ez alapvető feladata.
13. A karhatalom és a közigazgatás költségeinek fedezésére nélkülözhetetlenül szükséges mindenkinek közös hozzájárulása; s e hozzájárulást, kinek-kinek képessége szerint, a polgárok összessége közt egyenlően kell elosztani.
    * A kapitalisták jövedelmüket a proletárok kizsákmányolásával szerzik, de ez nem a közös hozzájárulást szolgálja, hanem az élősködést. A költségeket a proletárok teremtik elő, még akkor is, ha jelentős részük a kizsákmányolással a kapitalistákhoz jut a profit formájában. Az állam költségeit a proletárok teremtik elő, míg a kapitalisták csak élősködnek.
14. A polgároknak saját személyükben vagy képviselők útján joguk van e közös hozzájárulás szükségszerűségét megállapítani s azt szabadon megszavazni, valamint felhasználását nyomon követni, s meghatározni mennyiségét, alapját, elosztását, behajtását és időtartamát.
    * A polgári demokráciában a dolgozóknak nincsenek képviselőjük az érdekegyeztetés semelyik fórumán. A médiák, az oktatás, a parlament és minden lehetőség csak a kapitalisták érdekében van szervezve. A törvényhozáshoz és pláne a „közös hozzájárulás” megvitatásában a proletár nem vehet részt.
15. A társadalomnak joga van a közigazgatás minden tisztviselőjét számadásra vonni.
    Az olyan társadalomnak, amelyből e jogok biztosítékai hiányoznak, s ahol a törvényhozó és a végrehajtó hatalom szétválasztását nem hajtották végre, semmiféle alkotmánya nincs.
16. Tulajdonától – lévén a tulajdonjog szent és sérthetetlen – senki meg nem fosztható, legfeljebb csakis oly esetekben, amikor ezt a közösség érdekéből fakadó nyilvánvaló és törvényes úton megállapított szükségesség követeli meg – ám ekkor is csak igazságos és előzetes kártalanítás fejében.
    * A polgári „demokrácia” a termelőeszközök magántulajdonára épül a gazdaság, ami a kizsákmányolásra, a proletár bérrabszolgaságra, az élősködésnek ad teret. A szocializmus a népi demokráciában ezeket az embertelenségeket kizárják. Az emberi és polgári jogokat csak a népi demokrácia valósíthatja meg, de ez kordában tartja a polgári „demokrácia” kapitalista módszereit.

Az emberi és polgári jogok megvalósítása a polgári „demokrácia” keretében működő kapitalizmusban jobboldali, a népi demokrácia keretében működő szocializmusban pedig baloldali politika megvalósítása.

A jobboldali erkölcs a felsőbbrendűséget a baloldali pedig egyenlőséget tarja követendőnek.

SaLa

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!