Hogyan fest az alap? Ez a német munkahelyeken nagyon széles körben elterjedt, úgynevezett Arbeitszeitkonto(munkaidőszámla), ami nem egy jogszabályi kitétel, vagyis a német munkajog nem ismeri, csak a társadalombiztosítási szabályozás rendelkezik róla. A magyar Munka törvénykönyvének megfelelő – bár azzal ellentétben nem egy egységes törvénykönyv részét képező – német Arbeitszeitgesetz(vagyis munkaidő törvény) az EU munkaidő-szervezési irányelvével összhangban (tehát az előírt maximum egyéves mértéket meg nem haladva) legfeljebb hat havi referencia időszakot (átlagszámítási-időszakot) ír elő Németországban, ami arra vonatkozik, hogy ezen időszak átlagában a dolgozók munkaideje nem haladhatja meg a heti 48 órát – amelyben a rendkívüli munkavégzésnek is benne kell lennie.

A heti 48 órás munkaidőt jelentősen lazítják

Igaz, hogy a törvény 48 órát enged meg, de a német munkahelyi gyakorlatban lényegében szinte mindent lefedő kollektív szerződések vannak érvényben, tehát nagyon magas a nem üzemi szinten megkötött, hanem iparági és tartományi szintű szerződések aránya, amelyet a munkáltatók és a szakszervezetek közösen alakítottak ki az alkuk során. Szinte minden „klasszikus” munkavállaló (tehát nem atipikus munkakörben dolgozó) le van fedve valamilyen kollektív szerződéssel.

Mi jellemző általánosan a német cégeknél? Az országos törvény által előírt heti 48 órás munkaidőt igen jelentősen lazítják, jellemzően leviszik 36-38 órára (mi több, a fém-, és elektronikai iparban jövőre már lehetőség lesz két évi időtartamra 28 órás munkahetetválasztani). Az Arbeitszeitkonto pedig a kollektív szerződésben meghatározott munkaidő és az Arbeitszeitgesetz által megszabott 48 óra közötti különbségről szól. Részletesebben: egy adott munkás munkaideje a kollektív szerződés szerint féléves átlagban 38 óra, miközben a törvény azt mondja, hogy legfeljebb 48 órát dolgozhat, és amennyiben a dolgozó úgy dönt, hogy ledolgozza ezt a plusz tíz órát, amire a jogszabály lehetőséget biztosít, akkor ezt a tíz órát az Arbeitszeitkonto virtuális számlájára helyezheti. A számlán felhalmozott munkaidő-egységekkel a következők történhetnek:

• a ritkább eset az, hogy a dolgozó azt mondja, hogy „lepiheni”: például az egyik félévben csak 28 órát dolgozik a 38 helyett,
• a német munkavállalók többsége arra használja, hogy a nyugdíjkorhatár előtt nyugállományba vonuljon: ezt a plusz ledolgozott időt ugyanis levonhatja a nyugdíjba vonulás alapjául szolgáló munkaviszony időtartamából/vagy más esetben a vállalati nyugdíjalapban így felhalmozott megtakarítást előnyugdíjként használhatja fel.

Nem fordulhat elő 48 óránál több munka

Fontos hangsúlyozni, hogy Arbeitszeitkonto alkalmazása mellett sem fordulhat elő az, hogy a munkavállaló hathavi átlagban 48 óránál többet dolgozzon. Németországban egyszerre működik a törvényileg „kőbe vésett” referencia-időszak és a munkaidőszámla, nem pedig külön-külön, amiképp azt – mint látni fogjuk – a magyar gyakorlatban meghonosították.

Magyar tükörfordítás, ami csak a munkáltatónak kedvez

A magyar jogalkotók 2012-ben egy olyan manőverrel vették át a német mintát, hogy két eltérő jogintézményt hoztak létre: kettéválasztották a referencia-időszakot és az egyéni munkaidőszámlás rendszert. A jogi szakértő szerint az EU-s irányelv szövegéből, az Európai Bíróság ítéleteiből és az Európai Bizottság útmutatásaiból is kiderül, hogy a referencia időszak egy átlagszámítási rendszer és lényegében megfeleltethető a magyar munkaidőkerettel (az előbbi heti, az utóbbi magyar napi alapú), míg a másik jogintézmény az elszámolási időszak az uniós jogba ütközik, ilyen, vagy ehhez hasonló jogintézményt az EU-s irányelv nem ismer.

A magyar gyártóiparban széles körben alkalmazott munkaidőkeret arról szól, hogy egy adott üzemben meghatároznak egy időszakot – amely az irányelv főszabálya szerint 4 hónap, de bizonyos munkakörökben eddig maximum 12 hónap – amely időszak kezdő és végpontja között a napi munkaidő (ez általában napi 8 óra) és az úgynevezett általános munkarend (hétfő és péntek közé eső napok) figyelembe vételével megállapítják az adott időszakban rendes munkaidőben ledolgozható munkaórák számát. Például, ha egy hónapban húsz hétfő és péntek közé eső nap van, akkor ez a szám 160 óra lesz. Ez a szabály kiegészül azzal, hogy ugyanezen időszak átlagában a rendes és rendkívüli munka együttes hossza nem haladhatja meg átlagosan a heti 48 órát – összhangban az irányelv rendelkezéseivel.

Ebben a rendszerben kétféle rendkívüli munkavégzés van: az egyik az úgynevezett munkaidő-beosztástól eltérő időben történő munkavégzés. Ez azt jelenti, hogy ha például a munkavállaló beosztás szerint 8 és 16.20 óra között dolgozik, akkora a 16.20-at követő esetleges elrendelt munkavégzés rendkívüli munkavégzésnek számít. Ezt ki kell fizetni a hónap végén. A másik eset a munkaidőkereten felüli rendkívüli munkavégzés. Ez azt jelenti, hogy ha például a 8 órás napi munkaidejű munkavállalót minden nap 9 órára osztják be, ez ugyan beosztás szerinti munkaidő lesz, de átlag 8 óra feletti része munkaidőkereten felüli munkavégzésnek minősül. Erre az esetre igaz, hogy csak a munkaidőkeret végén fizetendő ki.  Egyéves munkaidőkeret esetén, amely januártól decemberig tart, és szezonálisan mondjuk novemberben megnövekszik a munkamennyiség akkor ezen második típusú túlórákat a munkaidőkeret végén, tehát a következő év januárjában egyenlítik ki a munkavállalónak. Fodor szerint ez a módszer eddig nagyrészt összhangban volt az uniós szabályokkal, vagyis a maximum egyéves referencia-időszak elvét nem sértette.

Így csinálja az Audi Hungaria

Ezzel szemben a viszonylag kevés munkáltatónál – elsősorban az Audi Hungaria Zrt.-nél – alkalmazott 52 hetes időtartamú elszámolási időszak már nem tekinthető átlagszámítási időszaknak, ugyanis az csak az annak első hetén teljesített – vagy nem teljesített – óraszám kompenzálásáról szól, az első hetet követő hetek általános munkarend szerinti órái már egy másik elszámolási időszakba tartoznak.

Korábbi cikkünkben már megírtuk, hogy az elszámolási időszak rendszerében minden egyes dolgozónak van egy saját egyéni időegyenlege, különböző indulási és zárási dátumokkal. Minden egyes héten indul egy elszámolási időszak, így jön ki az 52 hetes időtartam, ezzel folyamatosan tolódik az elszámolás: például oly módon, hogy a 13. héttel a következő év 13. hetében, a 25. héttel a következő év 25. hetében kell elszámolni.

Ha például – a fenti példa szerint – novemberben megnő a munkamennyiség, akkor tizenkéthavi elszámolási időszak esetén nem következő év januárjában, hanem csak a következő év novemberében kell kifizetni a túlórákat, hiszen az adott hétnek a hétfőjétől indul a törvényben eddig előírt 12 hónap.

– értékelt Fodor T. Gábor.

Összességében az elszámolási időszaknál egy adott hétnek a 40 óráját kell négy, hat, vagy tizenkét hónapon belül ledolgozni, miközben a következő héten egy új elszámolási időszak indul és akkor megint annak a második hétnek a 40 óráját attól a második hétnek a hétfőjétől induló négy-hat-tizenkét hónapon belül kell ledolgozni. Ezzel lényegében alig-alig (vagy egyáltalán nem) kell túlórát fizetnie a cégnek, mert egy éven belül biztos lesz olyan időszak, amikor nem kell dolgozni – magyarázta a jogász. Szavaival egyébként összecsengenek az Audi Hungária Független Szakszervezet tapasztalatai is.

Mit hoz most a rabszolgatörvény?

A nemrég elfogadott munkaidő-szervezéssel összefüggő törvénymódosítás az eddig legfeljebb egyéves munkaidőkeretet és elszámolási időszakot már maximum három évre tolja ki, amely a szakszervezetek és számos munkajogász szerint megint csak a túlóra-fizetés elkerülésére kínál további lehetőségeket. Mi több, a gyakorlati alkalmazástól függően ez egy büntető-rendszerré is átalakulhat, hiszen a gyártóiparban ma már kevesen dolgoznak le három évet egyazon üzemben, az esetben pedig, ha valaki csak néhány hónapig marad egy adott egységben, akár az is kiderülhet, hogy a végén neki kell fizetnie néhány százezer forintot, mert nem dolgozta le a napi 8 órát átlagosan. Lehet tehát a szabálynak egy olyan következménye is, hogy a fluktuáló embereket büntetni fogják.

Az új hároméves törvénynél a jogalkotó látszólag megoldotta, hogy munkaidőkeret kapcsán megfeleljen a referencia-időszakról szóló uniós irányelvnek – magyarázta Fodor. Mit szabályoz az irányelv? Egy éven belül átlagosan heti 48 óra lehet összesen a rendes és rendkívüli munkaidő, ami bele is került a törvény szövegébe. Ezzel szemben a módosító oly módon írja elő a szabályokat, hogy a Magyarországon meghatározott teljes heti munkaidő-mértéknek, vagyis a 40 órás „normál” munkaidőnek kell három év átlagában kijönnie, amivel gyakorlatilag egy kettős elszámolást vezet be. A 48 óra kapcsán marad az egy év, azaz az irányelv, de a 40 óra kapcsán 3 évről rendelkezik.

Ez első ránézésre megfelel az uniós jognak, hiszen nem sérti a szabályt, hogy a 48 órát egy éven belül le kell dolgozni, igen ám, de ez egy téves gondolatmenet, ugyanis az irányelv az mondja valójában: a tagállamokban a munkaidő maximum 48 óra lehet és ezt a tagállami munkaidőt legfeljebb egyéves referencia-időszakban lehet felhasználni. Tehát valójában az irányelv szövege alapján mindegy, hogy milyen hosszú a tagállami heti munkaidő, az egy éves referencia-időszak nem haladható meg! A magyar jogalkotó tehát meglehetősen kreatívan, de valójában tévesen értelmezte az uniós irányelvet. Ezzel a szabállyal ugyanakkor lehet „jogászkodni”, – és kis eséllyel ugyan – de előfordulhat, hogy ezzel ellentétes döntést is kihozhat az Európai Unió Bírósága – vonta le a következtetést Fodor T. Gábor.          (napi.hu)

A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Bal-Rad komm: „…Lehet tehát a szabálynak egy olyan következménye is, hogy a fluktuáló embereket büntetni fogják…”

– Ez ám az igazi csicskáztatás!

Ezek után senkine csodálkozzék azon, hogy özönlenek Döbrögisztán vajdaság Ipari Parkba az autóipari összeszereldék! Főként Germániából. Hiszen az anyacégek veszteségeit a vajdaság leányok kikompenzálják, és nyereségbe fordítják!

Kovács Lucifer qrmánybemondó szerint a Duna – parti latrina a magyar emberek érdekeit szolgálja!

A döbrögista horda pedig ennek a szolgálatnak a zászlólobogtatója!