„Megvan ennek a rejtélye…” – mondotta Orbán Viktor. S most kivételesen igaza van. Tényleg megvan: a rejtély neve: fidesz-gnózis, azaz narancsköd.
Szó szerint narancs, mert valóban a narancssárga a gnózis színe. Szó szerint köd, mert ködként borul az elmére.
Tudományosan mondva: eretnek – azaz keresztény mezben lévő – hermetikus gnoszticizmus (főként manicheus típusú). A manicheizmus mindössze egyetlen államban volt egy rövid időre államvallás: a rokonainknak tartott ujguroknál (VIII–IX. század). Ahogy államvallássá tették, történelmi léptékben mérve szinte rögtön végük lett: a birodalmuk alig élt meg két generációt, s oly annyira összeroppantak, hogy a mai napig sincs saját államuk. Ezt tette velük a manicheizmus – mi ne hagyjuk!
Szeretettel: Magyar Katolikus NGO-k / Hungarian Catholic NGOs https://fideszgnosis.wordpress.com
Bal-Rad komm: Félreértés ne essék! Döbrögi csak teszi a dolgát. Mondja a magáét! Ő csak egy részbűnös. Tettestárs! Csupán az a kérdés, hogy milyen mértékben.
Ami megkérdőjelezhetetlen: A MI FELELŐSSÉGÜNK ABBAN, HOGY ILYEN ALAKOK KARMAI KÖZÉ LÖKTÜK ORSZÁGUNK!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
„Anarchia. Botrány.” – egész egyszerűen így fogalmazott az Állami Számvevőszék elnöke arról, mi jellemzi az egészségügyi intézmények gazdálkodását. Domokos László a személycserékben látja a megoldást. Mindeközben a kórházak valóban adósságban úsznak.
A kormány ilyenkor – általában – a kórházra mutogat, az atv.hu által megszólaltatott volt kórházigazgatók viszont úgy látják: az ágazat alulfinanszírozottsága okozza a folyamatosan újratermelődő adósságot. Mindez pedig – a Magyar Orvosi Kamara elnöke, Éger István szerint – súlyos következményekkel járhat a jövőre nézve.
A pártok és pártalapítványok után, immár az egészségügyi intézményeknek ment neki az Állami Számvevőszék – igaz, eddig csak „szóban”. A szervezet elnök a Magyar Időknek adott interjút, ahol kifejtette: pénzügyi anarchia van több egészségügyi intézmény gazdálkodásában is. Domokos László arról is beszélt, hogy volt olyan kórház, ahol szinte minden fontos terméket és szolgáltatást úgy vásároltak meg, hogy nem írtak ki közbeszerzést. Sőt, némely kórházban még leltár sincs a készletekről. Az ÁSZ elnöke szerint ahol szabálytalanságok voltak, ott le kell váltani a gazdasági vezetőket.
László Imre felháborítónak tartja az Állami Számvevőszék elnökének nyilatkozatát, miközben úgy véli: az is benne van a pakliban, hogy ezek Varga Mihály egy korábbi kijelentésére, nevezetesen arra utalnak, hogy akár az egészségügyben is kancelláriarendszer jöhet a jövőben. A pénzügyminiszter még június végén volt az Egyenes beszéd vendége, ahol azt mondta: őt is zavarják a kórházi adósságok kérdésköre, majd bejelentette: kezdeményezni fogja, hogy legyenek olyan költségvetési felügyelők a kórházaknál, akik jelentősen javítani tudják az egészségügyi intézmények gazdálkodását.
A tárcavezető interjúja után mindenki azt találgatta: jöhet-e a felsőoktatásban is jól ismert kancelláriarendszer, amely ezúttal a kórházak gazdálkodását felügyelheti-e majd. Ennek megítélése kettős lehet: a kormány gondolatai szerint ezzel csökkenthetnék a kórházak adósságait, míg az ellenzéki értelműek szerint ez csak egy újabb centralizációs törekvés, hogy még nagyobb hatalmat terjesszen ki a kabinet erre a területre is.
Nem a szakmai szempontok számítottak a kinevezésnél
A DK politikusa koncepciózus megszólalásnak tekinti Domokos szavait, mert szerinte éppen „előkészítenek” valamit, és kerülőutakon tennék szükségessé azt a lépést, amelyet be akarnak vezetni. A kancelláriarendszer mellett ugyanis meggyőződése, hogy a betegellátó rendszer szerkezetébe fognak „belenyúlni”, amelyet majd azzal indokolnak – vélekedett –, hogy korszerűtlen és nem jól működik.
László Imre – aki egyébként a Honvédkórház és a Szent Imre Kórház volt főigazgatója is volt korábban – a kórházak bezárását érti a betegellátó rendszer megreformálása alatt. Arra a vádra pedig, miszerint Domokos szerint átláthatatlan az intézmények gazdálkodása, azt mondta: ennek oka, hogy az állam nem fizeti ki a ténylegesen elvégzett munkát, magyarul: a finanszírozás, amit az állam egy-egy beavatkozás, betegség ellátásáért biztosít, az ténylegesen kevesebb, mint amennyit kénytelenek az intézmények ráfordítani. Az adósságspirálnak tehát az alulfinanszírozottság ágyaz meg – foglalta össze.
Mindeközben Lantos Gabriella az adósságállomány felől közelíti meg az interjúban is említett gazdálkodási hiányosságokat. A Róbert Károly Magánkórház volt operatív igazgatója szerint nagy kockázatot jelent ugyanis az, hogy évi 60-80-100 milliárdot kell beletolni a kórházak adósságkiegyenlítésébe, amelyet a kormány minden bizonnyal nem szeretne. Főleg úgy, hogy a miniszterelnök már gazdasági válságtól is tart, és ehhez mérten még kockázatosabb lenne a jelenlegi finanszírozási rendszer.
Az egészségügyi szakértő arról is beszélt, hogy korábban nem vizsgálták a kórházi vezetőket, de azt elvárták tőlük, hogy értsenek a gazdálkodáshoz, még akkor is, ha kardiológusról van szó. Lantos azt is elmondta, hogy a kórházvezetőknél nem volt szempont, hogy jó menedzserek legyenek, fontosabb volt, hogy hogy „ilyen-olyan kapcsolatokkal bíró orvosok legyenek”. Bár a hozzáértő menedzsment pénzügyi vonalon is elvárható lenne, de az előbbiekből kiindulva nem tartja jogosnak, hogy most azokon kérik számon gazdálkodást, akiknek nem is ez a fő szakterületük.
A forrás hiánya szabálytalanságra sarkallja az intézményeket
A Magyar Orvosi Kamarát elnökét is utolértük, arról érdeklődve, hogy a reggeli interjú tekinthető-e egyfajta „előkészítésnek” afelé, hogy az egészségügyi területen is kancellária rendszer alakuljon ki. Éger István azt felelte az interjúban elhangzott vádakra: ahhoz, hogy hiteles képet lehessen alkotni az intézmények gazdálkodásáról, először az utóbbihoz szükséges forrásokat kellene maradéktalanul biztosítani, de „ma ez nincs meg”. A MOK elnöke azzal egészítette ki mindezt, hogy minden beavatkozást az értékén kellene megfizetni. Addig pedig, amíg önkényesen megy ennek megállapítása, mindig újra fog termelődni a kórházak adósságállománya.
Éger szerint azt kellene észrevenni, hogy a kórházak adósságproblémája nem rendeződött már több évtizede, pedig kormányok, menedzsmentek is cserélődtek. Majd kiemelte: amíg az ellátásnak anyagi gátak szabnak határt, addig könnyű másra mutogatni „mindenféle gazdálkodási szabálytalanságokat vetítve, vélve, vagy valósan”. Egészen addig ugyanis az intézmények arra lesznek kényszerítve szerinte, hogy áthágjanak bizonyos szabályokat a betegek érdekében, ha erre valóban szükség van. Éger egyedül abban az esetben látná indokoltnak a komolyabb pénzügyi kontrollt, ha biztosítva lennének a források, anélkül viszont ez az intézmények „még tökéletlenebb működéséhez”, és a betegellátás további kárát jelentik majd.
A Magyar Kórházszövetséget is megkerestük, azonban nyilatkozni, csak a szerdai rendkívüli elnökségi ülést követően terveznek. Az ülésen – többek között – az ÁSZ elnökének kritikájára adott állásfoglalásban egyeznek meg, majd az azt követő elnökségi ülésre (várhatóan augusztus végén, szeptember elején kerül sorra) hívják meg az Állami Számvevőszék képviselőjét is. (atv)
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: A balrad.ru mindden esetben – már évek hosszú során át, amikor a közegészségügy bajai szóba kerülnek – mindig rámutat az alapproblémára!
PÉNZHIÁNY!
Ami az önálló gazdaság teljes hiánya miatt van. Az ok a gazdaság hiányára pedig a HAZAÁRULÁS! Amit egy emberi selejtekből verbuválódott senkiházi bűnbanda rendszerváltás ürügyén véghezvitt, és azóta is folytat.
NÉMI UNIÓS JÚDÁSPÉNZÉRT!
Ami csupán arra elegendő, hogy a Magyarországot (Magyar Népköztársaságot) az EU – pédájául kiszolgáltató pollgárrhyjas és álnemmzetthyjes gazemberek koncszerző vágyait kielégítse, de az állam alapvető és kötelezően ellátandó feladatainak teljesítésére kevés.
Hogy ez mennyire így van, arra a legékesebb bizonyíték azállanó mutogatás és „ELLOPJÁTOK!” – ozás. Ugyanakkor SOHA – SENKI, egyetlen politikai bűnbanda nem volt hajlandó kimondani a valós okát a pénztelenségnek: A GAZDASÁG HIÁNYA!
Ezzel együtt az „ÉN JOBBAN CSINÁLNÁM!” – ordítozáson kívül egyik bűnbanda sem említi, hogy miből és miként csinálná jobban. Illetve mindegyik CSAK A JÚDÁSPÉNZEK ÉSSZERŰBB FELHASZNÁLÁSÁRÓL PAPOL!
Amiről pedig mindenki tudja hogy kevés, és csak az EU – által jóváhagyottan költhető el. Ill. egy része kötelezően ellopandó!
29 évvel a rendszerváltásnak nevezett folytatólagos hazaárulás után természetes, hogy egyre hisztérikusabb megnyilatkozások jelzik: KÖZEL A VÉG!
Márpedig a közegészségügy katasztrófája csak jelzés: KEZDŐDIK A TOTÁLIS ÖSSZEOMLÁS!
Most nagyon is olcsó poénnak tűnhet a kijelentés, de nem az:
MI MEGMONDTUK, HOGY EZ LESZ!
Egy kis ideig még elvergődünk majd. Dicshimnuszokat hallgatva.
„Az Alkotmányozó Gyűlés és szétkergetése A demokratikus erők nagy várakozással készültek az Alkotmányozó Gyűlésre, benne látva az egyetlen lehetőséget az orosz demokrácia helyreállítására. A választásokon az eszerek, a mensevikek és az őket támogató néhány kis párt együttesen megszerezték a szavazatok 62%-át. A bolsevikok 25%-ot kaptak, a kadetok pedig 13%-át. Demokratikus viszonyok között a „bolsevik kormánynak” le kellett volna mondania, erre azonban nem is gondoltak. Ellenkezőleg: Lenin megfogalmazásában egy nyilatkozatot terjesztettek az Alkotmányozó Gyűlés elé, amely ki akarta mondani, hogy „Az Alkotmányozó Gyűlés támogatja a szovjethatalmat és a Népbiztosok Tanácsának dekrétumait, és azt tartja, hogy saját feladatai kimerülnek a társadalom szocialista átépítésére vonatkozó legfontosabb alapelvek megállapításában.”
Az Alkotmányozó Gyűlés demokratikus többsége felháborodottan utasította vissza e javaslatot, mely az alkotmány megteremtésére hivatott legfőbb törvényalkotó testületet egy bolsevikokat támogató, jelentéktelen értekezletté akarta lefokozni. Még arra sem voltak hajlandóak, hogy napirendre tűzzék a javaslatot. Erre a bolsevikok a megnyitó másnapján (január 19-én) feloszlatták, azaz szétkergették az Alkotmányozó Gyűlést. A felkorbácsolt indulatokra jellemző, hogy pár nappal később az egyik petrográdi kórházban meggyilkolták a kadet párt ott ápolt két ismert vezetőjét.” – tortenelemcikkek.hu
A demokratikus erők a polgári „demokrácia” megvalósítására a kapitalizmus pártjai voltak, és nem képviselték a dolgozó nép érdekeit, ugyanis a kapitalizmus élősködése nem a nép érdeke. A bolsevikok a dolgozó nép elkeseredett harci erejére támaszkodva könnyen, kényelmesen elfújták ezt a csürhét. Nem volt hatalma a bolsevikokkal szemben a polgári pártoknak. Ha lett volna erejük a csibészeknek, azt használták volna, de nem volt népi támogatásuk az ellenforradalmároknak. Az 5-10 millió orosz proletár és paraszt lemészároltatása az urak érdekében és az éhínség megtette a hatását. A bolsevikok ezt ki is használták a dolgozók érdekében, hogy az élősködő urakat és híveiket elsöpörjék az útból.
Átmenet a kapitalizmusból a kommunizmusba
„ „ . . . A kapitalista és a kommunista társadalom között — írja Marx — van egy időszak, melyben az első forradalmi úton a másodikká alakul át. Ennek megfelel egy politikai átmeneti időszak is, amelynek az állama nem lehet egyéb, mint a proletariátus forradalmi diktatúrája…”
Ez a következtetés Marxnál annak a szerepnek az elemzésén alapszik, amelyet a proletariátus a jelenlegi kapitalista társadalomban betölt, továbbá a kapitalista társadalom fejlődésére vonatkozó adatokon és azon a tényen, hogy a proletariátus és a burzsoázia ellentétes érdekeikibékíthetetlenek.
Azelőtt így vetették fel a kérdést: ahhoz, hogy a proletariátus kivívja felszabadulását, meg kell döntenie a burzsoáziát, meg kell hódítania a politikai hatalmat és meg kell teremtenie forradalmi diktatúráját.
Most kissé másképpen teszik fel a kérdést: a kommunizmus irányában fejlődő kapitalista társadalomból lehetetlen az átmenet a kommunista társadalomba „politikai átmeneti időszak” nélkül, és ennek az átmeneti időszaknak állama csakis a proletariátus diktatúrája lehet.
De vajon mi ennek a diktatúrának viszonya a demokráciához?
Láttuk, hogy a „Kommunista Kiáltvány” egyszerűen két fogalmat állít egymás mellé: „a proletariátusnak uralkodó osztállyá emelését” és a „demokrácia kivívását”. A fent kifejtettek alapján pontosan meghatározhatjuk, hogy a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet folyamán hogyan változik a demokrácia.
A kapitalista társadalomban, annak lehető legelőnyösebb fejlődési feltételei mellett, többé-kevésbé teljes demokráciát találunk a demokratikus köztársaságban. De ez a demokratizmus mindig a kapitalista kizsákmányolás szűk keretei közé van szorítva, és ezért — lényegében — mindig csak a kisebbség, csak a vagyonos osztály, csak a gazdagok számára demokratizmus. A kapitalista társadalomban a szabadság nagyjában mindig ugyanolyan marad, mint amilyen a régi görög köztársaságokban volt: szabadság a rabszolgatartók számára. A mai bérrabszolgákat a kapitalista kizsákmányolás feltételei következtében annyira nyomja a nyomorúság és a szegénység, hogy „nem demokrácián jár az eszük” és „nem politikán jár az eszük”, hogy az események megszokott, békés folyása mellett a lakosság többsége ki van rekesztve a társadalmi és politikai életben való részvételből.
Ennek az állításnak a helyessége talán Németországban igazolódik be a legszemléltetőbben, mégpedig azért; mert ebben az államban – az alkotmányos legalitás bámulatosan hosszú ideig és szilárdan, majdnem egy fél évszázadig (1871—1914) tartotta fenn magát, s a szociáldemokrácia ez alatt az idő alatt sokkal jobban értette a módját a „legalitás kihasználásának”, mint bármely más országban, és a munkásoknak olyan nagy részét szervezte be politikai pártba, mint sehol másutt az egész világon.
Mármost mekkora a politikailag öntudatos és tevékeny bérrabszolgáknak ez a hányada, amelynél nagyobbat a kapitalista társadalomban eddig sehol nem ismertek? Egymillió szociáldemokrata párttag — 15 millió bérmunkásból! Hárommillió szakszervezeti tag — 15 millióból!
Elenyésző kisebbség demokráciája, a gazdagok demokráciája — ez a kapitalista társadalom demokratizmusa. Ha a kapitalista demokrácia gépezetét jobban szemügyre vesszük, mindenütt, de mindenütt, mind a választójog „jelentéktelen”, állítólag jelentéktelen részleteiben (az egyhelyben-lakás feltétele, nők kizárása stb.), mind a képviseleti intézmények technikájában, mind a gyülekezési jog tényleges akadályaiban (a középületek nem a „koldusoknak” épültek!), mind a napisajtó teljesen kapitalista szervezetében stb. stb. — újra meg újra a demokratizmus korlátozását látjuk. Ezek a korlátozások, mellőzések, kivételek és megszorítások, amelyek a szegényekkel szemben érvényesülnek, jelentékteleneknek látszanak, különösen olyasvalaki szemében, aki maga sohasem látott szükséget és nem jutott az elnyomott osztályok tömegeinek életével érintkezésbe (s ez a polgári publicisták és politikusok kilenctized részénél, ha nem kilencvenkilenc százalékánál így van), — de mindezek a korlátozások együttvéve mégis kizárják, kiszorítják a szegényeket a politikából, a demokráciában való aktív részvételből.
Marx nagyszerűen megragadta a kapitalista demokráciának ezt a lényegét, amikor a Kommün tapasztalatainak elemzésénél azt írta, hogy az elnyomottaknak néhány évenként egyszer megengedik annak eldöntését, hogy az elnyomó osztályok melyik képviselője képviselje és nyomja el őket a parlamentben!” (idézet: – Lenin Állam és forradalom – című könyvből)
Az Alkotmányozó Gyűlés szétkergetése
„Az Alkotmányozó Gyűlés létrehozása az oroszországi demokrácia (benne az OSZDMP) régi követelése volt. Egybehívása a februári forradalommal időszerűvé vált, de a politikai erőviszonyok miatt a burzsoá kormányzat hónapokig semmit sem tett ennek érdekében. Csak 1917 őszén kezdte meg a választások előkészítését. Amit a polgári kormányzat a saját programjából is elmulasztott, azt a szocialista hatalom pótolta. Az Alkotmányozó Gyűlés megnyitását a Népbiztosok Tanácsa 1918. január 5-ére tűzte ki. Az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság ugyanakkor elhatározta, hogy január 10-ére összehívja a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeinek III. kongresszusát, január 12-ére pedig a parasztküldöttek III. kongresszusát.
A burzsoázia nagy várakozással tekintett az Alkotmányozó Gyűlés elé. Azt remélte, hogy az Alkotmányozó Gyűlés többségének megszerzésével demokratikus látszatot kölcsönözhet ellenforradalmi törekvéseinek és a testületre támaszkodva megdöntheti a szocialista hatalmat. A monarchista szélsőjobboldali körök, a nagypolgári reakciót képviselő októbrista és kadet-politikusok ezekben a hetekben inkább azt a taktikát alkalmazták, hogy közvetlenül a jobboldali eszereket és a jobboldali mensevikeket állították szembe a bolsevikokkal, a baloldali eszerekkel, valamint a tovább radikalizálódott eszer párttagsággal. Az Alkotmányozó Gyűlés összehívásának jelszava, amely előbb fenyegető réme volt a szélsőjobboldalnak, most a retrográd erők egyetlen mentsvárának tűnt. Akik korábban ravaszul halogatták e testület összehívását, most hangos szóval síkraszálltak azonnali összeülése érdekében. Látszólagos demokráciával akarták megölni a tömegek élő népuralmát.
A szovjet kormány mégis elrendelte az Alkotmányozó Gyűlés összehívását. Nem azért tette ezt, mintha egy pillanatig is elhitte volna a reakció szájából hamisan hangzó demokratikus nyilatkozatokat, hanem arra törekedett, hogy ez a politikai akció igazi mivoltukban mutassa meg az ellenforradalmárokat. Emellett a választások időszakában még nem volt eleve feltétlenül kizárt dolog, hogy az Alkotmányozó Gyűlést sikerül a szovjethatalom szervévé alakítani.
Az Alkotmányozó Gyűlés választásait az október előtti jegyzékek alapján bonyolították le. A pártjegyzékek annak az időszaknak a politikai viszonyait tükrözték, amikor a parasztság többsége az eszereket követte. A választások idején a falvakban és a nemzetiségi övezetekben nem mindenütt jött létre a szovjethatalom. A lakosság számottevő része akkor még nem ismerte fel a szocialista forradalom jelentőségét. Ezért a végül eszer többségűvé vált Alkotmányozó Gyűlés nem fejezte ki pontosan az új osztály-erőviszonyokat, nem tükrözte hűen a dolgozók igazi óhajait.
Az Összoroszországi Központi Bizottság január 3-án elfogadta „A dolgozó és kizsákmányolt nép jogainak kinyilatkoztatása” című, Lenin által fogalmazott, valamint Sztálin és Buharin által szerkesztett okmányt, és elhatározta, hogy az Alkotmányozó Gyűlés elé terjeszti. A nyilatkozat tömören összefoglalta az Októberi Forradalom vívmányait. Szövegében a következő részletet találjuk: „Az Alkotmányozó Gyűlés támogatja a szovjethatalmat és a Népbiztosok Tanácsának dekrétumait, és azt tartja, hogy saját feladatai kimerülnek a társadalom szocialista átépítésére vonatkozó legfontosabb alapelvek megállapításában.”
Lenin részt vett az Alkotmányozó Gyűlés megnyitásán január 5-én. A Szmolnijtól a Tauriai Palotáig szigorú biztonsági intézkedések mellett, titokban tette meg az utat, s egy hátsó bejáraton át szinte becsempészték az ülés színhelyére. Az elővigyázatosságot a rendkívül feszült politikai légkör, az ellenforradalmárok időzített összeesküvései indokolták. Lenin védelméről és az Alkotmányozó Gyűlés üléseinek előkészítéséről egy Szverdlovból, Podvojszkijból, Prosjanból, Urickijből, Boncs-Brujevicsből és másokból álló katonai törzs gondoskodott. Leninnek, minden eshetőségre készen, pisztolyt is adtak. A Népbiztosok Tanácsának elnöke – miután látta, hogy a gyűlésen valóban ellenforradalmi többség alakult ki — már alig figyelt a jobboldali eszerek tombolására, s csak a kedvező lehetőséget várta a bolsevik frakció elvonulására.
Az Alkotmányozó Gyűlés január 5-én kezdte meg munkáját. Nem ismerte el az Októberi Forradalom vívmányait, és megtagadta, hogy „A dolgozó és kizsákmányolt nép jogainak kinyilatkoztatásá”-ról tárgyaljon, vagyis ebben a tekintetben igazolta a burzsoáziának és támogatóinak számításait. Az ellenforradalom gyűjtőpontjává vált testületet az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság január 6-án kelt dekrétumában feloszlatta.
Az Alkotmányozó Gyűlésen felülkerekedő ellenséges polgári erők maguk akadályozták meg, hogy a parlamentarizmus intézményének hagyományos elemei innen azonnal átmenjenek a szovjet államéletbe, így az oroszországi szocialista meggyőződésű tömegek demokratikus képviseleti szervei továbbra is csak a parlamenten kívüli szovjetek lehettek.
Az Alkotmányozó Gyűlés feloszlatása megadta a méltó választ a kapitalizmus restaurálásában reménykedő csoportoknak. A burzsoázia elszámította magát: még egy ilyen Alkotmányozó Gyűléssel sem tudta megdönteni a szovjetek hatalmát.
A kadét párt által irányított ellenforradalmi erők nyílt jelentkezése olyan felháborodást szült a tömegekben, hogy az Alkotmányozó Gyűlést követően, 1918. január 19-ről 20-ra virradó éjszaka, forradalmi merénylők megölték a Mariinszkij-kórházban ápolt Singarjovot és Kokoskint, a kadét párt ismert vezetőit. A bolsevik párt és a szovjet kormány elítélte ezt az önkényeskedést.
A szovjetek III. összoroszországi kongresszusa
1918. január 10-én megnyílt a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeinek III. összoroszországi kongresszusa. A Petrográdra érkező parasztküldöttek egyesültek a munkás- és katonaküldöttekkel, a különféle szovjetek tehát közös kongresszust tarthattak. Az utolsó ülésen 1587 szavazati joggal rendelkező küldött vett részt, vagyis a küldöttek száma két és félszer több volt, mint a II. szovjetkongresszusé és kétszer felülmúlta az Alkotmányozó Gyűlés küldötteinek számát. A küldöttek kétharmada a bolsevikok közül került ki. Kudarcot vallott a jobboldali eszerek kísérlete, hogy a parasztok szovjetjeit elszakítsák a munkások és katonák szovjetjeitől.
A kongresszuson a nemzetiségi területek 233 küldötte is részt vett. Képviseltette magát Ukrajna, Belorusszija, Lettország (a megszállt területek kivételével), Észtország és Finnország. Közép-Ázsia képviselete részleges volt, mert ebben az időben elszakadt az oroszországi fejleményektől. Kaukázusontúlt csak Baku küldöttei képviselték.
Lenin előadói beszéde után a kongresszus elfogadta „A dolgozó és kizsákmányolt nép jogainak kinyilatkoztatásá”-t, amelyet később belefoglaltak az első szovjet alkotmányba. A szovjet föderáció frissen kidolgozott alapelveiről és az Oroszországi Köztársaság szövetségi szerveiről Sztálin mondott előadói beszédet. A kongresszus, hogy véget vessen a forradalmat követő ,,prekonstitucionális” korszaknak, megbízást adott az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottságnak a szovjet alkotmány kidolgozására.” (idézet: – A Szovjetunió története – című könyvből)
SaLa
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Majd el telik ez az esztendő is! Az évből már csak 146 nap van hátra. (Szökőévben eggyel több)
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Ibolya, Áfra, Afrodita, Afrodité, Ajándok, Albert, Arabella, Cseperke, Csepke, Donát, Donatella, Donátó, Kajetán, Kötöny, Szixtusz, Ulrik, Uránia és Vénusznevű kedves olvasóit. (Velünk nem csesz ám ki a Wikipedia! AZÉRT IS fölsoroljuk MIND!)
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
Augusztus 7 – én IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)
Donbassz ügyében diplomáciai mozgás semmi. Mindössze a mai Megvegyev intelemben van érintőlegesen fölemlítve Maradék-Ukrajna esetleges NATO – csatlakozása okán, de hát ez esetben is szinte csak virtuálisan.
De hát tűzszünet van a frontokon, meg kánikula van az időjárásban, meg „kanyikula – nyaralás” ideje van a diplomáciában.
Persze túzszünet meg kánikula meg kanyikula ide – vagy oda, a fronton azért van élet. Ha nem is pezsgő, de van.
A Gorlovka melletti „Gagarin” bányakerületet „gondozta” tegnap este a valcmanista latortüzérség.
A „szokásos” helyek ma is a martalócok figyelmének középpontjában voltak. Donyeck északi pereme, Marinyka vidéke, Sztaromihajlovka, Alekszandrovka, Szahanka, Leninszkoje, Kominternovo.
Nem nagyon, csak néhány gránát erejéig lőtték martalócék ezeket a településeket.
Ma kora délután a donyecki délvidék Naberezsnoje nevű falujának egy 43 éves civil férfilakosa sebesült meg súlyosan egy géppuskagolyótól.
A viszonylagos nyugalmat kihasználva a DNR tüzérsége tréningezik.
Valcman latorhada pedig gyengül – gyérül. Belső torzsalkodások, dobbantások gyérítik a sorokat, de komoly gond az alkoholizmus és a drogfogyasztás is. Most pedig beütött az újabb krach. Diftériajárvány ütötte fel a fejét a mariupoli térségben. A poshat víz, a nag meleg,meg a mosléknak sem nevezhető ennivaló megteszik együttes hatásukat.
Legújabban már tetanuszfertőzésekkel is kezelnek martalócokat.
A dologban az a legkényesebb, hogy ezekről a dolgokről a legutóbbi időkben a környéken kószáló „Financial Times zurnalisztája számolt be, aki szerint a patkányok különb életet élnek Valcman martalócainál. Minőségibbet. Az amerikai és más nyugati újságírók azért lettek a frontok közelébe csődítve, hogy hírét adják a’ zoroszok meg a szakadárok rémséges tetteit, de hát azok nincsenek. Csak rémséges esetek vannak – hohololdalon.
Kalaudija Kulbackaja a DNR parlamenti képviselője szerint a háború ötödik évében számukra az egyik legfontosabb feladat, hogy az Európai Unió polgárai tudomására hozzák az igazságot: DONBASSZT OSSTROMOLJA KIJEV. DONBASSZ HATÁRÁN HÁBORÚ VAN!
Megismertetni az EU népeit az igazsággal.
Ez némiképp a balrad.ru olvasóin is múlik.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Valami nagyot szólt ma Bolognában, a repülőtér közelében. Többen úgy gondolják, hogy egy üzemanyagszállító taknkautó rakománya szállt el ma dél tájban.
Holnap lesz tíz esztendeje annak, hogy kirobbant az orosz – grúz háború. 2008 augusztus 6 – án Szakácsvili grúz prezident parancsára csapatai Grad – vetőgépekkel, nehéztüzérséggel kezdték lőni a túlnyomórészt oroszok lakta „szakadár Dél-Oszétia” fővárosát, Csinvalit, majd tankokkal indítottak rohamot.
Az attaknak legalább kétezer orosz nemzetiségű civil halottja lett. Másnap Oroszország hadserege megkezdte a dél – oszétiai vérengzés fölszámolását. Nem egészen négy nap alatt rend is lett, és Dél – Oszétia azóta is független állam. A Nyugat szerint továbbra is „csak egy szakadár köztársaság Abháziával együtt”, ezért aztán „elismerére nem méltó.”
Tíz éve Grúzia mintegy „beszálló ajánlólevélnek” szánta Dél – Oszétia ostromát a NATO – kubba.
Ám a gyatyamadzag oldódásakor a NATO – latorszövetség – hiába vajdánk Nagy Barátjának és sorosista osztálytársának – Szakácsvilinek a „nyakkendőrágós könyörgése” – nem mert Grúzia katonai segítségére sietni.
Maradt azóta is a latorszövetségi tagságra való grúz ácsingózás, de a NATO a hitegetésen és biztatáson túl nem is foglalkozik érdemben – szerencsére – GEORGIA fölvételére.
Most a 2008 – as események 10 évfordulóján – az akkori orosz elnök Dmitrij Medvegyev jelenlegi miniszterelnökként óva intette a NATO – t Grúzia és Maradék – Ukrajna latorszövetségbe való integrálásától. Csúf dolgokat helyezve kilátásba arra az esetre, ha a dolog mégis megtörténne.
Ha pedig valaki még emlékszik a tíz évvel ezelőtt történtekre, könnyen fedezhet föl párhuzamosságokat a „szakadár Dél – Oszétia”, Abházia – Grúzia – Oroszország – NATO ötösfogat akkori, és a mostani szintén „szakadár LNR – DNR”, – Maradék-Ukrajna – Oroszország – NATO izmozás között. Annyi különbséggel, hogy „akkor” Oroszország odapörkölt.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Anarchia, botrány, ami az állami kórházakban van – Nem akárhonnan jött a súlyos kritika
Anarchia, botrány, elképzelhetetlen pénzügyi viszonyok, pazarlás, lopás és korrupció – ezekkel a súlyos szavakkal illette Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke az állami egészségügyi intézmények gazdálkodását a Magyar Időknek adott interjújában. Azt is felveti, hogy a nem megfelelően gazdálkodó kórházak vezetőinek menniük kell.
Anarchia. Botrány. Ez a két szó, ami először eszembe jut
– fejtette ki a lapnak arra vonatkozóan, hogy milyen tapasztalatokat szerzett a számvevőszék a hazai egészségügyi intézmények gazdálkodása során.
Az elnök néhány példát is említett:
Volt olyan kórház minden fontos terméket és szolgáltatást úgy vett meg az intézmény vezetősége, hogy nem folytatott le közbeszerzést, vagyis a vásárlásoknál minden lehetséges jogszabályt figyelmen kívül hagytak.
Számos olyan kórház is akadt, ahol nem vezettek hiteles leltárt bizonyos eszközökről.
Néhol az elszámolások egyszerűen átláthatatlanok voltak.
Kaotikus viszonyokat találtak egyes szakrendelőknél.
Számos esetben hamis nyilatkozatokat tettek az intézményvezetők a gazdálkodásról, így esély sem volt arra, hogy kiderüljön, mekkora vagyonnal gazdálkodtak és a forrásokat mire fordították.
Rendszerszintű, hogy az összességében több millió embert ellátó szakrendelők vezetői nem tartják be a legalapvetőbb gazdálkodási szabályokat sem.
A beszerzés folyamatára felhozott egy tipikus példát, a vécépapírok esetét, de ez más eszközökre és szolgáltatásokra is behelyettesíthető.
„A kórház vásárol hatalmas mennyiségben vécépapírt, de fel sem merül, hogy ezt közbeszerzési eljárásban tegye. Valahogyan kiválasztja a beszállítót, amelyik – a szabálytalan beszerzés miatt – minden bizonnyal jóval áron felül szállítja le az árut az intézménynek. A kórháznál a megérkező mennyiséget elfelejtik felvenni a leltárba, aztán amikor a beteg bemegy az illemhelyre, felháborodva tapasztalja, hogy nincs guriga. Teszem hozzá, teljesen jogosan. Leltár, nyilvántartás hiányában viszont senki nem tudja, mi lett a nagy mennyiségű vécépapír sorsa: lehet, hogy az összeset kitették a mosdókba és elfogyott, így többre lenne szükség, de az is előfordulhat, hogy egy részét ellopták. Mivel az egész folyamat teljesen szabálytalan, sajnos a lopás lehetősége mellett felmerül a korrupcióé is. A kórház újra rendel vécépapírt, a szállító pedig újra szállít, holott szinte biztos lehet benne, hogy csak később, az állami konszolidáció idején kapja meg a pénzt, a kórház ugyanis elköltötte, amit az államtól kapott. A szállító ezzel nyilván számol, beépíti a késedelmet az árba. S megteheti, mert nincs közbeszerzés, szabálytalan az egész folyamat” – fejtette ki.
Domokos László az intézmények gazdálkodásával kapcsolatban úgy vélekedett, hogy lehet jól csinálni. A lehetséges megoldások között említette:
A jól gazdálkodó intézmények vezetőit nem szabad leváltani, ott kell beavatkozni, ahol súlyos szabálytalanságok vannak. Ebben a esetben az orvosnak nem szabad a pénzügyekkel, logisztikával foglalkoznia.
Leválthatja az érintett intézmények vezetőit és másokat nevezhet ki.
Vagy összevonhatja az adott intézmény gazdálkodását egy másikkal.
Esetleg külön pénzügyest küldhet az intézményhez.
Az Állami Számvevőszék elnöke beszélt az állami egészségügyi intézmények körében megfigyelhető moral harazd problémájáról is. „Mit tapasztalunk jelenleg? Ha egy kórház betartja a szabályokat, s nem költi el az összes rendelkezésére álló pénzt, akkor jó eséllyel megtörténhet, hogy a megmaradt összeget elvonják tőle. A másik intézmény, amelyik viszont jóval többet költ, mint lehetne, ahelyett az állam idővel jót áll, s kifizeti a tartozását. Ez körülbelül olyan, mintha azt büntetné meg a környezetvédelmi hatóság, aki kidobja a szemetet a kukába, annak pedig pénzt adna, aki az erdő szélére hordja az építési sittet. Nincs ez így rendben” – fejtette ki.
Azt is elárulta az ÁSZ első embere, hogy az intézmény most készíti elő a magyarországi sürgősségi ellátás rendszerének ellenőrzését.
„Ma a sürgősségi ellátással szemben az a kritérium él, hogy 12 órán belül lássa el a pácienst. Ez szerintem rettenetesen hosszú idő. A mentők húsz percen belül megérkeznek a helyszínre, akkor az egészségügyi intézménynek miért van fél napja arra, hogy megkezdje a veszély elhárítását?”
Javaslata szerint az ország minden pontján szükség van egy olyan intézményre, amely a hét minden napján, ünnepnapokon is fogadná a sürgős ellátást igénylőket.
A várhatóan óriási vihart kavaró interjúját Domokos László azzal zárja, hogy aláhúzza:
az ország nem lehet versenyképes, ha az egészségügy pazarlóan működik. S nem elég, hogy pazarlóan működik, de az emberek, az adófizetők még csak meg sem kapják a megfelelő ellátást. Az állami egészségügynek minőségi szolgáltatást kell kínálnia, s ezért az ágazat vezetőinek is tenniük kell, ahogy felelősséget is kell vállalniuk az esetleges kudarcok miatt. Nem lehet mindenben az államra mutogatni. (portfolio)
Domokos László, amellett, hogy valós problémákra és érzékeny kérdésekre mutat rá, komoly (nem is akárhol megjelent) kritikájának két üzenete is van. Egyrészt rávilágít arra, hogy a kormányon belül törés van az állami kórházak gazdálkodásának javításának kérdésében. Másrészt pedig kiolvasható a sorok között az is, hogy Domokos László személyesen Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter felelősségét is felveti, két alkalommal is.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: „…ahogy felelősséget is kell vállalniuk az esetleges kudarcok miatt. Nem lehet mindenben az államra mutogatni.”
– HÁT AKKOR KIRE KELL MUTOGATNI?
MEGVAN – MEGVAN! A ROHATTKOMMUNISTÁK A’ ZOKAJI MINDENNEK!
Kásler Főkuruzsló negyedik hónapja van Főkuruzslói posztján! Ez alatt az időszak alatt viszont MARADANDÓT ALKOTOTT. Közegészségügyileg. Nem tudni, hogy vallásos fanatizmusa, hülyesége vagy merészsége okán? – de tudtára adta a póri népeknek: vajdaságon MÁR CSAK AZ IMA SEGÍTHET! Ezt tudta nagy valószínűséggel fölmérni – megállapítani ez alatt a rövid idő alatt!
A bajok nem most kezdődtek, de úgy fest hamarosan tetőzni fognak. Ha már az ÁSZ – góré tüzet kiabál. De eemúttnyócévezni már ő sem mer! Talán joggal, de annál már azért messzebbre, egésze a rendszerváltásig kellene visszamutogatnia.
A közegészségügy lepusztulása akkor kezdődött. A „forráskivonásnak” nevezett folyamattal. Ami a gazdaságtalanítással automatikusan bekövetkezett. Egyszerű matek az egész!
A közegészségügy fenntartása és működtetése egy ország számára a legtöbb ráfordítást igénylő ágazat. Amely CSAK AZ EGÉSZSÉGPIAC profitjából, és a kötelező járulékbefizetésekből SEM tartható fenn. Ahhoz még a büdzsének sok pénzt kell ráfordítania a GAZDASÁG MÁS ÁGAZATAI ÁLTAL PROFITBÓL.
A rendszerváltáskor 1,5 millió munkanélküli lett. Ennyivel lett kevesebb a járulékbefizető, és kb. ennyivel lett több a segélyezendő. Legalább tripla veszteség!
LEGALÁBB HÚSZ ÉVEN KERESZTÜL! MIKÖZBEN A GAZDASÁG – ANNAK MINDEN VONZATÁVAL ÉS NYERESÉGÉVEL – ELTŰNT!
Nem is csoda a forráskivonás. Hiszen az ÁLLAMOT – VÍZFEJESTŐL EGYÜTT – MŰKÖDTETNI KELL/KELLETT! A „demokrácia” minden kellékével.
A kevéske pénzt – ami a közegészségügynek jut/jutott – MEGLOPTÁK/MEGLOPJÁK! Nincs ebben semmi meglepő. RENDSZERJELLEMRŐL van szó csupán.
A csudálatos csupáncsak az, hogy eddig is kihúzta a „magyar” közegészségügy! Ebben pedi a benne dolgozók állhatatosságának nem kis szerepe lehet.
Domokos kiborulásából úgy tűnik, hogy a végstádium is a végéhez közeledik. Agónia van!
Most a bajok kendőzésére akár még az egymásra mutogatástól sem riadnak vissza. Amiben nem lenne igazuk, de legalább rádöbbennek a magyarok: NAGY A BAJ! És nem csak a közegészségügyben.
DE A NAGY EGYMÁSRA MUTOGATÁSNAK HÁTHA LENNE TÁRSADALMI HATÁSA!
Arra gondolhatunk itt egészen konkrétan, hogy az álellenzéknek sincs kiútprogramja. A „mink jobban tuggyuk” – on kívül más ötletük nincs. Se qrmánynak, se álellenzékének.
Sok magyar fog idő előtt beledögleni a rendszerváltás elhozta Szép Új Világ örömeibe.
Nagyjából mostanság kezdődik a tömeges kipusztulás.
EZT LEHET KIOLVASNI DOMOKOS RIADT KOTKODÁLÁSÁBÓL! AMI BŰNBAKKERESÉSNEK TŰNHET, DE VALÓJÁBAN BEISMERÉS.
Persze a történet vége már most olvasható: NEM MINK VAÚTUNK! A KOMCSIK VAÚTAK!
Győr-Moson-Sopron megyei kormányhivatalban dolgozó férfi vitt el élelmiszert a boltokból fizetés nélkül
A hatvanéves férfi az állategészségügyi osztályon dolgozott.
Tízrendbeli hivatali visszaélés miatt vádat emeltek egy megyei kormányhivatalban dolgozó férfi ellen, aki 2014 és 2017 között tizenhárom alkalommal fizetés nélkül vitt el élelmiszert különböző nyugat-magyarországi üzletekből – tájékoztatott a Győr-Moson-Sopron megyei főügyészség hétfőn.
A közlemény szerint a hatvanéves férfi az állategészségügyi osztályon dolgozott, üzleteket ellenőrzött. A kereskedők a vádlottal kialakult függőségi viszony miatt teljesítették a férfi kéréseit, üdítőket, alkoholos termékeket, gyümölcsöt, édességet, húsárut és egyéb élelmiszert adtak nekik.
A vádlott összesen nem egészen hetvenezer forint értékben tett szert így jogtalan előnyre. (kisalfold)
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: „…A kereskedők a vádlottal kialakult függőségi viszony miatt…A vádlott összesen nem egészen hetvenezer forint értékben tett szert így jogtalan előnyre…”
– De végre lebukott a galád sarcoló! Lebuktatták. Az ügyészség pedig – NAGYON HELYESEN – nem hagyja futni. Vádat emeltek ellene. Lakoljon a bestye kártevő lélek! Mert akárhogy is van, kárt okozott! Lopás ez kérem!
MAJD MOST MEGTANULJA: LOPNI CSAK A CSÚCSON SZABAD! AZ VISZONT NEM LOPÁS! ANNAK A DEFINÍCIÓJA: „AZ ÚJ NEMMZETTHY ARISTOKRÁCZIA ÉS ELYTH HELYZETBE HOZÁSA”!
A póri nép kölke – még ha qrmányhivatali alkalmazott is – NEM TARTOZIK EGYIK KIEMELT KATEGÓRIÁBA SEM!
A 95 éves néni ilyen egyszerűen zavarta ki a medvét a konyhájából
Az asszonyhoz kétszer is bement az állat.
A legtöbb ember valószínűleg rémülten menekülne, ha meglátna egy medvét a konyhájában. A kanadai Vancouver-szigeten élő 95 éves Anna Stady viszont inkább fogta és szépen elzavarta a házában ólálkodó medvét. Méghozzá egy nap alatt kétszer is – jelentette a CTV kanadai televízió.
Az Union Bay településen élő nő elmondta: éppen tévézett, amikor zajt hallott a ház másik végéből, és amikor ellenőrizte, hogy mi okozta, egy fekete medvét talált. Stady elmondása szerint egyáltalán nem ijedt meg a vadállattól, mert egész életét medvék közelében töltötte el, és eddig még soha nem támadt rá egyik sem.
„Mondtam neki, hogy menjen el” – és a medve engedelmeskedett is. A kertben ugyan még megállt, mintha vissza akarna fordulni, de az idős nő ekkor újra rászólt, hogy „nem, menj haza”, és az állat tovább is állt.
Nem sokkal később azonban visszatért, és a konyhai polcokon lévő tárolóedényeket dézsmálta. A nőt ekkor már elmondása szerint „idegesítette” a medve, aki rendetlenséget csinált a konyhában. Megint mondta neki, hogy menjen el, amire a medve „rám nézett, magához vett valamit és kiszaladt.”
Az eset után a helyi vadvédelem egy medvecsapdát helyezett el a nő háza előtt, arra az esetre, ha a medve visszatérne. A helyieket pedig arra kérték, legyen különösen óvatosak a medvék miatt: zárják be az ajtókat, és ne hagyjanak elől ételeket.
Stady most abban reménykedik, hogy a medve soha többet nem megy vissza a házához. Nem akarja ugyanis, hogy belesétáljon a csapdába, és elfogják. „Ha elfogják, meg fogják ölni” – mondta el az idős nő. Hozzátéve, hogy „egy nagyon szép medve volt, aranyos és pufi”.
(faktor)
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: Hááát…- ha igaz ez a 95 év! – már talán nincs mitől félni az életben. Ilyen korbanmár egy medve komoly betegség – állapotromlás – megelőző hatású IS lehet.
Hosszú életet kívánunk a néninek. Erőben, egészségben.
