Amióta Vlagyimir Putyin az idén bejelentette a világnak az új orosz ketyeréket – amikről szemléltető videok sorozata jelent meg – az amerikai hadseregen ismét a rémlátás lett úrrá.
Bizonyíték erre a Daily Mail cikke.
Eszerint július 25 – én kevésen múlt, hogy nem rontott rá az emberiségre az Apokalipszis. Az újságnak a történetet a Los Angeles-megyei Pasadenában működő „Jet Propulsion Laboratory” akkor ügyeletes tisztje mondta tollba.
Van az USA – nak Grönlandon egy Thule nevű falu mellett egy radarállomása. Az érkező orosz rakéták jelzésére.
Július 25 – én a radarok ugyan nem jeleztek semmit, viszont a bázison megérezte aki nem vak és nem süket: MEGJÖTT A’ ZOROSZ RAKÉTA! Nagy fényességgel és robbanással.
A riadalom tetőfokára hágott a Thule melletti bázison, és elindult a riasztás a kijelölt útjára. Célba is ért. Onnan visszatelefonáltak, hogy igaz – e a hír vagy sem. Thuléból válaszoltak, hogy igaz!
A Központban meg valaki – szerencsére – úgy okoskodott, hogy ha Thule válaszolt, akkor még léteznek a’ zorosz rakétacsapás után. Ha pedig léteznek, akkor az nem orosz rakéta lehetett, hanem valami más. Tán várjunk még a válaszcsapással.
A világ nem kis szerencséjére vártak. Jól tették. Mert tisztázódott viszonylag gyorsan, hogy tényleg nem Medvecsapás érte Thulét, hanem csak egy meteoritrobbant a bázis fölött. Jó magasan. Kiderítették, hogy 43,3 km. magasságban, egy kb. 86 km./órás sebességgel érkező meteor pukkadt széjjel Thule fölött. Ami pukkanat amúgy nem is volt olyan kicsi,mert kikalkulálták, hogy az ereje úgy 2,1 kilotonna TNT hatásával lehetett egyenlő. Thule személyzete „élőben” tapasztalhatta meg tehát a legutóbbi KNDK-s atomtöltet erejét, amit ugyanennyire saccoltak hozzáértők.
A riadalmat ki is tárgyalták a szoc. hálózaton.
Az USA Szövetségi Tudományos Nukleáris Információs Tervező Intézetének kutatója Hans Kristensen vicces kommentjében megjegyezte: „Azért vagyunk még, mert nem volt orosz első csapás!”
Thule nem először okoz atomkalamajkát.
A ’60 – as években ugyanis egy B-52 – es tratégiai nehézbombázó Grönland fölött kigyulladt. Miután személyzete nem tudta megfékezni a tüzet, angolosan távoztak a gépből. Az meg Thulétól nem messze zuhant le, a szárazföldre.
Csakhogy volt rajta négy darab B28Fl típusú atombombácska is. Komoly sugárszennyezést okozva.
Azidőtájt a „Time Magazine” az eseményt a történelem legveszélyesebb nukleáris katasztrófái közé sorolta.
Miután 1995 – ben néhány irat kiszivárgott a dologról, a Grönlandot birtokló Dánia atomfegyvermentes státuszt hirdetett Grönlandra.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Egy Dassault Falcon 7X-szel bővült a honvédség légi szállító flottája Kecskeméten. Nem tudni, mennyibe került, csak becsülni lehet az árat.
A légiszállító képességnek a Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési program keretében megvalósuló helyreállítása-fejlesztése ezzel második fázisába jutott: a hivatalos hazai terminológiában csapatszállítónak nevezett nehéz kategóriát a könnyű, többcélú szállító- és futárgépé követi – írja a LégierőBlogger. Emlékezetes: az Airbus A319-es típusa februrában csatlakozott a honvédséghez.
A most beszerzett Dassault Falcon 7X hasonlít ahhoz a géphez, amit Csányi Sándortól, az OTP első emberétől már bérelt a kormány. Ennek ellenére a kommunikációban – ahogy az Airbusok esetében is – kínosan ügyelnek arra, hogy ne kormánygépnek nevezzék az új jövevényt, inkább felderítő- és futárgépnek titulálják. Azt nem tudni, mennyit fizetett a kormány a repülőért, csak annyi derült ki, hogy „használt jellegüket tekintve a szokásos piaci ár alatt” szerezték be. A típust üzleti gépnek is használják, úgy 40-50 millió eurót kóstál, de ha felderítési feladatok ellátására is képessé teszik, akkor ennek akár a duplájába is kerülhet egy-egy gép. (HVG)
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: „…úgy 40-50 millió eurót kóstál, de ha felderítési feladatok ellátására is képessé teszik, akkor ennek akár a duplájába is kerülhet egy-egy gép…”
Márpedig ha FELDERÍTŐNEK IS mondják, akkor bizony a célra alkalmassá is kell tenni.
„…használt jellegüket tekintve a szokásos piaci ár alatt” szerezték be…”
– Itt van rá a bizonyíték: spórolós a MI qrmányunk. Ez pedig igazán megnyugtató!
1945 – ben a japán városokat leromboló gyújtóbombás hadművelet után a szövetséges erők már Japán inváziójára készültek. Ez volt az Operation Downfall, a Bukás-hadművelet.
A háború az európai hadszíntéren véget ért, amikor a náci Németország 1945. május 8-án aláírta a fegyverletételi nyilatkozatot, de a csendes-óceáni hadszíntéren tovább folyt. Az Egyesült Királysággal és a Kínai Köztársasággal karöltve, július 26-án az Egyesült Államok a potsdami nyilatkozatban határozottan felszólította a japán fegyveres erőket a feltétel nélküli megadásra, „gyors és teljes pusztulással” fenyegetve, ám ezt a szigetország kormánya figyelmen kívül hagyta.
1945 augusztusára az amerikaiak Manhattan terve már túl volt az atombomba kifejlesztésén és tesztelésén, és az amerikai légierő 509. összetett csoportja már rendelkezett olyan, a Silverplate fedőnév alatt felkészített B-29-esekkel, amelyek képesek voltak azt el is juttatni a Mariana-szigeteki Tinianról Japánig. Mivel Japán nem reagált, ezért Harry S. Truman amerikai elnök elrendelte a bombázást.
A bombázást az amerikai légierő hajtotta végre.
1945 augusztus 6-án Hiroshimára egy Little Boy típusú atombombát dobtak le, apokaliptikus pusztulást előidézve.
Ma 73 esztendeje annak, hogy a pokol a földfelszínen is megjelent.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
„Valahányan kremlbeli lakásán meglátogatták, mindenkinek feltűnt: milyen szegényesen lakik. Kis szobájában csak a legszükségesebb, nagyon egyszerű bútorok álltak. És mindenütt rengeteg könyv, térkép, jegyzet. Lenin egyetlen „luxusát” a könyvek jelentették. A Népbiztosok Tanácsának fogadóterme melletti szobában tartotta több mint tízezer kötetből álló „kézikönyvtárát”. Kérőlapok, könyvtári cédulák tanúsítják: gyakran fordult nyilvános könyvtárakhoz is. Beülni már nem volt ideje – némely nehezen megszerezhető könyvet csak egy-egy éjszakára kért kölcsön.
Továbbra is szeretett – és még többet szeretett volna – sétálni. Már Petrográdban kétségbe ejtette a Szmolnij őrségét azzal, hogy esténként, a bizonytalan állapotok ellenére, ha ideje engedte, egyedül vagy feleségével sétálni indult. Szokását Moszkvában is megtartotta. Gyűlésekre, a környékre is, gépkocsivezetőjével kettesben, minden kíséret nélkül járt. Volt, hogy elakadtak a mély hóban, s egyedül ballagott kilométereket segítségért. Egyszer fegyveres banditák támadták meg őket – szerencsére „politikamentes” rablók voltak, nem Lenin, hanem a kocsi kellett nekik.
De több ízben kíséreltek meg ellene merényletet. 1918. augusztus 30-án pedig a Michelson- (ma: Vlagyimir Iljics-) gyárban tartott gyűlés után egy Kaplan nevű eszer nő dumdum golyókkal súlyosan megsebesítette. Az egyik golyó a bal vállát érte, a másik a tüdőcsúcsba hatolt. Lenin állapota aggasztó volt; nagyon sok vért vesztett, magas láza volt, vérmérgezés fenyegette. Szervezete azonban rendkívül szívósnak bizonyult, hamarosan jobban lett, s maga nyugtatgatta hozzátartozóit, munkatársait, orvosait: „Semmiség, ez minden forradalmárral megeshet.”
A merénylet nagy felháborodást keltett országszerte. Rémhírek is szárnyra keltek. Mikor már felkelhetett, munkatársai arra kérték: a közvélemény megnyugtatása végett fényképeztesse le magát. Lenin azonban nem szeretett fényképezkedni. Boncs-Brujevics hát cselhez folyamodott. Filmoperatőröket bújtatott el a Kreml udvarán, s mikor Leninnel sétálni mentek, élénk beszélgetéssel lekötötte figyelmét, hogy a filmesek zavartalanul dolgozhassanak.
Rövid lábadozás után ott folytatta munkáját, ahol abbahagyta. Rengeteg tennivaló várt rá: megkezdődött a polgárháború, megindult a tőkés nagyhatalmak intervenciója. A szovjet államot megint életveszély fenyegette. Szervezni kellett a védelmet és ellentámadásokat, meg kellett küzdeni a legkülönfélébb cárpárti és anarchista összeesküvésekkel, járvánnyal, banditizmussal, tudatlansággal és éhínséggel.
Ezerfelé tudott figyelni. Hiteles feljegyzések tanúsítják: ezekben a nagyon nehéz időkben is nagy gondot fordított a népművelésre és a könyvkiadásra – különösen ismeretterjesztő könyvek meg jó szépirodalom népszerű kiadását sürgette, de nem hagyta békén Lunacsarszkijt amiatt sem, hogy kezdjék meg a munkát az orosz nyelv új értelmező szótárának összeállítására -, mérnökökkel találmányokról, tudósokkal tudomány-szervezési problémákról tárgyalt. Személyesen válaszolt rengeteg levélre, akkor is, ha a legeldugottabb falvakból érkeztek. Veszekedett bürokratákkal, heves vitákat folytatott pártbeli elvtársaival. Közben a legmesszebbmenően gondoskodott ugyanezekről az emberekről. Fennmaradt például olyan levele, amely szerint az egyik népbiztost „szigorúan meg kell róni, mert gondatlanul bánik a népvagyonnal – tulajdon egészségével”. Gorkijt – akivel pedig nem sokkal korábban, s részben ez idő tájt is, a gorombaságig menő vitái voltak elvi kérdésekről – valósággal bombázta leveleivel: törődjön egészségével, gyógyíttassa magát, menjen szanatóriumba, vagy ha kell, külföldre.
Figyelme mindezek mellett egyre inkább a nemzetközi munkásmozgalomra irányult. 1919-ben megírta: A proletárforradalom és a renegát Kautsky című művét. Ebben a vitairatban a nagy tekintélyű nyugat-európai szociáldemokrata vezetővel, a marxizmus hajdani kiváló interpretátorával, de később forradalomellenessé lett „revideálójával”, Kautskyval polemizálva megvédi a marxizmus forradalom- és államelméletét, és a nemzetközi munkásmozgalom számára összegezi az orosz forradalom első tapasztalatait.
Ebben az időben – nem kis mértékben az Októberi Forradalom hatására – Európában és Ázsiában forradalmi fellendülés kezdődött. Nyomában szerveződött és erősödött a szociáldemokrata baloldal; sokfelé forradalmi csoportok, majd önálló kommunista pártok alakultak. (Mint ismeretes, Magyarországon a kommunista párt 1918 novemberében alakult meg.) Lenin, aki képtelenségnek tartotta a forradalom exportját, nagy súlyt helyezett a forradalmárok nemzetközi együttműködésére. Kezdeményezésére alakult meg Moszkvában 1919 tavaszán a III., a Kommunista Internacionálé, mely az ő életében négy kongresszust tartott, s melynek mindennapi munkájában betegségének súlyosra fordultáig igen tevékenyen részt vett.” (idézet: – Így élt Lenin – című könyvből)
A világnézeti hovatartozás emlékeztető egyszerűen: A bolsevikok a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” megvalósítását a szovjetrendszerben, a szocializmus felépítésével, a kizsákmányolás, élősködés elnyomásával valósították meg. A kapitalizmusban a kizsákmányolás, élősködés elkerülhetetlen, ezért aki a kapitalizmus híve az jobboldali, aki a szocializmusé az pedig baloldali erkölcsű. A lét határozza meg a tudatot; ebből következik a kizsákmányolók felsőbbrendűsége, de aki kizsákmányolt és mégis a kizsákmányolás híve annak a tudata hibás, mert a saját érdeke ellen van.
A kapitalista modell az emberiséget megosztja bérrabszolga proletár dolgozókra és kizsákmányolókra, ami így demokrácia a kizsákmányolóknak, de diktatúra a dolgozóknak. A bolsevikok ezért harcoltak a kapitalizmus ellen, hogy ne legyen a végletekig megosztott a világ bérrabszolga proletár dolgozókra és felsőbbrendű kizsákmányolókra. Demokrácia legyen, de népi demokrácia és ne polgári „demokrácia”.
A jobboldal nem látta be hibáit: a felsőbbrendűséget, az ezzel járó élősködést vagy elfogadását, a kizsákmányolást; a kapitalizmusban a termelőeszközök magántulajdonán alapuló, az emberiséget megosztó társadalomban törvényszerű embertelenséget, ami az emberiség ellen elkövetett bűn; a bérrabszolgaságot, a dolgozóknak a gazdasági és politikai hatalomból való kizárását, mivel így a dolgozók érdekeit nem képviseli senki a kapitalista „demokratikus” parlamentben, ami diktatúra a proletároknak. A jobboldal bűne a felsőbbrendűség, az élősködés ellen fellépők üldözése. A bolsevikok ezen bűnök ellen küzdöttek eredménnyel, de ez nem volt jó a jobboldaliaknak és nem kapituláltak, nem látták be a hibáikat. A jobboldal emberiség ellen elkövetett bűneit megtorló bolsevikokat elítélik, úgy vélik nekik joguk az uralkodás a nép felett.
A Szovjethatalom győzelme az országban
„Február elején Taganrog munkásai felkelést indítottak, és megteremtették a városban a szovjethatalmat. A Vörös Gárda osztagai közvetlenül Rosztov és Novocserkasszk alá értek. Február 24-én a szovjet csapatok bevették Rosztovot, egy nappal később pedig Novocserkasszkot is. A Don mentén megszilárdult a szovjethatalom.
Az orosz néppel együtt önfeláldozóan harcoltak a szovjethatalom megteremtéséért Oroszország nemzetiségi vidékeinek népei is. Oroszország különböző népeinek és nemzetiségeinek forradalmi erőit a lenini nemzetiségi politika egyesítette. E politika alapelveit törvényben rögzítette. „Az oroszországi népek jogairól” szóló nyilatkozat, amelyet 1917. november 2-án (15-én) fogadott el a Népbiztosok Tanácsa. A deklaráció kinyilatkoztatta Oroszország népeinek egyenlőségét és szuverenitását, a szabad önrendelkezési jogot egészen az elszakadásig és önálló állam alapításáig; eltörölt minden nemzeti és nemzeti-vallási előjogot és korlátozást, és kimondta, hogy az Oroszország területén élő valamennyi nemzeti kisebbségnek és etnikai csoportnak joga van a szabad fejlődéshez. Az „Oroszország és a Kelet összes muzulmán dolgozójához” című kiáltványban, az ukrán néphez intézett kiáltványban és egyéb okmányokban a szovjet kormány világosan megmutatta, hogy felszabadító nemzetiségi politikája gyökeresen és elvileg különbözik az ideiglenes kormány politikájától.
A proletár internacionalizmus politikája a szovjethatalom köré tömörítette a nemzetiségi dolgozókat. A szovjethatalom megteremtéséért folyó harcot azonban befolyásolták a nemzetiségi vidékek társadalmi-gazdasági és politikai fejlődésének sajátosságai. A szocialista forradalom azoknak a burzsoá-nacionalista szervezeteknek az elkeseredett ellenállásába ütközött, amelyek még az októberi forradalom előtt jöttek létre (az Ukrán és a Belorusz Rada, a krími Kurultaj, a kazahsztáni Alasorda stb.), s amelyek most ellenforradalmi nacionalista „kormányokat” alakítottak, és — céljaikat a nemzeti függetlenségi harc zászlaja mögé rejtve — hadat üzentek a szovjethatalomnak. Az októberi forradalom után ide gyülekező aktív ellenforradalmi elemek szövetségre léptek a burzsoá nacionalistákkal, és a nemzetiségi vidékeket az ellenforradalom tűzfészkeivé igyekeztek változtatni. A forradalmi erők a külföldi imperialisták nyomását is összehasonlíthatatlanul erősebben érezték a nemzetiségi vidékeken, mint a ország belsejében. A szovjetek hatalmáért vívott harc nehézségei a proletariátus hiányával vagy csekély számával, a bolsevik szervezetek gyengeségével is összefüggtek; mindez odavezetett, hogy a megalkuvó és nacionalista pártoknak viszonylag nagyobb befolyásuk volt a dolgozó tömegekre.
Belorussziának és a Baltikumnak azokon a területein, amelyeket nem szálltak meg a németek, a szovjethatalom gyors győzelmet aratott. Belorusszia területén, Mogiljovban volta legfelső parancsnok főhadiszállása, itt volt a burzsoá-nacionalista Belorusz Rada, számos ellenforradalmi alakulat, Dovbor Musznyickij tábornoknak a régi hadseregben szolgált lengyelekből álló hadteste, több rohamzászlóalj stb. Ezek az ellenforradalmi erők komoly veszedelmet jelentettek a szovjethatalomra, minthogy bármelyik pillanatban fel lehetett használni őket Pétervár és Moszkva ellen. A nép támogatását azonban nem élvezték. Belorusszia és a nyugati front bolsevik szervezeteinek már az októberi forradalom előestéjén többségük volt a szovjetekben és a katonai bizottságokban, s ez lehetővé tette, hogy a minszki szovjet 1917. október 25-én (november 7-én) kezébe vegye a hatalmat a városban. Ugyanezt tették a gomeli, a mogiljovi, a vityebszki és más szovjetek is. Amint a nyugati terület szovjetjeinek intézőbizottsága a szovjet kormányhoz intézett jelentésében rámutatott, a hatalom rövid két hét leforgása alatt az összes nagyobb és kisebb helységekben a szovjetek kezébe került.
November második felében Minszkben összeült a munkás- és katonaküldöttek szovjetjeinek területi kongresszusa, a frontkongresszus és a parasztszovjetek kongresszusa. E kongresszusok munkájában részt vettek G. K. Ordzsonikidze és V. Volodarszkij is, mint a bolsevik párt Központi Bizottságának, a Népbiztosok Tanácsának és az Osszoroszországi Központi Végrehajtó Bizottságnak a meghatalmazottai. Belorussziában megalakult a nyugati terület népbiztosainak tanácsa, élén a bolsevik párt kiváló tagjával, A. F. Mjasznyikovval.
A Baltikum meg nem szállt részein is sikerrel járt a szovjethatalom megteremtéséért folytatott harc. Október 24-én (november 6-án) felkelés tört ki Révaiban (Tallinn); október 26-án (november 8-án) a Forradalmi Katonai Bizottság kiáltványt tett közzé a forradalom győzelméről és a szovjethatalom megteremtéséről Észtországban. Lettországban, Valk (Valga) városában, december 16—17-én (29—30-án) tartották meg a bolsevikok vezetésével a munkás-, katona- és agrárproletár küldöttek szovjetjeinek kongresszusát. A kongresszus megválasztotta Lettország első szovjet kormányát.
Az orosz proletariátus kezdeményezését határozottan támogatták Ukrajna dolgozói is. Kijev forradalmi munkásai és katonái már október 25-én (november 7-én) azt követelték, hogy a hatalmat haladéktalanul vegyék át a szovjetek. Az ideiglenes kormány ellenforradalmi képviselői azonban azzal válaszoltak erre, hogy meghirdették a szovjethatalom elleni harcot.
Ukrajna munkásosztálya a bolsevikok vezetésével a szovjetek védelmére kelt. A kijevi fegyvergyár, a 3. sz. repülőtér és más üzemek munkásai követelték, hogy tegyenek határozott intézkedést az ellenforradalommal szemben. Október 27-én (november 9-én) a munkásküldöttek szovjetjeinek és a katonaküldöttek szovjetjeinek együttes ülésén Forradalmi Katonai Bizottságot alakítottak. Ennek tagjait másnap letartóztatták, de ez a csapás nem törte meg a tömegek akaraterejét. Új forradalmi bizottságot választottak, amelynek vezetésével Kijev munkásai és forradalmár katonái október 29-én (november 11-én) fegyveres felkelést indítottak, és háromnapos harcban megtörték az ellenforradalom ellenállását. A Központi Rada azonban hazahívta a frontról az ukrán burzsoá nacionalisták befolyása alatt álló ezredeket, és így túlerőre jutva, magához ragadta a hatalmat Kijevben. A rada demagógiával megnyerte a parasztság jelentős részét — főként a jómódú parasztokat —, és egész Ukrajnában a hatalom birtokosának nyilvánította magát. November 7-én (20-án) a rada közzétette az úgynevezett harmadik Univerzálist, amelyben kinyilatkoztatta, hogy nem veti alá magát Oroszország szovjet kormányának. Megegyezett Scserbacsov tábornokkal, a román front parancsnokával, hogy a román és a délnyugati frontot Scserbacsov parancsnoksága alatt egységes ukrán frontba olvasztják össze, és szövetségre lépnek Kalegyin atamánnal.
A Központi Rada ellenséges ténykedése arra kényszerítette a Népbiztosok Tanácsát, hogy 1917. december 4-én (17-én) ultimátumot nyújtson át, amelyben követelte, hogy vessenek véget a front dezorganizálásának, ne engedjenek át ellenforradalmi egységeket a Donon, mondjanak le a Kalegyinnel való szövetségről, és adják vissza a fegyvereket az Ukrajnában levő forradalmi ezredeknek meg a Vörös Gárda osztagainak. A szovjet kormány figyelmeztette ukrán nacionalista kormányt, hogy amennyiben nem kap kielégítő választ, úgy fogja tekinteni a radat, mint amely nyílt háborúban áll a szovjethatalommal. Ugyanakkor a Népbiztosok Tanácsa az ukrán néphez intézett kiáltványban elismerte Ukrajna függetlenségét, és leleplezte a rada ellenforradalmi jellegét, szovjetellenes és nemzetellenes politikáját.
A rada nem adott kielégítő választ a szovjet kormány ultimátumára, hanem az antanthatalmak kormányaihoz fordult támogatásért, amelyek azonnal elismerték, és segítségére is siettek. Ukrajna népe a saját tapasztalatából győződhetett meg arról, hogy a rada a nacionalista ukrán burzsoázia diktatúrájának szerve, a külföldi tőke kiszolgálója.
Ukrajnában népi küzdelem lángolt fel a rada és imperialista pártfogói ellen. A forradalmi Donyec-medence nem ismerte el a rada hatalmát. A harkovi bolsevikok Artyom (F. A. Szergejev, a bolsevik párt Központi Bizottságának tagja) vezetésével leverték a helyi ellenforradalmat, és megteremtették a varosban a szovjethatalmat. A Donyec-medence szovjetjeivel vállvetve szálltak harcba a szovjethatalom megvalósításáért egész Ukrajnában.1917. december 11-én (24-én) Harkovban megnyílt Ukrajna I. szovjetkongresszusa. December 12-én (25-én) a kongresszus kikiáltotta a szovjethatalmat Ukrajnában, megválasztotta a Központi Végrehajtó Bizottságot és megalakította Ukrajna szovjet kormányát, a Népi Titkárságot, amelyben Artyom, J. B. Bos, J. M. Kocjubinszkij és mások vettek részt. A kongresszus Szovjet-Ukrajna és Szovjet-Oroszország szoros szövetsége mellett foglalt állást. Az Orosz Köztársaság Népbiztosainak Tanácsa üdvözletét küldte Ukrajna szovjet kormányának, és teljes támogatásáról biztosította az ellenforradalommal vívott harcában.
A szovjethatalom győzelmet aratott Jekatyerinoszlavban, Ogyesszában, Csernyigovban és sok más ukrán városban is. 1918. január 16-án (29-én) Kijevben újabb fegyveres felkelés kezdődött. Ez megkönnyítette a Kijev ellen támadó forradalmi osztagok feladatát, amelyek január 26-án (február 8-án) el is foglalták a várost. A rada Volinyba menekült. Csaknem egész Ukrajnában, a Krímben és Moldvában győzött a szovjethatalom.
1918 elején, szívós küzdelem után, megszületett a szovjetek hatalma a Kubán-vidék és a Fekete-tenger mellékének számos nagy központjában, márciusban pedig egész Észak-Kaukázusban is. A szovjethatalomért vívott észak-kaukázusi harcok legkiemelkedőbb szervezői Sz. G. Buacsidze, U. D. Bujnakszkij, Sz. M. Kirov és G. K. Ordzsonikidze voltak.
A Kaukázusontúl különösen nehéz és hosszadalmas volt a szovjethatalomért vívott küzdelem. Ennek több oka is volt: Bakutól eltekintve a nagy ipari központok hiánya és a proletariátus csekély száma; a kizsákmányolok által hosszú időn át szított nemzetiségi ellenségeskedés; a helyi bolsevik szervezetek gyengesége és a régi burzsoá-nacionalista pártok nagy aktivitása, amely pártok nacionalista és szociális demagógiájuk segítségével jelentős befolyásra tettek szett a tömegek körében; a külföldi imperialisták nyílt beavatkozása.
Bakuban, a Kaukázusontúl proletár központjában, ahol a dolgozók harcát erős bolsevik szervezetek vezették (élükön Sz. G. Saumjan, P. A. Dzsaparidze, M. Azizbekov és mások állottak), a szovjethatalom október 31-én (november 13-án) győzött. Hamarosan egész Azerbajdzsánban győzelmet arattak a szovjetek. De november 15-én (28-án) az ellenforradalmi nacionalista pártok — a grúz mensevikek, az örmény dasnakok és az azerbajdzsán muszavatisták — a külföldi imperialisták nyílt támogatásával Tbilisziben létrehozták a maguk burzsoá hatalmi szervét, az úgynevezett kaukázusontúli biztosságot. Ezek a pártok dühödt szovjetellenes propagandát folytattak, fehérgárdista tábornokok és külföldi ügynökök segítségével fegyveres bandákat szerveztek, s 1918 januárjában bestiálisán legyilkoltatták a török frontról visszaérkezett forradalmár katonákat.
A Kaukázusontúl hosszú ideig elhúzódott a szovjethatalomért vívott küzdelem. A Kaukázusontúl dolgozói csupán 1920—1921-ben fejezték be győzelmesen harcukat.
Az Urálban Dutov kozákatamán 1917 decemberében szovjetellenes lázadást robbantott ki az orenburgi kerületben. Támogatást kapott az eszerektől és a mensevikektől, a burzsoáziától és a földesuraktól, a kazah és baskír nacionalistáktól s a külföldi imperialistáktól. Dutov elfoglalta Orenburgot, s ezzel elvágta Szovjet-Oroszországtól Közép-Ázsiát, és létében fenyegette a szovjethatalmat az Urál és a Volga-vidék ipari központjaiban. Dutov közvetlen kapcsolatot próbált teremteni Kalegyinnel.
A szovjet kormány Pétervárról és Moszkvából vörösgárdista, forradalmi matróz- és katonaosztagokat küldött a Dutov elleni harcra. A lázadás szétzúzásában részt vettek az Urál, a Volga-vidék, Közép-Ázsia és Kazahsztán dolgozói is. A lázadók elleni harcok rendkívüli politikai biztosául P. A. Kobozjevet, az uráli bolsevik szervezet kiváló tagját nevezték ki.
1918. január 18-án (31-én) a forradalmi csapatok a felkelők támogatásával bevették Orenburgot és megsemmisítették a kozák ellenforradalmat. Dutov, híveinek maroknyi csoportjával, a Turgaj-sztyeppén rejtőzött el. Orenburgban a munkás-, katona-, paraszt- és kozákküldöttek szovjetje vette kezébe a hatalmat. Dutov seregének szétverése nagymértékben elősegítette a szovjethatalom megteremtését Kazahsztán és Közép-Ázsia területén.
Közép-Ázsiában Taskent volt a szocialista forradalom központja. 1917. október 28-án (november 10-én) a vasúti munkások és a forradalmár katonák fegyveres harcra keltek. A városban négy napig tartott az elkeseredett küzdelem. Közép-Ázsia és Kazahsztán számos városából fegyveres munkásosztagok érkeztek Taskent felkelő munkásainak segítségére. Október 31-én (november 13-án) Taskentben győzött a fegyveres felkelés. Az ideiglenes kormány Turkesztáni Bizottságának hatalma megdőlt. November közepén Taskentben összeült a szovjetek III. területi kongresszusa, amelyen szovjet kormány alakult: a Turkesztáni Népbiztosok Tanácsa.
Közép-Ázsia és Kazahsztán különböző vidékeinek eltérő osztály-erőviszonyai miatt egyes városokban és területeken hónapokig elhúzódott a szovjethatalomért folytatott küzdelem. Ez a folyamat lényegében 1918 márciusára fejeződött be. Ekkorra szétzúzták a burzsoá-nacionalista ellenforradalom alapvető erőit és központjait Közép-Ázsiában (Kokandi Autonómia) és Kazahsztánban (Alas-orda), s leverték az uráli, orenburgi és szemirecsjei fehér kozákokat is.
Így tehát az 1917 októberétől 1918 márciusáig terjedő időszakban a szovjethatalom Oroszország csaknem egész területén létrejött. Lenin így jellemezte ezt a diadalmenetet: „Egész Oroszországban magasra csapott a polgárháború hulláma, s mindenütt rendkívül könnyen győztünk, mégpedig azért, mert a gyümölcs megérett, mert a tömegek már leszűrték a tapasztalatokat a burzsoáziával való paktálásból. Jelszavunk — »Minden hatalmat a Szovjeteknek!« —, amelyet a tömegek hosszas történelmi tapasztalataik alapján gyakorlatilag ellenőriztek, a vérükké vált.” (idézet: – Világtörténet 8. kötet – című könyvből)
SaLa
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Majd el telik ez az esztendő is! Az évből már csak 147 nap van hátra. (Szökőévben eggyel több)
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Berta, Bettina, Csobán, Csobánka, Csobilla, Décse, Gécsa, Géza, Oktáv, Oktávia, Oktávián, Pasztorella, Szixtin, Szixtina, Szixtusz és Ulrikanevű kedves olvasóit. (Velünk nem csesz ám ki a Wikipedia! AZÉRT IS fölsoroljuk MIND!)
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
Augusztus 6 – án IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)
Bármennyire is hihetetlennek tűnik, Donbassz frontjain szinte „idilli csend” uralkodik. Igaz fegyverszünet van, de hát az szinte folyamatosan volt eddig is. Csak ekkora csendesség nem kisérte, mint ami most van.
Az LNR – ből semminemű bántalmazásról nem számoltak be. Ott arra panaszkodnak, hogy miért repkednek állandóan a milícia állásai fölött az EBESZ drónjai. Nem tán kémkednek?
De tán kémkednek, és a begyűjtött adatokat meg is osztják a valcmanistákkal! – fejtette ki az LNR gyanúját Andrej Marocsko szóvivő.
A DNR – frontszakaszról is csak három körzet kisebb mértékű ostromolásáról érkezett hír.
Ezek Gorlovka környéke, Donyeck északi vidéke, és a délvidék. Igaz persze, hogy ezek legalább tucatnyi település sérelmére estek meg.
Ám a „daliás időkhöz” mérten ezek szinte már – már említésre sem méltók.
Igaz hétvége van, üres a kijevi kincstár, és tűzszünet van.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Tegnapelőtt a Reuters hírügynökség amerikai kormányberkekből kiszivárogtatott információk alapján közölte, hogy Valerij Geraszimov orosz VKF levelet írt John Dunfordnak, amerikai kollégájának. Amit az július 19-én kapott kézhez. Néhány nappal a helsinki csúcs után.
Ebben Geraszimov ERŐSEN JAVASOLTA amerikai kollégájának, hogy az USA nyújtson segítséget Oroszországgal közösen Szíria Damaszkusz által ellenőrzött térségeinek újjáépítéséhez, ill. az USA tegye lehetővé az általa fenntartott El-Tanf környéki „Rukban” menekülttáborban élők visszatérését lakóhelyükre. Levelében az orosz VKF azt is javasolta, hogy az USA igazán beszállhatna Raqqa aknamentesítésébe is, ha már oly bőszen odapotyogtatta őket.
Valerij Geraszimov levele John Dunfordhoz SZIGORÚAN BIZALMAS VOLT, ám az orosz HM most rettentően sérelmezi, hogy annak részletei napvilágra kerültek. Mégpedig olyan megjegyzések kiséretében, hogy az abban foglalt orosz JAVASLATOK NEM VÁGNAK EGYBE AZ USA ÉRDEKEIVEL, ezért aztán… – sorry tavarisi!
Az orosz morgolódás nem is emiatt van. Hanem amiatt, hogy az USA egy egyszerű kívánalomnak – a titkosságnak – sem képes megfelelni. Evégből az orosz HM „csalódottságának ad hangot”.
Tegnap délután Szíriában a Golan – fennsík is elcsitult. A Yarmouk folyó völgyében volt utolsó rémkalifátusista latorfészek állománya is likvidálva lett. Mintegy háromszáz pribékegyedról van szó.
A „Demokratikus Szíria Tanács” elnöke Ilham Ahmad arról IS beszélt az orosz RT – hírcsatornának, hogy hamarosan folytatódnak amegbeszélések a damaszkuszi kormány, és a kurdok között.
Ahmad hangsúlyozottan beszélt Szíria decentralizációs átakításáról mint kormányzati törekvésről, és ennek keretében az ország területén élő nemzeti kisebbségek és etnikumok – így a kurdok – kultúrális autonómia igényeinek kielégíthetőségéről.
A hadiesemények Szíriában jelenleg szünetelnek.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Automatából lehet WC-papírt, pelenkát venni a fővárosi Semmelweis Egyetem tüdőklinikáján. Egy tekercs wc-papírt 200 forintért árulnak.
A kórházak többségében ugyanis nem adnak, a betegeknek maguknak kell bevinniük. Mint ahogy például gyógyszert is, mert a kórházaknak nem mindenre jut pénz. Nemrég erre panaszkodtak betegek a Házon kívül című műsorban is.
(rtl)
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: Kórházba bevonuláskori rovancs: „Nnna akkor lássuk a Kedves Beteg készletét. Váltás ágynemű, tisztálkodószerek és kötszerek. Fertőtlenítőszerek és evőeszközök. Gyógyszerek, szikék, csipeszek, ollók, varrófölszerelések, tíz garnitúra műtőskesztyű, orvosi köpeny és sapka meg műtősmaszk. Feltöltőkártya mobiltelefonhoz. Nagyobb összeg megcímzetlen borítékban. Nnna ez idáig rendben is volna. A többit majd menet közben…
Lássuk a TAJ – kártyát!
Sorry! Nem műkszik! Majd ha műkszik, kérjen új időpontot. A készletet addig is ránk bízhatja a Kedves Beteg. Az újbóli viszontlátásig éljen a Tízparancsolat szerint, és buzgón imádkozzon naponta ötször. Dolgozzon keményen, adózzon elvárás szerint.
Hogyan? Hogy ön beteg? Mi azt elhisszük kérem! Elég ha önre nézünk. De már nem a szocializmusban élünk kérem! AKKOR egészségügy volt, MOST egészségpiac van. Ne álmodozzon itt! Menjen – menjen!”
Döbbenetes felvétel: részeg embertől rezeltek be az oroszlánok
Elképesztő felvétel készült egy részeg ember és az oroszlánok találkozásáról.
A következő videót Indiában rögzítették, ahol egy részeg ember éppen egy tóba vagy folyóba eshetett, ahonnan megpróbált kimászni. Csakhogy a túlparton oroszlánok várták, amelyek ugyan ragadozó állatok és játszi könnyedséggel tudták volna elkapni a férfit, de mégsem tetté.
A látottak alapján teljesen berezeltek az ittas férfitól, aki az alkoholnak köszönhetően felbátorodott és több lépést is tett, illetve mutogatott is az állatok felé, sőt egy követ is feléjük hajított, amit nem igazán díjaztak, így inkább sarkon fordultak és elsétáltak. A férfit végül társai húzták ki a vízből egy faág segítségével.
(blikk)
Bal-Rad komm: A fenevadak ilyen ijesztő jelenséggel még nem találkozhattak.
Kérdés persze, hogy a részeg férfi felesége mit szól a dologhoz? (Hogy szidhatja már a gyáva dögöket!)
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
„Orbán megüzente hogy őt csak forradalommal lehet elzavarni.
A Hír TV visszafoglalása egyértelmű üzenet.
Mindenki ódzkodik a forradalom gondolatától ami a lehetséges kimenetele miatt érthető is de van amikor már nincsen más lehetőség. Orbán Viktor és kormánya nem hagyott más lehetőséget mint az utcai lázadást! Minden élet számít, nem ér annyit hogy meghaljon bárki is! Mondták a magukat ellenzékinek valló civilek ellenérvként az elmúlt években. Az üzenet azonban egyértelmű csak forradalom. Mert az legnagyobb dicsőség a számomra ha a saját népem végez velem gondolhatja magáról Orbán Viktor. Tény hogy komolyabb dicsőség nem is jutott neki osztályrészül. A választás bukás számára kudarc mert így senkiként kerülne be a történelemkönyvekbe viszont ha forradalom által bukna mint Csau akkor valakiként kerülne be a történelemkönyvekbe. Orbán számára nem lényeges hogy pozitív vagy negatív szereplő lesz e a lényeg hogy történelmi tényező legyen.
„…Orbán Viktor és kormánya nem hagyott más lehetőséget mint az utcai lázadást! Minden élet számít, nem ér annyit hogy meghaljon bárki is! Mondták a magukat ellenzékinek valló civilek ellenérvként az elmúlt években…”
– BIZONY SZÁMÍT MINDEN MAGYAR ÉLET! De az ösztökélő rá a bizonyíték: NEM MINDENKINEK!
Döbrögi és hordája nem hagyott más lehetőséget?
Dehogynem! Még van/volt DEMOKRATIKUS lehetőség. Csak a magyarok kénytelenek azzal szembesülni, hogy csöbör vagy vödör a választási lehetőségük. Kikalkulálták, hogy a „MÁSIK” sem jobb. Ugyanis nincs harmadik alternatva. Pedig minden közvéleménykutató kimutatja: A MAGYAROK TÖBBSÉGE ÚTÁLJA „EZEK” MINDEGYIKÉT!
Talán inkább – MINDENEK ELŐTT – a magyarok többsége számára vonzó alternatívát kínáló politikai erőt kellene létrehozni/megjelentetni. Ami átkozottul nehéz dolog. Nem is akarja senki bevállalni. Hiszen azzal kéne indítani, hogy NINCS ORSZÁGUNK, ÉS MEGSZÁLLÁS ALATT VAGYUNK!
Ezt az álellenzék és civilek NEM ÍGY LÁTJÁK! Szerintük CSAK Döbrögiék csinálják rosszul a dolgokat. A keretek adottak, ami jó! Működőképes.
Nem nehéz kikalkulálni, hogy ebben a helyzetben nemhogy nulláról, de erős mínuszról kellene ISMÉT FELÉPÍTENI egy országot a magyaroknak! Ami nem lenne egyszerű, örömteli, és rövid ideig tartó művelet.
De ELŐSZÖR IS EZ LENNE A JAVALOTT ELJÁRÁS!
Forradalom? Egy forradalom társadalmi megújulást, előbbrelépést jelent. De ahhoz is szükségeltetne egy vezető erő! AMELY MÖGÉ ODAÁLL A TÖMEG! AZ UTCA NÉPE! És akkor most megint visszajutottunk a kályhához.
Ki az a hülye, aki odaállna valaki/valami mögé, aki/ami azt hirdeti: BÍZZ BENNEM, ÉS ÉN GARANTÁLOM, HOGY KÖNNY, VEREJTÉK, KÍN ÁRÁN HARMINC ÉV MÚLVA JOBB LESZ!
Ilyen hülye nincs! Hiszen MÁSOK mind azt mondják: ha engem/mögém…- holnap minden csodás lesz! Hát akkor inkább arra = az mögé…!
Persze vannak olyanok, akikről – JÓINDULATTAL – azt állíthatjuk, hogy besokalltak már. Így szólítanak föl burkoltan vagy nyíltan forradalomra! DÖBRÖGI ÉS HORDÁJA ELLEN! A jóindulat föltételezése csak eddig tarthat! MIÉRT CSAK DÖBRÖGIT? A TÖBBI GONOSZTEVŐT MIÉRT NE?
Ájjunk má’ meg egy pillanatra Bélájim! Oszt’ gondókoggyunk!
Mert itt VALAKI CSAK Majdant akar! Kerül amibe kerül! Csak pusztuljon a magyar. Magyar által, vagy idegen rendfenntartó által. Csak kezdődjék már mielőbb.
Hát VALAKI csak Döbrögi idézetre hivatkozással nem bánná, ha már ugatnának a Kalasnyikovok vajdaság területén.
Meg kéne ELŐSZÖR PRÓBÁLNI békésen. Demokratikusan! Ahogyan Döbrögi és bandája kaparintotta meg a hatalmat. Még 2010 – ben! (Bár az is igaz, hogy hazugság árán.)
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
