„SZTÁLIN (Dzsugasvili) Joszif Visszarionovics 1879. december 21-én, a tifliszi kormányzóságban, Gori városában született. Apja, a grúz nemzetiségű Visszarion Ivanovics, a tifliszi kormányzóság Didi-Lilo falujából, paraszti családból származott, foglalkozására nézve cipész volt, később pedig a tifliszi Adelchanov-cipőgyár munkása. Anyja — Jekaterina Georgijevna — Gambareuli faluból, a Geladze jobbágyi parasztcsaládból származott.

1888 őszén Sztálint beíratták a gori-i egyházi iskolába. 1894-ben elvégezte ezt az iskolát és ugyanebben az évben a tifliszi pravoszláv papi szeminárium növendéke lett.

Ez években Oroszországban az ipari kapitalizmus fejlődésének s a munkásmozgalom növekedésének talaján széles körben kezdett terjedni a marxizmus. A pétervári „Harci Szövetség a Munkás- osztály Felszabadítására”, amelyet Lenin alapított és vezetett, hatalmas lökést adott az egész országban a szociáldemokrata mozgalom fejlődésének. A munkásmozgalom hullámai eljutottak a Kaukázusontúlra is, ahova már behatolt a kapitalizmus és ahol a nemzeti és gyarmati elnyomás igen nagy volt. A Kaukázusontúl az orosz cárizmus tipikus gyarmata volt, gazdaságilag elmaradt agrárország, a hűbériségnek még erős maradványaival, olyan ország, amelyet szétszórtan, egymással elkeveredve, számos nemzetiség lakott.

A XIX. század utolsó negyedében a Kaukázusontúl a kapitalizmus gyors fejlődésnek indult, rabló módra zsákmányolta ki a munkásokat és parasztokat s kiélezte a nemzeti és gyarmati elnyomást. Különösen gyorsan fejlődött a bányaipar, a kőolajtermelés és feldolgozás, ahol a főpozíciókat a külföldi tőke ragadta magához. „Az orosz kapitalizmus — írta Lenin — ilyenformán bevonta a Kaukázust a világ áruforgalmába, helyi sajátosságait — a régi patriarchális elzárkózottság maradványát — kiegyenlítette, piacot teremtett magának gyárai számára. Ez a reform utáni időszak kezdetén gyéren lakott ország, amelyet a világgazdaságtól távol, sőt a történelemtől is távolálló hegyi népek laktak, a kőolajiparosok, borkereskedők, búza- és dohány-nagytermelők országává vált…” A vasutakkal és az első gyárakkal és ipartelepekkel együtt a Kaukázusban megjelent a munkásosztály is. Különösen gyorsan fejlődött Baku, a kőolajváros — a Kaukázus nagy ipari és munkásközpontja.

Az ipari kapitalizmus fejlődésével együtt járt a munkásmozgalom növekedése. A 90-es években a Kaukázusontúl odaszáműzött orosz marxisták forradalmi munkát folytattak. A Kaukázusontúl megkezdődött a marxizmus terjesztése. A tifliszi pravoszláv szeminárium akkoriban mindenféle felszabadító, mind narodnyik-nacionalista, mind marxista-internacionalista eszméknek melegágya volt az ifjúság körében; különféle titkos körökkel volt tele. A szemináriumban uralkodó jezsuita rendszer Sztálinban szenvedélyes tiltakozást váltott ki, táplálta és fokozta benne a forradalmi hangulatot. A tizenöt éves Sztálin forradalmárrá válik.

„A forradalmi mozgalomban — mondja Sztálin — 15 éves koromban kezdtem részt venni, amikor kapcsolatba léptem az akkor Kaukázusontúl élő orosz marxisták illegális csoportjaival. Ezek a csoportok nagy befolyással voltak rám és belém oltották az érdeklődést az illegális marxista irodalom iránt.”

1896—1897-ben Sztálin a szeminárium marxista tanulóköreinek élén áll. 1898 augusztusában formálisan is belép az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt tifliszi szervezetébe. Tagja lesz a „Meszame-daszi“ csoportnak, az első grúz szociáldemokrata szervezetnek, amely az 1893—1898-as években bizonyos pozitív szerepet játszott a marxizmus eszméinek terjesztésében. A „Meszame-daszi“ politikailag nem volt egyöntetű — többsége a „legális marxizmus” álláspontján volt s a burzsoá nacionalizmus felé hajlott. Sztálin, Keczchoveli és Culukidze alkották a „Meszame-daszi“ forradalmi marxista kisebbségének vezető gócát — ebből a kisebbségből csírázott ki Grúziában a forradalmi szociáldemokrácia.

Sztálin sokat és kitartóan művelte magát. Tanulmányozza Marx „Tőké”-jét, a „Kommunista Párt Kiáltványát” és Marx és Engels egyéb műveit, megismerkedik Leninnek a narodnyik irányzat, a „legális marxizmus” és az „ökonomizmus” ellen irányuló műveivel. Lenin munkái már akkor mély benyomást tettek Sztálinra. „Minden áron találkoznom kell vele” — mondotta Sztálin, miután elolvasta Túlin (Lenin) művét, beszéli el egy elvtárs, aki abban az időben jól ismerte Sztálint. Sztálin elméleti érdeklődésének köre rendkívül széles — filozófiát, politikai gazdaságtant, történelmet, természettudományt tanulmányoz, olvassa a szépirodalom klasszikusait. Sztálin képzett marxistává válik.

Sztálin ebben az időben erős propagandamunkát fejt ki munkáskörökben, részt vesz illegális munkásgyűléseken, röplapokat ír, sztrájkokat szervez. Ez volt a gyakorlati forradalmi munka első iskolája, melyet Sztálin Tiflisz élenjáró proletárjai között járt végig.

„Emlékszem — mondotta Sztálin — az 1898-as évre, amikor először bíztak rám egy, a vasúti műhelyek munkásaiból álló tanulókört. Itt, ezeknek az elvtársaknak körében estem át akkor első forradalmi tűzkeresztségemen… első tanítóim a tifliszi munkások voltak.”

A tifliszi marxista munkáskörök tanulási programját Sztálin dolgozta ki.

A szemináriumban, ahol ki volt építve a „gyanúsak” szigorú megfigyelése, kezdik sejteni Sztálin illegális forradalmi munkáját. 1899. május 29-én Sztálint a marxizmus propagálásáért kizárják a szemináriumból. Sztálin egy darabig óraadásból tartja fenn magát, azután (1899 decemberében) a tifliszi fizikai megfigyelő-állomáson, mint megfigyelő-statisztikus vállal munkát, egy pillanatra sem hagyva abba forradalmi tevékenységét.

Sztálin már ebben az időben a tifliszi szociáldemokrata szervezetnek egyik legerélyesebb és legtekintélyesebb munkása. „Az 1898—1900-as években alakult ki és öltött formát a tifliszi szervezet vezető központi szociáldemokrata csoportja … A tifliszi központi szociáldemokrata csoport óriási forradalmi propaganda- és szervező munkát végzett az illegális szociáldemokrata pártszervezet megteremtése érdekében.“ Sztálin áll e csoport élén. A lenini „Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására” volt az a mintakép, amelyet a tifliszi forradalmi szociáldemokraták munkájukban tántoríthatatlanul követtek. A tifliszi munkásmozgalom a „Meszame-daszi” forradalmi kisebbségének (Sztálin, Keczchoveli, Culukidze) vezetése alatt ebben az időszakban kezdi túlhaladni annak a régi, merőben propagandista munkának keretét, amelyet a munkások sorából való egyes „kimagasló egyéniségekkel” folytattak. Az aktuális kérdésekről szóló röplapok kibocsátása, a cárizmus elleni rögtönzött gyűlések, és a cárizmus elleni politikai tüntetések útján folytatott tömegagitációt maga az élet helyezi előtérbe.

Az új taktika a „Meszame-daszi” opportunista többsége részéről, amely az „ökonomizmus” felé hajlott, irtózott a forradalmi módszerektől és ellenezte az önkényuralom ellen folytatott „utcai” politikai harcot, a leghevesebb ellenállásba ütközött. Sztálin és a „Meszame-daszi” forradalmi kisebbsége elkeseredett és engesztelhetetlen harcot folytatnak az opportunisták ellen az új taktikának, a politikai tömegagitáció taktikájának megvalósításáért. Tiflisz élenjáró munkásai lelkesen támogatják őket.

A tifliszi szociáldemokratáknak a munka új módszereire való áttérésében kiváló szerepet töltött be Viktor Kurnatovszkij, aki képzett marxista volt — Lenin tántoríthatatlan követője és egyik legközelebbi fegyvertársa, a lenini eszmék előharcosa a Kaukázusontúl. 1900 nyarán Tifliszbe érkezik, szoros kapcsolatba lép Sztálinnal és a „Meszame-daszi” forradalmi kisebbségével, Sztálinnak legközelebbi barátja és fegyvertársa lesz.

Mikor 1900 decemberében megindult a lenini „Iszkra” („Szikra”), Sztálin teljesen annak álláspontjára helyezkedett. Sztálin azonnal felismerte Leninben a valódi marxista párt megalapítóját,- a vezért, a mestert.

„Mikor Lenin forradalmi tevékenységével a 90-es évek végén és különösen 1901 után, az »Iszkra« kiadása után megismerkedtem — mondja Sztálin —, arra a meggyőződésre jutottam, hogy Lenin személyében rendkívüli emberrel van dolgunk. Lenin az én szememben akkoriban nem egyszerű vezetője volt a pártnak, hanem a párt tényleges megteremtője, mert egyedül ő értette meg pártunk belső lényegét és elodázhatatlan szükségleteit. Amikor összehasonlítottam pártunk többi vezetőivel, mindig úgy tetszett nekem, hogy Lenin fegyvertársai — Plechánov, Martov, Axelrod és a többiek — egész fejjel kisebbek nála, hogy Lenin hozzájuk képest nem egyszerűen a vezetők egyike, hanem magasabb típusú vezető, kőszáli sas, aki a harcban nem ismer félelmet és bátran vezeti a pártot előre az orosz forradalmi mozgalom felderítetlen útjain.”

Sztálin határtalanul hitt Lenin forradalmi géniuszában és elindult Lenin útján. Erről az útról sohase tért le s Lenin halála után bátran és biztos kézzel folytatja Lenin művét.

A kezdődő gazdasági válság körülményei között, az oroszországi munkásmozgalom hatása alatt és a szociáldemokraták tevékenységének eredményeképpen Tifliszben 1900—1901-ben egyre nő az üzemről- üzemre terjedő gazdasági sztrájkok hulláma. 1900 augusztusában kibontakozik a vasúti műhelyek és fűtőházak munkásainak nagyszabású sztrájkja. Ebben a sztrájkban tevékeny részt vesz M. I. Kalinin, akit Pétervárról a Kaukázusba száműztek. 1901. április 22-én Tiflisz központjában május elsejei tüntetést szerveznek. Sztálin a tüntetés szervezője és vezetője. A lenini „Iszkra” az egész Kaukázusra nézve történelmi jelentőségű eseményként értékelte ezt a tüntetést; hatása a Kaukázus egész későbbi munkásmozgalmára rendkívül nagy volt.

Így tért át ezekben az években Grúzia munkásmozgalma a „Meszame-daszi” forradalmi kisebbségének vezetése alatt, amelynek Sztálin állt az élén, a szűk tanulókör-propagandáról a tömegekre kiterjedő politikai agitációra. Ezzel a Kaukázusban is kezdett megvalósulni a szocializmus egyesítése a munkásmozgalommal, ugyanúgy, ahogy azt néhány évvel előbb fényesen megvalósította a Lenin vezette pétervári „Harci Szövetség”

A kaukázusontúli proletariátus forradalmi harcának növekedése miatt nyugtalankodó cári kormány fokozza az üldözést, arra számítva, hogy ilymódon megakadályozza a mozgalom terjedését. 1901. március 21-én a rendőrség házkutatást tartott azon a fizikai megfigyelő-állomáson, ahol Sztálin lakott és dolgozott. A házkutatás és az ochrana később ismertté vált elfogatási parancsa Sztálint arra készteti, hogy illegalitásba vonuljon. Ettől a perctől fogva egészen az 1917.-es februári forradalomig Sztálin az illegalitás viszonyai közt, a lenini iskolázottságú hivatásos forradalmár feszült, hősies életét éli.

A cár szatrapái tehetetlenek voltak a növekvő forradalmi mozgalommal szemben. 1901 szeptemberében, Sztálin és Keczchoveli kezdeményezésére megindult a „Brdzola” („Harc”), az első illegális grúz szociáldemokrata újság, amely következetesen hirdette a lenini „Iszkra” eszméit. A ,,Brdzola” volt Oroszországban az „Iszkra” után a legjobb marxista újság.

A „Brdzola” első számának (1901, szeptember) „Olvasóinkhoz” című vezércikkét Sztálin írta. A lap feladatainak meghatározása során Sztálin ezt írta: „A grúz szociáldemokrata újságnak az a feladata, hogy világos választ adjon minden, a munkásmozgalommal kapcsolatos kérdésre, megvilágítsa az elvi kérdéseket, elméletileg megvilágítsa a munkásosztály szerepét a harcban s a tudományos szocializmus fényével rávilágítson minden jelenségre, amellyel a munkás találkozik.

E vezércikkben Sztálin rámutatott arra, hogy a lapnak a munkásmozgalom élére kell állnia, mennél közelebb kell kerülnie a munkástömegekhez, módjában kell állnia, hogy folytonosan hasson reájuk, tudatos és vezető központjuk kell, hogy legyen.

A „Brdzola” következő (november-decemberi) számában jelent meg Sztálinnak „Az Oroszországi Szociáldemokrata Párt és legközelebbi feladatai” című fontos cikke. Ebben a cikkben Sztálin azt hangsúlyozta, hogy a tudományos szocializmust egyesíteni kell az ösztönös munkásmozgalommal, rámutatott a munkásosztály vezető szerepére a demokratikus felszabadító mozgalomban, és a proletariátus önálló politikai pártjának megszervezését jelölte meg feladatként.

Széles méreteket ölt a soknemzetű Kaukázusontúl különböző nyelvein nyomtatott röplapok kiadása. „Kitűnően megírt kiáltványok jelentek meg orosz, grúz és örmény nyelven és elárasztották egész Tifliszt” — írta a lenini „Iszkra” a tifliszi szociáldemokraták működéséről. Sztálin legmeghittebb fegyvertársa, Lado Keczchoveli Bakuban a lenini „Iszkra” irányzatát követő bizottságot alakít, és illegális nyomdát szervez. 1901. november 11-én összeült a tifliszi szociáldemokrata szervezet konferenciája, amelyen megválasztották az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt Tifliszi Bizottságát. Sztálint beválasztották a bizottságba. De ő nagyon rövid ideig marad Tifliszben. November végén a Tifliszi Bizottság megbízásából Batumba utazik, a Kaukázus nagyságra nézve (Baku és Tiflisz után) harmadik helyen álló proletárközpontjába, hogy ott szociáldemokrata szervezetet létesítsen.”
(idézet:- Sztálin: Rövid életrajz – című könyvből)

„Grúz származású szovjet diktátor, generalisszimusz. Joszif Visszarionovics Sztálin eredeti neve Dzsugasvili; 1878. december 18-án született Oroszország grúziai tartományában, Goriban. Édesapja Visszaron Ivanovics Dzsugasvili cipőbolt tulajdonos, édesanyja Jekatyerina Georgijevna Geladze volt. A négy gyermek közül csak Sztálin élte meg a felnőttkort. Anyja Szoszónak becézte.

1888-ban, egy helyi görög keleti elemi iskolában kezdte tanulmányait. Egy évre rá apja kivette az iskolából, hogy üzletében foglalkoztassa, de erősakaratú anyja kiharcolta, hogy Joszif mégis folytathassa az iskolát. Már fiatalon is sokat olvasott, s remekül tanult – az iskola legjobb tanulói közé tartozott. 1894-ben kitüntetéssel végezte el az elemit. Tanítója javaslatát megfogadva édesanyja tovább taníttatta – így került a szigorú tbiliszi papi szemináriumba.

1895-ben kapcsolatba került a Kaukázuson túlra száműzött orosz forradalmi marxista csoportokkal. 1896 és 1898 között a tbiliszi iskolában marxista diákkört vezetett, amelynek keretein belül tanulmányozta Karl Marx és Friedrich Engels munkáit. 1898-ban Tbilisziben a Központi Vasúti Műhely dolgozóinak marxista körét kezdte vezetni. Tantervet készített a marxista munkáskörök számára. Megszervezte a különféle politikai kiáltványok nyomtatását, részt vett sztrájkok szervezésében és a tbiliszi proletariátus harcának irányításában is.

1899-ben a marxizmus tanainak terjesztése miatt elbocsátották a szemináriumból, ezért a Fizikai Kutatóintézetben helyezkedett el. 1900-ban, a május elsejei rendezvényen, a munkásoknak mondott beszéde utána hozzálátott a Központi Vasúti Műhely munkásai tömegsztrájkjának megszervezéséhez.

1901-ig a Tbiliszi Fizikai Kutatóintézetben kellett rejtőzködnie a rendőrség elől. Ebben az évben a munkások május elsejei demonstrációjának vezetését is magára vállalta. Megválasztották a szociáldemokraták első tbiliszi bizottságába, amelynek tagjai leninista tanokat követtek. Ezt követően Batumiba ment, ahol szociáldemokrata szervezetet alapított. 1902-ben, egy illegális nyomdában szociáldemokrata röplapokat készíttetett, és terjesztette is őket. Március 9-én Batumi üzemeinek 6000 dolgozója részvételével tüntetést szervezett az előző nap során letartóztatott 300 tüntető szabadon bocsátásáért. A demonstrálókat megtámadták a rendőrök: 15 munkást megöltek, 54-et megsebesítettek, 500 tüntetőt pedig letartóztattak. Aznap éjjel Sztálin egy közleményt szerkesztett, ami a tüntető munkások meggyilkolásáról adott hírt; ezért április 5-én letartóztatták és börtönbe zárták. Sztálin a börtönből is vezette Batumi szociáldemokrata szerveződéseit, továbbá röplapokat írt, a rabok között pedig agitációs munkát végzett.” – doksi.hu

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!