A Blaha mint a szegények karácsonyi „McDrive-ja”

Mint egy fura McDrive – jegyezte meg a Blaha Lujza téri villamosmegállónál álló fiatal férfi, ahogy a téren százszámra sorakozó babakocsis családok felé pillantott, amelyek hétfőn az Ételt az Életért Alapítvány idei ételosztására várakoztak. Barátnője kissé oldalba bökte a szerinte illetlen megjegyzés miatt, majd közösen megállapították, hogy „legalább nem hajléktalanokkal van tele a tér”.

És valóban, a pár éve tapasztalhatóhoz képest az 1600 élelmiszercsomag és meleg étel kiosztására várakozó tömeg elenyésző részét alkották hajléktalanok. A sort inkább hátrányos helyzetű családosok, kisnyugdíjasok és rokkantsággal élők alkották a kellemesen napos időben.

A kiosztott csomagok összetétele nagyban szerepet játszik abban, hogy kevesebb hajléktalan és több nyugdíjas és családos érkezett – tudtuk meg az alapítvány szóvivőjétől, Szilaj Péterné Csillától. Mivel a pakk tartalmának jelentős része konyhai feldolgozást is igényel, a hajléktalanok kevésbé érdekeltek, ők a meleg ételes osztásokon vannak inkább jelen az egyszerű hétköznapokon.

– A nagy kedvencünk a szaloncukor, de kaptunk csipszet és gyümölcsöket meg vitaminokat – mondta lapunknak a szatyrokat rendezgető egyik családapa. Az ételt osztó önkéntesek felé mutat, amikor a családjáról kérdezem: épp érkezik a felesége nyolcéves lányukkal, aki diadalmasan hozza az egyik csomagot, merthogy ez most az ő feladata. A szétosztott élelmiszer jelentős része tartós termékekből – lisztből, tésztából, cukorból – áll, de az ünnepekkor igyekszik olyasmivel is kiegészíteni a csomagokat az alapítvány, amit a szegények ritkán engedhetnek meg maguknak.

– Akik olyan nélkülözésben élnek egész évben, hogy karácsonykor is ételért kell sorba álljanak, ott a gyerekek számára sem kell elmagyarázniuk a szülőknek, miért is jöttek ki a térre. Nekik ez a megszokott, a normális – mondta lapunknak az alapítvány egyik önkéntese, Kúti László, amikor a tömegben állók derűs hangulatáról kérdeztük. A férfi néhány éve ugyanitt hajléktalanként állt sorba, miután Jász-Nagykun-Szolnok megye déli részéről – ahol alig van munkalehetőség – a fővárosba költözve nem talált állást. Tavaly végül újra kereső lett, akkor segítőként csatlakozott a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége alapítványának ételosztásához.

A közösség önkéntesei igyekeznek mindent megtenni azért, hogy várakozás közben ne komoran teljen az idő. Bár a csengettyűs-dobos krisnás énekek is állandó háttérzajt jelentenek, érdemi hangulatjavítóként az szolgál, hogy mind a 60-70 önkéntesnek van egy-egy kedves szava a várakozókhoz, a gyerekekre különös gondot fordítva. Nem ritka, hogy valaki megkönnyezi a kedvességet: egy egyedül élő idős hölgy alig engedte el az egyik segítő kezét, amikor az bepakolta a csomagot gurulós táskájába.

– Ennek a felét sem ehetném, meg is lesz a böjtje, de majd okosan elosztom – mondta lapunknak egy negyvenes éveiben járó, cukorbeteg nő. Egyéb egészségi problémái miatt a bevételei nagy részét elviszik a gyógyszerek, ő is azok közé tartozik, akikre azt mondják: minőségi éhező. Vagyis az alapvető élelmiszerekhez még csak-csak hozzájut, de semmi többhöz. A tömeges ételosztások során nehéz odafigyelni az egyénre szabott szükségletekre, például arra, hogy a cukorbetegek a szervezetüknek megfelelő élelmiszert kapjanak.

Közben megsűrűsödött a tömeg a parkoló körül, ahol azt láttuk, hogy többen üzletelni kezdtek a segélycsomagokkal. Néhány hajléktalan azért állta ki a sort, hogy aztán 1500 forintért áruba bocsáthassa szeretetcsomagját.

– Ez a jelenség létezik, de mi mindent megteszünk, hogy azokhoz kerüljenek a csomagok, akiknek szükségük van rá – mondta az egyik önkéntes. A csomagok összértéke néhány ezer forint lenne a boltban, akik pedig ezt hónap végén nem engedhetik meg maguknak, végső soron így is jó üzletet csinálhatnak.

– Nekünk egy komolyabb váratlan kiadás okozott gondot ősz végén, de az emberben ne legyen gőg, ha elkél számára a segítség – fogalmazott egy családját „egyébként középosztálybeliként” említő nő. Elmondása szerint korábban ők is adományoztak, és bár „nem volt kellemes elindulni”, most ők jöttek el az ételosztásra. A férje bevállalta a karácsonyi műszakokat is, a pluszpénzt jelentő munka volt a „kollégák ajándéka” a cégnél. Amikor azt kérdezzük, milyennek minősítené családja jelenlegi anyagi helyzetét, ő csak annyit mondott: „Átlagosnak. Nem szeretném eltúlozni, de itt tarthat a középosztály.”
(mno)

Bal-Rad komm: „…Nem szeretném eltúlozni, de itt tarthat a középosztály.”

Ma a döbrögista hordaalelnöki és állattitkári címeket is tulajdonló Novák Katalin kijelentette: „2018 a családok éve lesz, amelyben még jelentősebben tudják segíteni a gyermekvállalás előtt állókat, a gyermeket nevelőket és a gyermekeket.”

– Hiába no! Jövőre „választások” lesznek. Amikor nem árt újfent megerősíteni az elszántságot: „SENKIT SEM HAGYUNK AZ ÚT SZÉLÉN!” (Bár talán a tescos szlogen találóbb lenne, de hát azt csak berkeken belül hintik politikai bűnbandáink: „A LEGKISEMármint szavazatilag. De csakis addig!)

A Blaha akár szimbóluma is lehetne annak, hogy mivé lett az egykori Magyar Népköztársaság!

Polythykay elythünk ezt sem látja! – nemhogy a vidék nyomorát.

Sajnos kijelenthetjük: EZ MÉG NEM AZ ÚT VÉGE!

(Csak azoknak a fiataloknak a kedvéért, akik hajlamosak Mc Drive-hoz hasonlítani egy ételosztást!)

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!