Négy év alatt 14 kormánytag került bíróság elé korrupció miatt
„Miután 2013 óta a Korrupció-ellenes Ügynökségnek köszönhetően 68 politikai tisztségviselő került korrupció miatt a bíróság elé – közöttük egy miniszterelnök, két miniszterelnök-helyettes, 11 miniszter és 39 parlamenti képviselő –, a szervezet ellen hihetetlen támadásokat indított a politikai elit.”
Erről panaszkodik Kövesi Laura, a szervezet vezetője az Euronews portálnak.
-Na jó! Akkor most bavalljuk: ez csak az olvasók hülyítése volt idáig. Mert ha valaki balrad.ru olvasó az eddig olvasottak láttán csak a szemét meresztgetné, hogy hát ő erről hogy – hogy nem tud? – íme a magyarázat: ÖNKÉNYESEN „kihúztuk” eddig az idézett szövegrészből a tetthelyet. Ami nem Döbrögisztán, hanem Románia!
De innentől minden rendes lesz. Azaz lenne, ha folytatnánk. De nincs értelme, hiszen a történet még csak nem is érint bennünket.
Akit viszont érdekel, az megtalálja az ereti írást az Index.hu-n.
Csak annyit tennénk hozzá, hogy Döbrögisztánban ilyesmi NEM IS FORDULHATNA ELŐ!
Döbrögisztánban NINCS UGYANIS KORRUPCIÓ! Tákolmányosan nincs! (Ha döbrögistáról van szó!)
Márpedig aki itt korrumpálható lenne, az csakis döbrögista lehet(ne)!
De mivelhogy fölszámolta a horda az intézményesített korrupciót – ők maguk mondják! – hát felejtős a téma.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Na ne már! Ezek az országok mind utolértek minket?!
Számos feltörekvő országról elsőre azt gondolhatnánk, hogy az egy főre jutó GDP-jében messze elmarad Magyarországtól – ez azonban nem biztos, hogy így van. Az elmúlt egy-két évtized igen jól sikerült a felzárkózó térség többségének, és mivel hazánk finoman szólva sem volt a növekedési éllovasok között, így olyan országok is megközelítettek vagy megelőztek bennünket, amelyekről tíz-húsz éve ezt még kevesen hitték volna.
Chile, Malajzia vagy éppen Törökország. Csak három ország, amelyiknek az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson mért GDP-je a tavalyi évben már Magyarországéhoz közeli szinten állt. Törökországban a liberalizációs politika nagyban támogatta a gazdasági növekedést, amelynek köszönhetően viszonylag könnyen vészelte át a világgazdaság válságot, és még a recessziós időszakkal együtt is megsokszorozta GDP-jét. Malajzia rengeteget profitált a külföldi tőke beáramlásából, ezáltal a gazdasági szerkezet kiegyensúlyozottabbá vált. Chile pedig mára Dél-Amerika legstabilabb és leginkább virágzó gazdasága, amit erős versenyképesség és alacsony korrupció jellemez. De sokat segített az állami vállalatok korábbi értékesítése, a verseny növelése és az exportot ösztönző gazdaságpolitika.
A legtöbb országban tehát – amelyek az elmúlt évtizedekben megközelítették Magyarországot – a liberalizáció és a kiegyensúlyozott, kiszámítható, versenyt támogató és exportot ösztönző szabályozás hozta meg az áttörést, ehhez persze a külföldi tőke beáramlását támogató gazdaságpolitikára is szükség volt. Jelenlegi tudásunk szerint ugyanis egy felzárkózó országnak a – nyersanyagon kívül – a humán erőforrásba való befektetés és a külföldi tőke beáramlása a két reális esélye ahhoz, hogy a fejlettekhez csatlakozzon.
Mit látunk 1980 óta?
Ha 1980-as bázison vizsgálunk meg tíz országot, amelyik jelenleg Magyarországhoz hasonló fejlettségi szinttel rendelkezik, akkor meglepő kép tárul elénk. Az 1980 és 2022 közötti időszakban – az előrejelzéshez a Nemzetközi Valutaalap becslését használtuk – Malajzia több mint megtízszerezi gazdasági teljesítményét, amihez hasonlót még csak nem is találunk a kiválasztott országok közül. Törökország 635%-os növekedést érhet el ebben az időszakban, a harmadik helyre pedig Chile férhet oda 575%-os teljesítménnyel.
Izrael növekedése gyakorlatilag töretlen az időszakban, ezzel pedig megötszörözi gazdasági teljesítményét, de még Ciprus is igen jól teljesít, úgy is, hogy a válságot követően csak egy IMF-mentőcsomaggal tudták talpra állítani az országot és az összeomló bankrendszert.
Magyarország az 1980 és 2022 közötti időszakban még csak meg sem tudja kétszerezni a GDP-jét (188%-ot ér el), aminél egyetlen ország teljesít gyengébben a hasonló fejlettségűek közül.
Ez pedig Görögország, amelynek a gazdaságán a sorozatos gazdaságpolitikai hibák, a globális krízis és az euróövezeti szuverén adósságválság olyan mély nyomot hagyott, hogy a mai napig sem tudta kiheverni. Ott az idei lehet az első év, amikor a GDP érdemben növekedni tud a gazdasági válság kitörése óta.
Előttünk végzett Portugália (239%) és Lengyelország (279%), utóbbi pedig azért is kiemelendő, mert az időszakban hasonló történelmi pályát (pl. rendszerváltás, EU-csatlakozás) jártunk be, a lengyelek ennek ellenére mégis sokkal nagyobb növekedést tudnak elérni.
A feltörekvő – és a térségi – országoknak a liberalizáció és így a külföldi tőke beáramlásának ösztönzése sokat segített, ami Magyarország számára is igen kedvező volt a rendszerváltást követően. Az eladósodás (mind az államnál, mind a háztartásoknál) magas szintje, valamint a kisebb „szünetekkel” ugyan, de évtizedek óta tartó kedvezőtlen gazdaságpolitikai intézkedések és bizonytalan üzleti környezet visszahúzzák a növekedést.
Nézzük meg „közelebbről”…
Még több hasonló fejlettségű országra állnak rendelkezésre adatok, ha 1995 óta vizsgáljuk a trendeket. Ráadásul jogosan merül fel, hogy a magyar gazdaságot a rendszerváltás okozta sokkhatás erősen megrázta, ezért érdemes megnézni ezen a bázison is a kérdést, amikor már elméletileg magunk mögött hagytuk a gazdasági átalakulás egyik fontos időszakát. Nos, az összkép így sem változik túlságosan sokat: Malajzia csaknem négyszerezi, Törökország pedig három és félszerezi gazdaságának méretét 1995 és 2022 között. A dobogó harmadik helyére még Chile fér oda, ahol 300%-os a GDP-bővülés.
Magyarország ebben az összevetésben is a sereghajtók között szerepel: hazánk GDP-je 190%-ot növekedhet az időszakban, aminél Görögország (132%) mellett még Portugália (144%) nyújt szerényebb bővülést. Ciprus pedig gyakorlatilag ugyanolyan teljesítményt nyújt, mint hazánk. Leginkább az euróövezet perifériája mutat nálunk lassabb növekedést, a közép-kelet-európai térség (ahogy később látjuk) azonban inkább a jobban teljesítők között, illetve a középmezőnyben van.
Az országok teljesítménye között leginkább a világgazdasági válság után nyílt szét az olló: az éllovasoknál a növekedés trendje visszatért a válság előttire (pl. Malajzia, Törökország), vagy nem is tört meg jelentősen a krízis közepette sem (pl. Lengyelország, Izrael). Ugyanakkor több országban a helyreállási periódusban sem láthattuk, hogy a növekedés visszatérne a válság előtti trendhez, sőt, a krízis tartósan lassabb növekedési pályára állította azokat az országokat, ahol korábban magas szintre emelkedett az állam és a magánszféra adóssága, illetve versenyképességi problémák halmozódtak fel.
Mi újság a régióban?
A régiós országok teljesítményét mutató grafikonunkon látható, hogy a közép-európai térség hasonló fejlettségű államai viszonylag hasonló növekedési pályát járnak be.
Litvánia, Lettország, Szlovákia, Észtország, Lengyelország általánosságban csaknem háromszorozzák GDP-jüket 1995 és 2022 között, ettől a csoporttól azonban Magyarország jelentősen leszakadt. Vagyis hiába voltunk a legvidámabb barakk, jó növekedési lehetőségekkel rendelkező ország még a rendszerváltáskor, mostanra a térség államai egy főre jutó GDP-ben is beértek. A potenciális GDP-növekedésre vonatkozó becsléseket tekintve pedig egyelőre nem számíthatunk arra, hogy a térségben Magyarország mutassa a legnagyobb bővülést a következő években.
(portfolio)
Bal-Rad komm: A rendszerváltás óta a saját gazdasággal rendelkező Magyar Népköztársaságból lett egy Döbrögisztán nevű gyarmat! Ugyanazen időszak alatt „…Izrael növekedése gyakorlatilag töretlen az időszakban, ezzel pedig megötszörözi gazdasági teljesítményét…”
– De ne keressünk ESETLEGES összefüggéseket! Hanem inkább arra koncentráljunk, hogy Döbrögisztán „…még csak meg sem tudja kétszerezni a GDP-jét (188%-ot ér el), aminél egyetlen ország teljesít gyengébben a hasonló fejlettségűek közül…”
– Hozzátéve azt is, hogy ezt a csodás teljesítményt a TÖBBNYIRE NEM MAGYAR TULAJDONÚ NYUGATI spekulánscégek révén sikerült „produkálnia” a vajdasággá züllött gyarmati térségnek!
ÉRDEMES LENNE ÁTGONDOLNI EZEK ALAPJÁN A SZÁNDÉKOKAT! – DE MÉG INKÁBB A JÖVŐT!
Ám ha listavezetőként szeretnénk látni egykori országunkat, akkor rangsorolni kellene az országokat az egy fő politikusbűnözőre jutó ellopott érték alapján.
Mindjárt dagadhatna a mellünk, és a fejünk. No nem a büszkeségtől!
Ha pedig még a politikusbűnözők által okozott károk mértéke alapján is listáznánk az országokat, azon is legalább egy kört verne EGYKORI ORSZÁGUNK rendszerváltás ótai nemmzetthy és polgárrhy politikusbűnöző elythje a második helyezettre.
Döbrögisztán minden más országnál jobban teljesít, és új csúcsokra tör!.
Kéretik ezt mindenkinek tudomásul venni, aki a vajdaság jövőjéről elmélkedik.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
ESŐISTEN SIRATTA DEBRECENBEN A TÖLTÖTTKÁPOSZTA-ADÓT
„Elég volt a kíméletlenségből, az érzéketlenségből, elég volt abból, hogy egyre nehezebb megélni, miközben egyre többet dolgoznak az emberek. Elég volt, hogy egyre kevesebb jut azoknak, akik gürcölnek, gyereket nevelnek, egymásról gondoskodnak, becsülettel próbálnak fennmaradni, miközben egyre több jut a léhűtőknek, a hazudozó milliárdos szélhámosoknak, az állam védelmét élvező ügyeskedőknek. Elég volt abból, hogy mindent elvesznek, amiért az emberek megdolgoztak, és mindent eladnak, ami az emberek közös vagyona.” (Részlet Orbán Viktor – a 2007. szeptember 18-ai Fidesz-gyűlésen elmondott – beszédéből.)
A fideszes uralom alatt álló Debrecenben a kormánypárti többségű közgyűlés a tiltakozások ellenére úgy döntött, pénzt kér az ingyenes ételosztások szervezőitől is a közterület használatáért. Az összeg ugyan jelképes, 35 forint négyzetméterenként, ennek ellenére a döntés a város vezetése szociális érzéketlenségének ékes bizonyítéka. Úgy jártak el, mint a kedves vezető, aki amikor a felcsúti kisvasutat támadta az ellenzék, mint egy ovis dacosan kijelentette:
„ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig”.
A 20 százalékról elhíresült városban – úgy hírlik – nem változott semmi, csak a névtábla cserélődött. A rossz nyelvek szerint a várost a háttérből továbbra is Lali király irányítja, a volt polgármester protokoll szerepet lát el. Szinte nincs is olyan hét, hogy mosolyogva ne adna át valamit, ne vágna át szalagot, netán ne jelentene be valami irtózatosan fontosat.
Most, hogy közeledik a karácsony, a fideszes városvezetés úgy gondolta, a szeretet jegyében meg kell adóztatni a karitatív akciókat is. Lehet, attól tartanak a hölgyek, urak, hogy Soros átveszi az irányítást a városban, a civil szervezeteket „ráuszítja” a határtalan önbizalmú városi potentátokra. Vagy csak egyszerűen, úgy hitték, bármit megtehetnek, a város csöndben marad, némán tűr mindent, mint ahogyan eddig is tette. Hiszen a településen minden a Fidesz kezében van, aki pofázni mer(ne) azonnal mehet(ne) a süllyesztőbe. Egy-két hangos ellenzéki képviselő kivételével, csöndes beletörődésben telnek a debreceni hétköznapok. A mélyben itt is forr az indulat, de az egzisztenciális félelem nagyúr. A fortélyos félelem a keleti végeken is mindennapos vendég.
November hónap utolsó vasárnapján – ahogyan több éve mindig – barátaim meleg ebéddel várták a debreceni nehéz sorsú embereket. A Fidesz szerint megszűnt az éhezés, csökkent a szegénység, talán már itt van a Kánaán is. Ők nem ezt tapasztalják. A sor folyamatosan növekszik, egy-egy alkalommal legalább 200 vendégnek tudnak némi segítséget adni. Valamikor szinte csak hajléktalanok álltak a sorban, ma már ők vannak kevesebben. Nagyon sok kisnyugdíjas, lecsúszott egzisztenciájú, egykor szebb napokat látott munkanélküli, egyedülálló, gyermekes anya várja, hogy sorra kerüljön.
Így volt ez most is. Zuhogott az eső, hat fok volt a városban. Ebben a cudar időben, aki tehette, otthon ült a jó meleg szobában, a családjával. Akik a sorban álltak, azok számára mindez csak álom. Az ő vágyaik földhöz ragadottak: naponta legalább egyszer szeretnének jóllakni. Ez a korrupt rendszer, ahol „mindenki annyit ér, amennyije van”, még az esélyt sem adja meg számukra ahhoz, hogy emberhez méltó módon éljenek.
A sorban állókat tájékoztatták a töltöttkáposzta-adó bevezetéséről, arról, hogy fizetni kell a közterület használatáéért. Közel 200 ember egyszerre kezdett el fújolni, szidni a fideszes urakat. Elmondták őket mindennek, csak éppen rendes embernek nem. Egyikőjük, nevezzük Sándornak, dühösen így fogalmazott:
„Piti, kisstílű, percemberkék uralják a várost. Szociális érzékenységük nulla, villogni, vigyorogni imádnak a többnyire EU-s pénzből épült beruházások átadásán.”
Társa, József ehhez hozzátette:
„Van bőr a képükön azoktól pénzt kérni, akik rajtunk, kisembereken segítenek”.
Az egyik nyugdíjas néni sírva mondta:
„67 ezer forint a nyugdíjam, mire mindent kifizetek, alig marad pénzem. Hónap végén már csirke farhátra sem telik. Remélem, a Jóisten megbünteti ezeket az érzéketlen embereket.”
Kíváncsi voltam, hogyan vélekednek a városvezetés sarcáról azok, akik évek óta teszik amit emberségük követel. Nem várják el, hogy képük bárhol szerepeljen, netán a tévében mutogassák őket. Így teljes az életük, ahogyan szokták mondani: ” Szerencsénkre úgy alakult a sorsunk—ha kevéssel is–segíthetünk. Örömmel tesszük, nem várunk ezért senkitől sem köszönetet.”
Pallás György, akire az általa jegyzet közlemény miatt dühös volt a debreceni polgármester, hangsúlyozta:
„A polgármester szerint, aki ezt a pitiáner rendeletet szóvá teszi, az a város rossz hírét kelti. Tehát nem az kelti a város rossz hírét, aki az embertelen rendeletet hozza, hanem aki szóvá teszi! Az adó nemcsak ízléstelen, hanem szakmaiatlan is. Mert például a befejezetlen Latinovits Színház állagmegőrzésére havonta százszor annyit költ a város, mint amennyit akár mindennapos éhségadó révén egy év alatt beszedhet!”
Az egyik legrégebbi segítő, Pappné Katika, aki nem tagja egyetlen pártnak sem, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy támogassa azokat, akiknek élete zsákutcába jutott. Dühösen mondta:
„A helypénzről az a véleményem , hogy ezek csak fillérek lesznek az önkormányzatnak és csak lejáratják magukat ezzel . Ha ilyen sz….. ságon rágódnak akkor az elég nagy szegénységi bizonyítvány. A sok-sok milliót, milliárdokat csak úgy számolatlanul költik el és most ezen akarnak spórolni .”
Az ételosztások állandó résztvevője, a merőkanál kezelője Vargáné Katika, aki minden engedéllyel rendelkezik az osztáshoz, de ennél fontosabb: nagy szíve van. Kérdésemre elmondta: “Az ételosztás a hajléktalanoknak indult, ma már nagyon sok nyugdíjas is sorban áll azért az egy tál ételért. Sokkal jobb volna, ha ezen gondolkoznának el a fideszes urak. Akár ők is oszthatnának ebédet és akkor látnák csak igazán, hogy erre milyen nagy szükség van. Papp László polgármester úr és bagázsa nagyon büszke lehet magára, mert ekkora összegből nem tudom felfogni hogy mekkora bevételre számít.”
A Hajdú-Bihar megyei szoci karitatív akciók egyik motorja Juhászné Lévai Katalin, aki a megyei nőtagozat vezetője. Az emberi sorsok, gondok iránt érzékeny, akkor teljes a napja, ha valakinek segíthet. A töltöttkáposzta-adót álságosnak, gyalázatosnak tartja:
„Szégyen a debreceni közgyűlésben lezajlott vita, amelyik arról döntött, hogy a szociális alapú ételosztást is megadóztatja a városban. A fideszes többség egyesre vizsgázott emberségből, szolidaritásból. Attól, hogy homokba dugják a fejüket, a szegénység, a nyomor jelen van. Mind több a rászoruló, támogatásra vágyó ember, akiknek a sorsa a hivatalt nem érdekli. Szégyen, hogy azokat rendszabályozzák, akik saját pénzükből teszik, amire „tehetségükből” telik. Van hely mellettünk, a Fidesz helyi hatalmasságai ne csak a karácsonyi jótékonysági akciókon villogjanak a kamerák előtt”.
Az egyik ételre vágyó hölgy javasolta, a sorban állók is járuljanak hozzá pár forinttal az adóhoz. Ha már ilyen nagy szarban van a város – igaz, többségüknek még kenyérre sem telik – szeretnének egy keveset segíteni. A mérges kutya perselybe ki-ki bedobta a maga néhány forintját, hozzátette „jókívánságait” Orbánnak és cimboráinak. A közel 200 vendég és a szervezők adományaiból összejött az elfoglalt 10 négyzetméter után járó 350 forint. Az összeget hétfőn postán feladják a polgármester címére. Az adakozók azonban elvárják, hogy a városi elöljárók a jó gazda gondosságával járjanak el. Kérik, a zárszámadásban külön rovaton szerepeltessék az ingyenebéd-adót s természetesen a tisztesség azt kívánja, hogy tegyék nyilvánossá, milyen közérdekű fejlesztésre fordították azt! A lényeg, hogy Debrecen már Magyarországnál is jobban teljesít! Hogy miben? Azt mindenki gondolja hozzá!
(gepnarancs)
Bal-Rad komm: „…A Hajdú-Bihar megyei szoci karitatív akciók…Az emberi sorsok, gondok iránt érzékeny…”
„…Elég volt a kíméletlenségből, az érzéketlenségből, elég volt abból, hogy egyre nehezebb megélni, miközben egyre többet dolgoznak az emberek. Elég volt, hogy egyre kevesebb jut azoknak, akik gürcölnek, gyereket nevelnek, egymásról gondoskodnak, becsülettel próbálnak fennmaradni, miközben egyre több jut a léhűtőknek, a hazudozó milliárdos szélhámosoknak, az állam védelmét élvező ügyeskedőknek. Elég volt abból, hogy mindent elvesznek, amiért az emberek megdolgoztak, és mindent eladnak, ami az emberek közös vagyona. (Részlet Orbán Viktor – a 2007. szeptember 18-ai Fidesz-gyűlésen elmondott – beszédéből.) …”
– Micsoda bámulatos szociális érzékenység! Micsoda empátia a nyomorgók iránt!
ELLENZÉKBEN! AKKOR, AMIKOR A FOSZTOGATÁS – RABLÁS JOGA AZ ELLENMAFFIÁT ILLETI!
Qrmányzati szerepben persze más a helyzet! Föntről nézve minden szép és jó!
Hírlik, hogy nem kell fizetni „töltöttkáposzta-adót”! Se Debrecenben, se másutt! Ételt sem kell osztani!
Mondják, hogy a qrmány KIZÁRÓLAG AZ ARRA HIVATOTT SZERVEKNEK AD ÉTELOSZTÁSI JOGOSÍTVÁNYT! A qrmány ebbéli elképzelését támogatja adöbrögista horda is!
Innentől fogva vége a politikai wirchafttá züllött mindenféle ételosztogatásoknak.
A rászorulóknak csakis qrmánykéz tömheti be a pofáját némi könyöradománnyal! Márpedig a kéz! – ami enni ád…- jó ha tudott így választások közeledtével: AZ A KÉZ SZENT KÉZ! Azt áldani kell. De jobb, ha szavaznak rá!
Bizony előfordulhat Kósavárán, (meg mindenütt) hogy a nejlontányéron – amibe az éhezőknek vetnek valamit, lesz egy fizimiska, meg némi tájékoztató fölirat.
Mán csak hogy tuggyák, hunnan fúj a szél!
NEM TUGGYÁK! CSAK AZT TUGGYÁK, HOGY ÉHESEK! A kezet – ami enni ád! – meg kell, és meg is fogják csókolni!
AHELYETT, HOGY ÚGY RÁVÁGNÁNAK, HOGY VÁLLBÓL KISZAKADJON! Aztán folytatni! Amíg szuszog!
Nem fogják ezt tenni! Mert akkor ki ád enni?!
Jah! Hogy akkor tán nem lennének éhezők? MERT JUTNA NEKIK IS!?
Hát ezen nem gondolkodnak! Üres, korgó gyomorral az nem megy! (Pláne ha meg sem próbáljuk! Pedig megérné!)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Hiába a kilátástalanság, őrült küzdelmet folytat a miskei édesanya beteg kislánya boldogságáért
Miske — A picike befűtött szoba egy pléddel van elválasztva a fástól, ám Szilvási Jázmin (12) az egyik legnagyobb kincsét hozta elő a hideg helyiségből. Egy hatalmas kartondobozban szebbnél szebb képeslapok százai vannak összegyűjtve, ezt tavaly kapta a nagybeteg kislány.
Anyukája, Szilvási Erika (49) idén újra az összefogásban bízik, hiszen még karácsonyfa sem biztos, hogy kerül a szobába.
– Tavaly a Facebookon kértem segítséget, akkor rengeteg helyről, több külföldi országból is küldtek kedves üzeneteket. Még ma is kicsordul a könny a szemünkből, ha együtt elolvassuk őket, némelyik üzenetet fejből tudjuk – mesélte meghatódva az anyuka, aki több lakást és albérletet elveszített Jázmin nevelése alatt. Több gyermekotthont megjártak, volt, hogy Jázmin egy osztálytársánál lakott, amíg anyukája kénytelen volt az utcán aludni. Most egy szobában élnek ketten, de a rengeteg negatív vélemény miatt nem mer segítséget kérni.
– Számtalan orvosi papír igazolja, hogy Jázmin már csecsemőkorában több betegséggel megküzdött. Aztán már 10 éves elmúlt, amikor egyfolytában tüdőgyulladást kapott. Kiderült, hogy nagy a baj, így tüdejének negyedét eltávolították daganat miatt. De sosem azzal éltünk vissza, hogy emiatt segítsenek, ez csak egy kedvesség, amit bármikor elővehetünk – mondta Erika. Az édesanya idén is arra kér mindenkit, akihez az üzenete csak eljut, hogy küldjenek egy képeslapot, pár kedves szóval lányának. Szilvási Jázmin Natáliának a következő címre küldhet képeslapot Mikulásra, karácsonyra vagy szilveszterre: 6343 Miske, Fő utca 60.
Utógondozás kell a gyógyult betegnek
A rosszindulatú betegség miatt aktívan kezelt betegeket gondozni kell, az esetleges szövődmények észlelése, elhárítása, illetve megelőzése, valamint a daganatos betegség státuszának ellenőrzése céljából. Az ilyen ellenőrzésre általában 2-4 hetente szükség van, Erikáék Budapestre járnak kontrollra Bács-Kiskun megyéből.
(blikk)
Bal-Rad komm: Közeledik a Karácsony! Szaporodni fognak az ilyen hírek. Amik – ha úgy tetszik – burkolt könyörgések. SEGÍTSETEK! Biztosan LESZNEK OLYANOK, akik nem csak képeslapot fognak küldeni! Nem csak Miskére, hanem még sok más helyre.
Nem csak beteg gyermeküket ápolóknak, hanem nyomorban tengődőknek is. Tulajdonképpen EZ A RENDSZER SZERENCSÉJE! Az, hogy az empátiát még nem ölte ki az emberekből.
A balrad.ru nem burkoltan kér segítséget, hanem nyíltan koldul. Nem jókedvében!
Olvasóinak – szimpatizánsainak köszönhetően az életben maradása talán biztosított!
A balrad.ru tudja mit ér a segítség!
Ezért aztán megígérjük, hogy olvasóink – szimpatizánsaink adományait legalább Karácsonyig megosztjuk más rászorulókkal. Minden héten „kiszúrunk” majd egy-egy segítségkérőt. (Bár többet is, többnek is segíthetnénk!)
Ha már az ilyen – olyan celebjeink, fosztogatóink nem teszik meg.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Ma 2017 november 27. hétfő van. Az év 331. (szökőévben 332. napja a Gergely-naptár szerint.)
Az évből még 34 nap van hátra. (Rohan az idő!)
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: VIRGIL, AMINA, HILKA, JAKAB, JÁKÓ, JÁKOB, JAKUS, LEONARDA és VIRGILIA nevű kedves olvasóit.
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
November 27-én nagy dolgok estek meg a történelem során, és születtek meg haltak meg nagy emberek, jelességek.
399 – I. Anasztáz pápa a pápai trónra lép.
1308 – Károly Róbertet a pesti országos gyűlés királlyá választja.
1328 – Károly Róbert városi kiváltságlevelet adományoz Körmöcbánya településnek.
1619 – Bethlen Gábor erdélyi fejedelem csapatai elfoglalják Bécs elővárosát.
1705 – Rákóczi Ferenc fejedelem elfogatja Forgách Simon altábornagyot
1842 – Széchenyi István gróf akadémiai beszédében arra a veszélyre figyelmeztet, hogy a magyar nyelv erőszakos terjesztése a kisebbségek között komoly veszélyekkel járhat.
1892 – Elkezdi működését a kolozsvári első telefonközpont 62 előfizetővel
1894 – XIII. Leó pápa bevezette a Szeplőtelen Szűz Mária Csodásérmének ünnepnapját
1956 – A magyar kormány bejelenti, hogy a tsz-ekből bárki szabadon kiléphet.
November 27-én olyan történelmi jelességek születtek, mint pl:
1701 – Anders Celsius svéd fizikus, csillagász († 1744)
1814 – Gábor Áron székely kisbirtokos, asztalosmester, magyar nemzeti hős, az
1848–49-es forradalom és szabadságharc ágyúöntője és tüzértisztje († 1849)
1818 – Aron Pumnul román nyelvész († 1866)
1853 – Báthory Romancsik Mihály magyar színházi titkár († 1888)
EGY KIS SZÁMÍTÁST VÉGEZTEM. TÉNYLEG EMELKEDTEK A BÉREK HAZÁNKBAN? AKKOR EZT FIGYELJÉTEK! SZERINTEM ELGONDOLKODTATÓ
Sziasztok,
Végeztem egy szerény számítást. Tényleg nem tartalmaz semmi luxust, semmi extrát csak egy felnőtt ember normális havi szükségleteit. Nézzétek meg a kalkulációmat. Valamit kihagytam?
Elgondolkodtató, nem? Hát ezért nehéz itt élni.. Pedig ez a HAZÁM..! Szeretem, de így nem tudok itt élni.., csak vegetálni.. A kettő nem ugyan az..!
Ha valaki esetleg még jobban betudja osztani/tud kalkulálni kérem ne tartsa magában! Őszintén érdekel, Ti mit gondoltok erről..!? A számításom és a táblázat lentebb látható! A Leírt véleményem teljesen szubjektív, minden kijelentésemért felelősséget vállalok. Nagy Tamás
(tudathalo)
Bal-Rad komm: Hát Tamás…! Életvezetési tanácsot tán kérj néhány saját lábára állt hozzád hasonló korútól. Bizalommal fordulj hozzájuk!
A mi tippünk a számodra: van még szabadlábon két Döbrögi lány. Vagy ha olyan a természeted, ott van még a Gazsi. Esetleg! De nem árt igyekezned!
Volna még ötletünk amúgy, de félő hogy az meg nem tetszene.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Legalább két esztendeje már, hogy szerettem volna egy tisztázó írást csinálni Oroszországról. Egy olyan realista fölfogásút. Se nem heroizálót, se nem degradálót. Ami hellyel-közzel igaz.
De ez egy rettenetesen nagy munka. Jómagam szeretem Oroszországot. Van oda kötődésem, jártam Oroszországban. Autóval, mert látni akartam/akarom. Megismerni. Ami persze lehetetlenség.
Ezért sem kerítettem sort egy ilyesmi megírására.
Viszont KELL EGY ILYEN ÍRÁS, mert…! Mert kell.
Éppen kapóra jött a Munkáspárt elnökének, Thürmer Gyulának az ebben a témában megfogalmazott írása.
ÁLOMBA RINGASSUNK VAGY ÉBRESSZÜNK?
Oroszország ünnepli a Nagy Október 100. évfordulóját. Gondolták volna, hogy egy tőkés országban ilyen lehetséges? Lehet, hogy ilyen az orosz kapitalizmus. Vagy talán ilyen a putyini politika.
A putyini logika végtelenül egyszerű és egyben ravasz is.
Minek bántsuk a múltat? Minek tegyünk a rendszer ellenségévé milliókat? Milyenek az emberek? Nehezen veszik észre, hogy kapitalizmus van, hogy ki vannak szolgáltatva a bankoknak, hogy a munkahelyen könyörtelenül kizsákmányolják őket. Illetve, lehet, hogy észreveszik, de megszokják, és idővel természetesnek tartják.
De rögtön ellenünk fordulhatnak, ha elvesszük a vörös csillagot, ha kitagadjuk Lenint, ha elraboljuk fi atalságuk emlékét. Akkor meg minek bántsuk a múltat?
Oroszország ünnepli a Nagy Október 100. évfordulóját. Persze, a maga módján, ravaszul. A Téli Palota falaira esténként fénykoncertet vetítenek, felidézve a cárizmust és 1917-et is.
Szinte megsajnáljuk a cárt, II. Miklóst, mert szegénykét háborúba kényszerítették. Hogy a cári Oroszország, az orosz kapitalizmus legalább annyira felelős az első világháborúért, mint Németország és a német tőke?
Nos, erről nem esik szó. Na ja, a cárt kell idealizálni, nemzeti hőssé tenni, és nem a valóságot elmondani.
A fénykoncertből megtudjuk azt is, hogy a februári forradalom megdöntötte a cárt, ami speciel igaz. Aztán volt még valamilyen epizód októberben, aminek nincs különösebb jelentősége. Ez meg speciel nem igaz. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a kapitalizmust, a gyárosok, a bankárok, a spekulánsok uralmát döntötte meg. Annak elődjét, amelyet ma a putyini Oroszország nagy gonddal gyarapít.
A koncert végső üzenete is kristálytiszta. Ne törődjünk azzal, hogy ki szegény és ki milliárdos, oroszok vagyunk, vagy mi fene, minden baj után naggyá tettük Oroszországot és most is naggyá tesszük!
A putyini Oroszországban még arra is van mód, hogy Szentpétervár legnagyobb kulturális központja külön évfordulós műsorral szórakoztassa az embereket. Legyen benne szó a forradalomról! Legyen szó a második világháborúról, ami még ma is nagyon élő emlék! Ráadásul olyan háború, amelyet az orosz nép megnyert. Lehet szó a Szovjetunióról, lehet énekelni az egykori népszerű slágereket. A nézőtéren idős emberek, emlékeznek a szocializmusra, és most édes álomba szenderülnek.
De ne essék szó a mai Oroszországról!
Ne beszéljünk arról, hogy egyesek ma olyan végtelenül gazdagok, hogy a cári idők hercegei és gyárosai eltörpülnek mellettük! Ne beszéljünk a szegényekről, a koldusokról! Ne ébresszük fel a népet édes álmából!
Az orosz rendszer a maga javára fordítja a századik évfordulót.
Szocsiban tartották az idén a Világifjúsági Találkozót, nyilván állami pénzből. A Nagy Október évfordulóján megrendezték a „baloldali, demokratikus-hazafi as erők” konferenciáját, az állam finoman leplezett, de letagadhatatlan támogatása mellett.
Putyin elnök még üdvözletet is küldött a Kommunista és Munkáspártok 19. Nemzetközi Találkozójának, ami azért, mondjuk meg őszintén, nem mindennapos.
Látnunk kell a dolog jó oldalát is. Putyin realista. Tisztában van az orosz társadalommal. Tudja azt is, hogy sokszor elég egy szikra, és az elégedetlen tömegek forradalmat csinálnak. Tudja, hogy a kommunistákra sokan szavaznak Oroszországban.
Vannak, akik szerint a kommunista párt leköti az elégedetlen tömegeket, és ez jó a rendszernek. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem.
De mi van, ha egy szép napon radikalizálódik az orosz párt? Nem történhet meg?
A tőke nem szereti a szocialista múltat. Sehol a világon. Van, ahol kiradírozzák a múltat. Van, ahol tiltanak, sőt büntetnek.
Oroszországban nem radíroznak, nem tiltanak, nem büntetnek.
A modern propaganda minden eszközével édes álomba ringatják az embereket.
Álomba ringatni másként is lehet. Nálunk radíroznak, tiltanak, és néha a büntetéssel is próbálkoznak. Nálunk az álom másról hivatott szólni. Európa leggyorsabban fejlődő országáról, a teljes foglalkoztatottság, a széleskörű szociális ellátások birodalmáról.
Egy országról, amely kiment a bajból minden magyart, akár a busza került balesetbe, akár a magyar nyelvet tiltották be iskoláiban.
Mi a mi dolgunk? Segítsünk álomba ringatni az embereket?
Erről is beszéltünk a pártok nemzetközi találkozóján is. Persze az ilyen szándék mindenkitől távol áll, de a gyakorlat nem mindig ezt mutatja. Az össznépi altatásban a pártok két módon is részt tudnak venni. Ha mára hirdetnek forradalmat, amikor holnap se lehet megcsinálni. Vagy ha mellé állnak olyan erőknek, amelyek nyugodt, forradalom mentes átmenetet hirdetnek.
A szocializmus azt jelenti, hogy nem a tőkések, nem a gazdagok irányítják az országot, hanem a nép, a dolgozók. De a gazdagok nem mondanak a hatalomról. A forradalom arra kell, hogy elvegyék tőle.
A szocializmushoz el fogunk jutni. De addig még milliószor kell kitelepülnünk, sokszor kell akciónapokat tartani, sztrájkokat támogatni, választásokon küzdeni, sőt talán mást is kell majd vállalni, amit ma meg nem is látunk.
Ha már az évfordulóról beszéltünk, én úgy emlékszem, hogy az Auróra ágyúját nem azért sütötték el Leninék, hogy takarodót fújjanak. Ébreszteni akartak és ébresztettek.
Oroszországot és a világot.
TGY
Az írást nem volt szívem „meghúzni” a „komcsi propaganda”, meg a döbrögisztáni részek miatt. Nem is Oroszország ismertetése volt az írás eredeti célja, bár én annak szánom.
Igen! Oroszország valóban a sarló-kalapács, az ötágú vöröscsillag, és a cári kétfejű sasos címer hazája. Úgy együtt.
Már nem a Szovjetunió, de még nem a cári Oroszország. Egy a kettő között MÉG lebegő, felemás politikai-gazdasági-katonai világhatalom.
Már nem a szocializmus, de még nem teljesen a kapitalizmus. Többnyire már kapitalista, de vannak még zárványok. És a lelkek. Az emlékek és a jelen között őrlődők.
Tagadhatatlan az ország fejlettsége és potenciálja. Ugyanakkor magán viseli a kapitalizmus minden lényegi vonását.
De még így is egy szerethető ország! Nem a külsőségei miatt. Az emberek miatt! A derékhad miatt. A lelkületük miatt. Számukra a Volga az Anyácska! A Don az Apácska! Valahogy „emberibb emberek” mint amihez mi már kezdünk hozzászokni. A hülyeségeikkel, a számunkra sokszor szokatlan dolgaikkal, szertelenségeikkel együtt is.
Ahogy pedig HAZAFELÉ a határátkelőn a család kiszáll az autójából, és megcsókolja az anyaföldet – Oroszország Anyácska Szent Földjét…
Ugyanakkor nem tagadhatóak az ország problémái sem. Amiket elsősorban az élet IS a nyakukba zúdított. Persze rosszabbul is járhattak volna egy Jelcin típusú államfővel”, de kaptak egy Putyint. Aki egyszer azt találta mondani, hogy „lehet én igazabb kommunista vagyok, mint Gennagyij Andrejevics!” (Azaz Zjuganov.) Persze ezt senki sem vette komolyan. De „amúgy” komolyan veszik! Még egyelőre.
Oroszország az ellentmondások, és a csudák országa.
Krasznojarszkban „fiatal művészek” a napokban egy modern művészeti projekt keretében „Lenin szobrot” avattak.
A KPRF helyi szervezete egyenesen „Istenkáromló” akciót említett, és kezdeményezi a városu elöjáróságon a „mű” eltávolítását. De védelmezi a fölbőszült helyiek döntő haragjától.
A 2008-as orosz-grúz háború idején „két szemetek Sztálin elvtárs szülőházára!” – parancsot kapták az orosz katonák. Még csak ablaka sem repedt!
A Mamajev – kurganon lévő „Sztálin-kápolnát” szinte szidolozzák.
Az új orosz himnusz úgy új, hogy szovjet is!
Visznek az oroszok Kolcsak emlékművére virágot, megkoszorúzzák a sztálini terror áldozatainak friss emlékművét, imádkoznak a cér és családja lelki üdvéért, de Lenin elvtárs maradjon csak a Vörös-téri mauzóleumban. Sztálin kölönben is nagy államférfi volt. A nehézségeken meg úrrá leszünk! Csak az a büdös Gorbacsov meg Jelcin ne lettek volna.
MERT AKKOR A SZOVJETUNIÓ MA A VILÁG LEGJOBBJA LENNE MÁR!
Összességében véve Oroszország egy soha meg nem ismerhető, szerethető, hatalmas ország!
A mögöttünk hagyott hét második felének luganszki történéseit (nem) magyarázó magyarázatokat magyarázók szerint a helyzet – magyarázatok szerint – egyre inkább hasonlít a „nincs itt semmi látnivaló! – oszoljanak kérem!” állapotra jellemző. Kiváltképp azt követően maradhatnak kérdések az érdeklődőkben, hogy az LNR új – és ideiglenes – elnöke azt a Vlagyiszlav Gyejnyát bízta meg az LNR minszki ügyeinek főképviselői teendőivel, aki Plotnyickij megbízottja is volt. Emellett bizalmasa.
Ráadásul egyre több jel utal arra, hogy Kijevet is meglepték a luganszki történések. Latorpotentátok a kínálkozó alkalom elszalasztást hánytorgatják most föl, viszont Poltorak hadügyér válaszában minden benne van: „ki gondolta volna…?”
Tovább bonyolítja a tisztánlátást, hogy elemzők szerint viszont a történtek hatására fölgyorsulni látszik a DNR-LNR egységesítési folyamata Novorosszija keretein belül, hacsak nem ez volt a valódi kiváltó ok.
Ugyanakkor az is bizonyos, hogy Moszkvát is meglepték a történtek. Ez egyrészt bizonyítja a két népköztársaság Moszkva általi bizonyos fokú nem-befolyásoltságát, másrészt pedi az oroszországi közelgő elnökválasztás előtt alighanem valamiféle kényszerhelyzetbe is hozza a legnagyobb esélyes Vlagyimir Putyint.
Ergo: a nevéhez köthető új orosz külpolitikai doktrína elveihez kell magát tartania: „Bárhol a világban orosz emberek, vagy Oroszország érdekeit közvetlen veszély fenyegeti, Oroszország azt köteles minden rendelkezésére álló eszközzel elhárítani.” Márpedig egy NÉPSZAVAZÁS határozatán létrejövő Novorosszija mégiscsak másabb, – nagyobb súlyú – mint két aprócska népköztársaság.
És mivelhogy Kijev nem biztosította Donbassznak a minszki megállapodásban rögzített, KÖTELEZŐEN ELŐÍRT alkotmányos különleges státust – helyette Donbassz „reintegrációs” agyrémét ötlötték ki – Oroszország pedig nagyon nem csipkedte magát a kikényszerítés ügylben, így most valaminek történnie kell.
Azaz: Vlagyimir Putyin nem teheti meg azt, hogy nem tesz semmit! Az orosz közvélemény – stabil népszerűség ide vagy oda – még képes lenne akceptálni az elnökválasztáson Donbassz „mellőzését”! Annak pedig Vlagyimir Putyin sem örülne.
Ráadásul Novorosszija „kiszemelt” vezetője Alekszandr Zaharcsenko elég jól „fekszik” a Kremlnél is.
Ezzel együtt is nehéz elképzelni, hogy két nappal a Putyin – Zaharcsenko/Plotnyickij telefonbeszélgetést követően, hirtelen megtörténik egy puccs-ellenpuccs, és egy addig ismeretlen és talán súlytalan politikus – Paszecsnyik – személyében egy új elnöke lesz a Luganszki Népköztársaságnak. Az „erős ember” – Kornet – pedig marad aki volt. Belügyminiszter. És nem is akar több lenni.
Néhány elemző már előre somolyog Gyejnya minszki magyarázatán.
Ugyanis most majd őneki kell előadnia Minszkben az ukránoknak, hogy mi a fordulat lényege!Ennélfogva magyarázatot a Luganszban történtekre leghamarabb Minszkből kaphatunk. Ha egyáltalán…
Van azonban egy figyelemre méltó „segédanyag” a luganszki háttér megértéséhez. Ez pedig a csak fehér karszalagot, de minden egyéb azonosítót a ruhájukon nem viselő ismeretlen katonák kiléte. Orosz internetes portáukat a hírek, miszerint a „Vagner magánalakulat” katonái szállták meg Luganszk központját. Márpedig ez az alakulat – a hírek szerint legalábbis – Szíriában ténykedett. Onnan azért önerőből eljutni az LNR – be, hát nem órák feladata. Ettől persze a képlet nem lesz egyszerűbb.
A frontokon mondjuk sokkal egyszerűbb a képlet! Zajlik Donbassz ostroma. Ahogy azt már megszokhattuk.
Az LNR hatóságai az EBESZ asszisztálása mellett át is adták az ordashad képviselőinek a tegnapelőtt evakuált latortetemeket.
A DNR erői tegnap a Gorlovka melletti „szürke zónában” fekvő Gladoszovoból „kitessékelték” a két napja oda befészkelt martalóchordát.
Az EBESZ kémlelőbizottsága Gorlovkában sopánkodta végig az akciót. (A hoholbevonulást Gladoszovoba nem kommentálták!)
Tegnap délutántól heves ostrom és csetepaténak már jóindulattal sem nevezhető összecsapások vannak Donyeck északi ívén. Szpartak és a reptér környékén.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Nehéz meghatódottság nélkül írni a beérkezett adományokról. Csak hálás tudok lenni mindazoknak, akik segítettek-segítenek! Köszönöm mégegyszer.
De…-az igazat megvallva nem erre gondoltam! Nem arra, hogy csak néhányan, talán erejükön és lehetőségeiken fölül…!
Azt reméltem/remélem, hogy többen és szerényebb összegekkel, de folyamatosan. Ugyanakkor bízom abban, hogy akik adományaikkal segítettek-olyan mértékben amilyenben-nem erőn fölül segítették a balrad.ru megmaradását.
Égő ábrázattal írom le: Köszönöm, és Isten tartsa meg ezt a szokásukat.
2017 11. 23 – án „Ardarik” utalásos adománya érkezett meg! Köszönjük!
2017 11. 22 – én F. Nándor budapesti olvasónk adománya érkezett meg piros postai utalványon. Köszönjük Nándi!
2017 11. 21 – én K… Ló… János „isl” piroscsekkes adományát kézbesítette a posta. Nagyon szépen köszönjük!
2017 11. 20 – án „Előfizető” nevű olvasónk támogató átutalásáról értesített a bank! Köszönjük szépen!
2017 11. 20 – án Bo… János kelenföldi (Bp. XI.k.) olvasónk adománya és jókívánsága is megjött postai úton. Mindkettőért hála és köszönet!
2017 11. 20 – án ISMÉT „Petymeg” adományát hozta a posta. Nagyon szépen köszönjük!(Villanyszámla és internetszámla befizetve!)
2017 11. 16 – án „Bolsevik 940” átutalása érkezett meg! Köszönjük szépen!
2017 11. 15 – én „HUSZIST” átutalásos adományát kaptuk meg. Köszönjük!
2017 11. 15 – én “Petymeg” adománya érkezett meg! Köszönöm!
2017 11. 14 – én megkapta a balrad.ru “Zls-179” menetrend szerinti adományát! Köszönöm!
Azon balrad.ru olvasók és szimpatizánsok pedig akik továbbra is ellenállhatatlan késztetést éreznek a közvetlen pénzadományozás iránt, megtehetik azt is. Ugyanúgy, mint eddig. Postai úton különböző formában, az alábbi címre:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
ILLETVE A “Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on:
amely piktogramm a balrad.ru főoldalának jobb fölső sarkában virít.
Van persze bankszámlaszám is, de azt csak a balrad13@gmail.com címre érkező kérésre tudjuk megadni az adakozni vágyók számára.
A beérkező adományokról olvasóinkat – mint mindig – a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Óriási segítség lehetne a balrad.ru számára nyújtott “technikai-anyagi” segítség is! Ami nem közvetlen adományozást jelent, hanem a balrad.ru tartalmainak a közösségi médiafelületeken (Facebook, Twitter, Instagramm, VKontakt – meg a qrvajéet tudja még milyen megosztási lehetőségek vannak.) való megosztása, illetve ezeken a felületeken és hírportálok hozzászólási rovataiban való hivatkozások a balrad.ru-ra. Hátha még több olvasó érezne elviselhetetlen adakozási kényszert! Hátha úgy gondolnák, hogy HAVONTA EGY KÁVÉ ÁRÁVAL megsegítenék a balrad.ru-t!
