A reakciós ellenzék elleni fellépésről
a választások bojkottálásáról
tett nyilatkozattal és határozattal
kapcsolatban
Távirat a Bolgár Munkáspárt (kommunisták) Központi Bizottságához
[1945. október 18.]
Az ellenzéki csoportok, miután bejelentették a választások bojkottálását,* – 1945 nyarán a Népi Földművesszövetség burzsoá jobboldala Nikola Petkov vezetésével és a Szociáldemokrata Munkáspárt jobboldala Lulcsev vezetésével kivált; külön ellenzéki pártokat hoztak létre hasonló elnevezéssel a Hazafias Fronton kívül. Az 1945. augusztus végére kitűzött parlamenti választások elhalasztását és a szövetséges hatalmak (Anglia és az Egyesült Államok) ellenőrző szerepét követelték. Négy miniszter az ellenzék oldalára állt és lemondott. Az Egyesült Államok és Anglia jegyzékkel avatkozott be, támogatva az ellenzék követelését. A választásokat 1945 novemberében tartották meg, s az ellenzék súlyos vereséget szenvedett.* kétségkívül fokozzák rágalomhadjáratukat, és arra összpontosítják erőfeszítéseiket, hogy az országban megzavarják a rendet és szabotálják a hatalom rendelkezéseit, hogy gazdasági szabotázst, diverziós és terrorista akciókat váltsanak ki stb. Feltétlenül szükséges, hogy a kormány gyorsan megfelelő intézkedéseket tegyen, társadalmi vonalon biztosítsa a törvényes rendet, és ugyancsak időben figyelmeztesse a lakosságot, felhívja a legnagyobb éberségre az ellenség tevékenységével kapcsolatban. A következőket javasolom:
1. Határozott támadást kell indítani a reakcióval szemben, le kell leplezni az ellenzéki csoportok bojkottjának valódi okait.
2. Tények segítségével kell leleplezni Petkov és társai szabotáló tevékenységét még abból az időből, amikor a Hazafias Front kormányának miniszterei voltak, és szabotálták a népi hatalom megerősítését és a belső, gazdasági és külpolitikai nehézségek leküzdését.
3. Ki kell nyomtatni és terjeszteni kell a Demokratikus Szövetség múltbeli antidemokratikus tevékenységét leleplező vádiratot.
4. Meg kell indokolni és széles körben meg kell magyarázni a népnek a Népbíróság Muraviev kormánya ellen hozott ítéletének helyességét.
5. Nem kell olyan lépéseket tenni, amelyek azt a benyomást kelthetik, mintha a Hazafias Front és kormánya bizonytalannak érezné helyzetét. Ellenkezőleg, e tekintetben nagy szilárdságot és biztonságot kell tanúsítani. A Hazafias Front kormánya a nép nevében ura az országnak, és mint ilyen cselekszik, anélkül hogy a legkisebb gyengeséget és tétovázást tanúsítaná a képviselő-választások lebonyolításakor és a szükséges politikai és gazdasági intézkedések gyors megvalósításában.
Ded
Georgi Dimitrov: Piszma. 459. old.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
(idézet: Munkás Mozgalom Történeti Lexikon) Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Párttörténeti Intézete
Engels, Friedrich (Barmen, 1820. november 28.—London, 1895. augusztus 5.): német teoretikus, a tudományos szocializmus egyik megalapítója. Apja textilgyáros volt. Engels már diákkorában élénk irodalmi és filozófiai érdeklődést tanúsított, de apja kereskedelmi pályára kényszerítette, és nem engedélyezte iskolai tanulmányainak folytatását.
1838 Brémában kereskedelmi alkalmazott. Kapcsolatba került az „Ifjú Németország” nevű radikális irodalmi csoporttal, cikkeket, tudósításokat, irodalmi kritikákat írt.
1841-ben Berlinben katonai szolgálatát töltötte, csatlakozott az itteni ifjúhegeliánus körhöz, a „szabadok”-hoz; az ifjúhegeliánusok közül elsőként hirdetett nyíltan ateista és köztársasági nézeteket. Több pamfletet ír — prózában és versben — a reakcióssá vált és a hegeli filozófiával szembeforduló Schelling ellen, írásait névtelenül, ill. álnéven adja ki.
1842 novemberében találkozik először K. Marxszal, de még nincsenek egy platformon, mert Engels ekkor még a „szabadok” köréhez tartozik, akiket Marx bírál.
1842 végén Manchesterbe utazott, hogy egy (részben apja tulajdonát képező) szövőgyár irodájában dolgozzék. Angliában megismerkedett a chartista és szocialista mozgalmak, valamint az emigráns német proletárforradalmárok vezető képviselőivel; tanulmányozta az angol munkásosztály helyzetét és az angol szocialista és polgári gazdaságtani irodalmat. Itt születik a Nemzetgazdaságtan bírálatának vázlata c. tanulmány és az itt gyűjtött anyag alapján írta és jelentette meg 1845-ben: A munkásosztály helyzete Angliában c. könyvét.
1844 végén Párizsban ismét találkozott Marxszal. Minden elméleti kérdésben tökéletesen egyetértettek, barátság alakult ki közöttük. Mindjárt hozzáfognak első közös művük, a Szent család megírásához (megjelent 1845).
1844 őszén Engels visszatért Németországba, majd 1845 áprilisában Brüsszelbe költözött, ott Marxszal együtt dolgozott a Német ideológia megírásán (1845—46).
1846 augusztusában Párizsba ment.
1847-ben az Igazak Szövetsége londoni vezetősége meghívja Marxot és Engels t, hogy csatlakozzanak a szövetséghez. Engels részt vett a szövetség júniusi kongresszusán (Kommunisták Szövetsége).
1847 őszén megírta a Kommunizmus alapelveit, amelyet a szövetség a pártprogram alapjául fogadott el, és a program végleges megszövegezésével Marxot és Engels t bízza meg (A Kommunista Párt Kiáltványa).
1848 januárjában Engels t kiutasították Párizsból. Brüsszelbe költözött, március végén megint Párizsba érkezik, majd április elején Marxszal együtt Németországba utazott, a Neue Rheinische Zeitung szerkesztő bizottságának tagja.
1849 májusában a felkelő Elberfeld védelmét szervezte, majd a Neue Rheinische Zeitung megszűnése után, június—júliusban szárnysegédként részt vett a baden-pfalzi forradalmi háborúban. A forradalom veresége után Svájcon át Londonba ment. Ez időben keletkezik: A német parasztháború c. (1850) tanulmánya.
1850 novemberében ismét belépett a manchesteri Ermen—Engels céghez;
1860— cégvezető,
1864— társtulajdonos. Marxot anyagilag támogatta, és cikkeinek, tudósításainak nagy részét is megírta helyette, hogy Marx nagy elméleti művén dolgozhassék. Részt vett a korszak politikai küzdelmeiben, több katonai tárgyú brosúrát írt. Bekapcsolódott az I. Internacionálé munkájába,
1870-től tagja az I. Internacionálé Főtanácsának,
1851-ben élettársi kapcsolatba lépett Mary Burns forradalmi ír munkásnővel, majd Mary halála után (1863) feleségül vette Mary nővérét, Lizzyt (meghalt 1878). A Londonban élő Marxszal állandó levelezésben állt; e négy kötetre rúgó levélváltásban az elméleti munka során felmerült kérdéseket és a politikai eseményeket folyamatosan megvitatták egymással.
1869-ben lehetővé vált, hogy feladja üzleti tevékenységét,
1870-ben Londonba költözött azzal a szándékkal, hogy hozzáfog saját tudományos és publicisztikai terveinek megvalósításához, folytatja történelmi, hadtörténeti, nyelvészeti kutatásait és természettudományos vizsgálatait. Nagy publicisztikai tevékenységet fejtett ki a porosz—francia háború és a Párizsi Kommün idején. Eredetileg cikksorozatként jelent meg a német munkáspárt lapjában, a Volksstaatban az „Eugen Dühring úr tudomány-forradalmasítása” (Anti-Dühring, 1877—78), amely Dühring nézeteinek kritikájával párhuzamosan a marxista elmélet népszerű kifejtését adja (e munka alapján állította össze Engels a Szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig c. brosúráját).
1883-ban, Marx halála után ismét félretette saját tudományos terveit, hogy minden erejét a marxi hagyaték feldolgozásának szentelhesse. Befejezetlenül, kéziratos töredékek formájában maradtak tervezett történelmi tanulmányai, valamint nagy természetfilozófiai munkája, a Természet dialektikája. Két nagyobb terjedelmű önálló tudományos mű jelenik meg még tőle: A család, a magántulajdon és az állam eredete (1884), amelyet eredetileg Marx akart megírni, és a Ludwig Feuerbach és a klasszikus német filozófia vége (1886). Kiadta Marx hagyatékából: A tőke II. és III. könyvét (1885—94), gondozta a marxi művek új kiadásait és fordításait, levelekben és cikkekben magyarázta és propagálta a marxista elméletet. Az I. Internacionálé tevékenységének megszűnése után nem volt semmiféle formális funkciója a nemzetközi munkásmozgalomban, de személyes tekintélyével nagy befolyást gyakorolt. Harcolt a szektás beszűkülés és az opportunizmus ellen, a proletárdiktatúra marxi elméletének elfogadtatásáért; tevékeny szerepet vitt a II. Internacionálé megszervezésében, figyelemmel kísérte a II. Internacionálé kongresszusait, személyesen is részt vett a III. kongresszuson (Zürich, 1893. augusztus). A tőke IV. könyvének sajtó alá rendezésében a halál már megakadályozta; kívánságára holttestét elhamvasztották és hamvait a nyílt tenger felett szétszórták.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
A Hazafias Front Bulgáriájának gazdasági megerősítéséért és függetlenségéért (idézet:Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)
Beszélgetés gazdasági küldöttségünkkel*- A Szovjetunióval folytatott kereskedelmi tárgyalásokról. Az 1972-es bolgár kiadás a beszélgetés szövegét rövidítve közli.*
[1945. január 14.]
Az ország természeti kincseinek felhasználásáról. Bulgáriát a németek kegyetlenül kifosztották, de nincs reménytelenül feldúlva. Gyorsan, rövid időn belül mozgósítanunk kell minden belső erőforrást, hogy kivezessük súlyos gazdasági helyzetéből és megerősítsük az országot. A lehető legjobban kell megszervezni az ország gazdasági életét. Ennek legfontosabb feltétele, ha mindenekelőtt saját erőinkre, munkánkra és természeti kincseinkre számítunk, és képesek leszünk magunk, a lehetőség szerint, minél több olyan árut termelni, amelyek számunkra nélkülözhetetlenek.
A nemzeti gazdasági építőmunkáról. Feltétlenül szükséges, hogy teljesen rendbe tegyük és megindítsuk az egész bolgár ipart, a leggyorsabban és a leghatározottabban megakadályozzuk a szabotázs és a szervezetlenség minden lehetőségét. Létre kell hoznunk saját egészséges gazdasági rendszerünket, saját életképes iparunkat, beleértve a nehézipart is. Fel kell építenünk saját kohóinkat az érc feldolgozására, a gyárakat autók és mozdonyok, valamint gépek gyártására. Hazánk természeti kincsekben gazdag. A bolgár föld mélyén mérhetetlen gazdagság rejlik. A Hazafias Front Bulgáriájának egyik legfontosabb feladata ezeknek a természeti kincseknek a feltárása és feldolgozása. E tekintetben Bulgária bizonyára számíthat a Szovjetunió közreműködésére és támogatására. Sohasem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy saját gazdasági rendszerünk kapacitása politikai és nemzeti függetlenségünk biztosításának egyik feltétele.
A szövetkezetek szerepéről és részvételéről Bulgária gazdasági életében. A szövetkezet a széles néptömegek szervezete. Fontos szerepet játszik a belső gazdasági és építőmunkában. Elmondhatjuk, hogy a szövetkezetnek olyan nagy jelentőségűnek kell lennie a lakosság gazdasági és kulturális érdekkörében, mint amilyen a Hazafias Front Bulgária társadalmi-politikai életében. A szövetkezetnek részt kell vennie a gazdasági, társadalmi és szociális élet minden fontosabb területén: a termelésben, az ellátásban, a lakásépítésben, a hitelnyújtásban, a lakosság életkörülményeinek megjavításában fürdők, pékségek stb. által. De ennek megvalósítása érdekében a szövetkezetet szilárd demokratikus alapokra kell építenünk. Meg kell szerveznünk a föld szövetkezeti megművelését. Így megnöveljük a bolgár föld termelékenységét, és megjavul a parasztoknak és általában a népnek az életszínvonala is.
Az ipar részvételéről a Hazafias Front Bulgáriájának gazdasági építőmunkájában. Az ipar a népgazdaság alapvető fontosságú ága. Az iparnak a népet, Bulgáriát kell szolgálnia, és nem az üzérek csoportjának önző érdekeit. A hazafias gyárosoknak meg kell érteniük, hogy az ő érdekük is azt követeli, hogy maguk űzzék ki köreikből a szabotálókat és a parazita elemeket, az üzéreket, akik a nép verejtékes munkájából akarnak meggazdagodni. Ez esetben biztosak lehetnek abban, hogy minden lehetőségük meglesz kezdeményező és vállalkozó szellemük hasznot hajtó kibontakoztatására gyáraik vezetésében. Ugyanez vonatkozik a kereskedői rétegre.
A munkások és a gyárosok közötti viszonyról. 1. A gyárosoknak biztosítaniuk kell a dolgozók normális munkafeltételeit és életkörülményeit: jó bánásmód, jó munkaviszonyok, étkezdék, normális munkabérek és egyéb. 2. A gyárosoknak abban a biztos tudatban kell lenniük, hogy amennyiben tevékenységüket és kezdeményezéseiket a nép szolgálatába állítják, ezt a munkások értékelni fogják, és pozitívan fogadják a gyárosok termelési kezdeményezéseit. A munkások és a gyárosok között olyan viszonynak kell kialakulnia, amely segíti a munkát, fejleszti és növeli a termelést az egész ország boldogulása érdekében. Természetes, hogy az új néphatalom idején sem szűnnek meg az osztályellentétek. Az osztályharc folytatódik, amíg osztályok vannak.
A nép eszmei és politikai átneveléséről. Népünknek átnevelésre van szüksége. Átnevelésre van szükségük bizonyos mértékben a munkásoknak, parasztoknak, kisiparosoknak és az értelmiségnek. A demokratikus és haladó szellemű átnevelésre azonban leginkább a kereskedők és a gyárosok szorulnak rá. A kereskedők és a gyárosok többsége a nagy finánctőke néprabló politikájának hatása alatt állt, amely a bolgár gazdaságot irányította. A kereskedőknek és a gyárosoknak ez az átnevelése kifejezésre kell hogy jusson az állam és a munkások iránti megváltozott viszonyukban és abban, hogy egyéni érdekeiket alárendelik az össznépi érdekeknek.
A Hazafias Front uralmának jellegéről. Bulgáriában a hatalom a Hazafias Front kezében van. Ez azt jelenti, hogy Bulgáriában először lett a népé a hatalom. Ez megnyitja Bulgária útját a jobb, a fényesebb jövőbe. Minden kizárólag a Hazafias Front szilárdságától függ. A múltban kormánykoalíciók kormányoztak. Ideiglenes koalíciók, amelyekben harc folyt a hatalomban való nagyobb részesedésért, a nagyobb előnyért és nyereségért, a több hivatalért. A Hazafias Front nem ilyen koalíció. A Hazafias Front a munkások, parasztok, kisiparosok és az értelmiség tartós harci szövetsége. Részt vesznek benne, és részt kell hogy vegyenek, a hazafias gyárosok és kereskedők képviselői is. Minden igazi hazafinak dolgoznia kell a Hazafias Front uralmának megszilárdításán. A Hazafias Front népmozgalom, amelynek keretében Bulgária politikai élete fejlődni fog. A Hazafias Front hatalma népi, demokratikus hatalom. A Hazafias Front demokráciája a demokrácia új típusa – népi demokrácia, amely különbözik attól a hazug demokráciától, amely valóban csak eltakarja a nép gazdasági és politikai elnyomását, a népelnyomók és -rablók tevékenységét. A Hazafias Front biztosítja a magántulajdont. A magánkezdeményezést szintén biztosítja, csupán korlátozza a magánérdeket az állam, a társadalmi érdek, az össznépi érdek javára. Jelenleg az a legfőbb feladat, hogy minden erőnkkel támogassuk a Hazafias Frontot, hogy folytassuk a harcot a fasizmus minden formájának és megnyilvánulásának végleges kiirtásáért, és dolgozzunk az erős, demokratikus és jólétben élő Bulgária megteremtéséért.
Georgi Dimitrov: Izbrani proizvedenija.
6. köt. 170-174. old.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Dimitrov levele a Bolgár Munkáspárt (kommunisták)
KB titkárához, Trajcso Kosztovhoz
[1944. október 22.]
Kedves Trajcso!
Megkaptam október 17-i leveledet. Köszönöm a részletes és hiteles tájékoztatást.
Világosan elképzelem azokat a hatalmas nehézségeket, amelyekkel a KB és az egész párt most szembekerül, és amelyeket gyorsan és ügyesen kell áthidalni. De ez elkerülhetetlen. Fontos az, hogy higgyetek saját erőtökben és a munkásosztály, az egész nép erejében, okosan használjátok fel e sokat ígérő erőket, ne ragadtassátok el magatokat a pillanatnyi sikerektől, ne hunyjatok szemet a gyengeségek és fogyatékosságok felett, ne alkudjatok meg velük, és úgyszintén ne becsüljétek le az ellenség erejét és ne veszítsétek el lélekjelenléteteket a legnehezebb pillanatokban sem mint párt- és államférfiak és vezetők.
Mindenekelőtt szükség van arra, hogy gyorsan megszervezzétek a KB munkáját, a pártvezetőség tevékenységét, amelynek valóban kollektív és nem formális vezetésnek kell lennie. E célból a KB-nak munkaképes apparátusra van szüksége. (…)
A kérdéseket előzetesen készítsétek elő a titkárságban. Ne engedjétek meg az üléseken a felesleges beszélgetést és a hosszú beszédeket. Szakszerűen tárgyaljátok meg és döntsétek el a kérdéseket. A lehetőség szerint rövid üléseket tartsatok. Kerüljetek el a legbuzgóbban mindenféle felesleges ülésező sürgés-forgást, amint azt Vlagyimir Iljics mondta. Szigorúan ellenőrizzétek a hozott határozatok végrehajtását. Szánjatok több időt ennek érdekében a különféle osztályok és bizottságok stb. dolgozóinak személyes kiképzésére és munkájuk ellenőrzésére. Igyekezzetek időt találni, te és a többi titkár is, valamint a Politbüro tagjai is, hogy figyelemmel kísérjétek a sajtót, az irodalmat stb., hogy képezzétek magatokat, és arra is, hogy felszólaljatok a gyűléseken és konferenciákon, hogy gyakrabban legyetek a nép között Szófiában és vidéken. A párttagságnak és a népnek lehetőséget kell nyújtani arra, hogy gyakrabban lássanak és halljanak benneteket, hogy ismerjenek, hogy bízzanak bennetek és szeressenek…
Legyetek nagyon éberek azokkal az elemekkel szemben, amelyek most akarják behízelegni magukat. Kormánypárt vagyunk, és az ilyen elemek be akarnak furakodni sorainkba.
Ne feledkezzetek meg arról, hogy pártunk tagjainak figyelmes kiválasztásával egyidejűleg az egész pártnak, számotokra érthető okokból, szüksége van komoly marxista-bolsevik átnevelésre. A párt lehet nagy és nagynak is kell lennie, összetételénél fogva tömegpártnak kell lennie, de ne törekedjetek a mennyiségre. Emlékezzetek arra, hogy mindenekelőtt a minőségnek van döntő szerepe. (…)
G. Dimitrovod
Georgi Dimitrov: Piszma 1905-1949.
Partizdat 1962. 407-408. old.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Mindent a frontnak!
A Bolgár Munkáspárt (kommunisták)*
Központi Bizottságához
[1944. szeptember 28.]
* A Bolgár Kommunista Párt 1938-1944 között Bolgár Munkáspárt, 1944 és 1948 között pedig Bolgár Munkáspárt (kommunisták) néven szerepelt.*
Kedves Elvtársak!
Önökkel, minden bolgár hazafival és a mi dicső ifjúságunkkal együtt mélységes örömet és büszkeséget érzek, hogy végre sikerült a mi sokat szenvedett, küzdő népünknek antifasiszta felkelése által és a győztes Vörös Hadsereg testvéri támogatásával leráznia magáról a szégyenteljes német fasiszta jármot, és felzárkóznia a Szovjetunió, Anglia és Amerika által vezetett egyesült nemzetek táborához.
A Hazafias Front győzelme hatalmas jelentőségű hazánkban. Szeptember 9-e új korszakot nyitott népünk történelmében. A döntő szakítás a hitleri Németországgal, az átkozott német fasiszta ügynökség hatalmának megdöntése, Bulgária árulóinak és sírásóinak legyőzése, a Hazafias Front kormányának megteremtése és a megtiport népi jogok és szabadságok helyreállítása, a megújult bolgár hadsereg részvétele a felszabadító harcban a német rablóhordák ellen a nagy demokratikus államok oldalán – mindez lefekteti a szilárd alapokat az új, szabad, független és erős Bulgária építéséhez.
De ez csupán az alap, és a Hazafias Front győzelme is csak a kezdet. Ezután következik az a feladat, hogy végleg megszilárdítsuk ezt a győzelmet. Az a feladat vár ránk, hogy kitartóan és okosan építsünk a megteremtett alapokra. Különböző jellegű, hatalmas nehézségek állják utunkat, amelyeket gyorsan és határozottan le kell küzdenünk.
A hitleri hordákat szétzúzták, de még nem pusztították el őket véglegesen. A fasiszta vadállat súlyosan megsebesült, de még nincs megsemmisítve.
A károk után, amelyeket a bolgár állam a németbarát vezetők és a nagybolgár soviniszták hibájából okozott a szomszédos népeknek, felszabadítónknak, Oroszországnak és az egyesült nemzetek felszabadító ügyének, határozottan tudnunk kell, hogy hazánk jövője mindenekelőtt attól a reális hozzájárulástól függ, amelyet népünk és államunk most nyújt a fasiszta Németország minél előbbi közös katonai megsemmisítéséhez, a háború minél előbbi győzelmes befejezéséhez és az új, tartós és igazságos béke megteremtéséhez.
Ennek a feladatnak kell most alárendelnünk minden más kérdést és másodlagos feladatot. „Mindent a frontnak, mindent a fasizmus fölötti végleges győzelem gyors kivívásáért, a német gonosztevők és rabszolgatartók megsemmisítéséért” – ez a legfőbb jelszó, amelynek jegyében mozgósítanunk kell a munkáspártnak, a népi ifjúságnak, a Hazafias Frontnak és kormányának, az egész népnek és hadseregének, valamint az ország valamennyi tartalékának minden erejét.
Nem lehet kétségünk afelől, hogy nálunk az adott helyzetben a legfontosabb feltétel a Hazafias Front megerősítése, amely az egyetlen hatalmas társadalmi-politikai tényező hazánkban, harcos szövetsége az őszinte nemzeti, népi demokratikus, politikai és társadalmi erőknek népünk soraiban. A Hazafias Front nélkül és az általa vezetett felkelés nélkül nem lett volna lehetséges a szeptember 9-i győzelem. De ugyanígy a Hazafias Front megerősítése nélkül nem lehetséges sem hazánk sikeres részvétele a háború győzelmes befejezésében, sem a tartós és igazságos béke biztosítása Bulgária számára. Nem lehetséges a Hazafias Front demokratikus programjának megvalósítása sem. Ennek a programnak határozott és következetes megvalósítása nélkül pedig a kül- és a belpolitika területén hazánkban még gondolni sem lehet komolyan a gazdasági, társadalmi és kulturális élet fejlődésére, az új, demokratikus Bulgária felépítésére.
A Hazafias Front megteremtésének és az antifasiszta felkelés megszervezésének a Bolgár Munkáspárt (kommunisták) volt a kezdeményezője. A párt és a kommunista ifjúság hozta a legtöbb áldozatot a német fasiszta iga lerázásáért, a nép felszabadításáért vívott harcban. Éppen ezért a párt tartozik a legnagyobb felelősséggel a Hazafias Front további megerősítéséért és feladatainak teljesítéséért. A munkáspárt, becsületesen teljesítve a Hazafias Front programjából eredő kötelezettségeit a Frontban tömörült szövetségeseivel szemben, és elvárva ugyanezt a maga számára is szövetségeseitől, arra hivatott, hogy a Hazafias Frontban az összeforrasztó tényező szerepét vállalja magára, hogy példát adjon a testvéri együttműködésre és harci barátságra minden antifasisztának, hazafias pártnak, társadalmi csoportnak és iránynak, amelyek részt vesznek a Hazafias Frontban, nép- és honmentő ügyének teljes győzelme érdekében. A csoportérdekek és önző elképzelések fölött álló kommunistáknak az a kötelességük, hogy mindig a nép általános és tartós érdekeiből induljanak ki a belső gazdasági, társadalmi, kulturális és a nemzetközi kérdések eldöntésénél, amelyek hazánknak, népi demokratikus államunknak jelenét és jövőjét érintik, hazánkét, amelyet örök barátság fűz felszabadítónkhoz, a nagy orosz néphez.
A munkáspártnak és szövetségeseinek a Hazafias Frontban egy pillanatra sem szabad elfelejteniük, hogy a hitlerista hordák teljes megsemmisítésének és a barbár „új rend” lerombolásának döntő feltétele mind Európában, mind a balkáni államokban a három világhatalom – a Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok – közötti harci együttműködés; ugyanígy a tartós béke megteremtése is a háború után mindenekelőtt ennek az együttműködésnek a megőrzésétől függ. Hazánk létérdeke, jövőnk biztosítéka, hogy kitérjünk minden elől, ami ezen együttműködés ellenségeinek kedvez, hogy időben megakadályozzunk minden provokációs cselszövényt és megnyilvánulást, ami a szövetségesek közötti kölcsönös gyanú és félreértés megteremtésére irányul, bárhonnan is erednek ezek a cselszövények és megnyilvánulások.
Ma nálunk senki előtt sem lehet titok, hogy a népünket az utóbbi évtizedekben ért minden nemzeti szerencsétlenség és katasztrófa egyik legfontosabb gyökere a nagybolgár sovinizmusban rejlik, a Balkán-hegemónia, a szomszéd népek fölötti uralom nagybolgár ideológiájában és politikájában. Ezen a talajon garázdálkodott éveken át nálunk a fasizmus. Ezen az alapon adta el a német ügynökség Ferdinánd cár és Borisz cár idején Bulgáriát a németeknek, és változtatta a német imperializmus eszközévé felszabadítóink és nyugati, déli szomszédaink ellen. A nagybolgár soviniszták – a nemzet árulói és a német ügynökök – Nagy-Bulgária nevében hazánkat harmadszor is a katasztrófa küszöbére taszították, és majdnem elpusztították. A nagybolgár sovinizmusnak, a hazánk élő testén tenyésző fekélynek könyörtelen megsemmisítése nélkül nem lehetséges az újjászületett, új Bulgária felépítése. E halálos ragály hordozóinak ártalmatlanná tétele mellett hatalmas felvilágosító, ideológiai munkát is kell végeznünk a nép között, az értelmiség között, hogy még emléke se maradjon meg a nagybolgár ideológiának és a kalandorpolitikának. Vasseprőre van szükség, hogy kisöpörjük a sötét, aljas és szégyenletes fasiszta örökség Augiász istállóit, hogy a bolgár ég alatt egészségessé váljék a társadalmi és politikai légkör. Ezen a területen vár ránk az egyik legnagyobb feladat.
Nem kétlem, hogy a bolgár kommunisták pártja, amelyet a fasizmus, az idegen ügynökök és a nép ellenségei elleni sokéves harc megedzett, és amely szüntelenül értékes tapasztalatokat szerzett a múltban – a távoli és közeli múltban -, felismeri történelmi felelősségét a jelenlegi sorsdöntő pillanatban, és minden nehézség ellenére elegendő erőt talál magában és támaszt a néptömegekben, hogy méltón teljesítse kötelességét a néppel és a hazával szemben, józan, reális, a nép számára mindenkor hasznos politikát folytatva, amely elvezeti népünket a szakadék széléről, amelybe a német fasiszta klikk akarta taszítani, s elviszi a szabadsághoz, a haladáshoz, az alkotó munkához és a jóléthez vezető széles és nyílt útra.
Fogadják, kedves elvtársak, forró üdvözletemet.
Az önök G. Dimitrovja
Georgi Dimitrov: Izbrani proizvedenija.
6. köt. 158-163. old.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Irányelv a Partizánok
Főparancsnoksága*
részére a fegyveres felkelés előkészítéséről
[1944. augusztus 27.]
* Bulgáriában 1941. június végén alakult meg az első partizáncsapat. 1943 tavaszán a partizánosztagokat és csapatokat Népfelszabadító Felkelő Hadsereggé szervezték (NOVA). A párt Központi Bizottságának Katonai Bizottsága e hadsereg vezérkarává alakult át.*
Közöljék gyorsan, minden lehetséges úton és módon, a párt Központi Bizottságával a következőket:
1. Egyesíteni kell a nép összes demokratikus, haladó erőit, minden valóban németellenes csoportot, cselekvő személyt és elemet a Hazafias Front Nemzeti Bizottsága köré, amely képviseli a bolgár népet, megszervezi és vezeti a népi harcot a német rablók és bolgár fasiszta ügynökeik ellen.
2. Tegyenek intézkedéseket a német fegyveres alakulatok, a Gestapo és más egységek haladéktalan lefegyverzésére, azok könyörtelen ártalmatlanná tételére, és ugyanolyan határozottsággal zúzzanak szét minden ellenállást és ellenséges tevékenységet a Hazafias Fronttal és a Vörös Hadsereggel szemben.
3. Szólítsák fel a népet, a katonákat és a tiszteket a németek és ügynökeik elleni harcra, és minden erővel támogassák a Nemzeti Bizottság erőfeszítéseit a Hazafias Front kormányának megteremtésére.
4. Mozgósítsanak minden erőt, hogy megbénítsák a németeknek és fasiszta ügynökeiknek arra irányuló kísérleteit, hogy hadműveleteket folytassanak az országban a Vörös Hadsereg ellen.
5. Tegyenek gyors intézkedéseket, hogy a Hazafias Front Nemzeti Bizottsága, annak pártjai, csoportjai szabadon működjenek, hogy a cenzúrát eltöröljék, és hogy a bebörtönzött hazafiakat kiszabadítsák.
6. A bolgár népnek és fegyveres erejének határozottan át kell állnia a Vörös Hadsereg oldalára, a Bulgáriát a német iga alól felszabadító hadsereg oldalára, és vele együtt meg kell tisztítania a bolgár földet a német rablóktól és aljas segítőiktől.
Igazolják a fentiek vételét, és továbbítsák a Központi Bizottságnak. Közöljék gyorsan, mi történt.
G. Dimitrov
Georgi Dimitrov: Izbrani proizvedenija.
6. köt. 154-155. old.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Borisz cár kormányának népellenes politikája súlyos nemzeti veszedelmet rejt magában. Bulgária ma ténylegesen Hitler csatlósává, s a bolgár nép a német imperialisták rabjává vált.
Miután a hitlerizmus mániákus világuralmi tervei elkerülhetetlenül kudarcra vannak ítélve, ennek az áruló politikának minden további folytatása azt jelenti, hogy tudatosan szakadékba taszítják a bolgár népet és megsemmisítik nemzeti függetlenségét.
Ebben a történelmi pillanatban a bolgár népnek, hadseregének, a hazafias értelmiségnek legfőbb kötelessége, hogy Bulgária megmentése érdekében erőteljes Hazafias Frontban tömörüljön.* – E javaslatot 1942-ben a demokratikus pártok vezetőinek egy része még elutasította, másik részük bekapcsolódott a Hazafias Front kiépítésébe. 1942 második felében és 1943 elején alakultak meg az első illegális Hazafias Frontbizottságok. 1943 augusztusában megalakult a Hazafias Front Nemzeti Bizottsága. Tagjai: a Bolgár Munkáspárt (kommunisták), a Bolgár Népi Földművesszövetség, a Szociáldemokrata Munkáspárt, a Zveno politikai kör (értelmiségiek és tartalékos tisztek 1930-ban alakult ellenzéki csoportja) tagjai és párton kívüli értelmiségiek.*
A Hazafias Front az alábbi halaszthatatlan feladatokat tűzi maga elé:
1. Meg kell akadályozni, hogy Bulgária belesodródjék a bolgár nép számára vészt hozó, bűnös hitleri háborúba.
2. Haladéktalanul vissza kell vonni azokat a bolgár csapatokat, amelyeket a német és az olasz járom ellen küzdő, testvéri szerb nép elnyomására küldtek.
3. Fel kell bontani Bulgáriának a hitlerista Németországgal és a többi tengelyhatalommal kötött szövetségét, és meg kell szabadítani a bolgár földet a fasiszta német seregektől és a Gestapo-banditáktól.
4. Meg kell szüntetni a Németországba és a tengelyhatalmak más országaiba irányuló élelmiszer- és nyersanyagkivitelt. Biztosítani kell a nép és a hadsereg élelmezését, s a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátását jutányos árak mellett.
5. Biztosítani kell az Atlanti Charta értelmében a bolgár nép nemzeti érdekeit a többi balkáni néppel való megegyezés, valamint Bulgáriának a Szovjetunióval, Angliával, az Egyesült Államokkal és a többi szabadságszerető néppel való szoros barátsága és együttműködése útján.
6. Haladéktalanul szabadlábra kell helyezni azokat a polgári és katonai személyeket, akiket a fasizmus és a hitleri Németország ellen vívott harcukért üldöznek.
7. Helyre kell állítani a nép politikai jogait, így különösen a sajtószabadságot, a gyülekezési és egyesülési jogot, s el kell törölni minden alkotmányellenes, népellenes és fasiszta törvényt.
8. Ki kell ragadni a hadsereget a monarcho-fasiszta klikk karmaiból, s határozott intézkedéseket kell foganatosítani, hogy ne használhassák fel népellenes célokra. Biztosítani kell a tisztek, altisztek és katonák jogait, teljes állampolgári jogait.
9. Fel kell oszlatni az olyanfajta fasiszta szervezeteket, mint a „Brannik”, a „Harcosok Szövetsége”, a „Légió”.
Ártalmatlanná kell tenni a fasiszta hóhérokat és bűnösöket, s példás megbüntetésük érdekében intézkedéseket kell foganatosítani.
10. Meg kell védeni a nép vagyonát és munkáját az idegenek illetéktelen beavatkozásával szemben, s meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek biztosítják Bulgáriának mint szabad és független országnak helyes irányú gazdasági fejlődését.
11. Biztosítani kell a városi és falusi dolgozó lakosság létalapját, munkáját, jövedelmét, emberhez méltó megélhetését.
12. Ki kell irtani a fasiszta népbutítást, a fajgyűlöletet, s fel kell számolni népünk nemzeti becsületének megalázását.
Hogy e népünk számára létfontosságú feladatokat megvalósíthassuk, olyan igazi nemzeti kormányt kell mielőbb megalakítanunk, amely alkalmas a Hazafias Front honmentő politikájának keménykezű és következetes keresztülvitelére. Ennek megfelelően a Hazafias Front küzdelmének közvetlen célja a hatalom kiragadása a jelenlegi áruló, népellenes, hitlerista kormány kezéből, és egy igazi bolgár nemzeti kormány megalakítása.
Ez a kormány, az egész bolgár nép akaratára és segítségére támaszkodva, egyben előkészíti a Nagy Nemzetgyűlés összehívásának feltételeit. A Nagy Nemzetgyűlés határozza majd meg Bulgária jövendő kormányzati formáját, s teremti meg azokat az alkotmányos és anyagi biztosítékokat, amelyek hazánk szabadsága, függetlensége és felvirágzása érdekében nélkülözhetetlenek.
Hriszto Botev rádióállomás
Georgi Dimitrov: Izbrani proizvedenija.
6. köt. 106-109. old.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
A Komintern Végrehajtó Bizottságának távirata
a Szocialista Munkásinternacionálé Titkárságához
[1935. október 7.]
Néhány napja Afrikában tombol a háború. A nemzetközi munkásosztálynak nem sikerült megakadályoznia ezt a háborút, mint ahogyan nem sikerült útját állnia a német fasizmus hatalomra jutásának sem, mivel szervezetei nem bizonyultak egységesnek és nem fogtak össze. Ezért a munkásosztály nem volt abban a helyzetben, hogy az összes békeszerető osztály és nép hatalmas mozgalmát kibontakoztassa a háborús gyújtogatok ellen, és a háború útjába leküzdhetetlen akadályt emeljen.
1935. szeptember 25-én, azaz a hadműveletek megkezdése előtt nyolc nappal, távirattal fordultunk a Szocialista Munkásinternacionálé Titkárságához. Haladéktalanul személyes tárgyalásokat javasoltunk a két Internacionálé képviselői között abból a célból, hogy közösen, a lehető legjobb eredménnyel hajtsuk végre az önök és a mi Internacionálénk által a béke megőrzése érdekében előirányzott intézkedéseket. A Szocialista Munkásinternacionálé Titkársága erre azt közölte velünk, hogy a Végrehajtó Bizottság foglalkozni fog javaslatunkkal. Mindmáig azonban semmiféle pozitív választ nem kaptunk a Szocialista Munkásinternacionálé Végrehajtó Bizottságától.
Az a tény, hogy nem jött létre megegyezés a két Internacionálé közös tevékenységére, kétségtelenül nyílt cselekvésre bátorította a fasiszta háborús gyújtogatókat. Miután eddig sokat mulasztottunk, a jelen pillanatban annál inkább kötelességünk nekünk és önöknek is, hogy a hadműveletek megszüntetését elérjük, hogy megakadályozzuk a háború kiterjesztését a világ más részeire. Minden további késlekedés végzetes lenne a már megkezdődött háború elleni együttműködés létrehozásában. Mindenki, aki ebben a komoly órában még ismételten elutasítja vagy lassítja a munkásosztály és az összes dolgozók erejének egyesítését, de az is, aki nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy beszüntessék Olaszország hadműveleteit Abesszínia ellen, nehogy a háború a világ többi részére is kiterjedjen és egy új világméretű mészárlás kezdetévé váljon – az történelmi felelősséggel tartozik a világ proletariátusának.
A béke érdekében és az önök, valamint a mi sorainkban levő munkások nevében, akik a háború és a fasizmus elleni küzdelemben az együttműködést kívánják megvalósítani, még egyszer hangsúlyozzuk, mennyire sürgős az, hogy a Szocialista Munkásinternacionálé Végrehajtó Bizottsága pozitív választ adjon javaslatunkra.
Ismételten közöljük, hogy az általunk kijelölt küldöttség Párizsban tartózkodik tárgyalásra várva. Felkérjük önöket, közöljék Cachin elvtárssal a „l’Humanité” szerkesztőségében a tanácskozás helyét és időpontját.
A Kommunista Internacionálé
Végrehajtó Bizottsága
Georgi Dimitrov
Georgi Dimitrov: Izbrani proizvedenija.
5. köt. 215-217. old.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
A szovjethatalom győzelme vidéken (idézet: Világtörténet 8. kötet) 2 A szovjethatalom győzelme vidéken
1917. december 11-én (24-én) Harkovban megnyílt Ukrajna I. szovjetkongresszusa. December 12-én (25-én) a kongresszus kikiáltotta a szovjethatalmat Ukrajnában, megválasztotta a Központi Végrehajtó Bizottságot és megalakította Ukrajna szovjet kormányát, a Népi Titkárságot, amelyben Artyom, J. B. Bos, J. M. Kocjubinszkij és mások vettek részt. A kongresszus Szovjet-Ukrajna és Szovjet-Oroszország szoros szövetsége mellett foglalt állást. Az Orosz Köztársaság Népbiztosainak Tanácsa üdvözletét küldte Ukrajna szovjet kormányának, és teljes támogatásáról biztosította az ellenforradalommal vívott harcában.
A szovjethatalom győzelmet aratott Jekatyerinoszlavban, Ogyesszában, Csernyigovban és sok más ukrán városban is. 1918. január 16-án (29-én) Kijevben újabb fegyveres felkelés kezdődött. Ez megkönnyítette a Kijev ellen támadó forradalmi osztagok feladatát, amelyek január 26-án (február 8-án) el is foglalták a várost. A rada Volinyba menekült. Csaknem egész Ukrajnában, a Krímben és Moldvában győzött a szovjethatalom.
1918 elején, szívós küzdelem után, megszületett a szovjetek hatalma a Kubán-vidék és a Fekete-tenger mellékének számos nagy központjában, márciusban pedig egész Észak-Kaukázusban is. A szovjethatalomért vívott észak-kaukázusi harcok legkiemelkedőbb szervezői Sz. G. Buacsidze, U. D. Bujnakszkij, Sz. M. Kirov és G. K. Ordzsonikidze voltak.
A Kaukázusontúl különösen nehéz és hosszadalmas volt a szovjethatalomért vívott küzdelem. Ennek több oka is volt: Bakutól eltekintve a nagy ipari központok hiánya és a proletariátus csekély száma; a kizsákmányolok által hosszú időn át szított nemzetiségi ellenségeskedés; a helyi bolsevik szervezetek gyengesége és a régi burzsoá-nacionalista pártok nagy aktivitása, amely pártok nacionalista és szociális demagógiájuk segítségével jelentős befolyásra tettek szett a tömegek körében; a külföldi imperialisták nyílt beavatkozása.
Bakuban, a Kaukázusontúl proletár központjában, ahol a dolgozók harcát erős bolsevik szervezetek vezették (élükön Sz. G. Saumjan, P. A. Dzsaparidze, M. Azizbekov és mások állottak), a szovjethatalom október 31-én (november 13-án) győzött. Hamarosan egész Azerbajdzsánban győzelmet arattak a szovjetek. De november 15-én (28-án) az ellenforradalmi nacionalista pártok — a grúz mensevikek, az örmény dasnakok és az azerbajdzsán muszavatisták — a külföldi imperialisták nyílt támogatásával Tbilisziben létrehozták a maguk burzsoá hatalmi szervét, az úgynevezett kaukázusontúli biztosságot. Ezek a pártok dühödt szovjetellenes propagandát folytattak, fehérgárdista tábornokok és külföldi ügynökök segítségével fegyveres bandákat szerveztek, s 1918 januárjában bestiálisán legyilkoltatták a török frontról visszaérkezett forradalmár katonákat.
A Kaukázusontúl hosszú ideig elhúzódott a szovjethatalomért vívott küzdelem. A Kaukázusontúl dolgozói csupán 1920—1921-ben fejezték be győzelmesen harcukat.
Az Urálban Dutov kozákatamán 1917 decemberében szovjetellenes lázadást robbantott ki az orenburgi kerületben. Támogatást kapott az eszerektől és a mensevikektől, a burzsoáziától és a földesuraktól, a kazah és baskír nacionalistáktól s a külföldi imperialistáktól. Dutov elfoglalta Orenburgot, s ezzel elvágta Szovjet-Oroszországtól Közép-Ázsiát, és létében fenyegette a szovjethatalmat az Urál és a Volga-vidék ipari központjaiban. Dutov közvetlen kapcsolatot próbált teremteni Kalegyinnel.
A szovjet kormány Pétervárról és Moszkvából vörösgárdista, forradalmi matróz- és katonaosztagokat küldött a Dutov elleni harcra. A lázadás szétzúzásában részt vettek az Urál, a Volga-vidék, Közép-Ázsia és Kazahsztán dolgozói is. A lázadók elleni harcok rendkívüli politikai biztosául P. A. Kobozjevet, az uráli bolsevik szervezet kiváló tagját nevezték ki.
1918. január 18-án (31-én) a forradalmi csapatok a felkelők támogatásával bevették Orenburgot és megsemmisítették a kozák ellenforradalmat. Dutov, híveinek maroknyi csoportjával, a Turgaj-sztyeppén rejtőzött el. Orenburgban a munkás-, katona-, paraszt- és kozákküldöttek szovjetje vette kezébe a hatalmat. Dutov seregének szétverése nagymértékben elősegítette a szovjethatalom megteremtését Kazahsztán és Közép-Ázsia területén.
Közép-Ázsiában Taskent volt a szocialista forradalom központja. 1917. október 28-án (november 10-én) a vasúti munkások és a forradalmár katonák fegyveres harcra keltek. A városban négy napig tartott az elkeseredett küzdelem. Közép-Ázsia és Kazahsztán számos városából fegyveres munkásosztagok érkeztek Taskent felkelő munkásainak segítségére. Október 31-én (november 13-án) Taskentben győzött a fegyveres felkelés. Az ideiglenes kormány Turkesztáni Bizottságának hatalma megdőlt. November közepén Taskentben összeült a szovjetek III. területi kongresszusa, amelyen szovjet kormány alakult: a Turkesztáni Népbiztosok Tanácsa.
Közép-Ázsia és Kazahsztán különböző vidékeinek eltérő osztály-erőviszonyai miatt egyes városokban és területeken hónapokig elhúzódott a szovjethatalomért folytatott küzdelem. Ez a folyamat lényegében 1918 márciusára fejeződött be. Ekkorra szétzúzták a burzsoá-nacionalista ellenforradalom alapvető erőit és központjait Közép-Ázsiában (Kokandi Autonómia) és Kazahsztánban (Alas-orda), s leverték az uráli, orenburgi és szemirecsjei fehér kozákokat is.
Így tehát az 1917 októberétől 1918 márciusáig terjedő időszakban a szovjethatalom Oroszország csaknem egész területén létrejött. Lenin így jellemezte ezt a diadalmenetet: „Egész Oroszországban magasra csapott a polgárháború hulláma, s mindenütt rendkívül könnyen győztünk, mégpedig azért, mert a gyümölcs megérett, mert a tömegek már leszűrték a tapasztalatokat a burzsoáziával való paktálásból. Jelszavunk — »Minden hatalmat a Szovjeteknek!« —, amelyet a tömegek hosszas történelmi tapasztalataik alapján gyakorlatilag ellenőriztek, a vérükké vált.”21 21 Lenin: Az OK(b)P hetedik kongresszusa. 1918. március 6—8. Lásd Lenin Művei. 27. köt. Szikra 1952. 75. old.
Az októberi forradalom győzelmének tényezői és a forradalom történelmi jelentősége
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom törvényszerű eredménye volt annak a világtörténelmi folyamatnak, amely az emberiséget elvezette a szocialista forradalomhoz, és Oroszország munkásosztályát állította a forradalmi világmozgalom élére. A forradalom azért győzött, mert vezető ereje a hatalmas harci tapasztalattal rendelkező orosz proletariátus volt, amely Lenin zseniális irányításával Oroszország minden más társadalmi osztályánál korábban teremtette meg a maga politikai pártját, a bolsevik pártot, s amely legfőbb hajtóereje lett az ország egész társadalmi-politikai fejlődésének. A küzdelem során harci szövetség jött létre a nép többségét alkotó két osztály, a proletariátus és a szegényparasztság között. A munkásság vezetése alatt álló munkás-paraszt szövetség a forradalmi államhatalom új formáiban, a szovjetekben öltött testet.
Az októberi forradalom győzelmének döntő előfeltétele az volt, hogy a néptömegeket a bolsevikok forradalmi pártja vezette, amely az élenjáró marxi—lenini elmélettel volt felfegyverezve. Az októberi forradalom előkészítésének és megvalósításának időszakában a párt határozatai és Lenin művei tovább fejlesztették és új elméleti tételekkel gazdagították a marxizmus—leninizmust. Az októberi forradalom a szocialista forradalomról szóló lenini elmélet valóra váltásának iskolapéldája volt.
A forradalom gyors és könnyű győzelme továbbá azzal is magyarázható, hogy az orosz burzsoázia viszonylag gyönge ellenfél volt a munkásosztály számára. Az orosz kapitalizmus elmaradottsága, a külföldi imperializmustól való függősége, fejlődésének történelmi feltételei következtében az orosz burzsoáziát különösen reakciós világnézet, politikai ernyedtség és a kellő tapasztalatok hiánya jellemezte. A mensevikek és az eszerek kispolgári pártjai, amelyek nyíltan átálltak az ellenforradalom táborába, lelepleződtek a nép szemében, és politikailag elszigetelődtek.
A forradalom sikerét a nemzetközi helyzet is előmozdította: a két, egymással hadban álló imperialista koalíció egyike sem tudott azonnal komoly fegyveres segítséget nyújtani az orosz burzsoáziának. Az orosz munkásosztály számára viszont hatékony támogatást jelentettek a nemzetközi proletariátus szolidaritást és együttérzést kifejező megmozdulásai.
Az októberi forradalom gyökeres fordulatot idézett elő Oroszország történetében. A munkásosztály, szövetségben a szegényparasztsággal, megdöntötte a kizsákmányolok hatalmát, megvalósította saját politikai vezető szerepét a társadalomban, létrehozta saját diktatúráját, s ezzel megteremtette a szocialista építés győzelmének legfontosabb előfeltételeit. A munkásosztály széttörte a régi államgépezetet, államosította a gyárakat, üzemeket, bankokat, elkobozta a nagy földbirtokokat, felszámolta a rendi és osztályelőjogokat, és megalkotta saját államhatalmi szerveit, a munkás- és parasztküldöttek szovjetjeit.
A szovjethatalom formájában a demokrácia új típusa született meg: demokrácia a legszélesebb néptömegek számára, amelyek az emberiség történetében először váltak sorsuk urává. „Magának a Szovjetuniónak a keletkezése, s még inkább fennállásának első, nehéz évei — írta Theodore Dreiser amerikai író — rendkívül meggyőző és lefegyverző érvet szolgáltattak, amely ma már megdönthetetlenné vált. A nemzetközi porondon olyan nemzet jelent meg, amely méltán elmondhatta magáról: a mi rendszerünk nem a tőke tulajdonosának, hanem a tőke megteremtőjének nyújt igazságosan és jól berendezett életet, neki nyújtja mindazokat a javakat, amelyeket a lángész, a művészet, a tudomány és az emberi értelem létrehozni képes. Ez a fáklya nemcsak Oroszország számára világít, hanem hatalmas reflektorként, könyörtelenül leleplezi a kapitalista rendszer minden mesterkedését, egész hazugságát, kapzsiság szülte konfliktusait, sötét előítéleteit és szennyét.”
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom az összes megelőző forradalomtól eltérően, nem a kizsákmányolás egyik formáját váltotta fel egy másikkal, hanem felszámolta az embernek ember által történő mindenfajta kizsákmányolását; megszüntette a társadalmi és nemzeti elnyomás, a nemzeti egyenlőtlenség összes formáját s Oroszországnak korábban nem egyenjogú népeit szabad és egyenjogú népekké tette.
A szocialista forradalom megmentette Oroszországot a gazdasági és nemzeti katasztrófától, az angol, amerikai, német és egyéb imperialisták részéről fenyegető feldarabolás és leigázás veszélyétől. A forradalom a béke politikáját hirdette meg, és minden nép számára megmutatta a kiutat a véres, imperialista világháborúból. „Amikor majd a felszabadult emberiség megjelöli felszabadulásának dátumait — írta Henri Barbusse francia író —, a legnagyobb lelkesedéssel és emelkedettséggel fogja ünnepelni 1917. október 25-ét, azt a napot, amikor megszületett a szovjet állam, amelynek egyik legelső dekrétuma a békéről szóló dekrétum volt.”
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének hatalmas nemzetközi jelentősége volt. Lenin a következőket írta: „Joggal lehetünk büszkék és joggal tarthatjuk szerencsésnek magunkat azért, mert nekünk adatott elsőnek a földkerekség egyik darabján leteperni azt a vadállatot, a kapitalizmust, amely vérrel öntözte meg a földet, éhínségbe és elvadulásba kergette az emberiséget … ”22 22 Lenin: Látnoki szavak. Lásd Lenin Művei. 27. köt. 512. old.
Az októberi forradalom nemcsak a gazdaságban, nemcsak a társadalom osztálystruktúrájában jelentett mélyreható fordulatot, hanem a munkásosztály ideológiájában is. A marxizmus—leninizmus zászlaja alatt kivívott nagyszerű győzelem hatalmas erejű csapást mért az opportunizmus és a revizionizmus ideológiájára, új, magasabb szintre emelte a világ munkásmozgalmát. Az októberi forradalom nyomán Oroszország a szocializmus első központja lett, amelyet az egész világ dolgozói támogattak; az októberi forradalom Oroszország munkásosztályát a világ dolgozóinak élcsapatává tette a kapitalizmus megdöntéséért, a társadalom szocialista átalakításáért vívott harcban.
Az oroszországi munkásosztály a forradalom vívmányainak megőrzéséért, majd a szocializmus felépítéséért folytatott küzdelmében mindvégig a kapitalista országok proletárjainak támogatását élvezte. Ugyanakkor a kapitalista államok munkásai a haladás ügyéért és a szocializmusért vívott forradalmi harcukban sziklaszilárd barátra és fegyvertársra tettek szert. A szovjet munkásosztály és a kapitalista országok proletárjai közti kapcsolatokban ragyogóan testet öltöttek a proletár internacionalizmus elvei. Mi „nemcsak szolidárisak voltunk az orosz forradalommal — írja Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt volt főtitkára —; a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat legbensőbb ügyünknek, Franciaország és minden ország proletariátusa ügyének tekintettük. Saját vívmányunknak, az egész nemzetközi munkásmozgalom vívmányának tartottuk az októberi forradalmat, Mi, Franciaország proletárjai, hitet tettünk mellette, és kijelentettük, hogy kötelességünk Lenintől tanulni.”
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi hatása azzal magyarázható, hogy fejlődésének alapvető törvényszerűségei és vonásai — Lenin meghatározása szerint — „nem helyi, nem különleges nemzeti, nem csupán orosz, hanem nemzetközi jelentőségűek.”23 Miként Lenin megállapította, az októberi forradalomnak nem csupán közvetlen forradalmasító hatását kell tekintetbe venni, hanem azt is, hogy alapvető vonásai „nemzetközi érvényűek, vagyis történelmileg elkerülhetetlen, hogy nemzetközi méretekben megismétlődjék az, ami nálunk történt.”24 23 Lenin: „Baloldaliság” — a kommunizmus gyermekbetegsége. Lásd Lenin Művei. 31. köt. Szikra 1951. 5. old. 24 Ugyanott.
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom általános törvényszerűségeinek nemzetközi érvényét a későbbiek folyamán ragyogóan igazolták azoknak az újabb országoknak a tapasztalatai, amelyekben szintén győzött a szocialista forradalom, és megkezdődött a szocializmus építése.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
(idézet: Világtörténet 8. kötet) 1 A szovjethatalom győzelme vidéken
A szocialista forradalom bázisa Oroszország központi területe volt, fejlett ipari és kulturálispolitikai központjaival. A forradalom első napjaiban — október 25-étől 31-éig (november 7-étől 13-áig) — a szovjetek 16 kormányzósági központban vették át a hatalmat, november végére pedig már valamennyi fontosabb ipari központban és a harcoló hadsereg legfontosabb frontjain létrejött a szovjethatalom. A szovjethatalom megteremtésében a vidéken nagy szerepük volt Pétervár, Moszkva és a többi proletárközpont munkásainak. A pétervári Forradalmi Katonai Bizottság több mint 600 agitátort, 106 politikai megbízottat, valamint 61 instruktort küldött a különböző kormányzóságokba. A szovjet kormány mintegy tízezer munkást irányított vidékre, forradalmi munkára.
A szovjethatalom megteremtése nem egyformán történt az ország egyes vidékein. Számos nagy ipari és politikai központban, ahol a szovjetek már a szocialista forradalom előkészítésének időszakában a bolsevikok oldalára álltak és gyakorlatilag a helyzet urai voltak, a szovjethatalom gyorsan és nagyobbrészt békés úton született meg. Ez volt a helyzet Luganszkban, Ivanovo-Voznyeszenszkben és az egész ivanovo—kinyesmai munkásvidéken, Jekatyerinburgban, Ufában, az uráli városok többségében, továbbá a Volga-vidék városaiban: Nyizsnyij Novgorodban, Szamarában, Caricinben. Néhány városban viszont az ellenforradalom fegyveres harcra kényszerítette a munkásokat és parasztokat.
Bonyolult körülmények között teremtették meg a szovjethatalmat Szibéria és a Távol-Kelet végtelen térségein. Itt a földesúri nagybirtokok és a fejlett ipar hiánya következtében az osztályharc nem volt olyan éles. Falun az erős kulákréteg uralkodott. A kis létszámú munkásság szétszórtan élt az egyes ipari oázisokon, főként a szibériai vasútvonal mentén. A bolsevik szervezetek száma csekély volt; a munkások, különösen pedig a parasztok körében jelentős befolyásuk volt az eszereknek és a mensevikeknek. Omszkban, Irkutszkban, Csitában és másutt egészen 1917 őszéig egységes szociáldemokrata szervezetek működtek, amelyekben együtt voltak a bolsevikok és a mensevikek; ez is gátolta a szovjetek hatalmáért vívott harcot.
Szibéria és a Távol-Kelet bolsevikjai a párt Központi Bizottságának irányításával rövid időn belül harci szervezeteket teremtettek, és sikeres küzdelmet indítottak a szocialista forradalom győzelméért. Október 29-én (november 11-én) megszületett a szovjethatalom Krasznojarszkban, november 29-én (december 12-én) pedig Vlagyivosztokban. November 30-án (december 13-án) az omszki szovjet is magához ragadta a hatalmat, miután fegyveres harcban szétzúzta az ellenforradalom erőit. December 10-én (23-án) Nyugat-Szibéria szovjetjeinek III. területi kongresszusa, amely Omszkban ülésezett, kikiáltotta a szovjethatalmat egész Nyugat-Szibériában. Krasznojarszk és más városok vörösgárdistáinak támogatásával Irkutszk dolgozói 1917 december végén szétverték a szovjethatalom ellen lázadó fehérgárdistákat. December 6-án (19-én) Habarovszkban is a szovjet kezébe került a hatalom. December 14-én (27-én) a Távol-Kelet szovjetjeinek III. területi kongresszusa deklarációt fogadott el arról, hogy a tengermelléki és az amuri területeken minden hatalom a szovjetek kezébe megy át. 1918 január végére felszámolták és kiűzték Tomszkból az úgynevezett Szibériai Területi Dumát, amely magának követelte a hatalmat Szibériában. A szovjethatalom győzelmét Szibériában és a Távol-Keleten a szovjetek II. összszibériai kongresszusa erősített meg, amelyet 1918 februárjában tartottak Irkutszkban.
A szovjethatalomnak komoly erőfeszítéseket kellett tennie, hogy szétzúzza a doni kozák ellenforradalmat, amelynek élén Kalegyin atamán állt. Kalegyin bejelentette, hogy a doni hadsereg nem engedelmeskedik a szovjet kormánynak, s a szovjethatalom elleni nyílt harc útjára lépett. A Donnál gyülekeztek az oroszországi ellenforradalom főkolomposai: Miljukov, Kornyilov, Gyenyikin és cinkosaik. Kalegyin kapcsolatot teremtett a kubáni, tyereki és asztrahanyi ellenforradalmi kozáksággal, Dutov orenburgi kozákatamánnal és más ellenforradalmi erőkkel. Az imperialista államok pénzzel és fegyverrel támogatták Kalegyint.
Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok kormányai abban reménykedtek, hogy Kalegyin segítségével megdönthetik a szovjethatalmat. Lansing, az Egyesült Államok külügyminisztere, jelentésében a következőket írta Wilson elnöknek: „A legszervezettebb erő, amely végezni tud a bolsevizmussal és meg tudja fojtani a kormányt, Kalegyin tábornok csoportja … E csoport megsemmisülése azt jelentené, hogy az egész ország a bolsevikok kezébe kerül… Kalegyin szövetségeseiben erősíteni kell azt a reményt, hogy ha mozgalmuk elég erős lesz, kormányunktól erkölcsi és anyagi támogatást kapnak.”
Az amerikai pénzemberek, a francia és az angol kormány hatalmas összegeket küldtek Kalegyinnek az ellenforradalmi lázadás szervezésére. A Vöröskereszt amerikai missziója páncélautókat és gépkocsikat próbált átjuttatni a Donon. Alekszejev és Kornyilov cári tábornokok hozzáláttak, hogy a külföldi imperialisták pénzén fehérgárdista — úgynevezett önkéntes — hadsereget szervezzenek.
Kalegyinnek novemberben sikerült bevennie a Don melletti Rosztovot, majd Taganrogot is. Miután ezekben a városokban véres rémuralmat teremtett, bejelentette azt a szándékát, hogy Moszkva ellen vonul.
A szovjet kormány Moszkvából, Pétervárról és a Donyec-medencéből vörösgárdista osztagokat és forradalmi egységeket küldött Kalegyin megsemmisítésére. A bolsevik párt felvilágosító munkát végzett a kozákok között. Januárban Kamenszka kozákfaluban megtartották a kozák-frontkatonák gyűlését, amelyen részt vettek a bolsevik párt Központi Bizottságának és illegális Rosztovi Bizottságának képviselői. A gyűlés elismerte a szovjethatalmat, F. G. Podtyelkov kozák vezetésével megalakította a Doni Forradalmi Bizottságot, küldöttséget választott a küszöbön álló III. összoroszországi szovjetkongresszusra és hadat üzent Kalegyinnek. Kalegyin két tűz közé került. Belátta, hogy a helyzet reménytelen, és agyonlőtte magát.
Február elején Taganrog munkásai felkelést indítottak, és megteremtették a városban a szovjethatalmat. A Vörös Gárda osztagai közvetlenül Rosztov és Novocserkasszk alá értek. Február 24-én a szovjet csapatok bevették Rosztovot, egy nappal később pedig Novocserkasszkot is. A Don mentén megszilárdult a szovjethatalom.
Az orosz néppel együtt önfeláldozóan harcoltak a szovjethatalom megteremtéséért Oroszország nemzetiségi vidékeinek népei is. Oroszország különböző népeinek és nemzetiségeinek forradalmi erőit a lenini nemzetiségi politika egyesítette. E politika alapelveit törvényben rögzítette. „Az oroszországi népek jogairól” szóló nyilatkozat, amelyet 1917. november 2-án (15-én) fogadott el a Népbiztosok Tanácsa. A deklaráció kinyilatkoztatta Oroszország népeinek egyenlőségét és szuverenitását, a szabad önrendelkezési jogot egészen az elszakadásig és önálló állam alapításáig; eltörölt minden nemzeti és nemzeti-vallási előjogot és korlátozást, és kimondta, hogy az Oroszország területén élő valamennyi nemzeti kisebbségnek és etnikai csoportnak joga van a szabad fejlődéshez. Az „Oroszország és a Kelet összes muzulmán dolgozójához” című kiáltványban, az ukrán néphez intézett kiáltványban és egyéb okmányokban a szovjet kormány világosan megmutatta, hogy felszabadító nemzetiségi politikája gyökeresen és elvileg különbözik az ideiglenes kormány politikájától.
A proletár internacionalizmus politikája a szovjethatalom köré tömörítette a nemzetiségi dolgozókat. A szovjethatalom megteremtéséért folyó harcot azonban befolyásolták a nemzetiségi vidékek társadalmi-gazdasági és politikai fejlődésének sajátosságai. A szocialista forradalom azoknak a burzsoá-nacionalista szervezeteknek az elkeseredett ellenállásába ütközött, amelyek még az októberi forradalom előtt jöttek létre (az Ukrán és a Belorusz Rada, a krími Kurultaj, a kazahsztáni Alasorda stb.), s amelyek most ellenforradalmi nacionalista „kormányokat” alakítottak, és — céljaikat a nemzeti függetlenségi harc zászlaja mögé rejtve— hadat üzentek a szovjethatalomnak. Az októberi forradalom után ide gyülekező aktív ellenforradalmi elemek szövetségre léptek a burzsoá nacionalistákkal, és a nemzetiségi vidékeket az ellenforradalom tűzfészkeivé igyekeztek változtatni. A forradalmi erők a külföldi imperialisták nyomását is összehasonlíthatatlanul erősebben érezték a nemzetiségi vidékeken, mint az ország belsejében. A szovjetek hatalmáért vívott harc nehézségei a proletariátus hiányával vagy csekély számával, a bolsevik szervezetek gyengeségével is összefüggtek; mindez odavezetett, hogy a megalkuvó és nacionalista pártoknak viszonylag nagyobb befolyásuk volt a dolgozó tömegekre.
Belorussziának és a Baltikumnak azokon a területein, amelyeket nem szálltak meg a németek, a szovjethatalom gyors győzelmet aratott. Belorusszia területén, Mogiljovban volt a legfelső parancsnok főhadiszállása, itt volt a burzsoá-nacionalista Belorusz Rada, számos ellenforradalmi alakulat, Dovbor-Musznyickij tábornoknak a régi hadseregben szolgált lengyelekből álló hadteste, több rohamzászlóalj stb. Ezek az ellenforradalmi erők komoly veszedelmet jelentettek a szovjethatalomra, minthogy bármelyik pillanatban fel lehetett használni őket Pétervár és Moszkva ellen. A nép támogatását azonban nem élvezték. Belorusszia és a nyugati front bolsevik szervezeteinek már az októberi forradalom előestéjén többségük volt a szovjetekben és a katonai bizottságokban, s ez lehetővé tette, hogy a minszki szovjet 1917. október 25-én (november 7-én) kezébe vegye a hatalmat a városban. Ugyanezt tették a gomeli, a mogiljovi, a vityebszki és más szovjetek is. Amint a nyugati terület szovjetjeinek intézőbizottsága a szovjet kormányhoz intézett jelentésében rámutatott, a hatalom rövid két hét leforgása alatt az összes nagyobb és kisebb helységekben a szovjetek kezébe került.
November második felében Minszkben összeült a munkás- és katonaküldöttek szovjetjeinek területi kongresszusa, a frontkongresszus és a parasztszovjetek kongresszusa. E kongresszusok munkájában részt vettek G. K. Ordzsonikidze és V. Volodarszkij is, mint a bolsevik párt Központi Bizottságának, a Népbiztosok Tanácsának és az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottságnak a meghatalmazottai. Belorussziában megalakult a nyugati terület népbiztosainak tanácsa, élén a bolsevik párt kiváló tagjával, A. F. Mjasznyikovval.
A Baltikum meg nem szállt részein is sikerrel járt a szovjethatalom megteremtéséért folytatott harc. Október 24-én (november 6-án) felkelés tört ki Revalban (Tallinn); október 26-án (november 8-án) a Forradalmi Katonai Bizottság kiáltványt tett közzé a forradalom győzelméről és a szovjethatalom megteremtéséről Észtországban. Lettországban, Valk (Valga) városában, december 16—17-én (29—30-án) tartották meg a bolsevikok vezetésével a munkás-, katona- és agrárproletár küldöttek szovjetjeinek kongresszusát. A kongresszus megválasztotta Lettország első szovjet kormányát.
Az orosz proletariátus kezdeményezését határozottan támogatták Ukrajna dolgozói is. Kijev forradalmi munkásai és katonái már október 25-én (november 7-én) azt követelték, hogy a hatalmat haladéktalanul vegyék át a szovjetek. Az ideiglenes kormány ellenforradalmi képviselői azonban azzal válaszoltak erre, hogy meghirdették a szovjethatalom elleni harcot.
Ukrajna munkásosztálya a bolsevikok vezetésével a szovjetek védelmére kelt. A kijevi fegyvergyár, a 3. sz. repülőtér és más üzemek munkásai követelték, hogy tegyenek határozott intézkedést az ellenforradalommal szemben. Október 27-én (november 9-én) a munkásküldöttek szovjetjeinek és a katonaküldöttek szovjetjeinek együttes ülésén Forradalmi Katonai Bizottságot alakítottak. Ennek tagjait másnap letartóztatták, de ez a csapás nem törte meg a tömegek akaraterejét. Új forradalmi bizottságot választottak, amelynek vezetésével Kijev munkásai és forradalmár katonái október 29-én (november 11-én) fegyveres felkelést indítottak, és háromnapos harcban megtörték az ellenforradalom ellenállását. A Központi Rada azonban hazahívta a frontról az ukrán burzsoá nacionalisták befolyása alatt álló ezredeket, és így túlerőre jutva, magához ragadta a hatalmat Kijevben. A rada demagógiával megnyerte a parasztság jelentős részét — főként a jómódú parasztokat —, és egész Ukrajnában a hatalom birtokosának nyilvánította magát. November 7-én (20-án) a rada közzétette az úgynevezett harmadik Univerzálist, amelyben kinyilatkoztatta, hogy nem veti alá magát Oroszország szovjet kormányának. Megegyezett Scserbacsov tábornokkal, a román front parancsnokával, hogy a román és a délnyugati frontot Scserbacsov parancsnoksága alatt egységes ukrán frontba olvasztják össze, és szövetségre lépnek Kalegyin atamánnal.
A Központi Rada ellenséges ténykedése arra kényszerítette a Népbiztosok Tanácsát, hogy 1917. december 4-én (17-én) ultimátumot nyújtson át, amelyben követelte, hogy vessenek véget a front dezorganizálásának, ne engedjenek át ellenforradalmi egységeket a Donon, mondjanak le a Kalegyinnel való szövetségről, és adják vissza a fegyvereket az Ukrajnában levő forradalmi ezredeknek meg a Vörös Gárda osztagainak. A szovjet kormány figyelmeztette ukrán nacionalista kormányt, hogy amennyiben nem kap kielégítő választ, úgy fogja tekinteni a radát, mint amely nyílt háborúban áll a szovjethatalommal. Ugyanakkor a Népbiztosok Tanácsa az ukrán néphez intézett kiáltványban elismerte Ukrajna függetlenségét, és leleplezte a rada ellenforradalmi jellegét, szovjetellenes és nemzetellenes politikáját.
A rada nem adott kielégítő választ a szovjet kormány ultimátumára, hanem az antanthatalmak kormányaihoz fordult támogatásért, amelyek azonnal elismerték, és segítségére is siettek. Ukrajna népe a saját tapasztalatából győződhetett meg arról, hogy a rada a nacionalista ukrán burzsoázia diktatúrájának szerve, a külföldi tőke kiszolgálója.
Ukrajnában népi küzdelem lángolt fel a rada és imperialista pártfogói ellen. A forradalmi Donyec-medence nem ismerte el a rada hatalmát. A harkovi bolsevikok Artyom (F. A. Szergejev, a bolsevik párt Központi Bizottságának tagja) vezetésével leverték a helyi ellenforradalmat, és megteremtették a városban a szovjethatalmat. A Donyec-medence szovjetjeivel vállvetve szálltak harcba a szovjethatalom megvalósításáért egész Ukrajnában.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 