Mi Sodorta Lengyelországot az 1939 Szeptemberi Katasztrófába: SaLa könyvespolca

Marxista témájú dokumentumok, könyvek
A kapitalizmus gazdasága
A tőkés termelés célja, a maximális profit elérése, amihez a kizsákmányolással, a bér-rabszolgasággal, a vetélytársak legyőzésével, a konkurenciaharccal, a jó szervezéssel, a technika modernizálásával, a jó gazdálkodással, stb. juthat hozzá a tőkés! A kapitalisták profitja azonban a dolgozó proletárok munkájával keletkező értéktöbblet törvényes eltulajdonításával, a kizsákmányolásával keletkezik! „Értéktöbblet: a tőkés gazdaságban a bérmunkás által megtermelt érték és munkaerejének értéke közötti különbözet, amelyet a tőkés ellenérték nélkül elsajátít.“
A kapitalizmus gazdasága alapvetően egy jól működő gépezet, leszámítva a kizsákmányolást, a népgazdaság, a világgazdaság tervezhetetlenségét, a zavaros tudománytalan vallásos világnézetét, a buta önző individualista erkölcsét, így vele jár a gazdasági anarchia, a kíméletlen konkurenciaharc, a gazdasági válságok, az imperialista fasiszta háborúk, az ehhez kötődő embertelenség és kegyetlenség, a bér-rabszolgasággal az emberi jogok súlyos megsértése és a felsőbbrendűség, stb.
Azonban a kapitalizmus másként nem működik, a fejlődésének nagy ára van. A népi demokrácia ezen segíthet a tudatos, tudományos világnézetével, a marxista-leninista kommunista párt vezetésével, a kapitalista és a kollektív népgazdaságnak a társadalom, sőt az emberiség érdekének az alárendelésével, ahol a kapitalizmus is a kommunizmus tudományos világnézetével gyorsan fejlődik, de a cél a szocializmuson keresztül a kommunizmus.
„Kizsákmányolás: idegen munkaterméknek ellenszolgáltatás nélküli elsajátítása a termelési eszközök tulajdonosa által. A proletariátus, mivel nem rendelkezik termelési eszközökkel, kénytelen a munkaerejét áruba bocsátani, és a megtermelt értéktöbbletet a termelési eszközök tulajdonosa kisajátítja. A kizsákmányolást csak a szocialista forradalom számolja fel, megszüntetve a termelési eszközök magántulajdonát.“ – Marxista fogalomlexikon
„államkapitalizmus és állammonopolista kapitalizmus: a tőkés gazdaság formái, amelyeket az jellemez, hogy egyes magántőkés gazdaságok államiakká alakulnak át, s hogy az állam széleskörűen beavatkozik az ország gazdasági életébe. … Az állammonopolista kapitalizmus nem küszöböli ki a kapitalizmus alapvető törvényeit, a termelés anarchiáját, a gazdasági válságokat; a termelés további koncentrációjához és társadalmasításához vezet, a végsőkig kiélezi a kapitalizmus alapvető ellentmondását, a munka és a tőke közti ellentmondást, és ezzel közelebb hozza végleges pusztulását. Megjelenik a kapitalizmus szocializmussal történő forradalmi felváltásának szükségszerűsége, minthogy egyedül a szocializmus körülményei között lehetséges a termelés központosított irányítása, amit a tőkés társadalom termelőerőinek mai állapota parancsolóan megkövetel. „…Az állammonopolista kapitalizmus a szocializmus legteljesebb anyagi előkészítése, a szocializmus előcsarnoka, az a történelmi lépcsőfok, amelyet a szocializmusnak nevezett foktól semmiféle közbülső lépcsőfokok nem választanak el” (Lenin összes művei 34 köt. 194. old.)“ – Filozófiai kislexikon
SaLa
A kapitalizmus lényegét röviden jellemezve
A kapitalizmus bér-rabszolgatartó, kizsákmányoló, élősködő, árutermelő piacgazdaság! A kapitalizmusban minden alapvetően a kapitalisták profitja érdekében és ellenőrzésével történik!
A kapitalista vállalkozó érdeke szempontjából a dolgozó proletár munkabére a létrehozási és működtetési termelési költsége, olyan mint az egyéb szerszámé, gépé, termelési tényezőé, amit a profitja érdekében a legalacsonyabb előállítási és működtetési áron kell tartania! A kapitalizmusban „a munkaerőnek mint árunak az értékét az a munkaidő méri, amely a munkás létfenntartásához és fajfenntartásához szükséges dolgok előállítására kell.(Marx.)“
A kapitalizmusban az értéktöbblet alapján keletkezik a tőkés profitja, ami a dolgozó proletár bér-rabszolgák által megtermelt és értékesített árból levont termelési tényező költségek, munkabérek, adók, stb. után megmarad a vállalkozó kapitalistának. A profit nem a kapitalisták munkájának, hanem a kizsákmányoló tevékenységüknek az eredménye!
A kapitalista profitja a bér-rabszolgák által termelt és ingyen törvényesen elsajátított értéktöbbletből származik. Az értéktöbblet a proletár bér-rabszolgák által termelt áru értékéből a termelési költségek, (a beruházások, munkabérek, stb.), az adók, az értékesítési, pénzügyi költségek, stb. levonása után megmaradó haszon, ami a tőkésé, amihez törvényesen a bérrabszolgák kizsákmányolásával ingyen jut hozzá!
A kapitalista alapvető tevékenysége mindenfajta kapitalista (termelő, pénzügyi, stb.) gépezetben a profitja érdekében a kizsákmányolás szervezése, amit azonban rábízhatja a (jól) fizetett proletárokra is (a munkásarisztokratákra, hivatalnokokra, szakemberekre, stb.), így ez már tisztán élősködés. Azonban, élősködés akkor is, ha a kizsákmányolás szervezésén túl még a bér-rabszolgái mellett a profitért maga a kapitalista is dolgozik, de nem csak az általa termelt értéktöbbletet sajátítja el.
A kapitalizmusban a kizsákmányoló és a dolgozó bér-rabszolgák között elkerülhetetlen az osztályharc, ami sokáig észrevétlenül lappang, majd tombol, végül a szocialista forradalomba torkollik. A kapitalizmus a társadalmi tudatot a kapitalizmus, a kizsákmányolás, az élősködés, a bér-rabszolgaság elfogadására alakítja, azonban hatalmas az élősködés, a rothadás, a válságok, a rabló háborúk, az imperialista gyarmatosítás, ami gerjeszti az osztályharcot, végül a forradalomra vagy a fasizmus őrjöngésére vezet.
„Értéktöbblet: a tőkés gazdaságban a bérmunkás által megtermelt érték és munkaerejének értéke közötti különbözet, amelyet a tőkés ellenérték nélkül elsajátít. A realizált értéktöbblet a profit. A marxi értéktöbblet-elmélet a különböző polgári elméletekkel szemben bebizonyította, hogy az értéktöbblet egyetlen forrása a dolgozók kizsákmányolása, s hogy a tőkés társadalom termelésének közvetlen célja nem a fogyasztók szükségleteinek kielégítése, hanem az értéktöbblet termelése (alaptörvény). A szocialista gazdaságban az értéktöbblet kategóriája megszűnik, mert a munkaerő nem áru és nincs kizsákmányolva.“ – Marxista fogalomlexikon
„Osztályharc: olyan osztályok közötti harc, amelyeknek érdekei összeegyezhetetlenek vagy ellentmondanak egymásnak. A rabszolgatartó társadalomtól kezdve minden társadalom története osztályharcok története. A marxizmus-leninizmus az osztályharc tudományos magyarázatát adja. Kimutatja, hogy az osztályharc az antagonisztikus osztályokra bomlott társadalom fejlődésének hajtóereje. Bebizonyítja, hogy a polgári társadalomban az osztályharc szükségszerűen a proletariátus diktatúrájához vezet, melynek célja az osztályok megszüntetése: az osztály nélküli kommunista társadalom megteremtése. A proletariátus osztályharcának alapformái a gazdasági, a politikai és az ideológiai harc. A politikai harc, amely a tőkés társadalomban a szocialista forradalomhoz és a proletariátus diktatúrájának megteremtéséhez vezet, döntő feltétele annak, hogy a munkásosztály és az egész társadalom felszabaduljon a kizsákmányolás alól. A harc gazdasági és ideológiai formái alá vannak rendelve a politikai harc feladatainak.“ – Marxista fogalomlexikon
SaLa
A kapitalizmus bér-rabszolgatartó beszélőszerszám társadalmi forma!
A kapitalista az kizsákmányoló, a dolgozó proletár bér-rabszolgákon élősködő ember! A kapitalista profitja a bér-rabszolgák kizsákmányolásával keletkezik! A kapitalizmus a létért folyó verseny színtere, hasonlóan, mint az állatvilágban, ez még csak az emberiség gondolkodó állat korszaka! Az ember az embernek a farkasa!
A kapitalizmus a működési módja, az erkölcse miatt elkerülhetetlenül a kizsákmányolást, a bér-rabszolgái felett felsőbbrendűen az élősködést valósítja meg! A kapitalizmus a termelőerők alacsony színvonalán, amíg még a verseny a létszükségletekért viszi előre a fejlődést nagyon hatékony forma, ami minden hibájával együtt a maga korában a legoptimálisabb a fejlődésre. Ebben a korban a bér-rabszolgaság, az emberi jogok megsértése elkerülhetetlen, mert a kedvezőbb körülményekben lévők magukhoz ragadják totálisan a gazdasági-, a politikai- és az államhatalmat, a termelőerőket a saját érdekükben működtetik, így még azonban csak a gondolkodó állat lehet az emberiség, ahol a kollektivizmus még nem valósítható meg.
A kapitalizmus a végletekig megosztotta az emberiséget élősködő kapitalistákra és dolgozó proletár bér-rabszolgák társadalmi osztályaira. A kapitalisták a bér-rabszolgatartók és dolgozó proletárok a bér-rabszolgák. A bér-rabszolgák a beszélőszerszámok, akik munkaerejét a bérükért megvásárolja a bér-rabszolgatartója és úgy használja mit a szerszámokat, profitot termelnek a kapitalistának.
„Osztályok: ,,Osztályoknak az emberek nagy csoportjait nevezik, amelyeknek a társadalmi termelés történetileg meghatározott rendszerében elfoglalt helyük, a termelési eszközökhöz való (nagyrészt törvényekben szabályozott és rögzített) viszonyuk, a munka társadalmi szervezetében játszott szerepük, következésképpen a társadalmi javak rendelkezésükre álló részének megszerzési módjai és nagysága tekintetében különböznek egymástól. „Az osztályok az emberek olyan csoportjai, amelyek közül az egyik eltulajdoníthatja a másik munkáját, annak következtében, hogy a társadalmi gazdaság adott rendszerében különböző a helyzetük.” (Lenin művei).“ – Marxista fogalomlexikon
„Elosztás: … az egyéneknek, társadalmi csoportoknak, osztályoknak a megtermelt javakban való részesedési aránya, a részesedés konkrét társadalmi formája. Az elosztás elsősorban a termelési eszközök tulajdonformájától függ. A termelési eszközök magántulajdonán alapuló társadalmakban a kizsákmányoló osztályok a társadalom összjövedelméből magas arányban részesednek. A kapitalizmusban az elosztás alapvető formája a tőkések által elsajátított – profit és a munkásoknak fizetett – munkabér. A szocializmusban a javak elosztása alapvetően a végzett munka arányában történik. Fő formája a bér és a fizetés, illetve a szövetkezeti tagok részesedése.“ – Marxista fogalomlexikon
SaLa