(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)
3
A magyar demokrácia sok ígéretét meg tudta valósítani, de meg kell állapítani, hogy a spekulánsok, feketézők és a csempészek elleni harcban nem érte el azt az eredményt, amit ígért. Egyetlen spekuláns, egyetlen forintrontó sem kapta meg a sokat emlegetett halálbüntetést. (Halál a feketézőkre!) Most, amikor a magyar demokrácia a hároméves tervvel a jó pénz megteremtésénél nagyobb munkába fog, feltétlenül szükséges, hogy a spekulánsok és árdrágítók elleni harcban is azt az erélyt fejtse ki, amelyet a jó cél megérdemel, különben megtörténhetik, hogy erőfeszítéseink és áldozataink jelentékeny részét a spekuláló vágja zsebre.
A hároméves terv beköszöntése a dolgozó tömegekre, kétkézi és szellemi munkásokra egyaránt, a tényleges életszínvonal emelésével kell hogy járjon. Minthogy pedig csak azokat a javakat tudjuk a dolgozóknak juttatni, amelyeket ők maguk termelnek, szükséges, hogy a hároméves terv megvalósításával kapcsolatban nőjön a munkafegyelem és a munkateljesítmény. Aki ismeri a magyar ipart, az tudja, hogy ezen a téren a stabilizáció háromnegyed éve alatt minden tekintetben igen komoly eredményeket értünk el. Az utolsó hetekben egy kicsit megcsappant ez a fejlődés, de reméljük, hogy a küszöbön álló új kollektív szerződés és a hároméves terv augusztus elsejére előrelátott megkezdésével újra emelkedni fog a fegyelem és meggyorsul a termelés üteme. A május 1-i hatalmas felvonulások, melyek úgy méretükben, mint hangulatban messze felülmúlták a tavalyit, nemcsak azt mutatják, hogy a munkásosztály számban és öntudatban megnőtt. Elég ezzel kapcsolatban rámutatni, hogy az Országos Társadalombiztosító az utolsó esztendőben 200 ezer taggal szaporodott. A május 1-i felvonulás azt is mutatja, hogy a magyar dolgozók megértették a hároméves terv politikai jelentőségét és hajlandók érte a legnagyobb áldozatot hozni. De ezeknek az áldozatoknak elengedhetetlen előfeltétele, hogy végre megvalósuljon az igazi közteherviselés, fizessenek a gazdagok, hozzuk létre a vagyondézsmát, vegyük erőteljesen igénybe a háborús és inflációs nyereségeket. (Helyeslés, nagy taps.)
Ami a mezőgazdaságot illeti, a hároméves terv meg akarja szüntetni az agrárollót, fel akarja emelni a falu élet- és kulturális színvonalát, szociális helyzetét arra a színvonalra, amely a városban megvan. Ezért a hároméves terv majdnem két milliárd befektetést szán a falura. Ami a gazdákat ebben a pillanatban a legjobban érdekli, az a beszolgáltatás kérdése. A mi álláspontunk ebben a kérdésben világos. Azt mondottuk: amennyiben a termés átlagos lesz és a gabonaneműek hozama meg fogja haladni a hat mázsát, úgy semmi néven nevezendő beszolgáltatás ne legyen, csak a földadót kelljen természetben beszolgáltatni. Ebben az esetben meg kell szüntetni a gazdák által annyit és joggal felpanaszolt dézsmát is. Tekintettel arra, hogy az idén a gabonával bevetett terület jóval nagyobb mint tavaly és a terméskilátások is jobbak, mi azt javasoltuk, hogy abban az esetben, ha mégis beszolgáltatásra kerülne a sor, a 15 holdon aluli kisgazdákat mentesítsék a beszolgáltatás alól. (Éljenzés, taps.) Ezt a tervünket a Kisgazdapárt ellenzése miatt nem tudtuk megvalósítani (zaj) és a nyilvánosságra hozott beszolgáltatási terv hosszú harc után csak a nyolc holdon aluli gazdákat mentesíti a beszolgáltatás alól.
Reméljük, hogy az utolsó napok esői, amelyek az ország északkeleti részének kivételével mindenütt kiadósak voltak és a csapadékosnak ígérkező május tárgytalanná teszik ezt a hibát és az egész gazdatársadalmat mentesíteni tudjuk a beszolgáltatástól. Mi, magyar kommunisták, nemcsak munkáspárt, hanem parasztpárt is vagyunk. (Taps. Munkás-paraszt szövetség!) Nagyon jól tudjuk, hogy mennyi zaklatást, kellemetlenséget és fölös munkát jelent a gazdáknak a beszolgáltatás és ezért minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni, hogy minden lekötöttséget, ami a fasiszta rablóháború átkos maradványa, a lehető leggyorsabb időn belül megszüntessünk és módot adjunk arra, hogy a gazdák szabadon rendelkezzenek terményeikkel. Ennek folyománya természetesen az, hogy a városban viszont a lehetőség szerint megszüntessük a jegyrendszert és jegy nélkül biztosítsuk a legmegfelelőbb maximális árakon a dolgozók legfontosabb élelmiszereit. (Taps, éljenzés.)
Azt hiszem, kedves Hallgatóim, hogy egyetlen munkásasszony sem sírja vissza azokat az időket, amikor a legkülönbözőbb jegyekkel kelleti bajlódnia. Addig is, remélve, hogy az idei termés bőven fizet, igyekszünk minden erőnkkel a gazdáknak segítségére lenni.
A különböző célhiteleken kívül a napokban javasoltuk, hogy a gazdák kapjanak zöldhitelt, nehogy a lábon álló gabonát kénytelenek legyenek uzsorásoknak eladni. Erre a célra, a mi javaslatunkra, májusban négy millió forintot fordítanak és ugyanezt az összeget júniusban is biztosítani tudjuk. Az egyik feltételünk az volt, hogy a zöldhitel felét a tíz holdon aluli és az újgazdák kapják. Ezt abból a meggondolásból kifolyólag követeltük, hogy az újgazdák és a tíz holdon aluliak az ilyen kölcsönökre jobban rá vannak szorulva, mint a tíz holdon felüli gazdák. Ezzel kapcsolatban hallottunk olyan elégedetlen hangokat, amelyek kifogásolták, hogy a Magyar Kommunista Párt annyi gondot fordít az újgazdák megsegítésére. Ezek az elégedetlenek azt állították, hogy helytelen a kevesebb felszereléssel ellátott és ezért kevesebbet termelő újgazdák támogatása és okosabb lenne ezt a keveset, amit az állam a falunak juttatni tud, a régi, módos gazdáknak adni. A mi véleményünk ezzel szöges ellentétben áll. Mi tudjuk, hogy a régi módos gazdák sokkal könnyebben tudnak magukon segíteni, mint azok a földhözjuttatottak, akiknek a magyar demokrácia két évvel ezelőtt csak a puszta földet tudta adni és nem bírt igásállatról, felszerelésről gondoskodni. Ha azt akarjuk, hogy a földreform eredményeinek jelentékeny része el ne vesszen azáltal, hogy az újgazdák egy része tönkremegy, akkor elsősorban ők azok, akiknek minden erővel segítségükre kell sietnünk. Meg vagyok győződve róla, hogy ezt a mi álláspontunkat a város és a falu dolgozói egyaránt helyeslik. A május elsejei felvonulások nemcsak Budapesten, de vidéken is megmutatták, hogy a dolgozó parasztság, elsősorban az újgazdák között nő és erősödik a munkás-paraszt szövetség gondolata és az a tudat, hogy ez a két réteg a magyar demokrácia vívmányainak legjobb támasza. A helyes, országot fejlesztő politika tehát csak az lehet, hogy ezt a két réteget a városban is, falun is, teljes erővel támogatjuk. (Úgy van!)
Sok szó esik most a gazdák között az agrárolló csökkentésével kapcsolatban az új gabonaárakról. Ebben a kérdésben olyan elemek részéről, amelyek nagyon szívesen látnák, ha a jó pénz megromlana, a stabilizáció meginogna, felelőtlen licitálás folyik a falun. Hallottunk már olyan követeléseket, hogy az új búza ára 120, sőt 300 forint is legyen mázsánként. Azoknak, akiket az ilyen felelőtlen ígérgetés megtévesztene, felhívom a figyelmét arra, hogy a nyomdagépek, amelyek tavaly a milliárdos meg billiós bankjegyeket nyomták, még megvannak és természetesen még ki tudnánk nyomni annyi papírpénzt, amennyibe a 300 forintos búza kerülne. De számítsák ki, hogy mennyibe kerülne az ilyen búzából az a kenyér, amit az ipari munkásság fogyasztana és hogy mibe kerülne az a cipő, amelynek gyártói 300 forintot fizetnek egy mázsa búzáért. Világos, hogy amit a gazdák így nyernének a vámon, azt elveszítenék a réven. Tetejébe pedig újra meginogna az értékálló pénz, újra kezdődne a pénzromlás és vele mindaz a szenvedés és keserűség, amit tavaly augusztusban magunk mögött hagytunk.
A magyar demokráciának meg kell értenie, hogy a régi rend hívei nem nyugodtak bele a vereségükbe és a jövőben is mindent meg fognak tenni, hogy aláássák a fiatal magyar demokráciát, akár gazdasági, akár politikai téren. (Nem engedjük!) Az elmúlt hónapokban a demokratikus rendőrség (éljenzés) egy komoly összeesküvést göngyölített fel, melynek adatai világosan mutatták, hogy a reakció, a magyar nép ellenségei, minden követ megmozgatnak azért, hogy visszahozzák a régi horthysta világot. (Pfuj! Fütyülés.) Az összeesküvők gyűlölete elsősorban a parasztság ellen irányul. Nemcsak azért, mert a parasztok kapták meg az 1000 holdas hercegi és grófi birtokokat, hanem azért is, mert az új földhözjuttatottak a demokrácia hűséges, öntudatos katonáivá és védelmezőivé váltak. Ez az oka annak a mérhetetlen gyűlöletnek, amivel az összeesküvők a földreformot és a demokratikus, öntudatossá lett parasztságot illetik. De az összeesküvők nem kevésbbé gyűlölik az ipari munkásságot és elsősorban a Magyar Kommunista Pártot. (Zaj.) Amellett, hogy véres katonai felkelést készítettek elő, nem hanyagolták el a gazdasági szabotálást sem, elsősorban az újjáépítést akarták megakadályozni. Ezért a magyar dolgozóknak meg kell érteniök, hogy a hároméves terv megvalósításának nemcsak gazdasági, de politikai előfeltételei is vannak. A hároméves terv megvalósítása erősíteni fogja a magyar nép uralmát és a magyar demokráciát. A demokrácia ellenségei ezért mindent meg fognak tenni, hogy a hároméves tervet meghiúsítsák és ehhez természetesen igénybe akarják venni a nemzetközi reakció segítségét is. Tapasztaltuk ezt február, március folyamán, amikor az összeesküvők támogatására amerikai és angol jegyzékek láttak napvilágot (Le vele! Zaj.) Ezeknek a jegyzékeknek a politikai jelentősége abban állott, hogy bátorították az összeesküvőket, azokat, akik a demokratikus új Magyarország helyébe a régi reakciós, népellenes rendszert akarták visszahozni.
Ebből a szempontból helyes és célravezető volt a baloldal pártjainak, a Magyar Kommunista Pártnak, a szociáldemokrata testvérpártnak és a Nemzeti Parasztpártnak az a félreérthetetlen magatartása, amely elítélte és elutasította ezeket a jegyzékeket. Annál súlyosabban esik latba, hogy a Kisgazdapárt ebben a kérdésben nem tudott, illetve nem akart nyíltan állást foglalni. (Pfuj! Fütyülés.) Mi ismételten kértük, hogy az angol és amerikai jegyzékkel kapcsolatban a Kisgazdapárt mondja meg nyíltan és minden kétséget kizárón, hogy ezeket a jegyzékeket az összeesküvők bátorításának tekintik. Legnagyobb sajnálatunkra, ilyen nyilatkozatot nem tudtunk kapni, ami azt mutatja, hogy a Kisgazdapárt illetékes körei ebben a kérdésben nem akarnak félreérthetetlenül színt vallani. Ez az állásfoglalás, illetve az állásfoglalásnak ez a hiánya kétségkívül nem használ a magyar demokráciának. Ezt, azt hiszem, nem kell bővebben magyarázni.
Hasonló kétértelmű magatartást tanúsít a Kisgazdapárt a szabad vallásoktatás kérdésében is. A szabad vallásoktatás úgy, ahogy az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban és a többi nyugati demokratikus államban megvan, a demokráciának lényeges alkotó eleme és mint ilyent, a Kommunista Párt természetesen helyesli és támogatja. (Taps.) Mi ennek ellenére ezt a kérdést az elmúlt két esztendő alatt nem vetettük fel azért, mert ismertük a magyar nép többségének vallásos érzését és tudtuk, hogy e kérdés felvetésének egyik módja az lenne, hogy előzetesen alapos és hosszas felvilágosító munkával megnyugtassuk a hívőket, hogy itt nincs szó vallásellenes lépésről. Ezt mi nem tettük, mert az volt a véleményünk, hogy a magyar nép mindenki által elismert sikerei ellenére még mindig száz sebből vérzik és kerülni kell az olyan kérdések feltevését, amelyek újabb nyugtalanságot, vagy a viszály magvát hintenék el. A kérdés megoldásának másik módja az lett volna, hogy az egyház vezetőivel való előzetes megegyezés alapján rendezzük. A márciusi pártközi értekezlet folyamán a Kisgazdapárt vezetői közölték velünk, hogy az egyház vezetői rendezni óhajtják viszonyukat a demokráciához. Ehhez a rendezéshez tartozott volna egyoldalról az, hogy a demokrácia intézményesen biztosítsa az egyháznak azokat a jelentős gazdasági juttatásokat, amelyeket eddig is folyósított, másrészt, rendezni a szabad vallásoktatással kapcsolatos kérdéseket.
Mi ezt a közlést tudomásul vettük és hozzájárultunk, annál is inkább, mert a Kisgazdapárt politikai bizottságában két katolikus pap is helyet foglal (zaj) és nem volt okunk feltételezni, hogy nem tárgyalták le előzőleg az illetékesekkel megfelelően ezt a kérdést. Azon a március 11-i pártközi értekezleten, ahol Nagy Ferenc miniszterelnök közölte velünk, hogy a program végrehajtása elé az egyház nem fog semmiféle akadályt gördíteni, Balogh István főtitkár, aki katolikus pap is, még a következőket mondotta: „A fakultatív hittanítást azért hoztuk mi anélkül, hogy sürgettek volna bennünket, hogy az ódiumát magunkra vállaljuk.”
Annál nagyobb volt meglepetésünk, amikor kiderült, hogy az egyház vezetőinek jelentékeny része ellenezte a Kisgazdapárt által felvetett tervet. Utána lépten-nyomon azt tapasztaltuk, hogy a vidéki agitációban úgy állították be a dolgot, hogy tulajdonképpen a Kommunista Párt vetette fel ezt a kérdést, hogy a Kisgazdapárt csak a kommunisták nyomására tűzte napirendre az egyház és a demokrácia viszonyát. (Nagy zaj.) Mi erre kértük a Kisgazdapárt vezetőit, adjanak egy nyilatkozatot arra vonatkozólag, hogy nem mi, hanem ők voltak a kezdeményezők ebben a kérdésben. Ezt a nyilatkozatot minden sürgetésünk ellenére sem tudtuk megkapni, ami politikailag annyit jelent, hogy a Kisgazdapárt vezetői nem nagyon haragszanak érte, hogy az ő hibájukért a Kommunista Pártot teszik felelőssé. Ezért itt ki kell jelentenem, hogy a Kommunista Párt helyteleníti és elítéli azt a hanyag és felelőtlen módot, amellyel a Kisgazdapárt ezt a fontos kérdést napirendre tűzte. A mi véleményünk szerint az egyház viszonyát a demokráciához feltétlenül rendezni kell, mégpedig minél előbb és lehetőleg az egyház vezetőivel való tárgyalás és megegyezés alapján.
Ugyanakkor, amikor ezt kijelentjük, megállapítjuk, hogy e kérdés körül a reakció aljas és szemforgató támadást indított a demokrácia és benne a Magyar Kommunista Párt ellen, amit a legerélyesebben visszautasítunk.
Mi nagyon örülünk minden olyan demokratikus megnyilvánulásnak, amit a Kisgazdapárt részéről tapasztalunk, de az elmúlt két esztendő és különösen az összeesküvés tanulságai arra kényszerítenek bennünket, hogy nyíltan és őszintén rámutassunk minden olyan körülményre, amely sejtetni engedi, hogy a kisgazda szavak és kisgazda tettek között nincs meg teljesen az összhang. Ez különösen nekünk, magyar kommunistáknak kötelességünk, akikről a Kisgazdapárt főtitkára éppen a napokban állította fel azt a hasonlatot, hogy mi vagyunk a motor, mely az újjáépítést hajtja, a Kisgazdapárt pedig a fék szerepét tölti be. (Nagy zaj.) Meg kell vallanom, hogy ez a munkamegosztás, bár rendkívül megtisztelő Pártunk számára, de egyben rendkívül terhes is. És bizony nem haragudnánk érte, hogyha az a párt, mely a szavazatok 57 százalékát kapta, amelynek soraiból került ki a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a nemzetgyűlés elnöke, a Nemzeti Bank elnöke, a Pénzintézeti Központ elnöke, a miniszterek fele — ha ez a párt … (közbekiáltások, nagy zaj) Az elvtársak közbekiáltanak: „és az összeesküvők túlnyomó többsége!” (derültség) — ha ez a párt az újjáépítésnél engedne a fék szerepéből és átmenne, legalább részben, a motor szerepére. Az újjáépítés tudvalevőleg a dolgozó nép életszínvonalának emelését célozza: több élelmet, több cipőt, több ruhát, több kultúrát akar adni a munkásnak, parasztnak, értelmiségnek. (Erre nem kell fék! Nem kell fék!) Ezen a téren éppen eleget fékeznek bennünket a tárgyi nehézségek: a háború rombolása, a nyugatra hurcolt gépek, két esztendő szárazsága, rossz termése és hasonlók. Az az érzésem, hogy nincs szüksége az újjáépítésnek arra, hogy ezek mellé a fékek mellé még odaálljon teljes súlyával a Kisgazdapárt és Balogh István főtitkár. (Derültség.)
Szólnom kell még befejezésül a nemzetközi viszonyokról is. A magyar béke ratifikálása, úgylátszik, a legközelebbi hetekben mégis meg fog történni, ez azt jelenti, hogy hazánk 3—4 hónapon belül nagyban és egészében visszakapja önállóságát és függetlenségét. A béke azt is jelenti, hogy megoldásához közeledik az annyi keserűséget okozó hadifogoly-kérdés. Hozzám szinte naponta jönnek kisebb-nagyobb asszonyküldöttségek és kérik, hogy a Kommunista Párt vesse latba minden befolyását, hogy hadifoglyaink minél hamarabb hazaérkezzenek. Tegnap is volt nálunk a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének vagy 100 tagú küldöttsége és egy kisgazdaképviselőkből álló delegáció is. A demokratikus nők egy levelet hoztak Sztálin generalisszimusznak (éljen Sztálin!), a szovjet nép nagy vezetőjének, amelyben kérik, hogy a hadifoglyokat a békekötés feltételeitől függetlenül engedjék haza. Én ezt a levelet átvettem és rajta leszek, hogy a kérés teljesüljön is. (Éljenzés, taps.) Talán nem leszek rossz próféta, ha kijelentem, hogy karácsonyra a hadifogoly-kérdés, legalább is ami a Szovjetuniót illeti, lezárul. Mindenesetre én a magam részéről támogatom a Demokratikus Nőknek ezt a kérését. (Éljen a szovjet-magyar barátság! Éljen Sztálin!)
A világhelyzetet változatlanul a demokratikus és imperialista erők ellentéte jellemzi. Egyik oldalon ott áll a Szovjetunió (taps), melynek oroszlánrésze van abban, hogy a világ megszabadult a német fasiszta barbárságtól. A Szovjetunió külpolitikai vonala egyszerű és világos. Mindenütt támogatja a demokratikus népi erőket, az országok önállóságát és függetlenségét, mindenféle imperialista törekvésekkel szemben. Ezzel szemben az amerikaiak vonala az, hogy mindenütt támogatják a reakciós, népellenes erőket. (Zaj.) Ezt tapasztaltuk nálunk az összeesküvőkkel kapcsolatos jegyzékeknél is. Az angol munkáspárt többsége, mint ezt ugyancsak a jegyzékkel kapcsolatban sajnálatosan tapasztaltuk, ugyancsak az amerikaiak járszalagjára került. Ennek a politikának az angol munkáspárton belül egyre növekvő ellenzéke van, de a hivatalos munkáspárti vezetés erről még nem akar tudomást szerezni. A legutóbbi napok eseményei Franciaországban ugyancsak ezzel függnek össze. Az amerikaiak Franciaországban is megkísérlik a reakciós erők támogatását és a demokrácia legfontosabb oszlopának, a Kommunista Pártnak háttérbe szorítását.
Bizonyos, hogy nálunk is mindent megtettek a reakció hívei, hogy aláássák a demokráciát és annak legfőbb tartóoszlopát, a munkásegységet. Ezért mindazoknak, akik tisztában vannak azzal, hogy a magyar nép fejlődése a munkásegységen áll vagy bukik, ma fokozottabban résen kell lenniök. A május elsejei felvonulások a fővárosban és vidéken azt mutatták, hogy a hároméves terv fontosságának felismerése mellett a munkásegység az, ami a magyar dolgozóban fokozatosan mind mélyebb gyökeret ver. (Munkásegység!) Ezek a felvonulások azt mutatták, hogy a munkásság mellett a dolgozó parasztság is egyre nagyobb számban ismeri fel a munkás-paraszt szövetség döntő jelentőségét. (Taps. Munkás-paraszt szövetség!) Míg a munkásegység és a munkás-paraszt szövetség erős és fejlődő, addig a magyar demokrácia jövője és virágzása biztosítva van.
Amire most a magyar demokráciának szüksége van, az a rend, nyugalom, béke. Rendre, nyugalomra és békére van szükség, hogy a magyar dolgozók végrehajthassák a nemzetet újjáépítő hároméves tervüket. Rendre, nyugalomra és békére van szükség, hogy megvalósíthassuk azokat a terveket, melyek több élelmet, több ruhát, több cipőt, több kultúrát adnak a városi és falusi dolgozó népnek. Nyugalomra és rendre van szükség azért, hogy megvalósíthassuk a hároméves terv elengedhetetlen előfeltételeit, azt, hogy végre a gazdagok fizessenek és hogy a terhek, amelyek eddig szinte kizárólag a dolgozók vállát nyomták, végre a jómódúakra, a gazdagokra háruljanak és az infláció alatt dúsan keresők vállaira rakjuk át. A régi úri rend híveinek nem kell ez a teremtő rend, nyugalom és béke, nekik rendetlenség, nyugtalanság, összeesküvés kell, mely gátolja megerősödésünket és boldogulásunkat. Én kérem az angyalföldi dolgozókat és rajtuk keresztül Nagy-Budapest és az egész ország munkásnépét, hogy támogassanak bennünket, magyar kommunistákat ebben a küzdelemben, velünk vállvetve segítsenek kivédeni a reakció minden áskálódását és támadását, megvalósítani a hároméves tervet és vele lerakni az erős, szabad, virágzó, független Magyarország megingathatatlan alapjait. (Tomboló taps. A tömeg Rákosi elvtársat élteti.)
(1947 május 9-én az angyalföldi Láng-gyárban tartott nagygyűlésen elmondott beszéd.)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!