Már fejre állt volna Döbrögisztán EU-pénzek nélkül?
A címben feltett erősen provokatív kérdésre a rövid válasz természetesen az, hogy nem, a bővebb szakmai válasz pedig az, hogy csak azért nem, mert egészen más gazdaságpolitikai döntéssorozatot kellett volna végrehajtania az országnak az elmúlt 15 évben EU-pénzek nélkül. A sok-sok állami és magánberuházás mellett például nem lett volna elég pénz a devizahitelek forintosítására sem, hiszen utóbbi lépéssel a jegybanki tartalékok már negatív tartományba buktak volna és könnyen lehet, hogy az „IMF” kiebrudalása sem (2010-ben) történt volna meg. A teljesség igénye nélkül most csak néhány ábrát villantunk fel, ami azt érzékelteti: mennyi mindent köszönhet az ország az elmúlt években az EU-pénzek beözönlésének.
A 2004-es uniós csatlakozásunktól idén június végéig mintegy 42 milliárd eurónyi nettó EU-transzfer érkezett Magyarországra a jegybank fizetési mérleg adatai szerint, ami a pénzek hatását is tartalmazó kumulált magyar GDP-nek kb. 2,9%-át teszi ki. Ha viszont az idei becsült éves GDP-hez viszonyítunk, immár 33% körüli arányt kapunk és ez is érzékelteti, hogy tényleg rengeteg pénzről van szó.
Az Európai Bizottság költségvetési adatbázisa alapján, a bruttó nemzeti jövedelemhez (GNI) képest egyébként az elmúlt években már lassult a Magyarországra történő uniós pénzbeáramlás, részben azért, mert a 2007-2013-as ciklus forráslehívási hajrája, a 2015-ben kialakult csúcs, után az új ciklus indítása lassan haladt, illetve az utóbbi egy évben az elszámolási viták is hátráltatták a forráslehívásunkat.
Egyébként ha a pénzek domináns részét kitevő felzárkóztatási (strukturális és kohéziós alapbeli) támogatásokat nézzük, a többi régiós ország irányába is jócskán lassult a pénzek beáramlása az utóbbi években.
Éppen három éve, az „Áldott légy, EU-támogatás” című cikkünkben világítottunk rá arra az akkor még kevésbé közismert tényre, hogy a beömlő EU-támogatások jegybanki devizatartalékot duzzasztó hatása tette lehetővé például
- a devizahitelek forintosítását, ami 2015-2016 során mintegy 10 milliárd euróval apasztotta a tartalékokat, és
- annak az állami stratégiának a megvalósítását, hogy az állam a lejáró devizaadósságainak törlesztéséhez nem bocsát ki (érdemben) új devizakötvényeket, hanem a bevont forint forrásait az MNB devizatartalékai terhére váltja be (ez a stratégia 2015 óta durván 6 milliárd euróval apasztotta a devizatartalékokat).
Ez a két lépés az ország külső pénzügyi sérülékenységét jelentősen enyhítette és elvezetett az ország felminősítéséhez is az elmúlt években.
Az „Áldott légy, EU-támogatás” című cikkünkhöz készítettünk egy olyan ábrát is, amely azt a szigorúan elméleti, a valóságban be nem futható pályát mutatta be, hogy ha nem érkeztek volna be EU-támogatások 2004 óta, akkor hogyan alakultak volna Magyarország nemzetközi tartalékai (leegyszerűsítve a devizatartalékai). Most ezt az ábrát kíváncsiságból lefrissítettük és az alábbi ábrát kaptuk. Amint látjuk: már közel 20 milliárd eurós mínuszban járnának a tartalékaink, ami nyilván lehetetlen, hiszen amikorra a tartalékok szintje a piac által nem tolerált szintre esett volna, jött volna egy kiadós válság.
Nyilván ha a szükséges devizaforrások egy részét a nyílt devizapiacon kellett volna megszerezni, akkor a forintra nehezedő leértékelési nyomást is csak magasabb kamatokkal lehetett volna ellensúlyozni. Vagyis a jegybanki kamatpolitika sem lehetett volna ennyire laza az elmúlt években.
Azt, hogy már a devizahitelek forintosítását megelőző években egészen másfajta döntések sorozatát kellett volna megtenni, az alábbi ábra még inkább mutatja. A devizatartalékok és az EU-források nélküli tartalékok idősorai mellé (vastag vonalak) három, a nemzetközi szakirodalomban gyakran tárgyalt tartalékmegfelelési mutatót is rátettünk az OTP Bank elemzői segítségével. Amint a fekete vonal alapján láthatjuk: a hangsúlyozottan elméleti, utólagos megközelítés szerint valószínűleg még a felvettnél is nagyobb EU/IMF hitelcsomagra szorult volna az ország, és az azt követő években sem engedhetett volna meg magának érdemi tartalék-apasztó intézkedéseket. Az ábra egyébként arra az idén nyáron már megírt helyzetre is rámutat, hogy az EU-pénzek lassabb érkezésével az aktuális tartalékunk már csak mutatók által minimálisan sugallt tartalékszint körül hullámzik.
Az OTP minap kiadott elemzése egyébként az EU-támogatások további lényeges makrogazdasági hatásaira is rávilágított, így például arra, hogy az elmúlt években (és a következő években) végrehajtott kormányzati beruházások tekintélyes hányadát EU-pénz finanszírozta. Amint látható: a válság utáni években az uniós pénzek aránya akár 40-50%-ig felugrott, majd az új ciklus indulásakor visszaesett, de a következő években újra 25-30%-ig visszaemelkedhet.
Mindez összhangban van azzal a 2007-2013-as ciklusra adott európai bizottsági kimutatással, hogy Magyarországon volt a legmagasabb (57%-os) a kormányzati beruházásokon belül az EU-pénzek aránya, azaz erősen rá volt szorulva az állam ezekre a pénzekre (illetve ha már voltak ilyen pénzek, akkor előszeretettel csatornázta magához ezeket az állam, hogy a beruházásokat inkább ezekből, mint magyar adófizetői pénzekből finanszírozza).
Az állami beruházások volumenének nagyjából dupláját teszik ki egy-egy évben a magánszektor beruházásai, és ezeken belül az EU-pénzek aránya tartósan csak néhány százalékot jelent, azaz a magánszektor sokkal kevésbé függ(ött) az EU-pénzekből. Igaz ennek a szektornak sem jelent sok jót a 2020 után várható további jelentős uniós forráscsökkenés: az OTP – összhangban a Portfolio kalkulációival – 30% feletti esést vár a strukturális és beruházási alapok kapcsán a 2020 utáni ciklusban a mostanihoz képest, ami a gazdasági növekedési kilátásokra negatívan hat.
Végül arra is érdemes kitérni, hogy az EU-pénzek az egyes években mekkorát lendíthettek a magyar gazdaságon. Amint az alábbi ábrán látszik: a reálgazdasági hatás, a forrásbeáramlás, ezekben az években kifejezetten nagy, de a GDP-növekedést az egyes évekbeli reálgazdasági hatás változása (különbsége) mozgatja. Így ezekben az években még 1-3% közötti élénkítő hatást fejt ki, de amint ezek felhasználása lassul 2020-2021-ben, a GDP-növekedés üteme 4% felettről 2% közelébe, azaz intenzíven lassulhat.
(portfolio)
Bal-Rad komm: A cikk címe nyilvánvalóan történelmietlen. A magyarázat pedig inkább csak a szakmai közönség számára érthető!
A balrad.ru IS FÖLTESZI A TÖRTÉNELMIETLEN KÉRDÉST: MI LETT VOLNA, HA A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGOT NEM GYIKOLJÁK LE, NEM RABOLJÁK SZÉT?!
Válasz A MI KÉRDÉSÜNKRE NINCS! – NEM IS LEHET!
A fenti cikkből kitűnik, hogy a MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGÉRT JÁRÓ JÚDÁSPÉNZ NÉLKÜL – ELSŐSORBAN A HORDAJELESSÉGEK – már régen a felejtőben lennének. A magyarok élőhelye pedig állandó lövöldözésektől lenne hangos. Ezt az Unió is fölfogta a kezdetek kezdetén, és vet valamit a gyarmatra, aminek úgy negyedét visszafizetjük, ötödét ellopják, a maradékból meg kilátók, üveghíd épül, meg gyorsvasút, meg főterek stb.
GAZDASÁG NEM!
Ezzel párhuzamosan pedig hízik a végtelnségig a külső államadósság! Ami eleve minimum kétszer akkora, mint az eddig ide visszaosztott júdáspénz összege, és közel hatszorosa a rendszerváltáskori brutto külső államadósságunknak.
https://www.nationaldebtclocks.org/debtclock/hungary
Bár a balrad.ru kérdése: „Mi lett volna ha a Magyar Népköztársaság tovább él és fejlődik a mai napig?” – MEGVÁLASZOLHATATLAN(nak tűnik), azért érdemes LEGALÁBB ELTŰNŐDNI egy lehetséges válaszon.
A balrad.ru szerint HA… – akkor most a fejünk sem fájna! ÉLNÉNK A SAJÁT ORSZÁGUNKBAN, A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN!
Lehet nem minden gond nélkül, DE A SAJÁTUNKBAN!
A balrad.ru fölteszi a kérdést olvasóinak:
„A rendszerváltás nélkül jobb lenne, vagy rosszabb?”
LEHET SZAVAZNI!
