A FIR megemlékezik a kínai felszabadító harc győzelmének 80. évfordulójáról.

(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)

Tisztelt Értekezlet! Kedves Elvtársak!

A termelőszövetkezeti csoportok és gépállomások dolgozóinak ez az első országos tanácskozása, amely lényegében beszámoló jellegű. Az elvtársak sorban elmondják az elért eredményeket és rámutatnak a hibákra. Ezek a beszámolók azt igazolják, hogy a földműves termelőszövetkezeti mozgalom Magyarországon letette a vizsgát, megállta a helyét és mély gyökereket eresztett. A felszólalók zöme azzal kezdte, hogy rámutatott arra a rengeteg nehézségre, amelyet az első időben le kellett küzdeniök. Elmondták, hogy milyen bizonytalanul, tétovázva és kétkedve léptek erre az útra, a szövetkezés útjára. És kivétel nélkül azzal fejezték be: az elmúlt esztendő eredményei minden téren meggyőzték őket arról, hogy helyes útra léptek, hogy ez az egyetlen út, amely kivezeti őket a régi nyomorúságból. Azt is egymásután aláhúzták a felszólalók, hogy szó sem lehet róla, hogy visszaforduljanak a megkezdett útról. Az előttem felszólalt Nagy Józsefné mondotta, hogy csak iszonyodva tud visszatekinteni arra az állapotra, amelyben élt, mielőtt a termelőcsoportba belépett volna. Egy másik elvtársunk azt mondotta, hogy semmi pénzért nem térne vissza a régi egyéni termelési módhoz. És ez a meggyőződés e tanácskozáson a legkülönbözőbb formában kapott hangot.

Egyszóval ez a tanácskozás azt mutatja: a termelőcsoportok tagjai meggyőződtek róla, hogy helyes volt az út, amelyre Pártunk vezette őket, mint ahogy helyes volt az az út, amelyre előttünk felszabadítónk, a nagy Szovjetunió parasztsága rálépett.

A termelőszövetkezeti csoportok eredménye annál figyelemreméltóbb, mert az elmúlt esztendő termése csak közepes volt, sőt kukoricából és szálastakarmányból a közepesnél is gyengébb. Ennek ellenére a termelőszövetkezetek egy esztendő alatt be tudták bizonyítani nemcsak életképességüket, hanem fölényüket is. Ma már az ország minden harmadik községében van termelőszövetkezet és a kétkedők most már az elért eredmények alapján saját szemükkel győződhetnek meg a szövetkezeti termelés fölényéről. A szövetkezetbe tömörült parasztság pedig — mint ahogy az itt elhangzott beszámolók mutatják — már nemcsak az eredmények gazdasági részét látja, hanem fellobog benne a kezdeményezőnek, az úttörőnek büszke öntudata, az a tudat, hogy utat mutat a többiek számára.

Mindnyájan, akik e tanácskozáson résztveszünk, érezzük, hogy a dolgozó parasztság is az ipari munkásság után kezd rátérni a szocializmus építésének útjára. Ezzel a falun is feltárulnak azok az új erőforrások, amelyek az iparban, különösen az utolsó fél esztendőben a szocializmus építését annyira meggyorsították.

A szocializmus az iparban felszabadította a munkásság teremtő erőit. Amióta a munka a gyárban nem tőkés kizsákmányolás, nem kényszerű robot, hanem becsület és dicsőség dolga, amióta a munkás tudja, hogy övé az ország, magának dolgozik: olyan teljesítményeket szül, amilyenekre a régi tőkés világban egyáltalán gondolni sem lehetett. Az élmunkások, a munkásújítók lendülete magával ragadta a haladó értelmiséget is és együttes munkájuk teremtette meg azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket éppen Sztálin elvtársunk születésnapja alkalmából és azóta is látunk.

A szocializmus építése a falun, kétségkívül hasonló jelenségeket szül. A szövetkezetekben dolgozó parasztot most hatja át először az a tudat, hogy végre fedél alá jutott, hogy biztonságban dolgozhat, hogy számára végre lezárult az a régi világ, amikor sorsa állandó bizonytalanság, örökös rettegés volt. Megszűnt az a szörnyű idő, amelynek jelszava: aki bírja, marja.

A termelőszövetkezeti csoportokban — mint ahogy a felszólalók sorban rámutattak — a szó szoros értelmében kivirult, új életre kelt a régi, elnyomott parasztság. A szövetkezeti tag érzi, hogy minden oldalról segítő kezek támogatják, minden oldalról a hóna alá nyúlnak. Segítik társai, segíti az állam, segíti mindenekelőtt nagy Pártunk és mind e segítség mögött ott áll a hatalmas Szovjetunió támogatása.

Ebben a légkörben a parasztság teremtő erői is felszabadulnak. Két vagy három éve mindenki csak magával törődött, az volt az elve: kaparj kurta, neked is lesz. A termelőcsoportban dolgozó parasztságnak a beállítottsága egészen más. Kiszélesedik előtte a látóhatár és ugyanúgy, mint az ipari munkás, felismeri a saját sorsa és az ország építése közt az összefüggést és a kölcsönhatást. Új emberré alakul. Megtanulja a termelésben a nagyvonalúságot. Ahogy az ipari munkás most a gépe mellett töri a fejét, hogy lehet észszerűbben, jobban, gyorsabban többet termelni, ugyanúgy a legtöbb termelőcsoportban a szocialista paraszt is azon gondolkozik, hogyan javíthatja a termelést, hogyan emelheti a mennyiséget és a minőséget, új növényekkel, új termelési módokkal kísérletezik.

Az Elvtársak hallották Deák Mátyás elvtársunknak, a szentesi termelőcsoport tagjának beszámolóját, aki elmondotta, hogy hogyan kísérleteztek a napraforgó tányérjával, hogyan jöttek rá e kísérletek folyamán, hogy a napraforgó tányérja, vagy a lenmag gubója megőrölve nagyszerű tehéntáplálék. Hogyan kísérletezték ki az egyes teheneknél ezt az új takarmányt és hogy kísérletüknek eredményeként megduplázódott a tejhozam. Bolgár Sándor elvtárs az eleki termelőcsoportból elmondotta, hogy nemcsak 18 hold gyapotot vetnek, hanem kikísérletezik a gyapot védőnövényét is, amely megvédi az északi szelektől. Azt is elmondotta, hogy az eddigi 12 féle növény helyett az idén 30 félét akarnak termelni, egy részét kísérletképpen.

Hasonló újítás és kísérlet folyik száz meg száz más termelőcsoportban is, párhuzamosan azokkal az újításokkal és kísérletekkel, amelyeket a szocializmust építő munkásság a gyárakban folytat.

A termelőcsoportok tagjai nemcsak a közvetlen egyéni hasznukat tartják szem előtt, hanem egyre inkább utat tör náluk az a felismerés, hogy az egyéni gazdagodás legbiztosabb útja a szövetkezeti vagyon növelése. Losonczi elvtárs beszámolt arról, hogy a barcsi Vörös Csillag termelőcsoportnak milyen jó tapasztalatai voltak a szövetkezeti vagyon növelésével. Kónyi József elvtárs elmondotta, hogy termelőszövetkezeti csoportjának tagjai (inkább rongyosan járnak, de százezer forintot a szövetkezet közös vagyonának növekedésére fordítottak, mert megértették, hogy ez a befektetés nemsokára nagyon gyümölcsöző lesz számukra.

Összefoglalva: ennek a tanácskozásnak jelentősége abban áll, hogy az egész ország előtt ismerteti a termelőszövetkezetek sikereit. Semmi kétség, hogy előbb vagy utóbb az egész magyar dolgozó parasztság meggyőződik ennek a termelési módnak helyességéről és követni fogja az úttörők, az első 40—50 ezer paraszt-család példáját.

Az eredmények mellett, természetesen hibák is akadtak. Legtöbb helyen az elszámolás körül volt a hiba, mert a termelőszövetkezetekben eleinte nem a munkaegységet, hanem a munkanapot vették alapul és ennek az volt a következménye, hogy aki többet dolgozott, az nem keresett többet. Amikor ezt a kérdést az iparban tárgyaltuk, azt mondottuk, a gépnek is vannak művészei. Most hozzátesszük, nemcsak a gépnek, a földnek is vannak művészei, akik ugyanabból a darabból sokkal többet tudnak elővarázsolni, mint mások. A mi termésátlagaink még rendkívül alacsonyak és minden eszközzel serkenteni kell a többtermelést. A Szovjetunióban százszámra vannak olyan cukorrépatermelők, akik hektáronkint 500 mázsát termelnek, ami holdankint 290 mázsát jelent, vagy olyan kukoricatermelők, akik egy holdon több mint 130 mázsa kukoricát aratnak. Ilyen eredményeket mi is el tudunk érni, ha az egyéni teljesítményt, mint az iparban, a termelőszövetkezetekben is megfelelően támogatjuk.

A másik hibánk, hogy a termelőcsoportokba még nem vontuk be eléggé a nőket. Ennek a tanácskozásnak az összetétele is mutatja ezt, mert hisz kevés benne a nő. Pedig minden hozzászóló, aki ezt a kérdést felvetette, mint Losonczi elvtárs, aki a barcsiak példáját hozta fel, vagy Varga elvtárs, aki a reményi termelőszövetkezet tapasztalatairól beszélt — aláhúzta, hogy a nők bevonása a termelőszövetkezetbe, nagyszerű eredményekkel járt. Ugyanezt mutatja a Szovjetunió és a népi demokráciák tapasztalata is.

Ha arra gondolunk, hogy az ötéves terv végrehajtásához félmillió új munkásra van szükség, előre kell látnunk, hogy nemcsak az iparban, hanem a termelőcsoportokban is hamarosan hiány lesz munkásokban. Ezt a hiányt elsősorban a nők bevonásával fogjuk pótolni. Mi már az alkotmányba beiktattuk a nők egyenjogúságát, de a gyakorlat azt mutatja, hogy még hiba van a végrehajtás körül. Külön szólok a jelenlévő nőkhöz, hogy ne engedjenek jogaikból és küzdjék ki a termelőcsoportokban is azt a helyet, amely joggal kijár nekik. Örömmel látjuk, hogy a nők napról-napra újabb munkaterületre nyomulnak be. A napokban olvastam, hogy munkába állt az első női mozdonyvezető jelölt. Nos, gondoltam, megint egy erődítmény, amelyet a nők a férfiakkal szemben megostromolnak. Előre el lehet mondani, minél több lesz a nő a termelőcsoportokban, minél nagyobb lesz a szerepük, annál erőteljesebbek lesznek e csoportok és velük együtt erősödik a demokrácia.

Az ifjúságnak sincs még megfelelő szerepe a termelőcsoportokban. Ezen is gyorsan változtatni kell. Az elvtársaink a saját érdekükben cselekszenek, ha a falu szocialista építésében a lehető legnagyobb teret juttatják az ifjúságnak.

A termelőcsoportok sikerei annyira átütőek, hogy az ott dolgozó elvtársak már teljesen nyeregben érzik magukat és emiatt lebecsülik az ellenséget és az előttük álló nehézségeket. A sikerek kétségkívül nagyok, de amit elértünk, az még csak a kezdet kezdete. Előre meg lehet mondani, ha elbízzuk magunkat, ha pihenni akarunk az eddigi babérainkon, akkor az ellenség újra összeszedi magát és a torkunknak ugrik.

Sok szó esett itt a kulákszabotázsról. Egyik-másik elvtárs helyesen mutatott rá, hogy a kulák furfangosan és alattomban igyekszik a termelőcsoport munkáját aláásni vagy hátráltatni, de a legélesebb nyílt harctól: például a gyújtogatástól sem riad vissza.

Az ellenség keze a falun legtöbbször a kulákok útján érvényesül. Ezek a kulákok és kupecek be tudnak jutni az állatokat felvásárló nemzeti vállalatokba, előnyben részesítik a vásárlásnál a kulákot, a legkülönbözőbb módon zaklatják a dolgozó parasztot. A magtermesztésnél mindent megtesznek, hogy rossz hírbe hozzák a szerződéses magtermelést; a kulákok terjesztik a nyugtalanító álhíreket, ők ássák alá a termelőcsoportokat és mint legutóbb, a Szeged-alsótanyai példa mutatja, a nyílt gyilkosságoktól sem riadnak vissza.

Ezért bármily nagyok is a sikereink és bármennyire kézzelfogható is az eredmény, ne bízzuk el magunkat, ne ernyedjünk el, hanem fejlesszük tovább a szövetkezeteket. Az első esztendő mindenki számára bebizonyította, hogy a szövetkezeti termelés fölényben van az egyéni, kisüzemi termelés fölött, hogy a szövetkezet terméseredményei minden téren magasabbak. Minél jobbak lesznek a jövőben a szövetkezeti eredmények, annál kevesebb lesz az ellenállás, a kételkedők annál jobban fognak csatlakozni hozzá. A termelőszövetkezet működését még hosszú ideig árgusszemekkel fogják nézni a kívülállók és igyekeznek a kákán is csomót keresni. Elég egy hold kukoricaföld, amelyet a szövetkezet nem kapált meg elég jól és emiatt felveri a gaz, hogy a kulákok az egész megyében hírét vigyék. Egy szövetkezeti elnök, aki hűtlenül kezeli a szövetkezet javait és mellékesen a saját zsebére is dolgozik, egy egész járásban rossz hírbe hozza a szövetkezés gondolatát. Minden egyes szövetkezeti tagunk tekintse magát a jobb jövő előőrsének, úttörőjének, aki az egész magyar dolgozó parasztság számára mutatja a példát és a jobb jövőt.

Ne sajnáljuk a jó termelőszövetkezeti tagok iskoláztatását, mert busásan megtérül az a fáradság és kiadás, amelyet az iskolákra költünk. Már most meg lehet állapítani, hogy egy-két esztendőn belül a termelőszövetkezetek fejlődésének egyik gátlója a jó vezető hiánya lehet. Mint már szóvátette az eleki szövetkezet képviselője, az ő területük már elérte az 1200 holdat és el is határozták, hogy nem mennek az 1500 hold fölé, mert nincs biztosítva a jó vezetés. Ilyen kérdés hamarosan másutt is fel fog vetődni, mert hiszen már vannak olyan községeink, ahol a földterület zöme már a termelőszövetkezet kezében van. Ne sajnálják tehát az iskoláztatást és a káderek kinevelésére fordított áldozatot.

Ezen a tanácskozáson jelen vannak a gépállomások dolgozóinak képviselői is. Ők is, mint a termelőcsoportok, sorozatos sikerekről számolnak be. A falu dolgozó népe, munkájuk nyomán, egyre jobban megérti, hogy a gép alaposabban és eredményesebben készíti elő a földet, mint a nem gépi munka. A gépállomásokon is megvannak azok a hibák, amelyeket a termelőcsoportoknál megállapítottunk. Náluk is kevés a nő. A statisztika azt mutatja, hogy a gépállomások dolgozóinak csak 5 százaléka a nő, ami persze édeskevés. Ezen annál is inkább gyorsan változtatni kell, mert a nők, akár mint traktorvezetők, akár mint a gépállomások egyéb munkásai, a tapasztalat szerint nagyszerűen megállják a helyüket.

Hozzátehetem, hogy ez a Szovjetunióban is így van. A gépállomásokon valamivel több az ifjúmunkás, mint a termelőcsoportokban, de azért még mindig nincs meg az a szerepük, amely nekik kijár. Több nőt és több ifjúmunkást kell a gépállomásokba bevonni. A gépállomásoknak még fokozottabban kell vigyázniok a munka minőségére. Az egyik megyében, ahol el volt terjedve, hogy a gépállomások rosszul szántanak, megvizsgáltuk az esetet. Kiderült, hogy az egész hír egyetlen hold rossz szántáson alapult, de a kulákoknak sikerült az egész megyében a hírt elterjeszteniük.

Rendkívül biztató jelenség a szövetkezeteknél, hogy igyekeznek minél hamarabb a saját lábukra állni és minél kevesebbet igénybevenni az állami támogatást. Az egyik felszólaló azt mondta: nem akarunk örökké a kormányra támaszkodni. A kormány természetesen szívesen támogatja a termelőszövetkezeti csoportokat, de helyes az a gondolat, hogy az a csoport lesz az erős, amely elsősorban a saját erejére akar támaszkodni. Mi örömmel láttuk az ősszel, amikor az elszámolásokra került a sor a termelőcsoportokban, hogy első dolguk volt a lehető legnagyobb mértékben visszafizetni az államnak azokat a kölcsönöket, amelyeket kaptak. Ez azt mutatja, hogy ezen a téren is helyes útra léptek.

Mit hoz a jövő? Nem szükséges külön aláhúzni, hogy mi teljes erővel a jövőben is támogatni fogjuk ezt az egészséges és fejlődő mozgalmat. Támogatni fogjuk minden módon, elsősorban gépekkel. Az Elvtársak tudják, hogy tavaly decemberben már 330 traktort gyártottunk és az ötéves terv utolsó esztendejében 6600 traktort kívánunk a falu szocialista építésének rendelkezésére bocsátani.

Hogy tapasztalatainkat öregbíthessük, az idén újra megkérjük a szovjet kormányt: engedjen tanulmányútra egy új parasztdelegációt, amely legalább 200 dolgozó parasztból álljon, hogy a szovjet szocialista földművelés legújabb vívmányaival közvetlenül is megismerkedhessünk.

Az idén meg fogjuk kezdeni a szomszéd népi demokráciákba való látogatást, mert ott is rengeteget lehet tanulni. Nagy gondot fogunk fordítani a tapasztalatcserére bent az országban is. Egyszóval, az Elvtársak legyenek meggyőződve, hogy teljes erővel tovább támogatjuk a szövetkezeti mozgalmat. Az első esztendő eredményei napnál világosabban bebizonyították, hogy jó utat mutatott Pártunk, amikor a dolgozó parasztságnak a szövetkezeti termelést ajánlotta. Ezt nemcsak a szegényparasztság ismeri fel, hanem egyre inkább felismeri a középparasztság is és ennek a felismerésnek a hatása alatt egyre növekvő számban lép be a termelőszövetkezetekbe. Semmi kétség, ha jól dolgozunk, ha nem bízzuk el magunkat, ha babérainkon nem pihenünk meg, akkor fokozatosan, saját meggyőződésétől vezettetve, saját tapasztalatai alapján, az egész dolgozó parasztság erre az útra tér.

(Beszéd a termelőcsoportok és gépállomások küldötteinek 1950 január 25-i országos tanácskozásán.)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)

„Napjaink Leninje”, „a legnagyobb és legjelentékenyebb kortársunk”, írta róla másfél évtizeddel ezelőtt Barbusse, a nagy francia író. S az esztendők, amelyek azóta elfolytak, csak emelték alakját és nagyságát. Ma, amikor hetvenedik születésnapját ünnepeljük, nemcsak a hatalmas Szovjetunió népei fordulnak felé forró szeretettel, nemcsak a demokráciát és szocializmust építő felszabadult népek százmilliói küldik neki lelkes üdvözletüket és jókívánságaikat, hanem velük ünnepel és örvend szerte a világon az emberi haladás és béke minden híve, minden harcosa. Soha, amióta az emberiség történetét írják, nem élt és működött a felszabadult népeknek olyan vezetője, kinek hatása és befolyása szélesebb, mélyebb és maradandóbb lett volna, akit annyi százmilliók lelkes szeretete, megbecsülése övezett volna, mint a világ dolgozóinak vezérét és tanítóját, Sztálint. Ő ma világszerte minden kommunista, szocialista, következetes demokrata mintaképe s mint negyedszázada Lenint, most őt tekinti vezetőjének és útmutatójának.

Sztálin, aki Leninnek életében jobbkeze volt s akivel vállvetve építette a nagy Bolsevik Pártot, együtt vívta ki az Októberi Szocialista Forradalom világraszóló győzelmét, szerényen azt szokta mondani: „Én csak tanítványa vagyok Leninnek s célom, hogy méltó tanítványa legyek.”* Sztálin Leninről. Szikra 1950. (A marxizmus-leninizmus kis könyvtára 36. sz.) 38. old.* S hogy milyen legyen a tanítvány, hogy milyenek a követelmények az újtípusú, a lenini típusú vezetőkkel szemben, azt is megmondotta: „Legyenek éppolyan világosak és határozottak, félelmet nem ismerők a harcban, szabadok a pániknak még az árnyékától is, könyörtelenek a nép ellenségeivel szemben, bölcsek és óvatosak bonyolult politikai kérdések eldöntésében, ahol mindent felölelő tájékozottságra van szükség, éppolyan igazságszeretők és népet szeretők, mint amilyen Lenin volt.”* Ugyanott, 46. old.*

„Lenin arra tanított bennünket, hogy csak azok a vezetők lehetnek igazi bolsevik vezetők, akik nemcsak tanítani tudják a munkásokat és parasztokat, hanem maguk is tudnak tanulni tőlük.”** Sztálin. A leninizmus kérdései. Id. kiad. 598. old.*

A lenini típusú vezető rendelkezzen rendkívüli meggyőző erővel, érveljen egyszerűen, világosan, röviden, mindenki számára érthetően. Ne siránkozzon a vereségnél és ne bízza el magát, ha győz. Mérlegelje józanul az ellenség erőit, hogy pártját esetleges meglepetésekkel szemben biztosítani tudja. Higgyen a dolgozó tömegek teremtő erejében, legyen birtokában annak a zseniális éleslátásnak, mely képessé teszi, hogy a közelgő események belső értelmét gyorsan felfogja és kitalálja. Elvi kérdésekben ne tűrjön megalkuvást: „Az elvhű politika az egyetlen helyes politika.”

Számunkra, Sztálin szerény tanítványai és munkatársai számára világos, hogy az újtípusú, lenini vezető meghatározása azonos mindazzal, ami Sztálin működését jellemzi: ő ennek a mintaképnek kimagasló, egyedülálló megtestesítője. A burzsoázia úgynevezett nagy embereinél lépten-nyomon tapasztalható, hogy vizet prédikálnak és bort isznak, hogy más náluk a szó és más a tett. Hogy Sztálin mennyire valóra váltja a lenini követelményeket, arra nézve álljon itt legközelebbi munkatársainak néhány megállapítása.

„Minden csodálatraméltó e nagy emberen: — írja Poszkrjobüsev elvtárs — mély, megalkuvásokat nem ismerő elvi szilárdsága az olyan legfontosabb és legnehezebb kérdések megoldásánál, amelyekkel szemben sok jelentékeny fő tanácstalanul állt; gondolkodásának csodálatos világossága és szigorú következetessége, az a felülmúlhatatlan képesség, mely minden kérdésben az alapvetőt, a legfontosabbat, az újat, a döntőt ragadja meg, azt, amitől minden egyéb függ; óriási, enciklopédikus tudása, melyet teremtő és alakító munkával szakadatlanul kiegészít … az a sokszor beigazolódott képessége, amellyel egyedül ő rendelkezik, hogy a történelemben előre látja az eljövendőt; az az acélos akarat, mely az egyszer kitűzött cél felé vivő úton mindennemű akadályt szétzúz; a bolsevista szenvedély a harcban; az abszolút rettenthetetlenség az egyéni veszéllyel és a történelem rideg, végzetes fordulataival szemben …”

„Mint Lenin — írja Mikoján elvtárs — testesíti meg ő a legmélyebb emberi szeretetet és az önzetlen harcot az ember teljes felszabadításáért és boldogságáért. Sztálintól idegen minden lágyszívűség és türelem a nép ellenségeivel szemben. Sztálin óvatos és körültekintő, ha dönteni kell. Sztálin bátor, merész és kérlelhetetlen, miután a kérdés eldőlt és cselekedni kell. Ha a cél ki van tűzve és a harc e célért megkezdődött, akkor nem ismeri az erők és a figyelem elterelését, szétszórását, mielőtt a főcélt el nem érte, a győzelmet nem biztosította. Sztálin logikája szilárd. Kérlelhetetlen következetességgel adódik egyik tétel a másikból, egyik indokolja a másikat …

A bolsevizmus sok győzelemhez vezető útján ideiglenes vereségeken megy keresztül. Ilyen pillanatokban Sztálin egyéni tulajdonságai — az emberé csakúgy, mint a forradalmáré — csodálatba ejtik környezetét. Félelmet nem ismerő és bátor, rendületlen, hidegvérű és körültekintő, nem tűr maga körül ingadozókat, akadékoskodókat, siránkozókat. A győzelem után is megőrzi nyugalmát, a heveskedőket visszatartja, nem nyugszik a babérokon. A kivívott győzelmet új győzelem ugródeszkájává teszi.”

Íme, ezek a tulajdonságok állították Sztálin elvtársat a nagy Bolsevik Párt, a hatalmas Szovjetunió, az egész világot átfogó, imperialistaellenes békefront élére. Sztálin elvtárs 50 éves születésnapja alkalmával azt válaszolta az üdvözlőknek: „Jókívánságaikat és üdvözleteiket a munkásosztály nagy Pártjának javára írom, mely engem saját képére és hasonlatosságára szült és nevelt.”

Sztálin a maga tiszteletreméltó szerénységével csak a nevelő Pártról beszélt. De mi azt is tudjuk, hogyan nevelte a Pártot; mindannyian ismerjük és értékeljük azt a felmérhetetlen befolyást, amelyet Sztálin a nagy Bolsevik Párt kialakítására és tökéletesítésére gyakorolt. Marx mondotta, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet a forradalmak és népháborúk olyan évtizedekre nyúló korszaka, melynek folyamán az emberek megváltoztatják a viszonyokat és közben ők maguk is megváltoznak. Lenin mellett Sztálin a legnagyobb korszakot változtató és korszakalkotó férfi, akit a történelem ismer. Aki tisztában van azzal a szereppel, melyet Sztálin a világot átalakító erők: a Bolsevik Párt, a Szovjetunió, a Kommunista Internacionále, a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának létrejötte és működése terén játszott, annak számára ez világos.

Kirov, a nagy forradalmár, mikor másfél évtizeddel ezelőtt „a hatalmas győzelmek gigászi szervezőjéről”, Sztálin elvtársról szólt, már elmondotta:

„Az utóbbi évek alatt, azóta, hogy Lenin nélkül dolgozunk, nem ismerünk munkánkban egyetlenegy olyan fordulatot, politikánkban egyetlenegy olyan, valamennyire is nagyszabású kezdeményezést, jelszót, irányt, melynek szervezője ne Sztálin elvtárs volna, hanem valaki más. Minden főbb munkánk — ezt tudnia kell a Pártnak — Sztálin elvtárs útmutatásai szerint, az ő kezdeményezésére és vezetése alatt folyik. A nemzetközi politika kérdései az ő útmutatásai szerint döntetnek el és nemcsak ezek a nagy kérdések, de még a harmadrendűeknek, sőt tizedrendűeknek látszó kérdések is mind érdeklik őt, ha országunk munkásait, parasztjait és valamennyi dolgozóját érintik … Mindaz, ami munkánk jelen stádiumában a szocializmus építését irányítja, tőle származik.”

A harmadrendűnek, sőt tizedrendűnek látszó kérdésekről szokta mondani Sztálin elvtárs: „Ne hanyagoljátok el az apróságokat: kicsiből lesz a nagy.” Sztálin elvtársnak megvan az a hatodik érzéke, mellyel felfogja a szinte észrevétlen változásokat: meghallja a fű növését s a csírázó magból előre látja, hová veti majd árnyékát a terebélyes fa. Nem egy kijelentése szinte jóslásnak tűnhetne fel, ha nem tudnók, hogy a jövőbelátás mögött ott áll a marxizmus-leninizmus egész tudományos fegyvertára. 1927 őszén, amikor az egész reakciós, imperialista világ ujjongva hirdette a kínai forradalom „végleges” vereségét, mondotta Sztálin a prófétai szavakat: „Csak a vakok és kishitűek kételkedhetnek abban, hogy a kínai munkások és parasztok új forradalmi fellendülés felé haladnak.” Ma a kínai forradalom győzelme ténnyé vált s vele megkondult a halálharang az egész imperialista gyarmati rendszer felett. 1928-ban mondotta Sztálin a leghaladottabb kapitalista országokról: „A szocializmus végső győzelmének kivívására ezeket az országokat műszaki és gazdasági tekintetben is utól kell érnünk és el kell hagynunk. Vagy elérjük ezt, vagy szétzúznak bennünket.”* Beszéd a SzK(b)P Központi Bizottságának 1928 november 19-i teljes ülésén. Lásd Sztálin Művei 11. köt. 248. old. (oroszul).* Az ötéves tervek minden akadály leküzdése után történt megvalósításának volt köszönhető, hogy jó másfél évtizeddel később, a döntő összecsapás után nem a Szovjetunió, hanem a fasizmus maradt szétzúzva a porondon.

Az az éleslátás, mellyel Sztálin meglátja a kicsiben a nagyot, a csirában az egész fejlődést, párosul a szervezésnek azzal a művészetével, a gyakorlat és az elmélet olyan egybeforrásával, mely Lenint is jellemezte. Lenint korán ragadta el a halál, akkor, amikor a forradalom győzelme után kezdte megjelölni a szocializmus építésének célkitűzéseit. A munka neheze, a megvalósítás Sztálinra hárult.

Marx hangoztatta, hogy nem elég ismerni a célt, ismerni kell a hozzávezető utat is. Nos, Sztálin az egész vonalon megoldotta ezt a feladatot: kimunkálta a szocializmushoz vezető út minden szakaszát. Mindenekelőtt megvédte az áruló trockistákkal szemben a lenini teremtő, forradalmi gondolatot, s az ellenük folytatott kérlelhetetlen harc közepette valóra váltotta azt a lenini elméletet, hogy lehet egy országban is felépíteni a szocializmust. Sztálini ötéves tervekkel, az új szocialista munkamódszerekkel, a Sztahanov-mozgalommal, a munkaversennyel az elmaradt mezőgazdasági országból hatalmas ipari országgá változtatta a Szovjetuniót. Lenin gondolatát a falusi szövetkezetekről a mezőgazdaság kollektivizálásával váltotta valóra és ezzel mutatta meg a szocializmus építésének módját a falun. A sztálini alkotmány a példája annak, hogyan épül fel a szocialista társadalom állama. E munkái közben rendszerbe öntötte a proletárfelszabadító harcok sztratégiáját és taktikáját, tisztázta a forradalmi proletárpártok problémáit, a nemzetiségi kérdést és minden téren folytatta s az új helyzetre alkalmazva továbbfejlesztette, elmélyítette Lenin elméletét és gyakorlatát, egész hatalmas művét. Ő mutatott rá, hogy a népi demokrácia a szocializmus építésének új útja s az ő segítségével s útmutatása alapján tisztáztuk a népi demokráciák elvi kérdéseit.

Sztálin írásai, elsősorban a „Leninizmus kérdései” és a „Bolsevik Párt története” ma már az egész haladó emberiség tankönyvei. Ezeknek a tömör, világos írásoknak minden szava lemért, átgondolt s a célba talál, mint a mesterlövész golyója. Nem véletlen, hogy a szó szoros értelmében százmilliók szellemi kenyerévé váltak s belőlük tanul és okul szerte a világon minden kommunista, a szocializmus minden építője.

Külön fejezetet képez az a munka, melyet Sztálin elvtárs a Szovjet Hadsereg megteremtése körül végzett. Ebben is Lenin hű harcostársának, a lenini mű nagy folytatójának és tökéletesítőjének mutatkozott. Katonai zsenialitása már az Októberi Forradalmat követő imperialista intervenció és polgárháború idején megmutatkozott: Caricin védelme 1919-ben már azokat az oroszlánkörmöket mutatta, melyek 1942-ben Sztálingrád alatt halálos sebet ejtettek a német fasiszta fenevadon. De Sztálin, a hadvezér, főleg a második világháborúban bizonyította be mindenki számára a marxista-leninista hadvezetés fölényét. Ebben a háborúban nemcsak a jobb Szovjet Hadsereg győzte le az imperialista hadsereget, a szovjet állam a fasiszta államot, a szocialista ipar a kapitalista ipart, a kollektív mezőgazdaság az egyénit, de legyőzte a verhetetlennek hirdetett német tábornokokat a fölényes sztálini haditudomány, az a marxista-leninista szellemű hadvezetés is, melyet Sztálin testesített meg. Ez a hadvezetés a háború ismert szabályain túl számításba vette s alkalmazni tudta a dolgozó néptömegek osztályharcát, szabadságvágyát, a szocializmus egész fegyvertárát.

Az a győzelem és harc, mellyel a hatalmas szovjet nép Sztálin vezetésével először feltartóztatta s utána szétzúzta a fasiszta barbárságot, új lapot jelentett az emberiség történetében. Amikor a szovjet haderő megállította, majd visszafordította és szétszórta a fasiszták szennyes áradatát, önfeláldozó harcával az egész európai civilizációt mentette meg és ezzel a tettével az egész haladó emberiség élére lendült. Kitörölhetetlenül ott él az egész világ emlékezetében az a feszült várakozás, amikor visszafojtott lélekzettel fordult minden tekintet Sztálingrád felé s a felszabadulás, a megkönnyebbülésnek az a boldog érzése, amelyet a fasiszta hordák megsemmisítése kiváltott.

És most, öt évvel a győzelem után, amikor az emberiséget új veszély fenyegeti, az imperialista reakció világuralmi törekvése és ezzel kapcsolatban az új, harmadik világháború, megint az erős, bölcs Sztálin vezette Szovjetunió a gát, melyen megtörnek a háborús uszítás szennyes hullámai. Az amerikai tőkések vezette imperialista front átvette a német és japán fasizmus egyesített célkitűzéseit s most ő az, aki maga alá szeretné gyűrni az egész világot. Csakhogy az erőviszonyok a fasizmus szétzúzásával és azóta gyökeresen megváltoztak és napról-napra változnak a Szovjetunió vezette békefront javára. Malenkov elvtárs joggal mutatott rá, hogy az első világháború azzal végződött, hogy a föld egyhatodán megalakult a Szovjetunió. A második világháború után már 800 millió ember építi a szocializmust. S ha az imperialisták egy harmadikat robbantanának ki, úgy ez a kapitalizmus végét jelentené az egész világon.

Elmélyült és kiszélesedett a békét védő, imperialista-ellenes világfront, melynek élén, akárcsak a fasiszta barbárság elpusztításáért és a civilizáció megmentéséért vívott élet-halálharcban, újra Sztálin jár. Újra ő a teremtő béke, a jobb jövő jelképe, az ő alakja köré fonódik újra az imperialista kardcsörtetők által zaklatott, fenyegetett dolgozók százmillióinak reménye és szeretete. „Sztálin a békénk!” Ezzel a jelszóval sorakozik fel mögéje most, hetvenedik születésnapja alkalmával lelkesen, büszkén és harcosan az egész haladó emberiség.

S mögéje sorakozik fel a magyar dolgozó nép, mely annyi szenvedés után újra visszatért a békéjüket és szabadságukat védő nemzetek nagy családjába, oda, ahova történelmének legfényesebb lapjai utalták. Évszázadok óta először építhetjük szabadon és függetlenül a magyar hazát, építhetjük a dolgozó nép, a munkás, a paraszt, haladó értelmiség érdekében és boldogulására. A hálás magyar nemzet soha nem felejti el, hogy szörnyű elesettségében, a fasiszta barbárok kiverése után a Szovjetunió és a nagy Sztálin segítő keze állította talpra. Nagylelkűen és nagyvonalúan borított fátylat arra a múltra, amelyben mindig gondosan megkülönböztette a Horthy-rendszert és a magyar népet. A nyugati imperialisták, akik a háború alatt inkább biztatták, mint támadták Horthyékat, most nem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem, hogy felhánytorgassák velünk szemben Horthyék bűneit, hogy ártsanak a dolgozó nép országának, hogy csorbítsák önállóságunkat, beleavatkozzanak belső ügyeinkbe. Ha most végre függetlenül élünk, szabad hazánkban nyugodtan és sikerrel építhetjük a jobb jövőt, ezt nemcsak annak köszönhetjük, hogy mindig bizton számíthattunk a nehézségek leküzdésében Sztálin megértő segítségére, hanem annak is, hogy védett bennünket, védte békénket a hatalmas Szovjetunió pajzsa.

A magyar dolgozó nép tudja ezt és hálás érte. A Tito-banda árulóinak és provokátorainak leleplezése ezekben a hónapokban mutatta meg, hogy hazánk újra az imperialista háborús gyújtogatok véres kalandjainak színhelyévé vált volna, ha meg nem véd bennünket a Szovjetunió izmos karja. A magyar dolgozó nép tudja és hálás érte, hogy a vezetője és sokat hányatott hajójának biztoskezű kormánya, a Magyar Dolgozók Pártja, Sztálin nyomdokait követi, hogy a magyar kommunisták Sztálin tanítványai és hogy sikereik úgy nőnek, ahogy elsajátítják és alkalmazni tudják a sztálini tanításokat.

S a magyar nép Sztálinban nemcsak a kőszáli sast látja, de a dolgozók mély, egészséges ösztönével megérezte és meglátta a kőszáli sas, a korszakot formáló vezérférfiú alakja mögött a melegszívű, hús és vér embert. Megérezte és szívébe zárta az ezer gonddal küzdő dolgozók megértő barátját, az elnyomott nők felszabadítóját, az ifjúság előtt a jövő kapuját szélesre táró, mindannyiunkhoz emberileg is közelálló „Sztálin apánkat”.

Azok az ajándékok, melyeket Sztálin elvtárs születésnapjára küldtünk, s amelyek lelkes és szeretetteljes elkészítésében versenyzett a nemzet minden rétege, munkás és paraszt, mérnök és művész, férfi és nő, ifjú és öreg, csak sejtetik a hálás magyar nép érzelmeit. De hogy mit jelent a dolgozó népünk számára Sztálin neve, azt minden szónál ékesebben bizonyítja a sztálini munkafelajánlás.

Hosszú hónapok óta törtük magunkat, hogy a szocialista munkaverseny nálunk is gyökeret verjen és nem tudtunk átütő sikert elérni. De amikor azzal a kéréssel fordultunk a dolgozókhoz, hogy a szeretett Sztálin hetvenedik születésnapját munkafelajánlással ünnepeljék, egyszerre megtört a jég. Mint víz a gátszakadásnál, úgy árad a teremtő munka hulláma s mintegy varázsütésre megjelentek a magyar Sztahanovok, a Pozsonyiak, Muszkák és a többiek. Csak most, a sztálini felajánlással vált nálunk is a „becsület és a dicsőség ügyévé” a munka. S most vált valóra nálunk a kantáta szava: „Sztálin nevével épül a világ!”

A magyar dolgozó nép egy emberként sorakozik fel most az ünneplő százmilliók hatalmas táborában. S a földkerekség minden részéből felharsogó jókívánságok között ott zúg a magyar nép hangja is: Éljen és virágozzon mindnyájunk békéjének szilárd bástyája, a hatalmas Szovjetunió! Éljen soká teremtőerejének teljében a haladó emberiség vezére, a szocializmus nagy alkotója, a bölcs, az erős, a szeretett Sztálin!

(Megjelent a „Szabad Nép” 1949 december 21-i számában.)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!