Itt vannak a számok, amik mutatják, hogyan fullad ki a vajda egyik legfontosabb terve
A Budapesti Demográfiai Csúcs, amelyet a magyar kormány 2015 óta kétévente rendez meg, fontos ügy Orbán Viktor számára. A rendezvényen olyan világpolitikai vezetőket látott már vendégül, mint Mike Pence, az Egyesült Államok volt alelnöke és Giorgia Meloni, Olaszország miniszterelnöke. Orbán maga is rendszeresen felszólal a konferencián, ahol gyakran beszél kormányának egyik fő céljáról: hogy több magyar éljen Magyarországon.
„Azért vagyunk itt, mert […] alakítani akarjuk a demográfiai folyamatokat” – mondta a 2021-es csúcstalálkozón.
A Direkt36 átfogó adatelemzése szerint ugyanakkor Orbán Viktor kudarcot vallott eddig ennek a célnak az elérésében. Valójában Magyarország magyar állampolgárságú lakossága folyamatosan csökken.
A népességcsökkenés sok fejlett ország számára problémát jelent, számos gazdasági és társadalmi következménnyel jár, például munkaerőhiánnyal és csökkenő adóbevételekkel. Bár sok esetben a csökkenő születési arányok okozzák elsődlegesen a népességfogyást, Magyarország problémája ennél összetettebb: a rekordalacsony születési arányok mellett az országból történő kivándorlás is növekszik.
A Direkt36 által készített, az európai statisztikai hivatal, az Eurostat adataira alapozott elemzés szerint 2014 és 2024 között közel 142 ezer fővel nőtt azoknak a magyar állampolgároknak a száma, akik más uniós tagországokban élnek. Ez 60 százalékos növekedés ebben a tízéves időszakban.
Az elemzésünkből az is kiderül, hogy a kivándorlás jelentős mértékben hozzájárult a magyarországi népességcsökkenéshez. Az adatok szerint ugyanis a Magyarországról más európai uniós országokba kivándorló magyarok a 2014 és 2024 közötti népességcsökkenés 37,8 százalékát tették ki.
Kapitány Balázs demográfus szerint még az évi 1 százalékos népességcsökkenés is mérhető károkat okoz a gazdaságnak. Szerinte a magyar vidéken, például Békés megyében, máris érezhetők a kivándorlás hatásai. „Ha egy 60 ezer fős tervezett népességű városnak csak 20 ezer lakosa van, egy idő után fenntarthatatlanná válik” – mondta Kapitány.
A Békés megyéből származó Balogh Bence jelenleg egy hollandiai biotechnológiai vállalat beszerzési osztályán dolgozik, és szerinte az ország elhagyásának oka egyértelmű: az EU más országaiban dolgozó emberek „sokkal többet keresnek, egészen más élményekkel gazdagodnak, és sokkal több lehetőségük van”.
A Direkt36 által megkérdezettek más okokat is megemlítettek az ország elhagyására.
A 21 éves, Győrből származó Rehó Eszter társadalomtudományokat, politikatudományokat és nemzetközi kapcsolatokat tanul a francia Sciences Po egyetemen. Ő azt mondta, hogy nem tér vissza Magyarországra, amíg a jelenlegi kormány hatalmon van.
Magyarország számára az általános népességcsökkenés mellett egy másik kockázatot jelent, hogy az ország elveszíti legtehetségesebb polgárait, ami „agyelszívás” néven ismert probléma. Az Eurostat adatai szerint a külföldön tanuló magyarok száma 2013 és 2022 között jelentősen nőtt.
A magyar kormány nem reagált a Direkt36 által elküldött kérdésekre.
A kivándorlás súlyos tényező
Az elemzésünkben használt adatok a 2014 és 2024 között más EU-országokban lakó magyar állampolgárok számát mutatják. Ezeket az adatokat az országok maguk jelentik be, ami azt jelenti, hogy a statisztikában van némi hibahatár. Emellett ezekben az adatokban nem szerepelnek azok a magyarok, akik úgy költöztek külföldre, hogy megtartották magyar lakcímüket, és nem regisztrálták lakóhelyként az új országukat.
Ezenkívül ez az elemzés nem tartalmazza Lengyelországot, Liechtensteint, Litvániát, Svájcot, Görögországot és Írországot, mert ezekből az országokból nincs megbízható adat a vizsgált időszakról. Hasonló okokból nem szerepel az elemzésben az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok sem, pedig ezek jelentős bevándorlási célpontoknak számítanak. Mindez azt jelenti, hogy a magyar kivándorlás hatása valószínűleg még jelentősebb a magyar népesség csökkenésére, mint ami az Eurostat-adatokból kiderül.
Erre utalnak azok a részleges információk, amelyek az Egyesült Királyságból származnak. A brit hatóságok ugyanis Direkt36 kérésére a legfrissebb népszámlálások alapján megadták a magyar állampolgárokra vonatkozó adataikat. E szerint például Angliában a magyar népesség 2011 és 2021 között 47 167-ről 63 984-re nőtt. Tehát a brexit és a Covid-járvány ellenére is 35,6 százalékos növekedés történt az ott élő magyar állampolgárok számában.
Az EU-s országokba viszonylag egyszerű a kivándorlás a magyarok számára. Magyarország az EU és a schengeni övezet tagja, ami azt jelenti, hogy a magyaroknak nem kell semmilyen vízumot igényelniük ahhoz, hogy ezekbe az országokba költözzenek és ott dolgozzanak. Különösen Ausztriában, Németországban és Hollandiában nőtt jelentősen a magyar állampolgárok száma az elmúlt tíz évben.
Németországban 2014 és 2024 között 41,4 százalékkal nőtt az ott élő magyarok száma, közel 55 000 új magyar állampolgárral. Ausztriában ugyanebben az időszakban 131,8 százalékos növekedés volt tapasztalható, 61 000 új magyar állampolgárral, míg Hollandiában 119,3 százalékos növekedés volt, több mint 12 000 új állampolgárral.
A magyar kormány, talán felismerve a magyar kivándorlás súlyosságát, 2015-ben létrehozta a „Gyere haza, fiatal!” kezdeményezést, amelynek célja az volt, hogy a külföldön élő magyarokat visszacsábítsa hazájukba. A HVG korábbi beszámolója szerint ugyanakkor a kezdeményezést 2016-ban megszüntették, mivel 100 millió forint elköltése után is csak 105 fiatalt sikerült hazahozni.
Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet vezető kutatója a Direkt36-nak azt mondta, hogy a kivándorlás egyik fő oka „a jólét és a perspektíva hiánya”. Hozzátette, hogy a kivándorlási tendenciák jelentősen lelassulhatnának Magyarországon, ha a politika és a gazdaság hasonló kilátásokat biztosítana a munkavállalóknak és diákoknak, mint más európai országok – azaz kézzelfoghatóbb és azonnali lehetőséget ígérnének az országon belül.
Ezek a grafikonok, amelyek szintén az Eurostat adatain alapulnak, azt mutatják, hogy az Európában élő magyarok korösszetétele fiatalabb, mint a Magyarországon élő magyaroké:
„A fiatal felnőttek elmennek, ami normális, hiszen ők könnyebben vállalnak munkát külföldön” – mondta Kapitány Balázs demográfus. Amíg a hazai munkalehetőségek nem lesznek olyan kielégítők, mint a külföldiek, Magyarországnak számolnia kell azzal, hogy a munkaerőhiány továbbra is fennmarad, mivel a fiatalok továbbra is külföldre költöznek.
Hárs hangsúlyozta, hogy ennek gazdasági következményei is vannak, mivel nő a nyugdíjból élők aránya a dolgozó polgárokhoz képest. A munkaképes korú lakosok számának csökkenése azt jelenti, hogy kevesebben fizetnek adót, míg több idős polgár függ a kormányzati politikától. Ez problémákat okoz a nyugdíjasok számára, növeli az idős korúak elszegényedését, miközben nagyobb terhet ró a munkavállalókra, akiknek több adót kell fizetniük – mondta Hárs.
„A külföldre távozott és ott dolgozók hiánya jelentős és mérhető a hazai munkapiacon. Hazacsábításuk lehetőségei azonban korlátozottak, a tágabb értelemben növekvő és sikeres gazdasági fejlődés a külföldön élők visszatérésének egyik vonzó eszköze lehet”
– írta Hárs legutóbbi kutatásában, amely a Társadalmi Riport című kiadványsorozat legújabb kötetében jelent meg. „Ilyen környezetben fogalmazhatóak csak meg sikeres támogató programok a hazatérők számára” – fogalmazott Hárs.
„Magyarország az, ahová a szívem tartozik”
Azokat, akik már kényelmes életet találtak külföldön, nem könnyű visszacsábítani.
A 34 éves Balogh Bence egy kisvárosban nőtt fel Békés megyében, és jelenleg Maastrichtban, Hollandiában él. Gyerekkorában összetartó közösségben élt: a nagyszülei a közelben laktak, és úgy emlékezik vissza, hogy sok szempontból idilli gyerekkora volt.
Balogh észrevette például, hogy a magyarországi munkavállalók díjazása jelentősen alacsonyabb volt. Ugyanazon a vállalaton belül a Magyarországon dolgozó, ugyanazt a munkát végző emberek kevesebbet kerestek, mint németországi kollégáik.
Balogh ezért úgy döntött, hogy elhagyja az országot. Frankfurtba költözött, és csatlakozott jobban kereső német kollégáihoz. Később Hollandiába költözött, és azóta is ott él. Balogh szerint ott a munkahelyi kultúra jobb, a fizetések és az életminőség is magasabbak, mint Magyarországon.
Balogh felesége is magyar, aki szeretne egyszer visszaköltözni Magyarországra, hogy közelebb legyenek a családtagjaikhoz. Baloghnak is hiányzik a családja és az a szoros közösség, amelyben felnőtt, különösen most, hogy van egy kislánya. Karrierlehetőségei ugyanakkor Hollandiában „hihetetlenek” ahhoz képest, ami itthon várna rá, ezért egyelőre nem tervezi a hazaköltözést.
Hasonló helyzetben érzi magát a 30 éves Szabó Fruzsina is, aki jelenleg Dániában, Koppenhágában él. Baloghhoz hasonlóan ő is szeretettel beszélt herendi gyerekkoráról. „Nagyon idilli volt” – mondta. Ő a budapesti ELTE-n végzett, majd külföldre költözött, hogy geológia szakon mesterdiplomát szerezzen.
Ehhez Dániát választotta, ahol az ingyenes oktatás szerinte messze felülmúlta a Magyarországon elérhető mesterképzéseket. Magyarországon a geológiai oktatást túlságosan elméletinek, a felszerelést pedig elavultnak találta. A dániai programok szerinte átfogóbbak és elismertebbek voltak. Emellett havi 5000 koronás, azaz több mint 269 000 forintos ösztöndíjat kapott.
Szabó már majdnem hat éve él Dániában. Megtanult dánul, és egy tanácsadó cégnél dolgozik hidrogeológusként, építési projektekkel kapcsolatos tanácsadást nyújtva az ügyfeleknek.
Sikerei ellenére hiányzik neki Magyarország, és szeretne visszatérni. Három bátyja közül ketten szintén külföldre költöztek. Az egyedüliként otthon maradt testvérének van egy kislánya, akinek Szabó a keresztanyja. Sajnálja, hogy nem lehet többet jelen az unokahúga életében. Ráadásul szülei is idősödnek, és mivel családjának nagy része külföldön él, szomorú amiatt, hogy ő is távol van tőlük. Magyarország az, „ahová a szívem tartozik” – mondta.
Magyarországra visszatérni azonban nem egyszerű. Szabó jelentkezett magyarországi állásokra, de az állásinterjúkon felajánlott fizetés nem volt elég a budapesti megélhetéshez a jelenlegi életszínvonala megtartása mellett. Így egyelőre marad Dániában, ahol úgy érzi, hogy nem szenved hiányt semmiben.
Elmennek a jó tanulók
A magyar kivándorlás másik lehetséges negatív következménye az úgynevezett agyelszívás, amikor a legtehetségesebb és legképzettebb emberek hagyják el az országot.
Az Eurostat adatai szerint a magyar állampolgárságú, felsőoktatásban tanuló hallgatók száma az EU-ban (Magyarországot kivéve) 2013 és 2022 között 83,5 százalékkal, több mint 6400 főre nőtt. A mesterképzésben részt vevő hallgatók száma 36 százalékkal, több mint 4000-re emelkedett.
Ezek a számok még mindig alacsonyak a Magyarországon tanulók számához képest, de folyamatosan növekednek. Ráadásul a külföldön tanuló PhD-hallgatók száma is jelentős: a magyar kormány adatai szerint 2022-ben közel 800 magyar állampolgár folytatott PhD-tanulmányokat az EU többi országában. Eközben mindössze 2122 ember kezdte meg ilyen típusú kutatásait Magyarországon ugyanabban az évben. Ez jelentős veszteség, és ez az adatbázis még csak nem is veszi figyelembe azokat a magyar hallgatókat, akik az Európai Unión kívül, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban folytatnak ilyen típusú tanulmányokat.
Magyarország számára ez azért nagy veszteség, mert az ország elveszít tehetséges fiatalokat, a külföldön tanulók közül ugyanis nem mindenki fog hazatérni.
Ez a helyzet a 21 éves, Győrből származó Rehó Eszterrel is, aki társadalomtudományokat, politikatudományokat és nemzetközi kapcsolatokat tanul a franciaországi Sciences Pón, amely a QS World University Ranking szerint az európai politikatudományi tanulmányok terén a legrangosabb egyetem.
Rehónak álmodozó tizenévesként az volt az ambíciója, hogy a rászorulók megsegítésével „jobbá tegye a világot”. Eldöntötte azt is, hogy ehhez nemzetközi képzést fog szerezni. Sikerült bejutnia a Sciences Póra, ahol támogatást is kap, így tanulmányait tandíjfizetés nélkül végezheti el. Most, az alapképzés utolsó két szemeszterében Washingtonban tanul, és azt tervezi, hogy visszatér a Sciences Póra, hogy gazdasági jog mesterképzésen vegyen részt.
Rehó hangsúlyozta, hogy a Sciences Pón kritikus gondolkodáson alapuló oktatást kapott. Ezáltal megváltozott a Magyarországról alkotott képe is. Kezdetben nem értette, miért támogatják olyan sokan a kormányt, amelynek tevékenységét ő kritikusan szemlélte. Tanulmányai során ugyanakkor felismerte „a média manipulációját, a propagandát, amelyek hozzájárulnak a jelenlegi kormány megmaradásához”.
Szerinte ez a felismerés talán nem lett volna lehetséges, ha Magyarországon tanult volna, ahol a felsőoktatásban az ő szakmájában inkább a memorizálás kap prioritást. Ezt látja legalábbis azokon a társain, akik magyar egyetemeken folytatnak hasonló tanulmányokat.
Most Rehó ellentmondásos érzésekkel küzd. „Minél több időt töltök külföldön, annál inkább érzem, hogy kötelességem visszaadni a megszerzett tudást” – mondta. Nem biztos azonban abban, hogy tanulmányait Magyarországon vagy máshol tudná-e a legjobban kamatoztatni. Arra a kérdésre, hogy tervez-e visszaköltözni Magyarországra, egyszerűen azt válaszolta: „nem, amíg ez a kormány van hatalmon”. Ha kormányváltás lenne, megfontolná, de „még mindig nem biztos benne”.
Rehó érzéseit más külföldön élő fiatal magyarok is osztják. A 23 éves Házas Anna Budapesten nőtt fel, és nemrég végzett az Amszterdami Egyetemen. Társadalomtudományokat tanult, szakmai gyakorlatát pedig az Európai Parlament budapesti irodájában végezte. Azt tervezi, hogy újra külföldre költözik, hogy mesterképzésen vegyen részt, miután nemrég felvételt nyert a Columbia Egyetem Nemzetközi és Közpolitikai Iskolájába, valamint a Bécsi Diplomáciai Akadémiára.
Képzettsége és tapasztalatai miatt neki is ellentmondásos érzései vannak azzal kapcsolatban, hogy hol képzeli el a jövőjét. Nem biztos ugyanis abban, hogy a tudását képes lenne kamatoztatni a magyar politikai viszonyok között. „Ez egy nagy dilemma most számomra” – fogalmazott Házas.
A személyes ambíciók és a magyarországi politikai helyzet ütközését az idősebb magyarok is érzik. A 45 éves Varga Péter 2000-ben az amerikai Yale Egyetemen vett részt alapképzésben. Diplomája megszerzése után, éppen akkor tért vissza Magyarországra, amikor az ország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz. Ez egy optimista időszak volt Varga szerint, és ő „lelkesen” akart segíteni hazájának. Visszatérése után a fenntarthatóságra és a szociális vállalkozások fejlesztésére összpontosító civil szervezeteknél dolgozott. Emellett mesterdiplomát szerzett a Közép-európai Egyetemen (CEU).
A Fidesz 2010-es hatalomra kerülése után azonban fokozatosan elveszítette a reményt. „A dolgok egyszerűen nem úgy alakultak, ahogyan azt 2004-ben, amikor visszaköltöztem, reméltem. Az ország pontosan az ellenkező irányba haladt, mint amit én szerettem volna” – mondta.
Végül arra jutott, hogy nem tud „olyan országban élni, amely ennyire elfojtja az eltérő véleményeket”. Berlinbe költözött, hogy a Transparency Internationalnél dolgozzon, és azóta is ott él. Jelenleg az Open Government Partnershipnél dolgozik korrupcióellenes projekteken. „Szeretem Magyarországot, szeretem Budapestet, szerintem ez Európa egyik legjobb városa” – mondta, de hozzátette, úgy érzi, hogy jelenleg munkájának nincs helye ebben az országban.
Elszigetelt kutatók
A CEU kiűzése és a magyar felsőoktatás átalakítása miatt Magyarországot kizárták az Erasmus oktatási és a Horizon Europe kutatási programból. Hárs Ágnes szerint ez drámai fejlemény volt, a magyarországi diákok és a kutatások folytatása mellett elkötelezett kutatók és oktatók ugyanis így még elszigeteltebbé váltak, mint korábban.
Melegh Attila szociológus, a Corvinus Egyetem tanára szerint a magyar diákok nehézségekkel néznek szembe. Melegh úgy látja, hogy a magyar akadémiai intézmények kizárása az európai oktatási és kutatási programokból azzal járt, hogy a diákok kisebb kapcsolati hálózatok igénybevételével tudnak külföldre menni.
„Az Erasmus program helyett maradt a Pannónia Program”
– magyarázta Melegh, utalva arra a programra, amelyet a kormány az alapítványi egyetemek Erasmusból való kizárása után hozott létre. A Pannónia Program a Népszava tavaly őszi cikke szerint jelentősen alulmúlta a kormányzati várakozásokat, ugyanis míg 2023-ban az Erasmus+ programban (az Erasmus kibővített programjában) mintegy 10 ezer magyar hallgató vett részt, addig a Pannóniával fél év alatt csupán alig több mint 3 ezer diák utazott külföldre.
Mindezek miatt Melegh szerint feltételezhetjük, hogy a diákok esetenként már az alapképzés esetében is külföldön próbálnak szerencsét. „A magyar akadémiai világ egyre növekvő elszigeteltsége arra késztetheti a diákokat, és a kutatókat, hogy tartósabban maradjanak külföldön” – mondta.
Mindig lesznek olyanok, akik úgy döntenek, hogy elhagyják hazájukat. Motiválja őket, hogy valami újat keressenek, érdekli őket más országok kultúrája, lehetőségei, szemben a magyarországi által kínált lehetőségekkel.
Melegh szerint azonban Magyarország tehet valamit ezeknek a tényezőknek a javítása érdekében. Úgy véli, lehetséges lenne az állami újraelosztás, azaz a beszedett adók elköltésének újragondolása, az oktatási intézmények átgondolt fejlesztése, a szociális ellátás átfogóbbá tétele, a magyar munkaerőpiac további stabilizálása és a kizsákmányoló munkák megszüntetése.
„Alapvetően a munkavállalóknak jól kell érezniük magukat és minőségi bért kell kapniuk már itthon is” – magyarázta. (telex)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…Azért vagyunk itt, mert […] alakítani akarjuk a demográfiai folyamatokat” – mondta a 2021-es csúcstalálkozón…” – a Mi Bölcs és Előrelátó vajdánk!
Hááát… – TESSÉK! „ŐK” ALAKÍTJÁK A DEMOGRÁFIAI FOLYAMATOKAT! AMINT AZ LÁTHATÓ IS: MINDEN AZ „Ő” TERVEIK(?) SZERINT ALAKUL!
Mint ahogyan a MÁSIK NAGY TERV(ÜK) IS, amelynek a SIKERES MEGALÓSULÁSÁT MI vajdánk MEGANNYISZOR RIKOLTOZTA MÁR SZÉJJEL A VILÁGBAN: „Magyarország” (értsd: Döbrögisztán vajdaság!) AZ ITT ÉLŐ ZSIDÓK SZÁMÁRA A LEGBIZTONSÁGOSABB HELY A VILÁGON!”
Egyszóval: EGYÁLTALÁN NEM BIZTOS ÁM A CIKK CÍMÉBEN MEGFOGALMAZOTT ÁLLÍTÁS, MISZERINT: „…Itt vannak a számok, amik mutatják, hogyan fullad ki a vajda egyik legfontosabb terve…”
Abban viszont CSAKIS EGYETÉRTHETÜNK Melegh Attila szociológussal abban, hogy „…azonban Magyarország tehet valamit ezeknek a tényezőknek a javítása érdekében. Úgy véli, lehetséges lenne az állami újraelosztás, azaz a beszedett adók elköltésének újragondolása, az oktatási intézmények átgondolt fejlesztése, a szociális ellátás átfogóbbá tétele, a magyar munkaerőpiac további stabilizálása és a kizsákmányoló munkák megszüntetése…”
(24.hu)
