Erőt egészséget!- ezt kérném feltenni
MIFÉLE HONLAP EZ A “MIROTVOREC”?
Nálunk – talán szerencsére – még nem tudják: miféle honlap ez a “Mirotvorec”
https://youtu.be/M9vraet_34A?
Ám, ami megbocsátható tájékozatlanság egy televíziós műsorvezetőtől, az nem nézhető el egy külügyminiszternek. Még akkor sem, ha csupán pár hónapja nevezték ki a minisztérium élére.
Orbán Anita ezt találta mondani a hírhedt “Mirotvorec” honlapról (0:36-nál)
https://youtube.com/shorts/
(…)
Értem én, hogy erről nem tud semmit. Hiszen 2013 vége, a kijevi Majdan kezdete óta nekünk nem szabad tudnunk arról, hogy mi történik Ukrajnában. De főleg nem szabad tudnunk AZ IGAZSÁGOT UKRAJNÁRÓL
Merthogy az igazság – az “orosz propaganda”. Márpedig az orosz propaganda, egy brüsszeli utasítás értelmében “kockázati tényező az EU és a NATO tagországai nemzetbiztonságának szempontjából”.
Sajnos azonban, úgy tűnik, ez a tilalom nemcsak az újságírásra, de a külügyi jelentőmunkára is vonatkozik. Noha a kommunistákat vádolják nálunk azzal , hogy Rákosi idejében nem volt szabad olyasmiről hazafelé jelenteni, ami netán nem fog tetszeni a legfelsőbb vezetésnek. Ennek vagyok kénytelen betudni, hogy a külügyminiszter asszony eszerint sohasem hallott a “Mirotvorec” nevű ukrán feketelistáról. És mentegeti azt, igyekszik csökkenteni annak jelentőségét. Nyilván ezért kerülték el ukrajnai külképviseleteink figyelmét ezek a – kétségtelenül orosz forrásokból származó – értesülések.
Nos, ha külügyminiszter asszonyunk erről nem tud semmit, akkor majd én felvilágosítom. Annál is inkább, mert jómagam is rajta vagyok “Ukrajna ellenségeinek” ezen a feketelistáján. És nemcsak ezen – egy másikon is. Azon, amelyen Szijjártó Péter is rajta van. Amikor 2018 augusztusában – három hónappal az után, hogy két hetes donyecki látogatásomról hazaértem, rákerültem, előbb a “Mirotvorecre”, majd rögtön egy másikra is. Azon a másik feketelistán Magyarországról akkor heten voltunk rajta.
A “Mirotvorec” nevű honlapról az a legenda járta, hogy azt lelkes amatőrök működtetik, akik így próbálták segíteni AZ UKRÁN BELÜGYMINISZTÉRIUM munkáját.
A “Mirotvorecen” megfordult jó pár híres ember.
Rajta volt Dmitrij Medvegyev – aki, még Oroszország miniszterelnökeként, arra vetemedett, hogy Ukrajna engedélye nélkül ellátogatott arra az immár Oroszországhoz tartozó Krímre, amelynek népe – 60 évi ukrán uralom után, népszavazáson, 96,77 százalékos arányban – szavazott arra, hogy az 1954-ben önkényesen, a szovjet alkotmány és jogszabályok felrúgásával, lakóit meg sem kérdezve, Oroszországtól, Ukrajnához átcsatolt félsziget térjen vissza Oroszországhoz. Miután a 2014 februári kijevi fordulat nyomán az ukrajnai oroszok puszta léte is veszélybe került. (Jelzem: a 2014. március 16-i népszavazáson ARRA IS LEHETETT SZAVAZNI, HOGY A KRÍM MARADJON UKRAJNA RÉSZE. Ezt a szavazáson megjelentek 3,23 százaléka támogatta.
Ennyit “a Krím orosz annektálásáról”.
Nos, a “Mirotvorecre” rákerült Gerhard Schröder korábbi német kancellár. Az ő bűne az volt, hogy a Krímben részt vett egy befektetési tanácskozáson. Őt sem védte meg azonban a hazája. Orbán Anita tehát jellegzetes brüsszelita külügyminiszter
A “Mirotvorecre” rákerült egy ötven fős amerikai újságíró csoport, amely ellátogatott a félszigetre. Emiatt kerekedett is ebből kisebb botrány. Akkor egy időre fel is függesztették a tevékenységét. Egy darabig más néven szerepelt – ám a vihar elültével minden visszatért az eredeti kerékvágásba.
A Mirotvorecre nálunk rákerült maga Orbán Viktor, Szijjártó Péter. Rákerült Azbej Trisztán. Az ő bűne az volt, hogy egy MAGYARORSZÁGI, magyar közönség részvételével megtartott KONFERENCIÁN polgárháborúként merészelte értékelni a kelet-ukrajnai konfliktust. SZEMBEN A HIVATALOS UKRAJNAI NARRATÍVÁVAL, ami szerint (Kelet-) Ukrajnában OROSZ AGRESSZIÓ zajlik, és semmiképpen sem polgárháború. (Ezzel kapcsolatban megkérdezném: ha csakugyan orosz csapatok lettek volna Kelet-Ukrajnában, akkor hogy’ nézhették tétlenül, hogy az ukrán hadsereg, NYOLC ÉVEN KERESZTÜL (2014 májusa és 2022 februárja között) SZABÁLYSZERŰ HÁBORÚT VÍVOTT A DONBASSZ, ETNIKAI OROSZ CIVIL- tehát VÉDTELEN – LAKOSSÁGA ELLEN? Mintha egy puccsal hatalomra került, szélsőségesen nacionalista román kormány, HADSEREGGEL RONTANA AZ AUTONÓMIÁT KÖVETELŐ SZÉKELYFÖLDRE. Bombázva, tüzérséggel, rakétákkal lőve annak településeit, gyilkolva, terrorizálva a civil lakosságot.
Ami az ENSZ becslései szerint mintegy 14 ezer civil áldozatot követelt.
A Majdan 2014 februári győzelme után a “Mirotvorec” nevű honlap létesítését Gennagyij Onyiscsenko, az akkori belügyminiszter tanácsadója vetette föl. Erről a belügyminisztériumról tudni kell, hogy a messze földön hírhedt “Azov” terrorkülönítmény az ukrán belügyminisztérium halálbrigádjaként jött létre.
Onyiscsenko felesége, Irina, egy korábbi ciklusban, az ukrán parlament első elnökhelyettese volt. (Annak a parlamentnek az elnöke, Andrej Parubij, aki az ukrán állam nevében irányította 2014. május 2-án, az ogyesszai szakszervezeti székházban elkövetett rémtettet, mintegy 116 ember borzalmas lemészárlását.
A “Mirotvorec” (“Béketeremtő”) honlap volt hivatva összegyűjteni, regisztrálni “Ukrajna ellenségeit” (bel- és külföldön). Aki rákerült erre és a másik feketelistára (“Poszipaka” /kb, mint nálunk a “Muszkavezető”/ – a Kreml ügynöke” – azzal kapcsolatban a honlap működtetői, mindenekelőtt felhívják a figyelmet “erre az állampolgárra”. És mindjárt “súgnak” is: az ukrán Btk. mely cikkelyei alapján javasolják az illető tevékenységének figyelemmel kísérését, bűnvádi eljárás elindítását ellene, elfogását, és majdani bírósági elítélését. Külföldi állampolgár esetében őt “ki is kell hozni” hazájából.
Ukrán állampolgár esetében, ha rákerül a “Mirotvorecre”, vagy a másik feketelistára, az általában felhívás a likvidálására. Az ő számukra tehát ezek tényleg halállisták.
Már csak ezért sem tartanám a “Mirotvorecet” valamiféle, amatőrök által működtetett marginális, szélsőséges honlapnak. EZEK A FEKETELISTÁK AZ UKRAJNAI ÁLLAMI TERROR ESZKÖZEI.
Ezeket a bűnöket takargatja Orbán Anita.
Írta: Levédia krónikása
Erőt egészséget!
Jött egy ilyen IS! Ezt IS kéretik feltenni balradra
ÁVH, vagy NVVH?
Mottó 1: A puccs az egy kisebb cselszövő, összeesküvő csoportnak az államhatalom, illetve a politikai vezetés megszerzésére irányuló, hirtelen végrehajtott (kalandos) vállalkozása, államcsíny
Valamely társadalmi szervezeten belül, vagy valaki ellen cselszövéssel hirtelen végrehajtott támadás.
Mottó 2. “Bei zhan, bei kun!” (“Készüljetek a háborúra és a szegénységre!”) Mao Ce-tung intelmei a kínai néphez, a 30-as évek végén, a Kínába betört japán agresszorok elleni honvédő háború küszöbén.
(…)
I.
A köznyelv a Tisza kormány által létrehozott Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatalt (NVVH) nemes egyszerűséggel elnevezte ÁVH-nak. Ami ellen, persze, a kormány és annak hívei élénken tiltakoznak.
De vajon joggal-e?
(…)
Van, persze, egyfajta sajátos bája annak, hogy az a kormány, amely éppen most készül újra idegen kezekbe adni az ország gazdaságát (kiváltképpen annak létfontosságú szektorait), az állami vagyon védelmére létrehozott egy, – a hírek szerint drákói szigorral ellenőrző és elszámoltató szervezetet. Az, hogy nyomozhat, lehallgathat, bírói engedély nélkül iratokba betekinthet, embereket előállíthat, és ellenük vádat emelhet. És ehhez a szervezethez politikai jellegű ügyekben feljelentések érkeznek – ez több, mint elgondolkodtató. Megalapozza az újkeletű ÁVH-val kapcsolatos aggodalmakat, félelmeket.
Annak idején az ÁVH ÁLLAMVÉDELMI Hatóság volt. Amely fő feladataként az államellenes szervezkedések, a kémkedés, a diverziós és felforgató tevékenységek, a népgazdaságnak szándékosan – többek között idegen, ellenséges titkosszolgálatok, külső hatalmak megbízásából folytatott – károkozás, ilyen-olyan szabotázsakciók megakadályozásával, és felgöngyölítésével, a bűnösök elítélésével és megbüntetésével foglalkozott. Ha a Fidesz-féle “diktatúrában” lett volna ilyen ÁVH, akkor, nagy valószínűség szerint, a 2026 áprilisi “rendszerváltás” nem történhetett volna meg. Egy ilyen ÁVH idejében lefülelte volna a fennálló alkotmányos rendszer ellen, külföldi támogatással szervezkedő összeesküvőket és hálózatukat.
Egy ilyen ÁVH nem tűrte volna meg a minden alapot nélkülöző, ordibáló demagóg vádaskodást, a tömegek hergelését nyilvános fékevesztett uszítással. Varga Judit igazságügyi miniszter asszony férje sem alapozhatta volna meg látványos karrierjét, amihez az út feleségének, családjának, politikai közösségének, hazájának elárulásán keresztül vezetett. Nem lehetett volna sem “Pedofidesz”, sem “Zsolti-bácsi ügy”, sem a ferde hajlamúak tömeges magamutogató vonulgatása, Brüsszel felügyeletével, aminek során a kormány megdöntésére, egy minket fenyegető, tömeggyilkos rezsim támogatására szóló követelés is elhangzott. Aminek, úgymond, a törvényesen megválasztott Orbán Viktor miniszterelnök az eltávolítandó akadálya. Amit még a tekintélyes “The Times” brit napilap is egyik írásának címében követelt.
Ha lett volna ilyen ÁVH, a kapott megbízatását nem teljesítő, haza- és nemzetárulása miatt posztjáról leváltott vezérkari főnök nem mondhatta volna el hívei körében, hogy “ha oda kerülünk, lesznek telefonszámok”. Mármint a minket katonai támadással fenyegető ukrán hadsereg vezérkari főnökségéhez, annak vezetőjéhez szóló telefonszámok.
Ha Orbán idején is lett volna ÁVH, az bezzeg lekapta volna a tíz körméről Toka tábornokot, és kihallgatta volna: “mit akart azzal mondani , hogy ha oda kerülünk”,(miért, hova kerülünk?), “kihez, pontosan kikhez és mi célból lesznek telefonszámai”.
Toka tábornok MP rendszerváltása nyomán hadügyminiszterré avanzsált. Noha most cáfolja – de ő hazudta azt, hogy 2004 novemberében nem megszűnt az általános hadkötelezettség, hanem azt csak felfüggesztették. És a fiúkat, ha “baj lesz” majd berántják a seregbe. Higgyünk-e neki? Horvátországban már megindult a sorozás. Német fiatalok pedig tüntetnek a sorozás bevezetésének látható előkészületei miatt.
Baj, márpedig, lesz. Évtizedünk vége felé Brüsszel háborúba készül menni Oroszország ellen. Miért? Sokan nem tudjuk, nem értjük, hogy voltaképpen mi a frász bajuk van az oroszokkal. Túl azon, hogy az Unió külügyi főbiztosa már 2021 októberében megmondta: Oroszországot nem a tárgyalóasztaloknál kell legyőzni, hanem a harctereken. Erről utólag elmondhatjuk, e “hadüzenettel” vette kezdetét az az eseménysorozat, ami négy hónappal később elvezetett oda, hogy Oroszország, különleges katonai művelet (SZVO) néven békekikényszerítő műveletet volt kénytelen indítani. Megelőzendő azt a 2022 március első napjaiban készülő ukrán offenzívát, aminek révén a kijevi vezetés katonai úton tervezte megoldani a nyolc éve tartó kelet-ukrajnai konfliktust (miután nyolc hosszú évig az orránál fogva vezették az első pillanattól kezdve békés rendezésre törekvő orosz diplomáciát). Miközben Kijevben egy pillanatra sem titkolták: elérni remélt katonai győzelmük után milyen sors vár a Donbassz etnikai orosz lakosságára. Tömeges megtorlások, terror, etnikai tisztogatások, az orosz lakosság teljes jogfosztása, erőszakos ukránosítás, az orosz lakosság elűzése, hogy a helyükre, Galícia sovány földjeiről, “hithű ukránokat” telepítsenek. Ennek gyakorlását egyébként elkezdték, azt követően, hogy 2014. június 13-án az ukrán hadsereg, rövid utcai harcok után, bevette Mariupol Azov-tengeri kikötővárost.
A Nyugat folyamatos katonai beavatkozása nyomán lett a békekikényszerítő műveletből háború. Mely háborúra Oroszország nem volt felkészülve. Ha eleve agresszív, területhódító szándékaik lettek volna, minden szempontból jól felkészülten vágtak volna bele ebbe az akcióba,
A brüsszeli ruszofób tébolyda, márpedig elhatározta: ha törik, ha szakad, ők háborúzni akarnak. Azóta is nagyon aktívan dolgoznak ennek előkészítésén. Ontják a fegyvereket, számolatlanul öntik a pénzt. A balfácán kinézetű (de nemcsak kinézetű) Merz kancellár most akar revansot venni az előző világháborúban, éppen az oroszoktól elszenvedett megsemmisítő vereségükért.
Anglia és Franciaország kalózkodásra adta a fejét. Járványszerűvé vált, hogy a nyílt tengeren – ahol egyetlen országnak sincs joghatósága – átvizsgálás címén feltartóztatnak orosz olajat szállító tankerhajókat. Ebbe a kalózkodásba drágalátos lengyel barátaink is beszálltak. Egy ilyen alkalommal lengyel őrnaszádok körbevettek, kommandósaik pedig megszálltak egy orosz olajat szállító orosz hajót. A kapitányt és a 18 tagú legénységet megbilincselték. A hajó motorházában robbanó szerkezetet helyeztek el, majd elhagyták a hajót. Ezt követően, tisztes távolságból beindították a robbanószerkezetet. Tűz ütött ki, a hajó elsüllyedt, a 19 megbilincselt magatehetetlen emberrel együtt. Több százezer tonna olaj pedig kifolyt a Balti-tengerbe.
Ebből majdnem háború lett a NATO-tag Lengyelország és Oroszország között.
Oroszország, persze, kemény ultimátummal reagált. Lengyel barátaink azonban készek voltak kakaskodni, bízva a NATO 5. cikkelyében. Washingtonból azonban jött a hidegzuhany: az 5. cikkely nem vonatkozik olyan esetekre, amikor a megtámadott ország maga provokálta ki az ellene intézett támadást. Egyébként is, Amerika nem most – és, főleg, nem ezért akar háborúskodni Oroszországgal. Kiváltképpen pedig: ha most robbantaná ki ezt a háborút, abba saját pénzzel, és saját katonáival kellene beszállnia.
Nagyszerű lengyel barátaink azonban folytatták a sort. Egy alkalommal, lezárva a Kalinyingrádot a Nagy Földdel összekötő Suwalki folyosót, blokád alá vették a várost. Megint az amerikaiaknak kellett lehűteniük a lengyel forró fejeket. Mostanában egyébként is rendszeresek a Kalinyingrádi területet fenyegető kijelentések. Erről tudni kell, hogy bármilyen, a területet érő támadást Moszkva Oroszország elleni támadásnak ítélne meg. Kalinyingrád az egyik olyan pont, aminek kapcsán kitörhet a háború, ha a nyugatiak továbbra sem férnek a bőrükbe.
A másik ilyen háborús gócpont a Baltikum. Gyakorivá lett, hogy ukrán drónok a balti országok légterén átrepülve érik el oroszországi célpontjaikat, az ország északnyugati részén lévő kőolaj-feldolgozó üzemeket. NATO-kötelezettség keretében, sajnos, magyar gépek is részt vesznek a balti légtér “védelmében”.
Mindezt ne feledjük el, amikor teleóbégatják a fülünket az Európa ellen készülő orosz agresszióról. Pedig csak a szokásos: a lépten-nyomon fenyegetett Oroszország védekezik, erősíti biztonságát. Bármely, hasonló helyzetben lévő ország ezt tenné. Ez ellenben, lám csak, a Nyugat szemében Európa ellen készülő orosz támadás.
E téren éppen úgy hazudnak, mint “az Ukrajna elleni orosz agresszióról”. Ami – mondják ők – a Krím orosz annektálásával kezdődött. Ezzel kapcsolatban nem szabad tudnunk arról, hogy a 2014 februári kijevi puccs után fellángolt az Ukrajna etnikai orosz lakosságával szembeni erőszak. Az oroszokat fizikai leszámolással fenyegették. Ami meg is testesült akkor, amikor Kijevből hazafelé tartó krímiek autóbusz konvoját fölfegyverzett ukrán nacionalisták támadták meg. Ezek után Ukrajna oroszainak többé nem volt maradásuk a puszta
életüket is fenyegető Ukrajnában. A 2014. március 16-i krími népszavazáskor 96,77 százalék az Oroszországhoz való visszatérésre szavazott – és csupán 3,23 százalék akarta, hogy a Krím maradjon Ukrajna része (merthogy erre is lehetett szavazni!) Apropó: szokott annexió előtt szavazni az annektálásra kiszemelt terület lakossága?
A 2007 októberében aláírt lisszaboni szerződés 47.2 cikkelye értelmében, ha az Unió egyik tagállamát külső támadás éri, a többiek, minden rendelkezésükre álló eszközzel, kötelesek segítségére lenni ennek az országnak. FIGYELEM! Ez az egyik fő oka annak, hogy Brüsszel számára annyira fontos fölvenni Ukrajnát az Unióba. “Ukrajnát védve”, annak ürügyén akarnak háborúzni az oroszokkal! A dolog sürgős. Ukrajnát mielőbb föl kell venni, hogy 2030-ig legyen idő összecsiszolódni velük.
MP megtette a gazdái számára a legfontosabbat. Hozzájárult ahhoz, hogy Ukrajnával megkezdődhessenek a csatlakozási tárgyalások. Ezt sohase feledjük el neki!
Ezért is mondogatta Orbán Viktor, hogy Ukrajna felvételével behozzuk az EU-ba a háborút. És ha nem leszünk elég aktívak, elég lelkesek, akkor ugyanolyan keményen fognak minket büntetni, mint amiért nem akarunk migránsokat beengedni. Ezt is gondoljuk át, amikor ragaszkodunk ahhoz a téveszméhez, hogy nem szabad kilépni a vesztünkre törő, minket tönkre tevő, pusztulásra ítélő Európai Unióból.
Ezért mindez nem a háborúval való riogatás (és ezért nem Orbán fejében dúl a háború). A háború Manfred Weber fejében dúl, aki katonáinkat uniós karpaszománnyal a zubbonyukon küldené a keleti frontra. Ahol, kiérkezésük után, már csak néhány napig – esetleg csak óráig – maradhatnának életben. Az orosz hadseregnek ugyanis olyan fegyvere is van, amely pillanatok alatt képes végezni egy több száz fős menetoszloppal.
MP-nek azonban kár strapálnia magát: a befagyasztott magyar pénzeket ő sem és úgysem kapja meg. Ezzel “fogják”, tartják őt rövid pórázon – nehogy el találjon bitangolni a brüsszeli nyájból. Így például, amikor be kell majd léptetni Magyarországot az Oroszország elleni háborúba – illetve napirendre kerül az, hogy magyar katonákat kell majd Ukrajnába küldeni.
II.
Számos jel mutat arra, hogy MP & Co. hozzálátott az Oroszország elleni háborúra való felkészüléshez.
Mindenek előtt “megtisztítja a terepet” mindazoktól, akik kerékkötői lennének egy Oroszország elleni háborúnak (és annak, hogy ennek megszervezéséért megkaphassa az őt ezért megillető júdáspénzt). Ehhez kell az előbbiekben említett ÁVH (Államvédelmi Hatóság).
Azt még egy totális diktatúrában is nehezen lehet keresztülvinni, hogy embereket csak úgy sittre vágjanak (lásd még a fenyegetést: bilincs, bilincs, rács, rács). Hogy ezt megtehessék, ahhoz kell valamilyen ügy. Valamilyen ürügy.
A hazaárulással való vád nem biztos, hogy elég lesz. Hogy a posztjáról menesztett Szijjártó Péter vezető állást fogadott el az elektromos autókat gyártó BYD kínai üzemnél, és hogy ez hazaárulás – ez meglehetősen gyengécske érv. Sajátos bája van annak, hogy olyanok vádolnak hazaárulással becsületes, hazájukért dolgozó embereket, akik – a pénzért, a hatalomért – külföldi, Magyarországgal szemben ellenséges erők szolgálatába álltak.
Ezért kell a hazaárulás vádjához hozzácsapni a korrupcióról, a megvesztegetésről szóló rágalmakat.
Hogy rossz, nem helyénvaló példát hozzak fel: Al Caponét is, sok évi erőfeszítés után is csupán adócsalás – egy gazdasági bűncselekmény ügyében – tudták végre vád alá helyezni és elítélni.
A most őrizetbe vett Hankó Balázs elleni vádak között szerepel a bűnszervezetre való utalás. Ebből láthatjuk, egyáltalán nem véletlenül ordítozzák folyamatosan a Fideszt a parlamentben maffiának, Cosa Nostrának. Ezzel hangolva rá a közvéleményt arra, hogy a Fideszt, mint valami bűnszervezetet, netalán be fogják tiltani.
Azért, hogy találjanak valamilyen olyan gazdasági bűncselekményt, ami alapján rács mögé lehet juttatni az előző országvezetést, hozták létre az NVVH-t. Hogy kellően erős, megtorló szervezetté tegyék, ráruháztak az egykori ÁVH jogosultságai közül sokat. Lényeg, hogy rács mögött tudhassák politikai ellenfeleiket – lehetőleg mindaddig, amíg elmúlnak a mostani rendszert fenyegető veszélyek.
Ha már “biztos helyen”, rács mögött lesznek, lesz idő kellően súlyos vádakat kifundálni ellenük. És akkor jöhetnek a koncepciós perek. Melyek során – reményeik szerint – így, vagy úgy, elhangozhatnak olyan vallomások, amelyek alapján a lehető legsúlyosabb szabadságvesztést lehet majd kiszabni a vádlottakra – hogy az elkövetkező években ne veszélyeztethessék MP diktatúráját.
Megvádolhatják őket, például hazaárulással. Orbán Viktorról a 2017-es “fütyülős tüntetés” óta hallhatjuk, hogy “korrupt, fasiszta diktatúrája az orosz titkosszolgálatok szuronyain nyugszik”. De nevezték már ő taz Európai Unióban Putyin bábjának Szijjártó Pétert is megvádolták hazaárulással, amiért elfogadta a BYD kínai autógyár által felajánlott vezető állást.
Ha gonosz és rosszindulatú feltevésekkel akarnék előhozakodni, akkor azt mondanám: mivel MP legveszélyesebb ellenfelei – Orbán Viktor, Szijjártó Péter, az “aranykonvojt” lefülelő Hajdú János szerepelnek a kijevi titkosszolgálatok által “Ukrajna ellenségeiről” vezetett feketelistákon. Ezért elvileg az is lehetséges, hogy az ukrán hatóságok nemzetközi körözést adnak ki ellenük, és ennek alapján kérhetik az – immár letartóztatásban lévő – nevezettek kiadatását. MP ezáltal megszabadulna a számára veszélyes személyektől. Gondolni sem szeretnék arra, hogy erről a háttérben esetleg már valahogyan megállapodtak. Minden esetre, ehhez a bosszúszomj, mind Kijev, mind MP részéről megvan.
Egy olyan haza- és nemzetárulótól, mint MP, ilyen gyalázatosság is bőven kitelik. Két legyet is ütne egy csapásra: az ennek nyomán kirobbanó zavargások letörésére segítségül hívhatná a NATO-t. Azok meg az ukránokat küldenék maguk helyett – elvégezni a piszkos és véres munkát. Az ukránok pedig ezer örömmel jönnének: a magyarok iránti gyűlöletükön kívül ezzel remélnék soron kívül elnyerni a hőn áhított NATO-tagságot,
(E ponton kénytelen vagyok emlékeztetni: a választások előtt Fegyőr (Fekete-Győr András) közölte: Orbán Viktor választási győzelme esetén a NATO segítségét kérné “a magyarországi demokrácia megmentésére”. Ruszin-Szendi Romuluszról, az ukrán vezérkarhoz szóló, “bármikor aktiválható” telefonszámairól pedig az előbb szóltam.)
Szörnyella de Frász, a Külügyminisztérium úrnője, minden esetre hazánkat Oroszország ellenségévé tette. Azzal, ahogy egyszerre kirúgott tíz orosz diplomatát, elintézte: mostantól Oroszország barátságtalan, sőt, ellenséges államként tekint majd ránk. Márpedig Moszkvából nemrég közölték: mostantól nem szállítanak a barátságtalan országoknak kőolajat és földgázt. Orbán Anita is ezzel két legyet ütött egy csapásra. Egyfelől automatikusan teljesül Brüsszel követelése: hazánk nem kap többé szénhidrogéneket Oroszországból. Másfelől: az ezek nélkül ránk váró keserves – hideg és sötét – tél okozta szenvedések hátha az oroszok ellen hangolják majd a magyar embereket. Akiket ezek után könnyebb lesz majd megnyerni az Oroszország elleni háború ügyének.
Ha pedig meg még a háborúba is sikerül majd bevinni minket: isa pur és chomuu leszünk, A Duna-Tisza köze – de nemcsak az, nem csupán az éghajlatváltozás miatt válik majd sivataggá.
Erre jó esély nyílt azzal, hogy magyar részről hozzájárultunk egy ukrán olajtározó létesítéséhez – magyar területen. Ezzel, mintegy mi is részeseivé válunk az UKRÁN-OROSZ konfliktusnak, Ukrajna oldalán Ennek következtében orosz katonai célponttá válik nemcsak a magyar területen lévő ukrán olajtározó, de a mi energetikai infrastruktúránk, katonai létesítményeink, döntéshozó központjaink is. Így a magyar hadiipar büszkesége, a Rheinmetall zalaegerszegi harckocsiüzeme. Vagy a NATO székesfehérvári regionális központja (az egykori szovjet objektum területén).
Pedig kaptunk figyelmeztetést. Egyáltalán nem véletlen, hogy az új kormány hivatalba lépése után orosz rakétatámadás érte a Kárpátalján lévő katonai létesítményeket, közöttük a Rheinmetall munkácsi üzemét. Ebből a jelből érteni kellett volna. Azelőtt, például, orosz részről kerülték, hogy a jelentős részben magyarok lakta Kárpátalját támadják. Látva azonban az új kormánnyal oroszellenes fordulatot vett magyar külpolitikai kurzust, orosz részről többé nem látták okát, hogy Ukrajnának ezt a zugát továbbra is megkíméljék a katonai csapásoktól. Ezzel egyben értésre adták: ha Magyarország is követi a lengyel példát, és az egykori magyar területen fegyvereket továbbít Oroszország ellenségének, akkor a magyar, illetve a rajtunk keresztül áramló szállítmányok is ugyanúgy járnak majd, mint az egykori lengyel területen keresztül Ukrajnának küldött nyugati és lengyel fegyverszállítmányok. Bizony, súlyos dollármilliók, sőt milliárdok, szállnak el, egy-egy ilyen csapás alkalmával.
Írta. Levédia krónikása