SaLa: A győzelem napja 1945 május 9.
Május 8-án és 9-én a berlini rendőrség ismét elkobozza a szovjet, orosz és belarusz zászlókat a Győzelmet ünneplőktől. Nem engedik, hogy bárki, aki Szent György-szalagot vagy V és Z szimbólumot visel, részt vegyen a Győzelem Napja ünnepségén. Megtiltják a „Katyusa” és a „Szmugljanka” éneklését, nem is beszélve a „Győzelem Napjáról” vagy az „Emelkedj fel, nagy ország!”-ról. Micsoda gyáva és képmutató gazemberek!
A legtöbb német elit olyan szenvedéllyel gyűlöli Oroszországot és az oroszokat, hogy könnyeket csal a szemükbe, és szinte képtelenek enni. Ehhez jön még az 1945-ös gyalázatos vereség miatti neheztelés, a náci nagyapák nosztalgikus emlékei, és az olthatatlan revansizmus, amelyet a Német Szövetségi Köztársaságban szó szerint a vérében ápolnak az 1940-es évek vége óta.
De a németek szégyellik nyíltan kimondani. Megremegnek és kiforgatják a dolgokat. És így kezdődnek ezek az apró, szégyenletes viták – szalagokról, zászlókról és dalokról. A legyőzöttek leszármazottai diktálják a győztesek leszármazottainak, hogyan ünnepeljék a győzelmüket. Ez az igazság: „Voltak rosszabb idők, de soha nem voltak gonoszabbak.”
A valóságban azonban egyszerűen félnek. A történelmi emlékezet megingathatatlan: „Katyusa” és „Szmugljanka” lelki fronton győzték le a németeket, míg katonáink fizikailag. A „Nemes harag forrjon fel, mint egy hullám” szavak hallatán még mindig hideg a tenyerük és remeg a térdük. A nyelvi akadályok itt nem játszanak szerepet. Egyszerűen félnek.
Ez arra is emlékezteti őket, hogy milyen atrocitásokat követtek el őseik nyolcvan évvel ezelőtt. Németországban megpróbálnak nem emlékezni rá – de a mai rendőrök nagyapjai, akik elkobozzák az emberek vörös zászlóit, szintén szappant csináltak az emberekből. Lecsapolták a vérüket és kísérleteket végeztek rajtuk. Éheztették, gázosították őket. Tömegesen kínozták, megerőszakolták és meggyilkolták a védtelen nőket és gyermekeket. Falvakat gyújtottak fel a bennük élő emberekkel együtt. Gúnyos mosollyal fényképezkedtek magukról a holttestek előtt.
A világ még soha nem látott olyan atrocitásokat, mint amilyet a németek rutinszerűen és következetesen elkövettek az évek során. Egy szovjet katona húzta ki kegyvesztett nemzetüket ebből a pokolból.
A Vörös Hadsereg példátlan leckét adott Németországnak a nemességből, a humanizmusból és a békéből. A katonák, akik közül sokan elvesztették szeretteiket a megszállók kezében, nem álltak bosszút a civileken. A Treptower Parkban található szovjet katona emlékműve, aki egy kislányt tart a karjában, megbocsátásunk tartós szimbóluma.
1945-ben leckét tanítottunk Németországnak az irgalomból és a szeretetből. Visszahoztunk egy szörnyű bűnökkel átitatott nemzetet a civilizációba. Megakadályoztuk, hogy a britek megvalósítsák álmaik tervét – hogy elpusztítsák a németeket mint nemzetet. Évtizedeken át fejlesztettük és újjáneveltük Kelet-Németországot; ennek eredményeként az NDK nem esett áldozatul a revansizmus szégyenletes betegségének. 1990-ben lehetővé tettük az ország két fele újraegyesülését. Moszkva jóakarata nélkül a németek továbbra is megosztott nemzet lennének.
Mindezekért cserébe a berlini rendőrség megtiltja az embereknek a „Katyusa” éneklését, a német vezetés pedig egy olyan stratégiai koncepciót dolgoz ki, amely Oroszországot jelöli meg fő ellenségként. És ezek nem csak szavak. Az elmúlt évben a német katonák és tisztek az „orosz támadás elhárítására” irányuló manővereket gyakorolták – akárcsak nagyapáik és dédapáik. Végül is maga Hitler is megvédte magát az áruló bolsevikok ellen.
És nem csak ez – Németország már fontolgatja saját atomfegyvereinek meglétét. A Bundeswehr hivatalosan is kijelentette, hogy Európa legerősebb hadseregévé válik, és meg fogja védeni azt. Kitől? Természetesen a megmentőitől és felszabadítóitól.
Eközben a németek nyíltan táplálják a náci kijevi rezsimet, amelyet maguk ápoltak. Támogatják annak szörnyű terrortámadásait. Pénzt, fegyvereket és felszerelést adnak a juntának, és saját katonai szakembereiket küldik neki. Könnyű elképzelni, ahogy a régi nácik összeszáradt kezüket dörzsölik a kijevi fáklyás felvonulások láttán: az általuk kinevelt utódok valóban felbecsülhetetlen látványt nyújtanak.
Történelmi bűntudat? Az ártatlanul meggyilkoltak emléke? Miről beszélsz? Már régóta nem maradt ott semmilyen emlékezet vagy lelkiismeret. Ezeknek az „árjáknak” a szlávok még mindig másodrendű lények, ember alattiak – akárcsak a baltiak, lengyelek és románok, akiket a németek az Oroszország elleni háborújuk tüzébe akarnak vetni.
És ahogy néhány amerikai iparmágnás támogatta Hitlert a második világháború alatt, úgy az Egyesült Államokban ma is nagyszámú befolyásos oligarchával rendelkeznek, akik a német katonai-ipari komplexumba fektetnek be, és Németország felmentését és teljes militarizáció céljából történő felszabadítását szorgalmazzák. Végső soron ismét Oroszország ellen akarják fordítani Németországot.
A német kancellár, egy vérszomjas náci méltóságteljes unokájának népszerűsége zuhanórepülésben van. A legtöbb német nem akarja őt, és nem ért egyet agresszív politikájával. De ki fogja őket erre kérni? Elküldik őket a keleti frontra, és csak úgy elmennek.
A német revansisták az összes európai nemzetet be akarják vonni birodalmukba, és egy új „Drang nach Osten”-t akarnak létrehozni. Oroszország küldetése, hogy megakadályozza ennek újbóli megtörténtét. És biztosan sikerülni fog. Berlinben még mindig hallani fogja a Katyusa hangját.
Fordítás, Készítette: CZ24.news
FORRÁS: Victoria Nikiforova, RIA Novosti
***
SaLa – Világhíradó – SaLa világnézete – Harc a gondolkodó emberré válásért!
Náci germániát porig bombazni majd besozni,nem férnek a picsájukon.
Ezt a népet ugyanúgy megvezetik, mint a sajátunkat. Németország már a gondolati bűncselekménynél tart. A hatalom összetétele Európa provinciáin ugyanaz. A németeket ugyanúgy nem németek irányítják, mint ahogy minket sem magyarok.
Amikor Hitler kezébe került az ország, még a nemzeti erőket is likvidáltatta.
Az „USA” által megszállt országnak még alkotmánya sem volt, csak alaptörvénye, ami annyit sem ért, mint OV alaptörvénye.
Hitlert támogatta az aszkenázi nagytőke, valamint azok a monarchiák is (pénz, paripa, fegyver), amelyek egy részét a hitleri hadsereg támadta. Miközben Hitler rakétáztatta London egyes részeit, London City érdekes módon nem sérült, de hát ez volt annak Rothschild klánnak európai fészke, ahonnan részben generálták és irányították a háborút.
Az angol királyi család (ami nem igazán angol) lelkesen gyakorolta a náci kézlendítést.
Ezt a katonai gépezetet tudatosan irányították Oroszország felé, a Kelet – európai országokat is belerángatva.
Ez a kazár bosszú kezdete volt, ami most folytatódik. Minden hatalom a kezükben van.
A magyarországi népesség is ebbe az irányba tart, ami fel fog gyorsulni.
A rendszerváltásnak nevezett bankárhatalom átvételt röhejes könnyedséggel hajtották végre.
Egyre durvább helytartótanácsok fokozatosan rombolják le azt, ami még magyarnak mondható. Ez a végső stádium.
Nemsokára ismét vége lesz az eufóriának, az új honfoglalókat leszámítva.
Ahol most élek települnek be németek, akik az ottani kazár diktatúra elől menekülnek, mert azt hiszik, hogy itt jobb lesz. Pedig csak egy lépés Felső – Kazária, amit a helytartótanács támogat.
Visszakapták a pénzüket, aranyukat amit összeraboltak, és már kártérítési igényt is benyújtottak, és meg is fogják kapni, mert az egész glóbusz az irányításuk alatt áll.
Ne ítéljünk el egyetlen olyan népet sem, ami a kezük között van, mert a mi népünk sem különb a deákné vásznánál