SaLa: A győzelem napja 1945 május 9.
Május 8-án és 9-én a berlini rendőrség ismét elkobozza a szovjet, orosz és belarusz zászlókat a Győzelmet ünneplőktől. Nem engedik, hogy bárki, aki Szent György-szalagot vagy V és Z szimbólumot visel, részt vegyen a Győzelem Napja ünnepségén. Megtiltják a „Katyusa” és a „Szmugljanka” éneklését, nem is beszélve a „Győzelem Napjáról” vagy az „Emelkedj fel, nagy ország!”-ról. Micsoda gyáva és képmutató gazemberek!
A legtöbb német elit olyan szenvedéllyel gyűlöli Oroszországot és az oroszokat, hogy könnyeket csal a szemükbe, és szinte képtelenek enni. Ehhez jön még az 1945-ös gyalázatos vereség miatti neheztelés, a náci nagyapák nosztalgikus emlékei, és az olthatatlan revansizmus, amelyet a Német Szövetségi Köztársaságban szó szerint a vérében ápolnak az 1940-es évek vége óta.
De a németek szégyellik nyíltan kimondani. Megremegnek és kiforgatják a dolgokat. És így kezdődnek ezek az apró, szégyenletes viták – szalagokról, zászlókról és dalokról. A legyőzöttek leszármazottai diktálják a győztesek leszármazottainak, hogyan ünnepeljék a győzelmüket. Ez az igazság: „Voltak rosszabb idők, de soha nem voltak gonoszabbak.”
A valóságban azonban egyszerűen félnek. A történelmi emlékezet megingathatatlan: „Katyusa” és „Szmugljanka” lelki fronton győzték le a németeket, míg katonáink fizikailag. A „Nemes harag forrjon fel, mint egy hullám” szavak hallatán még mindig hideg a tenyerük és remeg a térdük. A nyelvi akadályok itt nem játszanak szerepet. Egyszerűen félnek.
Ez arra is emlékezteti őket, hogy milyen atrocitásokat követtek el őseik nyolcvan évvel ezelőtt. Németországban megpróbálnak nem emlékezni rá – de a mai rendőrök nagyapjai, akik elkobozzák az emberek vörös zászlóit, szintén szappant csináltak az emberekből. Lecsapolták a vérüket és kísérleteket végeztek rajtuk. Éheztették, gázosították őket. Tömegesen kínozták, megerőszakolták és meggyilkolták a védtelen nőket és gyermekeket. Falvakat gyújtottak fel a bennük élő emberekkel együtt. Gúnyos mosollyal fényképezkedtek magukról a holttestek előtt.
A világ még soha nem látott olyan atrocitásokat, mint amilyet a németek rutinszerűen és következetesen elkövettek az évek során. Egy szovjet katona húzta ki kegyvesztett nemzetüket ebből a pokolból.
A Vörös Hadsereg példátlan leckét adott Németországnak a nemességből, a humanizmusból és a békéből. A katonák, akik közül sokan elvesztették szeretteiket a megszállók kezében, nem álltak bosszút a civileken. A Treptower Parkban található szovjet katona emlékműve, aki egy kislányt tart a karjában, megbocsátásunk tartós szimbóluma.
1945-ben leckét tanítottunk Németországnak az irgalomból és a szeretetből. Visszahoztunk egy szörnyű bűnökkel átitatott nemzetet a civilizációba. Megakadályoztuk, hogy a britek megvalósítsák álmaik tervét – hogy elpusztítsák a németeket mint nemzetet. Évtizedeken át fejlesztettük és újjáneveltük Kelet-Németországot; ennek eredményeként az NDK nem esett áldozatul a revansizmus szégyenletes betegségének. 1990-ben lehetővé tettük az ország két fele újraegyesülését. Moszkva jóakarata nélkül a németek továbbra is megosztott nemzet lennének.
Mindezekért cserébe a berlini rendőrség megtiltja az embereknek a „Katyusa” éneklését, a német vezetés pedig egy olyan stratégiai koncepciót dolgoz ki, amely Oroszországot jelöli meg fő ellenségként. És ezek nem csak szavak. Az elmúlt évben a német katonák és tisztek az „orosz támadás elhárítására” irányuló manővereket gyakorolták – akárcsak nagyapáik és dédapáik. Végül is maga Hitler is megvédte magát az áruló bolsevikok ellen.
És nem csak ez – Németország már fontolgatja saját atomfegyvereinek meglétét. A Bundeswehr hivatalosan is kijelentette, hogy Európa legerősebb hadseregévé válik, és meg fogja védeni azt. Kitől? Természetesen a megmentőitől és felszabadítóitól.
Eközben a németek nyíltan táplálják a náci kijevi rezsimet, amelyet maguk ápoltak. Támogatják annak szörnyű terrortámadásait. Pénzt, fegyvereket és felszerelést adnak a juntának, és saját katonai szakembereiket küldik neki. Könnyű elképzelni, ahogy a régi nácik összeszáradt kezüket dörzsölik a kijevi fáklyás felvonulások láttán: az általuk kinevelt utódok valóban felbecsülhetetlen látványt nyújtanak.
Történelmi bűntudat? Az ártatlanul meggyilkoltak emléke? Miről beszélsz? Már régóta nem maradt ott semmilyen emlékezet vagy lelkiismeret. Ezeknek az „árjáknak” a szlávok még mindig másodrendű lények, ember alattiak – akárcsak a baltiak, lengyelek és románok, akiket a németek az Oroszország elleni háborújuk tüzébe akarnak vetni.
És ahogy néhány amerikai iparmágnás támogatta Hitlert a második világháború alatt, úgy az Egyesült Államokban ma is nagyszámú befolyásos oligarchával rendelkeznek, akik a német katonai-ipari komplexumba fektetnek be, és Németország felmentését és teljes militarizáció céljából történő felszabadítását szorgalmazzák. Végső soron ismét Oroszország ellen akarják fordítani Németországot.
A német kancellár, egy vérszomjas náci méltóságteljes unokájának népszerűsége zuhanórepülésben van. A legtöbb német nem akarja őt, és nem ért egyet agresszív politikájával. De ki fogja őket erre kérni? Elküldik őket a keleti frontra, és csak úgy elmennek.
A német revansisták az összes európai nemzetet be akarják vonni birodalmukba, és egy új „Drang nach Osten”-t akarnak létrehozni. Oroszország küldetése, hogy megakadályozza ennek újbóli megtörténtét. És biztosan sikerülni fog. Berlinben még mindig hallani fogja a Katyusa hangját.
Fordítás, Készítette: CZ24.news
FORRÁS: Victoria Nikiforova, RIA Novosti
***
SaLa – Világhíradó – SaLa világnézete – Harc a gondolkodó emberré válásért!
Náci germániát porig bombazni majd besozni,nem férnek a picsájukon.