A két nappal ezelőtti újabb ukrán ellentámadás és a körülbelül 25 000 fős erők 11 tisztán támadó alakulatba (3 dandár és 8 ezred) történő koncentrációjának sikere a Harkov régiótól Zaporizzsjéig húzódó széles frontszakaszon ismét kérdéseket vet fel az immár négy éve tartó háborúban követett orosz stratégiával kapcsolatban.
Azzal a vitathatatlan ténnyel, hogy a 2023 nyarán végrehajtott sikertelen ukrán ellentámadástól napjainkig az orosz erők kezdeményezték a mozgásokat a teljes 1200 km-es frontszakasz mentén, ez azonban nem eredményezte a front átszakadását.
A vonalat nem állította vissza a 2022-es szintre: Észak-Herszon, Észak-Zaporizzsja, Harkiv és természetesen Kijev soha nem érezte az orosz fegyverek nyomását, leszámítva az elszigetelt beszivárgásokat.
A sikeres ukrán ellentámadást követő években (vagy az oroszok egyszerű visszavonulását anélkül, hogy az oroszok egyáltalán harcoltak volna, március végétől 2022 decemberéig) jelentős győzelmeket arattak az oroszok.
Mariupol elfoglalása, Bahmut eleste – mindkét oldalról lemészárlás után –, valamint Avdijivka, Marinka, Kurakovo, Volendar, Szeverszk, Pokrovszk, Mirnográd, Csasziv Jar és Toreck városai fontos orosz győzelmek voltak, de nem a nagyvárosok hozták a győzelmet.
Erődvárosok voltak.
Miért nem jártak sikerrel az oroszok?
Az orosz erőfeszítések minden bizonnyal „rövidre zárultak” a háború első öt hetében, 2022 februárjától ugyanazon év március végéig.
Kijev repülőtereinek meghódítói, akik Zelenszkij elnöki palotájának ajtajához érkeztek és Harkiv összes közszolgáltatását lerohanták, lehajtott fejjel távoztak egy érthetetlen megállapodásban, amely Isztambulban „fiaskóvá” fajult.
És elérkeztünk a mai valósághoz, az első világháború óta először, ahol két haderő – tekintettel a légi szállításnak és a gépesített képességeknek köszönhető nagyfokú mobilitásra, amivel különösen az oroszok rendelkeznek – „megrekedt” a sárban, talán 1,5 millió halottat számolva.
Egy kulcsfontosságú ok, talán a legfontosabb, az új drónfegyver megjelenése és az általa a csatatéren 2023 végétől előállított adatok .
A 10-20 km széles (minimum 5 km-re az ellenséges frontvonal széleitől, amely drónokat is használ) „gyilkos zóna” létezése pszichológiailag is nagyon nehezen leküzdhető.
Bármi, ami belép a drónok tűzzónájába, nagy valószínűséggel megsemmisül , sokkal nagyobb valószínűséggel, mint a klasszikus tüzérségé, amely Napóleon szerint a „csata királya”.
Most az új „király” a drónok, és evolúciójuk olyan gyors, hogy még a lebegő lőszerek vagy az irányított tüzérségi lőszerek is „elavultnak” tűnnek.
Az a tény, hogy az oroszoknak sikerült kifejleszteniük a fegyvert és innovatív, nagy létszámú operátori egységeket létrehozniuk (az orosz hadseregben jelenleg 90 000 drónkezelő van), a fő oka annak, hogy sikerült megszerezniük és fenntartaniuk a kezdeményezést a terepen.
De a drónok önmagukban nem tudják megnyerni a háborút.
És egy kérdés, ami újra és újra sürgeti az oroszokat: „Mi a céljuk?”.
A jelenlegi hadműveleti ütemmel lehetetlen elfoglalni a nagyvárosokat. A 600 000 orosz nem elegendő a körülbelül 900 000 ukrán leigázásához.
Ne feledjük, hogy a stratégiai kézikönyvek szerint az esélyegyenlőség mezején zajló konfrontációban ötször annyi támadót kell bevetni a védők legyőzéséhez .
Ezeket a „varázslatos dolgokat”, amiket a német katonai iskola tanított a második világháború elején és közepén, ahol ezt az arányt az erők azonnali átadásával érik el, orosz oldalról el sem tudjuk képzelni, hogy Ukrajnában látnánk.
Az ukránoknak lehetetlen egy nap alatt 16 km-t behatolniuk Zaporizzsjába, míg az oroszoknak hat-nyolc hónapra van szükségük ugyanezen távolság megtételéhez!
Az oroszok végül győzedelmeskedni fognak, mert most ötször annyian élnek, mint az ukránok, de milyen áron?
Miért nem láttunk semmilyen műveletet Zelenszkij eltávolítására?
Miért olyan vonakodó az orosz légierő bevetése?
Miért nem érték célba a legfelsőbb ukrán politikai és katonai vezetést?
Miért engedélyezett fegyverek és lőszerek átadása a NATO-országokból Kijev erőinek?
Miért nem vetnek be nagy mennyiségben olyan fegyvereket, mint az RS-26 Oreshnik, olyan célpontokon, mint Kijev?
Sok kérdés merült fel a tétovázó orosz stratégiával kapcsolatban…
***
Netanjahu, a védelmi miniszter és az izraeli védelmi erők vezetője nem beszélt egymással a Hamász elleni támadás kezdetén.
A hadműveleti összeomlás, az elrettentés illúziója és a politikai háttér
Irán: Teherán készen áll az ellenőrzésekre nukleáris programja miatt
„Irán rakétaképességei a vörös vonal, és nem képezik alku tárgyát”
Semmi rejtély. Az elején elkúrták, nem volt B terv, és még mindig nincs B terv.
Egy dolgot helyre kell tenni ahhoz, hogy tisztán lássunk:
Oroszország nem az Isztambuli megállapodás reményében vonta ki csapatait Kijev mellől, hanem azért, hogy ne verjék tönkre az orosz hadsereget. Az Isztambulra mutogatás fedősztori.
2022. februárjában Oroszország 150 ezer katonával, 70 év feletti tisztikarral és 30-50 éves haditechnikával akart egy villámháborút a közel 1 milliós ukrán hadsereg ellen, ahol a török Bayraktar drónok több ezer támadót hatástalanítottak eszközben, emberben. Sojgu, az akkori orosz hadügyér talán életében ekkor látott harci drónt, de a helyén maradt.
2022.február végén az ukránok szinte teljesen szétverték a Gosztomeli repülőteret elfoglalni akaró orosz légi-desszantosokat, azóta Oroszországnak nincsenek légi deszantosai. Néhány hónap múlva az ukránok szétverték a Fekete tengeri orosz flottát, azóta Oroszországnak nincs haditengerészete a Fekete tengeren. Aztán néhány hónap múlva az ukránok – már USA és NATO rakétákkal – elpusztítottak több az orosz mezőn hangárok nélkül tárolt 13 db. KA-22 (Aligátor) harci helikoptert, és a fronton légvédelmi rakétákkal kilőtték az orosz frontvonali bombázókat. Azóta Oroszországnak nincs légiereje.
A Kijev felé LIBASORBAN (!!!) araszoló, kb. 60 km hosszú orosz menetoszlopnak az elejét elég volt kilőni, onnantól az orosz hadigépezet mobilitása megszűnt. Gyorsan vissza kellett fordulni, nehogy a teljes 60 km hosszú hadigépezetet tönkre verjék.
Mivel a tutinak bizonyult orosz terv csúfos kudarcot vallott, el kellett volna kezdeni a mozgósítást és a mozgósítottak kiképzését. De nem merték, féltek a belső lázadástól, ezért szerződéses katonákkal próbálkoztak. De így csak 300 ezer főre tudták felhozni az orosz hadsereg létszámát, szemben a 900 ezer ukránnal. Így törvényszerű volt, hogy 2023-ban menekülniük kellett Herszonból, Izjumból, Kupjanszkból.
Ha Belusov nem érkezett volna Sojgu helyére , Oroszország már kapitulált volna, mert csak rakétákkal és kézi lőfegyverekkel nem lehet legyőzni a NATO által támogatott Ukrajnát. Belusov legalább felfejlesztette az orosz dróngyártást, ma ez lett az orosz hadsereg egyetlen hatékony fegyvere. Az, hogy kilőttek néhány robbanóanyagot nem tartalmazó Oresnyiket, kurvára nem hatotta meg az ellenséget.
—
Trehányság, dilettantizmus, tesze-toszaság, határozatlanság, hazugságok és korrupció.
Innen nehéz felállni, főleg akkor, ha a jó-szándékú kritikákat lesöprik, a kritikusokat börtönbe zárják.
Pedig a Tavaszi hadjárat támogatható volt, annak célja igazolható, és tényleg a Nyugat és Ukrajna provokálta ki a háborút.De a tervezés és kivitelezés csapnivaló, a változtatás vágya félszeg és gyáva, elsöprő érdemi változtatás pedig nem is látszik, de valószínűleg már megkésett is lenne. Hiszen Oroszország már a kereskedelmi flottáját (tankerek) is lassan eltemetheti.
Mindig várok egy MESTER TERVET , ami a hülyeség alatt lopakodik…
..de nem jön.
Móricka ül az iskolapadban. Jelentkezik. Felszólítja a tanár:
-Mi van Móricka?
-Kimehetek a vécére?
-Móricka, türelem rózsát terem!
-Jó, jó de a bimbója már a gatyámban van!
🙂
Keleten kicsit lassabban telik a zidő…
https://www.youtube.com/watch?v=Ac1EI253KDI
🙂
Kétszer is megnéztem.Csurgott a könnyem a föhögéstől…🤣