Palesztina – Nem a közöny, hanem az együttérzés tesz emberré – Palesztina kiáltása a mi szívünk kiáltása is

Somné Krisztina írása a Fórum a Békéért hétfő 15 órára meghirdetett Nyugati-téri tiltakozó megmozdulása előtt

„Hova jutott az emberiség?”

Egy világban élünk, ahol az emberség lassan árnyékká fakult.
Gyermekeinket nem az együttérzésre, hanem közönyre tanítják.
Nem arra, hogy sírjunk a szenvedővel, hanem hogy fordítsuk el a fejünket, amikor egy szenvedőt látunk.
Nem arra, hogy átérezzük, amit a másik érez, hanem hogy kattintsunk, vásároljunk, gyűjtsünk, birtokoljunk.
A világ ma fényes reklámokkal vakít: csillogó autók, drága órák, luxusutazások, sminkek és táskák.
És miközben a fényesség betölti a szemünket, a szívünk kiürül.
Miközben milliók éheznek, miközben háborúk perzselik fel otthonokat, miközben gyermekeket erőszakolnak és ölnek meg, a világ vezetői eltussolják a bűneiket, elhallgatják a botrányaikat, és elhitetik velünk, hogy mindez természetes.
Ez a világ azt sulykolta belénk évtizedeken át: hogy ne törődjünk egymással.
És mi hagytuk.
Hagytuk, hogy a közöny legyen a normális.
Hagytuk, hogy a hazugság győzzön az igazság helyett.
Hagytuk, hogy a pénz legyen az élet fölött.
De most… most történik valami, amit nem lehet elhallgattatni.
Most történt valami, ami felébresztette a lelket.
Palesztina.
Palesztina az a tükör, amelybe végre belenézett az emberiség.
És amit ott látunk, az borzalmas.
Mert nem csak egy nép pusztulása rajzolódik ki benne, hanem a mi saját elveszett emberségünk is.
A képek, a halott gyermekek, a romok alól kiemelt testek nem hagyják többé, hogy elfordítsuk a fejünket.
Nem hagyják többé, hogy azt higgyük: mindez nem a mi felelősségünk.

És most egy fontos, kemény igazságot kell kimondanunk — nem csak magunkért, hanem a jövő generációiért:
ha nem lépünk, ha nem változtatunk, ha nem állunk ki ma az igazságért, akkor Palesztina nem marad egyedül a fájdalomban.
Ha a hatalmak megtanulják, hogy az elnyomás, a gyermekek bebörtönzése, a jogfosztás, a fegyveres erőszak következmények nélkül maradhat, akkor ez a módszer terjedni fog.
Szép lassan az lesz a normális, hogy gyilkolhatnak, hogy meglophatják életünket, jogainkat, gyermekeink jövőjét — mert akik uralják a hatalmat, azt fogják tenni, amit megengedünk nekik.
A tét nem csak egy földdarab vagy egy nép szabadsága: a tét az emberi méltóság általános jogának jövője.

Palesztina most kiált a világ szívéhez:
– Látjátok, meddig hagytátok, hogy fajuljon?
– Látjátok, hova sodort a közöny?
– Látjátok, mit tesz az, ha évtizedeken át hallgattok?
És az emberek lassan felébrednek.
Rájönnek, hogy a legnagyobb bűn nem a fegyverben, hanem a némaságban rejlik.
Rájönnek, hogy a legnagyobb gonoszság nem mindig a gyilkos kezében van, hanem a közönyös szemekben, amelyek végignézik.
Barátaim, az emberiség hova jutott?
Oda, hogy a luxus fontosabb lett, mint az élet.
Oda, hogy a látszat fontosabb lett, mint az igazság.
Oda, hogy a hazugság fontosabb lett, mint a gyermekek sírása.
De még van út vissza.
Mert minden felismerés egy új kezdet lehet.
Emlékeztethet minket arra, hogy nem a közöny, hanem az együttérzés tesz emberré.
Nem a luxus, hanem az igazság keresése.
Nem a hazugság, hanem a szív tisztasága.
Most van itt az idő, hogy nemet mondjunk a közönyre.
Most van itt az idő, hogy kimondjuk: elég volt.
Most van itt az idő, hogy visszatérjünk önmagunkhoz — emberekhez, akik képesek szeretni, érezni, kiállni egymásért.
Palesztina kiáltása a mi szívünk kiáltása is.

Krisztina Somné