11
A szocializmus értékeinek megvalósulása
A szocializmus a politikai-gazdasági-társadalmi egyenjogúságra, a kollektivizmusra alapuló közösségi, tudatos, sőt tudományosan szervezett demokratikus társadalmi forma. A cél az élősködés, a felsőbbrendűség, az önkényuralom megakadályozása, az emberi méltóság biztosítása, a rászorultak megsegítése, a mindenkire kiterjedő valódi demokrácia és a munka szerinti elosztáshoz szükséges társadalmi szervezettség megvalósítása. De nem cél az egyformaság, sőt a társadalom célja a saját és a társadalom érdekében az emberben lévő lehetőség kiteljesedése és megvalósulása. Ez az egész emberiség érdeke, ez az emberré válás útja. A szocialista társadalmat a szocializmus értékeinek a megvalósítására kell szervezni.
A termelőerők fejlődésével a szocializmus értékeinek megvalósulásában az a lényeg, hogy melyik társadalmi osztály a társadalom vezetője, vagyis ki a politikai-gazdasági-
A kapitalizmusban nem valósíthatók meg a szocializmus értékei, mert a polgári demokráciában, vagy a nyílt diktatúra keretében a társadalom megoszlik tőkés kizsákmányolókra és proletár kizsákmányoltakra, így lesz ez élősködő társadalmi forma, sőt a tőkés osztály-önkényuralmával a fasizmus.
„Marxizmus – Leninizmus: a természet és a társadalom fejlődésének legáltalánosabb törvényeiről, a dolgozó tömegek forradalmáról, a szocializmus győzelméről és a kommunista társadalom építéséről szóló tudomány; a munkásosztály és a kommunista párt ideológiája. … A marxizmus alkotórészei: a dialektikus és történelmi materializmus; a politikai gazdaságtan; a tudományos kommunizmus elmélete.” – Marxista fogalomlexikon
„szocialista népgazdasági rendszer: a szocialista vállalatoknak, termelési ágaknak a tervgazdaság által egybefogott összessége. Alapja a termelési eszközök társadalmi tulajdona. Főbb jellemzői továbbá: a termelés célja a dolgozók növekvő szükségleteinek kielégítése, s ennek fő útja a termelésnek a fejlettebb technika alapján történő szüntelen növelése és tökéletesítése; a termelőerők és a termelés tervszerű és szakadatlan fejlődése; az anyagi javak elosztása a végzett munka alapján történik; a nemzeti jövedelem a dolgozóké; az államhatalom a dolgozóké, akik a maguk és az egész társadalom javára dolgoznak.” – Politikai kisszótár
„szocialista demokrácia, amely a nép többségének, a dolgozó tömegeknek a demokráciája. A szocialista demokrácia: új típusú demokrácia, azonos a néphatalom fogalmával. A kizsákmányolás megszűnésén, az osztályantagonizmusok felszámolásán és a szocializmus erősödésén alapul. Biztosítja a néptömegek részvételét a szocialista állam tevékenységében. Nemcsak jogokat nyújt, hanem megteremti a jogok gyakorlásának feltételeit is. – Politikai kisszótár
A kapitalizmusban a tőkés profitja az első, de ez a fejlődés motorja is!
A kapitalizmusban a „szocializmus értékei” a tőkések politikai-gazdasági érdekeinek rendelődik alá, ezért megvalósíthatósága nagyrészt demagógia lehet csupán, ami mégis megvalósul az az osztályharc eredménye, vagy a szocializmus érésének a nyomására az is a tőkések profit érdekét szolgálja, egyszerűen csak (ésszerű) gazdasági-politikai szempont. Hasonlóan, mint ahogy a jó gazda csinálja, aki jól tartja a disznóólban a cocákat, mert így lesz nagyobb a haszna, de könyörtelenül elviszi a piacra a cocákat, amiket később levágnak, megesznek a fogyasztók. A kapitalista üzletben az első a tőkések haszna, a profitja, ez a kapitalizmusban mindent felülír, felülírja a „szocializmus értékeit” is, a proletárok osztályérdekeit, emberi és demokratikus jogait is. Legalábbis ez a kapitalizmus célja, amit az osztályharc néha, kevés sikerrel felülír, bár van haladás is ez irányban.
A kapitalizmus „demokráciájában” alapvetően a kizsákmányolók közül választhat a proletár!
A kapitalizmusban a „szocializmus értékei” a polgári demokrata (liberális, konzervatív), a szociáldemokrata és a nyílt fasiszta jellegű irányvonal (keveréke) szerint valósul meg. De ez minden esetben diktatúra a dolgozó proletárokkal szemben, sőt ez kapitalista osztály-önkényuralmi formában, a fasizmusban valósul meg. Mert a polgári demokráciában, a nyílt diktatúrában, a tekintélyuralomban a politikai-gazdasági-
Bár a társadalmi törvények a fasizmusban is hatnak, így minden erőfeszítésük ez ellen kudarcba, katasztrófákba, az emberiség pusztulásába vezet, a fasiszta „szocializmus” ezen nem segíthet, csak a valódi szocializmus lehet a gondolkodó emberré válás útja.
A polgári demokráciában a gazdasági-politikai-
Ezért a többség érdekét képviselő, de semmilyen hatalommal sem rendelkező dolgozó proletárok következetes osztály érdekképviselői a marxista-leninista kommunisták – ritka kivételtől eltekintve -, a „szabad, demokratikus” választásokon nem kerülnek be a törvényhozói hatalomba. A kapitalizmus társadalmi tudata, erkölcse, világnézete miatt így a proletárok osztályérdekeik ellenére a kapitalista tendenciák közül választanak. Így azok közül választanak, akik élősöknek rajtuk. Ez a tendencia egészen addig tart, tarthat, amíg a kapitalizmus rothadása miatt az emberiség jelentős mértékben ki nem pusztul. Viszont ennek a rothadásnak a következtében megjelennek a továbblépés lehetőségei is, ami csak a szocializmus iránya lehet.
A polgári demokráciában a „szabad demokratikus” választások színpadán a bérrabszolgák választhatnak, hogy ki raboljon tőlük, melyik irányvonal szerint szervezzék meg a kizsákmányolásukat, még szerencse, hogy a proletárok túlnyomó többség ezt észre sem veszi, nem is érti, vagy nem törődik vele. Mert jól működik a szociális demagógia, a nevelés a gerinctelen szolgalelkű társadalmi tudat kialakítására, a katasztrófáig biztosan, ami így a fasiszta-kapitalista önkényuralomban, a kapitalizmus rothadásával, a valódi demokrácia hiányában elkerülhetetlenül bekövetkezik.
Az emberiséget ebből az öntudatlan állapotból nagyon nehéz kimozdítani, talán ez sohasem sikerülhet.
A szocializmusban megvalósulnak a szocializmus értékei, a kapitalizmusban ez csak demagógia lehet!
A kapitalizmusban az ember még csak a gondolkodó marakodó ember-állat!
Az ember-állat humánusan gondolkodó emberré csak a szocializmusban válhat!
A szocializmus azonban már nem (szélsőségesen) megosztott társadalmi forma, nincs kizsákmányoló és kizsákmányolt, semmi akadálya sincs a szocializmus értékei, tulajdonságai megvalósításának, a gondolkodó emberré válásnak.
A kapitalizmusban a szocializmustól átvett megoldások, értékek, tulajdonságok megvalósulása alapvetően csak hazug demagógia lehet, szociális demagógia, mert a társadalom szükségszerűen szélsőségesen megosztott marad. A szocializmusban azonban a ténylegesen, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenlőség megvalósítható, nincs szükség demagógiára. Bár az emberekben meglévő természetes különbségek a teljes egyenlőséget lehetetlenné teszi (ami nem is baj, és nem is lenne szerencsés), de a szélsőségek kordában tarthatók a társadalmi akarat eredményeként. A jó emberi értékeknek azonban a felszínre kell kerülniük, ebben segíthet a szocialista modell tudatossága.
A kapitalizmus különböző fasiszta formáiban is megjelennek a „szocialista értékek”, bár tagadja, üldözi a valódi szocializmust, de értékeit felhasználja, főleg demagóg módon a politikai-gazdasági hatalma érdekében. Amit azonban valóban felhasznál a „szocializmus értékeiből” azt az emberiség, a kapitalizmus a saját kárán tanulta meg, az az osztályharc eredménye, amit az alapvető célja érdekében, a nagyobb profit és a rend motivál, de semmi köze nincs a valódi szocializmus emberségességéhez, tudatosságához.
***
„Szocializmus és Kommunizmus: a kommunista társadalmi-gazdasági alakulat két szakasza: a szocializmus az első vagy alacsonyabb, a kommunizmus a magasabb szakasz. Különbségük alapja a gazdasági érettség foka. Már a szocializmusban sincs meg a termelési eszközök magántulajdona, és a termelési viszonyokat nem az uralkodás és alárendeltség, hanem a kizsákmányolástól felszabadult emberek elvtársi együttműködése és kölcsönös segítsége jellemzi. Ebben a vonatkozásban nincs különbség a szocializmus és a kommunizmus között. A szocializmus azonban két – állami és szövetkezeti tulajdon – formájában létezik a társadalmi tulajdon, a kommunizmusban pedig egységes össznépi tulajdon lesz.
A szocializmusban megvan a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság közötti különbség; a kommunizmus felépítésével megszűnik. Megszűnnek a szocializmusban még fennálló különbségek egyrészt a munkások és parasztok között, másrészt köztük és az értelmiség között is. E különbségek végső soron a termelőerők fejlettségi színvonalának függvényei. Ez határozza meg az elosztási formákban meglevőkülönbségeket, amelyek a szocializmusban a „mindenkinek munkája mennyisége és minősége szerint” elvnek felelnek meg. A szocializmusban még létező áru- és pénzviszonyok helyébe a termelőerők növekedésének alapján a kommunizmusban a termékek közvetlen elosztása lép. A gazdasági változásoknak megfelelnek a felépítményben végbemenő változások.
A kommunizmusban meghatározott fejlődési fokán teljesen elhalnak a politikai és jogi intézmények, a politikai és jogi ideológia, megszilárdulnak a kommunista együttélés egységes, általánosan elismert szabályai, amelyeknek a betartása minden ember belső szükségletévé és szokásává válik, teljesem elhal az állam, bevégzi a történelmi hivatását a párt és a nemzetek minden tekintetben egyre közelebb jutnak egymáshoz, mindaddig, amíg a köztük lévő különbségek teljesen megszűnnek.” – Marxista fogalomlexikon
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
