5

A marxizmus-leninizmus világnézete
Marx, Engels, Lenin, Sztálin, Mao …

Engels Marxszal együttműködve megalkotta a marxista tanítást,
a tudományos kommunizmus elméletét,
a dialektikus és történelmi materializmus filozófiáját!
A leninizmus az imperializmus és a proletárforradalom korszakának marxizmusa!

Csak a gondolkodó ember törekszik arra, hogy a következetesen objektív tudományos módszerrel vizsgálja a világot, hogy ne a képzelet, hanem a valóság következetesen objektív vizsgálata alapján gondolkodva építse fel a világnézetét.

Ha az ember-állat gondolkodó ember akar lenni, akkor a gondolatainak a következetesen objektív tudományos módszer legyen a meghatározója, erre alapozza világnézetét. Az így nyert tudását a saját és az emberiség érdekében a létfeltételeinek megjavítására használja fel.

Mivel az ember-állat csak a társadalomban élhet valóban emberként, így ha gondolkodó ember, ha gondolkodó emberré akar válni, akkor az egész emberiség érdekeit is vizsgálnia kell és törekednie kell ennek megvalósulására.

Azonban amíg az emberiség számára a létfeltételeinek előállításához szükséges termelőerők fejletlenek, addig az ember kénytelen a saját létfeltételeiért akár embertársai ellen is küzdeni és harcolni. Így ez még alapvetően csak a marakodó ember-állat élet-halál harca az életben maradásért. Ez még csak a gondolkodó állat színvonala, alapvetően az egyéni érdek az individualizmus uralkodik mindenek felett.

Ebben a korban ebből kitörni szinte lehetetlen, az emberiség túlnyomó többsége még nem képes kollektíven gondolkodó emberré válni – gyakran még gondolatban sem, pláne érdemben -, és alapvetően nem is érti meg kellően ennek fontosságát, talán ebben a korban még ez a természetes.

Mert a lét határozza meg a tudatot, ezért a megtermelt javak elosztásában még az ember-ember elleni küzdelem a domináló, ami nagymértékben független az értéket létrehozó munkaráfordítástól és nem valósulhat meg a munka szerinti elosztás.

Az embertársai kárára az erősebb, az okosabb, a rátermettebb, a jobb körülményekben élő ember-állat a totális győztes a létfeltételekért folyó harcban, úgy mint az állatvilágban, ez szinte minden emberi értéket felülmúl, lehetetlenné téve a kollektivizmust, a gondolkodó emberi létet.

Az individualizmus kifejleszti a termelőerőket a kollektivizmus számára

A gondolkodó ember-állat csak az individualizmussal képes kellően magas szintre kifejleszteti termelőerőket, amit a gondolkodó emberiség már kollektív társadalmi formában, a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokráciában képes az egész emberiség érdekében működtetni.

A kapitalizmus az individualizmussal, az ember-állatnak még csak a gondolkodó állat korban lévő emberisége hatékonyan kifejleszti a termelőerők magas színvonalát, de az emberiségnek tovább léteznie már csak a kollektivizmusban, a gondolkodó emberként a szocializmuson át a kommunizmusban lehetséges.

Az emberi társadalomban a létfeltételek bővítésének lehetőségét alapvetően a termelőerők színvonala határozza meg, ami elsősorban a termelőeszközök és a tudomány fejlődésével válik lehetővé. A termelőerők fejlődése azonban kizárólag a következetesen objektív tudományos módszerrel lehetséges, még akkor is így van, ha ez nem tudatosul kellően. A marxizmus-leninizmus-sztálinizmus vezérfonala azonban következetesen az objektív tudományos világnézetével, a következetesen objektív tudomány eredményeire támaszkodva, tudatosan ezen az úton jár. A szovjetunió gyors fejlődése ennek volt köszönhető!

Az idealizmus elősegíti az emberiség katasztrófáit

A hókuszpókusz, az idealizmus bármely formája, az objektív valóságot nélkülöző vagy nem következetesen az objektív tudományos módon vizsgáló, értelmező és magyarázó, ezért alapvetően a képzelgésre alapuló világnézete semmi hasznosat sem ér az emberiség számára, mert olyan úton jár, amely nem felel meg az objektív valóságnak, így elősegíti az emberiség katasztrófáit, a társadalom rothadását. Azonban a kapitalizmus a működési módja miatt kénytelen az idealizmus útján járni, így jutott el a védelmében fasizmusba.

Az idealizmus képzeletvilága letér az objektív valóság útjáról, ezzel azonban gátolja a társadalmi fejlődést és gyakran a reakció és a végül a fasizmus szolgálatába állt. Mert a reakciónak, a társadalmi haladás ellenségeinek, a fasiszta-kapitalista hatalom érdekének ez felel meg, ezért ezt támogatja. Az idealizmus világnézetének a lénye a tudománytalanság, a butaság, a tudatlanság, az embertelenség, és végül így lesz a fasizmus valamelyik változatának támasza.

A dialektikus materializmus az emberré válásért

Csak a dialektikus és materialista világnézetre támaszkodó, az anyag tulajdonságainak következetesen objektív tudományos módszerrel történő megismerésnek az alapján működő tudomány képes az ismeretlent, az újat, az objektív valóságot megismerni, ennek nincs használható, reális alternatívája.

Az emberiség csak olyanná fejlődhet amilyenné a természet törvényei szerint a gondolkodó anyag válhat, de ez csak akkor valósulhat meg, ha a marxizmus-leninizmus-sztálinizmus vezérfonalán jár, mert ez a gondolkodó emberré válás útja.

Minden új felfedezés elkerülhetetlenül a materializmusra és a dialektikus gondolkodásra vezet, még akkor is, ha ezt nem ismerik el. Mert a világ materiális természetű és a dialektika tudománya nélkül az anyag mozgását, változását, fejlődését nem lehet megismerni és megérteni. Így más, a dialektikus materializmuson kívül, valóban következetesen objektív tudományos világnézet nincs, a képzelgés, az idealizmus azonban nem alternatíva.

Mivel az anyag formái mindörökké mozgásban, változásban, keletkezésben, fejlődésben, pusztulásban léteznek, ezért az adott anyagi forma keletkezésének, változásának, történetének, kölcsönhatásainak, ellentmondásainak vizsgálatát dialektikusan kell vizsgálni, hogy objektíven teljességében megismerhető legyen az adott forma, az adott jelenség.

Erre szolgál a dialektikus és történelmi materializmus tudománya, amely következetesen az objektív tudományos módszerre alapozva a marxizmus-leninizmus világnézete, ami a tudomány eredményeinek alapján alakult ki és ezen az alapokon fejlődik tovább. A tudomány fejlődésével, a tapasztalatok útján járva Lenin, Sztálin, … a marxizmus vezérfonalán járva a következetesen objektív tudományos világnézetet továbbfejlesztették, amely tudomány folyamatosan fejlődik, felhasználja a következetesen objektív tudomány, a tapasztalat, a civilizáció elért eredményeit.

A termelőerők fejlődésének hatása

A termelőerők fejlődésével a létfeltételekért folytatott verseny, az ember-ember közötti harc szükségessége csökken, majd a (kommunizmusban) meg is szűnik, értelmetlenné válik. Előbb-utóbb a fejlett termelőerőket az emberiség már csak a kollektivizmussal a valódi demokráciában képes biztonságosan uralni, ami az objektív valóságra alapulva igényli és kényszeríti a társadalmi modell, a társadalmi rendszer változását, fejlődését. Ha ennek a változási kényszernek a gondolkodó anyag, az emberiség nem tud megfelelni, akkor kipusztul.

Az individualizmus pusztító hatása

A napjainkra túlfejlődött kapitalizmus már fasiszta-kapitalizmus, amely az individualista felsőbbrendű élősködő erkölcsével, a kíméletlen és már értelmetlenné, haszontalanná váló embertelen versenyszellemével, az erőforrások mértéktelen pazarlásával, az élősködők emberiség feletti határtalan uralmával, már egyre inkább károsan, sőt pusztítóan hat az emberiség fejlődésére, mert a munka szerinti elosztás, a kollektivizmus, a valódi demokrácia a fejlettebb régiókban már szükségszerűvé és elkerülhetetlenné vált. De ez csak a szocializmusban válhat valóra, ami ellen azonban a túlfejlett kapitalizmus a fasizmussal küzd. Ez lehet, hogy az emberiség pusztulását okozhatja, ha nem tud a kollektivizmus felé változni.

A fasiszta-kapitalizmus az emberiséget elpusztíthatja

A termelőerők fejlődésével túlérett kapitalizmusban az élősködők korlátlan egyéni érdekeltsége, hatalma miatt a verseny már öncélúvá, így egyre inkább károssá, sőt a fejlődés érdekében egyre inkább hatástalanná válik. Az élősködők már nem a létfeltételeikért versenyeznek, hanem a totális hatalomért, így ez már csak végjáték az emberiség kárára. Már az első világháború is a királyok, a grófok, a nagytőkés élősködők hatalmi játéka volt 20 millió áldozattal, ami később egyre több áldozatot követelt és követelni fog.

A népi demokrácia forma segíthet a fasizmus legyőzésében

Az alapvetően az individualizmusra épülő túlfejlődött kapitalista politikai-gazdasági-társadalmi modell azonban gátolja a kollektivizmus megvalósulását és lehetetlenné teszi a társadalom továbbfejlődését a valódi demokráciába, ezzel fékezi az emberiség gondolkodó emberré válását. Az emberiség léte számára kiút lehetne a szocializmus felé a népi demokrácia, de ez a kapitalizmusban csökkenti az élősködők hatalmát, amit azonban a fasizmussal védenek, akár az emberiség mindhaláláig.

Az emberiség a kapitalista-fasizmussal a vesztébe rohan

A fejlett termelőerőket azonban már csak a mindenkire kiterjedő valódi gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságra alapuló demokráciával lehet kordában tartani. A kapitalista osztály-önkényuralom erre alkalmatlan. A fejlett kapitalizmus fasizmussá vált, a háborúk, a népirtások állandósulnak, az embertelenség, az élősködés fokozódik, a demokrácia hanyatlik, az erkölcs rothad, a világnézet nem felel meg a kor lehetséges színvonalának. A fasiszta-kapitalizmus társadalmi tudatában élő emberiség valójában, cselekvően nem ítéli el hatásosan ezeket a bűncselekményeket, ezeket a hibákat, de ez az emberiség kiirtását okozhatja. Ébresztő emberiség, mert baj lesz!

Vajon a kapitalizmust képes meghaladni az emberiség?

A kapitalizmusig még csak az emberiség előtörténete zajlik, ez még csak a gondolkodó állat, a beszélőszerszámok világa, amit a szocializmusnak, majd a kommunizmusnak kell követni a gondolkodó emberré válás érdekében. Ha ez nem sikerül, akkor az emberiség alkalmatlan gondolkodó anyag fajta, ki fog pusztulni!

Az emberiség az individualizmussal előbb-utóbb nem lesz képes uralni a hatalmassá fejlődött termelőerőket, erre csak a kollektivizmussal, a valódi demokráciában lehet képes. Pedig lehetőség van gondolkodó anyagnak az emberré válásra, de ehhez csak a következetesen objektív tudományos világnézet az egyetlen lehetőség.

A kapitalizmus bérrabszolgatartó társadalmi formája a fejlődésével idővel nem lesz képes a termelőerőket uralni, mert az individualizmus az emberek többségét szembefordítja egymással, a hamis alapvetően idealista világnézetével elbutítja, az erkölcsével rothasztja a társadalmat, és így a fejlett termelő és pusztítóerők legyőzik az emberiséget.

A fejlett hatalmas termelőerőket csak a kollektivizmus, a valódi demokrácia, az összefogás képes az emberiség érdekében kordában tartani. Erre a fejlett, a túlfejlődött kapitalizmus alkalmatlan, mert határtalanul nagy, de elfojtott szétfeszítő erővel rendelkezik és ez egyszer csak robbanni fog.

A kapitalizmus elpusztítja a beszélőszerszám emberiséget, ha már nem lesz rá szüksége

A kapitalizmus hihetetlen mértékben szélsőségesen megosztott bérrabszolgatartó társadalom, az emberiség túlnyomó többsége csak beszélőszerszám, csak az élősködők hasznáért élhet és ha nem lesz rájuk szükség, akkor pusztulhatnak, akár milliárd számra is. Ez az individualizmus eredménye, azonban a termelőerők alacsony színvonalán még csak ez lehetséges és ekkor még ez a legmegfelelőbb forma. Azonban ez így még csak a gondolkodó állat színvonala, ahol a létfeltételekért való küzdelemben az emberben még domináló az állati eredet.

A kapitalizmus individualizmusának döntő hibája, hogy lehetetlen a valódi érdekeken való összefogás, lehetetlen a valódi demokrácia megvalósítása. Bármennyire is koncentrálódik a hatalom, bármennyire is a totális diktatúrába alakul, nem közvetlenül az emberiség szükségletére termel, hanem egyéni érdekből az egyének közötti harccal a saját haszon a meghatározó, ami szélsőségesen megosztotta az emberiséget. A kapitalizmusban ez nem lehet másként. A szociális demagógia, a hamis idealista világnézet, a vallás mind ezt szolgálja. A kapitalizmusra jellemző az ember-ember közötti harc, a létfeltételekért történő versengés, ahol értelmetlen demokráciáról beszélni, mert alapvetően harc van. A harcban és a háborúban azonban sérül, korlátozódik, megszűnik a demokrácia.

A tudományos világnézet hiányában a társadalom a katasztrófákon keresztül fejlődik!

A következetesen objektív társadalomtudományt, a dialektikus és történelmi materializmus következetesen objektív tudományos világnézetét elvető társadalmi-termelési modellek ki vannak szolgáltatva a vakon működő társadalmi törvényeknek. Így a termelőerők fejlődésével járó lehetőségeket, szükségszerűséget a társadalom nem képesek csak nagyon korlátozottan válságokon, katasztrófákon keresztül sok felesleges áldozatok árán követni, felesleges harcokban, válságokban, háborúkban, forradalmakban engedni a társadalmi fejlődés nyomásának.

Mindez az individualizmus, az egyén buta önzésének, a saját érdek mindenáron más emberek kárára, az emberiség, a társadalom, a nemzet érdeke elé helyezésének az eredménye. Bár az individualizmus hívei a társadalom, a nemzet, az emberiség érdekéről hazudoznak, de eközben kevesek élősködnek a dolgozó emberiségen. Ez a kapitalizmus, a beszélőszerszám világ, az individualizmus korszaka.

Ehhez nélkülözhetetlen az idealizmus okos képviselőinek hamis tudománytalan világnézeti tevékenysége, de ez az emberiség vesztét okozhatja. Az emberiség a kapitalizmusban még egy hamis világnézet alapján egy nem létező világba képzeli magát, hisz a szellemvilágban, a felsőbbrendű élősködők vezette demokráciában, a különböző fajelméletekben, mindezt azért, hogy kevesek uralkodhassanak, élősködhessenek az emberiségen.

A következetesen objektív tudományos világnézetet tagadó termelési modell hívei, képviselői, haszonélvezői a termelőerők fejlődéséből eredő társadalmi változási kényszert igyekszenek megakadályozni, ettől válnak reakcióssá, erkölcstelenné, sőt elkerülhetetlenül fasisztává, mert ez az ebben érdekelt emberekhez köthető osztályviszonyokra, érdekviszonyokra, embertelen butaságra alapul.

A termelőerők fejlődése és a termelési mód ellentmondása azonban feszíti ezáltal fokozza a társadalmi osztályok közötti harcot, ami a kapitalizmusban elkerülhetetlenül osztályharcot okoz, még akkor is, ha világnézeti tudatlanságukban, butaságukban ezt a többség fel sem fogja. Ebből az ellentmondásból a kiút csak a szocializmus lehet útban a kommunizmus felé a marxizmus-leninizmus (sztálinizmus) vezérfonalán.

A kapitalista termelési mód haszonélvezői, a világnézetének, erkölcsének hívei a társadalom fejlődésének megakadályozására a fasizmussal válaszolnak, így a valódi demokrácia helyett a kapitalista osztály-önkényuralom, a fasizmus a reakció fegyvere, bár ezenkívül más lehetőségük nincs is, gondolkodó emberré nem képesek válni.

Az idealizmus az individualizmus fegyvere

Mivel a kapitalizmus híveinek individualista világnézete, társadalmi helyzete, az embertelen buta önzése miatt nem érdeke a társadalmi fejlődés (ezt nem is értik, mert ők nagyon jó okos, sikeres emberek) ezért ellenségesen viszonyulnak a következetesen objektív tudományos alapokra alapozott világnézettel, a marxizmus-leninizmussal szemben, így kénytelenek az idealizmus képzeletvilágától segítséget kérni, amit meg is kapnak. Az individualista erkölcs híve kénytelen az idealizmus tudománytalan hamis világnézetét elfogadni, mert a lét határozza meg a tudatot, ezzel azonban csak gondolkodó állat lehet.

A kapitalista termelési modell haszonélvezői, hívei tagadják, nem is értik, osztályhelyzetük miatt nem képesek megérteni a következetesen objektív tudományos világnézetet, mert ezzel szemben ellenérdekeltek, – a lét határozza meg a tudatot. Élősködésre törekvésük miatt jöttek létre a kizsákmányoló tőkések és a kizsákmányolt dolgozó proletárok társadalmi osztályai, az így szélsőségesen megosztott emberiség a beszélőszerszám emberiség.

Azonban a termelőerők fejlődésével érik a lehetősége és a szükségszerűsége is az emberek közötti létfeltételekért folyó harc megszüntetésére, a kollektivizmusra, a valódi demokráciára. Így ez objektív kényszer a társadalmi modell, a termelési viszonyok fejlődésére megváltoztatására, a kollektivizmussal a szocializmus, majd a kommunizmus megvalósítására, ha nem akar elpusztulni az emberiség.

„A [dialektika] természet, a társadalom és a gondolkodás legáltalánosabb mozgástörvényeinek összefoglalása. A jelenségeket összefüggéseikben, kölcsönhatásaikban, fejlődésükben, ellentéteik és ellentmondásaik keletkezésében, kifejlődésében, feloldásában, a mennyiségi változások minőségiekbe való átcsapásában vizsgálja a tagadás tagadása alapján. A fejlődést az ellentétek harca és egysége eredményének tekinti.”

„Társadalmi Gazdasági Alakulat: a társadalom történelmi típusa, amely meghatározott termelési módon alapszik; egy-egy lépcsőfoka az emberiség progresszív fejlődésének, amely az ősközösségi társadalmi rendtől a rabszolgatartó társadalmon, a feudalizmuson és kapitalizmuson át a kommunista alakulathoz vezet el. A társadalmi gazdasági alakulat fogalmát a marxizmus dolgozta ki először s ez sarkköve a materialista történetfelfogásnak.” – Marxista fogalomlexikon

„termelőerők: a termelési eszközök és az ember a maga termelési tapasztalataival és munkában való jártasságával.” – Filozófiai kislexikon

„termelési mód: a társadalom élete és fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen létfenntartási eszközök (élelem, ruházat, lakás, termelési felszerelések stb.) megszerzésének történelmileg meghatározott módja. A termelési mód a társadalmi rend meghatározó alapja. Amilyen a termelési mód olyan maga a társadalom, annak uralkodó eszméi, politikai nézetei, intézményei. A termelési mód változásával megváltozik az egész társadalmi rend. A termelési módnak két, egymással szorosan összefüggő oldala van: a termelőerők és a termelési viszonyok. A termelőerők a termelési mód meghatározó, legforradalmibb tényezője. A társadalmi termelés fejlődése a termelőerők megváltozásával kezdődik, azután ennek megfelelő változások mennek végbe a termelési viszonyok terén is. … A termelési mód változásával megváltozik az egész társadalmi rend. Minden új, magasabb termelési mód új, magasabb fokot jelent az emberiség fejlődésének történetében. Az emberi társadalom keletkezésének ideje óta több termelési mód létezett és váltotta fel egymást: ősközösségi, rabszolgatartó, feudális és tőkés.” – Filozófiai kislexikon

„Termelési viszonyok: a marxista társadalomtudomány egyik legjelentősebb fogalma; a társadalom azon objektív, anyagi, emberek tudatától független viszonyait tükrözi, amelyek a társadalmi termékek termelése, a csere és az anyagi javak elosztása folyamán alakulnak ki az emberek között. A termelési viszonyok minden termelési mód szükségszerű oldalát képezik, hiszen az emberek nem tudnak termelni anélkül, hogy valamilyen módon ne egyesülnének a közös tevékenység és a termékek kölcsönös cseréje érdekében. A termelési viszonyok alapja: a termelési eszközök tulajdona terén fennálló viszonyok. Olyan társadalomban, ahol a termelési eszközök társadalmi, kollektív tulajdonban vannak, a társadalom tagjai egyenlőek a termelési folyamatban az együttműködés és kölcsönös segítés viszonyai alakulnak ki köztük. Ha azonban a tulajdon magánkézben van, szükségképpen uralmi és alávetettségi viszonyok jönnek létre. Aki nagyszámú termelési és munkaeszköz birtokában van, gazdaságilag uralkodik azok felett, akik nem rendelkeznek munkaeszközökkel.” – Marxista fogalomlexikon

„marxizmus: „Marx nézeteinek és tanításának rendszere.” „Nézeteinek összessége adja azt a modern materializmust és azt a modern tudományos szocializmust, mely a világ minden civilizált országában a munkásmozgalom elmélete és programja”. (Lenin) A Marx és Engels által kidolgozott tudományos szocializmus a természet törvényeiről szóló természettudományos megismerést kiterjeszti az emberi társadalomra és történetére; a marxizmus bölcseleti alapja a dialektikus materializmus, történelemre való alkalmazása a történelmi materializmus. — Lenin a marxizmusról szóló alapvető tanulmányában annak ismertetését a következő fejezetekre osztja: „A filozófiai materializmus”, „A dialektika”, „A materialista történetfelfogás”, „Az osztályharc”, „Marx gazdasági tanai”, „A szocializmus”, „A proletariátus osztályharcának taktikája.” (Lenin: Marx, Engels, Marxizmus)” – Idegen szavak marxista magyarázattal

„marxizmus-leninizmus: Marx, Engels és Lenin forradalmi tanítása, amely filozófiai, közgazdasági és társadalmi-politikai nézetek átfogó és harmonikusan összefüggő rendszere. A marxizmus a XIX. sz. negyvenes éveiben keletkezett a munkásosztály felszabadító harcának talaján, és elméleti kifejezőjévé vált a munkásosztály alapvető érdekeinek és a kommunizmusért vívott harcának. A marxizmus létrejötte forradalmi fordulatot jelentett a természet- és a társadalomtudományban, kivált az emberi tudás olyan területein, mint a filozófia, a politikai gazdaságtan, a szocializmus elmélete stb. A marxizmus megalapítói valóban forradalmi tudományt alkottak, melynek feladata nemcsak a világ helyes magyarázata, hanem megváltoztatása is. Marx elmélete, mint Lenin rámutatott, logikusan felépített és teljes, egységes egész, amelynek ereje, hatékonysága igazságában van. Legfontosabb tétele az, hogy a munkásosztály világtörténelmi szerepe az osztály nélküli kommunista társadalom megteremtése. A tudományos kommunizmus a Marx által megalapozott politikai gazdaságtan tudományos bizonyítékain nyugszik, amely feltárta a tőkés termelési mód törvényéit és bebizonyította, hogy a kapitalista társadalmat szükségszerűen a szocializmusnak kell felváltania. A marxizmus-leninizmus filozófiai alapja a dialektikus materializmus és a történelmi materializmus. A marxizmus-leninizmus élő, fejlődő és alkotó tanítás, amely összeférhetetlen mindenféle dogmatizmussal. Alkotóerejét a forradalmi gyakorlatból meríti. Jellemző vonása az elmélet és gyakorlat szoros kapcsolata, ez különbözteti meg mindennemű reformista es revizionista ideológiától. … A marxizmus alkotó továbbfejlesztésének új szakasza Lenin nevéhez fűződik, aki Marx munkásságának hű folytatója. Leninnek a marxizmus fejlesztésében betöltött alkotó szerepet fejezi ki a marxizmus-leninizmus elnevezés. … Tovább fejlesztette a szocialista forradalom elméletét, s arra a következtetésre jutott, hogy lehetőség van rá, hogy a szocializmus kezdetben egy országban arasson győzelmet.” – Filozófiai kislexikon

„Állam és forradalom: „a marxizmus tanítása az államról és a proletáriátus feladatai a forradalomban”: Lenen műve, amely 1917. augusztus – szeptemberében íródott és 1918 májusában jelent meg. Az oroszországi szocialista forradalom előkészítése során a proletáriátusnak az államhoz való viszonya fontos elméleti és gyakorlati-politikai jelentőségű kérdéssé vált. Lenin ebben a művében megvilágította a marxista államelmélet fő kérdéseit és megmutatta, hogyan fejlesztette azt tovább Marx és Engels az 1848-1851–es forradalmak és különösen az 1871-es párizsi kommün tapasztalatainak általánosítása alapján. Lenin megokolta a marxizmusnak azt a következtetését, amely szerint a munkásosztálynak a forradalomban az a fő feladata, hogy szétzúzza a burzsoá államgépezetet és létrehozza a proletárdiktatúrát. A kommunista társadalom két szakaszának jellemzése során Lenin elemezte a proletárállam elhalásának gazdasági alapjait és kijelölte a szocialista államiság fejlesztésének fő útjait, mint a demokratizmus kiszélesítése, a legszélesebb tömegek bevonása az államigazgatásba stb. Könyvében Lenin megsemmisítő bírálatnak vetette alá az anarchizmust és opportunizmust, amiért meghamisították a marxizmusnak az államról szóló tanítását, megfosztották forradalmi tartalmától (de főképpen amiért tagadták a proletáriátus diktatúráját). Lenin műve befejezetlen maradt; nem készült el az a fejezet, amely az 1905-ös és az 1917-es forradalom tapasztalatait összegezte volna.” – Marxista fogalomlexikon

„Szocialista Forradalom: a társadalom gyökeres, minőségi átalakulása, amely a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakát jelenti. A szocialista forradalom az uralkodás és alárendeltség magántulajdonon alapuló termelési viszonyait az együttműködés és a kölcsönös segítség viszonyaival váltja fel, s ezáltal felszámolja az ember ember általi kizsákmányolásának minden formáját. A szocialista forradalom elméletének az alapjait Marx és Engels rakták le, akik feltárták a társadalmi fejlődés törvényeit, és bebizonyították, hogy a szocialista forradalom a társadalom fejlődésének a törvényszerű eredménye, bebizonyították a proletariátus világtörténelmi küldetését, a burzsoá államgépezet lerombolásának és a proletárdiktatúra megteremtésének szükségszerűségét a szocializmus felépítésének szempontjából. A szocialista forradalom kezdetén nincsenek meg az új termelési mód kész formái, s ezért a szocialista forradalom alkotó jellegű. Az új társadalom építése meghatározott történelmi időszak, amit Marx a kapitalizmusból a kommunizmusba (annak első fázisába) való sajátos átmeneti szakaszaként határozott meg. Az új társadalom felépítésének eszköze a proletárdiktatúra. A proletárdiktatúra elmélete Marx egész forradalmi tanításának fő alkotórésze. Lenin a marxizmust alkotó módon továbbfejlesztette a forradalom elméletét a kapitalizmus imperialista szakaszának elemzése alapján, számos igen fontos, elvileg új tétellel gazdagította” – Marxista fogalomlexikon

„MARX, Karl (1818-1833): a tudományos kommunizmus, a dialektikus történelmi materialista filozófia, a tudományos politikai gazdaságtan megalkotója, a nemzetközi proletariátus tanítója és vezetője.” – Marxista fogalomlexikon

„Engels Frigyes (1820-1895): a proletariátus vezére és tanítója, aki Marxszal együttműködve megalkotta a marxista tanítást, a tudományos kommunizmus elméletét, a dialektikus és történelmi materializmus filozófiáját.” – Marxista fogalomlexikon

Lenin, Vlagyimir Iljics (1870-19249): Marx és Engels művének folytatója, az oroszországi munkásosztály és a világ proletariátusának vezetője, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam megalapítója.” – Marxista fogalomlexikon

„leninizmus: Marx és Engels tanainak (marxizmus) továbbfejlesztése és kibővítése Vlagyimir Iljics Lenin által. „A leninizmus az imperializmus és a proletárforradalom korszakának marxizmusa. Pontosabban: a leninizmus a proletárforradalom elmélete és taktikája általában, a proletárdiktatúra elmélete és taktikája különösen.” (Sztálin) A kommunizmusért folytatott elméleti és gyakorlati harc elválaszthatatlanul összefonódott Marx, Engels, Lenin, Sztálin nevével.” – Idegen szavak marxista magyarázattal

SaLa
​

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!