BULGÁRIA LERÁZZA
A FASIZMUS BILINCSEIT

(idézet: Antifasiszta népfelkelések – Szemirjaga)

A monarcho-fasiszta rendszer fennállásának utolsó hónapjaiban egymást követték a rendkívül fontos események. Talán ez volt a bolgár dolgozók nemzeti felszabadító harcának legtartalmasabb időszaka.

1944 elején rendkívül gyorsan érlelődött a forradalmi helyzet, s napirendre került a forradalom. A helyzetet elemezve és az osztály-erőviszonyokat mérlegelve a Bolgár Munkáspárt Központi Bizottsága határozatot hozott, hogy el kell kezdeni a fegyveres felkelés előkészítését a monarcho-fasiszta rendszer megdöntése céljából. Január 27-én a párt Központi Bizottsága kidolgozta a 2. számú direktívát, amelyben konkrét útmutatást adott a partizánhadsereg szervezésére és az egész nép fegyveres felkelésének előkészítésére.

A párt felszólította az illegalitásban működő kommunistákat és az Ifjúmunkás Szövetség tagjait, hogy lépjenek be a partizánosztagokba, és szélesítsék az ellenállás minden formáját. A háború utolsó és döntő szakaszához érkezett — hangsúlyozta a direktíva; — a fasiszták táborában erkölcsi-politikai züllés tapasztalható. A nép és a hadsereg ereje elegendő a nemzeti katasztrófa elhárításához. A feladat csupán az, hogy ezeket az erőket egyesítsék a Hazafias Front zászlaja alatt. A direktíva további részében a párt konkrét harci feladatokat tűzött a partizánbrigádok és osztagok elé: foglaljanak el egyes körzeteket, teremtsék meg ott a népi hatalmat, és az egész lakosságot mozgósítsák a fasizmus elleni harcra, hogy az országban létrejöjjön a fegyveres felkelés szilárd bázisa.

A párt Központi Bizottsága 1944 májusában kiadta 3. számú direktíváját. Ebben ismételten felhívta a kommunisták figyelmét arra, hogy a Hazafias Front mozgalmát az egész népet átfogó mozgalommá kell fejleszteni. A hadseregben dolgozó kommunistáktól a Központi Bizottság azt követelte, hogy igyekezzenek a vezetést minél előbb a választott katonabizottságok kezébe juttatni, és ha parancsot kapnak a fegyveres felkelés megindítására, gyorsan és határozottan szervezzék meg a csapatok átállását a nép oldalára. Ezzel a direktívával összhangban a párt mozgósította a hazafiakat — elsősorban az ifjúságot — a partizánhadseregbe, s több tucat új partizánosztagot és -csoportot alakított.

A gazdag tapasztalatokkal rendelkező legaktívabb és legnagyobb osztagokból népi felszabadító felkelő dandárok alakultak. Elsőként a Csavdar-dandár alakult meg, majd a Hriszto Botev 1. szófiai dandár és a Vaszil Levszki 2. szófiai dandár. Több új partizánosztag is alakult.

Azokban a napokban, amikor a Vörös Hadsereg egymás után aratta a nagyszerű győzelmeket, gyorsan nyomult előre nyugat felé és Románia területére ért, a Bolgár Munkáspárt Központi Bizottságában felmerült az a gondolat, hogy Bulgária nagy ipari központjában, Plovdivban kell ki robbantani fegyveres felkelést. Ez az ötlet azonban nem realizálódott, s a párt a fővárosi felkelés előkészítésére fordította a fő figyelmet.

A hazafiak gyors mozgósítása végett Szófiát két övezetre osztották: a keleti övezetre, amely a Csavdar-dandárt töltötte fel és a nyugati övezetre, amely a Trinszki-osztag tartaléka lett. A szófiai pártszervezet összesen mintegy 350 embert küldött a partizánokhoz.

Amikor Batulia falunál vereséget szenvedett a 2. szófiai dandár, a Népi Felszabadító Felkelő Hadsereg vezérkarának döntése alapján a Csavdar-dandár és az 1. szófiai dandár egy részéből megalakult a Sopi-osztag, amelynek parancsnoka Ivan Bonev (Vitan) lett. Az osztagot a szófiai felkelésben szándékoztak felhasználni.

1944 első felében a Bolgár Munkáspárt és a Hazafias Front elegendő fegyveres erővel rendelkezett ahhoz, hogy előkészítse a fegyveres felkelést. Ekkor az országban már 11 partizándandár és 37 osztag volt, összesen 18 300 harcossal. Ezenkívül a helyi harci csoportokban küzdött 12 300 ember. Ezt a partizánhadsereget, amely fegyvert fogott az ellenség ellen, segítette mintegy 200 000 jatak (olyan emberek, akik segítették és bújtatták a partizánokat).

A partizánok harci cselekményei hónapról hónapra szaporodtak. 1944 júniusában a népi bosszúállók, nem teljes adatok szerint, 294 fegyveres támadást intéztek a hitleristák és a bolgár fasiszták ellen, a következő hónapban viszont a csendőrség már 386 ilyen támadást jegyzett fel.

A párt nagy figyelmet fordított rá, hogy felkészítse és bővítse a felkelésnek ezt a legfontosabb fegyveres erejét. A Bolgár Munkáspárt Központi Bizottságának egyik 1944-es beszámolója megállapította, hogy a partizánosztagok és csoportok akcióikkal demoralizálták az ellenség erőit, bomlasztották közigazgatási és gazdasági apparátusát, egyszersmind fokozták a tömegek harci szellemét és növelték a közeli győzelem lehetőségébe vetett hitét.1944 július—augusztus folyamán, noha a csendőrség és a hadsereg blokád alá vette a partizántámaszpontokat, a partizánok olyan erővel harcoltak, hogy az ország több vidékét hosszabb-rövidebb ideig ellenőrzésük alatt tartották.

1944 nyarán Bulgáriában közvetlen forradalmi helyzet alakult ki. A társadalmi ellentétek rendkívüli módon kiéleződtek. A bolgár dolgozók készen álltak a nyílt forradalmi akciók megindítására, az uralkodó osztályok pedig a súlyos válságban arra kényszerültek, hogy terrorral próbálják megelőzni a kitörni készülő forradalmat.

Hangsúlyozni kívánjuk, hogy noha a belső feltételek kedvezően alakultak, a párt nem szólította fel a népet azonnali általános fegyveres megmozdulásra, mert a Vörös Hadsereg még messze volt a bolgár határoktól.

Teljesen megváltozott a helyzet, amikor a szovjet csapatok végrehajtották a iasi—kisinyovi hadműveletet és gyorsan nyomultak előre Románia területén. Ezt figyelembe véve a Bolgár Munkáspárt Központi Bizottsága 1944. augusztus 26-án kiadta 4. számú direktíváját; eszerint hozzá kellett látni a fegyveres felkelés közvetlen előkészítéséhez, hogy a felkeléssel megdöntsék a fasiszta kormányt és létrehozzák a Hazafias Front hatalmát. A feltételek megvoltak, s mint a dokumentum megállapította, ütött a tizenkettedik óra. „Bulgária sorsa — hangsúlyozta a direktíva — ma kizárólag a néptől és a hadsereg hazafias erőitől függ.”

A Bolgár Munkáspárt nagyon fontosnak tartotta, hogy a felszabadító harc a Hazafias Front zászlaja alatt folyjon. Azon volt, hogy minden helységben, minden vállalatnál és hivatalban megalakítsák a Hazafias Front bizottságait. Ezeknek a bizottságoknak kellett a népi hatalom szerveivé válniuk. A párt, amikor meghatározta a Hazafias Front szerepét a nemzeti felszabadító harcban, tanúságot tett arról az előrelátó politikáról és rugalmas taktikáról, amelyet mindig, de különösen a forradalmi helyzet kialakulásának időszakában alkalmazott. A Bolgár Munkáspárt, noha a dolgozók határtalan szeretetét és bizalmát élvezte, úgy vélte, hogy a hitleristák és a bolgár monarcho-fasiszták ellen folytatott harc az egész nép ügye, és a jövendő népi demokratikus hatalmat csak a Hazafias Front kormánya testesítheti meg. A bolgár kommunisták marxista—leninista pártja az országban kialakult helyzetet figyelembe véve azon a véleményen volt, hogy a Hazafias Front hatalmáért vívott harc egyben a szocializmusért is folyik.

A háború utáni fejlődés tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az összes demokratikus erők tömörítése a Hazafias Frontban a pártnak nem olyan taktikai lépése volt, amely csak a forradalom előkészítésének időszakára vonatkozott. Az erők összefogásának jelszava stratégiai jelszó volt, amely a szocialista társadalom felépítésének időszakában sem vesztette el jelentőségét. A Hazafias Front osztály összetétele és feladatai természetesen lényegesen megváltoztak.

A Bolgár Munkáspárt Központi Bizottságának a fegyveres felkelés közvetlen előkészítésére vonatkozó direktíváját továbbfejlesztve a Népi Felszabadító Felkelő Hadsereg vezérkara 1944. szeptember 1-én parancsot küldött a dandárok és az osztagok parancsnokságainak, amelyben leszögezte, hogy milyen akciókat kell haladéktalanul végrehajtaniuk. A felkelési terv első változata szerint, amelyet a párt Központi Bizottsága és a Felkelő Hadsereg vezérkara együttes ülésen fogadott el, a partizánosztagoknak azonnal gyülekezniük kellett az ország hadászatilag legfontosabb pontjain, hogy innen kiindulva mérjék a döntő csapásokat. A felkelés gondosabb előkészítése érdekében azonban a terv végrehajtását néhány nappal elhalasztották.

A kialakult helyzetben a párt nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy politikailag mozgósítsa és aktivizálja a bolgár munkásosztályt, a bolgár dolgozók nemzeti felszabadító harcának vezető erejét. A Központi Bizottság augusztus 26-i útmutatása alapján a párt szófiai városi bizottsága megvitatta, mit kell tennie a főváros dolgozóinak, különösképpen az iparvállalatok munkásainak politikai aktivizálása érdekében. A városi pártbizottság megbeszélte a fegyveres felkelés előkészítése során felmerült feladatokat is, külön hangsúlyozva, hogy a pártszervezetek, az ifjúmunkás-szervezetek, a harci csoportok, a szakszervezetek és a Hazafias Front bizottságai legyenek harci készenlétben.

A felkelés általános tervének megfelelően elhatározták, hogy a város dolgozói a Sopi-osztag és a Csavdar-dandár partizánjaival együtt fognak akcióba lépni. A városi pártbizottság hadműveleti irodát állított fel, amelynek tagja volt Todor Zsivkov, Ivan Bonev (Vitan), Sztanko Todorov, Vladimir Bonev. Ez az iroda irányította a fővárosban a gyűléseket, tüntetéseket és sztrájkokat. Hasonló irodákat szerveztek a kerületi pártbizottságok mellett is.

A Bolgár Munkáspárt felhívta a dolgozókat, hogy rendezzék meg a Hazafias Front bizottságainak nyilvános gyűléseit. Szeptember 4-én a Hazafias Front Nemzeti Bizottsága — a kormánynak a demokratikus szabadságjogok visszaadására vonatkozó ígéreteire hivatkozva — értesítette a kormányfőt, hogy az ország öt nagyvárosában nyilvános gyűléseket rendeznek, amelyeken megmagyarázzák a népnek a Hazafias Front programjában szereplő követeléseket. Muraviev kénytelen volt szemléletesen bebizonyítani ígéreteinek hazug voltát. Betiltotta a gyűléseket, és azzal fenyegetőzött, hogy a tilalom megszegőit szigorúan megbüntetik.

A Bolgár Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Front Nemzeti Bizottsága ekkor felszólította a dolgozókat, hogy tiltakozzanak a kormány antidemokratikus vonala ellen, szervezzenek sztrájkokat, gyűléseket és tüntetéseket a reakció kormányának megdöntése és a Hazafias Front hatalomra juttatása érdekében.

Szeptember 4-e viharos nap volt Szófiában. A Bolgár Munkáspárt városi bizottságának felhívására az előre megállapított időpontban rengeteg dolgozó gyűlt össze a törvényszékhez vezető utcában. Innen a dolgozók a szovjet nagykövetséghez vonultak; forradalmi dalokat énekeltek, és kifejezésre juttatták a Szovjetunió iránti testvéri szolidaritásukat. A rendőrség, katonai alegységek támogatásával, megpróbálta szétoszlatni a tüntetőket. Ekkor a városi pártbizottság egy csoportjukat a német nagykövetséghez irányította. A tüntetők bezúzták a nagykövetség ablakait, követelték a háború megszüntetését és a hitleristák távozását Bulgáriából. Összetűztek a rendőrséggel és a német katonákkal. A rendőrök több tüntetőt letartóztattak.

A szófiai dolgozóknak ez az első nagy politikai megmozdulása megmutatta a bolgár nép összeforrottságát, a Szovjetunió iránti rokonszenvét és elszántságát, hogy véget vet a nemzetellenes Muraviev-kormány uralmának.

Aznap este egy illegális találkozóhelyen ülést tartottak a párt városi bizottságának tagjai, s megbeszélték, hogyan fokozhatnák a főváros munkásságának forradalmi megmozdulásait. Többek között elhatározták, hogy megszervezik a villamosvasút dolgozóinak sztrájkját, munkástüntetéseket vezetnek, és kiszabadítják a városi börtönből a politikai fordította a fő figyelmet.

Másnap olyan esemény történt, amely döntő hatást gyakorolt Bulgária belpolitikai helyzetére. 1944. szeptember 5-én a Szovjetunió hadat üzent a cári Bulgáriának. A szovjet csapatok hamarosan átlépték a román—bolgár határt. Ez rendkívül fontos külső tényező volt, amely megszilárdította a bolgár forradalmi erők pozícióit.

A megváltozott helyzetet figyelembe véve a Bolgár Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Irodája kidolgozta a felkelés végleges tervét. Elhatározták, hogy a szeptember 8-ról 9-re virradó éjszakán támadást intéznek a kormány ellen. A terv szerint egyidejűleg el kellett foglalni a nagyvárosokat, ezért jelentős partizánerőket vontak össze körülöttük, amelyek jó előre kapcsolatot teremtettek a helyőrségek antifasiszta érzelmű katonáival és tisztjeivel. A párt Központi Bizottsága igyekezett elkerülni az 1923-as szeptemberi felkelés előkészítésekor elkövetett hibákat; akkor ugyanis nem szenteltek kellő figyelmet annak, hogy a katonák tömegeit a forradalom oldalára állítsák. A szívós felvilágosító munka eredményeként a kommunisták megnyerték maguknak a katonaiskola gyakorló századának legénységét, a főparancsnokság légelhárító ütegét, két utász rohamzászlóalj katonáit, a főváros légvédelmének fényszórós csoportját és néhány más alegységet.

A fővárosi helyőrség fő erejét alkotó 1. szófiai hadosztályban, amelyet előzőleg a török határról dobtak át, ugyancsak megindult a bomlás. A kommunistáknak sikerült híveket toborozniuk benne. A tisztek egy része támogatta a felkelést, a hadosztályparancsnok pedig szeptember 8-án hivatalosan közölte a Népi Felszabadító Felkelő Hadsereg főparancsnokságának képviselőjével, hogy semleges marad. Még a rendőrök és a csendőrök sem lelkesedtek különösebben azért, hogy meghaljanak a régi rendszerért. Az utolsó pillanatban még a főváros rendőrfőnöke is megígérte a felkelők képviselőinek, hogy semleges marad. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy a felkelés kezdetére a monarcho-fasiszta államhatalom minden szervében megindult a bomlás.

Az országban rendkívül feszültté vált a helyzet. A bolgár monarcho-fasiszta rendszer utolsó napjait élte.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!