Mihail Zvinchuk katonai elemző elmondta, hogy orosz hadifoglyokról készült felvételek jelentek meg az interneten, akiket a Szudzsa multilaterális autóellenőrző ponton (MAPP) keresztül kísérnek az ukrán oldalra. Elmondása szerint a foglyok nagy része határőrök és katonák, akik elsőként vették fel az előrehaladó ellenséges erők csapását.
„Estére felvételek jelentek meg az interneten orosz hadifoglyokkal, akiket a szudzsai ellenőrzőponton keresztül kísérettel visznek az ukrán oldalra. Nagy valószínűséggel a legtöbbjük határőr és sorkatona, akik elsőként vették fel a csatát” – mondta Zvinchuk.
Zvinchuk azt állítja, hogy a megerősítések aktív átadása és a fedőcsoport gyors felépítése ellenére az orosz csapatok még nem tudták teljes mértékben megoldani a fő problémát – az ukrán formációk számszerű fölényét és a katonai felszerelések jelentős készleteinek jelenlétét.
„Az ukrán fegyveres erők még nem merítették ki katonai potenciáljukat, és a második lépcsőfokot felkészítik a csatába lépésre” – hangsúlyozta Zvinchuk.
Az ellenséges erők magas koncentrációja a Kurszk régió más irányaiban is megfigyelhető. Az ukrán fegyveres erők aktívan húzzák fel a mérnöki berendezéseket, ami azt jelzi, hogy szándékukban áll megvetni a lábát az elfoglalt településeken. Az elemző azt sugallja, hogy ami történik, még nem nevezhető döntő csatának az orosz határ térségéért vagy fordulópontnak egy különleges katonai műveletben, de az orosz határokhoz húzott erők és eszközök mértéke bizonyítja az ukrán parancsnokság komoly szándékát a stratégiai siker elérésére.
Amerikai tisztviselők úgy vélik, hogy Irán és a Hezbollah később szándékozik csapást mérni Izraelre, mint azt eredetileg gondolták. Az Al-Arabiya tévécsatorna adatai szerint az amerikai hírszerzést ismerő forrásokra hivatkozva a támadásra csütörtökön vagy pénteken kerülhet sor.
A hírszerzés korábban azt sugallta, hogy az iráni és a Hezbollah megtorló intézkedéseket hajtanak végre a hét elején. A legfrissebb információk szerint azonban a sztrájkot későbbi időpontra halasztották.
„Bár Irán és a Hezbollah tervezett akcióinak pontos természete továbbra sem világos, az amerikai hatóságok bíznak a támadás elkerülhetetlenségében,” – jelentette a csatorna.
Amerikai hírszerzési források szerint a támadás idejére vonatkozó kezdeti becsléseket az új adatok miatt felülvizsgálták.
„A legfrissebb hírszerzési információk azt sugallják, hogy a választ csütörtök vagy péntek estére halasztották,” – jelentette az Al-Arabiya.
Ezen információk fényében Egyiptom további óvintézkedéseket tett. Az egyiptomi hatóságok NOTAM (Notice to Airmen) közleményt adtak ki, amelyben arra utasítják az egyiptomi légitársaságokat, hogy augusztus 8-án 01:00 és 04:00 UTC között kerüljék el az iráni légteret. Ennek a döntésnek a célja a repülésbiztonság biztosítása egy olyan régióban, ahol nagy a valószínűsége a katonai fellépésnek.
Az Iszlám Együttműködési Szervezet (OIC) mai rendkívüli ülésén a szaúd-arábiai Dzsiddában; Irán megbízott külügyminisztere, Ali Bagheri azt mondta a jelenlévő tagoknak: „A Biztonsági Tanács megfelelő fellépésének hiányában az izraeli rezsim agressziói és megsértése ellen az Iráni Iszlám Köztársaságnak nincs más választása, mint hogy gyakorolja veleszületett jogát. a jogos védelem e rezsim ellen.”
Az OIC ülésének zárónyilatkozata: „Határozottan elítéljük Ismail Haniyeh meggyilkolását, miközben Iránban tartózkodott.”
Tegnap: nem sok mondanivaló maradt. Győzelmet győzelem követ. Jelentés a norvégiai hadjárat sikeres befejezéséről. Csapataink bevonultak Párizsba.40 Június 14-én a francia kormány Bordeaux-ba tette át székhelyét.* A Saar-fronton erőltetjük a támadást a Maginot-vonal ellen. A franciák reménytelen helyzetben vannak. Reynaud drámai felhívását – melyet Roosevelthez intézett – utolsó lélegzetvételnek értékeli az egész világ. Washington hűvös, elutasító magatartása is hozzájárul Franciaország kétségbeesett helyzetéhez. Új propagandajelszavak: Párizs eleste után inkább a francia vidéket célozzuk meg kommunista propagandával. Két titkos adó továbbra is maradjon Párizsban, hogy fokozatosan nekünk sugározzon. Egyáltalán, alapjaiban megváltoztatjuk a Franciaországba irányuló propagandát. Jelszavunk: „Le a fegyverekkel!”, és a leghatározottabban követeljük Reynaud lemondását. Nagy hírverés Párizs elestéről. […] A Führer telefonál: nagyon örül a győzelemnek. Beszámol a hadi helyzetről: az északi fronton teljesen megtörtük a franciák ellenállását. Átkelés a Szajnán. A franciák teljes visszavonulásban. Bevettük Vitry le Francois-t. Elfoglaltuk a Toter Mannt, Montmédyt. A Saar-fronton frontális támadásba mentünk át a Maginot-vonal ellen. Ezenkívül elsüllyesztettünk sok hadihajót és szállítóhajót. Most kezdjük meg a Maginot-vonalnál a franciák körülzárását. Elérkeztünk katonai diadalunk tetőpontjára. A Führer addig veri a franciákat, amíg békéért nem könyörögnek. Ők üzentek nekünk hadat, most szűköljenek csak a békéért. Milyen boldog a Führer! Lehet is ilyen történelmi tettek után. Beszámolok neki a nép példátlan hangulatáról. A külföld csodálkozva vagy összetörten szemléli győzelmeinket. A Führer elrendeli a három napig tartó harangszót és zászlódíszt. Együtt örülök a Führerrel. Micsoda győzelmek, mekkora sikerek! Mindannyian legyünk hálásak a Führernek, hogy részesei és alakítói lehetünk ennek a sikernek. A világsajtó tele van csodálkozással és csodálattal. Franciaország esélyére már egy fillért sem adnak. A végleges összeomlás előtt áll. A Lebrun és Reynaud közti viszály katasztrófához kell hogy vezessen. De egyelőre várjuk ki a végét. A Reuter is felismeri a Maginot-vonalnál fenyegető halálos veszélyt. Elég sok időbe telt neki. Kimegyek Lankébe dolgozni. Egy sor ügyet nyugodtan és gyorsan elintéztem. Egymás után futnak be az újabb és újabb hírek. Az angol királynő beszédében bátorítja a francia asszonyokat. Bizonyára örülnek neki és elégedetté teszi őket. Polemikus harc bontakozik ki Párizsról. London szerint Párizs bevétele szerencsétlenséget hoz számunkra. Még ilyet! Ilyen szerencsétlenségeket még szívesen veszünk.
1940. június 16.
Tegnap: Párizs elfoglalása mély sokk a túloldal számára. Az egész világ ennek a hatása alatt. Franciaország ellenálló ereje kezd megtörni. Kapitulációkról és különbékékről szóló híresztelések járják be az egész világot. Nálunk is elterjednek. Megcáfolom ezeket, nehogy hátrányos következményük legyen. Anglia bejelenti, hogy a háborút akár Franciaország nélkül is folytatja ellenünk. Lebrun különbékét akar, Reynaud azonban a háború folytatását szorgalmazza. Langyos béke nem érdekel bennünket. Franciaországnak először a padlóra kell kerülnie, s akkor majd mi fogunk a békéről beszélni. Franciaország helyzetét illetően Amerika teljesen borúlátó. Reynaud onnan legfeljebb csak vigasztaló szavakat várhat. Franciaországot ott egyszerűen feladják. Ezzel véglegesen el is intézik. A világot határtalan csodálattal tölti el fegyvereink sikere. Most az egész világot meghódíthatnánk. Litvánia elfogadta az oroszok ultimátumát, hogy vörös csapatok vonulhassanak be az országba. Mindenki a mi győzelmeinkből él. Sor kerül a világ újrafelosztására, és aki nem tart lépést vele, az rosszul jár. A békelehetőségekről szóló cáfolatomat a Führer nagyon felerősíti. Azonnal közöljük a hírt, ami politikai szenzációként hat. A titkos adókon is visszafogjuk a békepropagandát. Franciaországot meg kell semmisíteni. Hadihelyzet: súlyos harcok a Maginot-vonalnál. A franciák nagyon szívósan védekeznek. Ennek ellenére számos megerősített állást foglalunk el. A Szajna túloldalára űzzük az ellenséget. Június 5-től mostanáig 200 000 hadifoglyot ejtettünk. Versailles felett német zászló lobog. Győzelem! Az ember szíve szaporábban dobog ilyen hírek hallatán. Ezért küzdöttem huszonegy éven át. Dicsőség és győzelem! Olaszország egyelőre csak a tengeren és a levegőben harcol, de ott sikerrel. […] A litván válasz nem elégíti ki Moszkvát. Az orosz csapatok bevonulnak Litvániába. Kownóban megbukik a kormány. Délután záporoznak a sikerek: Saarbrückentől délre egy jelentős szakaszon áttörtük a Maginot-vonalat. Először Verdun két erődjét rohamoztuk meg, majd a citadellát és a várost is elfoglaltuk. Ezért a világháborúban több százezer katona életét kellett áldoznunk. Az ember egész ünnepélyesen érzi magát, amikor ilyen történelmi győzelmekről hall. Egy forradalmi kormány ünnepli nagy diadalát. A Baltikumban továbbra is nagy a zsivaj. Úgy tűnik, mintha Moszkva tabula rasát szeretne teremteni. A legokosabb, amit most tehet. Este Alfieri jön Schwanenwerderbe. Néhány órára látogat meg. A pápáról beszél, akivel jó viszonyban van. A pápa szorosabban fel szeretne zárkózni hozzánk, de még gátlásai vannak. Ha túl sokáig várt is, most kedvező fordulatot sejt. Alfierit lenyűgözik a sikereink. Kit nem! A Führer telefonál: boldog és lelkes. Nem akar most békehíresztelésekről hallani. Először térdre kell kényszeríteni a franciákat. Négy-hat héten belül erre is sor kerül. Akkor majd meglátjuk, mit mond Anglia. Túl sok mondanivalója már úgysem lehet. Először a szárazföldi fegyvert kell kiütni a kezéből. Új, nagy katonai győzelmekre számíthatunk. A Führer részletesen felsorolja. Még egyszer áttanulmányozta a fegyverszünet és a versailles-i békekötés ceremóniáját. Ez legyen a számunkra is a példa. Így helyes. Csodálatos a Führer. Annyira józan és hajthatatlan. Minden beszélgetés vele új erőforrás számomra. Roosevelt táviratot küld Reynaud-nak: annyi anyagi segítséget küld, amennyit csak lehet. És Amerika nem fog semmiféle franciaországi területrablást elismerni. Ez nem fog nekünk álmatlan éjszakákat okozni. Reynaud este már béketapogatózásokba kezd. Franciaország hajlandó lenne elfogadni Németország feltételeit – jut el hozzánk a Havas hírügynökségi jelentés Amerikán keresztül. Hidegen kijelentjük, hogy nincs tudomásunk feltételekről. Ezt követi a United Press esedékes cáfolata. Ez a kísérlet tehát éjfélkor kimúlt. Alfieri sokáig marad nálam. Sok a megbeszélnivalónk. Alfieri nagyon okos és megértő. Attól szenved, hogy Olaszország még nem igazán tudja megtenni a szükséges lépéseket. De erre is sor kerül még. Remélhetőleg Róma felnő a feladathoz.
1940. június 18.
Tegnap: döntő nap! Pétain átveszi a francia kormányt. Weygand honvédelmi miniszter. Most már tudjuk, hogy küszöbön áll a kapituláció. A gyáva parlamenti képviselők elmenekülnek. Még egy óra bizonytalanság. Várakozunk és a legélesebben vitatkozunk. Időközben összeomlik az egész francia front. Az ellenséges csapatok feloszlóban. Elfoglaljuk Orléans-t. Átlépjük a Loire folyót. Az orléans-i szűz tehát nem segített a franciáknak. Besanconnál elérjük a svájci határt. Bezárult a gyűrű a Maginot-vonal körül. Tengeralattjáróink az angol flottát pusztítják. Százezer tonnát süllyesztettek el. Kiadom a jelszavakat a rádiónak és a sajtónak: Őrizzük meg tartásunkat. Semmit se áruljunk el. Továbbra is visszaütünk. Főleg a népnek ne áruljunk el semmi újat. Lettország és Észtország elfogadja az orosz ultimátumot.41 A német-szovjet paktum szellemében a szovjet kormány 1940 júniusában ultimátumot nyújtott át az itt említett lett és észt kormány mellett a litvánnak is. Az ultimátum kényszerű elfogadása után szovjet katonai erőket vonultattak be a balti államokba. Szovjetbarát kormányok alakultak, amelyek július 21-én kimondták a csatlakozást a Szovjetunióhoz. Június 27-én – ugyancsak szovjet ultimátum hatására – Románia átadta Észak-Bukovinát és Besszarábiát, létrejött a Moldvai Köztársaság. E területről és a Baltikumból Németországba telepítették át az ottani németeket. (1941 január 10-i német-szovjet egyezmény.)* Gyorsan ellenőrzőm a heti filmhíradót. Nagyon jól sikerült. Franciaországban elkezdődik a vad menekülés. Pétain megrázó hangú beszédben fordul a francia néphez: fegyverszünetet kér, és a feltételeket. A Führer telefonál és közli velem a kapitulációt. Egészen elérzékenyült. Most még tárgyalni kell. Az angolok továbbra is szemtelenek, bejelentik, hogy egyedül is folytatják a harcot. Majd kiderül. A Führer azt akarja, hogy a kapitulációról folyó tárgyalások helyszíne Compiégne legyen.42 Itt írta alá a német delegáció az első világháború után, 1918 november 11-én a fegyverszüneti okmányt.* Teljesen meg vagyok hatva, és alig tudom kifejezni szerencsekívánataimat a Führernek. Történelmi óra ez! A hírt nagy szertartás keretében közöljük a rádióban. Óriási lelkesedést vált ki az egész német népből. Tömegek várakoznak a Wilhelmplatzon és éneklik a Deutschlandliedet. Képtelen vagyok tovább dolgozni. Az óra súlya alatt szinte fuldoklunk a boldogságtól. Este Churchill beszédet mond: tovább akar harcolni a végső győzelemig. Majd meglátjuk. […]
1940. június 22.
Tegnap: forró nap. Eldől a franciák sorsa. Compiégne-ben mindent előkészítettek. Telefonon keresztül Berlinből megadom az utolsó utasításokat. Egy nagy munkacsoport képvisel bennünket. Franciaország szemmel láthatóan az összeomlás előtt áll. A kitelepítettek problémája a katonainál is katasztrofálisabb. Ebbe végleg belepusztul az ország. A háborúpárti képviselők mozdítható vagyonukkal a határon túlra menekülnek. Franciaország sok részében anarchia vagy pánik uralkodik. Mekkora istenítélet ez egy olyan nép felett, amely átadta magát az élvhajhászásnak és nem ismerte fel tulajdonképpeni feladatát![…] Mindenki arra vár, hogy megtámadjuk Angliát. Ki tudja, ki tudja! Még sok a tennivaló Compiégne-ben. Örökös telefonálgatás! A lényeget egyenként, részleteiben határozzuk meg. Kerülni kell a látványos megaláztatást, de 1918. november 11-e szégyenét ki kell oltani. Hadi helyzet: politikai okok miatt viszonylagos szünet a harcokban. Lyon is a miénk lett. A Maginot-vonalon még folynak a harcok. Már a Hartmannsweilerkopf is a birtokunkban van. Bombatámadás Bordeaux, azaz a Gironde-torkolat ellen. Az angolok nyugaton és északnyugaton egyformán bombázzák a városokat. A válaszra nem kell sokáig várni. Utasítom a sajtót: tartsák vissza a háborús híreket, míg Compiégne-ből nem érkezik jelentés. A tárgyalások időpontját 15.30-ra tűzték ki. A Führer személyesen akarja megnyitni.43 Hitler valóban megjelent Compiégne-ben, de a tárgyalást nem nyitotta meg; egyetlen szót sem szólt.* Nagy kérdés: elfogadja-e Franciaország a feltételeinket? Ebben a pillanatban senki nem tud erre véglegesen válaszolni. Roosevelt néhány németellenes politikussal bővíti ki kormányát. Hadat üzenne nekünk, ha már újraválasztották volna. Zsidóbérenc, a tőkés demokrácia híve. De most nem sokat tehet. Ez a fontos. A nap lázas munkával és feszültséggel telik el. 15.30-kor kezdődnek a tárgyalások Compiégne-ben, abban a szalonkocsiban, amelyben 1918. november 11-én megalázták Németországot. A Führer személyes jelenlétével nyitja meg a tárgyalást. Keitel olvassa fel a német feltételekről szóló bevezető részt. Sem gyűlölet, sem bosszú nem vezethet bennünket, de 1918 szégyenét feledtetni kell. Ezért ez a nagy szertartás. A feltételeket kizárólag a német biztonság diktálja, és az a tény határozza meg, hogy Franciaországnak többé nem szabad – és ne is legyen képes rá – Anglia harcát Németország ellen támogatnia. Ezt követően a Führer elhagyja a szalonkocsit. Keitel átadja a feltételeket a franciáknak. Jelentéstételre Bordeaux-ba akarnak repülni. Ezt visszautasítjuk. Csak egy telefonvonalat kaphatnak. Hosszan tárgyalnak a sátrukban. Ezalatt továbbítjuk Berlinbe a rádión érkező compiégne-i híreket. Fárasztó, idegtépő tevékenység. Bár a vonalak rendben vannak, mégis állandóan megszakad a közlés. Végül azonban mégiscsak sikerül. A tárgyalások egész délután folynak. A franciák kézzel-lábbal ellenkeznek, állandóan Bordeaux-t hívják, de mindez nem segít rajtuk. Este 18 órakor megszakadnak a tárgyalások. A franciák ma 11-kor akarják megadni a választ. Vajon elfogadják-e feltételeinket vagy sem? A Führer, aki későn este még felhív, úgy gondolja, hogy igen. Nincs más választásuk. Igaza van. Részletesen beszámol a jelenetről: a francia delegáció majd hanyatt esett, amikor hirtelen megjelent előttük maga a Führer. Ő egy szót sem szólt. Az egész helyzet izgalmasan drámai. A Führer ismét a lehetséges legjobbat tudta kihozni belőle. Foch marsall emlékművét nem bántjuk. A hatalmas kő, a diadalkapu és a szalonkocsi azonban Berlinbe kerül. Vége a szégyennek. […]
1940. június 23.
Tegnap: kisebb bombatámadás Berlin ellen. Babelsbergben a postát és néhány magánházat pusztítottak el. Na meg a kórházat. Személyesen megyek ki a helyszínre, és ügyet csinálok az esetből. Jól jön ez még az angolok ellen következő akciókhoz. Churchill valószínűleg azért rendeli el ezeket a támadásokat, hogy ellentámadásokra ingereljen bennünket, amelyek ismét felfrissítik háborús fáradtságba merült népének harci kedvét. De most is éppúgy téved, mint máskor. Rövidlátó kontár. A politikában teljes a csend. Compiégne-ben folytatódnak a tárgyalások. A franciák nagyon szívósak és rendkívül ügyesen dolgoznak. Kijelentik, hogy készek elfogadni a mi feltételeinket, de az olaszokét már nem, ezek valóban eléggé túlzottak.44 Az olaszok által eredetileg támasztott feltételeket (Tunisz, Korzika stb.) Hitler is elutasította.* Mussolini azt akarta a Führertől Münchenben, hogy őket is képviselje a tárgyaláson. A Führer azonban vonakodott ettől. Ezt intézzék csak el maguk az olaszok. És főleg harcoljanak, ne csak követeljenek. Még elrontják nekünk az egész menetet. Az olaszok presztízse nálunk egyenlő a nullával. Mégpedig azért, mert semmit sem tesznek, és minden harci feladatot ránk hagynak. A Führer sem igazán örül most ennek. Az ember már azt kívánja, hogy bárcsak lenne egyszer egy olyan bátor és hű szövetségesünk, mint amilyenek a franciák. Képesek egy olyan bandáért elvérezni, mint amilyenek az angolok! A frontokon viszonylagos nyugalom. Mindenki a compiégne-i eredményre vár. Az általános vélemény szerint a franciák végül elfogadják a feltételeket. Viszont halálos ellenségei lesznek az olaszoknak. Meg is mondják: elfogadják a mi feltételeinket, mert mi legyőztük őket. De az olaszokét már nem, hisz ők tulajdonképpen még el sem kezdték a háborút. Mussolini nem katona, mint a Führer. Valószínűleg hagyja, hogy tábornokai és tanácsadói telebeszéljék a fejét. Ez a Führerrel nem fordulhat elő. Délben ismét szünetet tartanak. A tárgyalásokat részben követni tudom rádión továbbított lemezfelvételek segítségével. A berendezést titokban helyeztük el, és így is működtetjük. Keitel jól végzi a dolgát. Ismét utasítom a sajtót, hogy addig ne kezdjen vitát, amíg nincs eredmény. A műsorszórást a francia titkos adók útján fokozatosan le akarjuk építeni. Megtették a kötelességüket. Átállítjuk őket Angliára, most ő van soron. Négy különböző irányzatú állomás, mindig angol adónak álcázva. Terboven jelenti Norvégiából, hogy most összehívja a parlamentet, megbuktatja a királyt és Nygaards-Vold kormányát, és egy olyan új kormányt fog megválasztatni, amellyel együtt tudunk dolgozni. Azt gondolja, sikerülni fog. Ez zseniális húzás lenne. A király aljasul viselkedett. Magával vitt minden pénzt és aranyat. Egy uralkodó, ahogy a nagykönyvben áll. Egy királyi sikkasztó! Ezzel teljesítette a legfontosabb feladatát. Jól csinálja a dolgát. Norvégiában ismét csökkent a feszültség. Az angolok itt már semmit sem örökölhetnek. Úgy viselkedtek, mint a disznók. Raboltak, fosztogattak, nőket gyaláztak meg. Süllyedő faj. A megfelelő pillanatban nyilvánosságra hozzuk az egész anyagot. Anglia saját viselkedésével járatja le magát az egész világ előtt. Terboven Narvikban is volt. Csapataink, mindenekelőtt Dietl nagyon boldog. Példátlanul hősiesen harcoltak. Az angolok itt is úgy léptek fel, mint a disznók. Franciaországban ismét kétszázezer hadifogoly. Lefoglaltunk kétszázhatvan üzemképes repülőgépet. Újabb légitámadások Anglia ipari központjai ellen. Óriási filmsikerek. Az állami cégek a háború megkezdése óta körülbelül negyvenmillió tiszta nyereséget hoztak. De ma más gondjaink vannak. Egyre csak várjuk és várjuk a Compiégne-ből jövő híreket. Úgy tűnik, mintha a végtelenségig húzódnának a tárgyalások. Alfieri minden fél órában felhív, de semmi eredményről nem tudok neki beszámolni. Az olaszok nagyon idegesek A „Giornale d’Italia”, majd őt követően minden mértékadó olasz újság 14 órakor arról számol be, hogy aláírták a fegyverszünetet. Ezek a nem harcolók még a dicsőséget is elhalásszák előlünk és elsőként harsogják tele a világot a nagy győzelmünkről szóló hírrel, holott arra még várni kell. Óriási botrányt csapok Alfierinek és követelem, hívják vissza a bűnös tudósítókat. Nagyon meg van döbbenve. Azonnal felhívja Cianót, aki biztosít, hogy teljes elégtételt kapok. A kérdéses újságokat rögtön lefoglalják és szerkesztőiket súlyosan megbüntetik. Schwanenwerderben Magdával és a gyerekekkel. Egy kicsit beszélgetünk. Végtelen várakozás. Moszkva hosszú, rokonszenves cáfolattal visszautasítja a kapcsolataink zavarását célzó hamis amerikai jelentéseket. Ezeket bizonyára azért tették közzé, mert kiutasítottam az országból egy amerikai újságírót. De jó, hogy nem hátráltam meg. Végre 18:50-kor aláírják a fegyverszüneti egyezményt. Még néhány formális nyilatkozat45 Észak-Franciaország és az atlanti partvidék nemet megszállás alá kerül. Délen Vichy központtal létrejön a „Francia Állam”, amely együttműködik a nacikkal (1942-ben ezt is megszállják).* Keitel megemlékezik mindkét nép elesettjeiről. Nagyon tisztességes. Mindannyiunknak kő esik le a szívéről. A fegyvernyugvás mindenesetre a francia-olasz fegyverszünet aláírása után hat órával lép életbe. Mielőtt közölnénk a hírt, különjelentésben számolunk be, hogy a Maginot-vonal megadta magát. A hadifoglyok száma félmillió. Franciaország teljesen a padlón van. A Führer telefonál. Tökéletesen boldog. Minden a legnagyobb rendben. Most nyomást fog gyakorolni, hogy Olaszország is megkapja, ami megilleti. Még akkor is, ha ezt fegyvereivel eddig nem érdemelte ki. Tájékoztatom a Führert a Berlint ért bombatámadásról és kérem, hogy lépjen fel Anglia ellen, az egész német nép is ezt követeli. Még nem látja egész tisztán a helyzetet. De biztos szükség lesz rá. Churchill remélhetőleg nem adja be a derekát az utolsó pillanatban.46 Hitler azt remélte, hogy a brit kormány fegyverszünetet kér.* Várjuk meg! A fegyverszünetről szóló jelentésnek biztosítsunk egészen nagy hírverést. Jó egészséget kívánok a Führernek mindenekelőtt, és Isten áldását kérem rá. Az összes adónk beszámol az eseményről. Hálaimával. Méltóságteljesen és ünnepélyesen. Ezután a befejező riport Compiégne-ből. Az ember szinte visszariad a történelmi nagyság láttán. Az amerikai újságok nagy része katonailag már most feladja Angliát. Mi is így gondoljuk. Ma boldogok szeretnénk lenni. Az estéből lassan boldog és mély éjszaka lesz. Egyáltalán nem tudok aludni. Hatalmas, csodálatos Németország!
1940. július 20.
Tegnap: az ünnepélyes berlini bevonulásnak rendkívül jó a visszhangja mind a kül-, mind a belföldi sajtóban. Berlin még mindig a hatása alatt van. Figyelemre méltó a baleseti statisztika, ez azonban nem vette el az emberek jókedvét. Angliában egyre nő a depresszió. Napról napra jobban érezhető. Ezzel szemben Vichyben egyre szemtelenebbek lesznek. Szabályos időközönként néhány jól irányzott támadást fogunk végrehajtani Franciaország ellen. Ez a német népnek, de Franciaországnak is jó lesz. Roosevelt még egy kicsit kéreti magát. De ez csak látszat. Jelentések érkeznek arról, hogy milyen elvetemült, igazi amerikai módszereket vetettek be újrajelöltetése érdekében. Ez a hamisítatlan USA, nem nemzet, csupán emberek gyülekezete. Nő a feszültség a világban. A legvadabb hírek keringenek a Führer szándékairól. Mi ezalatt előkészülünk a birodalmi törvényhozás ülésére. […] Délben a Führernél, aki épp most érkezett vissza. Kiváló hangulatban és egészségi állapotban van. Ismerteti beszédének a tartalmát: áttekintés a háborúról, különös tekintettel a katonai teljesítményekre; név szerint említi a legfőbb katonai vezetőket, elsősorban Göringet, aki birodalmi marsall lesz. Majd rövid, tömör ajánlat. Angliának, határozott javaslat nélkül. De persze azzal a világos utalással, hogy ez az utolsó szava. Londonnak választania kell. Ez a beszéd szenzáció lesz mindenütt a világon, és Churchillnek is feladja a leckét.47 Hitler eleinte jóval békülékenyebb beszédre készült Nagy-Britanniával kapcsolatban, Churchill elszánt védekezésre felszólító, július 4-i alsóházi felszólalása után azonban ezt már nem mondhatta el.* Ez az értelme az egésznek. Sok mindent megbeszélünk még: a megrögzött bűnözőket a bűntett elkövetése előtt, és nem azután kell ártalmatlanná tenni. Persze ezt a mi jogászaink soha nem fogják megérteni. Hogy a zsidók is a megrögzöttek közé tartoznak, és velük szemben egész gyorsan kell eljárni. Különben mindig baktériumként fognak hatni. Arról beszélünk, hogy a mozgalom milyen kemény küzdelmet folytat ezen a területen. […]
1940. július 21.
Tegnap: megérkezett az angolok első válasza: tökéletesen negatív. A legélesebb, majdnem cinikus elutasítás. Nem hivatalos állásfoglalás, de érezni Churchill rendezői keze nyomát. Amerika is nagyon fagyosan reagál a beszédre. A plutokrácia még nem tart itt. Így tehát a drámát végig kell játszani. Minden rádióadót és titkos adót bevetek az angol közvélemény megdolgozására. De ez most még nem húz igazán. Nyilvánvalóan előtte Angliának néhány kemény ütést kell kapnia. Sűrűsödnek a bombatámadások a német területek ellen. Churchill kész tények elé akar állítani bennünket. Várjuk csak ki, mit szól ehhez az angol nép. Terbovennel áttekintjük a helyzetet. Utasítom a sajtót, hogy a dolgokat nyugodtan nevezze a nevükön. Dr. Dietrich nagyon jól együttműködik velünk. Ismét összeveszett a külügyminisztériummal. A háború után a Führer a külügy egész felfuvalkodott apparátusát feloszlatja, legalábbis azt a részt, amely a mi munkánkhoz kapcsolódik. A Führernél. Dietl tábornok beszámol narviki harcairól és szenvedéseiről. Igazi hősi ének, mélyen megráz. Dietl az egyik legbátrabb és legrokonszenvesebb ember vezető tisztjeink közül. Tényleg csodálni kell. Mindent megteszek, hogy csapatai kultúrában és szórakozásban ne szenvedjenek hiányt. A Führer pillanatnyilag még nem akarja tudomásul venni az angolok válaszát. Vár még egy kicsit. Felhívását ugyanis nem Churchillhez, hanem a néphez intézte. A katonai helyzet soha nem volt ilyen előnyös, mint most. Még egyszer alaposan megvizsgáljuk nyersanyaghelyzetünket, minden tökéletesen biztosított. Mi baj történhet? Megengedünk magunknak még pár nap várakozást. A magyarok szégyenteljes követelésekkel állnak elő a Führernél.48 A magyar kormány Hitlert Erdélyre irányuló követelésével valójában kényszerhelyzetbe hozta. Tartania kellett attól, hogy Budapest az egyik oldalon a Németországgal szövetséges. Szovjetunió hallgatólagos egyetértésével, illetve a Mussolini által tervezett balkáni műveletet kihasználva súlyos károkat okoz a német érdekeknek, amelyek ekkor – gazdasági és katonai stratégiai okokból – a béke fenntartásához fűződtek e térségben. Bármennyire is elítélte Hitler a magyar kormány fellépését, a fenti okokból mégis kénytelen volt a dolgokat a kompromisszumos megegyezés felé terelni, sőt a későbbiekben a kompromisszumot saját maga kialakítani.* A Führer azt tanácsolta nekik, hogy harcolják ki azt, amit akarnak. Egyből visszakoztak. A Führer mélyen megveti ezeket a magyarokat. A legantiszociálisabb rezsim, amit a történelem ismer. Innen a vonzódásuk az angol látszatdemokráciához. A Führer azt tanácsolta a románoknak Károly királynak küldött levelében, hogy a magyar követeléseknek tegyenek eleget. Bár nyilvánvaló, hogy ezt nem érdemelték ki a magyarok. A plutokrácia ezeknek az államoknak a rákfenéje. És persze a zsidóság. Dietl tábornok még sokáig mesél Narvikról. Ezt a hősi harcot példaként fogjuk az egész német nép elé állítani. Utasítom a sajtót: még ne szellőztesse, hogy London elutasította az ajánlatot. Bizalmasan azonban tehetnek róla említést. A helyzet a fronton változatlan. A Földközi-tenger csendes, nyugodt tenger lett. Az angolok már alig használják. A Führer ismertette Cianóval a helyzetet. Olaszország jobban kiveszi majd részét a harcokból. Legfőbb ideje. Egész délután dolgoztam. Keményen nekirontok Churchillnek. A Londonból érkező hangok óráról órára barátságtalanabbak és elutasítóbbak. Amíg Churchill van a kormányrúdnál, nem várható onnan béke. Kimegyek Schwanenwerderbe! Egy nyugodt órácskára! Olvastam, írtam; ezek a legkedveltebb elfoglaltságaim. […]
1940. augusztus 14.
Tegnap: az időjárás nem különösen alkalmas légitámadásokra. Ennek ellenére reggel egy légiflotta indul. Kétezer repülőgép. Nem szőnyegbombázás lesz, hanem kijelölt célpontokat támadnak elsöprő sikerrel. Közben tombol a hírháború is. Lassan ismét felülkerekedünk. A Wehrmacht főparancsnoksága és a légierő az illetékesség egyes kérdéseiről vitázik. Kérlelhetetlenül túlteszem magamat ezen, és ontom a híreket. A Führer engedélyezi, hogy a főparancsnokság beleegyezése nélkül a Transocean és a német hírügynökség, a D. N. B. közvetítésével adjuk ki a híreket. Most már csak röviden egyeztetek a cenzúrával. Megy az üzlet. Az angolok mindenféle butaságot dadognak össze. A mi híreink árasztják el az észak- és dél-amerikai sajtót. Ezért csináltuk az egészet. Most a gyorsaság a siker szülője. A főparancsnokság egy kicsit megsértődött. Erre igazán nem lehetek tekintettel. […] Spanyol újságírókat fogadok. Csodálattal tölti el őket Németország, és szilárdan hisznek a győzelmünkben. A Führer visszaérkezett Obersalzbergról. Megkezdődik a nagy támadás Anglia ellen. Reggel már kétezer repülő van úton. Délután 17 órakor még egy nagy támadást hajtunk végre, ezúttal négyezer repülővel Dél-Anglia ellen. Egytonnás bombákat dobunk le. Ezek majd odacsapnak. Rövid időn belül egészen Liverpoolig akarunk eljutni. Londont egyelőre kíméljük. Sajnos az idő nem a legjobb. Az angolok gyújtólapokat szórnak le területünkre. Pillanatnyilag nem teszünk semmit, csak figyelmeztetjük a körzeteinket. Néhány nap múlva a legkeményebb megtorló intézkedéseket fogjuk tenni. Angol falvakat teszünk romhalmazzá. Majd elmegy a kedvük az ilyen csínytevésektől49 Az ekkor kezdődő angliai légi csatától Hitler azt várta, hogy a kétségbeesett lakosság szembefordul a hadviselő kormánnyal, és az általános pszichológiai sokk jobb belátásra teríti a brit politikai elitet. A cél-, illetve terrorbombázásokhoz azonban a továbbiakban sem kapcsolódott kidolgozott inváziós terv a brit szigetek ellen. Tanácskozások folytak róla, Hitler újra es újra kilátásba helyezte, a döntést azonban minduntalan elodázta. Goebbels már augusztus 7-én azt jegyezte be, hogy „Inváziót nem tervezünk. A propagandában azonban rejtetten beszelünk róla, hogy az ellenséget megzavarjuk.” (Reuth, IV. k. 1461.)* Hogy milyen buták ezek az angol miniszterek! Főleg Duff Cooper. A Führer már csak tréfálkozik rajtuk. A propagandához egyáltalán nem értenek. Versenylovaikat és plutokraták gyerekeit menekítik Kanadába. Milyen iszonyú pszichológiai hiba! És közben ez a Duff Cooper egész okos könyveket írt. A propaganda azonban más. A Führer a propagandát a győzelem jó előkészítésére és erőteljes kihasználására szánja. Fegyverek nélkül nem lehet győzni, de a propaganda segíti a győzelmet. […]
1940. augusztus 31.
[…] Délben a Führernél. Jó színben van, pihentnek látszik, kiváló a hangulata. Négy órát beszélgetünk, megtárgyalunk minden időszerű kérdést. Röviden a kővetkezőkről volt szó az időjárás hátráltatja a nagyobb légitámadásokat. Ha megjavul az idő, nagyobb arányú légi hadműveletekre kerül sor. Nem valószínű, hogy Anglia még sokáig elviseli légi csapásainkat. Legalábbis szerintünk. Londonból máris pesszimista hangok hallatszanak. Pontosabbat azonban még nem tudni. Túlságosan kevéssé ismert az angolok ellenálló ereje. Kilátásaink továbbra is nagyon jók. Reméljük, elkerülhetjük a második háborús telet, de azért fel kell készülni arra is. A Führer mindenekelőtt hatalmas benzintartalékot képeztet. Minél nagyobbat, annál jobb. Az olaj miatt akar nyugalmat a Balkánon is. Bécsben ezért fejtett ki nyomást. A magyarok sokat kaptak ugyan, a románok tiltakozva fogadták a döntést, de végül beletörődtek. Ennek fejében viszont Olaszországgal együtt garantáljuk határaikat. Oroszország ellenében is. Ettől Moszkvának is hamarosan elmegy az étvágya. Velünk nem akarnak összekapni. Mi ugyanis nem az angolok és nem a finnek vagyunk. Románia és Magyarország elégedetlen velünk. Hiába, ez a döntőbírók sorsa. Nyugalom a Balkánon. És mi megkapjuk az olajunkat. […]
1940. szeptember 19.
Tegnap: az időjárás változékony. A csatorna felett vihar. London fellélegzik. Mégis súlyos bombatámadások. Kétszázhúsz tonnát dobunk le. Londonra eddig összesen hárommillió kilogrammot. Ez már súlyos csapás. Egész Anglia retteg az inváziótól. Az angol sajtó kétségbeesett. Kevés berepülés a birodalom fölé. De erőteljesebben bombázták a tengerpartot. Az új tervek: esetleg Gibraltárt is bombázzuk. Olaszországgal közösen. Spanyolország be akar lépni a háborúba.50 Alapvető tévedésnek bizonyult. – Bár a spanyol politikusok az első német megkeresésekre 1940 szeptemberében kétértelműen, de barátságosan reagáltak, és kívánságaik kielégítése esetén nem zárkóztak el a hadbalépéstől, az október 23-i Hitler-Franco találkozáson Hitlernek nem sikerült a caudillóból az „igen”-t kiszednie.* Olaszország tengeralattjárókat küld a támadáshoz Anglia ellen. Húsz már áthaladt a Gibraltári-szoroson. Ribbentrop Olaszországba utazott az ügy egyeztetésére. Légvédelmi ágyúkat szállítottunk Finnországon keresztül Észak-Norvégiába. Rövid, titkos magyarázatot küldünk Moszkvának. A szállítmány Anglia ellen irányul. A Führer elhatározta, hogy nem enged át több európai területet Oroszországnak. Túlzó jelentést adunk a birodalom fölé történt kevés berepülésről. Kishitűséget terjesztő erőteljes propagandával ostromoljuk Angliát, elsősorban titkos adóinkon keresztül. Lassan már jelentkeznek az eredmények is. Társadalmi válság Angliában. Tovább szítjuk. A svéd sajtó még mindig pimasz. A svéd király be akar kapcsolódni. Ha nem, sajtókampányt indítunk. Keményen megdorgáltatom a Deutsche Allgemeine Zeitungot. Ha nem javul meg, lecserélem a szerkesztőséget. Nincs előjoga a többi sajtótermékkel szemben. Guttererrel megbeszélem a külföldi klubok kiépítését. Tenni kell valamit ezen a téren. Hinkellel áttekintjük a csapatok kulturális gondozását. A gázsikat befagyasztjuk. Különben művészeink meggazdagodnak a háborún. Kümmel professzor beszámol a Franciaországtól elrabolt műkincsekről. Fantasztikus anyag. Száz egész nagy mű. És még azok, amelyek megsérültek a háborúban. Franciaország kénytelen lesz a jóvátételnél elviselni megtépázását. A cseh küldöttel, Chvalkovskyval megbeszélem a protektorátus magatartását. Ahhoz hasonlóan, mint az újságírókkal. Szerinte Csehországban még mindig érződik beszédem hatása. Mindent megtesz, hogy ez tovább is mélyüljön. A Führernél. Beszámolok Kümmel beszámolójáról. A Führer 1500-ig visszamenő radikális jóvátételt akar. Tisztázni kell a franciák és a köztünk lévő dolgokat. Elvégzem a szükséges előmunkálatokat. A Führer szerint Anglia súlyos sebeket kapott. Teljes légelhárítását London köré vonta össze. Ötvenhét Spitfire-t a földön semmisítettünk meg. Feltéve, hogy azok nem csak megtévesztő géputánzatok voltak. A mi megtévesztő létesítményeink jól beválnak. Hatalmas tüzeket színlelünk, és az egész csak tűzijáték. A nagyarányú álcázás valóságos rendszere. Churchill nagy győzelmekről hazudozik. De hát hazudnia kell, az utolsó pillanatig, különben összeomlik mindaz, amit felépített. A gyengeség jele nála csak akkor fog jelentkezni, ha már közeleg az összeomlás. Ez viszont még eltart egy darabig. Megbeszélés dr. Dietrichhel. Van néhány új híre. Ami a háborút illeti, a helyzet kicsit nyomasztó. Bátorságot öntök belé. Esserrel müncheni ügyeket beszélünk meg. Wagner túl sokat kontárkodik bele a Bavaria ügyeibe. Meg fogom akadályozni káros tevékenységét. Törődjön a saját pártkörzetével. Ott is elég a tennivaló. Ismét súlyos légitámadást intézünk London ellen. Maga az angol sajtó is megütközéssel számol be róla. A lelőtt gépek aránya 7:4-hez. Megbirkózunk a köddel. Valamit mindig eltalálunk, de a mi repülőgépeinket alig lehet eltalálni. Londonban a nagy téma a légvédelmi pince. Derekasan uszítjuk őket. A német sajtóban ez tilos téma, ugyanis a mi óvóhelyeink sem megfelelőek. De Gaulle tevékenységi köre jóval nagyobb, mint ahogy eleinte gondoltuk. Oda kell rá figyelnünk, és nem szabad a veszélyét lekicsinyelni. Lankéban Magdával és Ellóval beszélgetünk egy kicsit. Schmidtkével, Wächterrel és Knothével áttekintjük a párizsi és franciaországi helyzetet. Érdekes értesülések: megkeményedett a hangulat, amibe már nem akarok csak úgy belenyugodni. Egy nagy propagandaakciót rendelek el, élesen az angolok és a garázda értelmiségiek ellen, társadalmi színezettel és főleg társadalmi tettekkel. Kinevetnének bennünket, ha nem boldogulnánk velük. Rögtön megindulnak az előkészületek. Három héten belül készen kell lennünk. Embereim lelkesednek a feladattól. Kész az új heti filmhíradó, egész jó lett. Még sokáig beszélgetünk. Súlyos légi harcok London felett. Az idő kitisztul. Adja Isten, hogy így is maradjon.
1940. szeptember 29.
Tegnap: a háromhatalmi egyezmény a világközvélemény kiemelkedő eseménye.51 Német-olasz-japán egyezmény a résztvevők érdekszféráinak elismeréséről és kölcsönös segítségnyújtásról abban az esetben, ha valamelyiküket olyan hatalom támadná meg, amely az aláíráskor nem volt hadviselő. [Aláírás szeptember 27-én.]* London nyugodtan veszi tudomásul. Már korábban is tudtak róla és számítottak is rá. Washington is ezt a magatartást követi. A sajtó viszont megdöbbenve fogadja a hírt. Mintha fejbe vágták volna őket. Az oroszokkal kötött egyezmény óta nem volt ekkora szenzáció. Róma és Tokió ünnepléssel és lelkesedéssel köszönti. A semlegeseknél a mérleg nyelve még inkább felénk lendül. Nagy diplomáciai győzelem ez számunkra. A Führer újból átvágta a gordiuszi csomót. Az USA még jobban tartózkodni fog attól, hogy beavatkozzék a konfliktusba. Ha mégis megteszi, akkor a japán flottával áll szemben. És Angliának nem jut semmi. Nappal és éjjel kemény bombázás London ellen. Az időjárás megint egyszer nem kedvez nekünk. Az angol vadászok előjönnek rejtekhelyükről, közülük tízet leszedünk. Tizenöt berepülés a birodalom fölé, de nincs nagyobb jelentőségük. Berlint megkímélik. Az idő változatlanul viharos! […] Javasolom a Führernek, hogy vezessük be a nyári időszámítást, amibe bele is egyezik. Így legalább télen egy órával hosszabb a nappal. A közlekedési minisztérium a menetrendekkel még nem tud átállni. Még egyszer alaposan megvizsgáltatom az ügyet. Anglia felett délben javul az időjárás. Élénk légi tevékenységet folytatunk. Az egyik elfogott angol pilóta szerint Angliában katasztrofálisak a körülmények. A sok gép lelövése elsősorban távlatilag viselhető el nehezen. De ki tudja, hihetünk-e neki. Délután írtam és olvastam. Tabody Klára52 Tabody Klára, magyar énekesnő és színésznő.* rövid látogatást tesz nálam, és Olaszországról számol be. A magyarok telhetetlenek. Odaadod nekik a kisujjadat, s máris az egész kezed kell nekik. A háromhatalmi egyezmény jelentőségét lassan felismerik az USA-ban. Csak nehezen tudják palástolni dühüket. Moszkva tartózkodóan fogadja, Londonban pedig úgy értékelik a paktumot, mint a gyengeség jelét. Ez is egy nézet. A kemény tények azonban le fogják söpörni ezeket a szóbeszédeket. Fokozódnak támadásaink Anglia ellen. Ez egyébként a legjobb válasz a plutokraták arcátlanságára. Szép sétát teszek az őszi erdőben. Erős és jó a köd illata. Este meglátogat Faber-Castell gróf és felesége. Beszélgetünk, és a grófné muzsikál. Nagyon bájos és varázslatos asszony. És elragadó dalokat komponál. A légiriadó miatt sokáig üldögélünk. Csak hajnali háromkor jön a nyugalom. Berlinben azonban semmi sem történt. Majd újra légiriadó, de már nem kelek fel.
1940. október 11.
Tegnap ideális idő. Folyamatosan, éjjel és nappal támadjuk Angliát, főleg Londont. Fantasztikus pusztítást okozunk. Ezzel szemben kevés berepülés Németország fölé. London lelkileg egyre súlyosabb helyzetbe kerül. Angliának már csak az USA fogja pártját. A háborúba való belépésről beszél mindenki, és csak kevés a józan hang. Ismét megcáfolhatjuk Londont, amely bombatámadásainak jelentős sikeréről számol be, amikor bombái az álcázásul kirakott építményeket sem találták el. Nagy megkönnyebbülés ez propagandánk számára. Abban is bízom, hogy fokozatosan hosszabb adásidőt érek el a rádiónk számára. Belgiumban kisebb szabotázsok. Embereink lélektani szempontból ügyes büntetéseket szabnak ki, s ezzel megnyerik a lakosság rokonszenvét. Fénysugár! A téli segélyakció gyűjtései ismét eredményesek, valamelyest javul a hangulat az országban. Érzékelhető már az angolok illúziókeltése ellen irányuló kampányunk hatása. […]53 Az angol „blöffök” elleni hadjáratot Goebbels október elején kezdte.* Schlosser visszatért Bécsből. Felszólítom, hogy tegyen valamit a tánccal kapcsolatos vaskalaposság ellen, és radikálisan irtsa ki ezt a nyavalyát. A táncnak az érzelemhez, és nem az értelemhez kell szólnia. Különben nem tánc lesz, hanem filozófia. Akkor viszont inkább olvasom Schopenhauert, mint hogy színházba menjek. Schmidtke beszámol Franciaországról. A hangulat szemlátomást javul. A kampányunknak lassan érződik a hatása, mindenki lelkesedik érte. Schmidtke meg akarja kímélni a párizsi divatot. Ezt nem engedem. Ezen a területen is nekünk kell átvennünk a vezetést, nem szabad, hogy kisebbrendűségi érzéseink legyenek. Tehát a „Vogue” egyelőre nem jelenhet meg. Dr. Lipperttel megbeszéltük személyes jövőjét. Most menjen vissza a katonasághoz. A háború után majd meglátjuk. Az angol rádió élesen támadja titkos adóinkat. Hallgatunk és úgy teszünk, mintha semmi közünk sem lenne hozzájuk. Délben a Führernél, aki Münchenből tért vissza. Bemutatom neki az olasz „művészet” új alkotásait. Megvető mosollyal válaszol. Megbeszélem vele a rádióadók helyzetét a légierővel ismét közösen megvizsgáljuk, hogy korlátozás nélkül sugározhatunk-e. Az angolok úgyis megtalálják Berlint. A Führer azért tért vissza, hogy beszámoljon a berlinieknek a légitámadásokról. Néhányan még mindig azon az állásponton vannak, hogy pár héten belül sikerül Angliát térdre kényszerítenünk. Szerintem ez csak ködös remény. Semmi esetre sem szabad ebben ringatnunk magunkat.54 Goebbels már nem nagyon hitt a légi csata kívánt kimenetelében.* És gondoskodnunk kell megfelelő légelhárításról. Minden erőt erre csoportosítunk át. A Führer rendelkezései világosan megszabják, hogyan kell viselkednünk. Így az emberek tisztában lesznek azzal, mihez tartsák magukat. Forradalmi zavargásokról érkeznek hírek Londonból. Ezek azonban teljesen megalapozatlanok. Moszkva élesen visszautasítja London közeledési kísérletét. Jól teszi. Svájc, mint mindig, nagyon szemtelen. Kérdés: milyen háborús filmeket forgassunk. A Wehrmacht minden részlege a saját francia háborúját szeretné megfilmesíteni. Leállítom a vetélkedést és összegyűjtöm az ide vonatkozó terveket. Guttererrel áttekintjük a minisztérium újjászervezésének kérdéseit. Sikerül megállapodnunk. A művészeti és a politikai osztályt összevonjuk, Hinkel és Berndt felügyelete alatt. Így aztán lehet majd dolgozni. Sok a munka még a hivatalban. Este kimentem Lankébe. […]
1940. október 12.
Tegnap: éjjel-nappal erőteljesen bombázzuk Londont. Súlyos berepülések a birodalom felett is. Az idő mind a két oldal számára jó. Berlint kímélik. A hangulat valamit romlott itthon. Népünknek egy második háborús télre kell felkészülnie. Rengeteg elégedetlenkedő levelet kapok. Propagandánknak hatásosabbnak és ügyesebbnek kell lennie. Franciaországban indul egy nagy propagandaakció. Meglesz a sikere. A magyarok kitombolják magukat a románok ellen a visszaszerzett területeken. Disznó banda! Raskin Romániáról számol be. A Vasgárda ma ott áll, ahol mi voltunk 1933 februárjában. Vezetésre termett embereik vannak. Antonescu ügyesen érvényesítette akaratát.55 Az összehasonlítás alapja, hogy a román vasgárdisták is egy koalíciós kormányba mentek be. 1941 januárjában azonban Jon Antonescu marsall, Hitler hozzájárulásával, a gárdista puccskísérletet leverte. A vezetők többségét az SS kimenekítette az országból, de Németországban táborba zárták őket.* A legtöbb vasgárdista egy német protektorátushoz hasonló valamit akar. A régi korrupció még mindig az égig terjeszti a bűnt. […] A berlini klinikákon nagyon vigasztalan a helyzet: egyetlenegy óvóhely sincs. A háború után újjá kell építeni. Nem méltó egy kultúrállamhoz. Egyáltalán, sokat kell tennünk az anyákért és a gyerekekért, főleg most, légiveszély idején. A gáncsoskodók azt is teljesen másként állítják be, hogy a Führer magához vett néhány gyereket: azt hazudják, hogy rajtuk próbálja ki a gázt. A Führer igencsak megbotránkozik ezen. A legjobb szándékát is besározzák ezek a disznók. Vannak emberek, akik mindig csak ellenünk fordulnak. Minden sikerünk újabb botránykő a szemükben. Ez a csoport reakciósokból, egykori kommunistákból és egyházi emberekből áll. Ki kell irtani ezt a csőcseléket. Tisztázom a Führerrel, hogy a jómódú emberek is – saját költségükön – elküldhetik a gyerekeiket Berlinből. Ez nem megfutamodás, épp ellenkezőleg: minél többen mennek el, annál jobb. Posenben – mint ahogy Greisertől hallom – elég szigorúan büntetik a lengyeleket. Így legalább szót fogadnak. Churchill ismét csal. Hamis számadatokat közöl. Nagy hangerővel leplezzük le a sajtóban. A konzervatívok egyhangúlag pártelnökké választották. Nyilvánvaló, nem akarják, hogy kibújjék a felelősség alól. A következő hetekre és hónapokra néhány meglepetést készítünk elő számára. Csodálkozni fog. A Führer tanácsolja, hogy rövidítsük egy kicsit a rádió hírműsorait. Már nincs olyan sok esemény. És kevesebbet idézzük a külföldi sajtót. Iszonyatos hírek érkeznek Londonból. Egy elsüllyedő világváros. Példa nélküli népdráma. Túl kell élni. A lelőtt gépek aránya 12:4. Egyre jobb a számunkra. Elkészíttetek a sajtó részére néhány ügyes összehasonlító számadatsort. […]
1940. november 14.
Tegnap: ötven berepülés a birodalom fölé, csekély sikerrel. Berlin szabad. Ismét nagyon súlyos éjszakai támadás London ellen. Százötven tonna bombát dobtunk le. Olaszország szerencsésen és szilárdan megvetette a lábát Görögországban. Százhúsz hegyivadászt dobott le. Siralmas. Ehhez jön még az angolok támadása Taranto ellen, ennek során a „Cavour” súlyosan megrongálódott. Emlékeztetőt állítok össze a birodalom területe ellen végrehajtott angol légitámadások hatásáról. Eközben feltűnik, hogy az angolokat nagyon gyakran becsapták álcázást szolgáló építményeink. Megérte tehát, hogy olyan szófukarsággal fogalmaztuk meg cáfolatainkat. […] A biztonsági szolgálat jelentése az ország hangulatáról: a Führer beszédét követően érezhetően jobb a hangulat. Most mindenki ismét világosan látja a célt és a hozzá vezető utat. […] A Führer délben villásreggelin fogadja Molotovot.56 A látogatás a Brit Birodalom elleni német-olasz-spanyol-francia-szovjet összefogásra irányuló Ribbentrop-terv utolsó állomása volt, amelyben Hitler mindig is csak fél szívvel hitt, és ami az olasz-francia, olasz-spanyol, spanyol-francia ellentétek, továbbá Franco és Pétain tartózkodása miatt már előbb kilátástalanná vált. Hitler Moszkvának az érdekek egyeztetésére tett javaslatot, november 12-én azonban parancsot adott a hadsereg főparancsnokságának a Szovjetunió ellen kidolgozás alatt álló támadási terv további kimunkálására. Molotov minderre rátette a pontot, amikor értésül adta, hogy a Szovjetunió egyrészt nem hajlandó Romániát és a Balkánt német érdekszférának tekintem, másrészt nem tervezi a fellépést Nagy-Britannia ellen.* Szűk körben. Molotov okos, ravasz, meglehetősen zárkózott ember benyomását kelti. Az arca sárga, viasszerű. Alig lehet kiszedni belőle valamit. Figyelmesen hallgat és kész. Ismét a Führernél. A megbeszélések eredményéről csak később adunk ki tájékoztatót. Molotov Sztálin valamiféle előőrse, akitől minden függ. Máskülönben Oroszország rendkívül kedvező helyzetben van, amit feltehetőleg nem akar feladni. Nekünk már az is elegendő, ha semleges marad.57 E bejegyzés arra vall, hogy Hitler Goebbelset nem avatta be katonai terveibe.* Molotov kísérete gyenge, középszerű emberekből áll. Egyetlen komoly formátumú ember sincs köztük. Mintha ezzel is meg akarnák erősíteni nézeteinket a bolsevista tömegideológia lényegéről. Egyikükkel sem lehet egy értelmes szót váltani. Tekintetűkre szinte kiül az egymástól való félelem és a kisebbrendűségi érzés. Még egy ártatlan beszélgetés is úgyszólván lehetetlen. A GPU figyeli őket. Rémes. Ebben a világban nem érdemes élni. Moszkvával az együttműködést a jövőben is kizárólag a puszta célszerűség kell hogy meghatározza. Minél közelebb kerülünk egymáshoz politikai vonalon, lelkileg annál inkább idegenkedünk egymástól, főleg ami a világnézetünket illeti. És ez így van rendjén. Eddigi nézeteim szemmel láthatóan beigazolódtak. A király eljátszotta játékait, a cár halott, de vajon jobbak-e azok, akik a helyükbe léptek? A Führernek több megbeszélése is lesz az elkövetkező hetekben, a bolgárokkal, a belga királlyal, Bécsben a magyarokkal, akik csatlakozni szeretnének a háromhatalmi egyezményhez stb. Antonescu pedig Berlinbe jön. November végéig tehát lesz mit tennünk. Dr. Dietrichhel áttekintem tájékoztatási politikánk könnyedebbé tételének kérdéséit. Okvetlenül szükséges, hogy valami történjék e téren. A Führer is így gondolja. Sajtónk, utasításaim szerint, élesebb és vakmerőbb vitákat folytatott. Ez mindjárt más arculatot ad majd neki. […]
1940. december 12.
Tegnap rossz idő. Kevés berepülés a birodalom fölé. És egyetlenegy sem Anglia ellen. Alig volt katonai esemény. A görög fronton viszonylagos nyugalom. Ezzel szemben nagyon súlyos a helyzet Egyiptomban.58 Hitlernek sikerült az olasz kormányt visszatartania az eredetileg Jugoszlávia ellen tervezett támadástól, a görögországi vállalkozást azonban, amelyet Mussolini sokáig eltitkolt előle, nem tudta megakadályozni. Az itt említett „viszonylagos nyugalom” az október végén indított akció súlyos kudarcai takarta. – Líbiából kiindulva az olaszok szeptember 13-an indítottak támadást az egyiptomi angol erők ellen, amelyek azonban december elején az olaszokat visszaszorítottak és benyomultak Líbiába. Hitler kénytelen volt felállítani az Afrika-Korpsot, és azt Erich Rommel tábornok parancsnoksága alatt Líbiába küldeni.* Anglia azt állítja, hogy Szidi el Baraninál hatezer olasz hadifoglyot ejtett. Közben az olaszok stratégiai helyzete egyáltalán nem rossz. Csak cselekedniük kellene. Viszont, viszont… A Führer beszédének nagy a hatása. Az USA-ban heves elutasítás. Találva érzik magukat, joggal. London zavartan hallgat. Onnan ismét nagyon pesszimista hírek érkeznek. Közülük csak keveset bocsátok a sajtó rendelkezésére. A német népben ismét érezhetően erősödött az önámítás. Tenni kell ellene valamit. Alaposan mérlegeljük, hogy mit tudna tenni a sajtó Olaszországért. A németeknek nagyon rossz a véleményük az olaszokról. A sajtóban sem nagyon védik magukat az olaszok. Úgy látszik, meglehetősen le vannak törve. Mennyit szenvedhet a Duce környezetének alkalmatlansága miatt! […] Fogadtam dr. Bascht, a magyarországi németség vezetőjét. Beszámol a magyarok alattomos politikájáról. Piszok csőcselék! Ott akarnak átverni bennünket, ahol csak tudnak. Basch59 Basch Ferenc, magyarországi német politikus, 1938-tól a Volksbund vezetője.* jó benyomást kelt. […] A Führernél. Beszámolok neki Basch jelentéséről, ami nagyon felbosszantja. Megvitatjuk elhangzott beszédét. Bosszantja az amerikai visszhang, de másra nem is számíthatott. Talán ismét engedélyezi a vita felújítását az USA-val; ez nekünk való falat lenne. A japán külügyminiszter nyilatkozatot adott ki, hogy ha az USA hadat üzen nekünk, akkor ez azonnal Japán hadüzenetét vonja maga után az USA ellen. Ez kijózanítóan hatott az USA-ban. A Führer a körzeti vezetők előtt mond beszédet: katonai szempontból a háború megnyertnek tekinthető. Beszámol új fegyvereinkről, fegyverkezési kapacitásunkról, új tengeralattjáróinkról; tényleg bámulatba ejtő dolgok. Anglia elszigetelődött. És fokozatosan a padlóra kerül. Többé nem jöhet be Európába. Ahogy tavaly előre megmondta Franciaország összeomlását, most ugyanúgy kimondja Angliáét. Miközben ő egyáltalán nem akarta ezt a háborút, és elfogadható alapokon hajlandó lenne békét kötni. Inváziót egyelőre nem tervez. Előbb a légi fölényünket kell biztosítani. Babonásan tiszteli a vizet. Nem akar kockázatos kísérletekbe bonyolódni, ha enélkül is meg lehet oldani a kérdést. El akarja kerülni a nagy veszteségeket. Ez így helyes. Keményen bírálja Olaszországot, a görögországi kalandját. Óvni akarta tőle az olaszokat, még Firenzében is, de akkor már késő volt. Az olaszok rosszul készítették elő az egészet. Végül óriási presztízsveszteséget szenvedtek. Egyiptomban is rossz a helyzetük. Katonai szempontból csődöt mondtak. Oroszország is lesben áll, de tőlük nem félünk. Az oroszok abban reménykedtek, hogy a nyugati hadjárat elhúzódik, s ezalatt szívesen örököltek volna mindenféléket. Ezt a szívességet nem tettük meg nekik. Most érdekhatáraink is ki vannak jelölve. Mindenekelőtt a Balkánon. Újabb csapattestek Romániába. Nem engedünk be oda senkit. A Führer csak a józan valóságot mutatja be. Ezek szerint nagyon előnyös a helyzetünk, az olaszokat érintő ügyeket leszámítva. A győzelem a zsebünkben van, hacsak saját hibánkból nem vesztegetjük el. A Führer erős meggyőződéssel beszél, és hitét a hallgatóságra is átviszi. Teljes siker. Most mindenki megerősödve láthat ismét munkához. […] Az olaszok hadijelentése elismeri a kudarcot Szidi Baraninál. Az angolok győzelmi himnuszokat zengenek. Csak azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy az olaszok mindig vereségeket szenvedtek, a végén azonban mindig ott voltak a győztesek között. Ez alkalommal is így lesz. A párizsi tudósítónak adott interjúmat az Unipress groteszk módon eltorzította. Cáfolatot juttatok el külföldre. Ezek az újságírók majdnem mindig gálád férgek. Alig lehet valami bizalmasat közölni velük. […]
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Ha pedig Valaki Nyájas balrad.hu Olvasó – ESETLEG! – arra lenne kíváncsi, hogy milyen időjárásra számíthat a mai napon – esetleg hosszabb távon – hát nyugodtan kattintson erre a linkre:
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
JAPÁN/USA: Az Egyesült Államok első nukleáris bombáját 1945. augusztus 6-án dobták le Hirosima japán városára. A város lakossága akkoriban megközelítőleg 350 000 fő volt. Az atomrobbanás következtében elképzelhetetlenül szörnyű módon mintegy 80 ezer lakos halt meg, 1945 végére pedig a város legalább 140-150 ezer lakosa vesztette életét itt. A civilek túlnyomó többségében. Az amerikai atombombázás által érintett második várost, Nagaszakit csak Kiotó városának csereobjektumának választották. Legalább 75-80 ezer lakos vesztette életét itt közvetlenül a robbanás után, augusztus 9-én, majd ezt követően egészen 1945 végéig. Megint szinte csak civilek.
Bal oldali kép: Az atombomba robbanása Hirosima felett. Az 509. összetett csoport hat gépe vett részt a támadásban : az egyik a bombát vitte (Enola Gay), az egyik tudományos méréseket végzett a robbanásról (The Great Artiste), a harmadik fényképeket készített (Necessary Evil), a többiek pedig körülbelül egy órát repültek . ” meteorológusok ” néven . A rossz időjárás nem tenné lehetővé a cél elérését – ragaszkodtak a tudósok a tiszta képekhez . Jobb oldali kép: Nagaszaki atombombázása 1945. augusztus 9-én .
A nukleáris bombázások áldozatainak száma a különböző források szerint eltérően magas, de mindig riasztó. A lényeg az, hogy nemcsak az elképzelhetetlenül hatalmas hőségben haltak meg emberek, amikor a tűzgolyó közepén a hőmérséklet elérte az 50 millió Celsius-fokot (a hirosimai robbanás ereje 15-20 kilotonna TNT volt), hanem az epicentrum körüli épületeket a talajjal egyengető hatalmas nyomáshullám eredményeként. Aztán ott voltak a magas sugárzás következményei, közel a halálos sugárzás epicentrumához. Alapvetően az atombombázás áldozatainak fele szó szerint halálra égett. Az atombomba hatásának első vizsgálatakor Alamogordóban egy 40 méter magas acéltorony került a robbanás epicentrumába. A robbanás után a torony szó szerint elpárolgott. Így képzelhetjük el egy nukleáris robbanás hatékonyságát nemcsak épületeken, hanem mindenekelőtt minden élőlényen, különösen az emberen. Még egy kórház is volt a robbanás epicentrumában.
A második lényeges körülmény a két japán város amerikai atombombázásának következményeivel kapcsolatban, hogy a sugárzás következtében a két bomba ledobása után több generáción át szenvedett és halt meg az érintett területek lakossága. A gyerekek fejlődési rendellenességgel születtek, a rákos megbetegedések gyakorisága többszörösére nőtt. A következő években több tízezer ember halt meg rákban, mások pedig a sugárzás által érintett egyéb betegségekben. A polgári lakosság szenvedése Sodoma és Gomora lakóinak ószövetségi büntetésére emlékeztetett. A legenda szerint az Úr döntött róla. Harry Trumanról , az Amerikai Egyesült Államok elnökéről, aki 1945. április 12-én lépett hivatalba a Fehér Házban, ugyanazon a napon, amikor elődje, Franklin Delano Roosevelt meghalt .
Személyes tapasztalat a hirosimai atombomba hatásával kapcsolatban
Vessünk egy nagyon rövid pillantást az atombomba működésére: Közvetlenül a robbanás után fénysebességgel terjed minden hullámhosszú erős elektromágneses sugárzás, beleértve a veszélyes röntgen- és gamma-sugárzást, valamint a perzselő infravörös sugárzást. A közeli tárgyakra hulló sugárzás megnöveli azok hőmérsékletét a gyulladásig vagy az olvadásig. Ezt a légkörben a környezetre terjedő nyomáshullám követi. Házakat bont, fákat csavar ki, nagy tárgyakat visz magával. Ezt követően a maghasadás termékei, a környezetet radioaktívan szennyező különféle anyagok szétszóródnak a környezetbe. Dióhéjban ennyit. Ne feledjük, hogy ez szörnyű hőségben történik.
Michihiko Hachiya japán orvos a Hirosimai Naplójában a következő szavakkal írta le tapasztalatait a hirosimai atombomba-robbanás hatásairól: „Ösztönösen megpróbáltam elfutni, de a törmelék és a lehullott gerendák elzárták az utamat. Óvatosan haladtam előre, és sikerült bejutnom a folyosóra, majd ki a kertbe. Óriási gyengeség lett úrrá rajtam, ezért megálltam, hogy felépüljek. Meglepetésemre teljesen meztelenül találtam magam… Miért tűnt el a fehérneműm és a pólóm?… A testem jobb oldalán elvágtak, és véreztem. Egy nagy szilánk állt ki a combom csúnya üregéből, és valami meleg futott a számba. Amikor óvatosan megtapogattam az arcom, azt tapasztaltam, hogy az elszakadt, az alsó ajkam pedig tágra nyílt. Egy nagy üvegdarab ragadt a nyakamba.” És kicsit távolabb: „Perzselő széllökések zúgtak körülöttünk, és fájdalmasan szórták a port és a hamut a szemünkbe és az orrunkba. A szánk kiszáradt, a torkunk kaparászott és fájt a tüdejünkbe hatoló fanyar füsttől… Végül nem lehetett elviselni a hőséget… Aki tehette, elmenekült; akik nem tudták, elpusztultak… Ahogy az erős szél egyik épületről a másikra vitte a lángokat, minden oldalról égni kezdett. Hamarosan tűz vett körül minket… Hirosima már nem város volt, hanem egy felperzselt préri. Kelettől nyugatig mindent a földdel tettek egyenlővé…”
Michihiko Hachiya szerencsétlenül járt, mert elég távol volt a robbanás epicentrumától. Körülbelül száz orvos és az egészségügyi személyzet sok más tagja vesztette életét. Gyári munkások ezreit öltek meg, foglyokat vittek a városba dolgozni, valamint sok iskoláskorú gyereket, akik eredetileg szintén segítettek a várost a korábbi hagyományos bombázások törmelékeitől.
Miért használt az Egyesült Államok valójában atombombákat Japán ellen?
A mai napig megválaszolatlan a kérdés: miért használta az Egyesült Államok az akkori legnagyobb és legerősebb fegyvert Japán ellen, amelyet csak a közelmúltban fejlesztett ki eredetileg a náci Németországnak dolgozó német tudósok felhasználásával? A hivatalos amerikai-brit értelmezés szerint Japán merev ellenállást tanúsított, nem volt hajlandó kapitulálni, ezért térdre kellett kényszeríteni Japánt. Ezt az értelmezést Winston Churchill is bemutatja háborús emlékirataiban ( A második világháború ). Az első célpont, Hirosima melletti érv azon alapul, hogy a város közelében volt egy japán katonai kiképzőközpont és néhány fegyverraktár. Nem messze Hirosimától, nem Hirosimában, amelyet lebombáztak. Igaz, ennek az atomtámadásnak néhány áldozata katona volt. A halottak és súlyosan sérültek túlnyomó többsége azonban civil volt.
Hirosima képe 1945 októberében.
De az amerikai atombombázás valódi okai mások voltak. A katonai hatás természetesen itt is szerepet játszott, de ez – mint mindig – politikai célokról szólt, tekintettel a háború utáni világrendre, amelyben az Egyesült Államok teljes befolyást akart szerezni a csendes-óceáni térség felett, és mindenekelőtt megszüntetni. a szovjet befolyás veszélye ugyanabban a régióban. És ily módon a csendes-óceáni japán szigetek megszerzéséről is szó volt, amelyeken a japánoknak katonai bázisaik voltak, amelyeket az amerikaiak szándékoztak elfoglalni és maguknak használni.
A háború végén az események a következőképpen alakultak: 1945 februárjában Jaltában a Nagy Három (Roosevelt, Churchill és Sztálin) megegyezett abban, hogy amikor a Szovjetunió Berlinben befejezte Kelet-, Közép- és Délkelet-Európa felszabadítását, és így mindenekelőtt a náci Németország vereségét és kapitulációját érné el, ezért hadat üzen Japánnak. Ennek Berlin elfoglalásától számított három hónapon belül kellett volna megtörténnie.
Sztálin ezt megígérte. És ellentétben a szövetségesekkel, akik amennyire csak tudtak halogatták ígéretük teljesítését, miszerint nyitnak egy második frontot Európában, és az utolsó pillanatig vártak, Sztálin betartotta ígéretét. Hatalmas hadseregmozgalmat indított a japánok által megszállt Mandzsúriába, ahol a japánok jelentős erőket összpontosítottak. A Mandzsúriába költözésen 1,7 millió szovjet katona vett részt több mint öt és fél ezer tank és több mint négyezer repülőgép részvételével. A Vörös Hadsereg olyan sebességgel haladt előre, amelyet egyik szövetséges sem hitt el. Végül Sztálin hadosztályainak, valamint légi- és harckocsiegységeinek sebessége és puszta ereje aggodalommal töltötte el Trumant és Churchillt is. Mi van akkor, ha az oroszok (a szovjetekről mindig is beszéltek Nyugaton, és csak az oroszokról beszélnek) nem állnak meg Mandzsúriában, és Moszkva a Csendes-óceán feletti befolyás megosztását kéri az Egyesült Államokkal? Ezért Truman rohant, hogy az Egyesült Államok legyen az, amely halálos csapást mért Japánra.
A japánok azonban két oldalról kapták meg, alapvetően párhuzamosan. Míg az amerikaiak a levegőből támadtak két atombombával, bemutatva az Apokalipszist Japánnak, a szovjetek a második amerikai atombomba ledobásának napján, augusztus 9-én léptek be Mandzsúriába. De már nyolc napon belül Alexander Vasilevsky marsall ultimátumot adott a japán hadseregnek, és egy nappal később Otozo Yamada japán parancsnok elfogadta. 1945. augusztus 20-án a japán hadsereg megkezdte a fegyverek átadását a szovjet katonáknak. A japánok elhagyták Kínát és Észak-Koreát. A kínai hadsereg belépett Mandzsúriába.
A japánok Vörös Hadsereg általi mandzsúriai vereségének (677 000 ember halt meg) fényében nem tűnik meggyőzőnek a tézis Japán hagyományos fegyverekkel való legyőzhetetlenségéről. Churchill és a nukleáris fegyverek használatát szorgalmazó amerikai fél azzal érvelt, hogy ez a drasztikus lépés sokkal több japán és amerikai életet mentett meg, mintha folytatódott volna a háború a japánokkal.
Ha az egész második világháború képét nézzük a háborúban bekövetkezett élet-, egészség-, vagyonveszteségek, valamint a háború által okozott károk és összességében mérhetetlen szenvedések szempontjából, akkor az amerikai elszántság és a megalkuvást nem ismerő könyörtelen. A keménység aligha alapozható meg a károk mértékén, amit az amerikaiak elszenvedtek a második világháborúban. A polgári életben és vagyonban okozott kár az Egyesült Államokban lényegében nulla. Az életveszteség csak azokat a katonákat érintette, akik elestek a fronton Afrikában és Nyugat-Európában (és a japánokkal vívott csatákban, lásd pl. Pearl Harbor, Japán támadás 1941. 07. 12.). És sokszor alacsonyabbak, mint például a Vörös Hadsereg elesett katonái vagy a kínai katonák, valamint a más országok katonai veszteségei. Honnan ered tehát az az igény, hogy gyorsan véget vessünk a sok éve dúló háborúnak? Hiszen az Egyesült Államok csak profitált a második világháborúból, akárcsak az első. Földjük nem égett, a városok nem voltak romokban, nem voltak leégett és meggyilkolt falvak, mint Fehéroroszországban és Ukrajnában. Az élet Amerikában úgy ment tovább, mintha a háború meg sem történt volna. Elvégre egy túlnyomórészt polgári lakosságra atombombát dobni olyan döntés, amely talán (?!) legalább részben, nagyon kevés, de mégis egy kicsit a legnagyobb önmegtagadással, amely érthető egy olyan ország számára, amely végzetes károkat szenvedett el háborút, és olyan háborút szeretne, amelyet minden órában elpusztít és szó szerint megöl, azonnal szabaduljon meg tőle bármi áron. Aztán a legsürgősebb szükség esetén ez a kétségbeesett lépés… De minek az USA?!
Leégett gyerek Nagaszakiban. Az amerikaiak 1952-ig cenzúrázták az ilyen képeket.
Amikor Truman és fegyveres erői arról döntöttek, hogy Japán mely városaira dobjanak két (vagy talán három?) atombombát, lakott városokat kerestek. Az atombombáknak egyszerűen valódi sokkot kellett volna okozniuk. De nem csak Japánról és a háború gyors befejezésének hatásáról volt szó. Abban az időben az Egyesült Államok volt az egyetlen ország a világon, amely rendelkezett ezzel a szörnyű fegyverrel. Használatával egyértelművé tették, hogy domináns pozíciót fognak elfoglalni a bolygón, és senki sem akadályozza meg őket ebben. Nekik vannak a világ legerősebb fegyverei. Ezt különösen Moszkvában kellett volna észrevenniük. Végül is a Szovjetunióban nagyon gyorsan elkezdődtek az atombomba kifejlesztésére irányuló munka.
Washingtonnak sikerült megakadályoznia, hogy Moszkva átvegye az irányítást a csendes-óceáni térség felett. A japán szigeteken tartózkodó amerikaiak a japán katonai bázisokat sajátjukra cserélték, és elkezdték erősíteni jelenlétüket a bolygó ezen részén. Fokozatosan megközelítőleg nyolcszáz katonai bázist és más ilyen vagy ehhez hasonló „munkahelyet” hoztak létre bolygószerte. Truman egyébként felhagyott elődje, Roosevelt politikájával, aki azt feltételezte, hogy a Nagy Három háborús együttműködése a háború után is folytatódik. Truman azonosult Winston Churchill-lel, aki nem is hallott ilyesmiről. A „hidegháború” alapkövét alig egy évvel a második világháború befejezése után tették le.
Epilógus
Amikor az Egyesült Államok külügyminisztere, Antony Blinken tavaly Japánba utazott, hogy részt vegyen a Hirosima és Nagaszaki sorsáról rendezett éves megemlékezésen, egyszer sem említette, hogy valóban azért jött, hogy megnézze az Egyesült Államok munkáját. Ugyan már, nincs mit dicsekedni. De még furcsább volt, hogy japán részről senki sem emlékeztette erre a „részletre”. A korabeli Németország képviselőinek a napnál szembetűnőbb hallgatására emlékeztet, akik hasonlóképpen hallgatnak hóddal a német energetikai létesítmények, az Északi Áramlat I. és II. elleni terrortámadás elkövetőjével kapcsolatban. Vagy a „munka” kivitelezőjének, vagy a bűnügyi eredmény mosolygós és ajándékba hízelgő címzettjének. Végül pedig az amerikai dominanciától függő világ tragikomikus képének koronáját az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen tette fel, amikor ugyanebben az alkalommal az atomfegyverek bevetésével kapcsolatos orosz fenyegetésről beszélt. Az amerikaiak Hirosimára és Nagaszakira dobták le a bombákat, de ez alkalomból és más módon is az oroszokról beszéltek…
A tény az, és az is marad, hogy az egyetlen atomhatalom, amely még csekély katonai érzékkel is folyamodott nukleáris fegyver használatához civil lakossággal szemben, az Amerikai Egyesült Államok. Senki más! Szerencsére senki sem követte Amerikát. Legalább valamiben nem! Ha megnézzük, hogy az Egyesült Államok milyen eszközöket alkalmazott számos agressziója során világszerte, azt látjuk, hogy ezek mind rendkívül visszataszítóak. Hirosima és Nagaszaki atombombák voltak. Vietnamban vegyi fegyverekhez napalmot, kék ügynököt és narancssárga ügynököt használtak, de egy valóban rendkívül perverz fegyvert is használtak, a „méhházat”. Jugoszláviában és Irakban az Egyesült Államok szegényített urántartalmú bombák és kazettás bombák alkalmazásához folyamodott, amellyel Washington a mai Ukrajnát is ellátta. Tulajdonképpen szegényített urántartalmú bombákkal is. Szóval mi maradt még? Mit nem használt még az Egyesült Államok? Biológiai fegyverek. Az Egyesült Államoknak azonban vannak katonai biológiai laboratóriumai a világ számos országában, még Ukrajnában is. Úgy tűnik, még a fogadó országok kormányai sem tudnak arról, hogy ezek a laboratóriumok mit csinálnak, mit kutatnak, hogyan végeznek vizsgálatokat mit és kinél. A biológiai fegyverek valószínűleg ugyanolyan veszélyesek, mint a nukleáris fegyverek. Talán még veszélyesebb.
Ha az Egyesült Államok már meggyőzte a világot, hogy képes atombombákat használni, akkor mi fogja meggyőzni a világot arról, hogy nem használ biológiai fegyvereket? Az Egyesült Államok nem ismeri el a piros vonalakat. Az őket irányító struktúrák csak a hatalmat, a profitot és a pénzt ismerik el. A maguk módján halálos betegek. Az Egyesült Államoknak túlságosan rövid története is van, amely során, amint azt Oscar Wilde szellemesen megjegyezte, „átugrotta a civilizációt a barbárságból a dekadenciába vezető úton ” . Ma azonban szinte mindannyian e dekadencia csapdájában vagyunk. Bárki, aki nukleáris fegyvert használt anélkül, hogy ténylegesen megfenyegették volna, nehezen tudja megállni, hogy bármit is használjon. Vagy talán igen? Hol lehet önbizalmat szerezni? Amerika mítoszából, mint felelős hatalomról, amely megvédi a jogot, terjeszti a szabadságjogokat, a demokráciát, a békét, az értékeket és a jólétet? Erre nincs bizonyíték. Nem lenne jobb tehát elhagyni az ókor mítoszait?
Mihail Zvinchuk katonai elemző szerint a Kurszk régióban a helyzet jelentősen eszkalálódott az elmúlt órában. Az ukrán formációk részleges ellenőrzést gyakoroltak Sudzha felett, és Korenevo határaira haladtak.
Zvinchuk azt állítja, hogy az Ukrán Fegyveres Erők (AFU) egységei behatoltak Szudzha nyugati külvárosaiba. Az alföldön található városközpont a „szürke zónában” marad, míg a város keleti része, amely egy dombon található, továbbra is az orosz csapatok irányítása alatt áll.
Emellett Zvinchuk megjegyzi, hogy az ukrán formációk Sudzhától délre haladtak, elfoglalva Gornal, Guevo és Kurilovka településeket. Az orosz pilóta nélküli légi járművek (UAV) üzemeltetői aktívan felderítik a területet, és továbbítják a tűzkár koordinátáit az azonosított ellenséges pozícióknak. Ekkor a földi erők, a határőrök és a Nemzeti Gárda egységei ellentámadást indítottak.
Zvinchuk arról számol be, hogy az északnyugati szektorban az ukrán formációk is kiterjesztették az ellenőrzési zónát, elfoglalva Leonidovo falut és Ljubimovka falut. Az orosz csapatok ellentámadást kíséreltek meg a Zeleny Shlyakh farm irányába, de nem sikerült felszabadítaniuk a települést.
Az egyik ukrán páncélos egység felderítést végzett a Rylsk-Sudzha autópálya mentén, elérve Korenevo dolgozó falu szélét, amely Rylsktől mintegy 30 km-re délkeletre található.
Jelenleg az orosz csapatok sztrájkolnak az ukrán formációkra és harcolnak az autópályán, megpróbálva megakadályozni, hogy az ellenség elfoglalja a Korenevsky kerület közigazgatási központját.
Jurij Kotenok haditudósító szerint az ukrán csapatok beléptek a Kurszk régió két határ menti központjába – Korenevo és Sudzha. A helyzet továbbra is rendkívül feszült, és az ellenségeskedések közvetlenül e települések határain belül zajlanak.
A cica arról számol be, hogy az összecsapások hevesek.
„Információim szerint az ellenség belépett Korenevóba és Szudzsába – a Kurszk régió két határ menti körzeti központjába. Szaggatott, kemény. Az ellenségeskedések jelenleg közvetlenül a települések határain belülzajlanak” – mondta, hangsúlyozva a harcok intenzitását.
Jelenleg az orosz erők és az ukrán egységek aktívan harcolnak a területek ellenőrzéséért.
Különösen aggasztó az az információ, hogy az ukrán erők szabotázs- és felderítő csoportjait (DRG) Kurcsatovtól 65 kilométerre látták, ahol a kurszki atomerőmű (KNPP) található. Ez potenciális fenyegetést jelent a régió egyik legnagyobb energetikai infrastrukturális létesítményére.
Ilya Tumanov (vadászbombázó) volt katonai pilóta komoly aggodalmának adott hangot az ukrán csapatok lehetséges áttörése miatt a Kurszk atomerőmű védett területén. Elmondása szerint, ha az ukrán fegyveres erőknek sikerül áttörniük erre a stratégiailag fontos területre, a helyzet drámaian romlik.
„Ha az ukrán csapatok valahogy áttörnek az atomerőmű zónájába, akkor nem leszünk képesek légi közlekedést és nehézfegyvereket használni ellenük. Ez azt jelenti, hogy a gyalogságnak ki kell ütnie őket, az ellenség teljes fölényével az FPV drónok számában” – mondta Tumanov.
Megjegyezte, hogy ilyen helyzetben az orosz erők rendkívül kedvezőtlen körülmények között találják magukat, mivel a nehézgépek és repülőgépek használata az atomerőmű közelében jelentős kockázatot jelent.
Tumanov szerint előfőrdulhat, hogy az ukrán erők nem tartják be a fegyverhasználatra vonatkozó hasonló korlátozásokat, ami további nehézségeket okoz az orosz csapatok számára. Hangsúlyozta, hogy az ellenség 60 kilométeres előrenyomulása komoly probléma lenne, de már a 15 kilométer leküzdése egy nap alatt, ahogy az a közelmúltban történt, már riasztó.
A Kurszk régióban a helyzet továbbra is feszült. Az ukrán csapatok folytatják a támadó műveleteket, bár az ukrán fegyveres erők előrehaladása az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériuma szerint megállt.
Alexander Dugin filozófus és politológus javasolta a mozgósítás megkezdését az ukrán fegyveres erők (AFU) közelmúltbeli támadása után a Kurszk régióban. Beszédében azt mondta, hogy a kijevi agresszióra az orosz erők tömeges előrenyomulásának kell lennie az ukrán főváros felé.
Dugin hangsúlyozta, hogy a Kurszk régió elleni támadás határozott és nagyszabású fellépést igényel Oroszország részéről. Véleménye szerint a provokációra adott válasznak olyan erősnek kell lennie, hogy az ellenség felismerje cselekedeteinek következményeinek súlyosságát.
„Az ukrán fegyveres erők közvetlen inváziót hajtottak végre Oroszország területén. Erre radikálisan kell reagálnunk. Talán mozgósítás? És már egyenesen Kijevbe… Milliók, orosz milliók. Még mindig megkaptak minket” – mondta Dugin.
A Kurszk régió helyzete továbbra is meglehetősen nehéz, annak ellenére, hogy az ukrán fegyveres erők mélyen Oroszország területére történő előrehaladásának megállítása sikerült.
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
