1973. JÚNIUS 29.

(idézet: Apró Antal – A szocializmus építésének útján – 1975)

Elöljáróban szeretném átadni a Szabolcs megyei pártszervezetek vezetőinek a Központi Bizottság, az országgyűlés és a kormány üdvözletét. Régen jártam itt Szabolcs megyében, régóta tartozom ezzel a látogatással.

Mai aktívaülésünkön részben belpolitikai s néhány közérdekű hazai és nemzetközi vonatkozású gazdasági kérdéssel foglalkozom, és válaszolok a hozzám eljuttatott kérdésekre is. Ennek kapcsán kitérek néhány aktuális nemzetközi kérdésre, a kormányunk előtt álló feladatokra. Részletesen szeretnék beszélni azokról a külpolitikai eseményekről, amelyek a Központi Bizottság szerdai ülésének napirendjén szerepeltek, mindenekelőtt Brezsnyev elvtárs amerikai tárgyalásairól, valamint az európai biztonsági értekezlet összehívásával kapcsolatos fejleményekről.

Mindjárt megemlítem, hogy nem törekszem teljességre, hisz a külpolitikai események még olyan frissek és hatásuk olyan jelentős a nemzetközi közvéleményre, hogy állást foglalni, felmérni az új lehetőségeket csak a következő hónapokban lehetséges.

NÉHÁNY FONTOSABB BELPOLITIKAI KÉRDÉS

Az országgyűlés legutóbbi ülésszaka mellett, azt megelőzően belpolitikai életünkben jelentős esemény volt az április 15-én lezajlott tanácsválasztás. A választás számszerű adatai az elvtársak előtt már ismertek. A választás eredményeit az elnöki tanács jelentése alapján az országgyűlés is értékelte. Megállapítottuk, hogy a tanácstagi választások alkotmányos rendünknek és a törvényes előírásoknak megfelelően történtek.

A Központi Bizottság, az országgyűlés és a kormány nevében e helyen is szeretném megköszönni a párt és a Népfront, a tanácsok, valamint a választások előkészítésében és lebonyolításában közreműködő aktivisták ezreinek munkáját, amely lehetővé tette a választás kiemelkedő politikai sikerét.

A továbbiakban – úgy gondolom – arra kell törekedni, hogy a jelölőgyűléseken elhangzott közérdekű javaslatok a lehetőség keretein belül minél előbb megvalósuljanak, s a lakosság részéről felajánlott társadalmi munkavállalások szervezett módon realizálódjanak.

Belpolitikai életünknek, a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének fontos fóruma az országgyűlés. Szeretnék néhány mondatban tájékoztatót adni országgyűlésünk munkájáról, legközelebbi feladatairól és tevékenységének néhány jellemző vonásáról.

A X. pártkongresszus határozatában kimondotta, hogy az országgyűlésnek javítani kell törvényalkotó munkáját, tovább kell erősíteni szerepét a kormányzati szervek működésének politikai ellenőrzésében és munkájuk támogatásában.

Az országgyűlés munkájával kapcsolatos, legutóbbi időben lefolytatott vizsgálatok azt mutatják, hogy az országgyűlés az elmúlt két évben ebben az irányban is eredményes munkát végzett. A most lezajlott júniusi ülésszakkal bezárólag 13 törvényt alkotott. Ezek közül a jelentősebbek:

– az alkotmány módosítása,

– a bíróságokról,

– az ügyészségről és a

– büntetőeljárásról szóló törvények, amelyek az alkotmány végrehajtását szolgálják,

– a népgazdasági tervezésről,

– a szövetkezetekről,

– az ifjúságról és az

– egészségügyről szóló törvények.

Az országgyűlés megfelelően töltötte be alkotmányos szerepét a kormányzati tevékenység irányának meghatározásában és a kormányszervek munkájának ellenőrzésében is.

– 1971-ben megvitatta és jóváhagyta a kormány programját;

– ez év tavaszán pedig meghallgatta a kormány elnökének beszámolóját az elmúlt két évben végzett kormányzati munkáról;

– az országgyűlés ellenőrző funkcióját gyakorolta, amikor 1972 őszén megtárgyalta a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter beszámolóját a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság helyzetéről.

Örvendetesen fejlődik az országgyűlés állandó bizottságainak munkája, ami megmutatkozik a parlamenti ülésszakok jó előkészítésében és az államigazgatás egyes ágazatainak ellenőrzésében.

Fejlődés tapasztalható a képviselők országgyűlési tevékenységében is. A legutóbbi ülésszakon, az 1972. évi költségvetés tárgyalása alkalmával 24 képviselő szólalt fel, s összesen 32 olyan javaslatot tettek, amelyeket a kormány az illetékes minisztériumoknak kiadott megvizsgálásra, válaszadási kötelezettség mellett.

Csak példaszerűen megemlítem:

– javaslat hangzott el a hazai kőolaj- és földgázkutatás gyorsítására, a termelés növelésére;

– a lakásépítéssel összefüggő előközművesítések meggyorsítására;

– az államigazgatási dolgozók bérének javítására;

– a mezőgazdaság témakörében Szabó Gusztáv, Szabolcs megyei képviselő elvtárs javasolta, hogy megyénként és állatfajonként karanténtelepeket jelöljenek ki az állatbetegségek megelőzésére, és járvány-vágóhidak létesüljenek;

– Pálóczy Lajosné, Szabolcs megyei képviselőnő pedig javaslatot tett a burgonya korszerű termelési rendszerének kidolgozására és a szükséges feltételek létrehozására.

A Szabolcs megyei képviselők országgyűlési tevékenysége, mint az előbb idézett példák is mutatják, eredményesnek minősíthető. A megye 20 képviselője közül 9 tagja a különböző országgyűlési állandó bizottságnak. A 20 képviselő közül az elmúlt 2 évben 11 képviselő szólalt fel, összesen 13 alkalommal. Ezen belül igen örvendetes, hogy a megye 10 új képviselője közül eddig már heten hallatták szavukat az országgyűlésben. Ez arra mutat, hogy a megyei képviselőcsoport, a Pártbizottság és a Hazafias Népfront is megadja a szükséges segítséget az új képviselőknek közéleti szereplésükhöz, képviselői munkájukhoz.

Összességében megállapítható, hogy a szocialista demokrácia továbbfejlesztéséhez az országgyűlés is hozzájárult, és jól betölti alkotmányos szerepét.

Az országgyűlés legközelebbi ülésszakára október első felében kerül sor, ahol ismét két fontos törvényjavaslatot tárgyalnak. Az egyik a miniszteri felelősségről szóló törvény, amelynek megalkotását az alkotmány írja elő, a másik pedig az egységes statisztikai rendszerről szóló törvény.

A miniszteri felelősségről szóló törvény szabályozni fogja a miniszterek megválasztásának módját, jogállását és azt a különleges felelősséget, amely reájuk hárul egyrészt a kormányban mint testületben végzett munkájukért, másrészt az államigazgatás egy-egy ágazatának irányításáért.

A statisztikai törvény a gazdaságirányítás korszerű követelményeinek megfelelően fogja szabályozni a statisztikai adatszolgáltatás rendjét, hogy mind a központi, mind a helyi vezetés részére megfelelő rendszerben és kellő időben rendelkezésre álljanak az irányító munkájukhoz szükséges adatok.

A következőkben szeretnék rövid áttekintést adni a kormány munkájáról, legfontosabb feladatairól.

– A Központi Bizottság múlt év novemberi határozatának végrehajtásaként most foglalkozott a minisztertanács az Állami Tervbizottság létrehozásával.

– Az egyik legjelentősebb társadalmi feladat a népesség szaporodásában évek óta tapasztalható stagnálás felszámolása. Ezzel a kérdéssel foglalkozott már a párt Központi Bizottsága is, most az állami intézkedések részletes terve kerül a minisztertanács elé. Az intézkedések sokrétűek: szociálpolitikai, egészségügyi természetűek, valamint a gyermekgondozással kapcsolatosak. Jelentős, de eddig még meg nem határozott anyagi kihatással járnak. Az e célra felhasználható költségvetési összeg megállapítására az őszi betakarítás után kerül majd sor.

– A minisztertanács az országgyűlés elé terjeszti a jelenlegi, 1952-ből származó jogszabály korszerűsítését célzó statisztikai törvény javaslatát.

– A legutóbbi minisztertanácsi ülésen hozott és a tisztességtelen haszon visszaszorítását célzó rendelkezéshez csatlakozik a gazdasági bírság rendszerének továbbfejlesztése, amellyel a kormány ugyancsak a nyáron kíván foglalkozni.

– A Központi Bizottság oktatáspolitikai határozata végrehajtásaként e nyáron kerül a minisztertanács elé az oktatási rendszerről szóló 1961. évi III. törvény, valamint az ehhez kapcsolódó jogszabályok módosítására vonatkozó előterjesztés. Ehhez kapcsolódik annak a régi problémának a megoldása is, hogy a szakmunkásképző iskolát végzettek számára lehetővé váljék, hogy tanulmányaikat egyetemen és főiskolán folytathassák tovább.

– A minisztertanács áttekinti az ösztönző nyugdíjrendszer bevezetésének tapasztalatait, hogy állást tudjon foglalni az esetleges további kiterjesztés ügyében.

– Ősszel kerül sor a munkaidő-csökkentésbe még be nem vont területeken, mint például az egészségügyi szolgálat, közlekedés, kereskedelem, oktatás, azon feltételek meghatározására, amelyek mellett idővel e területekre is kiterjeszthető a munkaidő-csökkentés.

– A minisztertanács még ez évben foglalkozni kíván az 1976-tal kezdődő ötödik ötéves népgazdasági terv gazdaságpolitikai céljaival.

– A korábbi években elfogadott gazdaságfejlesztési koncepciók közül ebben a fél évben a kormány az alumíniumipar és a közútijármű-gyártás fejlesztésére hozott határozatok végrehajtását ellenőrzi.

– Sor kerül a társadalombiztosításról szóló jogszabályok egységesítésére és ennek figyelembevételével új társadalombiztosítási törvényjavaslat kidolgozására. Ezzel együtt rendezzük a szociálpolitikai tevékenység feletti felügyeletet is.

– A minisztertanács jelentést tesz a párt Központi Bizottságának a múlt évi központi bizottsági határozat végrehajtására tett intézkedéseiről. Erre a jelentésre egyébként minden negyedévben sor kerül.

– A környezetvédelem megszervezésének keretében kidolgozzuk a környezetvédelem és környezetátalakítás koncepcióját, valamint a levegő tisztaságvédelmének fokozására vonatkozó programot, amellyel a minisztertanács ugyancsak ősszel kíván foglalkozni.

– Novemberben kerül sorra a jövő évi terv és költségvetés javaslatának minisztertanácsban való megtárgyalása. Ehhez kapcsolódnak a hitelpolitikai irányelvek, valamint az ez évre hozott árintézkedések végrehajtásának áttekintése és a jövő évre tervezett árszabályozó intézkedések kidolgozása.

– A minisztertanács több ízben is foglalkozik a dolgozó nők helyzetének javítására hozott párt- és kormányhatározatok végrehajtásának ellenőrzésével, illetve további feladatok meghatározásával. Ebben a félévben különösen a könnyűiparban és a mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetével foglalkozik a kormány.

A KGST-EGYÜTTMŰKÖDÉS FEJLŐDÉSÉRŐL

Tekintsük át röviden, hogyan értékelték a miniszterelnökök a Prágában most megtartott tanácskozáson a két évvel ezelőtt jóváhagyott Komplex Program végrehajtását.

A miniszterelnökök tanácskozása az eddigi előkészületi munkát pozitívan értékelte:

– A tagországok gazdaságpolitikájában, a tervhivatalok munkájában a Komplex Program mindjobban a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés alapjává válik.

– A Komplex Program nagyon sokrétű szervezeti feladatok megoldását követeli meg, többek között a KGST egész nemzetközi szervezetének a ma szükségleteihez való alakítását.

– Az említett távlati célok mellett a miniszterelnökök értekezlete megállapította, hogy a KGST-szervek és -országok tervezőközpontjai érdeklődésének előterében most már az 1976-1980. évi népgazdasági tervek koordinációja áll.

– Elkezdték munkájukat az újonnan létesített KGST-szervek és közös létesítmények. Az új KGST-szervek: a Tervezési Együttműködési Bizottság; a Tudományos-Műszaki Együttműködési Bizottság: a Belkereskedelmi Miniszterek Értekezlete; a Találmányi Hivatalok Vezetőinek Értekezlete. A közös intézmények a következők: a Nemzetközi Beruházási Bank; a KGST Világgazdasági Intézet; több mint 30 koordinációs központ, különböző tudományos, műszaki, kutatási témák koordinálására; nemzetközi tudományos kutató kollektívák (ebből az egyik Magyarországon a Központi Fizikai Kutatóintézetben működik, atomreaktorok tanulmányozásával foglalkozik).

A szocialista országok között a tervezési és termelési együttműködés továbbfejlesztéséhez tisztázni kell a feltételeket. Már ma látható, hogy a tervek koordinálása egy magasabb szintű munkamegosztást, az érdekelt országok közötti közös vállalkozások létrehozása több időt igényel. Ezek az elképzelések csak lassan formálódnak ki.

Az már világos, hogy a nyersanyag- és energiaszükségletek közös erőfeszítéssel történő megoldása – elsősorban a Szovjetunió területén létrehozandó új nyersanyag-kapacitások létesítése – jelentős anyagi erőket kíván, amelyeket csak közös erőfeszítéssel, az országok gazdasági, pénzügyi összefogásával lehet előteremteni.

Arra is felhívta a miniszterelnöki értekezlet a figyelmet, hogy az országok gépiparában nem csökkent, hanem növekedett a párhuzamosság.

A KGST szervezetében már számos kezdeményezés történt a fejlett tőkésországok gazdasági szervezeteivel való együttműködésre. A tőkésországok érdeklődése is megnőtt a KGST tevékenysége iránt. Ennek egyik megnyilvánulása volt a KGST és a Finn Köztársaság közötti egyezmény aláírása, tárgyalások kezdődtek a KGST és az Iraki Köztársaság közötti együttműködésről, a KGST-vel való együttműködés iránt érdeklődik Chile, Mexikó, Irán, Svédország, Banglades és más országok.

A közelmúltban lezajlott miniszterelnökök tanácskozásán a következőkben állapodtak meg:

– Az integrációval összefüggő intézkedéseket az eddiginél szervesebben fogják beépíteni a népgazdasági tervekbe. Erre annál is inkább lehetőség nyílik, mert a most készülő 1976-1980-as időszakra szóló terveknél már ezeket messzemenően figyelembe lehet venni.

– Az eddiginél is nagyobb szerepet fog kapni a tervhivatali elnökökből álló Tervezési Együttműködési Bizottság. Ennek egyik magyarázata az, hogy az integrációval összefüggő programok túlnyomó része komplex jellegű, nemcsak egy-egy ágazatot érint, hanem igen sok összefüggése van a népgazdaság és így a népgazdasági terv különböző vonatkozásaival.

– Némely területeken, ahol különösen indokolt az országok erőfeszítéseit, anyagi és szellemi erejét egyesíteni, ágazati egyesüléseket fognak létrehozni. Három ilyen egyesülés létrehozására konkrét határozatot is hoztak (az atomerőművek berendezéseinek, a textilipari gépek, valamint a kötszövőipari gépek gyártására).

– Az ülésszakon igen komoly figyelmet szenteltek a KGST-országok energiaproblémáinak megoldására (ezzel is magyarázható, hogy az első ilyen egyesülés az atomerőművi berendezések gyártására jön létre), mert előre látható, hogy az energiaprobléma világprobléma, és a mi térségünkben is igen bonyolult kérdéseket vet fel.

– Határozat született a KGST-országok környezetvédelmi problémáinak megoldására irányuló tevékenység összehangolására is. Ez egyre inkább nemzetközi ügy és a gazdaság minden ágát valamilyen formában érinti.

Már többször felmerült a kérdés pártjaink, kormányaink között, hogy mikor lesz aktuális a KGST és a Közös Piac között a rendszeres kapcsolatok kiépítése. Valószínű, hogy e vonatkozásban is megmutatkozik az enyhülési folyamat. Feltehetően az Európai Biztonsági Értekezlet helsinki vagy genfi tárgyalásain is felmerül a Közös Piac és a KGST együttműködésének á kérdése.

A tőkésországokkal kialakuló kétoldalú kapcsolatok is szükségessé teszik, hogy azonos elvek, a legnagyobb kedvezmény elve érvényesüljön mindenki számára, szűnjenek meg a korlátozó intézkedések, az előírt kontingensek, magas vámok, a különböző lefölözések, vagyis a Közös Piac diszkriminációs intézkedései. Prágában a miniszterelnökök értekezletén is felmerült ez a kérdés. Meg kell találni a kölcsönös érdeklődés bizonyos szervezeti formáit. Meg kell tudni, hogy egyáltalán van-e szándék a Közös Piac részéről az együttműködésre és csak később kerülhet sor – a pozíciók tisztázása után – a kapcsolatok szervezett formában való kialakítására.

Már említettem, hogy a KGST iránt megnőtt az érdeklődés. Finnország már együttműködési megállapodást kötött a KGST-vel és részt vesz az őt érintő kérdések tárgyalásán. Valószínűleg más országok is a Finnországgal kötött megállapodáshoz hasonló formában látják lehetségesnek bizonyos társult tagság kialakítását a KGST-vel.

A TŐKÉSORSZÁGOKKAL VALÓ PÉNZÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS
LEHETŐSÉGEIRŐL

Többször teszik fel azt a kérdést, hogy miért kellett a kormánynak nyugaton kölcsönkötvényeket kibocsátani, mi a szerepe ennek a magyar népgazdaságban. Úgy gondolom, és erre napjaink nagy nemzetközi tárgyalásai is választ adnak, hogy a szocializmus további sikeres építéséhez az ésszerűség és a biztonság határain belül a népgazdaság gyorsabb fejlesztése céljából érdemes külföldi pénzforrásokat is – mindenekelőtt tőkés valutát is – igénybe venni.

A 60-as évek közepéig tőkés pénzhiteleket csupán rövidebb, egy évnél nem hosszabb időtartamra kaphattunk. A nemzetközi politikai helyzet enyhülése nyomán most lehetővé vált, hogy a rövid lejáratú hiteleket jelentős részben középlejáratú, 3-5 évre nyújtott hitelekké alakítsuk át. Az utóbbi években 10 évre vagy még hosszabb időre is hiteleznek.

Sokoldalúan megvitattuk azt a kérdést, hogy hogyan juthatnánk további külföldi pénzforrásokhoz. Ennek legcélszerűbb formája a hosszú lejáratú kötvények kibocsátása. Az első magyar kölcsönkötvényt 1971-ben bocsátottuk ki. Összege 25 millió dollár, 10 éves lejáratra, 8,75 százalékos kamattal. A kötvények elhelyezésében a Szovjetunió angliai bankérdekeltsége is közreműködött. 1972-ben bocsátottuk ki a második magyar kölcsönkötvényt, összege 50 millió dollár, lejárata 15 év, a kamat 8,5 százalék. Mindkét kölcsönkötvényt teljes egészében megvásárolták.

Miért kedvező ez a forma? A kölcsönt céljainknak megfelelően bármely más országban, bármely áru vásárlására szabadon használhatjuk fel. A devizát, a nyújtott hiteleket felhasználhatjuk külföldön is hosszú lejáratú befektetésekre.

Biztonságos az ilyen hitelfelvétel azért is, mert függetlenít bennünket a nemzetközi pénzpiacon tapasztalható konjunktúrától, illetve válságtól.

A tőkésországokkal való együttműködést illetően kérdést kaptam, hogy Magyarországon milyen mértékben veszünk igénybe idegen tőkét, és hogy a tőkésországok építhetnek-e itt üzemet, hajthatnak-e végre beruházásokat.

Válaszom a következő:

Magyarországon ma idegen tőke a belső termelésben nem működik. Van néhány közös vállalkozás még a háború előttről. Van néhány külföldi érdekeltségű cég, amely államközi megállapodás alapján működik, nem termelési jellegű a vállalkozás, szolgáltató és képviseleti tevékenységet lát el.

Ugyanakkor törvényeink nem zárják ki, hogy a magyar és a külföldi résztvevők az állam engedélye alapján, a műszaki fejlesztés, a gazdaságos kereskedelmi és szolgáltatási tevékenység folytatása céljából külföldi tőkét vegyenek igénybe.

Sőt egy kormányhatározat, illetve pénzügyminiszteri rendelet még a múlt év őszén szabályozta az ilyen vegyes tulajdonban levő társaságok, vállalatok létrehozását.

Ilyen vegyestársaságok létrehozását a KGST Komplex Programja is előirányozza. Működik is néhány vegyesvállalat, s nem korlátozódnak csak szocialista partnerekre. Az elmúlt években kapcsolatok jöttek létre magyar és tőkésvállalatok között a műszaki együttműködés kisebb-nagyobb tőkés licencia-vásárlások, alkatrészgyártás, valamint ipari kooperáció céljából. Ezek vállalati szerződés alapján működnek.

Magyarországon tehát van lehetőség a fennálló törvények szerint közös vállalatok létrehozására, de a múlt év októberében kiadott rendelet érvénybe lépése óta még kevés kérelem, javaslat érkezett ilyen vállalkozások létrehozására.

Tudom, hogy ez a kérdés kisebb izgalmat váltott ki az elvtársak között, de közös vállalkozásaink 90 százaléka ma még szocialista és úgy látom, az is marad.

KÜLPOLITIKAI KÉRDÉSEK

A Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának washingtoni látogatását, a tárgyalásokat az 1973-as esztendő, de talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy az utóbbi évek legfontosabb nemzetközi jelentőségű eseményének tekinthetjük.

A Nixon-Brezsnyev megbeszéléseket élénk nemzetközi figyelem kísérte. Éberen figyelték ezeket a tárgyalásokat a tőkések, a különböző hadianyaggyárosok és a békés termelésben érdekelt tőkés csoportok. Figyelemmel kísérték Brezsnyev elvtárs tárgyalásait a világ minden részén, ahol politikai érdeklődést tanúsítanak, elsősorban a munkások, a haladó erők, a békeharc és a békés egymás mellett élés hívei, mindenekelőtt testvérpártjaink, a kommunista pártok.

Brezsnyev elvtárs tárgyalását megelőzték olyan fontos megbeszélések, mint az európai biztonsági értekezlet előkészítése, Brezsnyev elvtárs bonni látogatása, a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között létrejött megállapodások, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok képviselőinek mostani párizsi tárgyalásán aláírt 14 pontos megállapodása a tűzszünet betartására, az Egyesült Államok ismét megkezdte a Vietnami Demokratikus Köztársaság part menti vizeinek és folyóinak aknátlanítását, sor került a csehszlovák és NSZK-viszony rendezésére és a Biztonsági Tanács a múlt héten állást foglalt a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság felvétele mellett az ENSZ-be.

Már ez a felsorolás is mutatja, hogy a hosszan tartó harc a békéért, a nemzetközi konfliktusok békés rendezéséért, a második világháború után nyitva maradt kérdések rendezéséért sikereket hozott. Nagy és hatalmas út, nagy és hatalmas eredmény ez!

Gondoljunk csak arra, hogy az amerikai imperializmus csaknem egy negyedszázadon át nukleáris háborúval fenyegette a Szovjetuniót, a világ különböző térségeiben helyi háborúkat robbantott ki, erőszakot alkalmazott, most pedig tárgyalóasztalnál ülnek Európa számos fővárosában és az Egyesült Államokban államférfiak, politikusok a vitás kérdések békés rendezése végett. Ilyenek az előzmények.

A Nixon-Brezsnyev-tanácskozások azért is voltak fontosak a nemzetközi politika szempontjából, mert a két legnagyobb politikai, gazdasági és katonai hatalom vezetői tárgyaltak. Ennek a két nukleáris nagyhatalomnak a viszonya kihat az egész világ helyzetére. Egészen biztos, hogy a washingtoni tárgyalások meggyorsítják az európai biztonsági értekezlet eredményes munkáját, a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokat, hisz a nyilvánosságra hozott közlemény nemzetközi fejezetében az áll, hogy a tárgyaló felek különleges figyelmet szenteltek a nemzetközi kapcsolatoknak, úgy ítélték meg, hogy a nemzetközi légkör javult, és újabb kedvező lehetőségek nyílnak a vitás problémák tárgyalások útján való megoldására.

A csúcstalálkozó a mi számunkra, kommunisták számára nem volt szenzáció. Évtizedek óta folytatott politikánknak az eredménye volt. A világsajtó külön is kiemelte Nixon azon megállapítását, hogy tavaly Moszkvában tett látogatása során a cél a kölcsönös megismerkedés volt, most Washingtonban azonban azonnal rátérhettek az érdemi tárgyalásokra.

Voltak természetesen szkeptikus állásfoglalások is. Több nyugat-európai polgári sajtó azt hangoztatta, hogy „a két nagy” esetleg döntéseket hoz más európai országok rovására. Jó hatással volt a közvéleményre, hogy még a tárgyalások közben Nixon és Brezsnyev is nyilatkozataikban kijelentették: megbeszéléseik és megállapodásaik az általános enyhülést szolgálják, és nem irányulnak más országok érdekei ellen.

Az amerikai sajtó különösen nagy érdeklődéssel figyelte az amerikai üzleti körök és a szenátus, különösen pedig néhány hangadó szenátor reagálását a tárgyalásokra. Ezek a reagálások többségükben pozitívak voltak. A Wall Street Journal megállapította, hogy „Brezsnyev hosszútávra tervez”. A New York Times pedig a következőkben foglalta össze a washingtoni csúcs lényegét: „A Szovjetunió és az Egyesült Államok sok kérdésben nem ért egyet, de a hangsúly most az együttműködésen van és nem a konfliktuson.”

Ennyit az előzményekről. Nézzük meg most a tárgyalások politikai és gazdasági lényegét. Nekünk, kommunistáknak, akik felelősek vagyunk népeink jövőjéért és nemzetközileg a szocializmus előretöréséért, mindenkor legfontosabb külpolitikai célunk, hogy minél kedvezőbb nemzetközi feltételeket teremtsünk a szocializmus további sikeres építéséhez. Már említettem, hogy számunkra a békés egymás mellett élés politikája nem egyszerű taktika, hanem olyan hosszú távra szóló politikai cél, amely nemzetközi, államközi kapcsolatainkban, a tőkésországokkal folytatott együttműködésünkben is kifejezésre jut.

Hosszú évek tapasztalata és a nemzetközi munkásmozgalom küzdelmei, a második világháború után kialakult hidegháborús légkör és az annak felszámolásáért folytatott harc mind világosabban bizonyítja, a nemzetközi osztályharc, a különböző szabadságharcok pedig újból és újból igazolták, hogy korunkban, amikor a szocializmus nemzetközi méretekben előretör, következetes harccal megszüntethetők a világháborúk, és van realitása annak, hogy az államok közötti vitás kérdéseket tárgyalások útján rendezzék. Azt már mindenki világosan látja, hogy mindent el kell követni egy esetleges harmadik világháború elhárításáért.

Azt is látni kell, hogy a kialakult katonai erőegyensúly fenntartása óriási anyagi áldozatokat követel. Ezért számunkra nagyon fontos, hogy az államok közötti együttműködés és a nemzetközi légkör úgy alakuljon, hogy csökkenteni lehessen a fegyverkezési versenyt, hogy új erőket szabadítsunk fel a szocializmus építéséhez.

Tudjuk, hogy az imperialisták a fegyverkezési verseny fokozásával, helyi háborúk kirobbantásával a tőkés gazdasági válságot próbálták elkerülni. Fel kell készülni, hogy ilyen próbálkozás a jövőben is lesz, de jelenleg, amikor ilyen óriási méretűvé vált a fegyverkezés, mindinkább kénytelenek belátni, hogy nem érhetik el céljaikat a fegyverkezéssel, háborúkkal.

Mindez – 28 évvel a második világháború befejezése után – új politikát, vagyis nemzetközi enyhülést jelent. Számunkra annyiban új, hogy sikereket értünk el a békés egymás mellett élés politikájában és az együttműködésben. Mi tudjuk, hogy az imperialisták, a tőkésországok katonai vezérkarai nem lettek szelídebbek, hogy a fegyveres konfliktusoknak vannak továbbra is hívei, tudjuk, hogy a hadianyaggyárosok a helyi háborúkból hatalmas profitot húznak. De ezek a tőkéscsoportok most a mi következetes békepolitikánk nyomán vereséget szenvedtek. Ezért Brezsnyev látogatása és a tárgyalásokon érintett kérdések egyértelműen és közvetlenül az egész emberiséget érintették, az emberiség sorsát, békés jövőjének megteremtését célozzák.

Ezek a tárgyalások – bátran állíthatjuk – nem egyszerűen a világ két legerősebb államának tárgyalóasztal melletti megbeszélései voltak, hanem az emberiség számára, a szocializmus, a béke erőinek szempontjából jogosan nevezhetjük ezt a tárgyalást történelminek. Nixon természetesen a kapitalizmust szeretné konzerválni, Brezsnyev pedig a szocializmus, a béke számára szeretne előnyöket szerezni.

Az Egyesült Államok számára is világossá vált, hogy a hidegháború zsákutcájából ki kell lépnie, és a Szovjetuniónak a kapcsolatok javítására irányuló kezdeményezéseire hasonló lépésekkel kell válaszolnia. Az elmúlt évi moszkvai csúcstalálkozó lerakta a mostani tárgyalások megbízható alapjait is, és új alapokra helyezte a szovjet-amerikai kapcsolatokat. Világossá vált, hogy a nukleáris korszakban a kapcsolatok csak a békés egymás mellett élésen nyugodhatnak.

A Szovjetunió és az Egyesült Államok között született kilenc új szerződés teljes joggal tekinthető határkőnek a két ország kapcsolatai történetében, a nukleáris világkatasztrófa elhárítására irányuló törekvésekben, a különböző társadalmi-gazdasági rendszerű országok békés egymás mellett élése kialakításában, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlődésében.

A világ haladó erői egyértelmű megelégedéssel és örömmel fogadták a nukleáris háború veszélyének elhárításáról szóló egyezmény megkötését. Az említett egyezmények, a SALT alapelvekről, az atomenergia békés felhasználásáról szóló megállapodásokkal együtt, lényegében a békét hivatottak biztosítani bolygónkon.

A világbéke szempontjából sorsdöntő szovjet-amerikai kapcsolatok Brezsnyev látogatása után biztató irányba mutatnak. Az aláírt szerződések meghatározzák a következő időszak tennivalóit. Minden feltétel megvan ma már arra, hogy ezek a szerződések ne csupán papíron maradjanak meg, hanem a konkrét intézkedések és lépések eredményeként Földünkön egyre kevesebb legyen a feszültségi pont, a háborús tűzfészek.

A két ország között megindult dialógus ezzel nem zárult le, és bízunk abban, hogy az elkövetkezendő évek tárgyalásai meghozzák eredményeiket.

Az aláírt szovjet-amerikai közös közlemény főbb megállapításai:

1. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok javulása megteremtette a kölcsönösen előnyös együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségét. Ez az együttműködés az Egyesült Államok számára is hasznos.

2. A világ valamennyi népének békéjét és biztonságát szolgálja a nukleáris háború elhárításáról és a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló megállapodás.

3. A nemzetközi problémák közül nagy figyelmet fordítottak a feszültség enyhítésére és a biztonság erősítésére, az indokínai, az európai és a közel-keleti kérdésekre.

4. További intézkedéseket tesznek a kereskedelmi, gazdasági, a tudományos-műszaki, valamint a kulturális kapcsolatok bővítésére.

5. A kétoldalú együttműködés fejlesztésére törekednek olyan területeken, mint az atomenergia békés hasznosítása, az óceánok kutatása, a közlekedés és az érintkezések különböző formái.

Nézzük meg – nem törekedve teljességre -, hogyan is alakulnak a Szovjetuniónak az Egyesült Államokkal, Japánnal és Nyugat-Európával való gazdasági kapcsolatai, és előzetesen milyen következtetéseket tudunk ebből levonni.

A szovjet-amerikai kapcsolatokban döntő fordulatot eredményezett az a következetes békepolitika, amelyet a Szovjetunió és a szocialista országok folytatnak. A békés egymás mellett élés és együttműködés politikája máris jelentős sikereket hozott.

Első lépésnek tekinthetjük a szovjet-amerikai kapcsolatok továbbfejlesztésére azokat az egyezményeket, amelyeket Brezsnyev és Nixon tavaly májusban Moszkvában aláírtak a kereskedelem fejlesztéséről, a gazdasági együttműködésről és annak a programnak a bővítéséről, amelynek megtárgyalására és egyezmények aláírására az elmúlt napokban került sor. Vagyis Brezsnyev amerikai tárgyalásai folytatását jelentették az elkezdett politikának.

A Szovjetunió aktív külpolitikája, konstruktív, rugalmas javaslatai elől Nixon sem tudott kitérni. A tárgyalások és a megállapodások lényegében azokra a valóságos erőviszonyokra és objektív feltételekre épültek, amelyek előtt Nixonnak is meg kell hajolnia: a Szovjetunió és a szocialista világ többi országának évről évre erősödik a tekintélye, befolyása a nemzetközi helyzetre.

Úgy gondolom, teljesen egyet lehet érteni Brezsnyev elvtárs azon törekvéseivel, hogy olyan békeszerető és békét védelmező külpolitikát kell folytatni, amely teljes összhangban van a társadalmi haladással, a szocializmust építő országok érdekeivel, vagyis nem rövidlátó taktikai okokból kell békepolitikát folytatni, hanem a béke hosszú távon való megőrzésére kell törekedni. A békés egymás mellett élés és az államok közötti együttműködés kölcsönösen érdeke mindkét társadalmi rendszernek. Ez a politika gyorsítja a társadalmi haladásért folyó harcot, új, kedvező légkört teremt testvérpártjaink, a kommunisták és a demokratikus erők harcaihoz szerte a világon. Természetesen az osztályharc a jövőben is osztályharc lesz. A felszabadulásért való küzdelem a jövőben is nehéz, áldozatos szabadságharc lesz. A népek közötti szolidaritás, a testvérpártjaink közötti internacionalista összefogás a jövőben is megmarad és még erősebb lesz. Nixon a Brezsnyevvel folytatott tárgyalás után sem lett bárány, a tegnapi hírek szerint is Kambodzsa bombázására és a háború folytatására újabb százmilliókat akar igénybe venni.

Mivel a gazdasági kérdések és a gazdasági együttműködés kihat a politikára, ezért az egyezmények közül újból megemlítek néhányat: mezőgazdasági együttműködési egyezmény; szállítási egyezmény; óceánkutatásra vonatkozó egyezmény; kulturális és tudományos egyezmény; a SALT-tárgyalások meggyorsítására, az atomenergia felhasználására vonatkozó egyezmények.

A hajózással kapcsolatos megállapodást írtak alá, szovjet hajók a New York-i, amerikai hajók a leningrádi kikötőbe hajózhatnak. Rendszeressé válik Moszkva, Washington, New York, Leningrád között a légiközlekedés. Megvitatnak egy sor olyan konkrét tervezetet, amelyek szerint a szibériai földgázszállításokban amerikai cégek vesznek részt.

– 1973. október végéig megnyitják a Szovjetunió washingtoni és az Egyesült Államok moszkvai kereskedelmi irodáját.

– Létrehozzák az amerikai-szovjet kereskedelmi kamarát.

– Egy sor szovjet-amerikai szakbizottságot hoznak létre – többek között – a mezőgazdasági kutatások tudományos tapasztalatainak felhasználására, az óceánkutatással kapcsolatban stb.

– Egyeztetett tervek szerint folyik az előkészület egy Szojuz és egy Apolló űrhajó közös űrrepülésére, amelyet 1975 júliusában hajtanak végre.

A tárgyalás során felmerült, hogy a szovjet-amerikai kereskedelmi forgalmat 2-3 milliárd dollárra lehet emelni. Ennek nagyságrendjét akkor látjuk meg, ha tudjuk, hogy 1971-ben csak 184 millió rubel volt a szovjet-amerikai forgalom, 1972-ben már 538 millió rubel. Ezt 2-3 milliárdra felemelni óriási erőfeszítést kíván. (Magyarország forgalma az Egyesült Államokkal 1972-ben 51 millió dollár.)

Már említettem, hogy a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének egyik fő útja a nyersolaj, a földgáz, különféle ércek, színesfémek, faféleségek legmodernebb technológiával történő kitermelésében való együttműködés és azok exportálása az Egyesült Államokba. Már a felsorolásból is látható, hogy a legfontosabb nyersanyagok kitermelése nagyban segíti Szibéria gyors fejlesztését, iparosítását.

A szovjet vállalatok növekvő mértékben fognak szállítani a jövőben az Egyesült Államokba olyan ipari termékeket is, amelyekkel a Szovjetunió elismert sikereket ért el, mint a kohászat, a kokszgyártás, a kohó- és konvektorgyártás, a folyamatos acéltermelő berendezések, a vízi és hőerőművek, nagyfeszültségű erőátviteli vonalak építése.

Természetesen a szovjet-amerikai együttműködés a kölcsönös előnyök elvére épül. A kérdést nem szabad úgy feltenni, hogy ki van jobban rászorulva erre az együttműködésre. A Szovjetunió számos területen hasznosíthatja az Egyesült Államok által kifejlesztett technikát, a nagyberuházások megvalósításához tőkehitelre van szüksége. Az Egyesült Államoknak pedig szüksége van az említett nyersanyagokra, mivel nagy energiagondokkal küzd.

A közelmúltban az egyik amerikai céggel aláírt megállapodás értelmében a szovjet vállalatok hosszú lejáratú hitel fejében több száz millió dollár értékben modern berendezéseket, gyárakat vásárolnak az Egyesült Államokban, ezekért lényegében földgázzal fizetnek, de úgy, hogy azt előbb folyékony ammóniává alakítják át, mivel így gazdaságos a szállítás, vagy például az Egyesült Államok nagy mennyiségű foszforsavat szállít a Szovjetuniónak. Ez az egy megállapodás több vállalatot érint, és hatalmas újabb beruházásokkal jár. Az áruszállítások teljes összege mintegy 8 milliárd dollár. A sajtóból tudjuk, hogy a közelmúltban egy újabb 10 milliárd dollár körüli megállapodást kötöttek.

Azt is tudjuk, hogy nemcsak az Egyesült Államok, hanem Japán is nagy érdeklődést tanúsít a szibériai természeti kincsek iránt, mert azok közel vannak. Valószínűleg a japán miniszterelnök, Tanaka őszi szovjetunióbeli látogatásakor már konkrét megállapodásokról is tárgyalnak. Japánt különösen érdekli a tyumeni olajmező feltárása, amelynek révén – a hírek szerint – Japán 1978-tól évi 25-40 millió tonna olajhoz jut. Természetesen ez is 2-3 milliárd dolláros beruházást, illetve kölcsönt igényel.

Köztudomású, hogy Japán a nyersolajat, a vasércet, a bauxitot és más fontos nyersanyagokat importálja. A nyersolajat több ezer kilométeres szállítási útvonalon a Közel-Keletről, a vasércet Indiából és Malaysiából szerzi be.

A Szovjetunió felajánlotta Japánnak, hogy vegyen részt a nyugat-szibériai Tyumen környéki olajlelőhelyek feltárásában. A közeljövőben Japánnak dönteni kell, hogy Szibériából, viszonylag közelről importálja-e az olajat.

Arról kaptunk hírt, hogy a kínaiak viszont ellenzik a Szovjetunió és Japán szorosabb gazdasági együttműködését. Kína megpróbálja maximálisan felhasználni a fejlett Japán ipari eredményeit, és politikailag befolyásolni Japánt, hogy ne erősítse a Szovjetunióval kapcsolatait, vagyis Japán alkalmazkodjon a kínai politikához. De most a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti megállapodások valószínűleg bizonyos mértékig új helyzetet teremtenek a Távol-Keleten. Kína még hallgat, nem nyilatkozott hivatalosan, hogy mi a véleménye a Brezsnyev-Nixon megállapodásról.

De nemcsak az Egyesült Államokkal és Japánnal folytat a Szovjetunió tárgyalásokat, hanem a nyugat-európai, a Közös Piachoz tartozó országokkal is. Már régebben megkötötte a francia-szovjet együttműködési szerződést. Most májusban aláírták a szovjet-nyugatnémet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési egyezményt, amelynek alapján nagy volumenű szovjet gázszállítások kezdődnek gázcsövek ellenében. De a nyugatnémetekkel együtt fognak működni a vaskohászatban, a szerszámgépgyártásban, a vegyiparban.

A szovjet-NSZK megállapodások és a többi nagy nyugati konszernnel kötött megállapodás legtöbbje hosszú lejáratú, a Szovjetunió a nyersanyagszállításokon túl ma már hajókat, elektromos cikkeket, hengersorokat, sőt repülőgépeket is szállít. Ha mindehhez hozzászámítjuk a Franciaországgal, Angliával és más tőkésországokkal kötött szovjet megállapodásokat, akkor megállapíthatjuk: egy hatalmas gazdasági fellendülés és együttműködés előestéjén vagyunk.

Az elmondottakból azt hiszem azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a következő években jelentősen bővülni fognak a Szovjetunió gazdasági kapcsolatai, növekedni fognak a szovjet szállítások nyugat felé és a legnagyobb nyugati cégek versenye bontakozik ki a Szovjetunióba irányuló gépszállításért.

Ma még nem tudjuk áttekinteni, értékelni különösen az utóbbi napokban kötött egyezményeket, de a magunk számára már azt a tanulságot levonhatjuk, hogy a magyar gazdasági vezető szerveknek, a magyar vállalatoknak is keresni kell az együttműködés lehetőségeit, hogy hogyan tudnánk bekapcsolódni a Szovjetunió és a nagy tőkés cégek kibontakozó üzleteibe akár a szovjet, akár a tőkésvállalatokkal való együttműködés formájában.

Ez a külkereskedelemtől és az ipartól egyaránt, de mondhatnám az egész gazdasági vezetéstől újszerű kezdeményezést, mozgékonyságot, vállalkozó szellemet kíván.

Elvtársak! Hosszú évek óta folyó diplomáciai harc, széles körű nemzetközi küzdelem, bonyolult tárgyalások egész sorozata után, július 3-án Helsinkiben megkezdődött külügyminiszteri szinten az európai biztonsági és együttműködési értekezlet. A szocialista országok érdeme, hogy a külügyminiszteri értekezlet elé az európai népek törekvéseivel összhangban álló javaslatok kerültek.

Az elfogadott napirend első pontja a biztonsággal összefüggő kérdésekkel, az európai államok kapcsolatait szabályozó alapelvekkel és a megvalósításukat célzó intézkedésekkel foglalkozik. Tartalmazza a részletes feladatterveket is.

A második napirendi pont feladattervének témája: a gazdasági, kereskedelmi, műszaki-tudományos, valamint környezetvédelmi együttműködés fejlesztése.

A harmadik napirendi pontba és annak feladattervébe az emberek és szervezetek közti kapcsolatok, a kulturális együttműködés és az információcsere tartozik.

A negyedik napirendi ponton belül vitatják meg az európai biztonság intézményes szavatolásának kérdéseit.

A résztvevők eldöntötték, hogy az értekezlet háromszakaszos legyen (külügyminiszteri értekezlet, munkabizottsági szakasz és később meghatározandó szintű záróülés); kijelölték az egyes tárgyalási szakaszok színhelyét (Helsinki, Genf és ismét Helsinki), valamint az első értekezlet időpontját, ügyrendjét és munkarendjét, s a költségek viselésének elveit, amelyeknek alapján Magyarországra a költségeknek kevesebb mint 2 százaléka jut.

Mint tudjuk, a magyar kormány részéről bejelentettük, hogy Péter János, magyar külügyminiszter vezetésével küldünk delegációt a július 3-i tanácskozásra.

Ki fogja fejteni a Magyar Népköztársaság érdekeltségét a nemzetközi viszonyok enyhülésében, a nemzetközi együttműködés fokozásában. Értékelni kell a biztonsági konferencia előkészítésének jó hatását a nemzetközi légkörre. Értékelni kell azokat a folyamatokat és más nemzetközi szerződésekben rögzített megállapodásokat, amelyek a Budapesti Felhívás megjelenése és a konferencia összehívása közötti időben jellemezték az európai nemzetközi életet (a német kérdéssel összefüggő egyezmények, az európai államok közötti politikai kapcsolatok, a konzultációk rendszerének fejlődése, a csapatcsökkentési tárgyalásokat előkészítő megbeszélések megindulása, a szovjet-amerikai viszony alakulása).

A gazdasági együttműködéssel kapcsolatban a kereskedelmi diszkrimináció eltörlését kell szorgalmazni, s meggyőzően bizonyítani az összeurópai összefogást igénylő tervek kidolgozása és kivitelezése jelentőségét a kontinens népei életszínvonalának további emelésében.

Az ipari együttműködés a különböző rendszerű országok között biztosabb garancia az új feszültségek ellen, mint az egyszerű kereskedelmi kapcsolat. Ezzel összefüggésben ismertetni kell a magyar tapasztalatokat.

A napirend harmadik pontját illetően, az ebben a témakörben szóba kerülő érintkezési formák döntő hányadát kitevő kulturális és nevelési kapcsolatokra kell helyezni a hangsúlyt, bizonyítva, hogy a szocialista országok kultúrájának, az ifjúság nevelésében elért eredményeinek megismerése más társadalmi rendszerű országoknak is nyújthat hasznos tapasztalatokat.

Az egymással való érintkezésből a hidegháború minden maradványát ki kell irtani. Az emberi kapcsolatokat illetően magyar adatokkal is bizonyítani kell a szocialista országok eredményeit, s hogy azok minden vonatkozásban támogatják a szervezetek és emberek közötti kapcsolatok bővítését, nagy szerepük volt eddig is a hidegháborús feszültségek csökkentésében.

Elvtársak! A nemzetközi munkásmozgalomban továbbra is a legnagyobb probléma és legtöbb gondot okozó kérdés a kínai párt szovjetellenes politikája. A kínai bel- és külpolitikában a szocialista közösség számára semmilyen kedvező, lényeges változást nem tapasztalunk.

A kínai vezetés most arra törekszik, hogy egyrészt a tőkésországokkal, elsősorban az Egyesült Államokkal stabilizálja viszonyát. Nem véletlen, hogy egymás után utaznak amerikai nagytőkések Kínába. Kína ugyanakkor folytatja diplomáciai tevékenységében azt a nagyhatalmi, soviniszta, szovjetellenes politikát, amit eddig folytatott. Ezt a politikát akarja elismertetni és ehhez akar híveket szerezni – mindjárt hozzáteszem nem nagy sikerrel – a különböző nemzetközi fórumokon. A kínaiak szovjetellenes politikájukkal mindjobban elszigetelődnek.

Mao Ce-tung és környezete továbbra is erőteljesen támaszkodik a hadseregre, amelynek befolyása Lin Piao eltávolítása nyomán valamelyest csökkent ugyan, de képviselői továbbra is fontos posztokat töltenek be a központban és a tartományokban. A Kínai Kommunista Párt továbbra sem működőképes abban az értelemben, ahogy mi kommunisták értjük és tanítjuk a párt irányító, vezető szerepét a szocialista társadalom építésében.

Az állam életében továbbra is nagy problémát jelent, hogy hosszú évek óta nem hívták össze az Országos Népi Gyűlést. Jelenleg a Kínai Népköztársaságnak nincs elnöke és érvényesnek tekinthető alkotmánya.

A szovjet-kínai viszonyban nincs lényeges haladás, noha a külkereskedelem valamelyest növekvő tendenciát mutat (1970: 42 millió rubel, 1971: 139 millió rubel, 1972: 210 millió rubel), és Moszkvában jelenleg tárgyalások folynak a légügyi egyezmény megújításáról. A politikai kapcsolatokban és mindenekelőtt a határkérdésekben a kínai fél kategorikusan elutasító magatartása miatt nincs semmilyen pozitív mozzanat.

Annak ellenére, hogy a szovjet fél számos konkrét lépést, kezdeményezést tett az álláspontok közelítésére és a kölcsönösen elfogadható megoldások felkutatására, a most már több mint három éve folyó tárgyalások ez ideig nem vezettek kézzelfogható eredményhez. A kínai küldöttség továbbra is kitér a tárgyalások fő kérdése, a határvonal pontos megjelölésének vizsgálata elől; azon mesterkedik, hogy a Szovjetunió ismerje el valamennyi olyan terület „vitás jellegét”, amelyre Kína igényt tart. Ezen az alapon Kína aláírna egy egyezményt, amely szerint a szovjet fél még a határvonal pontosítása előtt jelentős távolságra, területének mélyére vonná vissza határőrségét, gyakorlatilag tehát védelem nélkül hagyná az itt élő szovjet lakosságot. Ez természetesen elfogadhatatlan a szovjet állam számára.

Ily módon a kínai fél a tárgyalásokat zsákutcába juttatta. A kiút keresése céljából a szovjet küldöttség 1973. március 6-án új elvi gyakorlatot terjesztett elő. Ennek lényege, hogy a status quo egyezménnyel összefüggő tanácskozás mellett indítsák el a tárgyalásokat a határvonal pontosításáról is. A szovjet fél javasolta, hogy ennek megtárgyalását a szovjet-kínai határ keleti részével kezdjék, figyelembe véve, hogy az 1964-es tárgyalások idején az ott húzódó határvonalat alapjában véve egyeztették.

Szovjet részről átnyújtották a keleti határrészről szóló egyezmény tervezetet. Ezt azzal a céllal tette a Szovjetunió, hogy előmozdítsák az egész határvonalra vonatkozó mielőbbi közös megegyezést. A kínai fél azonban március 28-án elutasította a szovjet javaslatot.

Elvtársak! Az elmondottakban kívántam választ adni a hozzám eljuttatott kérdésekre. Igyekeztem részletesen ismertetni, a párttagságot, a közvéleményt és országunk lakosságát érdeklő fontosabb kérdéseket, különös tekintettel a szovjet-amerikai tárgyalásokra. Megpróbáltam választ adni néhány belpolitikai és gazdasági kérdésre, körvonalazni a kormányunk előtt álló fontosabb feladatokat. Köszönöm a figyelmet.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!