VILÁG: A Nyugat nem tudja fenntartani a korlátlan terjeszkedésen alapuló hatalmi státuszt, és nem tud elképzelni semmilyen alternatív modellt, mert önmagát a végső igazságnak tekinti.
A jelenlegi történelmi szakaszban két tényező nyugtalanító kombinációja határozza meg a Nyugat helyzetét. Ez egyrészt strukturális, másrészt kulturális tényező – írja Andrea Zhok olasz filozófus, a Milánói Egyetemről.
Strukturális tényező
Néhány (európai) innovációnak köszönhetően, amelyek lehetővé tették az ipari termelés és a haditechnika döntő növelését, a Nyugat az elmúlt három évszázad során biztosította a globális hegemón pozícióját. A 19. században törvényeit vagy szerződéseit lényegében az egész világra rákényszerítette. Mindez egy olyan gazdasági modell tükrében történt, amelynek működéséhez szerkezetileg állandó növekedésre volt szükség, beleértve a belső béke biztosítását is.
Ez az egész rendszer, amely a 21. században is folytatódik hullámvölgyön, állandó haszonkulcsot igényelt, ami döntően vezérelte a nyugati terjeszkedés dinamikáját.
A szerző szerint a másodlagos jelzáloghitel-válság (2007-2008) jelentős problémát jelentett a nyugati dominancia fenntartásában egy demográfiailag, politikailag és kulturálisan túl nagy világrendszer felett. A szabad és decentralizált kezdeményezésre épülő nyugati fejlesztési koncepció számos végzetes hibát követett el (a pénzügyi szféra magasabb haszonkulccsal rendelkezik, mint az ipar, a termelés állandó áthelyezése a nyugatról a távoli országokba, alacsony bérekkel).
Az új szuperhatalmak vagy „ellenhatalmak” megjelenése a mai világban megmásíthatatlan történelmi tény, aminek következtében a Nyugat olyan nagyhatalmi riválisokkal szembesül, akik képesek gazdaságilag és katonailag is hatékonyan szembeszállni vele. Az orosz-ukrán háború egy másik e végzetes hibák közé tartozik – Oroszországot a Kínával kötött kötelező szövetségre lökte a történelmi átmenet pillanatában.
Mi lesz, ha a Nyugat az USA vezetésével szembekerül egy leküzdhetetlen “ellenhatalommal”? A terjeszkedésre és a haszonkulcsok növekedésére vonatkozó várakozáson alapuló modell hirtelen leáll – írja Zhok. A liberális-kapitalista modell rendszerszintű rémálma dereng a horizonton: a terjeszkedés horizontjának elvesztése. A terjeszkedés kilátása nélkül pedig az egész rendszer megoldhatatlan válságba kerül.
Kulturális tényező
A jelenlegi fejlődési forgatókönyv második főszereplője jön szóba, mégpedig a kulturális tényező. A Nyugatot ma az univerzalista, naturalista kulturális megközelítés jellemzi, amelyet episztemikusan, politikailag és egzisztenciálisan minden szinten a végső igazságként értelmeznek. A nyugati kultúra fegyvereinek erényeivel hódította meg a világot, nem pedig erkölcsi erényeinek erejével. És még mindig azt hiszik, hogy az ilyen hatékony fegyverek megalkotására képes kultúra csak lényegében igaz.
Ez a naturalista univerzalizmus – írja tovább Zhok – oda vezet, hogy a Nyugat nem szokott megbecsülni a történelmi és kulturális különbségeket. Ma úgy tűnik, hogy a Nyugat kulturálisan képtelen megérteni saját történelmi meghatározó jellegét. Mert nem ő fejlesztette ki a kulturális eszközöket egy másik világ vagy más világok elképzeléséhez.
Zsákutcában
A szerző szerint az alábbi kép a két tényező kombinációjából adódik. A Nyugat az USA vezetése alatt nem tudja megőrizni hatalmi státuszát, amely a korlátlan terjeszkedésre épül. Másrészt nem is tud elképzelni semmilyen alternatív modellt, mert önmagát a végső igazságnak tekinti. Ez az aporia tragikus forgatókönyvet teremt.
A Nyugatnak nincs “B-terve”, de megérti, hogy az “A-terv” fizikailag végrehajthatatlan az ellenhatalmak megléte miatt. Ezért megpróbálják eltüntetni ezeket az ellenerőket. Az USA-nak nincs más stratégiája, mint a múlthoz hasonlóan alárendelni magát a jelenlegi eurázsiai hatalmaknak (Oroszország, Kína, Irán). Ez a leigázás azonban csak konfliktusok, nyílt háborúk vagy hibrid háborúk kombinációja révén történhet meg.
A jelenlegi helyzetet drámaivá teszi a termelés növelésének szükségessége, ami oda vezet, hogy bár az USA tudja, hogy elrettentés nélkül nem tud nyílt (nukleáris) háborút folytatni, arra ösztönöz, hogy ne csak a háborút vívja. alacsony feszültségű” hibrid repülőgép (értsd: elszigetelten).
A termelés növekedése olyan helyzetben, amikor a fizikai terjeszkedés már nem lehetséges, csak akkor garantálható, ha egyidejűleg olyan kemencéket alakítanak ki, ahol a megtermeltet folyamatosan elégetni lehet. Rendszerszintű szükség van kolosszális és véres elnyomások feltalálására – ezeknek nemcsak az anyagi tárgyakat, hanem az emberi lényeket is el kell pusztítaniuk. (Az indián elnyomásban a vagyont vagy az értékeket általában azért adták el vagy semmisítették meg, hogy demonstrálják a vezető gazdagságát és hatalmát – a szerk.) Más szóval, az USA vezette Nyugat abban érdekelt, hogy “rendszersebekből” vérezzen, a gyártó erőket teljes kapacitással üzemel, és a haszonkulcsok újjáéledtek.
A szerző szerint ezeknek a rendszerszintű sebeknek két formája van: háborúk és járványok. Csak az új emberáldozatok teszik lehetővé, hogy a Nyugat végső igazsága megállja a helyét, higgyenek benne, és imádják.
Ha az európai lakosság tágabb tudatában semmi sem változik, akkor ezt a két pusztító kártyát aggályok nélkül és többször is kijátsszák.
SZERZŐ: Andrea Zhok
Fordítás: Magazin Argument
***
