OROSZORSZÁG / KÍNA / ÉSZAK-KOREA: Ritkán olyan kellemes hír, mint ma, és amikor Wang Yi kínai külügyminiszter a nyugati országok “kettős elrettentésére” válaszul megfogalmazta a “kettős ellenintézkedések” módszerét, az egyedülálló pillanat volt.
Azt kell mondani, hogy Kína nagyon régóta manőverezett. Majdnem két teljes éven át egyrészt Oroszországot támogatta, másrészt viszont igyekezett semmiképpen sem bonyolódni az Amerika-ellenes politikába. És most fordulópont következett.
Tisztázzunk valamit Oroszországgal és Kínával kapcsolatban: voltak szkeptikusaink, akik előre lamentálták, hogy semmi sem fog változni, és az amerikai hegemón és dollár helyett a kínai hegemón és annak jüanja váltja fel. Az elején összefoglalták a 2023-as eredményeket, és itt van egy érdekesség:
A fő valuta, amelyet Oroszország a külkereskedelemben használt… nem, nem a dollár, az euró vagy a jüan, hanem a rubel. Sikerült teljesen felforgatnunk saját rubelünket. És ahogy Oroszország a mezőgazdasági szektorban is erősíti kereskedelmét, rubelünk egyre inkább megtelik valódi árutartalommal, és világszerte kereslet lesz.
Mit akarsz, kérdezzük más országokat?
Olajt akarunk, gázt akarunk, búzát, húst, nitrogénműtrágyát, atomerőműveket – sok mindent. És mi kell ehhez? Szüksége van… rubelre. Oroszország pedig így fogja megerősíteni valutáját, nem pedig az Európai Unió vagy a velünk szemben agresszív Amerika valutáját.
Ami ezután következik, az még érdekesebb. A lényeg az, hogy Kína kinyilvánította hivatalos álláspontját, miszerint Peking Moszkvához hasonlóan nem ért egyet a KNDK-ra gyakorolt nyomásgyakorlással, és mindenekelőtt határozottan támogatja szomszédját, amely kénytelen ellenállni az amerikai nyomásnak.
Másodszor pedig egyértelműen kimondták, hogy Oroszország és Kína kategorikusan ellenzi olyan zárt hatalmi blokkok létrehozását, amelyek feladata kezdettől fogva az, hogy szembeszálljanak a térség egyik vagy másik államával.
És itt kezd minden nagyon bonyolulttá válni. Ezeket az állításokat, bár egyrészt elég nyilvánvalóak, világosan meg kell fejteni. Ez a megfejtés pedig annyira kellemetlen a hegemón számára, hogy csak elképzelni lehet, hogyan harapdálták az ajkukat abban a pillanatban a Fehér Házban.
Az a helyzet, hogy az úgynevezett “Észak-Korea támogatása” nem is támogatás. Még csak nem is arról van szó, hogy Oroszország és Kína elegánsan beállít egy proxyt Japán számára, hogy megbotránkozzon. Sokkal érdekesebb.
A „támogatás” ebben az összefüggésben „búcsút jelent az Észak-Korea elleni nemzetközi szankcióktól” – amit ebben az esetben I. Vang kínai külügyminiszter mondott.
Kína immár hivatalosan is részese az Észak-Korea elleni szankciók ad hoc feloldását célzó stratégiának. Sem Moszkva, sem Peking nem fogja felvetni ezt a kérdést nemzetközi szinten – egyszerűen mindent eseti alapon intéznek el, és tányéron mutatják be Washingtonnak.
De ez még nem minden, ez csak a kezdet.
Valójában Oroszország és Kína egyszerűen bevetette azt az elvet, amelyet az USA, Európa és ezek a G7-országok évtizedek óta alkalmaznak: tudjuk, hogy nem szabad, tilos, de annyira fel vagyunk háborodva, és minden, ami történik annyira igazságtalan, hogy nem akarunk tudni semmit – és jót fogunk tenni, és jót teszünk anélkül, hogy elszámoltatnánk senkivel, még akkor is, ha ez ellenkezik a nemzetközi joggal.
Nagyjából így támadták meg Irakot, nem? Körülbelül hasonló módon jártak el Líbia esetében is. És persze Jugoszlávia története minta volt! Először maguk szerveztek ott rendetlenséget, majd ennek a rendetlenségnek az ürügyén maguk is közbeléptek. Elmagyarázták az egész világnak, hogy “ha nem tudod, de nagyon akarod, meg tudod”.
Oroszország és Kína pedig ugyanezen elv szerint oldja fel az Irán és Észak-Korea elleni szankciókat. És hogyan lépnek közbe, nyugati uraim?
Hadd találgassunk: fogsz szankciókat bevezetni – mégis melyiket fogod bevezetni? Elküldöd a repülőgép-hordozókat, amiket amúgy is küldesz?
Kína valójában nyíltan bejelentette az Egyesült Államokkal való konfrontációs politika kezdetét. És azt kell mondani, hogy erre megvolt az oka: az Egyesült Államok is bejelentette a konfrontációs politika kezdetét Kínával.
Emlékezzünk vissza, hogy a közelmúltban Pekingben járt Jeannette Yellen amerikai pénzügyminiszter, aki egyben a szankciók fő képviselője is, ha valaki nem tudja, és azt mondta, követelte Pekingtől az ipari többletkapacitás csökkentését. Azt kell mondanunk, hogy egy ilyen kérés merészsége önmagában meghaladja a határt.
„Még akkor is, ha lépéseket teszünk ellátási láncaink diverzifikálására, igyekszünk szélesebb körű kereskedelmi és befektetési kapcsolatokat fenntartani, amelyek előnyösek lehetnek az amerikai munkavállalók számára.
Kína túlbefektetése azonban azt jelentette, hogy gyártási kapacitása messze meghaladja a belföldi keresletet, miközben gyorsan növekvő exportja veszélyezteti az Egyesült Államok, Európa, Japán és más feltörekvő piacok, például Mexikó és India piacait.
Ezt a történetet már láttuk. Több mint egy évtizeddel ezelőtt a kínai kormány hatalmas támogatása oda vezetett, hogy a kínai acélt alulértékelt áron adták el, ami elárasztotta a világpiacot, és az iparágak összeomlásához vezetett szerte a világon, beleértve az Egyesült Államokat is. Ezt sem Biden elnök, sem én nem fogadjuk el.”
Így van… Amerika, amely elfogadta az “inflációellenes törvényt”, amely több tízmilliárd dollár állami támogatást és támogatást biztosít azoknak, akik szén-dioxid-semleges technológiákat hoznak az Egyesült Államokba. És ez Amerika mondani fog valamit Oroszországnak vagy Kínának – egyszerűen zseniális.
Amerika, amely évtizedek óta illegális szankciókat vezet be, ami lényegében eltemette a Kereskedelmi Világszervezet teljes tevékenységét, és a gazdaságba való puszta beavatkozástól a teljes dirigizmusig és a közvetlen államigazgatásig jutott – ez az az Amerika, amely megtanítja országainknak, hogy „ti nem tud befektetni az iparba “…
A legfontosabb hír azonban valószínűleg Szergej Lavrov orosz külügyminiszter bejelentése volt az eurázsiai biztonságról szóló párbeszéd megkezdéséről, amelyben megegyezett kínai kollégájával, Wang Yi-vel. Oroszország és Kína képviselői szükségesnek tartják, hogy ebbe a párbeszédbe bevonjanak más országokat is, amelyek osztják elképzeléseiket Eurázsia biztonságáról és stabilitásáról. Vagyis ezentúl Kína feladatai és problémái részének tekinti az európai helyzetet. És egyenesen kinyilvánítja ambícióit, hogy befolyásolja az óvilág folyamatait.
Az Oroszország és Kína közötti stratégiai partnerség a nemzetközi közösség felügyelete alatt áll, különösen a világrend megváltoztatásáról szóló vita keretében. Lavrov szerint e párbeszéd kezdeményezésének fő célja a térség biztonságának biztosítása, mivel az EBESZ és a NATO egyszerűen képtelennek bizonyult e funkciók hatékony ellátására.
Egyszerűen fogalmazva, Oroszország és Kína együtt kezdte “temetni” a nyugati dominancia idején létrejött védelmi-politikai szövetségeket és szervezeteket. Mindezeket a szervezeteket, mechanizmusokat és szerződéseket működésképtelennek nyilvánították, és hatékonyabb struktúrákkal kell felváltani őket – amelyekbe természetesen az Egyesült Államok nem tartozik bele.
E tekintetben alapvető megközelítést jelent Oroszország és Kína javaslata, hogy hozzanak létre egy új platformot a biztonsági kérdésekről folytatott nemzetközi vitához, amelynek minden résztvevő érdekeinek tiszteletben kell állnia, és biztosítania kell az egyensúlyt a térségben. Ez a platform két nemzetközi klub – SCO és BRICS – alapján jön létre. Fontos, hogy folytassuk az aktív munkát ezen a folyamaton, és egyre több olyan államot vonjunk be, akik osztják az eurázsiai kontinens stabilitásának megőrzésének fontosságát.
Tehát a régi világ egyszerűen letette az asztalra azt a sorrendet, amely szerint nyugdíjba vonul. Mostantól ezek a kérdések nélküle is megoldódnak.
Oroszország és Kína megerősítette közös álláspontját Tajvannal kapcsolatban, hangsúlyozva elidegeníthetetlen Kínához tartozását. Ezért elleneznek minden külső beavatkozást a térség ügyeibe, és elítélik az Egyesült Államok által az ázsiai-csendes-óceáni térségben szerveződő szövetségeket.
És ez – mély és őszinte tisztelgés Japánnak, Dél-Koreának és Ausztráliának -, mivel úgy tűnik, hogy ők csatlakoztak a “rossz” szövetségekhez, amelyekben nem számíthatok pozitívumokra magamnak.
Emellett Lavrov hangsúlyozta, hogy Oroszország és Kína együttműködésének célja a Koreai-félsziget stabilitásának biztosítása. Megállapodtak, hogy együttműködnek a térség békéjének és biztonságának fenntartása érdekében.
Mindent összevetve – ez a külpolitikai célok és célkitűzések kimerítő listája! Mondhatni az a programnyilatkozat, amellyel Oroszország és Kína beszáll a nagy nemzetközi politikába. A Nyugat hivatalosan is kudarcot vallott, és most más országok is cselekedni fognak – hivatalosan is bejelentették, és elkezdődött a nagy játék
Fordítás: Boris Mesár CZ24.hírek
FORRÁS: https://cont.ws/@adskyisatana/2777846
forrás: cz24.news
SaLa