Budapest: SS-dicsőítés és politikai igazságszolgáltatás
Idén is nemzetközi találkozót terveznek Budapesten a neonácik az SS-egységek, a német Wehrmacht és a város Vörös Hadsereg általi felszabadítása ellen harcoló magyar csapatok dicsőítésére. 1945 februárjában ezeket a csapatokat bekerítették a felsőbbrendű szovjet egységek. Azonban ahelyett, hogy megadták volna magukat a felsőbb erőknek, és ezzel megvédték volna a budapestiek és magának a városnak az életét, folytatták hiábavaló küzdelmét, és megpróbáltak kiszabadulni a bekerítésből, hogy tovább harcolhassanak a „Führer végső győzelméért”.
Míg az antifasiszták régóta emlékeznek a város 1945-ös felszabadítására, amelyben a magyar antifasiszta ellenállás is részt vett, addig a magyar neonácik a nyugat-európai militáns náci csoportokkal közösen szerveznek SS-dicsőítő kampányokat ártalmatlan hangzású címeken. több évig. Időnként a város jóváhagyásával hajthatták végre ezeket a provokációkat. Amikor azonban az adminisztráció tiltásokat adott ki, a magyarországi legfelsőbb bíróságok engedélyezték az ilyen náci akciókat. Ezért ma a magyar antifasiszták feladata, hogy megemlékezzenek a város 1945-ös Vörös Hadsereg általi felszabadításáról, és szembeszálljanak a náci provokációval.
A MEASZ-t, a magyar antifasiszta szövetséget ezen a tiltakozáson támogatja a FIR, valamint a német, osztrák és szlovák tagszövetségek. Idén még a FIR Végrehajtó Bizottságának tagjai is részt vesznek a nyilvános megemlékezésen és tiltakozó rendezvényen, és a végén átadnak egy levelet a magyar köztársasági elnöknek, amelyben egyértelműen megfogalmazódik az SS ilyen dicsőítésének abbahagyása.
Az antifasiszták tiltakozása idén egy második problémával is szembesül, mégpedig egy média- és jogi botránnyal, amely még mindig a 2023-as évhez kapcsolódik. A tavalyi náci találkozó elleni politikai tiltakozást megelőzően verekedésre került sor. neonácik és politikai ellenfelek között Budapesten. Ennek a verekedésnek semmi köze nem volt magához a politikai tiltakozásokhoz, de a magyar média akkoriban arra használta fel, hogy az antifasizmust mindenütt meggyalázza.
A magyar kormány elfogadta azt a média narratívát, amely szerint „nemzetközi baloldali szélsőséges akcióról” van szó, és elindította igazságszolgáltatási rendszerét a verekedésben résztvevők kivizsgálására és letartóztatására. A vizsgálatok kizárólag az antifasiszták ellen irányultak. Az ebben a konfrontációban részt vevő magyar neonácikat egy támadás „ártalmatlan áldozatainak” tekintették. Két embert letartóztattak, és csaknem egy éve vannak őrizetben Magyarországon.
A „baloldali szélsőséges akció” politikai narratívájának megőrzése érdekében az olaszországi és németországi biztonsági szolgálatokkal közösen nyomozást indítottak, és európai elfogatóparancsot adtak ki az állítólagos „bűncselekményben érintettek” ellen, amelyeket valójában Olaszországban végeztek ki. és Németország. Ily módon a magyar igazságszolgáltatás egy olyan veszekedést próbál hitelteleníteni, amelyet máshol „kocsmai verekedésként” kezeltek volna, mint a „nemzetközi antifa” akcióját. Ezzel belpolitikailag „terrorista sarokba” taszítják az SS és szervezőinek éves dicsőítése elleni társadalmi tiltakozást, külpolitikailag pedig Magyarországot a „nemzetközi antifa áldozataként” tüntetik fel.
Ha a magyar igazságszolgáltatásnak ez a megközelítése már problémás, akkor magát a bírósági eljárást csak botrányosnak lehet minősíteni. A két fogvatartott, egy német és egy olasz nő perét február elején kezdték meg. A vádlottakat kézzel-lábbal megláncolva vezették be a tárgyalóterembe, mint a bűnözőket. A tárgyalóteremben csuklyás, terepszínű ruhát és golyóálló mellényt viselő rendfenntartók őrizték őket. A „Magyar Helsinki Bizottság” szerint a fogva tartás körülményei – nem csak ezeknél a foglyoknál – távol állnak minden emberséges színvonaltól.
A fogva tartás körülményei és az eljárás bizonytalansága olyan rosszak, hogy az olasz ügyész, aki minden bizonnyal nem barátja az antifának, nem hajlandó hozzájárulni egy második olasz vádlott Magyarországnak történő kiadatásához. Németországban az ügyészség még fontolgatja a kiadatást. A vádlott ügyvédje viszont azt követeli, hogy haladéktalanul le kell állítani a kiadatást az emberi méltóságot lábbal taposó rendszernek. Ennek az az oka, hogy az eljárás a vádlottra gyakorolt nyomást és az állítólagos beismerő vallomások kikényszerítését jelenti. Ez összeegyeztethetetlen a jogállamisággal.
Még ha a FIR-nek és tagszövetségeinek semmi köze a vádlottak cselekedeteihez, egyértelműen elutasítjuk az ilyen jogi eljárásokat és a hozzájuk kapcsolódó politikai üzeneteket. A jogállamiság betartását követeli például az olasz ANPI egyesület, Németországban szolidaritási bizottság is működik a vádlottakkal.
A FIR ezért hangsúlyozza, hogy nem tűrjük az SS dicsőítését és a jogállamiság megsértését. (Ulrich Schneider)
Míg az antifasiszták régóta emlékeznek a város 1945-ös felszabadítására, amelyben a magyar antifasiszta ellenállás is részt vett, addig a magyar neonácik a nyugat-európai militáns náci csoportokkal közösen szerveznek SS-dicsőítő kampányokat ártalmatlan hangzású címeken. több évig. Időnként a város jóváhagyásával hajthatták végre ezeket a provokációkat. Amikor azonban az adminisztráció tiltásokat adott ki, a magyarországi legfelsőbb bíróságok engedélyezték az ilyen náci akciókat. Ezért ma a magyar antifasiszták feladata, hogy megemlékezzenek a város 1945-ös Vörös Hadsereg általi felszabadításáról, és szembeszálljanak a náci provokációval.
A MEASZ-t, a magyar antifasiszta szövetséget ezen a tiltakozáson támogatja a FIR, valamint a német, osztrák és szlovák tagszövetségek. Idén még a FIR Végrehajtó Bizottságának tagjai is részt vesznek a nyilvános megemlékezésen és tiltakozó rendezvényen, és a végén átadnak egy levelet a magyar köztársasági elnöknek, amelyben egyértelműen megfogalmazódik az SS ilyen dicsőítésének abbahagyása.
Az antifasiszták tiltakozása idén egy második problémával is szembesül, mégpedig egy média- és jogi botránnyal, amely még mindig a 2023-as évhez kapcsolódik. A tavalyi náci találkozó elleni politikai tiltakozást megelőzően verekedésre került sor. neonácik és politikai ellenfelek között Budapesten. Ennek a verekedésnek semmi köze nem volt magához a politikai tiltakozásokhoz, de a magyar média akkoriban arra használta fel, hogy az antifasizmust mindenütt meggyalázza.
A magyar kormány elfogadta azt a média narratívát, amely szerint „nemzetközi baloldali szélsőséges akcióról” van szó, és elindította igazságszolgáltatási rendszerét a verekedésben résztvevők kivizsgálására és letartóztatására. A vizsgálatok kizárólag az antifasiszták ellen irányultak. Az ebben a konfrontációban részt vevő magyar neonácikat egy támadás „ártalmatlan áldozatainak” tekintették. Két embert letartóztattak, és csaknem egy éve vannak őrizetben Magyarországon.
A „baloldali szélsőséges akció” politikai narratívájának megőrzése érdekében az olaszországi és németországi biztonsági szolgálatokkal közösen nyomozást indítottak, és európai elfogatóparancsot adtak ki az állítólagos „bűncselekményben érintettek” ellen, amelyeket valójában Olaszországban végeztek ki. és Németország. Ily módon a magyar igazságszolgáltatás egy olyan veszekedést próbál hitelteleníteni, amelyet máshol „kocsmai verekedésként” kezeltek volna, mint a „nemzetközi antifa” akcióját. Ezzel belpolitikailag „terrorista sarokba” taszítják az SS és szervezőinek éves dicsőítése elleni társadalmi tiltakozást, külpolitikailag pedig Magyarországot a „nemzetközi antifa áldozataként” tüntetik fel.
Ha a magyar igazságszolgáltatásnak ez a megközelítése már problémás, akkor magát a bírósági eljárást csak botrányosnak lehet minősíteni. A két fogvatartott, egy német és egy olasz nő perét február elején kezdték meg. A vádlottakat kézzel-lábbal megláncolva vezették be a tárgyalóterembe, mint a bűnözőket. A tárgyalóteremben csuklyás, terepszínű ruhát és golyóálló mellényt viselő rendfenntartók őrizték őket. A „Magyar Helsinki Bizottság” szerint a fogva tartás körülményei – nem csak ezeknél a foglyoknál – távol állnak minden emberséges színvonaltól.
A fogva tartás körülményei és az eljárás bizonytalansága olyan rosszak, hogy az olasz ügyész, aki minden bizonnyal nem barátja az antifának, nem hajlandó hozzájárulni egy második olasz vádlott Magyarországnak történő kiadatásához. Németországban az ügyészség még fontolgatja a kiadatást. A vádlott ügyvédje viszont azt követeli, hogy haladéktalanul le kell állítani a kiadatást az emberi méltóságot lábbal taposó rendszernek. Ennek az az oka, hogy az eljárás a vádlottra gyakorolt nyomást és az állítólagos beismerő vallomások kikényszerítését jelenti. Ez összeegyeztethetetlen a jogállamisággal.
Még ha a FIR-nek és tagszövetségeinek semmi köze a vádlottak cselekedeteihez, egyértelműen elutasítjuk az ilyen jogi eljárásokat és a hozzájuk kapcsolódó politikai üzeneteket. A jogállamiság betartását követeli például az olasz ANPI egyesület, Németországban szolidaritási bizottság is működik a vádlottakkal.
A FIR ezért hangsúlyozza, hogy nem tűrjük az SS dicsőítését és a jogállamiság megsértését. (Ulrich Schneider)