5
A bérrabszolga, a beszélőszerszám költsége, méltósága
A munkabér a bérrabszolga, a beszélőszerszám előállítási, üzemeltetési költsége, olyan, mint egyéb szerszám, gép, termelési tényező ára, előállítási, működtetési költsége. A kapitalizmusban szabad a bérrabszolga, a beszélőszerszám vásárlása, úgymint más szerszámé, gépé, termelési tényezőé, ami a proletárnak az emberi jogaiban, emberi méltóságában árt, mert a bérrabszolga, a beszélőszerszám az ember és a kapitalizmusban ebben a vonatkozásban azonban árucikk is – munkaerő áru. A munkaerő árut a munkaerő piacon vásárolja meg a tőkés vállalkozó a saját profitja érdekében, hasonlóan, mint az egyéb termelési tényezőt.
„A tőkés rendben a termelési viszonyok alapja a termelőeszközök tőkés tulajdona, amelyet bérmunkások kizsákmányolására használnak fel. A kapitalizmus árutermelés, fejlődésének legfelsőbb fokán, amikor a munkaerő is áruvá válik. Minthogy a munkaerő a kapitalizmusban áru, értéke és használati értéke van. A munkaerő-áru értékét a munkás és családja eltartásához szükséges létfenntartási eszközök értéke határozza meg. A munkaerő-áru használati értéke abban a tulajdonságában rejlik, hogy érték és értéktöbblet forrása. … Az értéktöbblet olyan érték, amelyet a munkás saját munkaerejének értékén felül hoz létre munkájával, s amelyet a kapitalista ellenszolgáltatás nélkül elsajátít. Az értéktöbblet-törvény a kapitalizmus gazdasági alaptörvénye.” – Politikai gazdaságtan
„A munkaerő azoknak a fizikai és szellemi képességeknek az összessége, amelyekkel az ember rendelkezik, s amelyeket az anyagi javak termelése során felhasznál. A munkaerő minden társadalmi formában a termelés szükséges eleme. Csak a kapitalizmusban válik azonban a munkaerő áruvá.” – Politikai gazdaságtan
Ez az egész emberi társadalomra ártalmas, szégyenletes, embertelen, mert az emberiség többsége alacsonyabb rendű bérrabszolga, az emberi méltóságában megalázott ember, beszélőszerszám, biorobot, még akkor is az, ha ezt a többség tudata fel sem képes fogni, azonban mégis ez az objektív igazság. De a kapitalizmusnak ilyen buta, osztály-öntudatlan bérrabszolga tudatú emberekre, biorobotokra van szüksége. Ez a buta tudat azonban a kizsákmányolókra is igaz, mert ők alázzák meg az emberiség többségét, így ők sem képesek gondolkodó emberként élni. Ezért ez az emberiségnek még csak a gondolkodó állat korszaka. A kapitalizmusban természetes dolog, hogy az emberiség egyik része élősködik a másik felett és ezt erkölcsösnek, humánusnak tartja, mert még csak a gondolkodó állat tudata van.
A közhatalom a polgári demokráciában és a szocializmusban
A polgári demokráciában működő kapitalizmus jogállamában a közhatalom a joguralommal alapvetően a tőkés gazda, a dolgozó proletár bérrabszolga vásárlójának az érdekében működik, így a tőkésosztály akarata érvényesül. Hasonlóan, mint a feudalizmusban, ahol a földesúr volt a gazda, így a közhatalom a feudalizmus, a földesurak érdekét a képviselte. Mivel a polgári demokráciában a „szabad demokratikus” választásokon a többségben lévő dolgozó proletárok következetes osztály-érdekképviselői, a marxista-leninista kommunisták nem jutnak be a törvényhozásba, így a közhatalmat kifejező törvények megalkotásában sem vesznek részt. Így azonban csak a többségben lévő dolgozó proletárok osztályellenségeinek akarata, érdeke érvényesülhet.
Valóban ez a proletár dolgozók osztályérdeke? Az, hogy az élősködőket juttatja a hatalomba? Vajon mekkora a proletárok osztályöntudata, ha ez így alakul? Milyen emberré neveli a kapitalizmus az emberiség többségét?
Na és mi a kapitalisták érdeke? A kizsákmányolás és az élősködés, így a kapitalizmusban a joguralommal a közakaratot, a közérdeket is ez tükrözi. Még szerencse, hogy a proletárok beszélőszerszám szintre lebutított tudata ezt általában nem is érti, nem is fogja fel. Miért is lenne ez másként? A kapitalizmusban még csak a gondolkodó állat lehet az emberiség, ahol a többség csak beszélőszerszám tudattal rendelkezik!
„A jogállam olyan állam, amely elismeri és betartja a nemzetközi és hazai emberi jogok és konvenciók hatályát és érvényességét, és saját működését is ezeknek rendeli alá. A jogállamiság mint követelmény a legáltalánosabb értelemben a közhatalom jognak való alávetettségét jelenti.”
„közhatalom: Olyan eszközrendszer, amelynek birtokában az állami szervek a társadalom többi tagjával szemben felléphetnek, és akaratukat rájuk kényszeríthetik. A közhatalom (imperium) a jogalkotásra jogosult szervek és a jogalkalmazásra jogosult szervek hatásköre. Közhatalom a jogszabályokat (és a kormányzást) foganatosító (adminisztratív) hatáskör is.”
„A közhatalom az állam által gyakorolt hatalom, amely a jogszabályok és a jogrendszer által meghatározott keretek között működik.”
„A demokrácia egy szabad társadalom jelentős számú, szavazati joggal rendelkező tagjainak hatalmából eredő politikai rendszer, egy közös területen, ahol hatalmi fékekkel és ellensúlyokkal biztosítják a társadalom jól szabályozott működését, mint például a közhatalom gyakorlóinak kizárólagos hatalomra törésének a megakadályozását, a társadalmi igazságosságot és a jóléti társadalom megvalósulását. A jogosultak közügyek döntéseiben való részvételi módja alapján közvetlen és képviseleti demokráciák létezhetnek.
A demokrácia olyan politikai rendszer, amely a népnek a közügyekben való részvételére épül. Olyan politikai rendszer, melyben a szuverén „nép”, tehát a társadalom összes, teljes jogú tagja – nem egyén, kis csoport vagy a hatalom bizonyos csoportja – igazgatja a közügyeket, beleértve a kormányzást is. Népszerű meghatározása a demokráciának a népuralom, egyenjogúság; az a politikai rendszer, melyben a népé a hatalom. A legtöbb közismert „demokrácia” közös jellegzetessége nem a közvetlen néphatalom, hanem a közhatalom választásának a legitimációja.”
A szocializmus jogállamában a közérdek, a közhatalom, a közakarat a dolgozó kollektívák demokratikusan megfogalmazott osztályérdeke, a dolgozó közösség akarata, ami a szocializmus értékeinek a megvalósulását szolgálja. Amit a marxista-leninista kommunista párt a következetesen objektív tudomány segítségével a társadalom és dolgozók érdekének figyelembevételével, aktív demokratikus közreműködésével a helyes döntések érdekében fogalmaz meg, így vezeti a társadalmat a szocializmus felépítéséért, a gondolkodó emberré válásért.
A közakaratnak az egész társadalom érdekét, sőt a különböző társadalmi osztályok érdekét kellene szolgálnia, de ez az anatgónisztikus osztálytársadalmakban lehetetlen. Így a közakarat, a közérdek a kapitalizmusban alapvetően a kisebbségben lévő tőkésosztály profitérdekét, a szocializmusban azonban már kizárólagosan a dolgozó osztályok létérdekét fejezi ki.
A népi demokrácia átmeneti társadalmában jogállami formában működve azonban a közérdek tartalmazza a körülményekhez megfelelően alkalmazkodva a magánvállalkozások hatékony működése, a termelőerők szocializmus színvonalának megfelelő elérése érdekében a társadalom, a magánvállalkozók és a dolgozók érdekét is.
„A munkásosztálynak objektív helyzete, életfeltételei folytán érdeke a tőkés kizsákmányolástól való megszabadulás, a kapitalizmus megsemmisítése. … A burzsoázia és a proletariátus antagonisztikus osztályok, mivel érdekeik ellentétesek és kibékíthetetlenek.” – A marxista filozófia alapjai
A dolgozók jövedelme (bére) a szocializmusban
A szocializmusban a dolgozó munkaerő költsége hasonló, mint a kapitalizmusban, vagyis az előállítási és a működtetés költsége, de nincs élősködő, ami csökkentené a jövedelmét, mert minden a termeléssel keletkezett érték és haszon végül is a társadalom, a kollektívában élők és dolgozók érdekét szolgálja.
„Értéktörvény: az árutermelés alapvető törvénye, amely azt a tendenciát fejezi ki, hogy hosszabb időszakot tekintve az áruk árát értékük határozzák meg. Az értéktörvény a kapitalista termelés viszonyai között utólag és spontánul szabályozza a termelést: differenciálja az árutermelőket; a technika fejlesztésére ösztönöz. Az értéktörvény érvényesül a szocialista árutermelésben is, azonban nem spontán, hanem tudatosan felhasznált törvényként (habár érvényesülésében spontán tendenciák is mutatkoznak). A szocialista gazdaságban a szocialista gazdaság törvényei szabályozzák a termelést, ezek része az értéktörvény is. A technikai fejlődést nem elsősorban ez határozza meg, de hatással van rá, nem differenciálja a termelőket, de fontos szerepe van a jövedelmek alakulásában. Magyarországon az 1968-as árreform fontos célja volt, hogy árarányok jobban megfeleljenek a társadalmi ráfordítások arányának. A termékek egy részének áralakulására hatással van a kereslet és kínálat, a piac értékítélete.” – Marxista fogalomlexikon
„A szocialista felhalmozás: a nemzeti jövedelem egy részének a szocialista termelés bővítésére való felhasználása. … Minthogy a szocializmusban fennmarad az árutermelés, a szocialista gazdaságban érvényesül az értéktörvény, és megvannak a vele kapcsolatos kategóriák. A régi kategóriákból azonban főleg a forma marad meg — tartalmuk teljesen megváltozik. … A szocializmus megszüntette a felhalmozásnak és fogyasztásnak a kapitalizmusra jellemző antagonisztikus ellentmondását. A szocializmus gazdasági alaptörvényének követelményével összhangban a fogyasztás és a felhalmozás helyes arányainak biztosítaniok kell mind a szocialista termelés szakadatlan növekedését, mind a néptömegek anyagi jólétének és kulturális színvonalának rendszeres emelkedését. … A szocialista bővített újratermelés forrása a szocialista felhalmozás. A szocialista felhalmozás a társadalom által elért tiszta jövedelem egy — termelőeszközökből és fogyasztási cikkekből álló — részének a termelés bővítésére, valamint az anyagtartalékok képzésére és az improduktív jellegű szociális és kulturális kiadások alapjainak növelésére való felhasználását jelenti.” – Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA
„A tőkés bővített újratermelés. A tőkefelhalmozás. Bővített újratermelés esetén a kapitalista az értéktöbblet egy részét a termelés növelésére: további termelőeszközök vásárlására és további munkások alkalmazására fordítja. Az értéktöbblet egy részét tehát hozzácsapják a korábbi tőkéhez, vagyis felhalmozzák.
Tőkefelhalmozásnak az értéktöbblet egy részének a tőkéhez csatolását, vagyis az értéktöbblet egy részének tőkévé változtatását nevezzük. Eszerint a felhalmozás forrása az értéktöbblet. A munkásosztály kizsákmányolása révén növekszik a tőke, s egyszersmind bővített alapon újratermelődnek a tőkés termelési viszonyok.
A tőkés vállalkozó számára a felhalmozás hajtóereje mindenekelőtt az értéktöbblet növeléséért folyó hajsza. A tőkés termelési mód mellett a gazdagodási vágy nem ismer határt. A kapitalista éppen az értéktöbbletért folyó hajsza során bővíti a termelést, s ez lehetővé teszi számára, hogy még több munkást zsákmányoljon ki. A termelés bővülésével nő a kapitalista által elsajátított értéktöbblet tömege, s ennek következtében nő az értéktöbbletnek az a része, amely a kapitalisták egyéni fogyasztásának és szeszélyeinek kielégítését szolgálja, vagyis amelyet improduktív kiadásokra fordítanak.” – Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA
A polgári demokráciában a proletárok számára az emberi jogok és polgári szabadságjogok megvalósulása
A polgári demokráciában működő kapitalizmusban a dolgozó proletár bérrabszolgák számára a polgári szabadságjogok és az emberi jogok is alapvetően csak a demagógia módszerével valósul, valósulhat meg, vagyis csak korlátozott mértékben, szélhámos hazudozásokkal a tőkések profitjának, végül is az élősködésének alárendelten. Mert a tőkések célja a saját maguk számára a minél nagyobb profit kizsákmányolással való megszerzése, vagyis a kizsákmányolással történő törvényes élősködés, így a polgári szabadságjogok és az emberi jogok megvalósítása is ennek van alárendelve. A kapitalizmus bérrabszolgatartó társadalom!
A kapitalizmusban a szocializmus értékeiből nem valósulhat meg szinte semmi, a szociális demagógia a szélhámos hazudozásokkal ezt próbálja eltakarni. Nem valósulhat meg, mert a kapitalizmusban nem lehet megszüntetni a kizsákmányolást, az élősködést, a felsőbbrendűséget, a bérrabszolgaságot, nem lehet megvalósítani a válságok elkerülésére és a szükségletek kielégítésére a társadalmi méretű (világméretű) tervgazdálkodást, a munka szerinti elosztást, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenlőségre alapuló demokráciát. A kapitalizmus bérrabszolgatartó társadalom!
A bérrabszolgák megbecsülése
A termelőerők fejlődésével a bérrabszolgák számára a tőkésosztály a minél nagyobb és növekvő profitja érdekében kénytelen a létszükségleti javak mennyiségét állandóan növelni. Ezzel azonban a polgári szabadságjogok, az emberi jogok és a „szocializmus értékeinek” a megvalósulása is kedvezőbben alakul, így kevesebb ok van a lázongásra. De alapvetően a bérrabszolga beszélőszerszámoknak mégis csak, mint a szerszámnak a megbecsülése marad. Proletár beszélőszerszám, kuss, mert elszakad a rabszolgaszíjad és valóban szabad lehetsz, de így éhezhetsz, nyomoroghatsz, bár nem élősködik rajtad a tőkés gazda!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!