ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Horthy, amikor emlékirataiban ismételten azzal dicsekszik, hogy döntően ő segítette elő a fehér kormány létrehozását, megfeledkezik a legdöntőbb kérdésről, Sir George Clerk feltételéről. Pedig Huszár miniszterelnökkel együtt Horthy is vállalta e feltételt. Azt, hogy Clerk a legfőbb béketanács részéről és nevében csakis az esetben ismeri el a Huszár-kormányt, ha kötelezi magát, hogy a választásokat halasztás nélkül megtartja, a törvényt és a rendet az országban fönntartja, minden magyar részére biztosítja a polgári jogokat, beleértve a szabad sajtót, a gyülekezési, véleménynyilvánítási szabadságot. A titkos és demokratikus alapokon nyugvó általános választójogot.
Clerk feltételéből sem Horthy, sem a mostantól vele szorosan együttműködő Huszár miniszterelnök semmit nem tart be. Bizonyíték erre a különítmények tovább tartó gyilkos terrorja, a kecskeméti és a Duna-Tisza közti területeken végrehajtott számos szörnyűség, a sorozatos letartóztatások, internálások, kivégzések, a fővezéri cenzúra, a választási hadjárat fővezérségi irányítása.
Az ország népe megdöbbenve figyeli az eseményeket. A nép többsége, de mindenekfelett a főváros, gyűlöli Horthyt. Kész felkelni ellene. Ezt Horthy a minisztertanács ülésén is, mint bekövetkezhető tényt mérlegeli, amikor puccsal, vérengzéssel fenyeget az ellenzék követeléseinek megakadályozása érdekében.
Puccsot, vérontást javasol a budapesti karhatalom parancsnoka, Dobák ezredes Horthyhoz írt, Gömbösnek is megküldött, 1919. december 17-i jelentésében. Kétli, hogy más eszközökkel egyáltalán fenntartható az ellenforradalom rendszere, a nép gyűlöletével szemben. Attól tart: az elkeseredett tömegek esetleg kirobbanó forradalmi harca elsöpri a keresztény kurzust.
Sok jel mutat arra – írja Dobák ezredes hogy Budapesten, de különösen a külső városrészekben tömegfelvonulások készülnek, sőt talán nyílt lázadás törhet ki. – E megállapítását arra is alapozza, hogy a katonai parancsnokok jelentik: Kispesten, Pestszentlőrincen, Erzsébeten és Csepelen nyíltan folynak kommunista agitációk. Nyíltan beszélik, hogy karácsonyra, de legkésőbb újévre újból vörös uralom lesz. Horthy őnagyméltóságának és a tiszteknek csillagait leszedik. Mindez nem szórványos, hanem általános jelenség. Kispesten, a mozivásznon bemutatott Nemzeti Hadsereg bevonulására a közönség hazafias része felállva akarta énekelni a Himnuszt, de nemzetellenes egyének leintették ezt a kísérletet és az Internacionálé-t énekelték.
A rendőrség erélytelen működése miatt Dobák ezredes javasolja a budapesti rendőrkapitányság leváltását, a rendőrség megtisztítását, a fővezéri karhatalom jelentős megerősítését. Majd azzal folytatja: – Ámbár nem valószínű, hogy a karhatalom és a Nemzeti Hadsereg Budapesten állomásozó részei adott esetben a forradalmárokhoz ugyanúgy átpártolnának, mint egy évvel ezelőtt, azonban ez sincs teljesen kizárva. Ezen válságos állapotnak a szakadatlan tétovázás, lavírozás és paktálás az oka. Budapesten ma már majdnem mindenkiben megrendült a bizalom a kormány iránt. A józan polgárság visszavonul, mert érzi, hogy az állami gépezet lejtőre jutott, és nem akarja magát az esetleg ismét uralomra jutó proletárok bosszújának kitenni. Ma még lehet segíteni, később talán már, nem! Az egyetlen megoldás – javasolja Dobák – a rendbontó elemeknek idejekorán való tömeges letartóztatása, a letartóztatottak internálása. Erre sürgős felhatalmazást kér. Ezen intézkedés által a rendbontó elemek vezéreiktől megfosztatnának, és meg lennének félemlítve … A tömeges letartóztatásokat – folytatja – eddig az antant akadályozta meg. Meg kellene magyarázni, hogy az ő érdeke is úgy követeli, hogy egy békés országgal köthessen békét, nem pedig egy polgárháborút viselő, forrongó néppel. Választani kell vagy a tömeges letartóztatások és internálások, vagy vérfürdő és esetleges bukás között.
Ilyen hangulatban összeül 1919. december 18-án a Szociáldemokrata Párt választmánya. Számosán követelik Peyer és Miakits visszahívását a kormányból. Ha ez nem történne meg – hangsúlyozzák -, elhagyják a pártot; új szervezetet hoznak létre. Peyer mégis keresztülviszi, hogy a Szociáldemokrata Párt képviselőjeként – Miakitscsal együtt – bennmaradjon a kormányban. Azzal érvel: a pártnak érdeke a kormány működésének belső ellenőrzése, s a kormányt a külpolitikai helyzet és a béketárgyalások megkezdése megegyezésre kényszeríti a Szociáldemokrata Párttal.
Ugyanaznap, december 18-án, amikor a szociáldemokrata pártválasztmány elhatározza, hogy képviselői bennmaradnak a Huszár-kormányban, a Margit körúti fogházban ugyanez a kormány kivégezteti az egyik nagy kommunistaellenes per tizenkét halálra ítélt vádlottját. Valamennyien szervezett munkások. Közös emlékfüzetet hagynak hátra:
1919. december 17-én délután három óra. Mint forradalmár, aki a népért küzdött és szenvedett, ma a siralomházba kerültem, mint halálraítélt. A halálraítéltek egyike: Küvér Lajos.
1919. december 18. Éjfél után három óra – írja a huszonkét éves Schön Gábor. – Szeretett kedves jó Nagyanyám és kedves Nagyapám és kedves testvéreim. Tudatom, hogy ezen levelem az utolsó órámban írom maguknak. Mint igaz forradalmár nem szabad, hogy féljek a haláltól. Büszkén és bátran halok meg, de az eszme megmarad, üzenem kisöcsémnek is, aki mindezt meg fogja bosszulni. Ezzel zárom levelem. Huszonkét éves fiuk, Gábor. Éljenek boldogul. Éljen a proletárdiktatúra! Ezt a levelem minden rokonomnak olvassák fel, ezt kívánom utoljára, hogy lássák meg azt, hogy az ő vérük milyen bátran hal meg az eszméért és a munkásság érdekeiért.
Forradalmi Emlék – írja Papp Sánor. – Én és társaim az elnyomottak felszabadításáért küzdöttünk, s ezért halálra ítéltek. Nyugodt lélekkel halunk meg.
Emlékül. Bátran állunk mindnyájan a halállal szemben, mert tudjuk, hogy a munkások felszabadításáért ítéltek halálra. Mi meghalunk és az eszménk feltámad! … Neumayer Géza.
Az elvért halálra ítélt forradalmárok egyikeként írom ezt a pár sort. Én meghalok az elvért, de ez meg lesz bosszulva. Kakas Ferenc forradalmár …
A siralomházban várják kivégzésüket Korvin Ottóék is. Közben előrehalad a kiszabadításukra tervezett akció. Bekapcsolódik végrehajtásába a Budapesten illegálisan élő Szamuely László, az agyonlőtt Szamuely Tibor népbiztos öccse. Oroszországi hadifogságban lett kommunista. Azóta is a párt aktív tagja. A Tanácsköztársaság megdöntése után Korvin Ottóval együtt önként marad itthon pártépítő munkára, illegális csoportok szervezésébe kezd. Összeköttetést tart fenn a párt Bécsben megalakult ideiglenes Központi Bizottságával, amelynek tagjai: Lukács György, Hamburger Jenő, valamint a Karlsteinbe internált Kun Béla, Landler Jenő, Pór Ernő, továbbá a Magyarországon tartózkodó Hirossik János.
A Központi Bizottság megbízásából már rendszeresen járnak futárokként Magyarországra kommunisták: Mészáros Gábor, a Vadas fivérek, Márton és Andor és mások. Kemény kommunisták a Korvin kiszabadítását vállaló csoport tagjai is: a Feldmár testvérek, Marcell és György, az osztrák Koditek, a Csillag testvérek, László és Rózsi.
Valamennyiük feladata a terv együttes kidolgozása, gyakorlati végrehajtása. Addig nem kezdhetik meg az akció végrehajtását, amíg azt Hevesi Bécsből Budapestre érkezve a helyszínen jóvá nem hagyja.
Amit egyelőre a csoport tagjai még csak nem is sejtenek: egyik tagjuk – Csuvara Mihály – Prónay provokátora. Egy másik részvevő, Mauthner István mérnök, szélhámos, aki Korvinék megszöktetése ürügyével nagyobb pénzösszeghez akar jutni.
Csuvara úgy intézi: a budapesti lakás, ahol a megbeszéléseket tartják, öccsének, Csuvara Lajos rendőrségi detektívnek József u. 2. szám alatti lakása.
Prónay mindenről tud. Elrendeli a Korvin Ottó kiszabadítására készülő kommunista csoport tagjainak letartóztatását. Bármennyire segíti azonban Csuvara Prónayékat, a csoportnak csak kisebb részét, hat tagját, köztük Szamuely Lászlót sikerül letartóztatni. A többiek az illegalitás íratlan törvényei szerint oly módon tartanak kapcsolatot Csuvarával és a letartóztatott elvtársakkal, hogy már az első gyanús jelre, hogy baj van, felfigyelnek. Azonnal lakást, illegális iratokat változtatva megmenekülnek. Nem érkezik meg Budapestre Hevesi Gyula sem.
A letartóztatottakat Prónay a Gellért-szálló pincéiben tartja, a legszigorúbb őrizet alatt. Azért itt, hogy a Hét Kapitányokhoz tartozó Kozma Miklós, a fővezérség hírszerző- és propagandaosztályának főnöke, részt vehessen a vizsgálatban.
Prónay és Kozma nem elégszik meg a számukra kétségtelenül nagy eredménnyel, hogy megakadályozták Korvin Ottó és társai kiszabadítását; hóhér kézre juttatnak még néhány önfeláldozó kommunistát is. Kozma a Korvin Ottó megmentését célzó tervét felnagyítja az ellenforradalmi rendszer megbuktatását célzó, országos kommunista összeesküvéssé, amely alkalmas a fehérterror újabb hadjáratának igazolására. Kitalálja a mesét, hogy a kommunisták, Kun Béla közvetlen utasítására, óriási arányú puccskísérletet készítettek elő az ellenforradalom azonnali, erőszakos megbuktatására, Horthy fővezér meggyilkolására.
Prónay tisztjeinek ilyen értelemben kell a kommunisták országos összeesküvési tervét kínzással kiverni a letartóztatott kommunisták vallomásaként.
Csuvara, a provokátor, most már nem azt mondja el, amit valóban tud a kommunista szervezkedésről. Ahhoz igazodik, amit Kozma, a fővezérség propagandafőnöke el akar érni.
A csoport letartóztatott kommunista tagjait szörnyen megkínozzák, de nem vallanak. Csakis azt ismerik el, hogy a halálra ítélt Korvin Ottó és társai kiszabadítását tervezték. A fővezérség mégis a legszemérmetlenebb valótlanságokat közli a nyilvánossággal, vallomásukként.
Kozma-Prónay nehéz helyzetbe hozza ezzel a rendőri és ügyész hatóságokat, amikor nyilvános törvényszéki eljárás lefolytatására átadják a letartóztatottakat. A rendőri nyomozók jelentik Váry Albert főügyésznek: – Szamuely László és a többi kommunista megmarad azon állítás mellett, hogy ők a Horthy fővezér-ellenes merényletről, a robbantásokról és az ellenforradalom megbuktatását célzó puccsról csak a fővezérségen hallottak, az őket faggató tisztektől.
A fővezérség politikai céljaihoz szükséges a kommunista puccs-terv, a Horthy-elleni merényletterv. Nem érdekli őket, hogy az ügyészség miként emel majd vádat a letartóztatott kommunisták ellen; a bíróság milyen indokkal hozza meg a halálos ítéleteket.
Tart még a kommunista csoport letartóztatottjainak kihallgatása, a szabadon maradottak utáni nyomozás, amikor Prónay Bécsbe utazik. Autón siet az osztrák fővárosba, hogy az ide kirendelt tisztjeivel, több hónapos előkészület után, megvalósítsa Kun Béla és társai elrablását. Könnyűnek tűnik terve végrehajtása, mert mint írja naplójában: megszerezte ehhez a keresztényszocialista pártállású Schobert Johann úr, a bécsi rendőrség vezetője támogatását.
Prónayék elkövetik azt a hibát, hogy a helyi lakosoktól szereznek tájékoztatást Kun Béláék elhelyezéséről. Úgyszólván az utolsó percben ezek a helyiek közük a veszélyt az osztrák kommunistákkal.
Az osztrák kormánynak kellemetlen a rablási terv leleplezése. A Prónayéktól megvesztegetett várbörtönőrséget kicserélik. Harminc csendőrt állítanak a helyükre. Schobert rendőrfőnök kénytelen nyomozást indítani, Prónay több tisztjét letartóztatni.
Prónay Magyarországra menekül. Kihallgatásra jelentkezik a fővezérnél. Naplójában megörökíti ezt a találkozást is. Beszámol Kun Béláék elrablásának meghiúsulásáról. Szemére veti Horthynak: a sikertelenségért részben ő a felelős. A fővezérség megkésetten bocsátotta Prónayék rendelkezésére a szükséges gépkocsikat, pénzt. Emiatt halasztották el a megfelelő időpontot, amikor sikerülhetett volna az akció.
Beszámolva a karlsteini sikertelenségről, Prónay nyilván önigazolóan, de Horthynak is nyújtott kárpótlásként, sokszorosára felnagyítva jelenti: Csuvara Mihály provokátorságával miként jutottak országos kommunista összeesküvés nyomára, amelynek legfőbb célja volt megölni a fővezért.
Horthy – írja naplójában Prónay – kifejezi azt az óhajtását, hogy szeretné Csuvarát látni. Tőle magától akarja hallani: a kommunisták miként tervezték őt eltenni láb alól. Nem a Gellért-szállóban találkozik vele, hanem bátyja, Horthy István tábornok Kaplony utca 6. sz. alatti lakásán.
Másnap délelőtt a fővezér polgári ruhában, bátyja jelenlétében várja Prónayt és Csuvarát, aki készséggel elmondja a mesét, amelyet részben ő talált ki, amire Prónay és Kozma kioktatta.
Horthy köztudomásúan hiszékeny. Hálálkodik a megmeneküléséért, és Csuvarát elismerésben, pénzjutalomban részesíti.
Horthy és bátyja – dicsekszik Prónay – meggyőződhettek és személyesen hallhatták a volt kommunista szájából azt a valóságot és azt a szervezkedést, amit Bécsben az emigráns kommunisták Oroszországból kapott utasítások szerint Magyarország ellen folytatnak … – Horthy belátta – írja hogy a kommunisták szervezkedésével szemben ő, Prónay, nagyon jó ellenmunkát végzett embereivel. Sok olyan dolgot felderített, amit eddig homály födött.
A fővezér megköszöni neki mindezt, és megígéri további akcióinak támogatását. Ezek legfontosabbja Kun Béláék elrablásának újabb kísérlete. Ha ez nem sikerülne, a Karlsteinben internáltak valamennyijét méreggel pusztítják el …
A Csuvara-provokációban letartóztatottak szigorú őrizetükben nem tudják sorsukról értesíteni a pártot. Tartanak pedig attól, hogy Csuvara újabb provokációt követ el, ami további letartóztatásokra vezet.
Bécsben és Budapesten egy ideig Csuvara még megbízható kommunistaként szerepel, aki szerencsésen megmenekült. Árulása mégis hamarosan kiderül. Prónayék néhány nappal előbb letartóztatták Mészáros Gábort, a párt Bécsből Budapestre érkezett futárát. Mészáros rájött, hogy csakis Csuvara árulhatta el.
Mészáros Gábort a különítményesek megkínozzák. Arra kéri rabtársait: ha élve kikerülnek Prónayék kezéből, mondják meg a bécsi elvtársaknak, becsületes kommunistaként inkább meghal, de nem tudnak belőle kivenni semmit.
Mészáros értesítése eljut Bécsbe. Visszapergetve az eseményeket, Csuvaráról kiderítik: orosz hadifogságból pártküldöttként hazatérőben, Budapesten felismerte őt Prónay egyik tisztje, Görgey százados. Együtt voltak orosz fogságban; Görgey tudta róla, hogy párttag. Prónayék letartóztatták. Görgey százados rávette Csuvarát, hogy kémkedjék a kommunisták ellen.
Mészáros Gábor üzenetével Csuvara lelepleződik. Elnyeri majd méltó büntetését. Felakasztva találják lakásán. Ismeretlen kezek végeztek vele.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
