3
A szocializmus tudatos, sőt tudományosan szervezett társadalmi forma!
A szocializmus a dolgozó emberek demokratikus társadalma!
A szocializmusban a társadalom törvényei már nem ösztönösen a vak véletlen szerint hatnak, nem az emberek egymás között a létfeltételekért vívott harcával, sok felesleges áldozattal, hanem tudományos módszerrel, emberségesen a dolgozók érdekében tudatosan, a következetesen objektív tudományos világnézetre alapozottan szervezik a társadalom dolgait.
Azonban a szocializmus tudománya nincs még teljeskörűen kidolgozva, éppen hogy nincs, csak az alapvető céljai, a gondolkodó humánus emberré válás, a civilizáció emberségessé, demokratikussá válása, a lehetőségeinek feltárása lehetséges még. Ehhez a következetesen objektív tudományos világnézet a módszer, ami alapvetően a marxizmus-leninizmusra alapozottan a kommunisták világnézete, mert csak ez a gondolkodó emberré válás egyetlen útja.
A szocializmus keményen harcol a hatalom megszerzéséért és megtartásáért, és harcol a téves, a hamis, tudománytalan világnézetek, a hamis erkölcs ellen is, de a marxizmus fejlődésben lévő tudomány. Így mint minden tudomány időnként a hamis útra téved, ami gyakran utólag a gyakorlatban derül csak ki. Ezért, mint az egyéb tudományokban, így a marxizmus különböző nézeteit vallók között is vannak csaták, harcok, nem kis áldozatokkal. Mert az emberiség léte a tét!
A kapitalizmus azonban nem ismeri el a marxizmus-leninizmus tudományát, így a következetesen objektív dialektikus és történelmi materializmus társadalomtudományának a hiányában csak vakon botorkál a társadalom.
„A mi tanításunk — mondotta Engels magáról és híres barátjáról — nem dogma, hanem a cselekvés vezérfonala. Ez a klasszikus tétel nagyszerű erővel és rendkívül kifejezően hangsúlyozza a marxizmusnak azt az oldalát, amelyet úton-útfélen figyelmen kívül hagynak.” – Lenin – Válogatott művei 1.
A szocializmus következetes objektív tudományos világnézete
A szocializmusban a dialektikus és történelmi materializmus az uralkodó tudományos világnézet, melynek alapja az objektív valóság, a természet és a társadalom törvényeinek következetesen objektív tudományos módszerrel történő megismerése és az ennek alapján való cselekvés.
„A dialektikus és történelmi materializmus igazán tudományos filozófia, szerves egységet alkot benne a materializmus és a dialektika, a természet és a társadalom materialista értelmezése, a létről és megismerésről szóló tanítás, az elmélet és a gyakorlat. … A marxizmus alkotórészei: a dialektikus és történelmi materializmus; a politikai gazdaságtan; a tudományos kommunizmus elmélete. … A marxizmus-leninizmus hatalmas eszmei fegyvere lett a világ dolgozóinak és élcsapatuknak: a kommunista és munkáspártoknak a társadalom forradalmi átalakításáért vívott harcban.” – Marxista fogalomlexikon
A szocializmusban a tudománytalan világnézet az értelmes gondolkodó emberek számára a nevetség tárgya, beteges dolog, ami a kapitalizmusra nem mondható el, sőt ez a kapitalizmus hatalmának az ereje, a világnézeti butaság, a tudatlanság, a hiszékenység, aminek alapja a következetesen objektív tudományos világnézet hiánya, az idealizmus és a vallás. Mert a következetesen objektív tudományos világnézet nem érdeke a kapitalizmusnak, sőt ellenérdekelt, de ez lesz a bukásának egyik oka is, amit nem lehet kivédeni. Vagy a következetesen tudományos úton jár az emberiség vagy elpusztul.
Bár a kapitalizmus a dialektikát és a materializmust is kénytelen használni, mert enélkül nincs profitja a kapitalistának, nem működnek a beszélőszerszámok, de a jobboldalisága, a felsőbbrendű élősködése érdekében ugyancsak kénytelen használni a világnézetéhez, az erkölcséhez a tudománytalan idealizmust és a vallást is. Így azonban a kettős világnézet hatására nagyon zavaros, ellentmondásos a kapitalizmus társadalmi tudata.
A szocializmusban megtermelt értékek elosztása az elvégzett munka szerinti!
A szocializmus is árutermelő társadalom még, de a dolgozó emberek már nem árucikkek, nem bérrabszolgák, nem beszélőszerszámok, hanem minden hatalom kollektív birtokosai, kollektívákban a társadalom és a saját hasznukra dolgoznak. A termelés a szükségletek kielégítésére társadalmi méretben tervezéssel, társadalmi szinten munkamegosztásban, az elosztás az elvégzett munka szerint történik. Azonban a szocializmusban már a lehetőségeknek megfelelően a szükségletek szerint elosztás is megjelenik, bár ez már a kapitalizmusban is, bár csak nyomokban, de jelen van.
„A szocialista árutermelés gyökeresen különbözik a tőkés árutermeléstől, és általában a magántulajdonon alapuló árutermelés minden eddigi típusától. A különbség alapja az, hogy a termelési eszközök magántulajdonát felváltotta a termelési eszközök társadalmi tulajdona. A szocialista árutermelés már nem a kizsákmányolás, hanem a termelők kölcsönös, tervszerű együttműködésének viszonyait fejezi ki. Az árutermelés tehát nem vezethet kapitalizmushoz. … Az áru a szocializmusban is a használati érték és érték egysége. Éppen ezért a szocialista árutermelési folyamat is — a tőkés árutermelő folyamathoz képest meghatározott sajátosságokkal — csak a munkafolyamat és az értékesülési folyamat egysége lehet. A szocialista árutermelés egyrészt munkafolyamat, használati értékek előállítására irányuló célszerű tevékenység. Ebben a minőségében nem különbözik bármely más gazdasági alakulat termelésétől. A szocializmusban a termelés, mint áruk előállításának folyamata, egyben értékesülési, értékalkotó folyamat is, absztrakt munka kifejtése. A termelőknek a szocialista árutermelésben is hosszabb ideig kell dolgozniuk, mint ameddig megtermelik annak az értékrésznek az egyenértékét, amelyet munkabér formájában közvetlenül megkapnak. … E közös vonások mögött — amelyek egyaránt jellemzőek a kapitalista és a szocialista áruviszonyokra — gyökeresen eltérő tartalom húzódik meg. Mivel a termelési eszközök és a munkaerő egyesítése a szocialista árutermelés folyamatában nem a tőkéstulajdon, hanem a társadalmi tulajdon keretei között valósul meg, az értékesülési folyamat a szocialista termelésben nem válhat tőkés értéktöbbletet szülő folyamattá. Ez utóbbi csak a tőkés árutermelés sajátossága. … A szocialista gazdaságban korlátozott az árutermelés köre: a vállalatok a termelési berendezéseikkel együtt — nem képezhetik adásvétel tárgyát; a jövedelmeket — bármilyen nagyok is legyenek azok — nem lehet tőkésíteni, a munkaerő sem áru többé. … Mit jelent az, hogy a munkaerő alapvetően áru? Azt, hogy a munkaerő tulajdonosa eladja, a pénztulajdonos megvásárolja a munkaerőt, és azután következik annak elfogyasztása a termelésben. A termelésben kifejtett munka nagyobb értéket hoz létre, mint a kifizetett munkabér egyenértéke. … A szocializmusban azonban — mivel a termelési eszközök társadalmi tulajdonban vannak — a munkás nem adja el munkaerejét sem személyeknek, sem vállalatoknak, hanem, mint a társadalom dolgozó tagja, részt vesz a társadalmi termelőfolyamatban. Ezért a munkájáért kapott bér nagyságát sem szabályozhatja a munkaerő értéke, hanem az lényegében a végzett munka szerinti részesedés a megtermelt nemzeti jövedelem személyi fogyasztásra jutó részéből. Ezért a munkaerő már nem rendelkezik lényeges árutulajdonságokkal. Mindez nem zárja ki azt, hogy a munkaerő egyben-másban — pl. a munkabér formájában, a munkaszerződésekben, a kereslet és a kínálat munkabérre való hatásában — még megtart bizonyos árura emlékeztető tulajdonságokat a szocializmusban is.” – A szocializmus politikai gazdaságtana
A szocializmus értékei
Az emberiség a termelőerők, a tudomány, a civilizáció, a polgári demokrácia haladó gondolkodóinak, a marxizmus megalkotóinak és továbbfejlesztőinek művei, és a társadalmi tudat fejlődésével eljutott a demokrácia (a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokrácia) igényéhez. Ami a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”, az emberi jogok, az emberi méltóság, a munka szerinti elosztás, a következetesen objektív tudományos világnézet, a tervgazdálkodás, a kollektivizmus a szocializmus értékei. Ezért lehetővé, sőt szükségszerűvé válik ezen értékek a megvalósítása.
„A népgazdaság tervszerű fejlődése azt jelenti, hogy a népgazdaság tudatosan és arányosan, és társadalom által előre meghatározott irányban és ütemben fejlődik. Mindennek alapján a tervszerűség a társadalmi célkitűzések gazdaságos megvalósításának feltétele és eszköze, amely elválaszthatatlan a tulajdon szocialista jellegétől. … A termelési eszközök társadalmi tulajdonán nyugvó tervgazdálkodás megteremtésével, a szocializmus megvalósításával döntő lépés következik be a munka közvetlenül társadalmivá válásában. … A tervgazdálkodás szükségszerűsége mindenekelőtt a termelőerők fejlettsége és a termelés társadalmasítottságának foka teszi szükségszerűvé, hogy a termelést, a forgalmat és az elosztást racionálisan, a tudomány eszközeinek alkalmazásával kidolgozott fejlesztési tervek alapján szervezzék. Ez a tendencia, mint tudjuk, már a kapitalizmusban erőteljesen érvényesül, áttöri a tőkés magántulajdon hagyományos kereteit, kiváltja a kollektív tőkés tulajdonformák és az állami szabályozás bizonyos formáinak létrejöttét. Következetes megvalósítása elé azonban áthághatatlan akadályokat állít az, hogy mindvégig magánelsajátítás folyik, s így a gazdálkodás egészében spontán, tervszerűtlen jellegű marad. … Amilyen elkerülhetetlen az, hogy a tőkés gazdaság működését társadalmi szinten a profitra törekvéssel együtt járó válságok, tervszerűtlen tendenciák jellemezzék, ugyanúgy elkerülhetetlen szükségszerűség a szocializmus számára, hogy gazdasága tervszerűen működjék.” – A szocializmus politikai gazdaságtana
„a tőkés termelés célja az értéktöbblet termelése, ennek eszköze pedig a dolgozók kizsákmányolása. A tőkés termelés céljának és eszközének ezt a viszonyát nevezzük a kapitalizmus gazdasági alaptörvényének. … A szocialista gazdaság célja tehát az egész társadalom állandóan növekvő szükségleteinek lehető legteljesebb kielégítése és a társadalom valamennyi tagjának minden irányú fejlődése. E cél elérésének eszköze pedig a termelés szakadatlan növelése és tökéletesítése, a legfejlettebb technika alapján. A szocialista termelés céljának és eszközének ezt a viszonyát nevezzük a szocializmus gazdasági alaptörvényének.” – A szocializmus politikai gazdaságtana
Tulajdonképpen a polgári demokratikus szabadságjogoknak és az emberi jogoknak szocializmushoz szükséges kiegészítésével a szocializmus értékeihez juthatunk el, de ezeket az értékeket csak a szocializmusban lehet teljességükben megvalósítani, sőt valójában csak a kommunizmusban válik ez lehetővé.
„emberi jogok: alapjogok, szabadságjogok, természetes és elidegeníthetetlen jogok, állampolgári jogok: az állampolgárokat megillető, a különböző társadalmi rendszerekben eltérő terjedelmű alkotmányokban rögzített legfontosabb jogok gyűjtőneve. Az emberi jogok elismerésének követelménye a feudális kötöttségekkel szemben fellépő burzsoázia jelszavaként merült fel, kifejezve a tulajdon és a vállalkozás szabadságának követelését.” – Politikai kisszótár
Ezért a demokráciát hirdető hatalomnak érdeke a szocializmus értékeinek, legalábbis néhánynak, a polgári demokrácia klasszikusai nyomán, úgymint a demokrácia, a szabadság, az emberi jogok, az egyenlőség, az emberi méltóság, a törvény előtti egyenlőség, stb. hangoztatása. Ez azonban a különböző társadalmi-gazdasági formákban eltérően valósul és valósulhat meg.
„Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani; a rabszolgaság és a rabszolga-kereskedelem minden formája tilos.”
A kapitalizmusban a szocializmus értékei nem valósulhatnak meg!
A kapitalizmusban az emberi jogokat súlyosan megsértik!
A kapitalizmus bérrabszolgatartó társadalmi forma!
Azonban a polgári demokráciában működő kapitalizmusban a gondolkodó emberré válás, a szocializmus feltételei érnek!
A szocializmus értékeinek a megvalósulása a polgári demokráciában a kapitalizmus működése módja miatt alapvetően csak a szociális demagógia szintjén maradhat, mert a tőkések profitja, élősködése, gazdasági-politikai szempontjai a meghatározók, a szocializmus azonban ezt valósítja meg, ez a célja.
A kapitalizmusban a polgári demokratikus szabadságjogok a demokrácia, a szabadság, az emberi jogok, az emberi méltóság, a törvény előtti egyenlőség, stb. a proletár dolgozók számára csak a bérrabszolgák, a beszélőszerszámok szintjén valósulhat meg. Ezért a kapitalizmus, mert bérrabszolgatartó társadalom, az emberiség alapvetően még csak a gondolkodó állat lehet!
A kapitalizmusban a szocializmus értékeinek a megvalósítása a termelőerők fejlődésével lehetőségé, sőt szükségszerűvé válik, így némelyike meg is valósul, de a kizsákmányolás, az élősködés, a bérrabszolgaság, a felsőbbrendűség, a kapitalisták osztály-önkényuralmának embertelensége megmarad, ez a kapitalizmusban elkerülhetetlen, így valójában ellentmondásosan, korlátozottan valósulhat csak meg.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
