(1879-2023. 12. 21)
(idézet: Sztálin – Rövid Életrajz)
Az 1943-as év „a fordulat éve a Honvédő Háborúban” — mondotta Sztálin elvtárs.
,,A Vörös Hadsereg győzelmeinek eredményei és következményei messze túllépték a szovjet-német front kereteit, megváltoztatták a világháború egész további menetét és nagy nemzetközi jelentőségre tettek szert.”
A szovjetcsapatok győzelmei még jobban megszilárdították a Szovjetunió nemzetközi helyzetét. Az 1943-as esztendő nemcsak a Szovjetunió Honvédő Háborújában jelentett fordulatot, hanem az egész világháborúban is. A Vörös Hadsereg támadását 1943-ban a szövetségesek észak-afrikai és olaszországi hadműveletei támogatták, valamint Németország hadi-ipari központjainak bombázásai a szövetséges légierők által. Németország főszövetségese, a fasiszta Olaszország csakhamar mind katonailag, mind politikailag összeomlott és 1943 szeptemberében feltétel nélkül letette a fegyvert. Ez komoly csapás volt a hitleri koalícióra nézve.
A bölcs sztálini külpolitika eredményeképpen kudarccal végződtek az ellenség arra irányuló kísérletei, hogy viszályt keltsen a hitleri Németország megsemmisítésére egyesült nagyhatalmak között. A három szövetséges hatalom vezetőinek 1943 novemberében Teheránban megtartott konferenciáján, amelyen Sztálin elvtárs az Amerikai Egyesült Államok elnökével és Nagy-Britannia miniszterelnökével találkozott, nyilatkozatot fogadtak el a Németország elleni közös háborús akciókról és a három nagyhatalom háború utáni együttműködéséről.
Az 1943-as esztendő a szovjet hátország munkájában is fordulatot jelentett. A népünk fáradságos munkájával megteremtett, jól megszervezett és gyorsan növekvő hadigazdaság biztosította a Szovjethadsereg hadi felszerelésének mennyiségi és minőségi fölényét a németekével szemben. A szovjet konstruktőrök Sztálin elvtárs közvetlen útmutatásai alapján eredményes munkát fejtettek ki a fegyverek tökéletesítése és új fegyvertípusok megalkotása terén.
A háború éveiben a Szovjetország harcolt és épített. Egy napig sem szünetelt az új ipari üzemek, tárnák, kohók, erőművek építésének munkája. Új vasgyárakat helyeztek üzembe Cseljabinszkban, Üzbekisztánban, új nagyolvasztókat Tagilban, Magnjitogorszkban stb. Új alumíniumgyár kezdett dolgozni Sztálinszkban. Üzembe helyeztek sok villamos erőművet, köztük a cseljabinszkit, a sztálinszkit.
Sztálin elvtárs a vállalatok dolgozóit arra buzdította, hogy az építésben még gyorsabb ütemeket érjenek el s új ipari objektumokat helyezzenek üzembe. 1943 novemberében Sztálin elvtárs üdvözölte a magnjitogorszki kombinát építőit és kohászati munkásait abból az alkalomból, hogy példátlanul rövid idő alatt, a háborús idők nehéz viszonyai közt felépítettek egy óriási nagyolvasztót. Sztálin elvtárs ugyanakkor kiemelte a jenakijevói vasgyár dolgozóinak sikereit. Üdvözölve a jenakijevóiakat, Joszif Visszarionovics rámutatott arra, hogy az ő munkájuk azt bizonyítja, hogy „az ipar helyreállításának és a német barbár garázdálkodás következményei felszámolásának nehéz feladata rövid idő alatt megoldható.”
Sztálin elvtárs rendkívül figyelmet fordított a Szovjethadsereg által felszabadított körzetek gazdaságának helyreállítására irányuló munkálatokra. Sztálin elvtárs kezdeményezésére a Szovjetunió népbiztostanácsa és a SzK(b)P Központi Bizottsága határozatot hozott „A német megszállás alól felszabadított körzetek gazdasága helyreállítáísához szükséges halaszthatatlan rendszabályokról.”
A szovjetnép hősiesen támogatta fegyveres erőinek hadműveleteit. A szovjet emberek önfeláldozó munkáját a hátországban, a munkásosztálynak, a kolhozparasztságnak, a szovjet értelmiségnek a háború éveiben szerzett érdemeit Sztálin elvtárs a haza védelmében véghezvitt példátlan hőstettként jellemezte.
A Honvédő Háború folyamán egyre jobban megedződött a Szovjetunió népeinek barátsága. A Szovjetország minden népe egy szívvel-lélekkel kelt hazája védelmére.
1944 elején Sztálin elvtárs kezdeményezésére a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetje határozatot hozott a Honvédelmi Népbiztosság és a Külügyi Népbiztosság össz-szövetségi népbiztosságokból szövetségi-köztársasági népbiztosságokká való átalakításáról és arról, hogy a szövetségi köztársaságokban Honvédelmi és Külügyi népbiztosságokat szervezzenek.
E határozatok meghozatala újabb lépést jelentett a nemzeti kérdésnek a Szovjetunión belüli megoldása terén, jelentette a továbbfejlesztését annak a lenini-sztálini nemzetiségi politikának, amely a Szovjetunió valamennyi népének nemzeti államisága sikeres fejlődését biztosítja.
Az 1944-es esztendő a Szovjethadsereg döntő győzelmeinek éve volt. A Szovjethadsereg Sztálin elvtárs zseniális stratégiai tervét végrehajtva, tíz egymásután következő hatalmas csapást mért a német csapatokra. Sztálin elvtárs tüzetesen jellemezte e csapásokat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27. évfordulója alkalmából mondott beszédében. E csapások eredményeképpen a Szovjetuniónak a német fasiszta területrablók által ideiglenesen megszállt körzetei teljesen felszabadultak, az ellenséget a szovjetföldről kiűztük. A Szovjethadsereg hadműveletei áthelyeződtek Németország és cinkosai területére.
1944. június 20-án a Moszkva városi munkásküldöttek Szovjetje Végrehajtó Bizottságának Elnöke a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetje Elnökségének nevében átnyújtotta a Kremlben az Állami Védelmi Bizottság Elnökének, a Szovjethaderők legfelsőbb főparancsnokának, a Szovjetunió Marsalljának, Joszif Visszarionovics Sztálinnak a „Moszkva védelméért” érem első érmét kitüntetésképpen Moszkva hősies védelmének vezetéséért és a német hadak Moszkva alatti szétverésének megszervezéséért.
1944. július 29-én a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetjének Elnöksége Joszif Visszarionovics Sztálint azokért a rendkívüli érdemekért, amelyeket a Vörös Hadsereg támadó műveleteinek megszervezésében és végrehajtásában szerzett, amely műveletek a német hadsereg óriási méretű vereségét és a német fasiszta területrablókkal vívott harc frontján a helyzet gyökeres megváltozását idézték elő a Vörös Hadsereg javára — a „Győzelem” rendjellel tüntette ki.
A sztálini stratégiai terv sikeres megvalósítása 1944-ben nagy katonai és politikai eredményekre vezetett. A szovjet hadak csapásainak hatása alatt a hitleri Németország volt szövetségesei: Románia, Finnország, Bulgária, megadták magukat és Németország ellen indítottak háborút. Magyarország a fegyverletétel küszöbén állott. Ilyen módon alapjában véve teljessé lett Németország elszigetelése. Az így kialakult hadi helyzet azt jelentette, hogy a Szovjetunió képes Németországot a szövetségesek segítsége nélkül, saját erőivel megszállni és Francia- országot felszabadítani. Ez a körülmény arra késztette Anglia volt miniszterelnökét, Churchillt, aki eddig ellenezte a második front létesítését Európában, hogy megszervezze a Nyugat-Európába való behatolást. 1944 júniusában a szövetségesek sikeresen keresztül vitték jelentékeny csapatok partraszállását Észak-Franciaországban.
A hitleri Németország, miként ezt Sztálin elvtárs előrelátta volt, két front harapófogójába került.
Sztálin elvtárs a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27. évfordulója alkalmából, 1944. november 6-án mondott beszédében kifejezte azt a meggyőződését, hogy a Vörös Hadsereg, miután teljesítette hazafias kötelezettségét azzal, hogy megszabadította a haza földjét az ellenségtől, mindvégig teljesíti történelmi hivatását, végez a fasiszta fenevaddal annak saját barlangjában és kitűzi a győzelem lobogóját Berlin városára.
A szovjet nép mind a fronton, mind a hátországban roppant lelkesedéssel fogadta az ország és a hadsereg által megtett útnak sztálini értékelését és a sztálini útrabocsátó jelszót: Berlinbe!
Megkezdődött a szovjet hadaknak előnyomulása a fasiszta fenevad barlangja felé. A Szovjethadsereg rövid idő leforgása alatt megszabadította a németektől Lengyelország fővárosát, Varsót és mélyen behatolt Kelet-Poroszországba. A szovjet csapatok előnyomulása kiterjedt az egész arcvonalra.
1945. február elején a három szövetséges hatalom — a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetsége, az Amerikai Egyesült Államok és Nagybritannia — vezetői értekezletet tartottak a Krímben.
Ezen az értekezleten igen fontos katonai és politikai határozatokat hoztak a Németország szétzúzásával és háború utáni helyzetével kapcsolatos kérdéseket illetően, valamint a felszabadított Európa alapvető politikai és gazdasági kérdéseiről. Egyetértően megállapították és részletesen kitervezték azoknak az új hatalmas csapásoknak az idejét, méreteit és összeegyeztetését, melyeket a szövetséges seregek kelet, nyugat, észak és dél felől fognak Németországra mérni. Ugyanezen az értekezleten előre elhatározták, hogy a Szovjetunió részt fog venni a Japán elleni háborúban.
Kimagasló történelmi jelentőségű győzelmek közepette ünnepelte a Szovjetország a Vörös Hadsereg fennállásának 27-ik évfordulóját. 1945 januárjában és februárjában, negyvennapi támadás alatt a szovjet csapatok lendületes és mesteri műveleteikkel messze nyugatra vetették vissza az ellenséget, teljesen felszabadították Lengyelországot, felszabadították Csehszlovákia jelentékeny részét, elfoglalták Kelet-Poroszország és Német-Szilézia nagy részét. A szovjet csapatok nyomására kivált a háborúból Magyarország is — Németország utolsó európai szövetségese.
A Vörös Hadsereg téli támadásának sikereit Sztálin elvtárs 1945 február 23-i parancsában értékelte: „A németek feletti teljes győzelem immár közel van” — mondotta Sztálin.
Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy a Vörös Hadsereg megtanulta, hogyan kell az ellenséget a jelenkori haditudomány szabályainak megfelelően szétzúzni és megsemmisíteni. „A Vörös Hadsereg tábornokai és tisztjei az ellenségre mért csapások során mesterien egyeztetik össze a hatalmas technika tömeges bevetését, a leleményes és lendületes manőverekkel.”
A sztálini stratégiai terv végrehajtása során a Vörös Hadsereg elfoglalta a német fasiszta csapatok rendkívül fontos felvonulási terepeit délen, hatalmába kerítette Ausztria fővárosát, Bécset, szétzúzta a németek elvágott kelet-poroszországi hadseregcsoportját, elfoglalta a Németország számára életszükségletet jelentő sziléziai iparvidéket és Berlin alá ért. Mindezzel létrejöttek a hitleri Németország elleni utolsó döntő roham előfeltételei.
Sztálin elvtárs felhívása: „Kitűzni a győzelem lobogóját Berlin városára!”, új hőstettekre lelkesítette a szovjetembereket, a munka mezején és a csatamezőkön.
Berlin ostroma előestéjén J. V. Sztálin a Szovjetunió Kormányának meghatalmazása alapján aláírja a Szovjetunió és Lengyelország közötti barátsági, kölcsönös segélynyújtási és a háború utáni együttműködésre vonatkozó szerződést. A szerződés aláírásakor 1945 április 21-én tartott beszédében Sztálin elvtárs a következőket mondta:
„A szabadságszerető nemzetek és mindenekelőtt a szláv nemzetek türelmetlenül várják e szerződés megkötését, mert látják, hogy ez a szerződés az Egyesült Nemzetek egységfrontjának megszilárdulását jelenti a közös ellenség ellen Európában.”
1945. május 2-án a rádió a szélrózsa minden irányába elvitte annak a parancsnak szavait, melyet a Szovjet Fegyveres Erők legfelsőbb főparancsnoka a Vörös Hadsereg és Hajóhad csapataihoz intézett: a szovjet haderők „befejezték a német hadak berlini csoportjának szétverését és ma, május 2-án teljesen hatalmukba kerítették Németország fővárosát, Berlint, a német imperializmus központját és a német agresszió fészkét” A Vörös Hadsereg teljesítette a sztálini felhívást — a győzelem lobogója ott lengett Berlin felett !
A hitleri Németország sorsa eldőlt. 1945. május 8-án a német főparancsnokság képviselői Berlinben aláírták a német fegyveres erők feltétel nélküli meghódolásáról szóló okiratot. A szovjet nép Hitler-Németország teljes megsemmisítésével koszorúzott Nagy Honvédő Háborúja győzelmes befejezésének emlékére május 9-e általános, az egész nép ünnepnapjának, a Győzelem ünnepnapjának nyilváníttatott.
Ezen a történelmi nevezetességű napon Joszif Visszarionovics Sztálin rádióbeszéddel fordult a néphez:
„Elvtársak! Honfitársak és honfitársnők!
Elérkezett a Németország feletti győzelem nagy napja. A fasiszta Németország, melyet a Vörös Hadsereg és szövetségeseink csapatai térdre kényszerítettek, legyőzöttnek ismerte el magát és bejelentette n feltétel nélküli meghódolást. . .
. . . Most már minden alapunk megvan arra, hogy kijelentsük: eljött Németország végleges szétzúzásának történelmi napja, népünknek a német imperializmus felett aratott nagy győzelmi napja . . .
… Köszöntelek benneteket kedves honfitársaim és honfitársnőim a győzelem alkalmából!”
A szovjet nép ujjongva ünnepelte a győzelmet. A szovjet emberek minden gondolata, minden érzése a felé az ember felé szállt, aki hazánkat a háború nehézségein és megpróbáltatásain átvezette, aki megmentette az országot a pusztulástól, akinek lángelméje megmutatta a győzelemhez vezető utat, akinek akarata győzelemre vezette az országot — a nagy Sztálin felé!
Nagy hazafiúi érdeme Sztálin elvtársnak, hogy a Honvédő Háború alatt új vezető katonai tehetségeket tudott kiválogatni, felnevelni és felelős helyekre állítani, amelyek a Németországgal és szövetségeseivel viselt háborúban becsülettel állták meg helyüket. Ilyenek: Bulgánjin, Vasziljevszkij, Konjev, Góvorov, Zsukov, Vatútjin, Csernjachovszkij, Antónov, Szokolovszkij, Merjeckov, Rokosszovszkij, Malinovszkij, Vorónov, Tolbúchin, Jákovljev, Maljinjin, Galjickij, Trofimenko, Gorbátov, Stemenko, Kurászov, Versinjin, Golovánov, Fjedorjenko, Rybalko, Bogdánov, Katukov, Leljusenko és sokan mások.
Május 24-én a Szovjetunió Kormánya a Kremlben fogadást rendezett a Vörös Hadsereg hadseregparancsnokai, a sztálini iskolázottságú hadvezérek tiszteletére.
Sztálin elvtárs ezen a fogadáson beszédet mondott a Szovjetuniónak a Honvédő Háborúban szerzett érdemeiről és mindenekelőtt az orosz nép érdemeiről, mint amelyik a legkiválóbb a Szovjetuniót alkotó valamennyi nemzet között. Az orosz nép, mondta Sztálin elvtárs, — ebben a háborúban általános elismerést érdemelt ki, mint a Szovjetunió vezető ereje országunk népei közt. Sztálin elvtárs nemcsak azért emelte poharát az orosz népre, mert vezető nép, hanem azért is, mert az orosz világos eszű, szilárd jellemű, nem ismeri a hebehurgyaságot és értelmesen türelmes. Az orosz népnek a Szovjetkormányba, — a kormány politikájának helyességébe vetett hite és az a támogatás, amelyben az orosz nép a Szovjetkormányt és a bolsevik pártot minden tekintetben részesítette — mondta Sztálin elvtárs —, volt „az a döntő erő, amely biztosította a történelmi győzelmet az emberi nem ellensége, a fasizmus felett.”
A legfelsőbb főparancsnoknak, Sztálin elvtársnak parancsára 1945. június 24-én Moszkvában a Vörös Téren a Hadrakelt sereg, a Hajóhad és a Moszkvai helyőrség csapatai felett díszszemlét tartottak — győzelmi díszszemlét. Ide, a Vörös térre hozta el a Szovjethadsereg az általa szétvert és megsemmisített német fasiszta hadseregek és hadosztályok zászlait. Ezeket a zászlókat a győztes szovjet nép lábai elé vetették, a lenin-Mauzóleum elé, amelynek tribünjén ott állt a Nagy Hadvezér — Sztálin.
A Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetje, kifejezve az egész nép akaratát, 1945. június 26-án a Szovjetunió Marsallját, Joszif Visszarionovics Sztálint rendkívüli érdemeiért, amelyeket a Szovjetunió egész haderejének megszervezésében és a haderőknek a hitleri Németország feletti teljes győzelemmel végződő Nagy Honvédő Háborúban való kiváló vezetésében szerzett, másodízben tüntette ki a „Győzelem”-rendjellel.
A Hazánk és fővárosa, Moszkva védelmének nehéz napjaiban a Vörös Hadsereg élén álló és a hitleri Németország elleni harcot rendkívüli bátorsággal és határozottsággal vezető Joszif Visszarionovics Sztálinnak, a Szovjetunió Marsalljának a Szovjetunió Hőse címet adományozták, a Lenin-rend és az „Arany Csillag”-érem átnyújtásával.
1945. június 27-én a Szovjetunió összes fegyveres erőinek legfelsőbb főparancsnokát, Joszif Visszarionovics Sztálint felruházták a legmagasabb katonai ranggal, a Szovjetunió Generalisszimusza rangjával.
1945. július 16-án Sztálin Berlinbe érkezett, ahol július 17-étől augusztus 2-ig a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagybritannia hármas értekezlete ülésezett. A berlini értekezlet fontos határozatokat hozott, amelyek a kivívott győzelem megszilárdítására irányultak, a többi közt Németországot, Ausztriát és Lengyelországot illető határozatokat.
Győzelmesen befejezve a háborút a hitleri Németország ellen, a Szovjetunió megfeszített munkához fogott, hogy helyreállítsa a német területrablók által feldúlt gazdasági életet, hogy új gyárakat és ipartelepeket építsen.
De a Szovjetország nem érezhette magát teljes biztonságban mindaddig, amíg fennállott a háború másik tűzfészke, az imperialista Japán, amely elutasította az Amerikai Egyesült Államok, Nagybritannia és Kína követelését, hogy feltétel nélkül adja meg magát. A szövetségesek a Szovjetunió kormányához fordultak azzal a javaslattal, hogy a Szovjetunió kapcsolódjék bele a japán agresszió elleni háborúba. Szövetségi kötelességéhez híven, a szovjetkormány elfogadta ezt a javaslatot és kihirdette a hadiállapotot Japánnal szemben.
A szovjetnép helyeselte és támogatta ezt a döntést, mint az egyedül célravezető lépést, amely országunknak, nemcsak nyugati, hanem keleti határait is biztosíthatja, siettetheti a háború befejezését és elősegítheti az általános béke lehető leggyorsabb helyre- állítását.
1945. augusztus 9-én szovjetcsapatok és a Csendes Óceáni Hajóhad hajói és egységei megkezdték a hadműveleteket a japán hadak ellen a Távolkeleten.
A japánok kvantungi hadserege elkeseredett, de eredménytelen ellentámadások után kénytelen volt beszüntetni az ellenállást, letette a fegyvert s megadta magát a szovjet csapatoknak. A Szovjet Hadsereg felszabadította a japán megszállás alól Mandzsúriát, Dél-Szachalint, Észak-Koreát és a Kurili szigeteket.
A Szovjetunió belépése a Japán elleni háborúba, a Szovjet Hadsereg egységeinek lendületes támadása és jelentékeny japán haderők szétverése csapataink által, Japánt meghódolásra kényszerítették. 1945. szeptember 2-án Japán állami és katonai képviselői Tokióban aláírták a feltételnélküli meghódolásról szóló okiratot.
A Japán felett aratott győzelem napján Sztálin elvtárs rádióbeszédet mondott. A vezér örömhírt közölt a néppel:
„Mostantól fogva mondhatjuk, hogy országunkat megszabadítottuk a német betörés veszélyétől nyugaton és a japán betörés veszélyétől keleten. Az egész világ népei számára beköszöntött a várva várt béke.”
Győzött a szovjet társadalmi rend, győzött a szovjet állami rend, győztek a szovjet fegyveres erők, győzött a bolsevikok kommunista pártjának bölcs politikája.
A Honvédő Háború éveiben a szovjet nép még mélyebben átérezte vezérének, tanítómesterének, hadvezérének, barátjának — Joszif Visszarionovics Sztálinnak nagyságát, odaadó kötelességérzetét a Szovjethaza iránt, a szocialista állam gyarapodásának és felvirágzásának szentelt lankadatlan gondoskodását.
Sztálin lelkesítette a szovjet népet az ellenség visszaverésére, Sztálin vezette a szovjet népet győzelemre.
A szovjet fegyveres erők hadműveleteinek és a hátország gazdasági és szervező munkájának vezetésével egyidejűleg Sztálin elvtárs a háború időszakában óriási elméleti tevékenységet fejtett ki, művelte és előbbre vitte a marxista-leninista tudományt.
Azokban a beszédekben és parancsokban, amelyek a „A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról” című könyvben vannak egybefoglalva, Sztálin elvtárs továbbfejlesztette a szovjet katonai tudományt, a szovjet szocialista államnak, funkcióinak és erőforrásainak elméletét. Sztálin elvtárs összefoglalta a Szovjetállam háborús viszonyok közti tevékenységének tapasztalatait és kijelölte a Szovjethatalom gazdasági és katonai ereje további megszilárdításának útjait.
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 26. évfordulója alkalmából mondott beszédében Sztálin rámutatott a bolsevikok pártjának, a szovjetrendszernek, a Szovjetunió népei barátságának és a szovjetemberek hazafiságának nagy jelentőségére a fasiszta területrablók felett kivívott győzelemben.
„A Honvédő Háború napjaiban a párt volt a fasiszta területrablók elleni népháború lelkesítője és szervezője. A párt szervező munkája egyesítette és irányította egy közös cél felé a szovjet polgárok minden erőfeszítését, és állította minden erőnket és eszközünket az ellenség megsemmisítésének szolgálatába. A háború alatt a párt még jobban összeforrt a néppel, még szorosabb kapcsolatokat létesített a dolgozók széles tömegeivel.
Ez a forrása államunk erejének.”
A Szovjetunió erejének forrása a szovjet szocialista rendszer.
„A háború tanulságai arról beszélnek, hogy a szovjetrendszer nemcsak a békés építés éveiben legjobb formája az ország gazdasági és kulturális fellendítése megszervezésének, hanem a háború idején is legjobb formája a nép összes erői mozgósításának az ellenség visszaverésére.”
„Az Októberi Forradalom által létrehozott szocialista rendszer nagy és leküzdhetetlen erőt adott népünknek és hadseregünknek.”
A háború a Szovjetállam egész anyagi és szellemi erejének, szilárdságának és életerejének kemény próbája volt. A szovjet szocialista állam becsülettel állta ki a próbát és a háborúból még edzettebben, megerősödve és megszilárdulva került ki, miként ezt Sztálin elvtárs előre is látta.
Sztálin elvtárs új tanulságokat és általános következtetéseket vont le a Szovjetállam gazdaságának jelentőségét illetőleg. A háború tapasztalatai, mondta Sztálin elvtárs, megmutatták, hogy a „Szovjetállam gazdasági alapja hasonlíthatatlanul életképesebbnek bizonyult, mint az ellenséges államok gazdasága.”
Míg az ellenséges államok gazdasága a háború folyamán mindjobban hanyatlott, a Szovjetunió nemcsak azt érte el, hogy a frontot elegendő mennyiségű fegyverrel és lőszerrel tudta ellátni, hanem még tartalékokat is tudott gyűjteni. A háború három utolsó évében a szovjet harckocsi-ipar évente átlag több mint 30.000 harckocsit, motorágyút és páncélos gépkocsit gyártott; a repülőgép-ipar mintegy 40.000 repülőgépet; az ágyú-ipar mintegy 120.000 mindenféle kaliberű ágyút, mintegy 450.000 kézi és nehéz géppuskát, több mint 3 millió puskát és mintegy 2 millió golyószóró puskát, az aknavetőgyártó-ipar pedig mintegy 100.000 aknavetőt. Minőség dolgában a szovjetfegyverzet nemcsak hogy nem maradt a német mögött, de felül is múlta azt.
A szovjet embereknek a német fasiszta területrablók elleni harcát elemezve, Sztálin elvtárs rendkívül fontos következtetést vont le a szovjet népnek az emberiség történetében szerzett nagy történelmi érdeméről: „A szovjet nép önfeláldozó harcával megmentette az európai civilizációt a fasiszta pogromvitézektől.”
Sztálin elvtárs megállapította, hogy a szovjet nép hősies nép, amely csodákra képes és győztesként kerül ki a legsúlyosabb megpróbáltatásokból.
A Szovjetunió erejének legfőbb forrása, mondta Sztálin elvtárs, országunk népeinek barátsága, amely a háború minden nehézségét és megpróbáltatását kiállotta és a szovjet embereknek a fasiszta hódítók elleni közös harcában még jobban megedződött.
Országunk népeinek nagy és megbonthatatlan barátsága a lenini-sztálini nemzetiségi politikának szilárd alapján épült és a történelemben mintaképe a nemzeti kérdés igazságos megoldásának.
A vadállatias nacionalizmus és faji gyűlölködés hitleri ideológiáját legyőzte az összes fajok és nemzetek egyenlő jogúságát valló szovjet ideológia, a népek barátságának ideológiája. A szovjet nép nemcsak katonai és gazdasági győzelmet aratott a hitleri Németországon, hanem erkölcsi és politikai vereséget is mért rá.
Igen nagy jelentőségű Sztálin elvtárs tétele a szovjet hazafiságról, amely a szovjet emberek hátországban véghezvitt munka-hőstetteinek és a szovjet harcosok fronton véghezvitt dicső hőstetteinek forrása. „A szovjethazafiságnak az az ereje — mondja Sztálin elvtárs —, hogy nem faji vagy nacionalista előítéletekre, hanem a népnek Szovjethazája iránti lelkes odaadására és hűségére, országunk összes nemzetei dolgozóinak testvéri szövetségére támaszkodik. A szovjethazafiságban harmonikusan olvadnak egybe a népek nemzeti hagyományai és a Szovjetunió minden dolgozójának közös érdekei . . . Ugyanakkor a Szovjetunió népei tiszteletben tartják más országok népeinek jogait és függetlenségét, és mindig készek voltak békében és barátságban élni a szomszéd államokkal. Ebben kell látnunk államunk és a szabadságszerető népek fejlődő, erősbödő kapcsolatainak alapját.”
Sztálin elvtárs továbbfejlesztette az élenjáró szovjet haditudományt. Sztálin elvtárs kidolgozta a háború sorsát eldöntő állandóan ható tényezőkről szóló tételt és még egész sorát a tételeknek: az aktív védelemről s az ellentámadás és támadás törvényeiről, a különféle fegyvernemek és a haditechnika összeműködéséről, a háború jelenkori feltételei mellett, a nagy harckocsi- és repülőgép-tömegek szerepéről a modem háborúban, a tüzérségről, mint a leghatalmasabb fegyvernemről. A háború különböző szakaszaiban a sztálini géniusz mindig helyes, a helyzet különlegességeit teljes mértékben számba vevő megoldásokat talált.
A sztálini hadiművészet mind a védelemben, mind a támadásban megnyilvánult. Sztálin elvtárs utasításainak megfelelően a szovjet haderők aktív védekezése az ellentámadás előkészítésével párosult. A támadás szilárd védelemmel párosult. Sztálin elvtárs mesterien dolgozta ki és alkalmazta a manőverezés új taktikáját, az ellenséges front néhány szakaszán egyidejűleg véghezvitt áttörésnek taktikáját, amely arra irányul, hogy az ellenségnek ne legyen módjában tartalékait erős támadó ökölbe összeszedni; az ellenséges front néhány szakaszán különböző időben véghezvitt áttörésének taktikáját — amikor az egyik áttörés követi a másikat —, amely taktika arra irányul, hogy az ellenséget a csapatok átcsoportosításával járó idő- és erőveszteségre kényszerítse; az ellenséges szárnyak áttörésének, a hátbatámadásnak, a nagy ellenséges hadcsoportok bekerítésének és megsemmisítésének taktikáját. Sztálin elvtárs zseniális éleslátással ismerte fel és hiúsította meg az ellenség terveit. Azokban az ütközetekben, amelyekben Sztálin elvtárs vezette a szovjet csapatokat, a hadműveleti művészet kimagasló példái testesülnek meg.
A Szovjet Hadseregnek Sztálin generalisszimusz vezérlete alatt megvalósított valamennyi hadműveletét az alkotóerő sajátszerűsége, az elgondolás eredetisége jellemzi.
Sztálin elvtárs mintapéldáit adta annak, miképpen kell a Szovjetunió nemzetközi viszonylatai és külpolitikája kérdéseit a háború és a háborút követő idők körülményei közt tudományos alapon megoldani.
Sztálin elvtárs kifejtette az európai népek állami, gazdasági és kulturális életének a fasiszta Németország felett kivívott győzelem utáni megszervezését és helyreállítását célzó intézkedések és politika programját.
Még javában folyt a háború, amikor Sztálin elvtárs — 1942-ben — megfogalmazta a Hitler ellenes koalíció cselekvési programjának legfontosabb elveit. Ezek az elvek a következők: a faji kiváltságok megszüntetése; a nemzetek egyenjogúsága és területük sértetlensége; a leigázott népek felszabadítása és felségjogaik helyreállítása; minden nemzet joga arra, hogy saját kívánságának megfelelően rendezkedjék be; a demokratikus szabadságjogok helyreállítása.
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27. évfordulóján Sztálin elvtárs ezt mondotta beszédében: „A Németország elleni háború megnyerése egy nagy történelmi feladat megvalósítását jelenti. A háború megnyerése azonban még nem jelenti azt, hogy biztosítottuk a népek tartós békéjét és kellő biztonságát a jövőre nézve. Feladatunk nemcsak az, hogy megnyerjük a háborút, hanem az is, hogy lehetetlenné tegyük új támadás és új háború létrejöttét, ha nem is örökre, de legalább is hosszú időre.”
Arról szólva, hogy meg kell őrizni minden ország biztonságát és egy nemzetközi szervezetet kell létesíteni, Sztálin elvtárs figyelmeztetett arra, hogy az egyesült nemzetek részéről ez irányban foganatosított intézkedések „eredményesek lesznek, ha a nagyhatalmak, amelyek a hitleri Németország elleni háború főterhét viselték, továbbra is az egyetértés és megegyezés szellemében fognak eljárni. Nem lesznek eredményesek, ha véteni fognak ez ellen az elengedhetetlen feltétel ellen.”
A Szovjetunió által a Honvédő Háborúban kivívott történelmi jelentőségű győzelmeknek lélekemelő képét és a szocialista társadalom erői további fejlesztésének nagyszerű programját tárta elénk Sztálin elvtárs abban a beszédében, amelyet 1946. február 9-én, Moszkva városa Sztálini választókerülete választóinak gyűlésén mondott. Sztálin elvtárs a népgazdaság fejlesztésének új, negyedik Ötéves tervéről beszélt, amelynek alapvető feladata, hogy helyre kell állítani és túl kell haladni az ipar és a mezőgazdaság háborúelőtti színvonalát.
Sztálin elvtárs a jövőt illető tervekről, a Szovjetország népgazdaságának és tudományának új, hatalmas fellendüléséről beszélt, és azoknak a feltételeknek megteremtéséről, amelyek biztosítják majd hazánkat mindenféle esetlegességekkel szemben, egyre magasabb szintre emelik majd gazdasági és katonai erejét és biztosítani fogják kultúrájának új fellendülését és a nép jólétének növekedését.
1946 februárjában a szovjet nép a Sztálini Alkotmány alapján lefolyt új választásokon küldötteket választott a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetjébe. A választások ékesen szóló és meggyőző tanúbizonyságot tettek arról, hogy milyen odaadással viseltetik a szovjet nép a bolsevik párt, a szovjetkormány és a hőn szeretett Sztálin iránt. A kommunisták és pártonkívüliek blokkjára a Szövetség Szovjetje választásánál 99.18%, a Nemzetiségek Szovjetje választásánál 99.16% szavazott.
Sztálin elvtárs élete és tevékenysége elválaszthatatlanul össze van kapcsolva tanítójának és nevelőjének, Vladimir Iljics Leninnek életével, hősies bolsevik pártunk történetével, a nagy szovjet nép történetével.
Sztálin elvtárs élete ezenkívül össze van kapcsolva a nemzetközi munkásmozgalommal és a gyarmati népeknek az imperialista elnyomás elleni nemzeti felszabadító harcával. A nagy vezérek, Lenin és Sztálin vezetése alatt növekedett és fejlődött a Kommunista Internacionálé. Miként az I. Internacionálé története elválaszthatatlanul egybeforrott Marx és Engels nevével, ugyanúgy forrt egybe a III., a Kommunista Internacionálé története Lenin és Sztálin nevével. A Kommunista Internacionálé fontos szerepet játszott az élenjáró munkások igazi munkáspártokba való tömörülése ügyében. Befejezvén történelmi szerepét, a Kommunista Internacionálé a második világháború időszakában megszűnt. 1943 májusában a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának Elnöksége javaslatot tett a Kominternnek, mint a nemzetközi munkásmozgalom központjának feloszlatására. A Komintern szekciói ezt a javaslatot jóváhagyták.
Az egész világon munkások milliói Sztálinban látják tanítójukat, akinek klasszikus műveiből tanulták és tanulják meg azt, hogyan kell sikerrel harcolni az osztályellenséggel, hogyan kell előkészíteni a proletariátus végső győzelmének előfeltételeit. Sztálin befolyása — annak a nagy, dicső bolsevik pártnak befolyása, amelyben a kapitalista országok munkásai a munkásosztály követésre méltó mintapártját látják. Ennek a pártnak vezetése alatt nemcsak megdöntötték a kapitalizmust és megteremtették a Szovjethatalmat — a dolgozók hatalmát, de felépítették a szocializmust is a Szovjetunióban.
Az egész világ munkásai tudják, hogy minden szó, amit Sztálin kiejt — a szovjet nép szava, hogy Sztálinnak minden szavát követi a tett. A győzelmes szocialista forradalom, a szocializmus felépítése a Szovjetunióban, a szovjet nép győzelme a Honvédő Háborúban — e tapasztalatok alapján az egész világ munkásai meggyőződtek Lenin és Sztálin ügyének mély, eleven igazságáról. Ma az összes szabadságszerető népek Sztálinban a béke, a biztonság és a demokratikus jogok igazi és tántoríthatatlan védelmezőjét látják.
Joszif Visszarionovics Sztálin — a párt lángelméjű vezére és tanítómestere, a szocialista forradalom nagy stratégája, a Szovjetállam vezetője és hadvezér. Kérlelhetetlenség a szocializmus ellenségeivel szemben, mélységes elvhűség, a világos forradalmi perspektívának, a cél világosságának összekapcsolása a cél elérésében kifejtett rendkívüli szilárdsággal és állhatatossággal, a vezetés bölcsessége és konkrét jellege, elszakíthatatlan kapcsolat a tömegekkel — ezek a sztálini munkastílus jellemző vonásai. Lenin után nem volt még a világon vezér, akinek olyan óriási, milliós munkás- és paraszttömegek vezetése jutott volna osztályrészül, mint Sztálinnak. Sztálin mindenkinél jobban ért ahhoz, hogyan kell a tömegek forradalmi, alkotó tapasztalatait általánosítani, kezdeményezésüket felkarolni és fejleszteni, a tömegektől tanulni és a tömegeket tanítani, vezetni őket előre, a győzelemre.
Sztálin egész tevékenysége mintaképe számunkra annak, hogyan kapcsolódik össze hatalmas elméleti képesség a forradalmi harc rendkívüli méretű és lendületű gyakorlati tapasztalataival.
Sztálin, legközelebbi munkatársaival, kipróbált leninistákkal együtt, a bolsevikok nagy pártjának élén vezeti a munkásoknak és parasztoknak a történelemben eddig még nem látott, soknemzetű, szocialista államát. Útmutatásai a szocialista építőmunka minden területén vezérfonalak a cselekvés számára. Sztálin elvtárs munkája rendkívül sokoldalú, energiája valóban csodálatos. Mérhetetlen azoknak a kérdéseknek köre, amelyekre Sztálin figyelme kiterjed: a marxizmus-leninizmus elméletének legbonyolultabb kérdései — és iskolakönyvek a gyermekek számára; a Szovjetunió külpolitikájának kérdései — és a proletár főváros építkezési munkálatainak mindennapi kérdései; a Nagy Északi tengeri út megteremtése — és a kolchiszi mocsarak lecsapolása; a szovjetirodalom és művészet fejlődésének problémái — és a kolhozok életét rendező szabályzat szerkesztése s végül: a hadi művészet legbonyolultabb elméleti és gyakorlati kérdéseinek eldöntése.
Mindenki ismeri a sztálini logika ellenállhatatlan erejét, Sztálin elméjének kristályos világosságát, acélos akaratát, a párt iránti odaadását, a népbe vetett izzó hitét és a nép iránti szeretetét. Mindenki előtt ismeretes szerénysége, egyszerűsége, tapintatossága az emberekhez való viszonyában s könyörtelensége a nép ellenségeivel szemben. Mindenki előtt ismeretes, hogy nem tudja elviselni az üres hűhót, a szájhősöket és szószátyárokat, a sápítozókat, a rémüldözőket. Sztálin bölcs, óvatos, a bonyolult politikai kérdések eldöntésében, ott, ahol az összes pluszok és mínuszok minden oldalról való számbavétele szükséges. S ugyanakkor Sztálin egyúttal a merész forradalmi elhatározások és fordulatok nagy mestere.
Sztálin — méltó folytatója Lenin művének, vagy, ahogy nálunk a pártban mondani szokták: Sztálin a ma Leninje.
Azoknak a szervezeteknek és elvtársaknak, akik 1929-ben 50. születésnapja alkalmából üdvözölték, Sztálin ezt írta: „Jókívánságaikat és üdvözleteiket a munkásosztály nagy pártjának javára írom, amely engem saját képére és hasonlatosságára teremtett és nevelt… Ne kételkedjenek abban, elvtársak, hogy én a jövőben is kész vagyok odaadni a munkásosztály ügyének, a proletár forradalom és a világkommunizmus ügyének minden erőmet, minden képességemet és ha kell, minden csepp véremet, az utolsó cseppig.”
Sztálinban látják a Szovjetunió népei hősiességük, honukhoz való ragaszkodásuk, hazaszeretetük megtestesülését. „Sztálinért! A Hazáért!” — ezzel a kiáltással ajkukon zúzták szét a dicső Szovjet- hadsereg harcosai legádázabb, álnok ellenségüket — a fasiszta Németországot és tűzték ki a győzelem lobogóját Berlin ormára.
„Sztálinért! A Hazáért!” — ezzel a kiáltással ajkukon zúzták szét a Szovjethadsereg és a Szovjet Hajóhad harcosai az imperialista Japánt és megteremtették a Szovjethatalom határainak biztonságát a Távolkeleten.
Sztálin nevét hordta szívében, a Szovjetunió munkásosztálya, amikor a Nagy Honvédő Háborúban példátlan munka-hőstettet vitt véghez, ellátva a Vörös Hadsereget elsőrangú felszereléssel és hadianyagokkal.
Sztálin nevét hordta szívében a kolhozparasztság, amikor önfeláldozóan munkálkodott a mezőkön, hogy a Vörös Hadsereget és a városokat élelemmel és ipari nyersanyagokkal ellássa.
Sztálin nevét hordta szívében a szovjet értelmiség, amikor odaadóan dolgozott az ország védelme érdekében, tökéletesítette a Vörös Hadsereg fegyverzetét, a termelés technikáját és szervezetét és előbbre vitte a szovjet tudományt és kultúrát.
Sztálin nevét hordja szívében az egész szovjet nép, amikor sikeresen hegeszti be a háború ütötte sebeket és harcol a népgazdaság és a szovjetkultúra új hatalmas fellendüléséért.
Sztálin neve — a szovjet nép bátorságának és dicsőségének szimbóluma s újabb hősi tettekre hív nagy Hazánk üdvére.
Sztálin nevét hordják szívükben a szocializmus országának ifjai és lányai, pionérjai és pionérlányai. Legforróbb vágyuk, hogy olyanok legyenek, mint Lenin, mint Sztálin, hogy lenini-sztálini típusú politikai szereplők legyenek. A párt hívó szavát, Sztálin elvtárs hívó szavát követve, építette fel a szovjet ifjúság a szocialista ipar óriásait, teremtett városokat az őserdőben, épített és épít csodás hajókat, hódítja meg a sarkvidéket, sajátítja el a modem technikát az iparban és a mezőgazdaságban, erősíti hazánk védelmét, végez alkotó munkát a tudományban és művészetben, adta a hősiesség és bátorság példáit a Honvédő Háború harcmezein és az önfeláldozó munka példáit a hátországban a Szovjethadsereg győzelméért. A Lenin és Sztálin nevelte Kommunista Ifjúsági Szövetség hű segítője a bolsevik pártnak, megbízható fölváltója a kommunizmus idősebb nemzedékének.
A Szovjetunió népei sok-sok nyelven éneklik dalaikat Sztálinról. Ezekben a dalokban a Szovjetunió népeinek végtelen szeretete és határtalan odaadása tükröződik nagy vezére, tanítója, barátja és hadvezére iránt.
Sztálin neve a népköltészetben egybeolvad Lenin nevével. „Megyünk Sztálinnal, úgy, mint Leninnel, beszélünk Sztálinnal, úgy, mint Leninnel, ő tudja minden gondolatunkat, egész életében rólunk gondoskodik” — olvassuk az egyik pompás orosz népmesében.
Sztálin neve a szovjet társadalom erkölcsi és politikai egységének szimbóluma.
Sztálin nevéhez fűzi az egész haladó emberiség, minden szabadságszerető demokratikus nép a tartós és szilárd békébe és biztonságba vetett reményeit.
„A mi szerencsénk az, hogy a háború nehéz éveiben a Vörös Hadsereget s a szovjet népet a Szovjetunió bölcs és kipróbált vezére — a nagy Sztálin vezette előre. Sztálin generalisszimusz nevével összeforrva vonulnak be hazánk történelmébe és a világtörténelembe hadseregünk dicső győzelmei. Sztálin, a nagy vezér és szervező vezetése alatt most hozzáláttunk a békés építőmunkához, hogy elérjük a szocialista társadalom erőinek igazi felvirágzását és igazoljuk azokat a legszebb reményeket, amelyeket szerte a világon barátaink belénk helyeznek.”
Fotó: openverse.org további képek és videók: connect@epp.eu a CC BY 2.0 licenc alatt
youtube screenshot | Megosztott Ukrajna
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
Fotó: Reuters