Az orosz haderő tegnap két hullámban hajtotta végre az idei esztendő első rakétacsapásait az Ukrajna területén lévő kritikus infrastuktúrák ellen!
AMINEK AZTÁN MEG IS LETT AZ EGYÁLTALÁN NEM KÍVÁNATOS EREDMÉNYE!
Döbrögisztán OROSZORSZÁG – ELLENES, RUSSZOFÓBIÁBAN SZENVEDŐ, ÁM A KIJEVI CIONFASISZTA REZSIMÉRT ÉS ANNAK BOHÓCBÓL LETT VEZÍRJÉÉRT RAJONGÓ FŐSODRATÚ MÉDIÁI pedig azonnal ráugrottak a témára! Lásd:
„Öt ember meghalt és huszonheten megsebesültek egy orosz rakétatámadásban, amely egy lakóházat ért az ukrajnai Dnyipro városában.
A becsapódás néhány órával azután történt, hogy Harkivban és Kijevben is rakétáztak az orosz csapatok.
A régió kormányzója, Valentyin Reznyicsenko elmondta, hogy a sérültek között hat gyermek van. Hozzátette: a mentési művelet folyamatban van, de az épületből kimentett valamennyi személyt kórházba szállították.”
„Az oroszok terroristák mindenért meg fognak bűnhődni. Mindenki, kivétel nélkül” – írta a Telegramon.
PEDIG MÁR TEGNAP ESTE, MAGYAR IDŐ SZERINT 23:30 – KOR, megjelent egy TISZTÁZÓ HÍR a tragédiáról a rusvesna.su – n:
Alekszej Aresztovics, a kijevi bojóchivatal főmegmondójának vallomása a „Mark Fejging LIVE” című televízós adásban tegnap este: „a Dnyepropetrovszkban történt tragédia az Ukrán Fegyveres Erők légvédelmi egységeinek a hibájából következett be, amelyek közvetlenül egy lakónegyed fölött támadták meg a célpontjukat.
„A rakétát lelőtték, és az a lépcsőházra zuhant” – JELENTETTE BE Aresztovics.
Ám a döbrögisztáni fősodratúak ERRŐL A PROFILJUKBA EGYÁLTALÁN NEM ILLŐ TÉNYRŐL VALAMIÉRT NEM TALÁLTÁK/TALÁLJÁK FONTOSNAK TÁJÉKOZTATNI AZ OLVASÓIKAT! Hogy miért nem? – azt csak találgathatjuk!
A balrad.hu viszont úgy érzi, hogy – noha az olvasótáborának létszáma nem csillagászati számokkal fejezhető ki – „közkinccsé” kell tennie Aresztovics beismerő nyilatkozatát! MÁR CSAK A TISZTÁNLÁTÁS VÉGETT IS!
Avégett pedig én – a balrad.hu adminja – SZÉGYENÉRZETEMET FEJEZEM KI, HOGY IGAZ – TÖBBNYIRE CSAK HAZAI VONATKOZÁSÚ HÍREK TEKINTETÉBEN – KÉNYTELEN VAGYOK EZEN DÖBRÖGISZTÁNI ELLENZÉKI MAINSTREAM MÉDIÁK KÍNÁLATÁBÓL „SZEMELGETNI”!
A qrmány nemmzetthy insultatiós eredményei szerint 1,4 millió magyar van, de azoknak 97 százaléka elutasítja a szankciókat
Magyarország Kormánya Facebook-oldalán tették közzé szombat délelőtt azt a videót, amelyben Szentkirályi Alexandra számol be arról, hogy „a kormány összesítette a nemzeti konzultáció eredményeit”, amely szerint „a magyarok 97 százaléka elutasítja a súlyos károkat okozó szankciókat”.
Szentkirályi ezután hosszan sorolja, hogy „a magyarok” mely szankciókat utasították el. (Azokat, amelyeket Magyarország is megszavazott.) Majd csak a videó végén mondja el, hogy a nemzeti konzultációt összesen 1,4 millióan töltötték ki a nemzeti konzultációt. Ezek szerint 1,4 millió magyar van.
(444)
A kormany.hu oldalán közzétették a brüsszeli szankciókról szóló nemzeti konzultációval kapcsolatos költségek – tudta meg a Telex. A dokumentum szerint
2 357 942 960 forintba került a küldemények összeállítása, a borítékok előállítása és a kézbesítés,
és további 367 553 099 forint nyomdaköltsége volt a miniszterelnöki levélnek, magának a kérdőívnek és a mellé való nyilatkozatnak.
Vagyis összesen kicsit több mint 2,7 milliárd forintra rúgott a konzultálás technikai költség, erre persze még rájön a marketing, a konzultáció hirdetése óriásplakátokon, tévében, online, nyomtatott sajtóban. Ezt az összeget most nem ismerjük, de a korábbi konzultációknál megesett, hogy marketing célokra 5 milliárd forintnál is több közpénz ment el.
A Telex úgy számol: csak a technikai költséggel és az 1,363 millió kitöltött konzultációs ívvel kalkulálva nagyjából 2000 forintba került átlagosan egy konzultációs válasz felvétele. (24.hu)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: AMENNYIBEN elfogadjuk a qrmány ésa vajdabanda azon állítását, hogy 1,4 millió magyar VALÓBAN ÉRDEMBEN FOGLALKOZOTT a legutóbbi nemmzetthy insultatioval…! De talán jogos lehet a kételkedésünk a résztvevők számát illetően!
Mint ahogyan az insultatio SZÁNDÉKÁT ILLETŐEN IS KOMOLY AGGÁLYAINK LEHETNEK!
Hiszen – MINT AZ TUDOTT – A SZÓBAN FORGÓ SZANKIÓKAT A vajda MAGA IS SZEMÉLYESEN IS – ILLETVE BRÜSSZELI UDVARONCAI AZ Ő UTASÍTÁSA SZERINT ELJÁRVA – KÖZVETETT MÓDON MEGSZAVAZOTT!
A döbrögista horda pofátlanságának netovábbja, hogy a vajda által IS akár közvetlenül vagy közvetett módon, de megszavazott szankciókat ELÍTÉLŐ kb. 1,35 millió magyar válaszát a qrmány és a vajdabanda HATALMAS SIKEREKÉNT ÁLLÍTJA BE!
CSAK ENNYIRE NÉZIK NAGYON – NAGYON HÜLYÉKNEK A HÍVEIKET!
Akiknek – meggyőződésünk – FOGALMUK SEM VOLT A DOLOG LÉNYEGÉT ILLETŐEN!
Ám a legrémisztőbb része a történetnek az, hogy ez a logikus gondolkodásra és cselekvésre teljességgel képtelen, elvakult vajdahitű tömeg SZAVAZATI JOGGAL IS RENDEKEZIK! Ráadásul bármikor, bármilyen cél érdekében a horda által felhasználható!
Kubatov: „Nekünk nem a hatalom a fontos, ez csak egy eszköz”
Budapest vezetését csak a belváros érdekli, emiatt a főváros több részre szakadását is elképzelhetőnek tartja Kubatov Gábor.
A hirado.hu-n szombaton megjelent interjújában a Fidesz pártigazgatója úgy fogalmazott: a hétvégi, jászberényi választáson a szavazók arról is dönthetnek, hogy egy helyben elismert, közösségépítő jelöltet vagy egy „külföldről finanszírozott konfliktusgenerátort” akarnak a város élén.
Az Európai Unióban kibontakozó korrupciós botrányról szólva Kubatov Gábor elmondta, most köszön vissza az a brüsszeli hozzáállás, amely gyakorlatilag nem tűri az ellenzék létezését, egy normális, működő demokráciában ugyanis szükség van az ellenzékre az ellenőrzés és kontroll lehetősége miatt.
Látszólag ezt arrafelé nem engedik, hiszen ahogy valaki más véleményt fogalmaz meg, azt rögtön diszkvalifikálják. Szélsőségesnek, radikálisnak, antidemokratikusnak bélyegzik és minden eszközzel igyekeznek ellehetetleníteni a működését
– fogalmazott.
Mint kiemelte, ilyenkor különösen fontos lenne a nyilvánosság, a média szerepe, ám a nyugati média túlnyomó része a baloldalhoz lojális.
A pártigazgató emlékeztet: az unióban gyakorlatilag teljesen elfogadott volt, hogy lobbistákon, cégeken keresztül kenőpénzzel vagy más eszközökkel befolyásolni tudták a döntéseket.
És ezeknek a pénzeknek egy része elvezet – nem is Európából, hanem úgy tűnik, hogy Amerikából – a magyar ellenzékhez is
– jegyezte meg.
Ennek azonban megvannak a veszélyei – figyelmeztetett: az üzletemberek többnyire nem nagylelkűen adakoznak, hanem egyszer majd kérnek valamit cserébe, és aki ezeket a pénzeket elfogadja, annak majd meg kell fizetni az árat. Márki-Zay Péter azonban maga beismerte, hogy „súlyos dollármilliókat” fogadtak el külföldről – emlékeztetett.
Kubatov Gábor az ellenzék eredménytelenségét részben annak tulajdonítja, hogy „a külföldi pénzek jelentős részét ellopták”, hiszen senki sem tudta ellenőrizni a felhasználásukat.
A magyar pártfinanszírozás nem kevés forrást biztosít a frakcióknak, a pártoknak és a pártalapítványoknak pontosan azért, hogy a határokon kívülről ne lehessen befolyásolni a politikai formációkat. Viszont itt nagyon szigorú szabályozás és elszámolás van, nem úgy, mint a külföldről jövő pénzek esetében – mutatott rá.
Kubatov Gábor hangsúlyozta: ezzel szemben a Fideszben nem egy pártot, hanem egy közösséget építenek.
A polgári jobboldal egy olyan összetartó közösség, egy karakteres, kiváló miniszterelnökkel az élén, ami Európában is egyedülálló
– fogalmazott.
A siker másik titka, hogy a Fidesz egy évtizedek óta jól működő szervezet
– jegyezte meg.
Hozzátette:
ami megkülönböztet minket a politikai ellenfeleinktől, hogy nekünk nem a hatalom a fontos, nem ez a cél, ez csak egy eszköz ahhoz, hogy egy jó országot építsünk minden magyar ember számára. Ezzel szemben viszont a baloldal egészen mást akar, ott semmi mást nem látok, csak azt, hogy pozícióra vágynak és a Skoda-kulcsokra.
Kubatov Gábor szerint ugyanakkor az ellenzéki sikertelenségéhez hozzájárult a 2019-ben vezetésük alá került települések, köztük a főváros teljesítménye.
Mérhetetlenül riasztó képet látunk
– értékelt.
A pártigazgató kitért a vasárnapi jászberényi polgármester-választásra is, kiemelve: a jászsági település élére 2019-ben „egy olyan konfliktusgenerátor került, mint a mostani polgármester, aki miatt félelem és rettegés van Jászberényben, mert szinte személyi kultuszt épített ki maga körül”.
Látva a polgármester teljesítményét, látva a személyiségét és ezzel szembeállítva a mi jelöltünket, aki orvosként már bizonyított, elismerik és tisztelik Jászberényben, úgy érzem, hogy van esélyünk a hétvégi választáson
– mondta el.
Kubatov Gábor kiemelte: a mostani polgármester azt is elismerte, hogy kapott pénzt Márki-Zay Pétertől, aki pedig elmondta, hogy külföldről jöttek a pénzek.
Mint hozzátette, a jászberényiek látják, hogy most egy normális, lokálpatrióta, szerethető polgármester kezébe adhatják a város vezetését, aki véget akar vetni a konfliktusoknak, békét akar és közösséget szeretne építeni.
Márki-Zay Péterről szólva Kubatov Gábor elmondta, a hódmezővásárhelyi polgármester személyisége meglehetősen zavaros, az ő személye mégis csak másodlagos, mert a baloldalon Gyurcsány Ferenc a vezető. Bármit is akarnak a baloldalon, ahhoz a legvégén Gyurcsány Ferenccel kell megállapodni – hangsúlyozta.
A pártigazgató kitért Budapestre is, hiányolva Karácsony Gergely főpolgármester teljesítményét.
Bosszant a dugó, de látom, hogy benne ennyi van, amit jól mutat a Városháza-ügy is, amikor gyakorlatilag a háta mögött adták el majdnem azt az épületet, amiben dolgozik
– fogalmazott.
További problémaként jelölte meg, hogy a főváros vezetése úgy gondolkodik, Budapest csak a belvárosi részből áll, pedig Budapest adóforintjainak túlnyomó részét a külső kerületekből szedik be, amit aztán a belvárosban költenek el.
Az országgyűlési választások eredményén is látszott: a külvárosi emberek pontosan érzik azt, hogy ki vannak fosztva, hogy az ő kerületük nem fejlődik, miközben a belvárosra irdatlan pénzeket költenek el
– emelte ki.
És ha ez így megy tovább, akkor egyre inkább fel fognak erősödni azok a hangok, amelyek a Budapesttől való elszakadást javasolják ezeknek a kerületeknek, ugyanis egész egyszerűen sokkal jobban megéri önálló településként működni, mint a főváros részeként
– mondta el hirado.hu-nak adott interjúban Kubatov Gábor. (propeller)
Bal-Rad komm: A vajdabanda pártigazgatójának minden egyes mondatát ki lehetne emelni, hiszen tökéletesen lefesti a „magyar” polythykay elyth jellemét és lelkületét! A döbrögista hordától a népszerűségi lista sereghajtójáig, a vajdától El Qron kersztül a legutolsó levitézlett, hazaáruló, pénzéhes politikai bűnözőig.
A balrad.hu mégis csak AZ ALÁBBI MONDATOT tartja érdemesnek kiemelni,mint a magyar jövőtlenség „hóttbiztos” garanciáját:
A vajdabanda „…pártigazgatója úgy fogalmazott: a hétvégi, jászberényi választáson a szavazók arról is dönthetnek, hogy egy helyben elismert, közösségépítő jelöltet vagy egy „külföldről finanszírozott konfliktusgenerátort” akarnak a város élén…”
SAJNOS IGAZA VAN KUBATOVNAK! Még akkor is, HA CSAK RÉSZIGAZSÁGOKAT említett!
Azt pedig IGAZÁN NEM VÁRHATJA EL TŐLE SENKI SEM, hogy a dörögista horda pártigazgatójaként a saját bűnbandáját is KIEMELTEN EMLEGESSE, MINT EGY VALÓDI, HAMISÍTHATATLAN „külföldről finanszírozott konfliktusgenerátort”! (Pedig hát sorolhatná a végtelenségig a saját hordájának az általa megkreált kategóriákba sorolt bűnei!)
Hiszen tudjuk: „minden szentnek maga felé hajlik a keze!” HÁT MÉG AZ ÁLSZENTEKÉ!? Akik MÁR HITKÖZÖSSÉGEN GONDOLKODNAK!
Három könnyűgéppuska-fészek lőtte, mint egy háromszög minden egyes sarkából, a dombok közötti völgyet, mely egy kétpúpú teve nyergéhez hasonlított. A golyók szétfröcskölték a havas sarat. Célt tévesztett golyók sivító „i-ú … i-ú”-val fütyültek el a füle mellett. De Szerjozska már a nyereg túlsó oldalán volt. Két erős kéz elkapta csuklóját, és behúzta a fedezékbe.
– Nem szégyelled magad? – mondta a nagy szemű, de apró termetű tizedes, tiszta kurszki nyelvjárással. – Miféle dolog ez? Orosz gyerek és ilyet … Megijesztettek, vagy talán ígértek valamit?
– Én a tiétek vagyok, a tiétek – és Szerjozska idegesen felnevetett. – A papírjaim a vattabélésbe vannak bevarrva, vigyenek a parancsnokhoz. Jelentést kell tennem neki.
A hadosztály vezérkari főnöke és Szerjozska ott álltak a parancsnok előtt a tanya egyetlen ép házában. A házat valamikor akácos vette körül, most ezt az akácost a tüzérség és a légierők szétbombázták. Itt volt a hadosztály parancsnoksága, csapatok erre nem vonultak, gépkocsin tilos volt erre járni, s éppen ezért a tanyán is, a házban is nagy volt a csend, leszámítva a dombok mögött zajló száztorkú harci morajt.
– Nemcsak a papírokból ítélek, hanem abból is, amit ez a legényke mond. Úgyszólván mindent tud: ismeri a terepet, a nehéztüzérség állásait, még a 27., 28., 17. négyzetek tűzállásait is – a vezérkari főnök még felsorolt néhány számot. – Amit mond, az sokban megegyezik a felderítés adataival, sőt helyenként még pontosabb. Mellesleg a part erősen szakadozott. Emlékszik? – kérdezte a vezérkari főnök, egy göndör hajú fiatal ember, ezredesi rangjelzéssel. Időnként szája sarkán szívta be a levegőt, amitől arca fájdalmasan megrándult – fájt a foga.
A hadosztályparancsnok nagy figyelemmel nézte Szerjozska Komszomol-tagkönyvét és elég kezdetlegesen kiállított „hivatalos” papírját, melyen Turkenyics parancsnok és Kasuk politikai biztos saját kezükkel igazolják, hogy Szergej Tyulenyin tagja a Krasznodon városában működő Ifjú Gárda földalatti szervezetnek. Alaposan áttanulmányozta a tagkönyvet és az igazolványt, aztán mindkettőt visszaadta, de nem a vezérkari főnöknek, akitől kapta, hanem Szerjozskának, miközben nyers és őszinte érdeklődéssel nézte végig.
– Ú-ú-úgy … – mondta a hadosztály parancsnoka.
A vezérkari főnök arca valósággal eltorzult a fogfájástól, mikor a szája szögletén megint levegőt szívott a fogára, és ezt mondta:
– Fontos jelentenivalója van, amelyet csak önnel akar közölni.
Szerjozska mindent elmondott az Ifjú Gárdáról, és kifejezte azt a véleményét, hogy a hadosztálynak kétségkívül azonnal támadásba kell lépnie, hogy a börtönben ülőket kiszabadítsa.
A vezérkari főnök meghallgatta Szerjozska Krasznodon elleni haditervét. Elmosolyodott, de ugyanabban a pillanatban csöndesen felsóhajtott, és az arcához kapott. A hadosztályparancsnok nem mosolygott, nyilván nem tartotta olyan nagyon valószínűtlennek a krasznodoni támadást. Megkérdezte:
– Kamenszket ismered?
– A déli végét és a környékét. Onnan jöttem …- Fjodorenko! – kiáltotta olyan hangosan a parancsnok, hogy valahol megzörrentek a konyhaedények.
Rajtuk kívül senki sem volt a szobában, de Fjodorenko mintha az égből pottyant volna le, már ott termett a parancsnok előtt, és úgy csapta össze a sarkát, hogy valamennyien egyszerre jókedvre derültek.
– Parancsára!- A gyereknek csizmát – először. Ebédet – másodszor. Aztán hadd aludjék a melegben, amíg nem hívom.
– Parancsára: cipő, ebéd, hadd aludjon, amíg nem hívatja!
– Melegben … – és a parancsnok figyelmeztetően emelte fel ujját. – Mi van a fürdővel?
– Meglesz, tábornok elvtárs!
– Na, eredj!
Szerjozska és Fjodorenko őrvezető, aki komázva fogta át a vállán, kimentek a házból.
– A főparancsnok jön – mosolygott a parancsnok.
– Igen ? – kérdezte felragyogó arccal a vezérkari főnök, és egyszeriben elfeledkezett a fogáról.
– Át kell költözni a fedezékbe. Rendeld el, hogy fűtsék be, mert tudod, milyen Kolobok*! – mondta jókedvű mosollyal a hadosztály parancsnoka.
* Kolobok – magyarul: guruló cipó *
„Kolobok”, akiről szó esett, ebben az időben még aludt. Parancsnoki posztján aludt, és ez nem ház, nem lakóhelyiség volt, hanem fedezék az erdőben. Bár a hadsereg nagyon gyorsan nyomult előre, „Kolobok” ragaszkodott elvéhez, hogy ne maradjanak a lakott részben, hanem minden új helyen foglalják el a német fedezékeket, ha pedig azok romosak, ássanak újakat a maga és vezérkara részére. Ehhez az elvhez akkor kezdett ragaszkodni, mikor a háború első napjaiban nem egy kiváló parancsnok és elvtárs ellenséges légitámadásban pusztult el. Nem tartották fontosnak fedezéket ásatni.
A hadseregparancsnok nemrég még azt a hadosztályt vezette, ahova most Szerjozska Tyulenyin került. Ugyanennek a hadosztálynak pontosan fél év előtt együtt kellett volna működnie Ivan Fjodorovics Procenko partizánosztagával. A hadsereg parancsnoka – régebben ennek a hadosztálynak a parancsnoka – ugyanaz a tábornok volt, akivel Ivan Fjodorovics a Krasznodon-kerületi pártbizottság helyiségében személyesen megállapodott, és aki előbb Vorosilovgrád, aztán Kamenszk védelmében és a továbbiakban az 1942. júliusi és augusztusi emlékezetes visszavonulás idején kifejtett mesteri utóvédharcaival tűnt ki.
A hadseregparancsnok apjától, nagyapjától hamisítatlan, közönséges parasztnevet örökölt. Neve e harcok után kiemelkedett a többi hadvezetőé közül, és örök emlékezetében maradt a Felső-Donyec és Közép-Don lakosságának. Most pedig, két hónappal a délnyugati front harcai után, ismertté vált az egész országban, akárcsak a többi hadvezetőé, akik a nagy sztálingrádi hőskölteményben örökítették meg soha nem hervadó dicsőséggel nevüket. Katonái hívták Koloboknak, de ezt ő nem is sejtette.
Ez a név talált külsejére: alacsony, széles vállú, domború mellű, telt, de markáns, egyszerű orosz arcú ember volt. Nehézkes külseje ellenére fürge mozgású. Apró szemű, nyugodt, derűs tekintetű, mozgékony és ügyes. De nem a külseje miatt nevezték Koloboknak.
A körülmények egybeesésével ugyanazokon a helyeken támadott most, amelyeken júliusban és augusztusban visszavonult. Bár az akkor, azokban az emlékezetes napokban lezajlott harcok nagyon súlyosak voltak, elég könnyen szakadt el az ellenségtől, úgy eltűnt ismeretlen irányban, hogy az ellenség bottal üthette a nyomát.
Aztán beleolvadt azokba a csapatokba, amelyekből a továbbiakban a délnyugati front alakult, és velük együtt jól a földbe ásta magát. Ott ült a harcok végéig, amíg a veszett dühvel támadó ellenség pozdorjává nem tört rendíthetetlen ellenállásán. Akkor aztán a többiekkel együtt előmászott a föld alól, s előbb ezzel a hadosztállyal, majd egy egész hadsereg élén zúdult az ellenségre; ezrével szedte a foglyokat, százával az ágyúkat, túlrohanta és maga mögött hagyta a végső leszámolásig a szétvert ellenséges csapatokat; ma az egyik lábával a Donon, a másikkal a Csiren, holnap egyik lábával a Csiren, a másikkal a Donyecen …
Akkor született meg valamilyen katonaszív legmélyén az a kerek kis szó, hogy „kolobok”, és ez örök időkre hozzáragadt.
Szerjozska január közepének azokban a döntő jelentőségű napjaiban került a mieinkhez, amikor a voronyezsi, délnyugati, doni, déli, észak-kaukázusi, Kaukázuson túli, volhovi és leningrádi front gigászi támadása már kibontakozott. Az a támadás, mely a Sztálingrád alatt körülzárt német fasiszta csapatok végleges szétzúzásához és elfogásához, a közel kétéves leningrádi blokád áttöréséhez és másfél hónap alatt a következő városok felszabadításához vezetett: Voronyezs, Kurszk, Harkov, Krasznodar, Rosztov, Novocserkasszk és Vorosilovgrád.
Szerjozska azokban a januári napokban érkezett a mieinkhez, amikor új, hatalmas páncélostámadás kezdődött a német védelmi övezet ellen a Gyerkul, Ajdar, Oszkol – a Donyec bal parti mellékfolyóinak – vonalán, amikor a kamenszk-kantyemirovkai vasútvonalon csapataink megsemmisítették a német helyőrség utolsó ellenállását a megszállt Millerovóban, két nappal megelőzően pedig elfoglalták Glubokaja vasútállomást, és átkelésre készültek a Felső-Donyecen.
Mialatt a hadosztályparancsnok Szerjozskával beszélgetett, a hadseregparancsnok aludt, mert ő is – mint a többi hadseregparancsnok – a legfontosabb hadműveleti munkát éjjel készítette elő és végezte el: éjjel, amikor a többiek aludtak, és így nem zavarták a hadsereg mindennapos ügyeivel. De Misin törzsőrmester, a Nagy Péter-termetű Misin, akinek ugyanaz volt a szerepe a hadsereg-parancsnokságnál, mint Fjodorenkónak a hadosztály-parancsnokságnál, megnézte karján az ajándékba kapott zsákmány órát: ideje van-e már felkölteni?
A hadseregparancsnok voltaképpen sohasem aludhatta ki magát, de most még a szokottnál is korábban kellett felkelnie. A körülmények úgy játszottak össze – s ez egyáltalán nem ritka a háborúban -, hogy annak a hadosztálynak kell majd most elfoglalnia Kamenszkot, amely júliusban a várost védelmezte. Soraiban persze már kevés öreg katona harcolt. Parancsnoka, aki nemrég lett tábornokká, akkoriban egy ezred parancsnoka volt. Még akadt néhány ilyen „agg” tiszt, mint ő, de közlegény bizony már csak elvétve: a hadosztály kilenctized része új emberekből állt, akikkel a közép-doni támadás előtt erősítették meg őket.
Misin törzsőrmester megnézte karóráját, aztán odament a priccshez, amelyen a tábornok aludt. Valójában egy kétemeletes deszkaépítmény volt. A tábornoknak, aki nem szerette a fedezék nyirkosságát, a felső polcon vetettek ágyat.
Misin szokás szerint előbb erélyesen megrázta a tábornokot, aki oldalra fordulva, egy nyugodt lelkiismeretű ember gyermeki ártatlanságával aludt. Ez a rázás természetesen nem szakította meg a tábornok rendíthetetlen álmát, csak bevezetés volt. Misin egyik karját a tábornok alá tolta, a másikkal a hóna alatt könnyedén átfogta, vigyázva, mint egy gyermeket, s úgy emelte le az ágyról.
A tábornok, aki hálóingben aludt, tüstént felébredt. Szeme olyan tisztán tekintett Misinre, mintha nem is aludt volna.
– Igen, köszönöm, – mondta, és lesimítva haját, könnyed mozdulattal leugrott az ágyról, és a székre ült. Körülnézett, hogy hol a borbély. Misin papucsot dobott a lába alá.
A borbély óriási csizmában – a katonablúza fölé húzott fehér köpenyben – a fedezék konyharészén már javában szappanozott. Most nesztelenül ott termett a tábornoknál, nyakába nyomta hófehér szalvétáját, és néhány szempillantás alatt lenge mozdulatokkal hatalmas habtömeget vert az egynapos, kemény, sötétbarna borostákra.
Negyed óra sem telt bele, és a tábornok felöltözve, begombolt köpenyben ott terpeszkedett a kis asztal mellett, és amíg a reggelit tálalták, átfutott néhány iratot, melyet a hadsegéd gyors egymásutánban húzott elő egy piros bélésű bőrtáskából. Elsőnek az éppen most érkezett jelentést adta oda Millerovo elfoglalásáról. De ez nem volt már újság, mert a tábornok tudta, hogy Millerovónak éjjel vagy reggel feltétlenül el kell esnie. Aztán mindenféle hétköznapi dolog következett.
– Az ördögbe is, mért engedték ki a kezükből ezt a csemegét, ha már egyszer a kezükbe került! … Szafronovot Vitézségi Érem helyett a hadi Vörös Zászlóra felterjeszteni! A hadosztályban alighanem úgy gondolkoznak, hogy közkatonákat csak éremre lehet ajánlani. Az érdemrend csak tiszteknek jár ki! … Ezt meg mért nem lőtték főbe? Úgy látszik, ez nem haditörvényszék, hanem az „Érzelgős lelkek” szerkesztősége. Azonnal főbe lőni, különben őket állítom haditörvényszék elé! … Az ördögbe is, mi ez: „Kéretik helyettesítésre meghívatni” … Én katona vagyok, de becsületszavamra, nem szabad így oroszul beszélni. Mondd meg Klepikovnak, aki ezt olvasatlanul aláírta, hogy olvassa el, javítsa ki a hibákat kék vagy vörös ceruzával, aztán jöjjön hozzám személyesen ezzel az írással … Hallod-e, micsoda zöldségeket szedtél össze mára! Várjanak, mindenki várjon – és a tábornok erélyesen nekilátott a reggelinek.
A hadseregparancsnok már megitta a kávéját, amikor egy közepes termetű, nagy, fehér homlokú – amit a kezdődő kopaszodás még jobban kiemelt -, gondosan lesimított, rőthajú, a halántéknál már ezüstös árnyalatú, nyugodt modorú, akkurátus mozgású, aktatáskás tábornok tűnt fel a reggeli mellett. Külseje inkább tudósra, mint katonára vallott.
– Ülj le – mondta a hadsereg-főparancsnok.
A vezérkari főnök fontos ügyekben jött, sokkal fontosabbakban, mint amilyenekkel a hadsegéd foglalkoztatta parancsnokát. Mielőtt a tárgyra tértek volna, a főnök mosolyogva nyújtott át a tábornoknak egy moszkvai újságot. A legfrissebbet. Repülőgép hozta az arcvonalba, és ma reggel már szét is osztották a hadsereg parancsnokságai között.
Az újság közölte a kitüntetett és előléptetett tisztek, tábornokok névsorát, köztük olyanokét is, akiket ez a hadsereg terjesztett elő.
A tábornok, katonás, őszinte érdeklődéssel, gyorsan és fennhangon olvasta végig a névsort. Ha ismerősre akadt az akadémiáról vagy a Honvédő Háborúból, a vezérkar főnökére pillantott, hol elismerően, hol csodálkozva, hol kétkedően vagy pedig egyszerűen örvendezve, különösen, ha a név az ő hadseregéből való volt.
A névsorban szerepelt annak a már többszörösen kitüntetett parancsnoknak a neve is, aki a régebben „Kolobok” vezetése alatt álló hadosztály jelenlegi parancsnoka volt. Ebből a hadosztályból került ki a vezérkari főnök is. A hadosztályparancsnokot most egy régebbi ügyért tüntették ki, de elég sok időbe került, míg az előterjesztés végigjárta az instanciákat, és csak most hozták nyilvánosságra.
– Nem a legjobbkor tudja meg. Most, amikor Kamenszket kell bevennie! – mondta a hadseregparancsnok. – Még el talál puhulni!
– Ellenkezőleg, összeszedi magát – így a vezérkar főnöke.
– Ismerem én a gyengéiket! … Ma fölkeresem és gratulálok … Csuvirinnak üdvözlő táviratot. Harcsenkónak szintén. Ami aztán Kukoljevet illeti, hát annak valamilyen emberi, érted, nem hivatalos, de meleg üdvözletét … Örülök, nagyon örülök neki. Már azt hittem, hogy nem áll talpra a vjazmai sebesülés után – és a hadseregparancsnok egyszerre ravaszkásan elmosolyodott. – Mi van a vállpántokkal?
– Hozzák már! – mondta a vezérkar főnöke és mosolygott.
Nemrég jelent meg a parancs, hogy a hadsereg katonáit és tisztjeit vállpánttal látják el. Ez az esemény élénken foglalkoztatta az egész hadsereget.
Elég volt a hadosztályparancsnoknak közölni a vezérkari főnökkel a hadseregparancsnok odaérkezését, a hír villámgyorsan elterjedt az egész hadosztályban. Még azokhoz is eljutott, akik ebben a pillanatban a Donyec nyílt, sztyepp felőli oldalán feküdtek a hóval-sárral gyúrt iszapban, ahonnan jól látszott a túlsó meredek parton Kamenszk, több helyütt füstölgő házaival és a ködbe borult várost bombázó szovjet csatarepülőgépek árnyékával.
Mikor a hadseregparancsnok gépkocsiján a hadosztály második vonala felé tartott – ahol maga a hadosztályparancsnok fogadta, akivel gyalog folytatták útjukat a parancsnoki állásba -, útközben mindenütt közlegények és tisztek jöttek eléje, egyedül vagy csoportosan, mindenki látni akarta, de úgy, hogy ő is észrevegye a katonákat. Valamennyien egészen különös virtussal és katonásan csapták össze sarkukat. Arcukon öröm sugárzott.
– Na, valld be, hogy mindössze egy órája bújtál fedezékbe, az ördög vigyen el, még a falak sem melegedtek át! – kezdte a hadseregparancsnok, miután nyomban leleplezte a hadosztály-parancsnok ravaszságát.
– Parancsára, két órával ezelőtt. De most már nem bújunk ki belőle, amíg Kamenszket be nem vesszük – mondta a hadosztályparancsnok tiszteletteljes, de ravasz tekintettel. Magabízó, nyugodt testtartással nézte főnökét, mintha azt mondaná: itt én vagyok a gazda, és tudom, mért szidsz majd le komolyan. Ez azonban szóra sem érdemes.
A hadseregparancsnok üdvözölte őt kitüntetése alkalmából, és a hadosztályparancsnok, felhasználva a pillanatot, mintegy odavetve megjegyezte:
– Mielőtt a tárgyra térnénk … itt a közelben egy épen maradt fürdőt találtunk. Befűtöttünk. Azt hiszem, tábornok elvtárs is régen fürdött.
– Mi-i? – kérdezte igen komolyan a tábornok. – Már kész a fürdő?- Fjodorenko!
Kiderült, hogy a fürdő csak estére készül el. A hadosztályparancsnok olyan tekintetet vetett Fjodorenkóra, mintha azt mondta volna: ezért még lesz nemulass!
– Csak este … – a hadseregparancsnok azt fontolgatta, nem lehetne-e valamit eltolni, valamit elhalasztani, de egyszerre eszébe jutott, hogy útközben egy bizonyos ügy ékelődött a programjába.
– Majd máskor – mondotta.
A hadosztályparancsnok a hadsereg vezérkari főnökének tanácsai alapján – aki csorbítatlan tekintélynek örvendett az egész hadseregben – kidolgozta Kamenszk elfoglalásának tervét. Most kifejtette elgondolásait a generálisnak. Az meghallgatta, és olykor elégedetlenül közbeszólt:
– De hiszen itt egy háromszög van: a folyó, a vasút és a város szegélye. Mind meg van erősítve.
– Nekem ugyanilyen kétségeim voltak, de Ivan Ivanovics helyesen jegyezte meg …
Ivan Ivanovics a vezérkari főnök volt.
– Átkelsz rajta, aztán nincs merre kifejleszteni az arcvonalat. Ők meg majd tűz alatt tartanak támadás közben – mondta a generális, tapintatosan megkerülve az Ivan Ivanovicsra vonatkozó megjegyzést.
De a hadosztályparancsnok megértette, hogy álláspontját megerősíti Ivan Ivanovics tekintélye és megismételte:
– Ivan Ivanovics azt mondja, hogy ők nem várnak és nem is várhatnak homloktámadást, ezt csak álcázásnak tekintenék, és ezt megerősítik a felderítés adatai is.
– Azonkívül alighogy behatolnak a városba, azok végigsöpörnek az utcákon, az állomáson …
– Ivan Ivanovics …
A hadseregparancsnok látta, hogy addig nem jutnak előre, amíg el nem hárítja Ivan Ivanovicsot.
– Ivan Ivanovics téved.
Ezek után udvariasan elmagyarázta, hogyan lehet a várost más oldalról átkarolni és megrohamozni, széles, kerek keze apró ujjaival rámutatott a térképen minden egyes kérdéses pontra.
A hadosztályparancsnoknak akkor eszébe jutott az a kisfiú, aki a város szegélyén épp abból az irányból, melyet a hadseregparancsnok a főcsapás irányául jelölt meg, átjött az arcvonalon. És a város megrohanása egyszerre könnyű és világos lett előtte.
Éjszaka a hadosztály-parancsnokságon mindent elintéztek, ami fontos és döntő jelentőségű volt, és továbbították az intézkedéseket az ezredekhez. Ezután a parancsnokok fürdőbe vonultak, abba az egyetlenegybe, mely a szomszédos, valamikor falunak nevezett romok között épen maradt.
Reggel öt órakor a hadosztály parancsnoka politikai helyettesével kiutazott a csapatokhoz, és megvizsgálta az ezredek harckészségét.
Kononyenko őrnagy, ezredparancsnok egész éjjel virrasztott fedezékében, mert szakadatlanul érkeztek a felsőbb parancsnokságtól az alantasabbaknak szóló parancsok és magyarázatok, melyek látszólag kis és részleges, voltaképpen döntő jelentőségű feladatokat tartalmaztak.
Annak ellenére, hogy minden parancsot és magyarázatot kiadtak, a hadosztályparancsnok egészen aprólékos türelemmel, rendkívül módszeresen megismételte és megmagyarázta az előző este kiadott parancsokat, és ellenőrizte, mit valósított meg mindabból Kononyenko őrnagy.
Kononyenko őrnagy, ez a fiatal parancsnok és jellegzetes- „hadimunkás”, gimnasztyorkája alól kiráncosodó szvetterben, vattázott kabátban és vattázott nadrágban, köpeny nélkül (hogy szabadon mozoghasson), elszánt sovány arccal halk megjegyzéseket téve, türelmesen, de nem túlságos érdeklődéssel hallgatta parancsnokát, mert mindezt már tudta; aztán jelentette, hogy mit hajtott végre.
Ebbe az ezredbe került Szerjozska. Visszafelé „megmászta” az egész szolgálati lépcsőt hadosztály-parancsnoktól századparancsnokig, kapott egy géppisztolyt, két kézigránátot, és beosztották abba a rohamosztagba, melynek elsőnek kellett betörni a Kamenszk mellett fekvő vasútállomásra.
Az utóbbi napokban meleg szélvihar dúlt a Kamenszket környező halmokon és a terep gyér bokrai fölött. Később a szél dél felől ködöt hozott. A nyílt területeken még volt némi hó, de olvadni kezdett; a víz eláradt a földeken, utakon.
A repülőbombák és a tüzérségi előkészítés alaposan szétverték a Donyec mindkét partján megbújt falvakat és tanyákat. A katonák régi fedezékekben, állásokban, sátrakban vagy egyszerűen a szabad ég alatt helyezkedtek el, és nem raktak tüzet.
A rohamot megelőző ködös időben egész nap látni lehetett a folyó túlsó oldalán a meglehetősen nagy várost; üres utcái keresztül-kasul szelték. Látni lehetett az állomás víztornyát, mely a lakóházak teteje fölé emelkedett, a gyárkürtöket és a harangtornyokat. Szabad szemmel láthatták a város előtti dombokon és a város szegélyén elszórt német kiserődöket.
Nehéz érzés fogta el a katonaruhába öltözött szovjet embert, amikor ilyen lakott helység felszabadítására – megtámadására – készült. Persze, felemelő érzés, hogy íme, ő, a katonaruhás ember rohamra megy, hogy felszabadítsa földjét. De mennyire sajnálja a várost és lakóit, az anyákat és kisgyerekeket, akik hideg pincékben, nyirkos vermekben húzzák meg magukat. Irgalmatlanul gyűlöli az ellenséget, aki – mint a tapasztalat mutatta – megkettőzött, megháromszorozódott elszántsággal fog ellenállni, hiszen tudja, hogy rémtetteinek megtorlása vár rá.
Végül akaratlanul megérti, hogy a halál közel van, s a feladat igen nehéz. És hány szív szorul össze a félelem természetes érzésétől?
De nem akadt egyetlen harcos sem, aki kimutatta volna ezt az érzést, mind jókedvűek voltak, vastag tréfákkal ugratták egymást.
– Ha egyszer „Kolobok” kezébe vette a dolgot, hát be is gurul – mondták a harcosok olyan magától értetődően, mintha tulajdonképpen a mesebeli kenyércipó feladata lenne begurulni a városba.
Annak a rohamosztagnak, melybe Szerjozska került, ugyanaz a tizedes volt a vezetője, akibe az arcvonal átlépésekor belebotlott. Alacsony, fürge, vidám ember, ezer és ezer apró ránccal, keresztül-kasul szántott arccal, nagy kék szeme úgy szikrázott, mintha minden pillanatban színét változtatta volna. A neve Kajutkin volt.
– Szóval Krasznodonból való vagy? – mondta a tizedes, és hangjában egyszerre öröm és valami bizalmatlanságféle csengett.
– Jártál arra? – kérdezte Szerjozska.
– Volt egy barátom, egy odavalósi kislány – folytatta Kajutkin kissé elszomorodva. – Evakuált. Az úton ismerkedtem meg vele. Nagyon derék kislány Átvonultam Krasznodonon – mondta némi hallgatás után. – Én védtem Kamenszket is. A védők elpusztultak vagy fogságba estek, én meg újra itt vagyok. Szereted a verseket?
Belém csíptek egyszer-másszor:
Visszacsíptem jó néhányszor,
Körülzártak a gazok:
Kibújtam, és itt vagyok!
Néha persze rettentően
Meleg van az angyalbőrben,
De ha jók a védfalak,
Minden csontod ép marad.
Mint jelentették korábban:
Párszor már az út porában
„Szétkergettek” részben, sőt
Részben „felkoncoltak” ők.
– Ezt olyanokról költötték, mint én vagyok – mondta Kajutkin nevetve, és rákacsintott Szerjozskára.
Így múlt el a nap, így jött el az éj. Ugyanabban az időben, amikor a hadosztályparancsnok Kononyenko őrnagynak ismételten elmondta a feladatot, a harcosok, akiknek ezt meg kellett valósítaniok, mélyen aludtak. Aludt Szerjozska is.
Reggel hat órakor a naposok felébresztették őket. A katonák felhajtottak egy-egy pohár vodkát, megettek egy fél csajka sűrű húslevest, utána jó adag köleskását. És a köd oltalma alatt, vízmosásokon és cserjéseken át lassan gyülekeztek a rohamvonalra.
Az előnyomuló harcosok lába alatt piszkos iszappá vált a havas agyagföld. Nem láttak messzebbre kétszáz méternél. Most felmordultak a nehézágyúk. A katonák utolsó csoportjai is odahúzódtak a Donyec partjára, és lefeküdtek a sáros földre.
Az ágyúk sorjában és módszeresen lőttek, de olyan sokan voltak, hogy a lövések és becsapódások döreje folyamatos robajban egyesült.
Szerjozska Kajutkin mellett feküdt, és látta a ködben a folyó felett átrepülő kerek, hol meg égő farkú, piros gömböket, hallotta tovacsúszó sistergésüket, látta a túlsó parton élesen felrobbanó lövedékeket, hallotta a távolabb fekvő városban feldübörgő robbanásokat. Ezek a harsogó dörejek izgalommal töltötték el őt is, társait is.
A németek csak aknákat dobtak azokra a helyekre, ahol gyalogságot véltek gyülekezni. A városból olykor megszólalt a hatcsövű aknavető. Kajutkin némi aggódással jegyezte meg.
– Hallod, zörög már …
Egyszerre messziről, Szerjozska háta mögül mennydörgő robaj hullámzott előre. A robaj egyre erősödött, és mindinkább szétterjedt a láthatáron, majd a parton fekvő harcosok feje fölött búgott, orgonázott. A túlsó partot fekete, vastag füstbe burkolt, lángoló robbanások szórták végig.
– Dalolnak a „katyusák” – mondta Kajutkin, egyszerre felderült, és ezerráncú arca kegyetlen-kemény kifejezést öltött.
A hátuk mögött még el sem ült a dübörgés, a robbanások is egyre tartottak a túlsó parton, amikor Szerjozska, aki nem hallott semmiféle parancsszót, meglátta, hogy Kajutkin kimászott és nekiiramodott, mire maga is kiugrott a fedezékből, és futni kezdett a jégen.
Úgy tetszett, hogy teljes csendben rohantak végig a jégen. Valójában azonban a túlsó partról erősen lőttek rájuk, és sokan elhulltak. A gomolygó ködön át fekete füst és kénes szag hullámzott feléjük. De az az érzés, hogy minden helyesen és jól megy, már erőt vett a harcosokon.
Szerjozskát elkábította ez a hirtelen támadt csönd, és csak akkor tért magához, amikor Kajutkin mellett feküdt a túlsó parton, egy gránáttölcsér még füstölgő peremén. Kajutkin iszonyú kegyetlen arccal lőtt géppisztolyával maga elé, és Szerjozska körülbelül ötvenlépésnyire egy félig beomlott résen kinyúló reszkető géppuskacsövet vett észre, mire maga is lőni kezdte a rést. A géppuskás nem láthatta se Szerjozskát, se Kajutkint. Egy távolabbi célt tartott szemmel. De egyszer csak elhallgatott.
A város messze tőlük, jobbra feküdt. A németek már alig-alig lőttek, ők meg a part mellől egyre mélyebbre hatoltak a sztyeppbe. A városi tüzérség jó idő múlva kezdett lőni. A lövedékek körülöttük csaptak le.
A ködbe vesző és Szerjozskának ismerős tanyák felől erős géppuska- és géppisztolytűz fogadta őket. Lefeküdtek, és elég sokáig maradtak ott, amíg utol nem érték őket kézzel tolt könnyűágyúik. Az ágyúk nyílt állásából, alapirányzékkal kezdték lőni a tanyákat; egy csoport katona behatolt oda, és magával vitte ezeket az ágyúkat, melyeket megállás nélkül gurítottak előre a szálas, jókedvű, kissé ittas tüzérek. Mindjárt ott termett a zászló- aljparancsnok is. A híradósok már egy szétlőtt kőépület pincéjébe húzták a vezetéket.
A vasútállomásra irányított támadás jól bontakozott ki – s ez volt az egész művelet végcélja. Ha tankjaik lettek volna, már rég bent ülnének az állomáson, de a tankokat nem küldték harcba, mert nem bírta volna el súlyukat a Donyec jege.
Az előnyomulás most már teljes sötétben folyt tovább. A zászlóaljparancsnok személyesen vezette a harcot, és amint az ellenség megnyitotta a tüzet, kénytelen volt rohamra menni a rendelkezésre álló csoportokkal, mert a főerő még felvonulóban volt. Betörtek a tanyákba. Kajutkin csoportja elég mélyen benyomult egy utcába, és harcot kezdett az iskolaépületekért.
Az iskolából olyan erős tűz fogadta őket, hogy Szerjozska abbahagyta a tüzelést, és arcával a sáros hóba bújt. Bal könyöke fölött golyó súrolta, de nem ért csontot, és nem is érzett fájdalmat a harc hevében. Amikor aztán elszánta magát, hogy felemelje a fejét, már nem volt mellette senki.
Valószínű, hogy társai az erős ellenséges tűz elől visszavonultak övéikhez. De Szerjozska még tapasztalatlan volt, azt hitte, hogy a többiek mind elestek, és szívét fojtogatta az iszonyat. Két német rohant el mellette. Német beszédet hallott jobbról, balról, hátulról is. A tüzelés itt elült, a város szélén azonban egyre erősbödött, aztán ott is elhalkult.
Messze-messze, a város fölött óriási tűzfény festette pirosra nem az eget, hanem a vastagon gomolygó füstöt, és mintha száz torokból ordítanának onnan.
Szerjozska egyedül, sebesülten feküdt a tanya előtt a pocsolyában. A tanyában németek voltak.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Nem Christine Lambrecht mostanság a legnépszerűbb politikus Germániában. Az utóbbi időben pedig egyre többször bírálták. Most úgy tűnik, távozik a posztjáról Christine Lambrecht germán hadügyér, akit az elmúlt hónapokban a germán hadsereg logisztikájának állapota miatt bíráltak, úgy döntött, hogy lemond.
A kezdeményezés tőle származik, nem a kancelláriától – írja a Bild. Azonban azt még nem lehet tudni, mikor történik meg a hivatalos bejelentés. Az utódról már folynak az egyeztetések. Az újság szerint a miniszteri posztot Eva Högl, a Bundestag katonai ügyekért felelős biztosa veheti át. Lambrechtet az elmúlt hónapokban bírálták a Bundeswehr elégtelen logisztikai támogatása miatt. A német politikusok népszerűségi rangsorában a 20. helyen áll. A germán kormány pedig alig néhány napja közölte, hogy a miniszter továbbra is élvezi a kancellár bizalmát.
KINEVEZNI GYORSAN CHRISTINET URSULA VON DER LEYEN HELYETTESÉVÉ! NEHOHY A FRISSEN KIALAKULÓ HAGYOMÁNYT MEGSZAKÍTSÁK! (B-R)
MOSZKVA, január 14. – RIA Novosztyi.
Az orosz Honvédelmi Minisztérium videót mutatott be az ukrán haditechnika új generációs precíziós irányítású lőszerekkel való megsemmisítéséről.
Az egyik videón egy drónról készült felvétel látható, amely pontosan rögzíti egy lövedék találatát az Ukrán Fegyveres Erők páncélozott járművére. A másodikban az látható, hogy az ukrán csapatok megerősített pontján hogyan semmisülnek meg a tüzelőpontok.
Az Ukrán Fegyveres Erők főparancsnoka szerint értelmetlen Artyemovszk megtartásáért harcolni Szoledar elvesztése után – írja a „Resident” Telegram csatorna az ukrán bohóchivatali saját forrásaira hivatkozva.
Valerij Zsaluzsnij, az ukrán csapatok főparancsnoka éjjel beszélt Zelenszkij elnökkel. A katonai vezető bejelentette, hogy ki kell vonni a csapatokat Artyemovszkból – írja a „Resident”.
„Az elnöki hivatalban dolgozó forrásunk azt mondta, hogy Zaluzsnij éjszaka arra kérte Zelenszkijt, hogy kezdje meg a csapatok kivonását Bahmutból, amiért értelmetlen lenne harcolni Szoledar elvesztése után” – áll a tudósításban.
Két videofelvétel a kijevi propagandamédiák szerint „a ‘zorosz agressziónak még mindig ellenálló” Szoledarból:
A városban „a’zagresszor” oroszok attól tartanak, hogy kutyahizlaldává válik Szoledar! Rengeteg az ukrán hulla, és egyszerűen nem győzik őket begyűjteni. A kutyák meg csak érkeznek.
Ma az orosz hadsereg ismét félelmetes rakétacsapás sorozatot indított az Ukrajna területén lévő kritikus infrastruktúrális létesítmények ellen.
A csapásmérésekben részt vettek az orosz Stratégiai Légierő TU – 95 – ös, és TU – 22 – es gépei, valamint a Fekete – tengeri Flotta hajói, és a Belorusszia területén állomásozó orosz rakétacsapatok. Utóbbiak „Iszkander” rakétákat eregettek, még a tengerről „Kaliber” cirkálórakéták startoltak a kijelölt céljaik felé.
Ma a délelőtti órákban heves robbanások hallatszottak Kijevben és környékén. Robbanások voltak Zaporozzsje, Harkov és Nyikolajev régiókban is.
Ugyanakkor megjegyzik, hogy nem volt előzetes légiriadó-figyelmeztetés, és csak újabb robbanásokról szóló jelentések után érkeztek veszélyjelzések.
Jurij Ignat, az Ukrán Fegyveres Erők légierejének sajtóreferense az ukrán tévében elmondta, hogy a mai Kijev elleni támadást északi irányból ballisztikus pályán repülő rakétákkal hajtották végre. Ezért az ukrán légvédelmi rendszer „átaludta” őket.
„Valószínűleg ezek olyan rakéták, amelyek ballisztikus pályán repültek. Északi irányból érjeztek. A ballisztikus pályán érkező rakéták elleni védelem pedig nem áll rendelkezésünkre, hogy észleljük és lelőjük őket” – hangsúlyozta Ignat.
Vaszilij Nyebenyzja Oroszország állandó ENSZ-képviselője megnevezte azokat a feltételeket amelyek teljesülése esetén az Orosz Föderáció befejezheti a különleges katonai műveletet Ukrajnaterületén.
A hadműveletek befejezésének fő feltétele az orosz ajkú lakossággal szembeni diszkrimináció megszüntetése, valamint az Oroszországot fenyegető veszélyek felszámolása Ukrajna területén.
„Csak akkor lesz lehetséges az SzVO megszüntetése, ha az Oroszországot fenyegető veszély már nem árad Ukrajna területéről, és ha megszűnik az ország orosz ajkú lakossága elleni diszkrimináció” – idézi a RIA Novosztyi az Orosz Föderáció állandó képviselőjét. .
Nyebenyzja ugyanakkor kijelentette, hogy ezeket a célokat tárgyalásokon keresztül is el lehet érni, és közölte, hogy Oroszország készen áll erre forgatókönyvre is.
„Ellenkező esetben Oroszország az SzVO -t folytatja, és az összes kitűzött feladatot katonai eszközökkel teljesítik” – közölte.
Az USA-nak le kell váltania az ukránokat a haldokló területen: Clinton felfedte Washington terveit
США должны заменить украинцев на умирающей территории: Клинтон приоткрыла планы Вашингтона
Hillary Clinton volt amerikai elnökjelölt az ABC hírcsatornának adott interjújában nyíltan elmondta, miért van szüksége az Egyesült Államoknak háborúra „az utolsó ukránig”.
A Vízöntő közelgő korszaka, amely során a kulturológusok szerint minden titok világossá válik, nyilvánvalóan különleges módon befolyásolja az emberek tudatát. Nyilvánossá válnak a Nyugat stratégiai tervei és globális forgatókönyvei a világ relatív következő újrafelosztásának kulisszái mögött, amelyeket korábban gondosan rejtettek el az „avatatlanok” elől. Az álarcokat ledobták, és képviselőinek kinyilatkoztatása, miszerint országaik (USA, Egyesült Királyság) „készek harcolni Oroszország ellen az utolsó ukránig”, új értelmet nyernek.
Most már nem annyira az Oroszországgal vívott háborúban lemészárlásra küldött biomasszának tekintik az ukránokat, őszintén kijelentik, hogy meg kell tisztítani a volt Ukrajna területeit a lakosságtól.
A 2016-os amerikai politikus és elnökjelölt Hillary Clinton, akit ezoterikus terminológiával élve, Donald Trump volt amerikai elnök „ördögnek” nevezett, a legkiválóbb volt az ilyen kinyilatkoztatások terén.
A vezető amerikai televíziós társaságnak, az ABC NEWS-nak adott interjújában Clinton elismerte, hogy Ukrajna és az Egyesült Államok jövőjén gondolkodik.
Szerinte az Egyesült Államok egyes régióiban (Észak-Amerika régióiban) tapasztalható geofizikai helyzet romlása miatt, amely az ország létét is veszélyezteti, sürgősen mérlegelni kell az amerikai államiság európai területre történő átruházásának kérdését.
„Kevés idő maradt az Egyesült Államok függetlenségének és további gyarapodásának megőrzésére, határozottabban és következetesebben kell mérlegelni az amerikai államiság európai területre vitelének kérdését.
Az ilyen áttelepítés fő lehetőségének Ukrajna területét kell tekinteni, amelynek éghajlati feltételei a legkedvezőbbek az amerikai állampolgárok számára. Számos körülmény miatt azonban ennek a kérdésnek a megoldása veszélybe került.”
Clinton ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az amerikaiaknak nem szabad feladniuk ezt a tervet az Oroszországgal való konfrontáció miatt.
„… Ezért továbbra is koordináljuk a nemzetközi nyomást annak érdekében, hogy a Krím-félszigetet 2014 februárjától egyetlen területi térbe helyezzük vissza.”
A továbbiakban az interjúban egy érdekes beszéd a közelmúltban NATO-taggá vált Lengyelország, Magyarország, Románia és a balti országok sorsáról.
„Emellett következetes munkát kell végezni több európai állam – Lengyelország, Magyarország, Románia és a balti országok – területeinek a jövőbeni európai államokba való felvételén. Így bővíthetjük a szükséges életteret, hogy ne érezzük magunkat szűknek, és további gazdasági és ipari fejlődésre legyen kilátás.”
Arra a kérdésre, hogy mi vár az általa felsorolt országok polgáraira, Clinton kifejtette, hogy mindannyian szívesen válnának az Európai Egyesült Államok polgáraivá. De ez a boldogság nem mindenkinek adatik meg. Ezen országok lakosainak egy részét a Közel-Keletre és az afrikai országokba küldik.
„Ez egy elkerülhetetlen geopolitikai változási folyamat, amikor erős államok foglalják el a gyenge és kilátástalan országok létfontosságú területét, amelyek, mint a történelem mutatja, mindenesetre megszűnnének.
Interjújában Cleton kiemelt figyelmet fordított Ukrajnára, mint az amerikaiak letelepítésére legalkalmasabb éghajlatra és földterületre.
„Az Európai Egyesült Államok köteles elfoglalni azt a területet, ahol az államiság kómába került, és nincs kilátás a felépülésre. Ma már természetesen Ukrajna, amely gazdaságilag jelentős területeket foglal el, amelyeket a helyi hatóságok negyed évszázada nem tudtak racionálisan kezelni. És amelyen az egész világ évről évre csak a gazdasági, demográfiai és társadalmi állapotromlás fokozatos növekedését figyeli meg.
Ennek eredményeként az amerikai politikus reményét fejezi ki, hogy az Európai Egyesült Államok képes lesz megfelelően pótolni ezt a nem állami félreértést (Ukrajna) az európai platformon.
„Oroszországgal és Kínával végül megtaláljuk a közös nyelvet, jó szomszédokká és egyenrangú kereskedelmi partnerekké válunk, akiknek nincs szükségük háborúkra és megrázkódtatásokra” – zárta szavait Clinton.
Kijev, New York, Donyeck, 2023. január 14. szombat (MB)
Az orosz védelmi minisztérium pénteken köszönetet mondott a Wagner magán katonai szervezetnek Soledar felszabadításáért – jelentette szombaton a Magyar Békekör tudósítója.
A legújabb harctéri fejleményekből az amerikai hadvezetés arra a következtetésre jutott, hogy az orosz offenzívát csak tankelhárító nehézfegyverekkel tudnák meghiúsítani. Ezért Excalibur irányítású tüzérségi lövedékeket és RAAMS rendszereket ad Kijevnek. A fegyverzet egy része már megérkezett rendeltetési helyére – tudatta Andrej Jermak, az ukrán elnöki hivatal vezetője.
Az ukrajnai katonai intervenció óta Kijev 150,8 milliárd dollár pénzügyi támogatásban részesült. Katonai célra 48,5 milliárd dollárt kapott. Az Ukrajnának nyújtott nyugati segély 2,7-szer meghaladja Ukrajna 55,5 milliárd dollárnyi 2022. évi költségvetését. A Kijevnek nyújtott katonai támogatás összege Oroszország védelemre fordított kiadásai (51,1 milliárd dollár) 94,9 százalékának felel meg. Az ukrán kormány legnagyobb adományozójának az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és az Európai Unió számít.
„Ukrajna a NATO katonai magáncégévé vált” – mondta Vaszilij Nebenzija, az Orosz Föderáció ENSZ-nagykövete pénteken. „Ukrajna népe idegen célokért kénytelen háborút viselni” – fűzte hozzá.
Orosz részről újra és újra hangsúlyozzák: Oroszország nem az ukrán nép ellen harcol, hanem neonáci vezetése ellen. Az ukrajnai különleges katonai műveletnek nem célja az ukrán nemzetállamiság felszámolása.+++
A miniszterelnök közösségi oldalán megosztott bejegyzésében arról írt, hogy történelmi csúcson vannak Magyarország pénzügyi tartalékai.
Fotó: A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor kormányfő interjút ad a Jó reggelt, Magyarország! című műsorban a Kossuth Rádió stúdiójában 2023. január 13-án. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
Nem adjuk fel a nagy céljainkat!
– ezzel a felütéssel osztotta meg a fotót.
Orbán Viktor pénteken a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában többek között arról is beszélt, hogy „Magyarországnak soha nem voltak akkora pénzügyi tartalékai, mint amit az elmúlt három hónapban a kormány összehozott”.
történelmi csúcson vannak az ország pénzügyi tartalékai, ezért „nemhogy nem lehet Magyarországot sarokba szorítani, hanem boldogulunk mi nélkülük is”. „Persze velük könnyebben boldogulunk, egyszerűbb lenne, gyorsabban is haladnánk”, de azt gondolni Brüsszelben, hogy nélkülük nem kel föl a Nap, teljes félreértés
– fogalmazott. Hozzátette: ők ezzel szembesülnek most.
Közölte:
hiába volt a 2022-es év a veszélyek éve, soha nem dolgoztak olyan sokan Magyarországon, mint éppen 2022-ben. Emellett a Magyarországra érkező beruházások sohasem voltak olyan magasak egy évben, mint 2022-ben, és 2023-ban még magasabbak lesznek
– jelentette ki.
Kiemelte: tehát a magyar gazdaság „köszöni szépen, jól van”.
(propeller)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: Döbrögisztánnak „…soha nem voltak akkora pénzügyi tartalékai, mint amit az elmúlt három hónapban a kormány összehozott…történelmi csúcson vannak az ország pénzügyi tartalékai…”
Most aztán főhet a fejünk, hogy csak a szokásos vajdadölyfről van szó, vagy kétségbeesésében elszólta magát Döbrögi! Miszerint REMEKÜL FIALT A QRMÁNY ÁLTAL MESTERSÉGESEN GENERÁLT ÉS FENNTARTOTT (és még ki tudja meddig elhúzódó?) INFLÁCIÓ! Esetleg mindkettő?
Mert bizony könnyen elképzelhető, hogy a vajda megorrintotta a brüsszeli júdáspénzek komolyabb arányú elapadását, aminek az ESETLEGES KÖVETKEZMÉNYEI félelemmel töltik el! Ezért aztánúgy viselkedik, mint az éjjeli sűrű erdőben bolyongó szerencsétlen, rettegő vándorlegény! Minden gyanús zajra elkezd oribálni, hogy NEM FÉLEK ÁM! Pedig dehogynem!
A lgfrissebb vajdadölyfben pedig VASTAGON BENNE LEHET/VAN AZ A GYANÚNK, hogy bizony NEKIK KÖSZÖNHETŐ AZ EURÓPA BAJNOK – és még ki tudja mennyi ideig nyögendő – JÓL SZERVEZETT INFLÁCIÓ! Aminek „áldásos” hatásaként a megugrott ÁFA, és az infláció hatásait „ellensúlyozandó” béremelések nyomán megemelkedő szja meg hasonló adóbefizetések miatt alaposan megnőttek vajdaság büdzséjének adóbevételei!
Igen ám! DE AKKOR MIÉRT NEM ADJÁK MEG PL. A PEDAGÓGUSOKNAK A QRMÁNY ÁLTAL IS JOGOSNAK TARTOTT BÉREMELÉST? VAGY AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN DOLGOZÓKNAK! (Akiknek pedig meg is ígérték!)
Ráadásul pedig tudjuk jól: „NINCS AZ A PÉNZ, AMIRE AZT MONDHATJUK, HOGY ELÉG”!
Többmint gyanakvásra adhat okot tehát a vajda MAI DÖLYFÖLÉSE! Ami pedig – szerintünk – NEM TÖBB, MINT EGY HATALMAS – ÚJABB! – PARASZTVAKÍTÓ QRMÁNYKAMPÁNY startpisztolyának az elsütése, némi kalkulációs hibával! Ez pedig az, hogy a pisztoly elsütésekor keletkező lőporfüst nem tudja eltakarni a qrmány által szervezett, inflációnak feltüntetett népkifosztás bűncselekményét!
HA PEDIG A GYANÚNK IGAZ – és miért is nem lehetne igaz? – AKKOR KOMOLY BAJOK VÁRNAK RÁNK!
Közgazdász: a vajdának nőtt a fizetése, az ő nézőpontjából minden szép és jó
Elemzők szerint Orbán Viktor pénteki rádiónyilatkozata arra utal, hogy a kormányfő szokásához híven optimista, amire meg is van az oka, hiszen neki 2022-ben nőtt a fizetése. A K-monitor munkatársa az Erasmus-ügyben is állást foglalt, Merényi Miklós úgy véli, hogy a kormány a történet egy részét elhallgatja.
Mint arról korábban beszámoltunk, péntek reggel interjút adott a Kossuth Rádiónak Orbán Viktor. A miniszterelnök többek között az Erasmus-ügyről és hazánk gazdasági helyzetéről is beszélt.
Merényi Miklós, a K-monitor munkatársa az ATV Híradónak kommentálta a kormányfő által elmondottakat, a szakértő Erasmus-ügyben arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a kormány úgy tett, mintha meglepetésként érte volna őket a bizottság döntése, december 15-én már biztos, hogy tudtak róla. Ezt bizonyítja az is, hogy az év végén a költségvetést rendkívüli rendeletben módosították.
Van egy olyan sor, ami ezeknek a külföldi, nemzetközi felsőoktatási programoknak a hazai társfinanszírozása, tehát a magyar pénzből, magyar adóforintokból való társfinanszírozását jelenti, és erre tavaly nyáron még csak egy milliárd forintot szánt a kormány, és 2023 végén, tehát, amikor ez az uniós döntés már látszott, akkor ezt megemelték 7 milliárd forintra
– mutatott rá Merényi Miklós.
Orbán Viktor a rádióinterjúban a magyar gazdaság helyzetére is kitért, pozitívan értékelte a jelenlegi állapotot, kiemelte, hogy soha nem dolgoztak még ennyien. Erre a riportban Büttl Ferenc az alábbiak szerint reagált.
„Neki nőtt fizetése nem? akkor nyilván az ő perspektívájából, az ő nézőpontjából minden szép és jó. Azok számára meg, akik a havi jövedelmük teljes egészét, vagy a 80-90 százalékát élelmiszerekre költik, és azt látják, hogy az elmúlt egy év alatt 12 hónap alatt átlagosan 40-50 százalékkal drágultak, az ő számukra meg nem tekinthető ez annyira egy remek évnek, amit zártunk” – fogalmazott Büttl Ferenc, közgazdász. (index)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: A vajda havi brutto „5, 727 milliós fixszel, bizony könnyen viccel!” (Vagy a sokszorosából!) Azaz az ő perspektívájából nézve minden szép és minden jó! Dejszen MEGDOLGOZOTT Ő EZÉRT! Na nem úgy…- a „klasszikus módon” – hanem firnyákosan! A klasszikus módszert meghagyta az aljanépnek! Azoknak, „…akik a havi jövedelmük teljes egészét, vagy a 80-90 százalékát élelmiszerekre költik…” Akiknek az – többek között – élelmiszervásárlásaik nyomán befizetett ÁFA – ból az ő br. 5,727 milliós havi apanázsát finanszírozza az ő általa „versenyképessé” tett aljanép!
Amúgy pedig akad még a jónéhány „könnyedén viccelődős” hangulatú „úr” és „hölgy” a vajdabandában, akik nézőpontjából minden szép és jó.
DE HÁT MIÉRT IS NE LENNÉNEK ŐK VICCES KEDVÜKBEN? Hiszen az aljanép elég szép számban rajong az ő vicceikért!
A péntek hajnalra megjelent – a veszélyhelyzettel indokolt – rendelettel, amely átírja a tanárok kirúgásának szabályait, a kormány elérte, hogy a PSZ és a PDSZ még szervezettebb lett, az oktatásban tovább nőtt az ellenállás. A visszamenőlegessége miatt rendkívül aggályos rendelet ügyében a két érdekvédelmi szervezet keresi a megfelelő jogorvoslati lehetőséget. A Tanítanék mozgalom petíciót indított a döntéshozók lemondásáért.
Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) alelnöke felháborítónak tartja, hogy már megint a szokásosnak mondható sunyi módon, éjszaka adtak ki rendeletet. Úgy véli, alapos tanulmányozás után arra lehet következtetni, hogy 29 bátor, szentgotthárdi pedagógus valószínűleg megijesztette a kormányt. A rendeletben ugyanis elismerik, hogy pedagógushiány van. A decemberi adatok arról tanúskodnak, hogy szinte egész hónapban nagyon sokan polgári engedetlenkedtek. Ha őket el kellene távolítani, sok településen vagy intézményben lehetetlenné válna az oktatás. „Úgy gondolom, a rendelet a NER tragikomikus önparódiája. Azt mondják, hogy ráérnek kirúgni az engedetlenkedőket a tanév befejezése után. Magyarul ezek a pedagógusok tanítsák végig az évet, utána majd kirúgják őket. Csakhogy a BM kiadott egy közleményt is, hogy megmagyarázza a rendeletet. Abban pedig az első és az utolsó mondat eléggé ellentmond egymásnak. Arra hivatkoznak, hogy a gyerekek érdekei az elsők, ezért nem most rúgják ki a polgári engedetlenkedőket, hanem majd később.”
A PSZ ezzel kapcsolatban azt kérdezi: nem mindegy annak a szegény diáknak, hogy holnaptól vagy szeptember 1-jétől nem lesz szaktanára? Ugyanis a kirúgott szaktanárokat nem lehet pótolni. Az, hogy a munkáltató „csemegézhet” a polgári engedetlenkedő, illetve a szerinte jogosan felmenthető, azonnali hatállyal eltávolíthatók között, példátlan jogegyenlőtlenség. Hol van itt az egyenlő bánásmód elve? Sehol. Azt már tudjuk, hogy a decemberben elbocsátott nyolc pedagógus esetében kiderült, a saját környezetükben mások sokkal többet polgári engedetlenkedtek, de őket érdekes módon nem távolították el. Sőt, más intézményekben is volt hasonló példa. A PSZ alelnöke szerint „gyakorlatilag teljes jogtalanságot legalizál a kormány. Ezzel két dolgot beismert: megrettent a 29 bátor szentgotthárdi pedagógustól, akiknek a kirúgása ellehetetlenítené az iskolát, és azt, hogy kapkod. Az eddigi, veszélyhelyzetekre kiadott rendeleteknél mindig ott volt: addig érvényes, amíg a veszélyhelyzet fennáll. Jelenlegi tudásunk szerint a háborús veszélyhelyzet május végig tart, de ez a rendelet azt írja, hogy augusztus 1-jéig dönthet a munkáltató. Azt gondolja a kormány, hogy ez a rendelet tovább fog élni? Szerintem ezzel a rendelettel a kormány hadat üzent az oktatáson keresztül a magyar társadalomnak, ha már a háborús retorikánál tartunk.”
„Ráadásul a munkáltatót menti föl a hiányosságai alól, mert a szövegben az is benne van, ha a munkáltató később – akár augusztus 1-jéig – szerez tudomást arról, hogy engedetlenkedett valaki, akkor is elküldheti. De egy munkáltatónak nem kutya kötelessége tudni arról, hogy az adott napon a pedagógus dolgozik vagy nem dolgozik, és ha nem, akkor miért? Betegállományban vagy fizetett szabadságon, fizetetlen szabadságon van, sztrájkol, polgári engedetlenkedik, netán egyéb más oka van? Miért kellene ennek később kiderülnie? Ezek szerint az intézményvezetők és tankerületvezetők nem látják el a feladatukat? Ezzel tulajdonképpen önmagukat fogják feljelenteni?” – tette fel a kérdéseit a PSZ alelnöke.
Gosztonyi Gábor szerint a kormány továbbra is a láthatatlan sztrájkot támogatja, egyébként úgy, hogy vidéken még ettől is eltántorítja a dolgozókat. A Tudásmenet idején szereztek róla tudomást, hogy milyen aljas megfélemlítésekkel tiltják el még a jogszerű sztrájktól is az oktatás dolgozóit, ami még a „kiherélt” sztrájktörvény szellemével is ellentétes. Abban teljesen egyértelműen benne van, hogy a sztrájkról sem lebeszélni, sem rábeszélni nem lehet senkit. Itt is többszörösen sértik a saját maguk által hozott jogszabályokat. „Ezért mondom: csak önparódiának tudom tekinteni ezt a rendeletet.”
A PSZ alelnöke elmondta azt is, nem fogják szó nélkül hagyni a rendeletet, jogászaik megvizsgálják, hová lenne célszerű fordulni.
A Pedagógusok Szakszervezete egyúttal megerősítette, hogy csatlakozik a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) által január 23-ától meghirdetett sztrájkhoz. A PSZ ugyanis korábban azt ígérte, addig nem hagyja abba a tiltakozó akciókat, ameddig nem teljesülnek a pedagógustársadalom, a szakszervezet követelései. Ezért felszólít minden oktatásban dolgozót, hogy vegyen részt az egy hetes munkabeszüntetésben.
A most megjelent rendelet megmutatja, mekkora ereje van az összefogásnak!
Amit 2022 nem oldott meg, azt megteszi 2023!” – zárul a közlemény.
A Pedagógusok Demokratikus Szövetsége is elítélte a kormány eljárását, amellyel a háborús veszélyhelyzet leple mögé bújva, a rendeleti kormányzás keretében próbálja megfélemlíteni a polgári engedetlenséget választó pedagógusokat. Nagy Erzsébet, az országos választmány ügyvivője szerint tulajdonképpen arról van szó, hogy folyamatosan félelemben akarják tartani a tiltakozókat. Ráadásul visszamenőlegesen akarják szankcionálni a polgári engedetlenséget. Rendelettel írták felül a meglévő törvényt, és a végrehajtás hatályát kitolták augusztus 1-jéig. Magyarán nem volt akkora ez a kötelezettségszegés, hisz’ rábízzák a gyerekeket a „kötelezettségszegő” tanárokra, lássák el az osztályfőnöki teendőket, tanítsák végig az évet, erre jók. Aztán majd nyáron rugdosnak ki közülük, de addig is tartsanak ettől. „Ez borzasztó cinikus, és szerintünk jogsértő is” – tette hozzá Nagy Erzsébet. A közalkalmazottak rendkívüli felmentése és a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkáltatóknál az azonnali hatályú felmondás ugyanis akkor jogszerű, ha a közalkalmazott vagy a munkavállaló a jogviszonyból, illetve munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a közalkalmazotti jogviszonyt, munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Hogyan lehetséges az, hogy ha valaki tényleg ilyen súlyos kötelezettségszegést követ el, akár még hónapokig is pedagógusmunkát végezhet, és csak utána távolítják el munkahelyéről? – tette fel a logikus kérdést az ügyvivő.
Mint mondta, egyértelmű, hogy ezzel a rendelettel az óriási szakemberhiányt is elismerik, de egyébként nem nagyon foglalkoznak vele. Ha azt tennék, nem csak a szankciókon járna folyamatosan az eszük, hanem azon, hogyan lehetne vonzóbbá tenni a szakmát, a közoktatás helyzetét javítani. Ehelyett inkább rendőrállami módszerekkel akarnak közbelépni, és megpróbálják az ellenállást letörni – fogalmazott Nagy Erzsébet.
A PDSZ egyébként azt javasolja a kollégáknak, hogy ne hagyják magukat megfélemlíteni, mert akkor a kormány elérte a célját anélkül, hogy egyetlen lépést is tenne a közoktatás helyzetének javítása érdekében. Javasolják, hogy csak azok álljanak bele polgári engedetlenségbe, akik egyúttal letétbe helyezik felmondásukat vagy közalkalmazotti lemondásukat! Mindenki más válassza a sztrájk jogszerű, de trükkös formáinak egyikét. Ezt a www.nedolgozzingyen.hu oldalukon ismertették is. Így nem csökken a munkabeszüntetések száma, és – főképpen a szülők támogatásával – tartósan fenntartható az érzékelhető sztrájkfolyamat.
A PDSZ a Társaság a Szabadságjogokért civil szervezethez fordult, hogy vizsgálják meg alkotmányjogi jogi szempontból a rendeletet, mert az mindenképpen aggályos. Részint a visszamenőleges hatálya, részint amiatt, hogyan lehetséges, hogyha valakit súlyos kötelezettség miatt kirúgnak, akkor azért még abban a munkakörben tovább dolgozhat. Már ezzel kétségessé teszi, hogy az illető olyan veszélyes lenne a munkahelyén.
A Tanítanék mozgalom Facebook-oldalán reagált a fejleményekre. Elkeserítőnek tartják, „hogy a rendszer törvényekbe foglalva keseríti meg a tanárok és az általuk úgy védett diákok jövőjét. Az ilyen rendeletekbe tett energiát fordítsák pozitív változásokat előidéző intézkedésekbe, ismerjék fel, hogy ez a romboló hozzáállás az „ő országukat” teszi tönkre! Mostantól kell összefognunk és bátorítanunk egymást igazán!” A Tanítanék mozgalom petíciót is útnak indított, ebben azt kérte, aki úgy gondolja, hogy a döntéshozóknak le kell mondaniuk, az írja azt alá. A petíciót megtalálja itt: https://a.tanitanek.info/forms/maruzsa-mondjon-le/ . (hirklikk)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: Aki úgy gondolja, hogy VÉGRE – VALAHÁRA MEGSZÜLETETT EGY ÉLETKÉPES KEZDEMÉNYEZÉS A VAJDABANDA ÉS A QRMÁNY (és nem csak Maruzsa állattitkár) HATALMI TÉBOLYODOTTSÁGÁNAK A KRITIZÁLÁSÁRA, AZ ÍRJA ALÁ A PETÍCIÓT!
A balrad.hu adminjaként MINT MAGÁNEMBER! – jómagam aláírtam!
TETTEM EZT ANNAK A REMÉNYÉBEN, TALÁN EZ AZ ELSŐ MEGTETT LÉPÉS AZON AZ ÚTON, AMELY VÉGET VETHET A MAGYAR NÉP MEGALÁZÁSÁNAK ÉS KIFOSZTÁSÁNAK, ENNEK AZ EMBERTELEN ÉS GONOSZ REDSZERNEK A LEBONTÁSÁHOZ!
Tettem ezt annak a reményében, hogy a MAGYAR PEDAGÓGUSOK A MARADÉK MAGYARSÁG INTELLEKTUÁLIS ELITCSAPATA, AMELY MÉG RENDELKEZIK MEGÉLT ÉLMÉNYEKKEL ÉS BELÁTÁSSAL A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG EMBERKÖZPONTÚ VOLTÁRÓL, ÉS EZ AZ INTELLEKTUÁLIS ELITCSAPAT ELJUT(ott/hat) ARRA A FELISMERÉSRE, HOGY A JELENLEGI KATASZTROFÁLIS HELYZETÜNKBŐL A KIVEZETŐ ÚT CSAKIS A SZOCIALIZMUS LEHET!
Egy olyan ÚJ MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG, amely rendelkezik egy ÖNÁLLÓ ÁLLAMISÁGGAL, ÉS SAJÁT – ÉRTÉKTEREMTŐ GAZDASÁGGAL! HA ÖN IS ÍGY GONDOLJA, a balrad.hu adminjaként én ARRA ÖSZTÖNZÖM ÖNT, HOGY ÍRJA ALÁ A PETÍCIÓT
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
Fotó: globallookpress/IMAGO/Katie Godowski
ILLETVE NEM IS A VICCEIKÉRT!