„Átkúrt minket a nagy vezérünk” – Az idősek szerint nagyon jól jött a nyugdíjemelés és a 13. havi, de nem egyenlíti ki az inflációt
Amúgy a prémium éppúgy megosztja az embereket, mint bármi más ebben az országban.
– Visszaküldöm a pénzt a Viktornak! Költse stadionra, sportcsarnokra, kisvasútra! Az kell a népnek! – így fakadt ki a baksai kocsmában barátjával söröző Rákóczi Ferenc, amikor arról kérdeztem, mire költi a 13. havi nyugdíjat.
– Tényleg visszaküldi? – néztem rá hitetlenkedve.
– Ha bolond volnék! – nevette el magát a 40 éven át sofőrként dolgozó, körszakállas férfi. – Ha adnak, vedd el, ha ütnek, fuss el!, ezt tanultam az apámtól, akit szintén Rákóczi Ferencnek hívtak és ő is a Rákóczi utcában lakott, mint én… 150 ezer a nyugdíjam, az ember már be se mer menni a boltba, minden annyira drága. A 13. havi úgy elmegy, hogy észre se vesszük, semmi ez az inflációhoz képest.
A hét végén több tucat idős embert faggattam Baranyában arról, miképp fogadták a nyugdíjprémiumot, és mire költik a kapott pénzt. Hamar megtapasztaltam, hogy a nyugdíjemelés és a 13. havi éppúgy megosztja az embereket, mint bármi más. Február 10-én reggel, Pécsett a Kertvárosi lakótelep egyik pénzfelvevő automatájánál nyolcan álltak sorba.
– Ilyen minisztere még nem volt az országnak – dicsérte Orbán Viktort a sor végén álló 71 éves asszony, aki Valiként mutatkozott be. – Tartsa meg az isten őt még sokáig!
Vali egykor takarítónő volt, a nyugdíja 82 ezer forint, a férjével él, aki gyárban dolgozott, az ő pénze kétannyi. Mindketten betegesek, gyógyszerre havi 20-30 ezer elmegy. Az asszony azonnal lesietett az automatához, amint telefonja jelezte, hogy ott a számláján a kétszeres nyugdíj.
– Tudja, nem merek kártyával fizetni – avatott be vásárlási szokásaiba. – Nem tudom megjegyezni, hol tartok. Inkább kiveszek, és igyekszem beosztani.
Most csirkemellet veszek, az lesz a hétvégén. Lejövök még háromszor, és veszek újra mellett. Hálás vagyok Orbán Viktornak, szent ember.
Az előttünk álló, idős férfi megfordult:
– Szent a jó francot! – mordult az asszonyra, de őt hiába próbáltam szóra bírni, elhessegetett: –Hagyjon! Keressen másik madarat!
A pécsi vásár hétvégi forgatagában viszont csaknem valamennyi megszólított szívesen válaszolt.
– Átkúrt minket a nagy vezérünk – összegezte véleményét a 67 esztendős Attila, aki bár teljes néven mutatkozott be, a cikkhez csak keresztnevét adta. Az egykor építésvezetőként dolgozó, pécsi férfi ekképp fogalmazott: – Nekünk a feleségemmel nincs anyagi gondunk, de hogy a kisnyugdíjasok hogyan bírják, el se tudom képzeni. Az elmúlt évben 40-50 százalékos volt az infláció, ezzel a plusz nyugdíj nem tart lépést.
Hiába a 13. havi nyugdíj, a plusz egyhavi ellátás csak átmeneti segítséget jelent sok nyugdíjasnak
Legalább 300 ezren vannak például, akinek a járandósága a 100…
Elégedettek a Fidesz-szavazók a 15 százalékos nyugdíjemeléssel, sőt, egy részük még sokallja is
Legalábbis ez derül ki a Publicus Intézet lapunknak készített…
A 74 éves Szabó Imre is hasonlóan vélekedett. A férfi 27 éven át Németországban dolgozott liftszerelőként, így két országból kap nyugdíjat.
– Egy évben 12 hónap van, abban a tizenkét hónapban kellene rendes nyugdíjat adni, nem utólag, kiegészítésként. Most sokan örülnek, nem veszik észre, mennyire átverik őket. Azok is örülnek, akik hatvan meg ötvenezer nyugdíjat kapnak. Ötvenet, érti?! Annak örülnek, hogy kapnak még ötvenet! Ez megalázó. És az is megalázó, hogy mekkora sor áll egy ingyen ebédért. És hálásak érte az emberek, meg a 13. haviért. Hálásak Orbánnak, de Orbán tudja, hogy az a pénz az ötven százalékos infláció mellett fél év alatt visszafolyik a kasszába a 27 százalékos áfából. Hisz az árak 50 százalékkal emelkednek, így ötven százalékkal több áfa folyik be. Számolja ki!
– Kiszámoltam, inkább 7-8 hónap alatt megy vissza ez a pénz – osztottam meg a magam kalkulációját.
– Mindegy, visszamegy. Hülyítik az embereket, hogy adnak, pedig elvesznek.
És arra fogják, hogy háború meg szankció! Átverés! A háború előtt is brutális volt az infláció. A választás előtt elköltöttek egy halom pénzt, most vissza kell fizettetni a lakossággal. Emiatt van ekkora infláció nálunk. Háború?! Ugyan már, a magyar emberek között van háború, és nálunk már sose lesz béke…
A kővágószőlősi ikerpár, Buzsáki László és István a pécsi vásár zsibis fertályán kiszolgált mobiltelefont, matchboxot, fakanalat, fém laposüveget, sörös kriglit és rugós kutyapórázt árult. A közös házban lakó, két, 70 éves férfi valaha az építőiparban dolgozott, nyugdíjuk 90-95 ezer forint. A heti vásárban össze szoktak szedni 5-10 ezer forintot a lomizott jószágokért. Lászlónak nincs családja, István házas volt, két gyereke külföldön él. Kérdeztem, mit terveznek a plusz nyugdíjjal, ők egymástól várták a választ, aztán István, a beszédesebb, akinek fogsorából csak egy barna metsző maradt, kibökte:
– Nem kell tervezni, elmegy könnyen. – Egy műfogsor nem lenne rossz – jegyeztem meg. – Sok pénz, annyi sose lesz – legyintett a vékony férfi. – Van esetleg tartozásuk? – Nincs, nincs – rázták fejüket. – Inkább tőlünk szoktak kérni. Vannak nálunk szegényebbek. Azok most örülnek.
A pécsi vásárban kérdezettek többsége inkább szidta a kormányt, aki hálálkodott, nem titkolta, hogy Fidesz-szavazó. Krasznainé Vas Márta is erősítette ezt a megfigyelést. A 80 esztendős asszony egykor vegyészként, férje gépésztechnikusként kereste a kenyérrevalót, kettejük összes nyugdíja 480 ezer.
– Nekünk jut mindenre, megvagyunk a tizenharmadik havi nélkül is, a gyerekeink és az unokáink is boldogulnak – kezdte mondandóját a jómozgású asszony. – De sokaknak nagyon kell ez a pénz. Azt látom, hogy aki fideszes, az most nagyon dicséri a kormányt, de aki utálja a Fideszt, az még jobban utálja. Hogy ezzel a pénzzel csak kiszúrják az emberek szemét.
Márta szavait hallgatta egy hetvenes asszony, aztán közbevágott: – Akinek nem kell, adja vissza! Meg akartam szólítani a szegényes öltözetű asszonyt, ám ő gyorsan elment.
A baranyai falvak általam kérdezett nyugdíjasai között azok voltak többségben, akik áldották a kormányfőt a 13. haviért. Tésenyben és Kisasszonyfán is találkoztam olyannal, akik szentként emlegették a miniszterelnököt. Egyikük férfi volt, 88 ezer forintos nyugdíjjal.
A 62 éves Szabó Lajost a 130 lelkes Ózdfalu főutcáján állítottam meg. A koszlott ruhát hordó férfi egy görbe ágra támaszkodva tartott hazafelé, a nagyapjától örökölt, komfort nélküli, rokkant portára. Egyik falubelije vendégelte meg őt ebéddel és egy pohár borral. A közmunkából előnyugdíjba menő Szabó Lajos havi 72 ezer forintból gazdálkodik, és elégedett, hogy most kétannyit kap:
– Veszek cigarettát – osztotta meg velem a tüdejével beteg ember azt, hogy mire költi a pénzt.
A magyarteleki Költő Zsigmondné is „elfüstöli” a 13. havit. – Az én nyugdíjam 72 ezer, a férjemé 158, megbeszéltük, hogy fát veszünk – mondta a mosolygós asszony. – Egy évre tíz köbméter kell, egyet kapunk ingyen a falutól, a többit megvesszük. Most 30 ezer forint köbmétere. Van még elég, de megvesszük már a jövő télre, legalább kiszárad. Nem panaszkodhatunk, az önkormányzat ad minden évben fát és 25 előnevelt csibét, abból lesz tizenkét tojó, így van naponta tíz tojás. Még a gyerekeknek is jut.
Végh Jánosné Zsuzsanna előre elköltötte a 13. havi nyugdíj több mint a dupláját, amikor a közelmúltban bevakoltatta magyarmecskei házának hátsó falát. 200 ezerbe került a munka, a 72 éves asszony nyugdíja viszont csak 95 ezer. Véghné azért nyúlt hozzá a tartalékjához, mert tudta, hogy jön ez a pénz. Az asszony beosztón élt mindig, téeszben dolgozó férjével egy szobakonyhás tanyán nevelte fel két gyermekét, villany nem volt, hűtőként a kút szolgált, viszont megtermeltek maguknak mindent, leadtak évente ötven hízót, és az ebből spórolt pénzből vettek egy kétlakos, ötszobás portát Mecskén. A kisebbik házba előbb odavették a férj szüleit, majd sorra a saját lábukra álló unokákat. Véghné szerint az ő családjuk ereje az összetartás. Az asszonyt próbára tette, hogy két éve a férjét elvitte a koronavírus. Zsuzsannának nincs saját nyugdíja, a férje után kap özvegyi ellátást. Ez bár kevés, ő nem elégedetlen:
– Sose akartam repülni, hisz nincs szárnyam – mondta kedélyesen, amikor nyugalma titkát firtattam. – Nem szerettem kérni, inkább igyekeztem élni. Az a korábbi rendszer, amit sokan szidnak, biztonságot adott. Tudtunk haladni. Aztán jött a rendszerváltás, és odalett a biztonság. Az uram állás nélkül maradt, vállalkozni akart, az is bedőlt. Kivettük a tejcsarnokot, erre összeomlott a MiZo, nem kellett a tej. Örülök, hogy most kapok valamit. Sokan vannak így.
Rákóczi Ferenc is ezt látja a saját falujában: – Én is elégedett akarok lenni. Ha kérdik, mennyi a nyugdíjam, nem azt mondom, hogy 150 ezer, hanem hogy 300. Jól hangzik. És ebben a hónapban igaz. (Népszava)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…Az a korábbi rendszer, amit sokan szidnak, biztonságot adott. Tudtunk haladni.
Aztán jött a rendszerváltás, és odalett a biztonság…”
„…A baranyai falvak általam kérdezett nyugdíjasai között azok voltak többségben, akik áldották a kormányfőt a 13. haviért. Tésenyben és Kisasszonyfán is találkoztam olyannal, akik szentként emlegették a miniszterelnököt…”
Mégiscsak igaz lehet amondás, miszerint : „mire megvénülünk, MEG IS HÜLYÜLÜNK!”
Nadehát ENNYIRE?
A megosztottság pedig önsorsrontó, szélsőséges esetekben öngyilkos útra vezet.
Vajon MI HOL TARTUNK EZEN AZ ÖNGYILKOS ÚTON? Egyáltalán: VISSZA TUDUNK MÉG FORDULNI?
Orbán Viktor Jim Blount atyával találkozott, aki hivatalosan exorcista, azaz ördögűző.
Orbán Viktor miniszterelnök a közösségi oldalán számolt be arról, hogy Magyarországra érkezett Jim Blount atya, aki a Karmelita kolostorban is tiszteletét tette. A találkozásról egy mosolygós fotó is született.
JIM BLOUNT AMERIKAI KATOLIKUS PAP, AKI EMELLETT HIVATALOS EXORCISTA IS, VAGYIS ÖRDÖGŰZŐ.
A Magyar Katolikus Lexikon szerint az ördögűző az a személy, akinek hatalma van az ördög felett és szavára a gonosz léleknek el kell hagynia a megszállottat.
A Magyar Kurír arról írt, hogy Jim Blount, az exorcizmus mellett a Szeretetláng Mozgalom nemzetközileg ismert misszionáriusa az elmúlt években a kolumbiai őserdőktől Litvániáig fáradhatatlanul hirdette és terjesztette a Magyarországról induló lelkiséget, amely bűnbánatra, engesztelésre, a családok megszentelődésére és az Oltáriszentségben jelen lévő Úrral való teljes egységre hívja az embereket.
Emellett az ő hatására indult el az „Ima Magyarország békéjéért” kezdeményezés, melyet minden elsőszombaton tartanak, Magyarország püspökeinek részvételével.
(index)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Hát ilyen nagy lenne a baj? Hogy már ördögűzőt RENDELT a vajda a KOLOSTORBA?! HIVATÁSOST! „…akinek hatalma van az ördög felett és szavára a gonosz léleknek el kell hagynia a megszállottat…”
Már csak egy kérdésünk maradt: KI A MEGSZÁLLOTT? – ÉS KI A MEGSZÁLLÓ?
Állami propagandarekord: tavaly 44 000 000 000 forintot költött Ragály minisztériuma a qrmánypropaganda gyártására és terjesztésére
Rogán Antal minisztériuma tavaly összesen 44 milliárd forintot költött a kormánypropaganda gyártására és terjesztésére, amivel 2022-ben rekordösszegű megállapodást írtak alá ilyen munkákra – írja a 444, hozzátéve: a szerződések végeredménye a bombás plakátok áradata.
Gyors fejszámolás: ez egy nap 120,5 millió, vagyis óránként 5 022 831 forintot jelent. Mire ezt a cikket végigolvassa (számoljunk két perccel), annyi idő alatt nagyjából 167 ezer forint ment el tavaly
bombázós, brüsszelezős-szankciózós és pedofilozós óriásplakátokra.
Rogánék még év végén is kötöttek egy 11,8 milliárd forintos szerződést ezekre a munkákra. Az állam ezúttal is a 2018 óta monopolhelyzetben lévő Balásy Gyula-cégekkel, a New Land Mediával és a Lounge Designnal szerződött, ezeket a cégeket versenyeztetés nélkül választották ki: „az első pályázatokat leszámítva kizárólag ők adnak be ajánlatot, és verseny nélkül viszik a megbízást” – olvasható a cikkben.
A Közbeszerzési Értesítőben olyan közbeszerzésnek sincs nyoma, amely magyarázatot adna a Habony Árpád egykori felesége, Kaminsky Fanni cégével kötött szerződésre. A Triton Communications Kft.-vel tavaly szeptemberben 760 millió forintért állapodtak meg a „közösségimédia-megjelenésekhez kapcsolódó kommunikációs feladatok ellátása a Miniszterelnöki Kabinetiroda számára” témakörben, elvileg egyéves időtartamra.
Balásy két cégéhez egyébként nem csak a Rogán-minisztérium propagandaköltései érkeznek. „A két cégen évente több százmilliárd forint folyik át. Rajtuk keresztül hirdethetnek az állami vállalatok, és náluk landolnak Rogánék megrendelései is a propaganda legyártására” – írja a 444, hozzátéve: hogy pontosan mit és mennyiért gyártanak le a Balásy-cégekben az állami propagandából, arról nem jelenik meg részletes információ.
A múlt év végén egyébként a Telex is igényelte a propagandaminisztériumtól az állami reklámköltésekkel kapcsolatos adatokat, de kérdéseinkre nem érkezett válasz. A lapunk által már akkor vélelmezett állami hirdetési rekorddal és azzal, hogy mire mentek el az erre a propagandára szánt tízmilliárdok, ebben a cikkünkben foglalkoztunk bővebben. (telex)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Nnna kérem! Ugye hogy mégiscsak VAN ÉRTELME AZ EURÓPA BAJNOK INFLÁCIÓNAK?! Hiszen a VILÁGBAJNOK MÉRTÉKŰ ÁFA – befizetéseinkből működött/műxik a qrmányvetítölde! Mégpedig igencsak nagy hatékonysággal!
Nagy Márton szerint a kormány célja, hogy elkerülje a recessziót
„Kivételesen teljesített 2022-ben a magyar gazdaság,” a GDP 4,6 százalékkal nőtt, ami két és félszerese Németország, Lettország, Finnország és Szlovákia növekedési ütemének, lelkendezett a gazdaságfejlesztési miniszter legújabb Facebook-videójában.
Az Európa-bajnok magyar inflációt nem említette Nagy Márton, helyette hosszasan méltatta a kormány intézkedéseit, többek közt azt, hogy kiterjesztették a kamatstopot a kkv-kra, gyármentő és újraiparosítási programot indítottak. A videót azzal zárta, hogy
a kormány szándéka továbbra is világos, úgy kell megvédeni a családokat, a teljes foglalkoztatottságot, a nyugdíjasokat és a rezsicsökkentést, hogy elkerüljük a recessziót.
A minisztert nem zavarta meg, hogy a KSH kedden közölt adatai szerint
a magyar gazdaság technikai recesszióba süllyedt,
mivel egymást követő két negyedévben is csökkent a GDP.
(444)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…Kivételesen teljesített 2022-ben a magyar gazdaság…”
Tulajdonképpen „nincs itt (ebben) semmi látnivaló”! A vajda havi – Isten tudja hány millió forintnyi közpénzzel kitömött – ilyen – olyan megmondóemberei CSAK TESZIK A DOLGUKAT! Ezek a VALÓSÁGTÓL TELJESEN ELSZAKADT políthykay bejelentők a döbrögista horda rajongótáborának szánják csupán a csócsálni valót, amit aztán a különböző rendű – rangú karnagyok vezénylésével a rajongói kórusok elkezdenek előadni!
Döbrögi gazdasági miniszterré avanzsírozott gazdasági fő – fő kórusműírója, Nagy Márton – aki „él mint Marci Hevesen” (a mondás amúgy eredetileg egyértelműen Zöld Marcira utal, aki országosan ismert rablótevékenységének egy részét Hevesben fejtette ki, és ott is lelte halálát. Így eredeti jelentésében a szólást a rövid ideig jól élő, nagy hírnévre szert tévő, de sejthetően rossz véget érő emberre mondható) – csak eleget tett hivatali kötelezettségének!
DICSŐÍTI „KENYÉRADÓ” GAZDÁJÁT, A vajdát! Azaz: HAZUDOTT EGY ORDASAT! Már megint! NEKÜNK!
Tette ezt azért, mert tudja: VISZONYLAG SOKAN EZT IGÉNYLIK!
Elmúlt egy esztendő. A szűcsmesterség alapismereteit elég jól, bár nem könnyen sajátítottam el. A gazda a legkevesebb mulasztásért is kegyetlenül megvert bennünket. A keze pedig nehéz volt. Ütöttek bennünket a mesterek, ütöttek a mesternők és nem maradt el tőlük a háziasszony sem. Amikor a gazda rossz kedvében volt, jobban tettük, ha nem is kerültünk a szeme elé. Minden ok nélkül úgy megcsapott, hogy egész nap zúgott tőle az ember füle.
A gazda néha arra kényszerítette a vétkes inasokat, hogy a szőrme puhítására szolgáló vesszőkkel verjék egymást. Közben így biztatta őket: „Erősebben, még erősebben verd!” Zúgolódás nélkül kellett tűrnünk.
Tudtuk, hogy a gazdák mindenütt ütik az inasokat, ez volt a törvény, a rend. A gazda azt tartotta, hogy az inasok teljesen rá vannak bízva, és soha senki sem kéri tőle számon a veréseket, a kiskorúakkal való embertelen bánásmódját. De nem is érdekelt senkit, hogy hogyan dolgozunk, mit eszünk, milyen körülmények között élünk. Legfőbb bírónk a gazda volt. Így húztuk a nehéz igát, amely sok felnőtt erejét is meghaladta volna.
Múlt az idő. Tizenhárom éves lettem és már sokat tudtam, sokat tanultam a műhelyben. A nagy megterhelés ellenére is találtam időt arra, hogy olvassak. Mindig hálával gondolok tanítómra, Szergej Nyikolajevics Remizovra, aki felkeltette bennem a könyvek iránti érdeklődést. Gazdánk idősebbik fia, Alekszandr is segített a tanulásban. Egyidősek voltunk, és jobb szívvel volt hozzám, mint a többiek.
Kezdetben az ő segítségével olvastam el az „Ápolónővér” című regényt, Pinkerton vonzó históriáit, „Sherlock Holmes kalandjait” Conan Doyletól és sok más kalandregényt, amely az olcsó könyvtár sorozatban jelent meg.
Mindez érdekes volt, de nem nagyon tanulságos. Én pedig komolyan akartam tanulni. De hogyan? Elmondtam szándékomat Alekszandrnak. Helyeselte törekvéseimet és azt mondta, hogy segíteni fog.
Hozzáláttunk az orosz nyelv, a matematika, a földrajz tanulásához és népszerű tudományos könyvek olvasásához. Rendszerint kettesben tanultunk, főleg amikor a gazda nem volt otthon és vasárnaponként. Bárhogy rejtőzködtünk is a gazda elől, mégis tudomást szerzett tanulásunkról. Azt hittem elkerget vagy nagyon megbüntet. De – várakozásunk ellenére – megdicsért bennünket az okos foglalatosságért.
Így tehát több mint egy évig elég eredményesen tanultam önállóan, és beiratkoztam egy esti, általános műveltséget nyújtó tanfolyamra, ahol a városi iskolák tananyagát tanították.
A műhelyben elégedettek voltak velem, a gazda is elégedett volt, bár időnként megrugdalt vagy nyaklevest adott. Eleinte nem akart elengedni az esti tanfolyamra, de aztán fiai rábeszélték és beleegyezett. Nagyon örültem. Igaz, hogy a leckét az illemhely melletti deszkaágyon, éjjel kellett készítenem, ahol egy-két gyertya pislákolt állandóan.
A záróvizsga előtt egy hónappal, egyik vasárnap, amikor a gazda elment a barátaihoz, leültünk kártyázni. Úgy emlékszem huszonegyeztünk. Nem vettük észre, hogy a gazda hazajött és belépett a konyhába. A bank nálam volt, szerencsével játszottam. Hirtelen valaki pofon vágott. Hátranéztem, és ó borzalom! – a gazda volt! A meglepetéstől egy szót sem tudtam szólni. A gyerekek eliramodtak.
– Ahá, ehhez kell neked a műveltség! A kártyát kell összeadni? Mától kezdve sehova nem mész többet, Szaska pedig ne merészeljen foglalkozni veled!
Néhány nap múlva elmentem a Tverszkaja utcában levő tanfolyamra és elmondtam a történteket. Mindössze valamivel több mint egy hónap időm maradt a tanulásra. Nevettek rajtam és megengedték, hogy vizsgázzak. A városi iskola teljes tananyagából sikeres vizsgát tettem.
1910-et írtunk. Már három éve dolgoztam a műhelyben és idősebb legénnyé léptem elő. Most már az én felügyeletem alatt is három inas dolgozott. Jól ismertem Moszkvát, mert a többieknél gyakrabban szállítottam haza a megrendelést a város minden részébe. Szüntelenül arra vágytam, hogy folytathassam a tanulást, de semmi lehetőségem nem volt rá. Mindig kiügyeskedtem azonban, hogy olvashassak.
Koleszov mester újságját olvastam, aki mindenkinél többet értett a politikához. Folyóiratokat Alekszandr adott, könyveket én vásároltam megtakarított „villamospénzemből”. Néha a gazda elküldött, hogy vigyem haza a szőrmét valamelyik megrendelőnek a Marina ligetbe, vagy Zamoszkvorecsjébe, adott egy öt- vagy tízkopejkást lóvasútra, én meg gátamra vettem a szőrmés zsákot, aztán nekivágtam gyalog, a pénzt pedig megtakarítottam.
Negyedik tanulóévemben mint erős fiút, engem vittek el Nyizsnyij Novgorodba (ma Gorkij), a híres vásárba, ahol gazdám egy üzletet bérelt szőrme-nagykereskedése számára. Abban az időben igen meggazdagodott, kiterjedt összeköttetései voltak a kereskedők körében, és még kapzsibb lett.
A vásáron főleg nekem kellett az eladott árut csomagolni és eljuttatni a megrendelőhöz a volgai városi kikötőn, az okai Szibéria kikötőn vagy a vasúti szállítóirodán keresztül.
Először láttam a Volgát, nagysága és szépsége elbűvölt, mind ez ideig nem ismertem a Protvánál és a Moszkva-folyónál szélesebb, nagyobb folyót. Kora reggel volt, a Volga teljes szépségében ragyogott a felkelő nap sugaraiban. Néztem elragadtatva, és nem tudtam róla levenni a szemem.
„Most már értem – gondoltam -, miért dalolnak a Volgáról és miért nevezik anyácskának!”
A Nyizsnyij Novgorod-i vásárra egész Oroszországból érkeztek kereskedők és vásárlók. Más országokból is hoztak árut. A vásár a városon kívül volt, Kanavino és a város között, egy alacsony völgyben, amelyet a tavaszi áradás idején teljesen ellepett a víz.
A kereskedőkön és kupeceken kívül a Nyizsnyij Novgorod-i vásárra sokféle ember jött el; ki azért, hogy becsületes munkával, ki meg azért, hogy görbe úton jusson keresethez. Mint a keselyűk úgy lepték el a várost a tolvajok, prostituáltak, szélhámosok és csalók.
A Nyizsnyij Novgorod-i vásár után, még ugyanabban az évben el kellett utaznom egy másik vásárba, a Doni-csapatok területén levő Urjupinóba. A gazda ide nem jött el, hanem segédjét, Vaszilij Danyilovot küldte el. Az urjupinói vásárról nem maradtak olyan élénk emlékeim, mint a Nyizsnyij Novgorod-iról és a Volgáról. Urjupinó eléggé piszkos kisváros volt, az ottani vásár pedig elég szegényes.
Vaszilij Danyilov, a segéd kegyetlen és rossz ember volt. Még most sem értem, miért ütött egy tizennégy éves fiút, a legkisebb ok miatt is, szadista szenvedéllyel. Egyszer már nem tudtam türtőztetni magam, megfogtam egy tölgyrudat és teljes erőmből fejbe vágtam. Az ütéstől elesett és eszméletét vesztette. Megijedtem, azt hittem, megöltem, elszaladtam hát az üzletből. Végül is azonban minden jóra fordult.
Amikor visszaértünk Moszkvába, panaszkodott a gazdának. Az meg, mit sem kérdezve, kegyetlenül elvert.
1911-ben sikerült tíz nap szabadságot kapnom, hogy hazautazhassam. Akkoriban kezdődött a kaszálás, a mezei munkák legérdekesebbje. Férfiak és fiatalok érkeztek a városból, hogy segítsenek az asszonyoknak a fű és a téli takarmány mielőbbi begyűjtésében.
Majdnem gyermekként mentem el a faluból, szabadságra pedig felnőtt fiatalemberként érkeztem meg. Már tizenötödik évemben jártam, negyedik éve tanonckodtam. Ez alatt az idő alatt megfogyatkozott a falu, néhányan meghaltak, mások tanulni mentek, megint mások munkát vállaltak. Egyeseket én nem ismertem meg, mások meg engem. Voltak, akiket meggörnyesztett az élet súlya, a korai öregség, mások ezalatt megnőttek, felnőttek lettek. A malojaroszlavi helyiérdekű vonattal utaztam falura. Egész úton, Moszkvától Protva állomásig (Moszkvától 105 kilométernyire) a vagon nyitott ablakánál álltam. Amikor négy évvel ezelőtt Moszkvába utaztam, éjszaka volt és nem láttam a vidéket. Most kíváncsian néztem az állomásépületeket, a Moszkva melletti erdők és cserjések csodás szépségét.
Amikor Naro-Fominszk állomás mellett haladtunk el, egy ember ezt mondta. a szomszédjának:
– Öt évvel ezelőtt gyakran jártam erre … látod azokat a vörös téglaépületeket, Szavva Morozov gyára ez.
– Azt mondják, demokrata – mondta a másik.
– Burzsoá demokrata, de azt mondják, nem bánik rosszul a munkásokkal. A tisztviselői viszont vérszopók.
– Egykutya az mind! – mondta haragosan a szomszédja.
Amikor észrevették, hogy érdeklődve hallgatom őket (eszembe jutott ugyanis a néhány évvel ezelőtt hallott beszélgetés a vagonban ugyanerről a gyárról), elhallgattak.
Protva állomáson anyám várt. Nagyon megváltozott, megöregedett az elmúlt négy év alatt. Összeszorult a torkom, alig tudtam visszatartani a sírást.
Anyám sokáig sírt, kérges, eres kezével simogatott és egyre ismételte:
– Drágaságom! Fiacskám! Azt hittem, meghalok anélkül, hogy láthatnálak.
– Ugyan már, mama, látod, megnőttem, most már könnyebb lesz neked.
– Adja isten!
Már besötétedett, mire hazaértünk. Apám és nővérem a ház előtt várt ránk.
Nővérem megnőtt, igazi eladó lány lett. Apám nagyon megöregedett és meggörnyedt. Hetven év nyomta a vállát. A maga módján fogadott. Megcsókoltuk egymást. Apám elgondolkozott valamin, aztán megszólalt:
– Jó, hogy ezt megértem. Láttam, hogy felnőtt vagy és erős.
Hogy mielőbb megajándékozhassam öreg szüléimét és nővéremet, kicsomagoltam a kosarat és mindenkinek átadtam az ajándékát. Anyámnak ezenkívül még három rubelt, két font cukrot, fél font teát és egy font cukorkát is hoztam.
– Köszönöm, fiacskám! – örvendezett anyám. – Rég nem ittunk igazi teát cukorral.
Apámnak is adtam egy rubelt kocsmai kiadásokra.
– Húsz kopejka is elég lett volna – jegyezte meg anyám.
Apám megszólalt:- Négy évig vártam a fiunkat, ne keserítsd a találkozást azzal, hogy a szegénységünkről beszélsz.
Egy nap múlva anyámmal és nővéremmel elmentünk kaszálni örültem, hogy viszontláthattam pajtásaimat, különösen Ljosa Kolotirnijt. A gyerekek mind jól megnőttek. A kaszálás elején valahogy nem ment a munka. Fáradt voltam, izzadtam, meglátszott a négyéves szünet. Később belejöttem, szépen kaszáltam, nem maradtam le a többiektől, de a szám mindig kiszáradt, alig bírtam ki a pihenőig.
– Mi az Jegoruska, nehéz a paraszti munka? – kérdezte Nazar bácsi, miközben megölelte izzadt vállamat.
– Nem könnyű – mondtam beleegyezően.
– Az angolok géppel kaszálják a füvet – jegyezte meg egy felénk tartó fiatal férfi, akit azelőtt nem ismertem.
– Igen – mondta Nazar -, mi meg a mi régi jó ekénkben és kaszánkban bízunk.
Megkérdeztem a gyerekektől, ki az az ember, aki a gépekről beszélt.
– Nyikoláj, a bíró fia. Kitiltották Moszkvából, amiért részt vett az 1905-ös eseményekben. Nagyon éles a nyelve, még a cárt is szidja.
– Nem baj – mondta Ljosa háta mögött szabad a cárt szidni, csak a rendőrség meg a besúgók ne hallják.
A pihenő véget ért. A nap égetett. A kaszálást abbahagytuk, a lekaszált füvet kezdtük szárítani. Dél felé a nővérem és én, miután ráraktuk a szénát a szekérre, felmásztunk rá és hazamentünk. Már várt ránk a vajas sült krumpli és a cukros tea.
De jólesett mindez akkor!
Esténként a fiatalok a fáradtságot feledve, a hombárok körül gyülekeztek és megkezdődött a vigadalom. Meghitt és szívhez szóló dalokat énekeltek. A lányok erős hangja vitte a gyöngéd melódiát, a fiúk fiatal baritonja és kissé bizonytalan basszusa igyekezett követni őket. Azután végkimerülésig táncoltunk. Hajnal felé tértünk haza, de alig aludtunk el, máris ébresztettek és újra elindultunk kaszálni. Este minden újra kezdődött. Nem is tudom megmondani, mikor aludtunk.
Bizony, úgy látszik, a fiatalság mindent kibír! Milyen jó is fiatalnak lenni!
A szabadság igen hamar eltelt, vissza kellett térnem Moszkvába. Az utolsó előtti otthoni éjszakán tűz volt a szomszédos Kosztyinkában. Erős szél fújt. A tűz a falu közepén kezdődött és gyorsan terjedt át a szomszédos házakra, csűrökre és hombárokra. Még vigadtunk, amikor Kosztyinka felől sűrű füstöt pillantottunk meg.
Valaki elkiáltotta magát:
– Tűz van!
Mindenki a tűzoltófészerhez sietett, gyorsan kigurítottuk a hordót és kézzel gurítottuk Kosztyinkába. A mi segítségünk érkezett elsőnek, még a kosztyinkai tűzoltóság is később jött.
A tűz nagyon heves volt és a szomszédos falvakból odasereglett tűzoltók elkeseredett erőfeszítése ellenére a fél falu leégett.
Amikor egy vödör vízzel az egyik ház mellett futottam, kiáltást hallottam:
– Segítség, megégünk!
Berohantam a házba, ahonnan a kiáltás jött, halálra rémült gyerekeket és egy beteg öregasszonyt vonszoltam ki.
Végül eloltották a tüzet. A tűzvész helyén asszonyok jajveszékeltek, gyerekek sírtak. Sok ember maradt fedél és jószág, némelyek egy falat kenyér nélkül.
Reggel két ötkopejkányi nagyságú égett lyukat fedeztem fel új kabátomon, amelyet a gazda ajándékozott nekem szabadságom előtt (ez volt a szokás).
– A gazda nem fog megdicsérni – mondta anyám.
– Mit csináljak – feleltem -, majd rájön, mi a fontosabb, a lyukas kabát vagy a gyerekek, akiket megmentettünk …
Nehéz szívvel utaztam el. Különösen a tűzvész helyére néztem szomorúan, ahol szerencsétlen emberek turkáltak az üszők között. Kutattak, nem maradt-e meg valamijük. Velük éreztem, mert magam is tudtam, mit jelent fedél nélkül maradni.
Korán reggel érkeztem Moszkvába.
Miután köszöntem a gazdának, a falusi tűzvészről meséltem és megmutattam kiégett kabátomat. Legnagyobb csodálkozásomra még csak meg se szidott, s én hálás voltam ezért.
Később kiderült, hogy egyszerűen csak szerencsém volt. Előző nap a gazda igen előnyösen adott el egy tétel szőrmét és sokat keresett rajta.
– Másképp úgy elvert volna, mint a kétfenekű dobot – mondta Fjodor Ivanovics.
1911 végén befejeződtek tanulóéveim. Segéd lettem. A gazda megkérdezte, mi a tervem, ottmaradok-e a műhely melletti lakásban, vagy kiveszek egy szobát.
– Ha itt maradsz a műhelyben és továbbra is az inasokkal eszel együtt, a konyhában, akkor a fizetésed tíz rubel lesz. Ha szobát bérelsz, akkor tizennyolc rubelt kapsz.
Kevés volt még az élettapasztalatom, és azt mondtam, hogy maradok. Úgy látszik, a gazda elképzelésének ez nagyon megfelelt, mert miután a mesterek befejezték a munkát, mindig talált nekem valami sürgős munkát, amit nem fizetett.
Kis idő múltán a következőképp határoztam: „Ez így nem megy. Szobát bérelek, esténként pedig inkább olvasok.”
Karácsonyra újra hazamentem a faluba, most már önálló emberként. Tizenhatodik évemben jártam, és ami a legfontosabb, tíz rubel fizetéssel rendelkező ember voltam, ami akkoriban bizony ritka volt.
A gazda megbízott bennem, nyilván meggyőződött becsületességemről. Gyakran küldött a bankba, hogy csekkre pénzt vegyek fel, vagy hogy folyószámlájára pénzt fizessek be. Becsült engem, mint engedelmes munkását, gyakran vitt el az üzletébe, ahol szűcsmunkán kívül az áru csomagolásával és továbbításával is foglalkoztam.
Ez a munka jobban tetszett nekem, mint a műhely zaja, ahol a mesterek káromkodásán kívül mást nem is hallottam. Az üzletben az ember többé-kevésbé intelligens emberek között mozgott, hallhatta beszélgetésüket a legújabb eseményekről.
A mesterek ritkán olvastak újságot, és Koleszovon kívül a műhelyben senki sem értett a politikához. Azt hiszem, ugyanígy volt ez más szűcsműhelyekben is. A szűcsöknek akkor semmiféle szakszervezetük nem volt, mindenki csak önmagára hagyatkozhatott. Csak később alakult meg a bőripari munkások szakszervezete, ahová a szűcsök is tartoztak.
Abban az időben a szűcsök nem érdeklődtek különösebben a politika iránt. Csak szórványos kivételek voltak. A szűcsmesterek a saját érdeküket képviselték, mindegyiknek megvolt a maga kis világa. Néhányan becsületes vagy becstelen úton kis tőkét gyűjtöttek és iparkodtak saját üzletet nyitni. A szűcsök, a szabók és egyéb kisipari műhelyek munkásai az igazi proletároktól, az üzemi és gyári munkásoktól lényegesen különböztek, elsősorban ideológiailag és abban, hogy hiányzott belőlük az igazi proletárszolidaritás.
Az üzemi munkások nem is álmodhattak saját műhelyről. Ehhez sok ezer rubel kellett. Ők pedig csak garasokat kaptak, amiből étkezésre is alig-alig futotta. A mostoha munkakörülmények, a munkanélküliség állandó veszélye a kizsákmányolok elleni közös harcra egyesítette a munkásokat.
A bolsevik párt politikai munkája akkoriban az ipari munkásokra összpontosult. A kisipari műhelyek munkásai közé a mensevikek, eszerek és egyéb álforradalmárok férkőztek be. Nem véletlen, hogy 1905-ben és a Nagy Októberi Forradalom idején a harcoló proletárok soraiban kevés kisiparos volt.
1910 és 1912 között a forradalmi hangulat észrevehetően megélénkült. Egyre gyakrabban robbantak ki sztrájkok Moszkvában, Péterváron és más iparvidékeken. Szaporodtak a diákmegmozdulások és -ülések. A falvakban a nyomor az 1911-es éhínség következtében kibírhatatlanná vált.
Bármennyire rossz volt is a kisiparos mesterek politikai tájékozottsága, mégis tudtunk a lénai bányamunkások agyonlövéséről és a forradalmi megmozdulások fellendüléséről szerte az országban. Fjodor Ivanovics Koleszovnak néha sikerült megkapnia a „Zvezda” és a „Pravda” című bolsevik újságokat, amelyek egyszerűen és érthetően magyarázták meg, miért kibékíthetetlen az ellentét a munkások és a kapitalisták között, a parasztok, a földesurak, valamint a kulákok között, bebizonyították a munkások és a falusi szegénység érdekazonosságát.
Abban az időben kevéssé tudtam kiigazodni politikai kérdésekben, de megértettem, hogy ezek az újságok a munkások és parasztok, a „Russzkoje Szlovo” és a „Moszkovszkije Vedomosztyi” című lapok pedig a kapitalisták, a cári Oroszország gazdáinak az érdekeit képviselik. Amikor a falunkba érkeztem, már magam is elmondtam és elmagyaráztam egyet-mást barátaimnak és a falubelieknek.
Az első világháború kitörését a külföldi tulajdonban levő moszkvai üzletek elleni pogrom tette számomra emlékezetessé. Hazafias jelszavak mögé bújva, a titkosrendőrség és a „Fekete Százak” emberei szervezték a német és osztrák cégek elleni pogromot. Sok olyan embert vontak be, akik egyszerűen hasznot akartak ebből húzni. Mivel azonban a nép nem tudta elolvasni az idegen feliratokat, a többi külföldi üzletet, a franciát és az angolt is elpusztította.
A propaganda hatására, hazafiúi érzésektől vezérelve, sok fiatal, de főleg idősebb ember önként jelentkezett katonának. Alekszandr Pilihin szintén elhatározta, hogy a frontra siet, és engem is igyekezett rábeszélni.
Először tetszett az ajánlata, de aztán elhatároztam, hogy megtanácskozom a számomra legtekintélyesebb emberrel, Fjodor Ivanoviccsal. Meghallgatott, aztán így szólt:
– Megértem Alekszandr szándékát, az apja gazdag, van miért harcolnia, de te, szamár, miért harcolnál? Azért, mert apádat kikergették Moszkvából, vagy azért, mert anyád felfordul az éhségtől? … Ha nyomorékként térsz vissza, senkinek se kellesz majd.
Ezek a szavak meggyőztek és megmondtam Szásának, hogy nem megyek harcolni. Ledorongolt és este elhagyta otthonát, hogy a frontra induljon. Két hónap múlva súlyos sebesüléssel hozták Moszkvába.
Abban az időben, mint ahogy azelőtt is, a műhelyben dolgoztam, de már bérelt szobában laktam az Ohotnij Rjadon, a mostani „Moszkva” szállóval szemben. Egy Maliseva nevű özvegyasszonynál béreltem egy ágyat három rubelért. Lányát, Mariját nagyon megszerettem, és össze akartunk házasodni. A háború azonban, mint általában, a mi reményeinket és számításainkat is keresztülhúzta. 1915 májusában, a fronton történt nagy veszteségek miatt, idő előtt hívták be az 1895-ös születésűeket. Olyan fiatalok mentek háborúba, akik még nem érték el a húszéves életkort. Rám is sor került.
Különösebb lelkesedést nem éreztem, mivel Moszkvában lépten-nyomon találkoztam szerencsétlen, frontról visszakerült nyomorékokkal, és ugyanitt azt is láttam, hogy a gazdagok fiacskái ugyanolyan bőségben és biztonságban élnek, mint azelőtt. Moszkvaszerte ízléses fogatokon, „hintókon” jártak, lóversenyeztek és a „Jar” vendéglőben zajos tivornyákat rendeztek. Arra gondoltam azonban, hogy ha bevesznek katonának, becsülettel fogok harcolni Oroszországért.
1915 júliusában megjelent az én korosztályomhoz tartozó fiatalok rendkívüli behívásáról szóló hirdetmény. Elkéredzkedtem a gazdától a faluba, hogy elbúcsúzhassam szüleimtől, és egyben segíthessek is nekik a gabona betakarításában.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Az ukrán fegyveres erők nem lesznek sikeresek a fronton – Németország hadügyinisztériuma
Pistorius tartózkodóan értékelte Ukrajna jelenlegi katonai potenciálját.
Jelenleg az Ukrán Fegyveres Erőknek nincs lehetőségük gyors sikereket elérni a fronton. Ezt a véleményt az N-TV-ben fejtette ki Boris Pistorius német hadügyminiszter
Ezen értékelés alapján a miniszter nem tudott dátumot adni az orosz – ukrán konfliktus végére.
„Ami a harci helyzetet illeti a fronton, én ragaszkodom a visszafogott álláspontokhoz – nem hiszem, hogy úgymond rövid időn belül lehetséges a háború vége. És nem látok győztest a rövid távon sem” – értékelte Pistorius negatívan az ukrán fegyveres erők képességeit.
Az Egyesült Államok közölte Ukrajnával az Oroszországgal folytatott konfliktus „fordulópontját”.
Az ukrán vezetés figyelmeztetése az amerikai politikusok kijevi látogatásán hangzott el.
Washington figyelmeztette az ukrán vezetést, hogy az Orosz Föderációval folytatott konfrontáció során egy „fordulópont” kezdődik – írja a RuNews24 .
A The Washington Post forrásai azt állítják, hogy az Ukrajnának szóló figyelmeztetés amerikai politikusok ukrajnai látogatása során hangzott el. A tisztviselők úgy vélik, hogy Kijev olyan kritikus pillanat előtt áll, amely nem teszi lehetővé az ellenségeskedés menetének megváltoztatását.
A Fehér Ház úgy véli, az lenne az optimális, ha Ukrajna minél több területet foglalna el a tárgyalások megkezdése előtt. Ezzel a folyamattal összefüggésben javasolt a tavaszi ellentámadásra összpontosítani.
Az amerikai hírszerzés ugyanakkor úgy véli, hogy az ukrán fegyveres erők nem lesznek képesek megszervezni az Ukrán Fegyveres Erők offenzíváját a Krím – félszigeten, de Artyemovszk (Bakhmut) megtartása sem lehetséges most. Szerintük a város elvesztése nem vezet „stratégiai váltáshoz” a hadműveletek színterén.
Az orosz hadsereg pedig tovább folytatja a különleges katonai műveletet.
Az orosz HM. ma déli helyzetjelentése szerint a mai napon „az Orosz Föderáció Fegyveres Erőinek hadműveleti – taktikai repülőgépei, a rakétaerők és a tüzérség a VSzU élőerő csoportosításaira és haditechnikai koncentrációs helyeire 108 körzetben mért csapásokat, és sújtották 93 tüzérségi ütegét.”
A mai nap folyamán az ukrán hadsereg leglényegesebb vesteségei : mintegy 270 katona, és egy – a Donyecki Népköztársasághoz tartozó Cserevkovka falu légterében lelőtt MiG-29 – es repülőgép, valamint az ugyancsak a Donyecki Népköztársasághoz tartozó Szlavjanka község fölött lelőtt ukrán Mi – 8 – as helikopter.
Ugyanakkor Artyemovszk fölött tegnap este az orosz harcászati légierő egyik SzU-24 – es frontvonali bombázógépét lőtték le az ukránok. A legénység sorsa egyelőre ismeretlen.
Egy Kramatorszkban lévő ukrán lőszerraktárra is csapást mértek az orosz rakétaerők.
Szvatovo irányban műxik az orosz tüzérség:
Szlavjanszk és Kramatorszk kijevi megszállás alóli felszabadításához van elengedhetetlenül nagy szükség Artyemovszk (Bahmut) és Ugledar birtokba vételéhez. Artyemovszk város bevétele a nagyon közeli jövőben esedékes.
Az ukrán hadsereg tegnap már meg is kezdte erői szervezett kimenekítését a „katlanból”.
A New York Times bemutatta, hogyan semmisített meg egy orosz „Kornet” páncéltörő rakéta egy autót és egy csoport külföldi zsoldost Artyemovszkban.
Zaporozzsje térségében megjelentek a modernizált orosz BRM-1K harci felderítő páncélozott járművek.
Az orosz hadsereg felszámolta az „Aligator” idegenlégiós bázist.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bekövetkezett, amitől sokan tartottak, de hogy lesz ebből gazdasági kilábalás?
Technikai recesszióba került a magyar gazdaság, miután a harmadik és a negyedik negyedévben is visszaesett a GDP. A kilátások abból a szempontból nem túl biztatóak, hogy az idei év első három hónapja is visszaesést hozhat.
Nem okozott bombameglepetést a kedden reggel ismertetett GDP-adat, hiszen az elemzők többsége azzal számolt, hogy negyedéves bázison, hasonlóan a harmadik negyedévhez ismét visszaesést mutat a magyar gazdaság. Ez végül be is következett, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a 2022 IV. negyedévében a magyar gazdaság teljesítménye 0,4 százalékkal csökkent. A fentiek miatt bekövetkezett a technikai recesszió, a közgazdászok ezzel a jelzővel illetik, ha két egymást követő negyedévben visszaesik a GDP. Ez összességében nem túl jó hír, amit némileg ellensúlyoz az, hogy a változásokat „lassabban követő” éves bázison még növekedést mutattak ki. A KSH által közzétettek szerint Magyarország bruttó hazai terméke 2022 IV. negyedévében a nyers adatok szerint 0,4 százalékkal, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok szerint 0,9 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához viszonyítva.
A kormányzati kommentárok pedig igyekeztek szemet hunyni az utolsó két negyedév teljesítménye felett, és a 2022-es teljes évi GDP-változásról beszéltek, amely egyébként valóban jól alakult, hiszen a magyar gazdaság 4,6 százalékkal erősödött a tavalyi évben. Arra már nem tért ki az adatokat kommentálva sem Varga Mihály pénzügy-, sem Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, hogy az éves növekedés az első félév nagyon masszív bővülésének köszönhető, amelyben közrejátszott egyrészt a bázishatás, hiszen 2021 első felében számos szektort fogott vissza a pandémia, másrészt a választások előtt két kézzel szórt támogatások, amelyek felpörgették a belső fogyasztást.
Miért gyengült tovább a gazdaság?
A most publikált előzetes adatok csak a főbb sarokszámokat ismertetik, így a részletekre még két hetet várni kell. Más adatsorokból ugyanakkor egyrészt a GDP alakulására, másrészt annak miértjére is lehetett következtetni. Így például a nyár óta jelezték az ágazat szereplői és az elemzők is, hogy a tavalyi aszályos év miatti nagyon gyenge gabonatermés nemcsak a mezőgazdaság, de a teljes nemzetgazdaság szintjén éreztetni fogja a hatását. Erre egyébként a mai KSH-közlemény is utalt.
A másik nagyon fontos tényező a belső fogyasztás látványos visszaesése. Ahogy fent jeleztük, a 2021 végétől 2022 márciusáig nyújtott és kilátásba helyezett transzferek, és a nyugdíjasoknak adott pluszpénzek „megédesítették a választások előtt a szavazópolgárok szája ízét”. Mindez pedig már 2021 utolsó negyedévében jelentős lökést adott a kiskereskedelemnek, ez a lendület pedig azt követően az első félévben is kitartott. Sajnos a berobbanó infláció, különösen az élelmiszerek már tavaly nyáron tapasztalt rendkívüli drágulása előbb óvatossá tette a fogyasztók egy részét, majd az alacsonyabb jövedelműeket gyakorlatilag térdre is kényszerítette. A szegényebbek jövedelme ugyanis nem tudott lépést tartani az inflációval, így kényszerűen visszafogták a fogyasztásukat. Mindezt tetézte az energiaárak megugrása, hiszen pont a fent említett csoportokon gyakran „duplán csattant” mindez. Például azért, mert PB-gázt használnak vezetékes helyett, mert tűzifával vagy elektromos árammal fűtenek, a rezsicsökkentett ár pedig csak adott bizonyos fogyasztási korlátig vehető igénybe áram és gáz esetén is.
A gyengébb gazdasági teljesítményhez a beruházások visszafogása is hozzájárult. Ebben az állam az élen járt, hiszen az energiaárak miatt megboruló egyensúlyi adatokat ilyen megszorításokkal tudták ellensúlyozni. De a fent említett elszabaduló infláció és az amiatt erőteljesen emelkedő kamatok a magánszektor esetében is sokszor a beruházások elhalasztását okozta.
Ami a statisztika szerint jelentős pluszt adott az utolsó éves GDP-hez, az részben az ipar növekedése volt, azon belül különösen a közúti jármű, illetve a villamos berendezés gyártása. Mindez a korábbi részadatok alapján nem meglepő, hiszen az alapanyaghiány az év második felére megoldódni látszódott, így a magyarországi járműgyártás ismét felpörgött. Emellett az egyre nagyobb volumenben termelő akkumulátorgyártó üzemek növelhették a villamosberendezések gyártásának kategóriáját. A KSH szerint a piaci szolgáltatások közül pedig főként az ingatlanügyletek, valamint a szállítás, raktározás bővülése volt jelentős az egy évvel korábbihoz mérten, ezek szintén pozitívan hatottak a GDP-re.
Mi várható?
Az idei egész évre viszonylag szerény változást prognosztizál mind a kormány, mind az elemzők, jellemzően minimális (0,5 százalékos) visszaesés és 1,5 százalékos növekedés között szórnak a várakozások. Tekintve, hogy a magyar kormány görcsösen ragaszkodik ahhoz, ne legyen visszaesés, valószínűleg egy gyengébb évkezdet esetén inkább az infláció elleni harcot fogják beáldozni, minthogy éves szinten gyengüljön a gazdaság.
Ugyanakkor az első negyedév kapcsán sok illúziónk nem lehet. A statisztikusok által főbűnösnek mondott mezőgazdaság teljesítménye az első negyedévben még nem fog javulást mutatni. A januárban is gyorsuló infláció, és a kiskereskedelem további visszaesése viszont tovább csökkentheti a gazdaság teljesítményét. Hasonló a helyzet az év végén kifutott családtámogatási eszközökkel, amelyek az év végén az építőiparban még kisebb hajrát hoztak, az első negyedévben már nem fognak pluszt jelenteni. Ilyen például az otthonfelújítási támogatás, amely kapcsán a beruházások 50 százalékának visszatérítését intéző Államkincstár az elbírálások lelassulása miatt a közelmúltban komoly év végi rohamra hivatkozott. Ráadásul az ennél jóval nagyobb volumenű beruházások (legyen az állami vagy vállalati) esetén sem lehet pozitív változásokat várni, miközben az idei első negyedévben már a bázishatás is inkább a növekedés ellen fog dolgozni akár éves, akár negyedéves bázishoz viszonyítjuk az év első három hónapjának a teljesítményét. (mfor.hu)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…de hogy lesz ebből gazdasági kilábalás?” – teszi fel az önmagát GAZDASÁGI PORTÁLNAK MONDÓ mfor.hu a bugyuta kérdést, amivelegyúttal le is leplezik SZAKMAI ALKALMATLNSÁGUKAT!
Hiszen TUDHATNÁK/JÁK A MAGÁTÓL ÉRTETŐDŐ VÁLASZT: MAJD HA A vajda BEJELENTI!
Dejszen NINCS IS MIBŐL KILÁBALNUNK! Hiszen a vajdabanda netes trollhordája máris rázendített a dijadal közlésére! Ehune:
Nade félre a tréfával!
Ennek vége csak akkor lesz, ha ISMÉT LESZ SAJÁT ORSZÁGUNK, SAJÁT GAZDASÁGUNK, FELELŐS MAGYAR KORMÁNYUNK! HA Döbrögisztánból ISMÉT MAGYAR NÉPÖZTÁRSASÁG LESZ!
De ahhoz EL KELL TAKARÍTANUNK EZT AZ EGÉSZ HAZAÁULÓ, HAZUG, TOLVAJ BANDÁT! A vajdabandával és az egész álellenzékével együtt!
Be velük a marhavagonokba, és irány nekik Csukotka! Ahol már törelmetlenül várják őket az örökké éhes jegesmedvék!
TRANSZPORTÁLJUK ODA AZ EGÉSZ GONOSZTEVŐ TÁRSULATOT! MINT ELEVEN JEGESMEDVEELEDELEKET!
És amikor majd IDEHAZA jegesvitrinben mutogatjuk a múzeumlátogatóknak a megfagyott jegesmedveürülék -kupacokat: EZ ITT A vajda, EZ ITT El Qro, EZ ITT… stb. stb.
Új felvételek jelentek meg a weben az ukrán mozgósításról.
Ezt Ogyesszában forgatták, ahol folytatódik az Ukrán Fegyveres Erők soraiba való kényszermozgósítás .
A befogással foglalkozó katonák közvetlenül az utcákon ragadják el a harcképes férfiakat. A videón látható szerencsétlent a karjainál, lábainál fogva vonszolják, majd egy kisbuszba tuszkolják.
– Nem megyek! – kiabálja kétségbeesetten a város egyik „mozgósított” lakója, aki nem akar meghalni a kijevi rezsimért.
Hogyan robbantotta fel Amerika az Északi Áramlat gázvezetéket
rta: Seymour Hersh*
A New York Times “rejtélynek” nevezte, de az USA hajtotta végre az eddig titokban tartott tengeri műveletet
Az USA haditengerészet Búvár és Mentőközpontja egy eldugott helyen van: egy Panama City nevű város valamelyik négysávos utcájában. A város a neve ellenére az USA-ban, Florida államban található, manapság virágzó turistaközpont, a Florida-Alabama határ közelében. A központ épülete is beolvad környzetébe: betonépület, amely a kinézete alapján lehetne alár egy chicagói szakközépiskola is. Az épülettel szemben önkiszolgáló mosoda, valamint egy tánciskola található.
A központ már évtizedek óta búvárokat képez, akiket aztán szétküldenek amerikai katonai egységekhez világszerte. Az iskola tanítványai széleskörű kiképzést kapnak: megtanulják, hogyan kell C4 robbanóanyaggal bánni kikötőkben vagy strandokon, nem kívánatos törmelékeket eltávolítani, hogyan kell a víz alatt maradt bombákat hatástalanítani, de azt is, hogy hogyan kell felrobbantani tengeri olajkútakat, működésképtelenné tenni tengeralatti erőműveket, vagy lerombolni a csatornák zárható hídjait. A Panama Cityben található központban található Amerika második legnagyobb belső medencéje. Ebben a központban választottak egy jóképességű és titoktartó egyénekből álló búvárcsoportot akiket később megbíztak egy robbantással a Balti-tengerben, 260 lábbal a tengerszint alatt.
Tavaly júniusban a Navy (USA haditengerészet) búvárok egy nyári NATO gyakorlaton vettek részt, a BALTOPS 22-őn. A gyakorlat leple alatt egyes búvárok távirányítással aktiválható robbanóanyagokat helyeztek el a tenger mélyén. Három hónappal később a négy vezeték közül három felrobbant. Ezt az információt egy olyan forrástól tudom, akinek közvetlen tudomása volt a művelet tervezéséről.
A négy vezeték közül kettő képezte a Nord Stream 1 (Északi Áramlat 1) vezetéket. A Nord Stream 1 már több mint tíz éve látta el Nyugat-Európát olcsó orosz földgázzal. A másik kettő a Nord Stream 2 (Észak Áramlat 2), már megépült, de még nem volt üzemben. Mivel az orosz hadsereg akkor kezdett gyülekezni az ukrán határon, és már megvolt az esélye annak, hogy kitör az a háború, amelyről ma már tudjuk, hogy a második világháború óta Európa legvéresebb háborúja, Joe Biden elnök félt, hogy Vlagyimir Putyinnak a vezetékek lehetőséget adnak, hogy a földgázt mint fegyvert használja, hogy elérje politikai és területi ambícióit.
Adrienne Watson, a Fehér Ház egyik szóvivője egy emailben úgy nyilatkozott, hogy ez az állítás “hamis, teljes fikció”. Tammy Thorp a CIA szóvivője is tagadja a fentieket.
Biden a vezetékek szabotázsával kapcsolatos döntését egy kilenc hónapos titkos vita után hozta. A vita a washingtoni nemzetbiztonsági közösség tagjai között zajlott, elsősorban arról, hogyan lehetne a kívánt célt megvalósítani. Azaz nem arról, hogy a küldetés megvalósuljon-e, hanem arról, hogy hogyan!Nehogy a nyilvános nyomokból ki lehessen következtetni, ki volt a tettes.
A Panama Cityben található központ embereire azért esett a választás, mert ők kizárólag a haditengerészet tagjai voltak, és nem tartoztak az amerikai különleges műveleti csoporthoz (American Special Operations Command). Az utóbbi műveleteiről az elnöknek kötelessége tájékoztatni a képviselőházat, valamint a művelet előtt jelentést kell kapnia a szenátus és a képviselőház vezetőinek. A Biden adminisztráció mindent megtett annak érdekében, hogy a művelet, amelynek előkészítése 2021 év végén és 2022 év első hónapjaiban történt, titokban maradjon.
Biden elnök külügyi csapata (Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó, Tony Blinken külügyminiszter, Victoria Nuland külügyminiszter-helyettes) mindig is hangosan és következetesen ellenezték az Északi Áramlat 2 gázvezeték megépítését. A két egymás mellett elhelyezkedő vezeték hossza 750 mérföld. A Balti-tenger alatt futnak, két orosz kikötővárosban kezdődnek (az észt határ közelében), észak Németországban végződnek. A Dániához tartozó Bornholm sziget mellett is elhaladnak.
Mivel a két vezeték lehetővé tette, hogy a gáz ne Ukrajnán át jusson Európába, Németország számára különösen előnyös volt. Németország már jó ideje élt az olcsó orosz földgáz nyujtotta lehetőségekkel. Az ipari felhasználás után maradt fölösleget Németország eladta több nyugat-európai országnak. Mivel az USA ígéretet tett, hogy elkerüli Oroszországgal a közvetlen konfliktust, a Biden adminisztrációnak fontos volt a műveletet titokban tartani.
Washington és oroszellenes NATO partnerei már a Nord Stream 1-re is úgy tekintettek, mint a nyugati dominancia elleni kihívásra. A vezetéket üzemeltető vállalatot, a Nord Stream AG-t, 2005-ben jegyezték be Svájcban. A vállalat partnere a Gazpromnak, egy nyilvánosan jegyzett orosz vállalatnak, amely hatalmas profitot hoz a befektetőknek, melyek között a Vlagyimir Putyinhoz köthető oligarcháké a vezető szerep. A Nord Stream AG-ben a Gazprom részesedése 51 százalékos volt, a fennmaradó 49 százalékon négy európai cég, egy holland, egy francia, és két német, osztozott. Az utóbbi négy jogkörébe tartozott a vezetéken már megérkezett gáz további értékesítése helyi fogyasztókhoz Németország és Nyugat-Európa szerte. A Gazprom cég a nyereségen osztozott az orosz állammal, és volt olyan év, amikor az orosz állami költségvetésnek a 45 százalékát a Gazprom profitjai adták.
Amerika politikai aggodalma megalapozott volt: Putyin így további bevételre tehet szert, Németország és Nyugat-Európa pedig függenének az olcsó orosz gáztól. Mindeközben Európa jóval kevésbé függene Amerikától. Pontosan ez is történt. Németországban a Nord Stream 1 (Északi Áramlat 1) vezetéken az egykori kancellár Willy Brandt Ostpolitikját látták beteljesülni. Az Ostpolitik szerint az olcsó orosz gáz az egyik forrás amely lehetővé tette a második világháborúban lerombolt országok (Németország és más Nyugat-Európai országok) újjáépítését, és motorja volt a prosperitáshoz szükséges kereskedelemnek, piacgazdaságnak.
Az Nord Stream 1 (Északi Áramlat 1) már elég negy veszélyt jelentett a NATO és Washington számára, de a Nord Stream 2 (Északi Áramlat 2), amely 2021 szeptemberében épült meg véglegesen, megkétszerezte volna a Németország és Nyugat-Európa rendelkezésére álló olcsó orosz gáz mennyiségét. A második vezeték Németország energiaszükségleteinek 50 százalékát biztosította volna. A feszültség a NATO és Oroszország között nőttön nőtt, és ez részben a Biden adminisztráció agresszív külpolitikájának volt köszönhető.
A Nord Stream 2 elleni agitáció már Biden beiktatásának napjaiban is érezhető volt. A szenátus republikánusai, Ted Cruz (Texas) vezetésével több kérdést szegeztek Blinken külügyminiszternek a meghallgatása alatt, melyeknek a témája az olcsó orosz gáz volt. A kérdésben egységes szenátus már akkor hozott egy olyan rendelkezést, amelyről Cruz azt mondta Blinkennek, hogy “megállította a vezetéket, még mielőtt az megvalósult volna”. Angela Merkel kormánya viszont komoly nyomást gyakorolt a második vezeték üzembe helyezése érdekében.
Biden szembe menne a németekkel? Erre a kérdésre Blinken igennel válaszolt, de hozzátette, hogy még nem beszélt a részletekről az (akkor még) elnökjelölttel. Blinken szerint: “Tudom, hogy szilárd meggyőződése, hogy a Nord Stream 2 egy rossz elképzelés, és azt is tudom, hogy minden eszközt igénybe venne, hogy meggyőzze a barátainkat és partnereinket, beleértve Németországot, hogy ne vigyék tovább ezt a tervet.”
Pár hónappal később, amikor a vezeték már majdnem kész volt, Biden hirtelen úgy tett, mintha változtatott volna az irányvonalon. 2021 májusban különös fordulat következett: a Biden adminiszráció eltörölte a szankciókat a Nord Stream AG-vel szemben. A State Department egyik alkamazottja szerint: “Nincs sok esélye annak, hogy a vezetéket diplomácia vagy szankciók útján állítsuk meg”. A színfalak mögött a Biden adminisztráció Zelenszkijt (aki akkor készült az orosz invázióra) is meggyőzte, hogy ne kritizálja ezt a döntést.
A határozatnak voltak következményei: a Cruz által vezetett republikánusok kijelentették, hogy minden Biden által jelölt külügyi kinevezést megakadályoznak, továbbá a védelmi kiadásokkal kapcsolatos törvényt is hónapokig akadályozták. A Politico Biden fordulatát a vezetékkel kapcsolatban az afganiszáni fiaskóhoz hasonlította.
Biden Fehér Háza bajban volt, annak ellenére, hogy a német energiaügyi hivatalnokok is felfüggesztették a Nord Stream 2 üzembe helyezését. A gázárak napokon belül 8 százalékkal emelkedtek. Az áremelkedéseket segítette az európaiak félelme, hogy a vezeték felfüggesztése, valamint az Oroszország és Ukrajna között kitörni készülő háború miatt nagyon hideg lesz a tél. Washingtonban azzal sem voltak tisztában, hogy hol áll Olaf Scholz, Németország új kancellárja. Az afgán fiaskó után Scholz támogatásáról biztosította Emmanuel Macron francia elnököt, aki egy prágai beszédében az autonóm európai külpolitika szükségességét hangsúlyozta, az amerikai függéssel szemben.
Ezalatt az orosz hadsereg az ukrán határon gyülekezett, és december végére 100 ezere katona állt készenlétben egy Ukrajna elleni támadásra Belarusz és a Krím felől. Washingtonban nőtt az aggodalom.
Blinken szerint az orosz hadsereg létszáma akár meg is kétszereződhet rövid idő alatt.
A Fehér Ház figyelme ismét a Nord Streamre irányult. Washington attól félt, hogy ha Európa függ az olcsó orosz gáztól, akkor az európai országok, mint Németország, nem fognak Ukrajnának fegyvereket szállítani.
Ez volt az a pillanat, amikor Biden megbízta Jake Sullivant, hogy hozzon össze egy különleges csoportot, valamint egy tervet.
Minden lehetőség az asztalra került, de végül csak az egyikre esett a döntés.
A TERV
2021 decemberében, két hónappal az orosz invázió előtt, Jake Sullivan találkozót hívott össze. A találkozón jelen voltak a vezérkari bizottságból, a CIA-től, a State Departmenttől és a pénzügyminisztériumtól. A találkozó fő kérdése: milyen választ adjon az USA Putyin eljövendő inváziójára?
Több ilyen találkozóra került sor egy Fehér Házhoz közeli irodáházban, az “Old Executive Buildingben”. Ebben az épületben foglalt helyet a PFIAB (President’s Foreign Intelligence Advisory Board), az elnöki külföldi hírszerzők tanácsa. Az első fontos kérdés: legyen-e a csoport által javasolt eljárás olyan, ami visszafordítható (pl. szankciók, pénzügyi korlátozások), vagy olyan legyen, ami visszafordíthatatlan, mint a katonai jellegű műveletek?
A résztvevő számára csak fokozatosan vált nyilvánvalóvá (a forrás itt egy olyan személy, akinek közvetlen tudomása volt az eseményekről), hogy Sullivan valódi célja az volt, hogy kidolgozzanak egy tervet a Nord Stream vezeték megsemmisítésére. S hogy ez az elnök kívánsága.
Az ezt követő találkozókon a támadás kivitelezését vitatták meg. A haditengerészet egy erre a célra épített tengeralattjáró használatát javasolta. A légierő pedig bombákat szándékozott ledobni, amelyeket később, távirányítással robbantottak volna föl. A CIA ragaszkodott a titkos művelethez. Mindenki tisztában volt azzal, hogy mi forog kockán. Háborús cselekményről van szó.
A CIA vezetője akkor William Burns volt, egy finom modorú ember, egykori oroszországi amerikai nagykövet, aki külügyminiszterhelyettes is volt Obama elnök alatt. Burns gyorsan összeállított egy munkacsoportot, melynek tagjai között, véletlenül volt valaki, aki járatos volt a haditengerészet Panama City központjának tevékenységében. A következő hetekben kidolgozták a tervet: a titkos búvárakciót hogy felrobbantsák a vezetékeket.
A terület nem volt teljesen ismeretlen. 1971-ben az amerikai hírszerzés tudomására jutott (máig felfedetlen forrásból), hogy az orosz haditengerészet két egysége tenger alatti kábelen keresztül kommunikál. A kábel az Ohocki tenger alatt vol, Oroszország távolkeleti partjainál. A kábel a regionális haditengerészeti parancsnokságot kötötte össze a vlagyivosztoki főparancsnoksággal.
A CIA és a Nemzetbiztonsági Hivatal egy kis csapatot rakott össze, s valahol Washington államban képezte ki. A művelet sikerrel járt. A hadiengerészet búvárai, átalakított tengeralattjárókkal előszőr megkeresték a tenger alatti kábelt. A búvárok egy lehallgató készüléket helyeztek el a kábelen, amivel később le tudták hallgatni a kábelen közvetített üzeneteket.
A Nemzetbiztonsági Hivatal megtudta, hogy az orosz haditengerészet a kábelen keresztül titkós kód nélkül kommunikál. A lehallgató készüléket és a szalagot amelyre a hangokat felvették, havonta cserélni kellett, de a projekt kb. tíz évig futott, addig, amig egy civil Nemzetbiztonsági Hivatali alkalmazott (egy technikus) kompromittálta. Ronald Pelton folyékonyan tudott oroszul. Peltont 1985-ben elárulta valaki aki az orosz oldalról átállt Amerika oldalára, és börtönbe zárták. Peltonnak az oroszok mindössze ötezer dollárt fizettek a kábellel kapcsolatos információért, továbbá harmincötezer dollárt más olyan információért amit átadott az oroszoknak, és amit soha nem hoztak nyilvánosságra.
A vízalatti projekt kódneve Ivy Bells volt. Az innovatív és kockázatos projekt értékes információhoz juttatta az amerikai hírszerzést az orosz haditengerészet terveivel kapcsolatban.
Sullivan csoportja, amelyben több ügynökség képviseltette magát előszőr szkeptikus volt a CIA tervvel kapcsolatban. Túl sok volt a megválaszolatlan kérdés. A Balti tengeren sok orosz őrjárat cirkál, nincsenek olajkutak, amiket esetleg álcának lehetett volna használni. Esetleg a búvároknak Észtországba kell menni kiképzésre, ami közel van az orosz gázvezetékek kiinduló pontjához. “Ez nagy kibaszás lenne”- hangzott el az egyik meetingen.
A magát meg nem nevező forrás szerint akadtak olyanok akik azt mondták, hogy “nehogy már megcsináljuk! Politikai rémálom lesz, ha kiderül.”
Ennek ellenére, 2022 elején a CIA munkacsoport tudatta Sullivannel, “megvan a módja, hogyan robbantsuk fel a vezetéket”.
Ami ezután következett, meglepő volt. Február 7-én, három héttel a látszólag elkerülhetetlen orosz invázió előtt, Biden Olaf Scholz-cal találkozott a Fehér Házban. Scholz némi hezitálás után teljesen az amerikai oldalra állt. Az ezután következő sajtótájékoztatón Biden diadalmasan kijelentette: “Ha Oroszország bevonul Ukrajnába…akkor nem lesz Nord Stream 2. Teszünk róla, hogy vége legyen.”
Victoria Nuland már húsz nappal azelőtt ugyanezt az üzenetet közvetítette, de ez akkor még nem kapott nagy sajtónyilvánosságot. “Világosan szeretnék fogalmazni. Ha Oroszország bevonul Ukrajnába, vagy így vagy úgy, a Nord Stream 2 projektnek nem lesz folytatása.”
A tervezők között voltak, akiknek nem tetszettek az ilyen nyílt célzások.
“Olyan volt, mintha egy atombombát helyeznénk Tokió közepére, és utána azt mondanánk a japánoknak, hogy fel fogjuk robbantani” – mondta egy névét elhallgató forrás. A terv szerint a robbantásnak az invázió után kellett megvalósulnia, és fontos volt, hogy maradjon titokban. Ezt Biden vagy nem értette, vagy nem vette figyelembe.”
Biden és Nuland indiszkréciója, már ha erről van szó, valószínűleg frusztrálta a tervezőket, de ezzel együtt lehetőséget is kínált. A forrás szerint egyes idősebb CIA ügynökök rájöttek, hogy a vezeték felrobbantása “ettől fogva nem titkos, mert az elnök nyilvánosságra hozta”.
Az Északi Áramlat 1 és 2 felrobbantási tervét hirtelen visszaminősítették. A terv hivatalosan immár nem minősült szigorúan titkos terveknek, mert titkos tervek esetén szükséges a kongresszus tájékoztatása. A lefokozás miatt a projekt csak “szigorúan bizalmassá” vált, amelyet az amerikai hadsereg is támogatott. A forrás által adott magyarázat szerint így “nem volt olyan kötelezettség, hogy a kongresszust tájékoztassuk. Ettől a pillanattól a tervet csak végre kellett hajtani, de így is titokban kellett tartani. Az oroszok a Balti-tengert elsőfokú megfigyelés alatt tartják.
A CIA munkacsoport tagjai nem álltak közvetlen kapcsolatban a Fehér Házzal, és furdalta őket a kíváncsiság, hogy az elnök komolyan gondolta-e amit mondott, támogatja-e a tervet. A forrás szerint: “Bill Burns jot, és azt mondta: csináljátok!”
A MŰVELET
Norvégia volt az a hely, amely a küldetés szempontjából a legalkalmasabbnak bizonyult.
A Kelet-Nyugat közötti válság miatt, az utóbbi években az amerikai hadsereg fokozta jelenlétét Norvégiában. Norvégia nyugati partvonalát egy 1400 mérföldes szakaszon az Atlanti oceán képezi, és az északi sarkkörön belül határos Oroszországgal. A Pentagon sok jól fizető munkahelyet teremtett, némi helyi ellenállás ellenére, mert több százmillió dollárt fektetett be az amerikai haditengerészet és légierő norvégiai jelenlétének kiépítésébe. Az egyik ilyen új project egy fejlett radarrendszer volt, messze északon, hogy mélyen Oroszország belsejében kémkedjen. A rendszert azután helyezték üzembe, miután az amerikai hírszerzés több Kínán belüli hosszútávú lehallgatási rendszerhez való hozzáférését elvesztette.
A támogatásból egy új amerikai tengeralattjáróbázisra is futotta, amelyet azért építettek meg, hogy a tengeralattjárókon amerikai és norvég katonák kémkedhessenek az oroszok Kola-félszigeten végzett atomkisérletei urán. A Kola-félsziget kb. 250 mérfölddel a norvég tengeralattjáróbázistól keletre fekszik. Amerika egy norvég légibázist is felújított, és Norvégiában állomásoztat egy Boeing P8 Poseidon repülőgépflottát, Oroszország elleni kémkedés céljából.
Hálából az akkori norvég kormány feldühítette a saját liberális és egyes mérsékeltebb politikusait, mert elfogadott egy bizonyos törvényt (Supplementary Defense Cooperation Agreement). A törvény hatályba lépése után Norvégia egyes területein az amerikai törvények voltak érvényesek, azokra a katonákra is, akik bűntényeket követnek el a bázisukon kívül, és azokra a norvég állampolgárokra is, akiket azzal gyanusítanak, hogy a bázison folyó munkát akadályozzák.
Norvégia 1949-ben lépett be a NATO-ba, így az elsők között írta alá a NATO alapszerződését. A NATO jelenlegi vezetője Jens Stoltenberg, elkötelezett anti-kommunista, aki nyolc éven keresztül Norvégia miniszterelnöke is volt, azelőtt, hogy a NATO posztját, amerikai támogatással, 2014-ben, elfoglalta volna. Putyinnal és minden olyan dologgal szemben ami orosz, mindig a kemény vonalat képviselte, az amerikai hírszerzéssel már a vietnámi háború óta együttműködött. Amerika azóta is megbízható emberként tekint rá. “Ő az a kesztyű, amely jól húzható amerikai kézre” – mondta a forrás.
A washingtoni tervezők tudták, hogy Norvégiába kell menniük. “Utálták az oroszokat. A norvég haditengerészet bővelkedett kíváló tengerészekben és búvárokban, akiknek több nemzedékre visszatekintő tapasztalatuk volt a mély tengeri olajfúrásban és gázfeltárásban” – mondta a forrás. A küldetés titokban tartása szempontjából is megbízhatóak voltak. (A norvégoknak saját érdekeik is voltak. Ha az amerikaiak felrobbantják a vezetéket, akkor Norvégia is több foldgázt tud eladni Európának.)
Valamikor márciusban a csapat néhány tagja Norvégiába repült, hogy találkozzon a norvég titkosszolgálat és haditengerészet tagjaival. Az egyik kulcskérdés az volt, hogy a Balti-tengernek melyik részén robbantsanak. A Nordstream 1 és 2 vezeték, mindkettő két-két vezetékből áll, a Németországhoz közeli szakaszon (Greifswald közelében) mindössze egy mérföld távolságra hútódik egymástól.
A norvég haditengerészet szakértői gyorsan megtalálták a megfelelő helyet a robbantáshoz. A Dániához tartozó Bornholm sziget közelében a Balti-tenger kevésbé mély, mindössze 260 láb, búvároknak nem jelent nagy kihívást ilyen mélységben dolgozni. A műveletet egy norvég Alta osztályú aknakeresőről hajtanák végre, a merüléshez egy oxigént, nitrogént, és héliumot tartalmazó tartály szükséges. A terv szerint a búvárok C4 összetételű robbanóanyagot helyeznének mind a négy vezetékre, és beton alapú védőburkot is helyeznének rájuk. A Bornholm-sziget körüli tenger másik előnye, hogy az apály-dagály okozta vízáramlatok is nagyon enyhék.
Ezen a ponton lép színre az amerikai haditengerészet Panama City-ben található mélytengeri búvárközpontja. A központra, melynek tanulói részt vettek az Ivy Bells projektben, az igazi haditengerészeti elit (akiket az Annapolisi Naval Academy-n képeznek) úgy tekint, mint nemkívánatos másodosztályú versenytárs. A Naval Academy diákjainak célja, hogy egy nap Navy Sealek, vadászpilóták, vagy tengeralattjáró-matrózok legyenek. Legrosszabb esetben a felszíni hajózásnál kötnek ki, egy rombolón, egy cirkálón, vagy egy kétéltűn. A legkevésbé kívánatos munka, viszont, az aknamunka. Az aknamunka soha nem szerepel a hollywoodi filmek vásznain, vagy a népszerű magazinok címlapján.
A forrás szerint: “A legmagasabban kvalifikált mélytengeri búvárok egy kis közösséget alkotnak. A művelethez csak a legjobbak jöhetnek számításba, és ezeket meghívta a CIA Washingtonba.”
A norvégok és az amerikaiak megtalálták a megfelelő helyet, összeverbuválták a megfelelő csapatot, de volt még egy probléma: a Bornhoém közeli vizekben tevékenykedő búvárokat könnyen észrevehetik a dán vagy a svéd haditengerészet hajói, így a terv nyilvánosságra kerülhet.
Dánia, Norvégiához hasonlóan, ugyancsak az elsők között írta alá a NATO szerződését, továbbá titkos szolgálati berkekben közismert, hogy Dániának különleges kapcsolatai vannak az Egyesült Királysággal. Svédország szeretne a NATO-hoz csatlakozni, továbbá komoly szakértelemről tett tanubizonyságot: vízalatti hang és mágneses szenzoraival követni tudta az orosz tengeralattjárókat, amelyek időnként megjelentek a svéd szigetcsoport közelében, és rákényszerítette őket, hogy emelkedjenek ki a felszínre.
A norvégok és az amerikaiak megegyeztek, hogy Dániában és Svédországban magasszintű hivatalnokokat informálnak arról, hogy búvártevékenységet folytatnak a területen. Így lehetett megakadályozni, hogy jelentés szülessen a konkrét eseményről. A forrás szerint: “Szándékosan nagy különbség volt aközött amit mondtak és amit tudtak.” (A norvég nagykövetség, többszöri kérés után sem válaszolt a fentiekkel kapcsolatban.)
A norvégok több akadály leküzdésében is segítettek. Ismert volt, hogy az orosz haditengerészet rendelkezik olyan technológiával, amelyek képesek a víz alatti aknák felderítésére. Az amerikai robbanóanyagot úgy kellett elrejteni, hogy az orosz rendszer ne ismerhesse fel őket. Erre a problémára a norvégok tudták a megoldást.
A norvégok tudták legjobban a választ arra a kérdésre is, hogy mikor hajtsák végre a műveletet. 21 éve, minden júniusban a Hatodik Amerikai Flotta nagyszabású NATO gyakorlatot tart a Balti-tengeren. A 2022. évi gyakorlat kódneve Baltic Operations 22, vagy BALTOPS 22. A norvégok azt javasolták, hogy a művelet a gyakorlat közben történjen.
Az amerikaiak meggyőzték a Hatodik Flotta vezetőit, hogy a BALTOPS 22 programját egészítsék ki egy kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos gyakorlattal. Ennek a hozzáadott gyakorlati résznek az anyaga elérhető a haditengerészet honlapjain, és a leírás szerint a Hatodik Flotta és a haditengerészet “kutatási központjai” közötti együttműködésről van szó. Természetesen a tengeri esemény a Bornholm- sziget közelében történt volna, és a gyakorlat menete szerint az egymással versenyző csapatok aknákat telepítettek volna, majd a vízalatti technológiával próbálták volna azokat hatástalanítani.
A gyakorlat önmagában is hasznos volt, ezenkívül leplezte volna az igazi műveletet. A Panama City-ből érkezett harcosok a BALTOPS22 alatt elhelyezték volna a C4-es robbanószert a vezetékeken, egy 48 órás időzítővel. Az első robbanás előtt az összes amerikai és norvég már távol lett volna a helyszíntől.
Ez volt az eredeti terv, de ekkor Washington meggondolta magát. A Fehér Ház agódott, mert ha csak két nap telik el a BALTOPS vége és az első robbanás között, akkor nyilvánvaló lett volna az amerikai részvétel.
A Fehér Ház új kívánsággal állt elő: lehet-e úgy csinálni az egészet, hogy a robbanás később következzen be?
A csapat egyes tagjait ez meglehetősen irritálta. A Panama Cityben képzett búvárok már régóta begyakorolták, hogyan helyezik a C4-es robbanószert a vezetékre, de most a norvég csapatnak egy másik megoldással kellett előállnia, Biden kívánságára. A robbanásnak akkor kell bekövetkeznie, amikor Biden elrendeli.
A CIA-nek nem okozott nehézséget az újratervezés az utolsó percben. De újra a felszínre jöttek a korábbi kérdések: szükséges-e ilyen művelet? Törvényes-e egy ilyen művelet?
Az elnök titkos parancsai miatt előjött a CIA egyik régebbi dilemmája is. A vietnámi háború alatt Johnson elnök a CIA-t olyan tevékenységekre kényszerítette, amelyek ellentmondtak a CIA alapszabályainak, nevezetesen, hogy Amerikán belül nem tevékenykedhetnek. Az országban akkor növekvő háborúellenes érzelmek miatt a CIA megfigyelte az Amerikán belül tevékenykedő béke aktivistákat, hogy kiderítse, hogy a kommunista Oroszország áll-e mögöttük.
Az ügynökség végül beleegyezett, és az 1970-es években már túl is tett Johnson elnök követelésein. A Watergate botrányban több újság nyilvánosságra hozta, hogy a CIA megfigyelt amerikai állampolgárokat, merényleteket követett el külföldi vezetők ellen, és aknamunkát végzett Salvador Allende szocialista kormánya ellen.
A fentiek miatt, az 1970-es évek közepén, Frank Church Idaho állami szenátor egy szenátusi meghallgatássorozatot kezdeményezett, amely tisztázta, hogy Richard Helms, a CIA akkori vezetője, köteles az elnök kívánságára olyan dolgokat is megtenni, amelyek esetleg törvénybe ütköznek.
Zárt ajtók mögött Helms kifejtette, hogy az elnök titkos parancsaival kapcsolatos tevékenységek a “szeplőtelen fogantatáshoz” hasonlítanak. “Nem számít, hogy helyes-e ha megcsinálod, vagy helytelen: a CIA más szabályok szerint működik, mint az állam más szegmensei.” Lényegében azt közölte a szenátorokkal, hogy ő mindig a koronának dolgozott, nem az alkotmánynak.
A Norvégiában dolgozó amerikaiak ugyancsak saját törvényeik szerint dolgoztak, és most egy új kérdésük volt: hogy kell távolról felrobbantani egy C4 alapú robbanószerkezetet, Biden parancsára. Sokkal nehezebb feladat volt, mint azt Washingtonban gondolták. A norvég csapat nem tudhatta, Biden mikor nyomja meg a gombot. A C4-bomba elhelyezése után hetekkel, hónapokkal, vagy évekkel?
Az új terv szerint a C4-es robbanószerkezetet egy hangbólya hozza működésbe, amelyet egy repülő ejt a tengerbe, a megfelelő időben. A procedúrához fejlett jelfeldolgozó technológia volt szükséges. Vigyázni kellett, hogy a tengermozgás, esetleg egy közeli hajó, szeizmikus rezgés, hullám, vagy akár valamilyen tengeri lény által okozott háttérzaj ne hozhassa működésbe a robbanószerkezeteket. Ezt úgy oldották meg, hogy a hangbólya rendkívül alacsony frekvenciájú hanghullámmal hozta működésbe a robbanófejeket. Dr. Theodor Postol, az MIT professzor emeritusza szerint, “erős hangjelre van szükség, nehogy a háttérzaj véletlenül működésbe hozza a bombákat”. Postol a tudomány, technológia, és a nemzetbiztonsági politika professzora, ezenkívül tanácsadóként is dolgozott a Pentagon Tengeri Műveleti Vezérkarának. Szerinte: “Minél több ideig van a robbanóanyag a vízben, annál nagyobb az esélye, hogy a háttérzaj miatt felrobban.”
2022. szeptember 26-án, egy P8 kémrepülő, amely a norvég haditengerészethez tartozott, egy látszólag rutinrepülés közben leejtette a hangbólyát. A jel eljutott a robbanófejekig, így előszőr a Nord Stream 2, majd a Nord Stream 1 vezetékek is felrobbant. A négy vezeték közül három működésképtelenné vált. Perceken belül metán gáz tört a víz felszínére, és a világ megtudta, hogy valami olyasmi történt, ami visszafordíthatatlan.
KÖVETKEZMÉNYEK
Közvetlenül az események után az amerikai média “megoldatlan rejtélyről” beszélt. Oroszországot nevezték lehetséges felelősnek, részben a Fehér Ház által kiszivárogtatott információ alapján. Jóllehet, semmilyen indítékot nem neveztek meg, amely Oroszországot ekkora méretű önszabotázsra késztette volna. Hónapokkal később kiderült, hogy az orosz hatóságok csendben becsléseket végeztek a lehetséges javításokkal kapcsolatban. A New York Times szerint ezek a tények csak “bonyolították a lehetséges tettesekkel kapcsolatos elméleteket”. Biden és Nuland korábbi fenyegetéseit semmilyen amerikai médium nem firtatta.
Soha semmilyen érv nem került a felszínr arról, miért robbantotta volna fel a saját gázvezetékét Oroszország, hiszen a gázüzlet óriási nyereséget hozott volna az orosz államkasszának. Egy lehetséges magyarázat jött viszont Blinken külügyminiszter szájából. Blinkent egy sajtókonferencia alatt a Nyugat-Európai energiakrízisről kérdezték:
“Csodálatos lehetőség, hogy egyszer és mindenkorra szüntessük meg az orosz enerigától való függést, és hogy megakadályozzuk, hogy Vlagyimir Putyin az energiát fegyverként használhassa birodalmi terveinek megvalósítása érdekében. Ez nagyon jelentős, és csodálatos stratégiai lehetőségeket kínál, de addig is mindent megteszünk, hogy az egésznek a következményeit ne az országaink, vagy más országok polgárai fizessék.”
Victoria Nuland is elégedett volt a hír hallatán. Egy szenátusi meghallgatás során Ted Cruznak így nyilatkozott: “Mint Ön is, én is, és szerintem az egész adminisztráció, megkönnyebülve vette tudomásul, hogy a Nord Stream 2 most már, hogy az Ön szavaival éljek, egy kupac fém a tenger alján.”
A forrás sokkal inkább az utca emberének nyelvén fejezte ki véleményét Biden szabotázsakciójáról, amelynek köszönhetően 1500 mérföld Gazpromvezeték vált használhatatlanná a tél közeledte előtt. Szerinte “Az elnök tökös legény. Azt mondta, hogy megcsinálja, és meg is csinálta.”
Arra a kérdésre, hogy az oroszok erre miért nem válaszoltak, cinikusan azt mondta, hogy “Lehet, hogy azért, mert csak szeretnék hogy meglegyenek a képességeik hozzá.”
“Gyönyörű történet, egy titkos művelet volt az egész, szakértőket hozott mozgásba, és olyan szerkezetekkel dolgozott, amelyek titkos jelekre reagáltak” – folytatta.
“Mindössze egyetlen hiba csúszott az egészbe: a döntés maga, hogy megcsináljuk” – összegezte véleményét.
* Seymour Hersh amerikai oknyomozó újságíró. Első jelentős munkáját 1969-ben publikálta, a New Yorker magazinban részletesen feltárja a Maj Laji vérengzést, és az amerikai kormány erőfeszítéseit, hogy az esetre ne derüljön fény. Ezért Hersh 1970-ben Pulitzer díjat nyert. Hersh azóta is több olyan történetet nyomoz ki amelyekről a hatalom szeretné, ha az emberek nem tudnának. Egy 2013-as cikkében kétségbe vonja azt a fősodrású médiában gyakran hangoztatott történetet, hogy Ghoutában Basar Al-Asszad hadserege vegyi fegyvertámadást intézett volna a saját lakossága ellen, azon az alapon, hogy az USA által támogatott “mérsékelt” felkelők is hozzájuthattak a szarin idegbénító vegy fegyverhez.
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
