Világnézetek harca – érvek Isten létezése mellett és a valóság

Az Isten a semmivel össze nem hasonlítható tökéletes, mindenható, mindentudó, az örökké létező, a világ, az ember teremtője!
Az Istennél semmi nagyobb nem gondolható, tehát Isten mind az észben, mind a valóságban létezik!

A teremtéselmélet hívei semmit sem tudnak következetes objektív tudományos módszerrel bizonyítani a teremtésről és az istenről!
A végtelen világegyetemben mindörökké létező és állandóan mozgásban lévő anyag a tudomány által objektíven bizonyított tény!
Minden, aminek a léte a következetesen objektív tudományos módszerrel igazolható, az maga az anyag, bármilyen is a formája!

Amely állítás a következetesen objektív tudományos módszerrel a valóságban nem igazolható az nem fogadható el létezőnek!

Az Isten létének – „Az ontológiai érv” bizonyítéka összefoglalva: „Isten” azt jelenti, hogy „aminél semmi nagyobb nem gondolható”; vajon elgondolható valami, ami Istennél nagyobb; de ez lehetetlen, hiszen Istennél „semmi nagyobb nem gondolható”; tehát Isten mind az észben, mind a valóságban létezik.

Az, aminél semmi nagyobb nem gondolható szükségképpeni létező; erre csak olyan létformaként gondolhatunk, ami nem tud nemlétezni, aminek léteznie kell; de aminek olyannak kell lennie, az olyan is tehát az, vagyis Isten létezik.

Ha valamire létezőként kell gondolnunk, akkor nem gondolhatunk rá nem létezőként.

Maximális kiválóság: a mindenhatóság, a mindentudás és az erkölcsi tökéletesség birtoklása valamely világban; Maximális nagyság: a maximális kiválóság birtoklása minden lehetséges világban; a valóságosan létezik ebben a világban, és léteznie kell minden egyes lehetséges világban egy mindenható, mindentudó, erkölcsileg tökéletes lénynek.

A lényeg: Az Istennél semmi nagyobb nem gondolható, aki mindenható, mindentudó, tökéletes erkölcsű, tehát Isten mind az észben, mind a valóságban létezik. Aminél semmi nagyobb nem gondolható az szükségképpen létező, ami nem tud nemlétezni.

Néhány gondolat!

Bármilyen gondolat valódisága csak annyit ér, amennyit a következetesen objektív tudományos megfigyelés a valóságban igazol!
A dialektikus és történelmi materializmus az egyetlen következetesen objektív tudományos módszer a valóság megismerésére!
A következetesen objektív tudományos megfigyelés nem igazolja az isten létét, így az nem létezik!
A teremtéselmélet semmilyen objektív bizonyítékot sem szolgáltat az isten szellemről és a teremtésről!

Az az állítás, hogy a valóságban létezik egy szuper képességű isten szellem, aki mindentudó, mindenható, tökéletes, de a valóságban nincs következetesen objektív tudományos módszerrel észlelhető megfelelője, az valójában egyenlő a semmivel, vagyis az isten szellem valóságos létének a gondolata az hamis képzelgés csupán.

Ami csak a gondolatban létező elképzelés az nem a valóság. Az isten szellemnek a mindentudó, mindenható, tökéletes tulajdonságait az emberek találták ki, amit nehéz felülírni, azonban ehhez nem kell semmi isteni sugallat, ezt bárki kigondolhatja minden objektív megfigyelés nélkül is, de ez azonban nem az objektív valóság.

Isten a világegyetem teremtője, a benne érvényesülő törvények forrása. – wikiszotar.hu

Isten fogalma a monoteista hívők szerint azon természetfeletti lényt jelenti, aki a világegyetemet teremtette, és/vagy annak működését, történéseit irányítja vagy ellenőrzi. – wikipedia.hu

Isten: az összes vallásban a Legfőbb Lény, metafizikailag minden lét végső alapja és oka – lexikon.katolikus.hu

A szellem az elsődleges létező. Isten az abszolút létező is szellem; teremtői munkáját is Szellemként végezte el. Ez nagyon fontos előfeltevés annak megértése érdekében, hogy a materiális valóság csakis a szellemi (spirituális) után következik, mivel a szellemi megelőzi azt, sőt, minden ami van a materiális szférában, a szellemiből állt elő, sőt, nem is szűnt meg abban létezni (a spirituális szféra mintegy körbeöleli a természetes világot) – így nyilván következik, hogy magasabb rendű is egyben. … A Szentírás beszél további szellemi lényekről, olyanokról, akik nem rendelkeznek fizika testtel, csupán szellemi testtel. Az elsőszámú szellemi létező – a Tiszta Szellem – Isten. Isten Szelleme a Szent Szellem, Aki egylényegű, mégis külön entitás.  – hitgyulekezete.hu

Az ontológiai istenérv: teológiai és filozófiai fogalom, egy kísérlet Isten létezésének bizonyítására.

… Descartes, Malcom és Plantinga ontológiai istenérve: René Descartes érve az Elmélkedések az első filozófiáról ötödik könyvében olvasható. Descartes azt állította, hogy az „Isten” szón a „legtökéletesebb lényt” értjük. „Isten” szó e definíciója, Descartes szerint, lehetővé teszi azt a következtetést, hogy Isten valóban létezik, mivel a lét „a tökéletesség egyik válfaja”. Isten tagadása, állította Descartes, önellentmondás:

… Isten lényegétől éppoly kevéssé választható el a létezés, mint amilyen kevéssé lehet a háromszög lényegétől elválasztani azt, hogy a háromszög szögeinek összege egyenlő két derékszögével, vagy amilyen kevéssé választható el egymástól a hegy és a völgy ideája. Sőt valójában éppen akkora ellentmondás elgondolni Istent, azaz a legtökéletesebb létezőt, hogy hiányzik belőle a létezés, úgy tehát, hogy létezik belőle valamilyen tökéletesség, mint úgy gondolni el egy hegyet, hogy hiányzik mellőle a völgy… Nem áll ugyanis szabadságomban Istent létezés nélkül elgondolni, mint ahogyan szabadságomban áll egy lovat szárnyakkal vagy szárnyak nélkül elképzelni. – wikipedia.hu

Az isteni szellemvilág a képzelet szülötte!

Nincsen következetesen objektív tudományos megfigyelés az isten szellemről, a természetfeletti szellemvilágról. Az isten a teremtéselmélet szerint szellem, aki a természetfeletti szellemvilágban, az anyagi világon, a világegyetemen kívül lakik és mindenekfelett ő a főnök, a legfőbb lény, nem anyagból van, szellem csupán, de a természet törvényeit fel tudja függeszteni és az anyagra tud hatni és ráadásul a semmiből (* a szellemanyagból *) világméretekben anyagot és a hozzátartozó természeti törvényeket képes teremteni. Hát ez valami szuper.

A semmiből a végtelen világegyetemet létrehozni, az nem semmi. Létrehozni a szellemanyagból, ami valójában az ember számára a semmi anyag a végtelen tömegű és végtelen energiájú világegyetemet, hát ez fenomenális képesség. És ennek a szellemnek nincs semmi nyoma, ez hihetetlen, legalább is a következetesen objektív tudomány által nem észlelhető, így az isten szellem csak a képzelet szülötte.

Nem lehet összekeverni a valamit a semmivel, a valami az az anyag, a semmi az anyagnélküli kitalált szellemvilág. A valami a létező, a semmi a nem létező. Vagyis az anyagnélküli szellemvilág az a semmi, a nem létező. Mert a világegyetemben csak a mindörökké létező anyagról van következetesen objektív tudományos megfigyelés.

Az isten szellem létének bizonyítékai csak kitalált fecsegések!

Valójában azonban az isten létéről csak a spekuláció létezik, a teremtéselmélet bajnokai istenről semmi objektíven bizonyítható konkrét tulajdonságot nem tudnak felmutatni. Nem lehet bármilyen hittétel mögött az objektív valóságot felfedezni, minden tétele csak kitalált fecsegés. Az a tulajdonsága az istennek, hogy szellem, az hogy valójában hol található, az hogy mindenható, mindentudó, tökéletes azt nem képes senki konkrétan objektíven bebizonyítani. Csak spekuláció, fecsegés minden istenbizonyíték, mert senki semmilyen objektíven bizonyíthatót nem tud az isteni szellemvilágról.

A gondolatban létező az maga a valóság?

Nevetséges butaság azt hinni, aminél nagyobbat nem lehet gondolni, annak szükségképpen léteznie kell. Mert akkor minden kitalált dolognak is szükségszerűen léteznie kellene. De ez nyilvánvalóan hamis állítás, a gyakorlat ezt nem igazolja.

Mi lenne, ha …

Például kitalálom, hogy legyen ötösöm a lottón, de jó is lenne, ha csak gondolnám és ez már igaz is lenne, de ha más is ugyanezt gondolja, akkor nekem semmi sem jut. Hmmm … ez a gondolatból keletkező valami nagy marhaság! Szerencsére ez nem így van! Rosszat is lehetne gondolni, de ha ez minden körülmények között megvalósulna, ha elég lenne csak kigondolni valamit, hinni ebben, akkor nagy bajban volna az emberiség.

A szabadakarat is isten szellemtől függ!

De lehet, hogy elég csak sokat imádkozni az isten szellemhez és, ha ez a szellem meghallgat, akkor teljesíti a kívánságomat. Vajon mennyit kell imádkozni ezért? Nyilván a gazdagok eleget imádkoztak és megadta az isten szellem nekik az élősködés lehetőségét. Mert meggazdagodni csak a másokon való élősködéssel lehetséges. Ez nem szép dolog az isten szellemtől! Vagyis olyanokon lehet élősködni, akik nem imádkoztak eleget, mert az élősködőket kellett kiszolgálniuk, így nem volt elég idejük, energiájuk az imádkozásra. Vajon mi alapján dönti el az isten szellem, hogy ki legyen az élősködő? Vagy ehhez elegendő a szabadakarat, hogy élősködő akarok lenni? Bár az ember lelkét is az isten szellem szervezi, így a szabadakarat is isten szellem kezében van, már, ha van az isten szellemnek kezet.

Az objektív valóság!

Az létezik, ami a valóságban a következetesen objektív tudományos módszerrel vizsgálható, megfigyelhető, következtethető és a valóságban bebizonyosodik a léte. Vagyis ilyen például az univerzumban megtalálható anyag, ami a tudomány által bizonyíthatóan létezik, bármilyennek is látjuk, érzékeljük, de létezik, ez az objektív valóság, így ez az objektív igazság is.

A következetesen objektív tudományossággal még nem bizonyított és a valóságban nem ellenőrzött állítás legfeljebb hipotézis lehet, de lehet egyszerűen csak butaság, képzelgés, vízió, hazugság, szélhámosság vagy beteges gondolat.

Az emberi tudat fejlődése

Az ember számára fontos a valóság tükröződése a tudatában, ami segíti, védi a létét, ha a valósának megfelelően értelmezi a jelenségeket. Az ember érzékelő szervei nagyon korlátozottak és szubjektívek. Az objektív valóság érzékeléséhez, megfigyeléséhez az ember eszközöket készít a megismert természeti törvények felhasználásával, a tapasztalatban beigazolódott ismeretekkel, és ezek segítségével vizsgálja a jelenségeket, majd a következetesen az objektív tudományos módszerrel értékeli, és a valóságban ellenőrzi.

Az ember a létét leghatékonyabban az objektív világ megismerésével, az így nyert tudással, és ennek felhasználásával védheti meg. A világ szubjektíven tükröződik az ember tudatában, amit a gondolkodása tesz a helyére, de csak akkor, ha ez tudatosan, következetesen, tudományos ismeretekkel, módszerrel működik, azonban ehhez elengedhetetlen, hogy a gyakorlati megfigyeléssel a valóságnak is megfeleljen.

Az átlagember az életében nem tudományoskodik, de szükségszerűen mivel a valóságban él, a gondolatainak és a valóságnak alapvetően meg kell egyeznie, mert előbb-utóbb ellenmondásba, hátrányos helyzetbe kerül.

A hamis világnézet akkor válik hátránnyá, ha a körülmények, a fejlődés a gyakorlatban konkrétan érinti valamely tételét. Amíg nem volt lehetőség a föld körülhajózására, addig lehetett olyan vélemény is, hogy a föld lapos. A holdra nem lehet eljutni a földközpontú, a föld a világmindenség közepe világképpel, így a tudomány, a világnézet fejlődése ezt felülírta.

A hamis világnézet hívei nem akarnak fejlődni, nem akarnak következetesen tudományosan, az objektív tényekre alapozottan gondolkodni. Sőt a tudományt igyekeznek a fejlődés visszafordítására, a hamis világnézet bizonyítására felhasználni, de mivel nem következetesek, így tévúton járnak, mert mindig alapvetően a tudománytalan hamis képzelt világnézetük vezeti a gondolataikat. Így mindenképpen eljutnak a világnézetük korlátaihoz, amit nem biztos, hogy észrevesznek.

A kettős tudatú világkép

Az emberiség azonban a tudását a történelme folyamán fokozatosan tanulva szerezte meg, így tudatlanságában sokáig jobb híján a valóság és a kitalált világ képének kettős tudatával próbált magyarázatot adni a jelenségekre. Az objektív valóságnak a megismerése azonban kizárólag csak a következetesen objektív tudományos módszer szerint történhet. A képzelgés, a kitalálás, a hipotézis, ha a párja a következetesen objektív tudományos megfigyeléssel a valóságban nem található meg, vagy a kísérlettel, a tudományos következtetéssel nem igazolható az nem sokat ér. Az valójában egyenlő a semmivel.

A hamis gondolat

A jelenségek magyarázata csak a képzelet által tévútra vezeti az embert, ha nem a következetesen objektív tudományos módszerrel megfigyelt valóságból indul ki, vagy nem a tudományos következtetés a kiindulási alapja. A gondolkodással a tudatban létező képzelet vagy a hipotézis nem feltétlenül felel meg a valóságnak. A feltétel az, hogy legyen a következetesen objektív tudományos módon megvizsgált megfelelője a valóságban.

A gondolatban, a tudatban létező képet, hogy valóságosnak elfogadjuk a létét, a következetesen objektív tudományos módszerrel igazolni, a valóságban ellenőrizni kell. De ha ez nem vezet eredményre, akkor az a gondolat, az a hipotézis hamis, hibás, el kell vetni vagy módosítani kell és újból tudományos módszerrel megvizsgálni addig, amíg eldönthető az objektív valósága vagy valótlansága. Vagyis objektíven létezik a valóságban vagy nem.

A tudományos módszer létrejötte is hosszú fejlődés eredménye sok buktatóval, sok áldozattal és ez még manapság is így van. De csak a következetesen objektív tudományos módszer vezet az eredményre a valóság objektív megértésében. Az isten létét is objektíven a tudományos módszerrel, a valóságban igazolhatóan bizonyítani kell, mert különben ez csak képzelgés, bármennyien is gondolják igaznak azt.

Azt a gondolatot, hogy a nap kering a föld körül, bár ezt sokan képzelték valósnak, a tudomány nem igazolta, tehát ez nem volt objektív igazság. Az isten létét bármennyien vélik valósnak, de az valójában hamis állítás, mert a következetesen objektív tudományos megfigyelés ezt nem igazolja a valóságban.

A fejtetőre állított világkép.

A következetesen objektív tudományos módszert nélkülöző világnézet, a képzelet, az idealizmus, a bizonyítékot nem igénylő hit gyakran a kitalálthoz, az óhajtotthoz magyarázza, vagy inkább belemagyarázza a létező forma keletkezésének okát. A teremtéselmélet korlátozza vagy eltörli a fejlődés lehetőségét a kialakult formák keletkezésének megértéséhez. Pedig a következetesen objektív tudomány a fejlődést, az evolúciót bizonyítja. Így a teremtéselmélet kénytelen tudományoskodó bizonyítgatásaival a fejetetejére állítani a tudományt és azt a kitalált világnézetéhez igazítani. A kialakultból nem lehet korrekten a dolog létrejöttére következtetni, ha a fejlődését a történetét az ellentmondásait nem vizsgáljuk meg, ha nem a következetesen objektív tudományos dialektikus módszerrel kutatjuk.

A tudatban a gondolkodással, a spekulációval kialakult kép nem az objektív valóságot tükrözi, ha ez a valósában a következetesen objektív tudomány által nem igazolható. A létező dolognak a létezését kiváltó okára következtetni, csak a fejlődéstörténetét vizsgálva a következetesen objektív tudományos módszert használatával lehetséges. Az anyag tulajdonságainak, a természet törvényeinek, a dialektikus és történelmi materialista világnézetnek a figyelmen kívül hagyásával, a kialakult forma létrejöttének az okát objektíven nem lehet megérteni. A teremtéselmélet mivel elveti a következetesen objektív tudományos módszert, ezért csak a spekulációra támaszkodhat a létező formák létrejöttének okáról. Mert az objektív igazság az, hogy az anyag képes a véletlen kölcsönhatásokban és az állandó mozgásában fejlődni a létrejött formákba minden tudatosság nélkül is, mert tudatosságra (az UFO-kat nem számítva) csak a gondolkodó anyag, az ember képes. A gondolkodó anyagon kívüli tudatosságra azonban nincs következetesen objektív tudományos megfigyelés. Tehát ami létrejött az csak az anyagban rejlő lehetőségnek köszönheti létét. Minden létrejött forma vizsgálatánál ebből kell kiindulni.

A világnézet hatása a tudatra

A tudatban megjelenő kép az érzékszervekből és a tanult, a tapasztalt, a világnézet alapján a gondolkodással módosítottan jön létre, így az objektív valósághoz képest ez nagyon szubjektív lehet. A tudatban létrejövő kép akár szélsőségesen is torzulhat, ha a hamis világkép alapján értelmezi az objektív valóságról kapott érzékelést. Mert a tudathoz érkezőt a gondolkodás alapvetően a világnézetéhez alakítja, és az így módosultat fogadja el valósként, még akkor is, ha már semmi köze sincs ennek az objektív valósághoz. Bár az egészséges tudat alapvetően törekszik a valósághű képhez, de a világnézet torzító hatása miatt kettős tudat is kialakulhat. A gondolkodásban uralkodó kettősség azonban az objektív valóságtól elrugaszkodott hamis világnézet és az objektív világ kettős tudatának egyvelegeként hamisíthatja meg az objektív valóság tudatban megjelenő képét. A teremtéselméletben hívőkre ez a kettős tudat a jellemző, mert létezik az objektív valóság, amiben léteznek, amit a tudomány igazol és a hamis képzelt világnézetre alapuló, ami így a kettős tudatot és az ezen alapuló cselekvést eredményezi.

A tudományos dialektikus materialista világkép egyszerűen, röviden

A létező formák az egyszerűből, a kezdetlegesből a fejlődéssel jönnek létre, így a kezdeti forma csak az anyag elemi része lehet, ami rendelkezik a fejlődés képességével, lehetőségével. A fejlődés motorja az ellentmondás, ami egy kényszer a változásra, és az új forma kialakulására vezet. Így minden tudatosság nélkül a véletlen kölcsönhatásokon keresztül alakul ki az atom, a molekula, a vegyület, a csillag, a galaxis, az univerzum és végül a szerves anyagból az élővilág, ami az evolúcióval az ember kialakulására vezetett. Mert amilyen formának megvannak a feltételei az létre fog jönni, minden tudatosság és cél nélkül is. Mivel az univerzum és benne a változatos formák létrejöttek, így meg is voltak a létükhöz szükséges feltételek. Ebben azonban sehol sem szerepel az isten, mint ehhez a fejlődéshez szükséges tényező, de mégis működik. A létező forma oka nem más, mint az anyagban rejlő lehetőség, a következetesen objektív tudomány ezt bizonyítja.

Ellentétek Egységének és Harcának Törvénye: a valóság és az emberi megismerés egyetemes törvénye, amely a materialista dialektika lényegét, „magvát” alkotja. Minden objektum ellentéteket rejt magában. Ellentéteken a dialektikus materializmus olyan mozzanatokat, „oldalakat” stb. ért, amelyek (1) megbonthatatlan egységben vannak, (2) kölcsönösen kizárják egymást, mégpedig nemcsak különböző, hanem ugyanazon vonatkozásban is, vagyis (3) kölcsönösen áthatják egymást. Egységük viszonylagos, harcuk abszolút. Az ellentétek harca azt jelenti, hogy az ellentmondás a tárgy lényegén belül szüntelenül megoldódik, és ugyanolyan szüntelenül újra képződik, ez pedig a régi tárgynak új tárggyá való átalakulására vezet. … Ellentmondás: a dialektika kategóriája, amely mindenfajta mozgás belső forrását a változás és a fejlődés alapelvét fejezi ki. … Az ellentmondás két oldalának egymáshoz való viszonyát az ellentétek egységének és harcának törvénye fejezi ki.

A teremtéselmélet tudománytalan világnézete miatt figyelmen kívül hagyja az anyag fejlődőképességét, az evolúciót, amely tudományosan bizonyítja az élőlények kialakult formáját a kezdetlegesből a létrejöttbe. Tehát az élőlények kialakult formáinak az oka a tudomány szerint az evolúcióval történő fejlődés és nem a kész változatlan forma, mert erre nincs semmilyen következetesen objektív tudományos bizonyíték, de az evolúcióra van.

Ha a létező élő forma létrejöttéből kihagyják az evolúció tényét, a dialektikát, a materializmust, akkor a feje tetejére áll a világkép, ami a teremtéselméletre a jellemző.

Istennek nincs nyoma a valóságban!

A gondolkodás, a spekuláció arra nem elegendő, hogy létezzen a mindenható, a mindentudó és tökéletes erkölcsű isten, mert a valóságban nincs nyoma ilyen lénynek. Először az isten nyomára kellene lelni a valóságban és azután megállapítani, hogy milyen tulajdonságai vannak, de ez természetesen csak a következetesen objektív tudományos módszerrel lehetséges.

Ha csak feltételezzük, hisszük, gondoljuk, hogy van egy Maximális kiválóság a Maximális nagyságban, aki a mindenható, mindentudó, tökéletes erkölcsű isten, mert nála nagyobbat nem tudunk gondolni és ebből az következik, hogy szükségszerűen léteznie kell, akkor a képzeletből próbáljuk alakítani a valóságot. De a valóság az ember tudatától függetlenül objektíven létező, amit csak a következetesen objektív tudomány, és a megfigyelés igazol, ezt a valóságot nem lehet felcserélni a gondolattal, mert az hamis, a valóságban igazolhatatlan világkép.

Ötletparádé!

Ha az isten létezik, akkor kell lennie egy istent teremtőnek is.

Például ha azt gondolom, hogy van egy még szuperebb isten, aki megteremti a közönséges istent, a mi istenünket, aki csak arra képes, hogy megteremti a semmiből (a szellemanyagból) a mi univerzumunkat (a világot, a világegyetemet, az embert), akkor ez egy nagyobb isten, mert valakinek a mi teremtő istenünket is létre kellett hoznia valamikor. Miért ne lehetne ez a gondolat is valóságos? Csak ki kell gondolni és akkor már igaz is?

De vajon mi az, hogy mindenható, mindentudó és tökéletes erkölcsű? Vajon az univerzum egy ilyen tulajdonságú teremtő műve? Az univerzum minőségére azonban nem az ilyen alkotó munkája a jellemző, mert az univerzum vakon, a véletlen kölcsönhatásokban engedelmeskedik a természeti törvényeknek, és nem az észnek, nem az erkölcsnek. De a vak természet alkotásánál ésszerűbben már az ember is tud, nemcsak kigondolni, hanem elkészíteni is, aki csak a gondolkodó anyag, igaz csak az isten képmása.

(idézet: Húsz érv Isten létezése mellett)

13. Az ontológiai érv

Az ontológiai érv Canterburyi Szent Anzelmtől (1033-1109) származik, aki egy egyedülálló és egyszerű bizonyítást akart létrehozni, ami megmutatja, hogy Isten létezik, és hogy mi az Isten. Egyedülállónak valóban egyedülálló lett, de messze nem egyszerű. Talán ez az érv a legvitatottabb bizonyítás Isten létezéséről. A legtöbb ember, aki először hallja ezt az érvet, abba a kísértésbe esik, hogy egyből mint egy érdekes rejtvényt vesse el. Azonban minden korban, beleértve a miénket is, mégis vannak olyan kiváló gondolkodók, akik kiállnak mellette. Ennek a valódi oka az, hogy ez a legbehatóbb filozófiai érv Isten létezéséről; viszont az a hely, ahol ezt megbecsülik, nem a népszerű vallásosság, hanem sokkal inkább filozófiai tankönyvek és szakújságok lapjai. Mi sem azért vettük be a listánkba egy minimális tárgyalással, mert annyira meggyőzőnek és megcáfolhatatlannak gondoljuk, hanem csak a teljesség kedvéért.

Anzelm változata

• Az a dolog, ami mind az észben, mind a valóságban egyaránt létezik, nagyobb, mint az, amelyik csak az észben. „Isten” azt jelenti, hogy „aminél semmi nagyobb nem gondolható”.
• Tegyük fel, hogy Isten csak az észben létezik, de a valóságban nem.
• Akkor elgondolható valami, ami Istennél nagyobb (mégpedig az a létező, akit Isten kvalitásaival rendelkezőként gondoltunk el, plusz még a valóságban is létezik).
• De ez lehetetlen, hiszen Istennél „semmi nagyobb nem gondolható”.
• Tehát Isten mind az észben, mind a valóságban létezik.

1. kérdés: De mi van akkor, ha én tagadom, hogy Isten létezik az észben?

Válasz: Ebben az esetben az érv nem tudja levonni azt a következtetést, hogy Isten mind az észben, mind a valóságban létezik. De megjegyzem: ennek a tagadásnak arra a nézetre kell vezetnie, hogy nem létezik Isten fogalma. És csak nagyon kevesen akarnak ilyen messzire menni.

2. kérdés: Vajon tényleg nagyobb az a valami, ami mind az észben, mind a valóságban létezik, mint az, ami csak az észben?

Válasz: Ennek az érvnek az első premisszáját gyakran félreértik. Az emberek néha ezt kérdezik: „Nem jobb egy képzeletbeli betegség egy valóságosnál?” Nos, bizonyára jobb – és így nagyobb dolog – számunkra az, ha egy betegség nem valóságos. De ez csak az érv Anzelm-i oldalát erősíti. Egy valóságos baktérium (objektíve) nagyobb, mint egy képzeletbeli, azért, mert valami olyannal rendelkezik, amivel a képzeletbeli nem: a valós léttel. Önállósága van, és ezért képes ártani, ami nem lehetséges azoknak a létezőknek az esetében, amelyek teljesen a mi gondolatainktól függnek. A függetlenségnek ez a magasabb szintje teszi nagyobbá őket mint létezők. És így talán a gondolatmenet nem látszik bizonytalannak vagy erőltetettnek.

3. kérdés: De egy valóságos létező nem-e csak egy másik „gondolat” vagy „fogalom”? A „valóságos létező” nem-e csak eggyel több fogalom vagy jellemvonás (mint a „mindentudó” vagy „mindenható”), amivel csak Isten létét akarjuk igazolni?

Válasz: A valóságos létező egy valódi megkülönböztetés. A kérdés azonban ez: Ez vajon fogalmi különbség-e? Az érv bírálói azt mondják, hogy nem. Ők azt mondják, hogy, ha csak a valóságos lét az összes különbség, akkor az nem teheti minőségileg többé azt a többinél. Ez inkább a feltétele annak a létnek, hogy birtokolhasson bármilyen minőséget egyáltalán. Amikor az érv azt mondja, hogy Isten a legnagyobb dolog, ami csak „elgondolható”, akkor ez azt jelenti, hogy számos olyan tökéletességet és értéket birtokol Isten, amilyen mértékben ez a teremtménynek nem lehetséges, olyan értékeket, amelyek legteljesebben csodálatraméltóak. De ha azt mondjuk, hogy egy ilyen lény létezik, azzal csak az jut kifejezésre, hogy valóban van valami, ami a legteljesebben csodálatraméltó. És ez nem egy csodálatraméltóbb érték a többi között.

Nagyobb a valóságban létezni, mint csak az észben? Természetesen összehasonlíthatatlanul nagyobb. De a különbség nem fogalmi különbség. És mégis az érv úgy tűnik, hogy úgy kezeli, mintha az lenne – mintha a hívő és a nemhívő nem osztozhatna ugyanabban az istenfogalomban. Pedig világosan osztoznak. Ők nem ennek a fogalomnak a tartalmával nem értenek egyet, hanem azzal, hogy a leírt létforma valóságosan létezik-e. És úgy tűnik, hogy ez – úgy, ahogy az érv ezt felhasználja, hogy válaszoljon – túl megy a puszta fogalmi analízis keretein. Tehát a 3. kérdés, úgy gondoljuk, valóban érvényteleníti az ontológiai érv ezen változatát.

A modális változat

Charles Hartshorne és Norman Malcolm fejtette ki az ontológiai érvnek ezt a változatát. Mindkettőjük úgy találta, hogy ez bennefoglaltan megtalálható Anzelm Proslogionjának harmadik fejezetében is.

• Az a kifejezés, hogy „az, aminél semmi nagyobb nem gondolható” (NNG, röviden) egy következetes fogalmat fejez ki.
• Az NNG-re nem gondolhatunk úgy, mint a) szükségképpen nemlétező; vagy mint b) feltételesen létező, hanem csakis mint c) szükségképpeni létező.
• Tehát az NNG-re csak olyan létformaként gondolhatunk, ami nem tud nemlétezni, aminek léteznie kell.
• De aminek olyannak kell lennie, az olyan is.
• Tehát az NNG (vagyis Isten) létezik.

Kérdés: Csak azért, mert az NNG-re létezőként kell gondolnunk, még nem jelenti azt, hogy valóban létezik is.

Válasz: Ha valamire létezőként kell gondolnunk, akkor nem gondolhatunk rá nem létezőként. És ez esetben nem tudnád tagadni azt, hogy az NNG létezik; ugyanis akkor arra gondolnál, amiről azt mondod, hogy nem tudsz gondolni, vagyis, hogy az NNG nem létezik.

A lehetséges világok változata

A modális változat ezen variánsát nagy részletességgel Alvin Plantinga dolgozta ki. Itt egy kissé leegyszerűsítve közöljük:

Definíciók:

Maximális kiválóság: a mindenhatóság, a mindentudás és az erkölcsi tökéletesség birtoklása valamely világban.

Maximális nagyság: a maximális kiválóság birtoklása minden lehetséges világban.

• Van egy lehetséges világ (V), amiben van egy lény (X) maximális nagysággal.
• De X csak akkor lehet maximálisan nagy, ha X birtokolja a maximális kiválóságot minden egyes lehetséges világban.
• Tehát X csak akkor maximálisan nagy, ha birtokolja a mindenhatóságot, a mindentudást és az erkölcsi tökéletességet minden egyes lehetséges világban.
• V-ben az a tétel, hogy „Nincs mindenható, mindentudó, erkölcsileg tökéletes lény” lehetetlen lenne – vagyis szükségképpen hamis.
• De az, ami lehetetlen, nem változhat világról világra.
• Tehát az a tétel, hogy „Nincs mindenható, mindentudó, erkölcsileg tökéletes lény” szükségképpen hamis ebben az aktuális világban is.
• Tehát valóságosan létezik ebben a világban, és léteznie kell minden egyes lehetséges világban egy mindenható, mindentudó, erkölcsileg tökéletes lénynek.

(idézet: Filozófiai kislexikon (1980))

A tudat: az objektív világ visszatükrözése az emberi agyban; az agy legmagasabb rendű, csakis az emberre jellemző funkciója, melynek lényege, hogy célszerűen visszatükrözi a külvilágban levő tárgyak, folyamatok objektív tulajdonságait és kapcsolatait (tehát az objektív valóság szubjektív képe) s ennek következtében gondolatilag megkonstruálja a cselekvést, megoldja az ember s a társadalmi és természeti valóság kölcsönös kapcsolatának szabályozását és önkontrollját. A történeti fejlődés során a tudat fogalma széles, átfogó értelemben a szellemmel, gondolkodással egyenlő fogalomként használatos. Így a tudat, mint az anyagi léttel szemben álló másik legszélesebb kategória, a filozófia alapkérdésének: az anyag és a tudat egymáshoz való viszonyának egyik oldalát képezi. Keletkezéséről, lényegéről és a világban betöltött szerepéről merőben ellentétes az idealizmus es materializmus álláspontja. Az tudat idealista értelmezésével szemben a materializmus a tudatot az anyagi lét fejlődése szükségszerű eredményének és visszatükrözésének tekinti. Az utóbbi évszázadban a dialektikus materializmusnak, valamint a marxista világnézetre és a modern agyfiziológia adataira támaszkodó pszichológia tudományának reális feladatává vált a tudat lényegének és sajátosságainak egzakt kutatása. E fejlődés lehetővé tette a tudat pontosabb, konkrétabb meghatározását. A tudat fiziológiai alapját és idegrendszeri lefolyásának jelleget tekintve végső soron bonyolult reflexfolyamat. A tudat az agynak mint egésznek, azon egységes anyagi rendszernek a funkciója, amely a földön a szervezett anyag legmagasabb rendű formája. A tudat nem azonos pusztán a magasabb idegműködéssel, az agy a tudat-nak nem forrása, hanem szerve. A tudat kialakulásának elsődleges oka az agyon kívül, az embernek a természeti és társadalmi létfeltételeivel, az objektív valósággal való kölcsönhatásában keresendő. A tudat-ot végső soron az objektív világ tárgyainak és jelenségeinek hatása determinálja. Ez a hatás az ember valóságos életfolyamatát jelentő társadalmi tevékenység közvetítésével és annak réven érvényesül. Az agyban a visszatükrözés tárgya átalakul és szubjektív eszmei formát ölt. Az eszmei egyszersmind valóságos is, minthogy létezik. A tudat valóságos létformája az embernek a nyelven alapuló és meghatározott célra irányuló gyakorlati vagy elméleti tevékenysége. A tudat viszonylagosan önálló. A tudat társadalmi és történeti jellegű, amennyiben kialakulásának és fejlődésének alapja, a munkafolyamat, valamint realizálódásának eszköze, folyamatosságának és fejlődésének biztosítója, a nyelv egyaránt társadalmi jelenség. A tudat lényeg csak akkor érthető meg, ha megértjük a tudat eredetét. A tudat kialakulása az állati pszichikumból részben biológiai, döntően pedig társadalmi tényezők eredménye. A tudat kialakulásának története csakis olyan folyamatként érthető meg, melynek alapját az emberi munka formáinak, az emberi viszonyok forrásainak létrejötte és fejlődése alkotta. A munka céltudatos folyamat, amelynek során az ember szerszámok segítségével hat a tárgyra, amelyet csak akkor alakíthat át a maga céljainak megfelelően, ha összhangba hozza cselekvését az illető dolog természetével. Így a munkafolyamat szervesen összefügg a megismerési folyamattal, a visszatükrözés fejlődésével. A tudat társadalmi-történeti jellegű azért is, mert a konkrét társadalmi körülmények között élő, a történeti fejlődés meghatározott szintjén levő ember tudata. A tudat társadalmi-történeti jellege az egyéni tudat-ra is érvényes, ugyanakkor az egyén, a személyiség tudat-a nem azonos a társadalmi tudatformákban — elsősorban a nyelv segítségével — realizálódó társadalmi tudattal. A tudat tárgya az objektív valóság, a természet, a társadalom és maga a tudat; szerve az emberi agy; hordozója a történetileg konkrét személyiség, az ember; tartalma a történetileg kialakult s szakadatlanul bővülő ismeretek rendszere; ösztönzője az ember társadalmilag meghatározott szükségletei és a társadalom érdekei, szerepe az, hogy biztosítsa az ember helyes tájékozódását a környező világban, valamint, hogy elősegítse a világnak a társadalmi gyakorlat alapján történő megismerését és átalakítását. A tudat tehát aktív tényező, nemcsak a társadalmi gyakorlat fejlődésének eredménye, hanem egyszersmind szükséges előfeltétele is e gyakorlat megvalósításának és további előrehaladásának (elmélet és gyakorlat). Az emberi tudat tehát a valósággal kétoldalú kapcsolatban áll egyrészt a tudat tartalma a valóság megismerésének eredménye; másrészt a tudat konstruktívan, alkotóan hat vissza a valóságra, jellemző sajátossága az ember szükségletei, érdekei, valamint a világ helyes tükrözése alapján történő ésszerű célkitűzés, s a céltudatos akarati tevékenység szabályozása, a jövő előzetes szubjektív megalkotása. A tudat egzisztenciális fontossága s létrejöttének és fejlődésének történelme, szükségszerűsége a tudat azon konstruktív (alkotó) és szabályozó tevékenységében rejlik, mely a világot egyrészt átalakítja, másrészt pedig alárendeli az ember, a társadalom érdekeinek. Tudat-on szűkebb értelemben a logikai absztrakt gondolkodást értjük, amely lehetővé teszi a tárgyak, a folyamatok lényegi megismerését. Tágabb értelemben azonban a tudat magában foglalja a pszichikus tevékenység más szféráit is: az érzékelés, emlékezés, az érzelmi-akarati élet folyamatait is, valamint ezek állandó kölcsönhatását. Ugyanakkor a tudat nem teljesen azonos a pszichikummal, amennyiben az a nem tudatos, a tudattalan tényezőket is magában foglalja. A tudat, a pszichikum legmagasabb formája és a tudattalan szférája között nincs merev, abszolút határvonal.

Az okság (latin kauzalitás (néha oksági összefüggés, ok – okozati összefüggés vagy okozati összefüggés néven is említik – jelentése valamely végső okra vonatkozó, okozati viszonyban lévő dolog vagy jelenség; filozófiai kategória, olyan egymással összefüggésben lévő események jelölésére, amelyben az egyik esemény (az ok) kiváltja a másikat (az okozatot). – wikipedia.hu

Okság: filozófiai kategória olyan jelenségek szükségszerű összefüggésének megjelölésére, melyek közül az egyik (az ok) kiváltja a másikat (az okozatot). … A materializmus szerint az okság objektív és egyetemes jellegű, az oksági összefüggések pedig tudatunkon kívül és tőle függetlenül léteződolgok közötti összefüggések. – Marxista fogalomlexikon

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!