ELSŐ RÉSZ

(idézet: Horthy – Vas Zoltán)

A 19. század utolsó évtizedében Ausztria-Magyarország megkezdi hajóhadának gyors és nagyon költséges fejlesztését. Ehhez kevés a tengerésztiszt. Pályájukon az előrejutáshoz eddig több évtizedes tengerészszolgálat és tapasztalat volt szükséges. Mostantól a különböző rangok szerinti tiszti vizsgákon kisebbek a követelmények. Nagy előnyt jelent ez az elméletet csak nehezen elsajátító fiatal Horthynak.

1894 őszétől 1896-ig a haditengerészeti fejlesztés műszaki bizottságánál szolgál. Angliába és Németországba küldik, hogy az itt rendelt torpedóvadász hajókat másodparancsnokként Polába szállítsa.

1896-ban, a magyar honfoglalás ezredik évének nagy ünnepségei alkalmából rendezett hadsereg sportversenyeken Horthy első helyet nyer a vívásban, harmadikat a kerékpározásban, bajnokságot Polában a tengerészeti teniszversenyen.

Élete nagy eseményének tekinti e győzelmeket. Eredményeiért főparancsnoki elismerésben részesül.

1897 májusától 1898 márciusáig, második osztályú sorhajóhadnagyi kinevezéssel, az Artemisia iskolahajó parancsnoka. Régimódi, kétszáz tonnás vitorlás brigg ez, amely matrózaltiszt-növendékekkel cirkál a dalmát part mentén. Horthy feladata a leendő altisztekbe belenevelni a katonás gondolkodást, a haditengerészet szellemét.

– Zord és kemény élet ez, sok nélkülözéssel és küzdelemmel – mondja Horthy, aki most, hogy parancsnoksághoz jut, a rend és fegyelem tekintetében pontosan az édesapja. A legkisebb rendetlenséget is keményen megtorolja. A legenyhébb fegyelmi büntetés a hajófogság. A kikötőben az altisztjelölt meghatározott ideig nem léphet szárazföldre. Szigorúbb büntetés a magán- és sötétzárka. Vagy az árbocmászás: pihenő nélkül, többször egymás után feljutni a főárboc csúcsáig. Kötélen állás: amikor az altiszt jelölt mezítláb, több órán át áll a vékony összekötő árboc kötelén.

Beosztottjai gyűlölik Horthyt. Nem mintha rossz ember lenne vagy kegyetlen. Törődik beosztottjaival, hogy amit a szabályzat előír, mindent megkapjanak. Mégis rossz mint parancsnok, mert nem veszi észre, hogy emberek szolgálnak alatta. Lenézi őket, nem látja arcukat. Ez a személytelen magatartása teszi elviselhetetlenné körülötte az életet minden hajón, ahol tisztként vagy parancsnokként szolgál.

Ugyanakkor érdekes módon Horthy, ha partra száll, nagyon szereti a kávéházi életet. Minden sarkon akad kávéház – jól megfér mindenkivel. Hajnalig tud beszélgetni, adomázni, tengerésztörténeteket kiszínezni, italozás közben nagyokat mondani. Megértő sporttárs, tiszttárs, ivótárs, még sincs egyetlen igaz barátja. S ha a kávéházban a legjobb, legőszintébb kapcsolatba kerül is valakivel, a hajón már mindent elfelejt. A szolgálatban nem ismer tréfát.

Fut a nők után, minden szoknya jó neki, de tartós viszonya nincs. Különösen nem a jobb körökből, tiszttársaival ellentétben. Megfizeti őket, és mehetnek.

1899 őszén néhány hétre berendelik Bécsbe, az osztrák-magyar közös külügyminisztérium tengerészeti főosztályára. Sachs sorhajókapitány ajánlására kerül gróf Montecuccoli Rudolf tengernagy, a közös haditengerészet főparancsnoka mellé, magyar-német tolmácsnak. Feladata, hogy az osztrák-magyar közös haditengerészet 1900. évi költségvetését magyarra fordítsa, és az évről évre összeülő osztrák-magyar parlamenti delegációk évi együttes költségvetési tárgyalásán tolmácsként működjék.

Új beosztásában Horthy nehéz helyzetbe kerül. Már húsz esztendeje elkerült otthonról, Kenderesről. Magyarországon csak nyaranta tartózkodik. A haditengerészetnél kizárólag németül beszél, és ha anyanyelvére fordítja a szót, németes a hanglejtése, mondatfűzése. Nem találja a megfelelő magyar kifejezéseket. Elakad, zavarba jön, dadog, amiből még inkább kitűnik, hogy anyanyelvét részben elfelejtette. Elosztrákosodnak számára a hazai fogalmak is.

A másik hátránya, hogy a delegációk ülései politikai tárgyalások. A politika alig érdekli. Újságot ritkán olvas és csakis osztrák lapokat. Könnyen betartja így azt a rendelkezést, hogy a császári királyi hadsereg tisztjei nem politizálhatnak. Valójában ez azt jelenti, hogy nem vallhatnak más politikai elvet, mint a császár-király. Esetében is érvényesül a sok évszázados császári politika: a soknyelvű birodalomban Habsburg-császárivá tenni a soknemzetiségű hadsereget. Csakis a császár érdekeit képviselje.

A húsz év alatt császár-királyivá vált Horthy a császár politikáját képviseli az osztrák-magyar delegációk ülésein. A birodalmi osztrák politika már a hivatalos magyar kormánypolitikával is egyre kevésbé összeegyeztethető.

A birodalom érdekei érvényesülnek a külpolitikában is. A magyar uralkodó osztályok a Balkánt tekintik terjeszkedési irányuknak, így nem igényelnek jelentős tengeri haderőt. Ausztria külpolitikailag számos tengeren érdekelt, és jelentős hadiflotta-építést tervez. A beruházások súlyosan terhelik a közös hadsereg költségvetését.

Montecuccoli tengernagynak kell érvényesítenie a császári birodalom politikáját: Magyarországgal megszavaztatni az osztrák-magyar haditengerészet sokmilliós fejlesztési programját, ami elsősorban a Habsburg-ház nagyhatalmi, imperialista politikájának és Ausztriának az érdeke.

Magyarország kormánypárti küldöttei némi alkudozás után megszavazzák a közös tengerészet költségvetését. Horthy császár-párti tolmácskodása azonban a tárgyalásokon nem válik előnyére az ellenzéki küldöttek előtt. Alkalmazkodó igyekvésével elnézést szeretne kérni tőlük hátrányos szerepéért.

Az ellenzéki képviselők megvetését Horthy bőségesen kiegyenlítve látja azáltal, hogy császárpárti hűségével kiérdemli Montecuccoli tengernagy bizalmát. Részt vehet az ünnepi estebéden is, amelyen Montecuccoli melletti tolmácsi minőségében a neves szabadelvű párti politikus, gróf Tisza István mellé kerül.

Tisza érdekes egyéniség. Magyarországon ekkor már ő az uralkodó körök egyik legjelentékenyebb és Legjellegzetesebb képviselője. Atyja, Tisza Kálmán miniszterelnöki érdemei elismeréseként emeli a császár-király grófi rangra a fiatal Tiszát. Huszonöt éves korában országgyűlési képviselő. Negyvenéves korában az atyja által irányított Szabadelvű Párt egyik legfőbb vezetője.

A két Tisza, apa és fia, egyaránt megváltoztathatatlan politikai alapelvének vallja az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést.

Mindketten az öreg Tisza idejében kibontakozó nagymérvű magyarországi iparosodással előtérbe került új politikai tényezőt, a kialakuló magyar nagytőke kormányzati befolyását képviselték, amely összefonódott az arisztokrácia vezető csoportjainak érdekeivel, amit kölcsönösen érvényesítettek.

A nagybirtokosok egy másik része ellenzéki, hogy megvédjék mezőgazdasági különleges érdekeiket a nagytőkével szemben.

Montecuccoli tengernagy asztalánál fesztelenül folyik a beszélgetés, mert Tisza kitűnően beszél németül.

Horthy lenyűgözőnek találja a nála hét évvel idősebb Tisza Istvánt és azt, ahogyan asztaltársasága előtt kifejti nézeteit. S mivel Tisza István szava máris súlyosan esik latba a politikában, Horthy úgy véli, nagy hasznára lehet pályafutásának, ha igyekszik rá jó benyomást tenni. A véletlen úgy hozza, hogy beszélgetésük a Magyarország által elnyomott Horvátországra terelődik. Horthy jól ismeri az országot, hiszen tengerészeinek egy része oda való, és többször átutazott Zágrábon. Megjegyzéseket tesz a horvátokkal folytatott politikára, amire Tisza felfigyel. Horthynak alkalma adódik közben megemlíteni, hogy családját régi kapcsolat fűzi Tisza édesapjához, Tisza Kálmánhoz. Tisza emiatt azzal búcsúzik tőle: örül, hogy ők mint fiúk megújították apáik régi kapcsolatát, és politikailag is egyformán apáik nézeteit vallják.

Bécsből Polába visszatérve Horthy szárazföldi beosztásokban működik. 1900. január 1-én első osztályú sorhajóhadnaggyá (századossá) lép elő.

Az eseményt Horthy legénylakásán ünneplik meg: nővel, itallal, dallal, kártyával. A mulatságot Horthy kedvelt helyén, az egyik közeli kávéházban folytatják. A jó hangú Horthy szereti a zenét, zongorán önmagát kísérve énekel.

A kártya és a nő elég drága szórakozás. S bár időnként nagyobb összeget kap apjától, neki is, mint a legtöbb tisztnek, nagy az uzsoraadóssága.

Harminckét éves. Nyomasztó adóssága miatt házasodni szeretne, mégpedig gazdagon. Legényéletének változatos nőkapcsolatai erre nem alkalmasak. Szerelmi házasságra nem gondolhat. A császári hadsereg szolgálati szabályzata szerint a saját vagyonnal nem rendelkező tisztek házassághoz akkor kaphatnak engedélyt, ha a menyasszony értékpapírokba fektetett, az államnál letétbe helyezett vagyonának kamatai biztosítják a tiszt megfelelő társadalmi életét.

Horthynak vagyona nincs. Ha nem is lennének a nyomasztó adósságai, ha házasodni akar, mindenképp gazdag lányt kell feleségül találnia. Huszártisztként szolgáló István bátyja is ezt tette. Gazdag birtokoslányt vett el. István bátyja és legfiatalabb húguk, Erzsébet, akit megfelelő hozománnyal péchújfalusi Péchy György huszártiszt vett feleségül, segítik Horthy házasodási terveit. Összehozzák jószáshelyi Purgly János országgyűlési képviselő, Arad környéki földbirtokos lányával, Magdolnával. A lány szép, gazdag, és ha Miklós ügyes – írja neki húga a többi már csak rajta múlik.

Az ismerkedés előre megrendezetten, Purgly Magda nővérének (férjezett Melczerné) hejőbábai birtokán történik. Gyönyörű négyesfogat várja Horthyt: viszi Melczerék nagyon szép úri házába, hogy itt Erzsébet húga és huszártiszt férje társaságában három napig vendégeskedjék.

Véletlen vagy a sors keze – írja Emlékirataiban Horthy -, de ez a látogatás nagy fordulat az életében. Farsangkor részt vesz a miskolci bálon, melynek védnöknője Melczerné, Hejőbába szeretetre méltó háziasszonya. Nálánál is ragyogóbb jelenség elbájolóan szép húga: Purgly Magdolna, aki azonfelül a legjobb táncosnő, akivel valaha is találkozott.

A következő lépés a házassághoz, hogy húga kitervezi: kísérje el őt, Melczernét és Magdát Velencébe mint útikalauz. Kap az alkalmon, és így történik, hogy húgának tettetett álmélkodására, valamint Melczerné és Magda nagy csodálkozására Horthy sorhajóhadnagy várja őket Fiúméban az állomáson. Felajánlja: elkíséri őket a kikötőbe a hajóhoz, amelyen Velencébe mennek. Felmegy velük a fedélzetre, és nem hagyja el a hajót, amikor felhangzik az indulást jelző csengő. Nevetve vallja be, hogy két hét szabadságot kért, ő is átmegy a Lidóra. A jól kitervezett út Horthy és Purgly Magda eljegyzésével végződik.

1901 júniusában Aradon, a Purgly házban nagy pompával tartják esküvőjüket. A vőlegény harminchárom éves, a menyasszony húsz. Szép pár. A lakodalmi menet csupa négyesfogat. A hintókban a rokonok, barátok, a magyar birtokos nemesség megannyi képviselője. Mind díszmagyarban. A hölgyek kincset érő díszöltözékben.

Horthy édesanyja már hatodik éve halott, édesapja vesz részt a lakodalmon. Három év múlva, 1904-ben ő is meghal.

Öröksége révén Horthy „földbirtokos” Fontos, hogy ezt mindenütt feltüntesse, mert a földbirtokos cím különleges belépőjegy minden karrierhez. Mélyen hallgat azonban arról, hogy – lévén heten testvérek – az apai kétszáz holdas birtok egy hetedének, mindössze harminc holdnak a tulajdonosa. Ez után nem illetné meg a földbirtokos cím. Legfeljebb a „zsírosparaszt”. Mint nemesember mint dzsentri azonban a korszak sajátos magyar úri társadalmának zárt és egymást urambátyám alapon támogató rendszerében harminc holddal is megőrzi társadalmi rangját. Sőt messze előrelép azzal, hogy gazdagon házasodott. A hozományból két testvére örökségrészét megvásárolja, és ezzel az apai birtok három hetedének, kilencven holdnak a tulajdonosa. A birtokkal azonban személyesen sem ő, sem testvérei nem foglalkozhatnak. Együttes intézőre bízzák a kezelését. A jövedelmen megosztoznak. Horthy minden terve azonban az, hogy vásárlás útján a birtokot testvéreitől teljes egészében megszerezze.

A semmeringi nászút után a fiatal pár Polában, a tengerésztisztek villanegyedében, San Policarpóban telepszik meg. Horthy itt a Purgly lány nagy összegű hozományából tengerre nyíló villát építtet. Nagy kert tartozik a házhoz.

Horthy ekkoriban különböző torpedónaszádok parancsnoka. Ezek a kicsinyke, mintegy száztonnás, nagyon gyors járatú hadihajók új fegyvernemként kerülnek használatba. Páncélzatuk nincs, szűkek, kényelmetlenek, még parancsnoki hídjuk sincs. A torpedónaszádok feladata, hogy csata közben beférkőzzenek az ellenség harci egységei közé, és a csatahajókra kilőjék a veszélyes új találmányt, a torpedót.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

ELSŐ RÉSZ

(idézet: Horthy – Vas Zoltán)

Nagybányai Horthy István és Halassy Paula házasságából kilenc gyermek származik. Hét fiú, két lány. Az 1868. június 18-án született Horthy Miklós az ötödik.

Születésének dátuma kevés különbséggel egyesztendős évfordulója a napnak, amikor Pesten a Deák-párti Andrássy Gyula gróf, a „megbékült magyar nemzet” nevében, ragyogó ünnepség és pompa közepette a zsarnok Ferenc József fejére teszi Szent István koronáját.

Horthy István a két lányát is szigorúan neveli, de még inkább fiait. Úgy tartja, maga is sokra vitte, ugyanazt tőlük is megköveteli.

Kilenc gyermeket azonban, ha felnőnek, gazdagon még a legjövedelmezőbb középbirtok sem tud eltartani. Horthy István, a főrendiház tagja, ezért mind a hat fiát – a hetedik fiatalon meghal – olyan állásokra nevelteti: tábornoknak, főispánnak, tengernagynak, amely tisztségek csak a kiváltságos osztályok fiait illetik meg. S csak ha kormánypártiak. Ez esetben akkor is megilleti őket a tisztség, ha nem tehetségesek.

Horthy megemlékezik könyvében a gyermekkoráról. Nem volt jó gyermek. Vidámság és pajkosság élénkíti gyermekéveit, mialatt szülei szeretetének melegében sütkérezik. Édesanyját rajongásig szereti. Atyját, aki teljesen birtokai kezelésének él – ezzel ismét apja nagybirtokosságára utal, ami a valóságban nem volt -, csak csodálja és tiszteli.

Horthy Miklós Kenderesen, magánúton végzi az elemi iskola első két osztályát. Nyolcéves korában, 1876-ban, Debrecenbe kerül két bátyjával közös szállásra. Francia nevelő felügyelete alatt végzik tanulmányaikat a debreceni református kollégiumban, illetve Miklós ennek gyakorlati iskolájában.

Elhanyagolja leckéit. Bátyja, a nála tíz évvel idősebb István, ezen úgy segít, hogy felteszi a szekrény tetejére, feladja neki a tankönyvet, és csak akkor engedi le, ha felmondja leckéjét.

Debrecenben elvégzi a harmadik és negyedik elemit. Vásottsága miatt édesapja nem taníttatja tovább. Katonának szánja, hogy megtanítsák a rendre. Addig is, hogy jól megtanuljon németül, a gimnázium első négy évére a soproni Lähne-féle német nyelvű magániskolába adja. Elégséges rendűen végez, ami rossz bizonyítvány, hiszen a magániskolákban, ahol a diákok a szülők drága pénzén tanulnak, senki nem bukhat meg.

Tizennégy esztendős, amikor édesapja, aki mindenáron embert akar Miklósból faragni, szigorú elhatározással katonának adja. Fia felvételét kéri a fiumei császári és királyi Tengerészeti Akadémiára. Ide még a kiváltságosak közül is csak kevesen jutnak be. A felvételi vizsga nagyon szigorú. Horthy Miklós jelentkezése évében, 1882-ben, a hatszáz kérelmező közül negyvenkettőt vesznek fel. A felvételi vizsgán Horthy alkalmatlannak bizonyul. Apai összeköttetéssel felvételének ügye magához I. Ferenc Józsefhez kerül felülvizsgálatra.

Horthy István kérését a császár két okból teljesíti. A szülőket akarja kárpótolni Béla fiuk elvesztéséért, aki két évvel előbb, ugyanebben az intézetben, fegyver okozta szerencsétlenség következtében belehalt sérüléseibe. A másik ok az, hogy a Függetlenségi Párt éppen ez idő tájt kezd a képviselőházban nagy harcot az önálló magyar hadsereg megteremtéséért. Politikai engedményként a császár súlyt helyez arra, hogy az osztrák-magyar haditengerészethez, ahol egyáltalán nincsenek magyar tisztek, néhányan bekerüljenek.

Ez Horthy Miklós tengerészeti karrierjének kezdeti és minden további lépcsőfokának kedvező titka. Őt és néhány magyar társát díszmagyarnak tekintik a császári-királyi tengerészetnél, ahol a tisztek mostanig csakis németek; a legénység nagyobbrészt a dalmát partvidék fia.

Az Akadémián, mint a monarchia minden tisztnevelő intézetében, vasfegyelem uralkodik. A legkisebb mulasztást könyörtelenül megbüntetik. Magánzárka, sötétzárka, behajózáskor a nehezebb munkák elvégzése a fegyelmező eszköz. A felsőbb osztályok tanulói, mint rangidősebbek, korlátlan urak a kisebbek felett. Így nevelik beléjük a felsőbbség iránti vak fegyelmet, amit majd maguk is megkövetelnek.

Horthy e tekintetben kitűnő tanítvány. Otthon érzi magát e légkörben. Hazulról, édesapjától hozta magával ugyanezt a szellemet. A kegyetlen taposást lefelé, alkalmazkodást felfelé. Mindenben képviselni a saját érdekét.

A tanulásban már kevésbé érzi magát otthon az intézetben. Az Akadémia négyévfolyamos; Horthy évről évre nehezebben teszi le vizsgáit. – Mi tagadás, nem tartoztam a szorgalmas tanulók közé, inkább a gyakorlatias dolgokat kedveltem … – olvashatjuk visszaemlékezéseiben.

A sportban osztályelső. Kitűnően vív, célba lő. A tengerészetnél nem veszi ugyan hasznát, de pompás lovas is, hiszen édesapja lótenyészetet tart. A sportolás külsején is meglátszik. Izmos, jó megjelenésű, jó arcú fiatalember.

Sporteredményeire és izmaira nagyon büszke. Szeret erejével dicsekedni.

Ha nem is jó bizonyítvánnyal, elvégzi az Akadémiát. Tizennyolc éves korában, 1886-ban felesketik második osztályú tengerész hadapródnak. Nem az országra esküszik, hanem a vörös-fehér-vörös hadizászló alatt I. Ferenc Józsefre, a legfelsőbb Hadúrra: – Szárazon és vízen … minden ellenség ellen, bárki legyen is az …

A második osztályú tengerész hadapród még nem valódi tiszt. Háromévi hajószolgálattal, tiszti vizsgával kell kiérdemelnie.

Horthyt a Radetzky fregattra hajózzák be szolgálatra. Ekkor a páncéloshajók még vitorlások. Használnak gőzgépeket, de ritkán indítják be.

A Radetzky után Horthy nyolc különböző hajón teljesít szolgálatot. Ide-oda dobálják a hadapródokat, hogy megtanulják a tengerészet minden ágazatát, megszokják a tengerészetnél megkövetelt nagy szigorúságot. Horthy megteszi első nagyobb külföldi utazását a Földközi-tengeren. Eljut spanyol kikötőkbe, városokba. Partra szállva elég zajos az élete. Emiatt a hajóra visszatérve olykor a fogdát sem kerüli el. Amikor a Barcelonában tartózkodó osztrák hadihajók tisztjeit egy holland hadihajó parancsnoka meghívja estélyre, több más vendég tiszttel együtt Horthyt is az asztal alá itatják. Holtrészegen a vendég tisztekre várakozó egyik csónakba teszik, de tévedésből idegen hajóra viszik. Másnap, amikor felébred, csengetésére tengerész jelenik meg. Egyetlen szavát sem érti. Orosz hadihajónak köszönhette a szíves éjjeli elszállásolást. Nem kerülheti el a büntetést: három hét hajófogságot.

Második spanyolországi útján is büntetést szenved. Barcelonában a lakosság megtekintheti az odaérkező osztrák-magyar hajókat. A hadapródok elhozzák frissen szerzett ismerőseiket. Horthy Miklós is végigvezeti társaságát a hajón. Az egyik lány akkora érdeklődést tanúsít, hogy még akkor is a fedélzeten marad, amikor parancs szerint idegen már nem tartózkodhat ott. Rájönnek: a hajó parancsnoka tizennégy napi hajófogsággal jutalmazza Horthy idegenvezetését.

Ez még nagyon is könnyű büntetés. Tizennégy kikötői napon nem szállhat partra. A baj inkább az, hogy büntetése miatt folytonosan bosszús, izgága. Emiatt nálánál is jobban szenvednek beosztottjai. Már a hadapród is nagy úr a hajón, és ilyenkor mindenki, alantas vagy egyenrangú, lehetőleg elkerüli.

1889 novemberében leteszi a tiszti vizsgát. A vizsgáztató bizottság megállapítja Horthyról: a gyakorlati feladatok nem okoznak neki gondot, annál többet az elmélet, amit mintha sohasem tanult volna …

A vizsga letétele után első osztályú tengerész hadapródként, később sorhajózászlósként, ami a hadseregben főhadnagyi rangnak felel meg, külföldi beosztásba kerül. Egy esztendőre a Konstantinápolyban állomásozó osztrák-magyar hadihajóra, a Taurusra vezénylik. Az akkor félgyarmati Törökországban a Taurus tisztjei és legénysége adják a különleges jogokkal felruházott osztrák-magyar nagykövetség őrségét. Úri foglalkozás ez. A tiszteknek semmi gondjuk. Teniszeznek, lovagolnak, báloznak, diplomata estélyekre járnak.

Horthy könnyen tanul nyelveket. Itt tanul meg angolul. Jól beszéli, de a helyesírást sohasem sajátítja el. Ugyanígy van a sok nemzetiségű tengerészlegénységtől jól-rosszul eltanult olasz és horvát nyelvvel.

1891 őszétől különböző hajókon szolgál. Több kisebb tengeri út után 1892 augusztusában, éppen angol nyelvtudása miatt, behajózzák a Saida korvettre, amely közel két évig tartó világútra indul.

A Saida útjának hivatalos célja tengerészeti tapasztalatok szerzése; osztrák-magyar jóbaráti látogatás a nagyobb kikötőkben. Titkos célja: körültekinteni a 19. század utolsó évtizedében egyre gyorsulóan kialakuló gyarmati világrendszerben, amelyben a monarchiának eddig egyáltalán nem jutott hely. Ausztria-Magyarország a Saida útjával szeretné előkészíteni a részesedés megszerzését.

A Saida nagy vitorláshajó, amelyen segédgép is működik. A hajó parancsnoka hellanaui Sachs Móric sorhajókapitány. Éveken át volt I. Ferenc József szárnysegéde. Tíz tiszt szolgál mellette a hajón, rangban Horthy a legfiatalabb.

A világjáró úton kikötőről kikötőre haladva, a hatóságok Szuezben, Adenben, Bombayben, Colombóban, Kalkuttában, Singapúrban, Bangkokban, Melbourne-ben és általában a nagyobb helyeken ünnepélyesen fogadják Ferenc József császár-király hadihajóját. A hivatalos ünnepségek rendszerint reggelig tartó mulatozásokkal, bordélyház-látogatásokkal folytatódnak.

Viszonzásként Saida tisztikara is ad fogadást a helyi előkelőségek tiszteletére. Horthy az egyik főrendező. Elegáns, nagyon jól mutató tisztként a bálok első nyitótáncosa.

A Saida tisztikara földi paradicsomban véli magát. A fiatal, huszonnégy éves Horthy testtel-lélekkel élvezi mindazt, ami eléje tárul. Ez pedig sokba kerül. Ha úton vannak, nagy összegekben játsszák a tarokkot. Általában nem megy Horthynak a lap. Hónapokra előre elveszti a fizetését, eladósodik.

Útja „legmaradandóbb” emléke, hogy az egyik átdorbézolt éjszaka után, még mindig ittasan, az egyik indiai kikötőben tetováltatja magát. Ez csak a matrózoknál szokás. Tisztektől ezt az elöljáróik, mint a primitívség jelét, rossz néven veszik. Horthy mégsem tud ellenállni a kísértésnek. Kígyót tetováltat a bal karjára. Társasági mutatványa ezután, hogy izmainak ügyes mozgatásával a kígyó szinte kúszni látszik. Mulattatja nézőit.

A világjáró utat követően Horthy három hónap szabadságot tölt Kenderesen, a szülői házban. Átutaztában elmegy a fővárosi Nemzeti Színházba. Itt nagy meglepetés éri. Alig érti az előadást. Az elmúlt három évben Konstantinápolyban, majd a Saidán kivételesen hallott csak magyar szót; időbe telik, amíg újból hozzászokik a magyar nyelvhez, amelyet máris idegen kiejtéssel beszél.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!