ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
A 19. század utolsó évtizedében Ausztria-Magyarország megkezdi hajóhadának gyors és nagyon költséges fejlesztését. Ehhez kevés a tengerésztiszt. Pályájukon az előrejutáshoz eddig több évtizedes tengerészszolgálat és tapasztalat volt szükséges. Mostantól a különböző rangok szerinti tiszti vizsgákon kisebbek a követelmények. Nagy előnyt jelent ez az elméletet csak nehezen elsajátító fiatal Horthynak.
1894 őszétől 1896-ig a haditengerészeti fejlesztés műszaki bizottságánál szolgál. Angliába és Németországba küldik, hogy az itt rendelt torpedóvadász hajókat másodparancsnokként Polába szállítsa.
1896-ban, a magyar honfoglalás ezredik évének nagy ünnepségei alkalmából rendezett hadsereg sportversenyeken Horthy első helyet nyer a vívásban, harmadikat a kerékpározásban, bajnokságot Polában a tengerészeti teniszversenyen.
Élete nagy eseményének tekinti e győzelmeket. Eredményeiért főparancsnoki elismerésben részesül.
1897 májusától 1898 márciusáig, második osztályú sorhajóhadnagyi kinevezéssel, az Artemisia iskolahajó parancsnoka. Régimódi, kétszáz tonnás vitorlás brigg ez, amely matrózaltiszt-növendékekkel cirkál a dalmát part mentén. Horthy feladata a leendő altisztekbe belenevelni a katonás gondolkodást, a haditengerészet szellemét.
– Zord és kemény élet ez, sok nélkülözéssel és küzdelemmel – mondja Horthy, aki most, hogy parancsnoksághoz jut, a rend és fegyelem tekintetében pontosan az édesapja. A legkisebb rendetlenséget is keményen megtorolja. A legenyhébb fegyelmi büntetés a hajófogság. A kikötőben az altisztjelölt meghatározott ideig nem léphet szárazföldre. Szigorúbb büntetés a magán- és sötétzárka. Vagy az árbocmászás: pihenő nélkül, többször egymás után feljutni a főárboc csúcsáig. Kötélen állás: amikor az altiszt jelölt mezítláb, több órán át áll a vékony összekötő árboc kötelén.
Beosztottjai gyűlölik Horthyt. Nem mintha rossz ember lenne vagy kegyetlen. Törődik beosztottjaival, hogy amit a szabályzat előír, mindent megkapjanak. Mégis rossz mint parancsnok, mert nem veszi észre, hogy emberek szolgálnak alatta. Lenézi őket, nem látja arcukat. Ez a személytelen magatartása teszi elviselhetetlenné körülötte az életet minden hajón, ahol tisztként vagy parancsnokként szolgál.
Ugyanakkor érdekes módon Horthy, ha partra száll, nagyon szereti a kávéházi életet. Minden sarkon akad kávéház – jól megfér mindenkivel. Hajnalig tud beszélgetni, adomázni, tengerésztörténeteket kiszínezni, italozás közben nagyokat mondani. Megértő sporttárs, tiszttárs, ivótárs, még sincs egyetlen igaz barátja. S ha a kávéházban a legjobb, legőszintébb kapcsolatba kerül is valakivel, a hajón már mindent elfelejt. A szolgálatban nem ismer tréfát.
Fut a nők után, minden szoknya jó neki, de tartós viszonya nincs. Különösen nem a jobb körökből, tiszttársaival ellentétben. Megfizeti őket, és mehetnek.
1899 őszén néhány hétre berendelik Bécsbe, az osztrák-magyar közös külügyminisztérium tengerészeti főosztályára. Sachs sorhajókapitány ajánlására kerül gróf Montecuccoli Rudolf tengernagy, a közös haditengerészet főparancsnoka mellé, magyar-német tolmácsnak. Feladata, hogy az osztrák-magyar közös haditengerészet 1900. évi költségvetését magyarra fordítsa, és az évről évre összeülő osztrák-magyar parlamenti delegációk évi együttes költségvetési tárgyalásán tolmácsként működjék.
Új beosztásában Horthy nehéz helyzetbe kerül. Már húsz esztendeje elkerült otthonról, Kenderesről. Magyarországon csak nyaranta tartózkodik. A haditengerészetnél kizárólag németül beszél, és ha anyanyelvére fordítja a szót, németes a hanglejtése, mondatfűzése. Nem találja a megfelelő magyar kifejezéseket. Elakad, zavarba jön, dadog, amiből még inkább kitűnik, hogy anyanyelvét részben elfelejtette. Elosztrákosodnak számára a hazai fogalmak is.
A másik hátránya, hogy a delegációk ülései politikai tárgyalások. A politika alig érdekli. Újságot ritkán olvas és csakis osztrák lapokat. Könnyen betartja így azt a rendelkezést, hogy a császári királyi hadsereg tisztjei nem politizálhatnak. Valójában ez azt jelenti, hogy nem vallhatnak más politikai elvet, mint a császár-király. Esetében is érvényesül a sok évszázados császári politika: a soknyelvű birodalomban Habsburg-császárivá tenni a soknemzetiségű hadsereget. Csakis a császár érdekeit képviselje.
A húsz év alatt császár-királyivá vált Horthy a császár politikáját képviseli az osztrák-magyar delegációk ülésein. A birodalmi osztrák politika már a hivatalos magyar kormánypolitikával is egyre kevésbé összeegyeztethető.
A birodalom érdekei érvényesülnek a külpolitikában is. A magyar uralkodó osztályok a Balkánt tekintik terjeszkedési irányuknak, így nem igényelnek jelentős tengeri haderőt. Ausztria külpolitikailag számos tengeren érdekelt, és jelentős hadiflotta-építést tervez. A beruházások súlyosan terhelik a közös hadsereg költségvetését.
Montecuccoli tengernagynak kell érvényesítenie a császári birodalom politikáját: Magyarországgal megszavaztatni az osztrák-magyar haditengerészet sokmilliós fejlesztési programját, ami elsősorban a Habsburg-ház nagyhatalmi, imperialista politikájának és Ausztriának az érdeke.
Magyarország kormánypárti küldöttei némi alkudozás után megszavazzák a közös tengerészet költségvetését. Horthy császár-párti tolmácskodása azonban a tárgyalásokon nem válik előnyére az ellenzéki küldöttek előtt. Alkalmazkodó igyekvésével elnézést szeretne kérni tőlük hátrányos szerepéért.
Az ellenzéki képviselők megvetését Horthy bőségesen kiegyenlítve látja azáltal, hogy császárpárti hűségével kiérdemli Montecuccoli tengernagy bizalmát. Részt vehet az ünnepi estebéden is, amelyen Montecuccoli melletti tolmácsi minőségében a neves szabadelvű párti politikus, gróf Tisza István mellé kerül.
Tisza érdekes egyéniség. Magyarországon ekkor már ő az uralkodó körök egyik legjelentékenyebb és Legjellegzetesebb képviselője. Atyja, Tisza Kálmán miniszterelnöki érdemei elismeréseként emeli a császár-király grófi rangra a fiatal Tiszát. Huszonöt éves korában országgyűlési képviselő. Negyvenéves korában az atyja által irányított Szabadelvű Párt egyik legfőbb vezetője.
A két Tisza, apa és fia, egyaránt megváltoztathatatlan politikai alapelvének vallja az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést.
Mindketten az öreg Tisza idejében kibontakozó nagymérvű magyarországi iparosodással előtérbe került új politikai tényezőt, a kialakuló magyar nagytőke kormányzati befolyását képviselték, amely összefonódott az arisztokrácia vezető csoportjainak érdekeivel, amit kölcsönösen érvényesítettek.
A nagybirtokosok egy másik része ellenzéki, hogy megvédjék mezőgazdasági különleges érdekeiket a nagytőkével szemben.
Montecuccoli tengernagy asztalánál fesztelenül folyik a beszélgetés, mert Tisza kitűnően beszél németül.
Horthy lenyűgözőnek találja a nála hét évvel idősebb Tisza Istvánt és azt, ahogyan asztaltársasága előtt kifejti nézeteit. S mivel Tisza István szava máris súlyosan esik latba a politikában, Horthy úgy véli, nagy hasznára lehet pályafutásának, ha igyekszik rá jó benyomást tenni. A véletlen úgy hozza, hogy beszélgetésük a Magyarország által elnyomott Horvátországra terelődik. Horthy jól ismeri az országot, hiszen tengerészeinek egy része oda való, és többször átutazott Zágrábon. Megjegyzéseket tesz a horvátokkal folytatott politikára, amire Tisza felfigyel. Horthynak alkalma adódik közben megemlíteni, hogy családját régi kapcsolat fűzi Tisza édesapjához, Tisza Kálmánhoz. Tisza emiatt azzal búcsúzik tőle: örül, hogy ők mint fiúk megújították apáik régi kapcsolatát, és politikailag is egyformán apáik nézeteit vallják.
Bécsből Polába visszatérve Horthy szárazföldi beosztásokban működik. 1900. január 1-én első osztályú sorhajóhadnaggyá (századossá) lép elő.
Az eseményt Horthy legénylakásán ünneplik meg: nővel, itallal, dallal, kártyával. A mulatságot Horthy kedvelt helyén, az egyik közeli kávéházban folytatják. A jó hangú Horthy szereti a zenét, zongorán önmagát kísérve énekel.
A kártya és a nő elég drága szórakozás. S bár időnként nagyobb összeget kap apjától, neki is, mint a legtöbb tisztnek, nagy az uzsoraadóssága.
Harminckét éves. Nyomasztó adóssága miatt házasodni szeretne, mégpedig gazdagon. Legényéletének változatos nőkapcsolatai erre nem alkalmasak. Szerelmi házasságra nem gondolhat. A császári hadsereg szolgálati szabályzata szerint a saját vagyonnal nem rendelkező tisztek házassághoz akkor kaphatnak engedélyt, ha a menyasszony értékpapírokba fektetett, az államnál letétbe helyezett vagyonának kamatai biztosítják a tiszt megfelelő társadalmi életét.
Horthynak vagyona nincs. Ha nem is lennének a nyomasztó adósságai, ha házasodni akar, mindenképp gazdag lányt kell feleségül találnia. Huszártisztként szolgáló István bátyja is ezt tette. Gazdag birtokoslányt vett el. István bátyja és legfiatalabb húguk, Erzsébet, akit megfelelő hozománnyal péchújfalusi Péchy György huszártiszt vett feleségül, segítik Horthy házasodási terveit. Összehozzák jószáshelyi Purgly János országgyűlési képviselő, Arad környéki földbirtokos lányával, Magdolnával. A lány szép, gazdag, és ha Miklós ügyes – írja neki húga a többi már csak rajta múlik.
Az ismerkedés előre megrendezetten, Purgly Magda nővérének (férjezett Melczerné) hejőbábai birtokán történik. Gyönyörű négyesfogat várja Horthyt: viszi Melczerék nagyon szép úri házába, hogy itt Erzsébet húga és huszártiszt férje társaságában három napig vendégeskedjék.
Véletlen vagy a sors keze – írja Emlékirataiban Horthy -, de ez a látogatás nagy fordulat az életében. Farsangkor részt vesz a miskolci bálon, melynek védnöknője Melczerné, Hejőbába szeretetre méltó háziasszonya. Nálánál is ragyogóbb jelenség elbájolóan szép húga: Purgly Magdolna, aki azonfelül a legjobb táncosnő, akivel valaha is találkozott.
A következő lépés a házassághoz, hogy húga kitervezi: kísérje el őt, Melczernét és Magdát Velencébe mint útikalauz. Kap az alkalmon, és így történik, hogy húgának tettetett álmélkodására, valamint Melczerné és Magda nagy csodálkozására Horthy sorhajóhadnagy várja őket Fiúméban az állomáson. Felajánlja: elkíséri őket a kikötőbe a hajóhoz, amelyen Velencébe mennek. Felmegy velük a fedélzetre, és nem hagyja el a hajót, amikor felhangzik az indulást jelző csengő. Nevetve vallja be, hogy két hét szabadságot kért, ő is átmegy a Lidóra. A jól kitervezett út Horthy és Purgly Magda eljegyzésével végződik.
1901 júniusában Aradon, a Purgly házban nagy pompával tartják esküvőjüket. A vőlegény harminchárom éves, a menyasszony húsz. Szép pár. A lakodalmi menet csupa négyesfogat. A hintókban a rokonok, barátok, a magyar birtokos nemesség megannyi képviselője. Mind díszmagyarban. A hölgyek kincset érő díszöltözékben.
Horthy édesanyja már hatodik éve halott, édesapja vesz részt a lakodalmon. Három év múlva, 1904-ben ő is meghal.
Öröksége révén Horthy „földbirtokos” Fontos, hogy ezt mindenütt feltüntesse, mert a földbirtokos cím különleges belépőjegy minden karrierhez. Mélyen hallgat azonban arról, hogy – lévén heten testvérek – az apai kétszáz holdas birtok egy hetedének, mindössze harminc holdnak a tulajdonosa. Ez után nem illetné meg a földbirtokos cím. Legfeljebb a „zsírosparaszt”. Mint nemesember mint dzsentri azonban a korszak sajátos magyar úri társadalmának zárt és egymást urambátyám alapon támogató rendszerében harminc holddal is megőrzi társadalmi rangját. Sőt messze előrelép azzal, hogy gazdagon házasodott. A hozományból két testvére örökségrészét megvásárolja, és ezzel az apai birtok három hetedének, kilencven holdnak a tulajdonosa. A birtokkal azonban személyesen sem ő, sem testvérei nem foglalkozhatnak. Együttes intézőre bízzák a kezelését. A jövedelmen megosztoznak. Horthy minden terve azonban az, hogy vásárlás útján a birtokot testvéreitől teljes egészében megszerezze.
A semmeringi nászút után a fiatal pár Polában, a tengerésztisztek villanegyedében, San Policarpóban telepszik meg. Horthy itt a Purgly lány nagy összegű hozományából tengerre nyíló villát építtet. Nagy kert tartozik a házhoz.
Horthy ekkoriban különböző torpedónaszádok parancsnoka. Ezek a kicsinyke, mintegy száztonnás, nagyon gyors járatú hadihajók új fegyvernemként kerülnek használatba. Páncélzatuk nincs, szűkek, kényelmetlenek, még parancsnoki hídjuk sincs. A torpedónaszádok feladata, hogy csata közben beférkőzzenek az ellenség harci egységei közé, és a csatahajókra kilőjék a veszélyes új találmányt, a torpedót.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!