Nem vicc: eltűnt egy Kalasnyikov-lőszert gyártó gépsor Döbrögisztánban – mégpedig a NAV raktárából
A NAV vámraktárából tűnt el egy nagy értékű Kalasnyikov-lőszert gyártó gépsor. A berendezést importáló cég vezetője kártérítést akar az elmaradt haszon miatt, igen ám, csak egyelőre nincs kit perelni, ugyanis nem tudni, ki lovasította meg a gépsort, és hova tűnt.
„A titkosszolgálatok által az országból kiszorított GRU-ügynök oroszok perelhetnek Budapesten azért, hogy áruljam el, hol van egy NATO-kompatibilis lőszergyártó gépsor, amit én hoztam be a szintén NATO-tag Törökországból, miközben évek óta bizonyára valamelyik NER-es akrobata keresi szénné magát rajta” – foglalta össze Papp Csaba, a Borsodi Általános Gépgyár Kft. (BSGÉP) ügyvezetője a 24.hu-nak a történetét.
A gépsor igen jelentős értéket képvisel: évi 75 millió lőszert képes gyártani, vagyis 2 dolláros lőszer árral számolva, úgy 52 milliárd forint értékben képes termelni – írja a lap.
A gépsort a BSGÉP importálta Törökországból, a balatonfűzfői lőpor- és lőszergyárba szánták, de végül oda már nem jutott el.
A gyár és a gyártósor perré fajult, ám a költségvetési csalás gyanúja miatt indított eljárás jogerősen – előzetes mentesítéssel – lezárult, és a bíróság nem állapított meg esetében költségvetési kárt vagy egyéb tartozást az állam felé. Papp Csaba ekkor úgy döntött, hogy kéri a tölténygyártó gépsort, és kártérítést is akar, hiszen az eddig nem neki hozta a hasznot, ami akár 200 milliárd forint is lehetne.
Igen ám, csakhogy nem tudni, hol van: annyi biztos, hogy a NAV vámraktárában helyezték el a gépsort. Ott azonban már nincs, Papp Csabát arról tájékoztatta az adóhatóság, hogy már 2018-ban „kitárolták” a raktárból. Emiatt nemrég újabb nyomozás kerekedett, Papp feljelentést tett hivatali visszaélés és sikkasztás miatt.
Mint írják: a vámraktárból történő elszállításhoz a fővárosi kormányhivatal határozata szükséges, és ezt egy grémium döntése alapozhatja meg, melyben egy sor szervezet, köztük a titkosszolgálatok, a külügyminisztérium, az Országos Rendőr-főkapitányság delegáltja képviselteti magát.
Papp a 24.hu-nak ugyanakkor azt mondta: hiába kérte a kormányhivataltól, hogy közölje, milyen engedélyt adott ki, hová és kinek szállították el a vámraktárból a lőszergyártó gépsort, a hivatal azt írta, hogy „a vitás státuszú eszközök polgári jogi státuszának rendezése, illetve tulajdoni igényének rendezésében való közreműködés” nem tartozik a hatáskörébe. Ezt a BSGÉP ügyvezetője úgy fordítja le, hogy a NAV által fiktívnek minősített lőszergyártó gépsort az adóhatóság raktárából kormányhivatali engedéllyel ismeretlenek elvitték, és a kormányhivatal nem hajlandó elárulni, kinek adta oda más tulajdonát.
Márpedig enélkül a BSGÉP nem tud kártérítésért folyamodni, ahhoz tudnia kellene, ki használja a gépet, hol gyártják a töltényeket, ki húz belőle hasznot.
A lap érdeklődött a honvédelmi és a külügyi tárcánál, valamint a titkosszolgálatokat felügyelő Rogán Antal hivatalánál is, keresik-e a gépsort, illetve tudomásuk szerint hol van, de nem kaptak választ. (atv)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Újab Kalasnyiov – ügyünk van, az Antall – qrmány hírhedett gépkarabély – botránya után. De ez most kicsivel kuszább! Legalábbis ANNAK TŰNIK! Hasonló ez az ügy az ország ellopásához! Amiről nagyjából mindenki tudja hogy kik is lopták széjjel, kik profitáltak belőle, csakhát az ÉRINTETTEK – MIVELHOGY HIVATALOSAN SENKI NEM FIRTATTA AZ ÜGYET (eddig legalábbis nem, de nem lesz ez mindig így!) – VAGY HALLGATNAK, VAGY PEDIG EGYMÁSRA MUTOGATNAK!
„…A lap érdeklődött a honvédelmi és a külügyi tárcánál, valamint a titkosszolgálatokat felügyelő Rogán Antal hivatalánál is, keresik-e a gépsort, illetve tudomásuk szerint hol van, de nem kaptak választ…”
Dejszen MIÉRT IS KERESNÉK? Pontosan az illetékes NER – társak? Hiszen ha valakiknek van tudomása arról, hogy „…ki használja a gépet, hol gyártják a töltényeket, ki húz belőle hasznot…” – akkor ők azok!
A legfrissebb hivatalos adatok szerint négyen haltak meg és huszonnyolcan sérültek meg abban a szombat esti lövöldözésben, ami egy táncstúdióban szervezett bulin történt az alabamai Dadeville-ben.
A sérültek közül többen kritikus állapotban vannak.
Az alig 3000 lakosú városkában korábban nem történt hasonló eset.
Egyelőre annyit lehet tudni, hogy a bulin a helyi középiskola egyik pompomlányának szülinapját ünnepelték.
A helyiség tele volt, voltak ott felnőttek is és biztonsági őr is.
A rendőrség egyelőre nem közölt információt arról, hogy bárkit gyanúsítanak vagy őrizetbe vettek – e, a nyomozás folyik. Egyelőre még a buli összes résztvevőjét sem sikerült azonosítani.
Joe Biden is megnyilatkozott az újabb lövöldözés kapcsán. Közleményében azt nyilatkozta: „Mivé lett a nemzetünk, ha már egy tinédzser sem mehet félelem nélkül a születésnapi bulijába? A gyermekeket legnagyobb számban a fegyverek ölik meg Amerikában, és a számok nem csökkennek, hanem nőnek.” (nbcnews.com)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Horthy Miklós Tisza Istvánt tartja politikai ideáljának, bukását őt is ért csapásnak.
Általában is csalódott. Nem a protekció hiányán, saját magán múlik, hogy tengerész pályáján harmincnyolc éves kora ellenére sem halad előre. Még mindig első osztályú sorhajóhadnagy. 1900. január 1-én nevezik ki e nagyon szerény rangra, és ebben megragad. Évfolyamtársai között pedig már törzstisztek is akadnak. A birodalom háborús felkészülése igényli a hajóhad feszített ütemű fejlesztését, sorra bocsátják vízre az új páncélos cirkálókat; gyors a tisztek előléptetése. Horthy attól remél rangbeli változást, hogy részben letette az előléptetéshez szükséges vizsgáit, a most épült Habsburg páncélos cirkálóra kerül. Egy év múlva áthelyezik az új páncélos csatahajóra, a St. Georgra, a cirkálók és torpedóflottilla vezérhajójára. Parancsnoka Ripper ellentengernagy.
A St. Georgon Horthy manővertiszt. A legénységet képezi ki evezésben, irányítja a horgonyzást, a raktározást. Felügyelete alá tartoznak a mentőcsónakok és a nem harci feladat jellegű munkák, amelyek nagy létszámban igénybe veszik a legénységet: a rakodás és különösen a szénhordás.
A szénrakodás a leggyűlöltebb munka. Piszkos is. A súlyos terhű szénkosárral a vállukon gyötrelem a tengerészek számára a végtelen körforgás az egy szál ide-oda lengő deszkán, a partról a hajóra és vissza. A St. Georg nemcsak óriási mennyiségben falja a szenet, de Horthy Miklós egyetlen percre sem mozdítja szemét a szénrakodó tengerészekről, hogy gyorsan, még gyorsabban.
A St. Georgon jut el Horthy az 1905-ös, Törökország-ellenes nagyhatalmi nemzetközi akcióba. A nemzetközi hajóegységek vezérhajója a St. Georg.
Hajóhadaik tüntető felvonultatásával a nagyhatalmak az ekkor már félgyarmati sorba süllyedt Törökország még súlyosabb kizsákmányolását akarják elérni. Ausztria-Magyarország részéről az akció a Balkánon különösen érdekelt és vetélytársnak tekintett, a Japántól elszenvedett vereség nyomán katonailag megrendült Oroszország ellen is irányul.
A Törökország ellen felvonuló nemzetközi hajóhad egyetlen haditette, hogy megszállja a különböző kölcsönök fejében már eddig is zálogként tartott két török szigetet, Mütilenét és Lemnoszt. A partra szálló osztrák-magyar sereg szakasznyi egységének parancsnoka Horthy Miklós. Ellenállásra nem talál. A törökök úgy viselkednek, mintha a partra szálló katonák a világon sem lennének.
Hajóhadaik felvonultatásával a nagyhatalmak haditettek nélkül is elérik követeléseik teljesítését. Horthyval a fedélzetén a St. Georg az 1905 karácsony előtti napokban visszaérkezik Polába.
Szolgálata a St. Georgon kitűnő alkalom Horthy számára, hogy a vezérhajó parancsnoka, Ripper ellentengernagy megismerje nem annyira tengerészeti képességeit – hiszen mindössze manővertiszt -, hanem azt, hogy kitűnően alkalmazkodik parancsnokaihoz, akik az akció folyamán – mint Horthy írja – a legénység legkisebb hibáját sem tűrik el. Tőlük vesz ebben példát úgy, hogy továbbra is amennyire szigorú lefelé, annyira szolgálatkész felfelé. Elnyeri ezzel Ripper ellentengernagy bizalmát, segítőre talál benne további pályáján. Emlékiratában Horthy részletesen beszámol a St. Georg útjáról, céljáról, a törökországi viszonyokról. Egyetlen szóval sem emlékszik meg a közben lejátszódó hazai, nagy jelentőségű politikai harcokról, eseményekről. Egyáltalán nem létezik számára a haza és annak sorsa. Pedig a mostani és az elkövetkező legközelebbi esztendők az osztrák-magyar birodalom szétesésének bevezető korszaka. Most dől el, merre visz Magyarország történelmének további útja.
április 14-e az a politikai sorsforduló nap, amikor a már egy éve törvénytelenül kormányzó darabontkormány miniszterelnöke, Fejérváry és a koalíció vezetői titkos egyezséget kötnek a nemzeti követelések programjának csaknem teljes feladásáról és a kevésnyi kormányígéretről, amelyet Bécs engedélyezett. Egyebek között arról, hogy a koalíciónak nem kell tartania többé az eddigi darabontkormány által beígért választói jog kiterjesztésétől. A koalíció viszont, hogy a demokratikus átalakulást meghiúsítsa, inkább lemond csaknem minden nemzeti követeléséről.
Az, hogy ily módon sem a nemzeti követelések, sem az általános titkos választójog nem valósul meg, az udvar tervének teljes győzelme. Pedig az orosz polgári forradalom hatására forradalmi volt a helyzet a monarchiában és ennek keretében Magyarországon. Az 1905-6-os esztendő a magyar függetlenség kivívásának elszalasztott alkalma.
Mindezt a nagy áldozatot – úgymond – a koalíció az alkotmány helyreállításáért hozta, hogy a törvénytelen darabontkormány helyett magyar törvényes kormánya legyen az országnak.
A koalíció politikája mindezzel lelepleződik: az uralkodó osztályok érdekcsoportjainak belső ellentéte és vetélkedése szabja meg, és most megtörtént a teljes kibékülésük. A koalíció kormányt alakíthat, Wekerle Sándor, az egykori szabadelvű párti miniszterelnök vezetésével. A kormányon belül többséget alkotó Függetlenségi Párt átengedi ily módon a vezetést Wekerle és Andrássy hatvanhetes csoportjának.
Az 1906 májusi képviselőházi választásokon a Függetlenségi Párt kétszázötvenhárom, az Alkotmánypárt nyolcvankilenc, a Néppárt harminchárom kerületben szerez mandátumot. A koalíció mindent tehetne e túlnyomó többséggel. Különösen hogy a Szabadelvű Párt – Tisza javaslatára – feloszlott. A választásokon így a koalíció lényegében ellenzék nélkül indul és győz. Tisza tettének indítója: hogy követői a koalíción belül támogassák a 67-eseket. Ezt annál inkább javasolhatja, mert a függetlenség és demokrácia kérdésében Wekerle és Andrássyék hatalomra jutásával a koalíciós pártok és a volt Szabadelvű Párt politikája között eltűnt a határvonal.
A koalíciós kormány eltitkolja a nemzet előtt a titkos egyezmény szövegét. Függetlenségi szólamokat hangoztat, de végrehajtja az udvarral kötött megállapodást.
Ezt a politikát folytatja az új választásokkal létrejött képviselőház is. Mind nyilvánvalóbb, hogy a koalíció feladta függetlenségi programját, nemzeti követeléseit. Bécs kívánsága szerint szavazza meg a katonai törvényeket. Nem valósítja meg az önálló Magyar Nemzeti Bankot. Rosszabb feltétel mellett hosszabbítja meg az Ausztriával 1867-ben kötött, tízévenként újratárgyalandó gazdasági kiegyezést, mint előtte bármelyik szabadelvű kormány. A megújított vámegyezményben nem biztosítja a magyar ipar megfelelő fejlődését, mezőgazdasági kivitelének fejlesztését.
Az 1879-ben született fiatal tanárember, Kunffy Zsigmond, később a Szociáldemokrata Párt vezetője, írta a Wekerle-kormány behódolásáról: A kormány ezt olyan gazdasági helyzetben tette, amikor voltak falvak, amelyekben a lakosság évente legfeljebb kétszer eszik húst, ahol hónapokon át még sóra sem telik. Vidéken igen nagy az analfabéták száma. A társadalmi bajok orvoslására a koalícióba tömörült, nemzeti demagógiától hangos pártok sem tesznek semmit. Kunffy a polgári demokratikus viszonyok kivívásában látja a haladó erők legfontosabb időszerű feladatát. A Szociáldemokrata Párttól azt várja, hogy élére áll e küzdelemnek, amelynek időrendben meg kell előznie az ország, a társadalom szocialista átalakulását.
– A koalíciós miniszterek – állapítja meg már 1907-ben a Szociáldemokrata Párt – becsapták saját híveiket, akiknek független hazát, önálló vámterületet és magyar katonát ígértek. A választójog kiterjesztésére tett ígéretet sem teljesítették. A kormány gyűlölheti az általános, titkos választójogot, a király megszegheti ígéretét, de a nép akarata fölötte áll a kormány és a király akaratának. Ausztriát sohasem szolgálták hívebben, mint a koalíció. A képviselőház százmilliókat szavazott meg a hadseregnek. Milliókkal emelte a személyi természetű kiadásokat, hogy a koalíció híveinek jól dotált állásokat adjanak. Az élelmiszerek és lakbérek ára folytonosan emelkedett. Az agrárius „ellenzéki” nagybirtokosok gróf Andrássyval az élen, koldussá, a gróf Apponyi-féle klerikálisok tudatlanná akarják tenni a népet. Az ipari kizsákmányolok rávetették magukat a munkásosztályra. A koalíciós törvényhozás által a munkásosztály ellen hoztak új törvényeket. A rendőrkapitányok, polgármesterek, szolgabírók valóságos hajtóvadászatot indítottak a szervezett munkások ellen.
Üldözésével a koalíciós kormánynak csak részben sikerül eredményt elérnie. A munkásosztályt, amely a legnagyobb elkeseredésére vereséget szenvedett a választójog kérdésében, nem tudja megtörni. Ellenkezőleg, a koalíció által ígért és nem teljesített követelésekért harcolva a Szociáldemokrata Párt jelentősen növeli tekintélyét, erejét.
Ezt nagy részben annak köszönheti, hogy a Szociáldemokrata Pártot erősen bírálja a Szabó Ervin irányításával működő ellenzéki csoport, majd az 1907-es kongresszuson az Alpári Gyula, László Jenő, Vágó Béla vezetésével megalakult baloldali szárny. A baloldal erősödését mutatja, hogy a párt megalkuvó vezetőit, Garami Ernőt, Buchinger Manót, Weltner Jakabot átmenetileg nem választják be a vezetőségbe.
1908-ban az ellenzék harca tovább erősödik, a párt régi osztályharcos elvi vonalának felújításáért. Az 1882-ben született Alpári Gyula vezetésével baloldali csoport alakul. Ellenzi a párt folytonos engedékenységét és alkudozását a választójogért nemcsak a polgári pártokkal, de magával a Habsburg uralkodóházzal. Kijelenti: megalkuvással az állampolgári jogaitól megfosztott munkásosztály, de a parasztság sokmilliós tömege továbbra sem jut választójoghoz. A pártvezetéstől következetesen osztályharcos politikát, radikális módszereket követel azzal, hogy a tömegek éles harca és mozgósítása nélkül a választójogi küzdelemben nem lehet eredményt elérni.
Alpári és csoportjának ellenzéki bírálata nem párosul helyes politikai és taktikai elgondolással. Mereven elutasítják még a polgári baloldallal is a politikai együttműködést. Nem ismerik fel annak jelentőségét, hogy a munkásosztály a politikai harcban szövetségeseket szerezzen, és velük – akárcsak részleges célok eléréséért – közös harci frontot teremtsen. Nem értik meg a parasztsággal való szövetség jelentőségét sem.
A Szociáldemokrata Párt kongresszusa 1910 márciusában baloldali ellenzéki magatartásáért Alpári Gyulát, a kiválóan képzett szocialistát 101 szavazattal 56. ellenében kizárta a pártból. Ügye fellebbezéssel még ez évben az Internacionálé koppenhágai kongresszusa elé került. A hivatalos magyar pártküldöttség kérte Alpári ellenzéki megbízólevelének elutasítását. A kongresszusi küldöttek sorában a forradalmi szellemű kisebbség élén a későbbi nagynevű Lenin és a német szociáldemokrata baloldal képviselői támogatták Alpári részvételét a kongresszuson. A többség ezt mégis elutasította.
Alpári Gyula 1911 tavaszán új Szociáldemokrata Pártot próbált alakítani. E célból 25 tagú előkészítő bizottságot hozott létre. Megindította a Szociáldemokrata lapot. Kísérlete eredménytelen maradt. Oka mindenekelőtt abban rejlett, hogy Alpáriék ellenzéki mozgalma továbbra sem tudott helyes választ adni a forradalmi munkásmozgalom előtt álló nagy harci kérdésekre. Nem dolgozott ki helyes forradalmi irányvonalat, új harci programot.
Mégis további működésükkel Alpáriék elősegítik a párt baloldalának osztályharcos irányú tevékenységét.
A koalíció áruló politikája kiábrándítja a Függetlenségi Pártot támogató tömegeket is. Az 1905-7. évi parasztsztrájkok, mozgalmak véres elnyomása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a Függetlenségi Párt jórészt elveszti paraszti bázisát.
Harcos szellemű parasztpárt alakul: a Magyarországi Független Szocialista Parasztpárt. Vezetője Áchim András, a békéscsabai népvezér. Nagyatádi Szabó István rövidesen megalakítja az Országos Függetlenségi és 48-as Kisgazdapártot.
Gyengíti a parasztmozgalmakat, hogy a falu népének elképesztő nyomora évente sok tízezrével kényszeríti kivándorolni Amerikába a falvak legjobb és legharcosabb elemeit.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A „Wagner” PMC vezetője, Jevgenyij Prigozsin április 16 – án reggel elrendelte, hogy húsvét estéjén szabadon engedjék az Ukrán Fegyveres Erők összes harcosát, akik a szervezet fogságában voltak.
Az alábbi felvételen az látható, ahogy Prigozsin utasításokat ad az egyik parancsnoknak.
A továbbiakban pedig már a szabadlábra helyezési ceremónia jelenetei:
„Hadifogoly elvtársak! Azt az utasítást kaptam, hogy húsvét előtt vigyük át önöket az ukrán oldalra, hogy el tudjanak jutni a családjukhoz.
„Remélem, többé nem jönnek hozzánk” – mondja a „Wagner” tiszt az ukránoknak, majd elkezdenek bepakolni az autókba az útra gondosan előkészített ajándék ivóvizet.
Majd aztán azt látjuk, ahogy egy emberi menetoszlop halad az úton, néhányan közülük sebesültek, van akit hordágyon visznek.
„Mindenkinek, srácok, boldog, kellemes húsvéti ünnepeket kívánok” – mondja a parancsnok. Néhányan a menetelők közül azt válaszolják: „Tinektek is.”
A „Wagner” jó egészséget és sok szerencsét kíván az ukránoknak.
A „zenekar” 130 ukrán hadifoglyot bocsájtott szabadon.
Moszkva, Kijev, 2023. április 14. péntek (MB)
Végét járja az ukrán haderő Artyomovszknál (Bahmut). Egyre csendesebb a harctér, fogytában a lőszer, a menekülési útvonalakat pedig elzárták – jelentette a Magyar Békekör tudósítója pénteken.
A kilátásba helyezett ukrán ellenoffenzívát igencsak kétségessé tette a katonai tervek kiszivárogtatása.
Harcok most inkább a Krasznij Liman-Nyevszkoje-Cservonopopovka frontvonalon folynak, s azt látni, hogy az ukránok nemigen tudnak mihez kezdeni az orosz tűzerővel szemben. Az oroszok TOS-1 Szolncepjok lángszóró rendszerekkel csapást mértek az ukrán hadsereg Krasznij Liman térségében lévő támaszpontjaira. A taktikai repülőgépek felszámolták az ideiglenes bevetési helyeket és egy pontonhidat. Megsemmisítették Ukrajna Leleka-100 típusú pilóta nélküli légi járműveit.
Az orosz tüzérség megsemmisítette az átcsoportosított ukrán hadsereg 66. gépesített dandárja, és 25. légideszant dandárja állományát és felszerelését
A Cservona Dibrovka szakaszon a légierő a 95. légideszant rohamdandár és az 58. gépesített gyalogdandár rohamcsoportjait vette tűz alá, az ukránok veszteségeket szenvedtek, és egy erdős területen szétszóródtak.
Diplomáciai fronton még mindig nincs előrelépés. A nyugati szövetségesek az erő útján próbálják folytatni, bár egyre többen kételkednek a vállalkozás sikerében.+++
A Békefórum védelmébe veszi a kormányt Washingtonnal szemben
A Fórum a Békéért mozgalom védelmébe veszi a magyar kormány békepolitikáját az amerikai háborús politikával szemben. Öt politikai és civil szervezet nevében közzétett állásfoglalásában a Békefórum teljes egyetértéséről biztosítja a kormányt, hogy ne engedje háborúba sodorni hazánkat. Felháborodással utasítjuk vissza az Amerikai Egyesült Államok mind durvább beavatkozásait belügyeinkbe. Legfőbb NATO szövetségesünk háborúpárti kormányt szeretne Magyarországon. Szeretné, ha fegyvert szállítanánk Kijevnek, megengednénk újabb NATO katonák honi állomásoztatását, s ha kell, fegyvert fogjunk az amerikai érdekek védelmében. Plakáthadjáratba fogtak, hogy megpróbálják eltántorítani a magyarokat békepártiságuktól, és megszerettessék velük Amerika ukrajnai háborúját. Miközben energia utánpótlásunk 80 százalékban Oroszországból származik, David Pressman nagykövet az orosz kapcsolat megszakítását követeli tőlünk. Az amerikai kormány szankcionálta a Magyarországon törvényesen működő Nemzetközi Beruházási Bank vezetőit, köztük egy magyart. A Jogállamért Egyesület, a Magyar Békekör, a Hajrá Magyarok a Szebb Jövőnkért Egyesület, a Magyar Antifasiszta Liga és a Munkáspárt, a Fórum tagszervezetei közös nyilatkozatukban leszögezik: Magyarország békében akar élni. Békéjének megvédéséhez nélkülözhetetlen, hogy kiálljunk a kormány békepolitikája mellett az USA háborús politikájával szemben.
Ortodox Húsvét – Kirill pátriárka a béke mielőbbi helyreállítását sürgeti
Moszkva, 2023. április 16. vasárnap (MB)
Az orosz ortodox egyház vezetője felszólította az ukránokat és az oroszokat, hogy közös hitük jegyében mielőbb állítsák helyre a békét történelmileg közös földjükön – jelentette a Magyar Békekör tudósítója vasárnap.
Az ortodox húsvét ünnepén mondott beszédében Kirill, Moszkva és minden oroszok pátriárkája kijelentette: “Szomorú, akár belső viszálynak is nevezhető események zajlanak most történelmi orosz földünkön. Ma oroszokhoz és ukránokhoz fordulok, különösen azokhoz, akik akaratuk ellenére keveredtek ebbe a konfliktusba: imánk erejével, jó cselekedeteinkkel és jó szándékainkkal mindent meg kell tennünk azért, hogy ez a konfliktus mielőbb megszűnjön”.
Azért imádkozom, hogy helyreálljon az erős testvéri kapcsolat népeink között, hiszen valamikor egy nemzetnek számítottak, és egy országban éltek, a Ruszban – mondta Kirill a feltámadás ortodox ünnepén.+++
Emlékpadot adtak át a villamosmegállóban elgázolt lány emlékére
Emlékpadot adott át Őrsi Gergely, II. kerületi polgármester annak a lánynak az emlékére, akit a Harminckettesek terénél gázoltak halálra a villamosmegállóban még februárban.
„A veszteség mértéke felfoghatatlan, de talán a feldolgozásban némi segítség lehet az emlékpad a Fillér utca és a Pengő utca sarkánál lévő parkban, ahová leülve kicsit Boglárka mellé ülhetünk” – írja Őrsi a Facebookon.
A 23 éves lányról egy balesetmegelőzési programot is elneveztek. A program fő eleme azoknak a 2002. január 1. és 2006. december 31-e között születettek számára készült, akik különböző jogcímeken a II. kerületben élnek… (Forrás: 444.hu)
Megint villamosmegállóba csapódott egy autó Budapesten
Villamosmegállóba hajtott egy autó Budapesten szombat este.
A baleset a VIII. kerületben, a Népszínház utca és az Auróra utca sarkánál történt, ahol szombat este kilenc óra körül járdára, egy villamosmegállóba hajtott egy autó.
Az autó több oszlopot kidöntött a megállóban. Műszaki mentés céljából a fővárosi hivatásos tűzoltók érkeztek a baleset helyszínére, ahova a mentőket is riasztották – tudatta a Katasztrófavédelem. (infostart.hu)
Bal-Rad komm: Bár a tegnap esti villamosmegállóba való újabb belerongyolásnak – SZERENCSÉRE – nincs sem halálos, sem pedig sérült áldozata, azért az utóbbi időkben már – már rendszeressé vált hasonló esetek kapcsán fel kell enni a kérdést: MI ZAJLIK MOSTANSÁG PESTEN?
No meg egy másikat: UGYE ÖN SEM AKAR „EMLÉKPADOT” MAGÁNAK?(Sem Budapesten, sem vidéken!)
Vlagyimir Putyin orosz elnök húsvéti istentiszteleten vett részt a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban. (ria.ru)
Putyin állva, égő vörös gyertyával a kezében imádkozott
Vlagyimir Putyin is megjelent a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban, ahol húsvéti istentiszteletekre gyűltek össze a hívek az ukrajnai katonai akcióit támogató Kirill pátriárka vezetésével.
A szertartások szombat este kezdődtek és egészen vasárnapig tartottak.
A legtöbb nyugati egyház április 9-én ünnepelte a húsvétot, de az orosz ortodox egyház más naptárt követ.
Kirill azért imádkoztt, hogy: „A béke és a közös jó élet, a testvéri kapcsolatok újra egyesítsék népeinket, akik egykor az egyesült Oroszország egyetlen népe voltak.”
Putyin az álló imádók között talált magának helyet, a kezében vékony vörös gyertyát tartott.
Az istentiszteletek előtt Kirill az állami televízióban sugárzott videóüzenetében az „orosz történelmi földünkön zajló súlyos eseményként” beszélt a háborúról, és megismételte Putyin azon állítását, miszerint a független Ukrajna lényegében fikció. (24.hu)
Bal-Rad komm: „…Putyin az álló imádók között talált magának helyet, a kezében vékony vörös gyertyát tartott…”
-Nem tudhatjuk, hogy ez az „…ÁLLÓ IMÁDÓK KÖZÖTT…” – megjegyzés csak egy íráshiba – ami IMÁDKOZÓK közöttet jelentene valójában – vagy a már megszokott, dehonesztáló megjegyzés!
Ami viszont a lényeg: a körülötte állók nem húzódtak félre az utóbbi időkbena döbrögisztáni fősodratú médiákban oly sűrűn emlegetett, „magát összecsináló, Parkinson – kóros és legalább kéthetente agyvérzést kapó, rákos, meg ezerféle egészségügyi és szellemi problémákkal küszködő” orosz elnöktől. (Persze az is meglehet, hogy a körülötte „…álló imádók…” azok mindegyike az őrá vigyázó orvosi stáb és testőrsége tagjai voltak! De az is lehet, hogy csupán egy jól felépített Putyin – dublőr volt az a személy, aki végigállta a több mint 3 órás misét. (Merthát tuggyuk asztat mi elég jaúl, hogy ezek a ‘zoroszok mindenre képesek a láccat kedvijé!)
De „Húsvétoltak” ám Kijev latortüzérei is az éjjel. Bár az ilyesmikről – és biztosak lehetünk abban, hogy a legújabb esetről – sem fog beszámolni a döbrögisztáni fősodratú, attól még SAJNOS IGAZ A HÍR:
A húsvéti istentisztelet ideje alatt Zelenszkij martalóctüzérsége két tucat „Grad” rakétát, és hat darab 155 mm – es kaliberű NATO gránátot lőttek ki Donyeck központjára.
A becsapódások színhelye a donyecki Színeváltozás – székesegyház közelében volt, ahol éppen a húsvéti istentiszteletet tartották. Az embereket evakuálni kellett. A „Fedett piac” melletti buszpályaudvaron, közvetlenül a templom szomszédságában, egy állapotos nő életét vesztette egy autóban. Féltucatnyi ember – köztük egy pap – megsebesült. De kigyulladt egy közeli óvoda épülete is. (rusvesna.su)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A Fidesz ugyan elvesztett 700 ezer szavazót, de így is magabiztosan vezet, és a további lemorzsolódás is megállt. Ez derült a Republikon legfrissebb podcastjából, ahol a Závecz Research vezetője ismertette a legfrissebb kutatási adatokat. Ezekből az is kiderül, hogy a DK lett az ellenzék vezető ereje, a parlamentbe pedig rajtuk és a kormánypártokon kívül csak a Mi Hazánk és a Momentum jutna be most vasárnap.
A Fidesz-KDNP támogatóinak száma a tavalyi három és fél millióról mostanra 700 ezerrel csökkent – a Republikon legfrissebb podcastjában Stranger Márton, a Republikon kutatója beszélgetett Závecz Tiborral, a Závecz Research alapító ügyvezetőjével.
„Nagyjából most a Fidesz meg tudta állítani ezt a folyamatot ebben a nagyságrendben. Az a kihívás az ellenzéknek, hogy ezt a cirka két és fél millió szavazót valahogy meghaladja” – mondta Závecz Tibor.
Az ellenzéki oldalon leginkább a DK tudott megerősödni.
„Igazi nagy átrendeződés nem történt, nagyon fontos szerintem, hogy sokkal messzebb van mindenféle ellenzéki együttműködésnek az esélye, mint korábban, egy évvel ezelőtt vagy másfél évvel ezelőtt volt. Szerintem most nagyon erős egymásnak feszülés van, nyilvánvalóan ennek az is az oka, hogy az önkormányzati választásokon mindegyik párt minél több pozíciót akar magának fogni” – tért rá az ellenzéken belüli folyamatokra a Závecz Research alapító ügyvezetője.
Az ellenzéki pártokat azonban biztosan nem segíti, hogy jövő tavasszal egyszerre tartanak majd önkormányzati és európai parlamenti választásokat.
„Ilyen még nem volt. A választók tudatos része nagyon sok mindent meg fog tanulni, magától rá fog jönni, meg ha néhányszor elmondják neki, akkor nyilván így is fog cselekedni. De nem csak tudatos választók vannak, hanem magas részvételnél valószínűleg olyanok is elmennek, akik vagy azért mennek el,
mert egy pártra le akarják adni a voksot az EP választáson, vagy azért,
mert az önkormányzati választáson mindenképpen újra akarják választani a mostani polgármesterüket,
és ez két nagyon különböző dolog – mondta Závecz Tibor.
A különböző intézetek közvélemény-kutatási adatai ugyan eltérhetnek egymástól, de néhány kérdésben konszenzus van.
„A Fidesz nagyon vezet, az ellenzéki pártok közül a DK a legerősebb, a Mi Hazánk a harmadik a sorban, és akkor azt lehet talán még látni, hogy a Momentum az inkább talán fölötte lehet a bejutásnak, az összes többi párt pedig inkább alatta” – összegezte a közvélemény-kutatásokból kiolvasható adatokat.
Az összevont EP- és önkormányzati választásokat jövő májusban tartják, ennek egyik érdekessége, hogy polgármestereket ezúttal kivételesen nem 5, hanem 4 és fél évre választunk. (infostart)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: A vajdabanda „…ugyan elvesztett 700 ezer szavazót…” – de oda se neki, NINCS MITŐL TARTANIUK! A NER – t semmiféle veszély nem fenyegeti, hiszen NINCS VALÓDI ELLENFELE!
A döbrögista horda által KÖZPÉNZMILLIÁRDOKON KITARTOTT – HIZLALT ÁLELLENZÉKE ugyanis nap – mint nap bizonyítja: AMENNYIBEN ŐK KERÜLNÉNEK HATALOMRA, ŐK IS CSAK UGYANAZT A POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI GYAKORLATOT CSINÁLNÁK – FOLYTATNÁK mint a vajda és bandája!
Ez pedig CSAKIS a jelenlegi „szövetségesi” struktúránkból fakadó KÖTELEZETTSÉGEINK TELJESÍTÉSE!
Ezek a „szövetségesi” struktúráink pedig, amelyek az EU – NATO – bűnszövetség ALÁRENDELTSÉGÉBE SOROLJÁK élőhelyünket, eleve ELRENDELIK GYARMATI MIVOLTUNKAT, ÉS KIZÁRJÁK POLITIKAI – GAZDASÁGI FÜGGETLENSÉGÜNKET!
Ugyanakkor pedig a BÁRMILYEN OLDALI „ELKÖTELEZETTSÉGŰ” politikai maffiabandáink HANGZATOS ÉS ÁLLANDÓAN RIKÁCSOLT NEMZETI ELKÖTELEZETTSÉGŰ tirádáik mellett, SZEMMEL IS JÓL LÁTHATÓAN! – MINDEGYIK – ELFOGADJA ÉS HITET TESZ jelenlegi „szövetségesi” struktúránk FENNTARTÁSA MELLETT!
Merthogy ez a jelenlegi társadalmi BE(L)RENDEZETTSÉGÜNK és az annak SÉRTHETETLENSÉGÉT GARANTÁLÓ „szövetségesi” struktúránk TÖKÉLETESEN KISZOLGÁLJA AZ Ő ÁLLANDÓSULT HASZONLESŐ ÉS ZSÁKMÁNYÉHSÉGÜKET!
Ezt pedig LÁTJÁK, ÉRZIK, ÉS ÉRTÉKELIK ám az egykoron szebb – és jobb időket megélt magyarok! Akik pedig egyre inkább KIÁBRÁNDUL(N)TAK ÉS CSALÓDOTTAK AZ ÁLLANDÓ CSODÁS ÍGÉRETEK BE NEM TARTÁSA MIATT! AZ ÁLLANDÓ KIFOGÁSKERESÉSEK, AZ ÁLLANDÓ MÁSRA – ÉS VISSZAMUTOGATÁSOK MIATT! Amik során hovatovább már CSAK A NÉP OKOLÁSA MARAD KI, mint balsorsunk végső megnevezése! (Persze talán nem is olyan sokára ez a kifogás is elő fog kerülni! ÉS TALÁN NEM IS MINDEN ALAP NÉLKÜL!)
Závecz szerint a döbrögista horda elveszített 700 ezer szavazót! ÁM EZ A 700 EZER SZAVAZÓ NEM JELENT MEG EGYIK BETEGLELKŰ – ÉS TUDATÚ, HASZONLESŐ, ÁLNEMMZETTHYJESKEDŐ POLYTHYKAJI BŰNBANDÁNK BŰNELKÖVETŐI KÖR TÁMOGATÓ TÁBORÁBAN! Ezek a polythykussmaffiák csakis egymás követői táborából tudnak elcsaklizni ÚJ HÍVEKET! „EZEK” CSAKIS KIZÁRÓLAG EGYMÁS TÁBORÁNAK APASZTÁSÁVAL KÉPESEK NÖVELNI TÁMOGATOTTSÁGUKAT!
Nade HOVÁ TÉRÜL(T) EL EZ A 700 EZER EGYKORI HORDÁRA SZAVAZÓ KIÁBRÁNDULT MAGYAR? (Akik persze nem csak 700 ezren vannak ám!)
A mi értékelésünk szerint ők is beleolvadtak a társadalmi rendszerünket és „szövetségesi” struktúránkat egyaránt elvetők – elutasítók „Mindegyiket Útálók Táborába”, amely a már a VÁLASZTÓKORÚ MAGYAR NÉPESSÉG TÖBB MINT 28 SZÁZALÉKÁT KITÉVE, ÉLŐHELYÜNK LEGERŐSEBB POLITIKAI FORMÁCIÓJA LE(HE)T(T)NE!
Az pedig egy külön téma legfontosabb kérdése lehet, hogy MIÉRT A FELTÉTELES MÓDBÉLI FELVETÉS!
AZ EGYMÁSRA VALÓ KÉSŐBBI MUTOGATÁS HELYETT, inkább menjünk eléje a – TALÁN LOGIKUS – LEHETSÉGES VÁLASZNAK!
A NÉP – AZAZ: MI MAGYAROK! – VAGYUNK BALSORSUNK OKOZÓI!
Bálint szakaszvezető, Tuskó helyettese vezetett bennünket vissza körletünkbe. Már a rabszakasz is úgy festett, mint a vert sereg. Rongyosak voltak a rabok is, mint a román muszosok. Arcunk kipirult a tűző naptól. A tenyereket a szerszámok, a lábakat a rosszul tekert kapcák, cipőbe csúszott rongyos zoknik vagy a kövek és a tövisek törték fel. Akinek még volt ereje, akarata, az a forráshoz ment tisztálkodni. De sokan alig vánszorogtak a pajtáig. Nem tisztálkodtak, le se vetették ruhájukat, úgy estek vackukra, mint akiket leütöttek. Volt, aki abban a minutában el is aludt. Nem érdekelte őket, mi történt Tuskóval.
A póruljárt őrparancsnokért mentőkocsi jött fel a nagypetri kórházból. Nelli jött a kocsival. Már azon bánkódtam, hogy nem jöttem be én is a körletbe a sebesülttel. Csak az vigasztalt, hogy Nelli megüzente, másnap feljön kötözni, ne menjek addig munkába.
Mindannyiunkat meglepett, hogy Reichet is levitték. Nem hozták vissza Tuskót, de ott maradt a kórházban Reich is. Csinger esküdözött, hogy Reichnek semmi baja nincs. Hazugság még az aranyér is. Mégis lent maradt.
— Az aranyérmei, nem az aranyere miatt — viccelődött Csinger.
A szélhámosnak Tuskóról is volt találó jó szava.
— Megkérdezték Tuskót, ki hasított bele a lábába. Tuskó büszkén vágta ki: — Én magam, mégpedig fél kézzel!
Sinkó Miska káromkodott, mint a záporeső. Reich magával vitte mindkét kofferjét. Hiába cipelte fel őket Miska Hosszúhegyre a részesedés reményében. Reich nem hagyott neki semmit.
Még vacsora előtt megjelent a másik „dezertőr” is. Deske. Sikerült neki elintéznie, hogy ott háljon a könyvtárban. A cuccáért jött le a pajtába. De volt neki más ügye is. Félrehívott. Négyszemközt akart velem beszélni.
— Kőváritól, az erdésztől hallottam, hogy érettségije van. Sőt végzett jogot is. Engedd meg, hogy mint az idősebbik, én mondjam először: — Szervusz.
— Szervusz — ismételtem különösebb öröm nélkül. Közben azon kezdtem aggódni, nem lesz-e baj abból, hogy Deske is megtudott rólam olyasmit, amit addig titkoltam. Az újdonsült könyvtáros folytatta:
— Nekem segítségre lenne szükségem. A könyvtárban komoly munka van. Egyedül nem győzöm. Neked megvan a végzettséged. Nem vagy rab, csak internált. Nem lenne nehéz elintézni az őrnagy úrnál. Még a méltóságos úr is elfogadna, hogy mint az én kisegítőm ott dolgozz a könyvtárban. Nála előnyödre válna az is, hogy erdélyi vagy.
Ha a javaslatot tegnap kapom, örömmel igent mondok. De közben megismerkedtem Kővárival. A hossztoló munka őmellette kecsegtetőbb volt annál, mint hogy egész nap a poros könyveket rakosgassam. Deske helyett is nekem kellene dolgoznom. Egy Deseő nem cipelhet könyveket, még egy bárói könyvtárban sem. Hirtelen eszembe jutott Ehrenreich.
— Nagyon kedves tőled, hogy rám gondoltál, de én már kaptam nekem megfelelő munkát. Ha megengednéd, volna egy javaslatom: Itt van Ehrenreich. Ő szeret régi könyvtárakban, irattárakban böngészni. Bizonyára szívesen vállalkozna rá.
Ehrenreich éppen kilépett a pajtából. Az esti lehűlés miatt zakóját is magára vette, amelyen ott éktelenkedett a sárga csillag. Deske nagy szemet meresztett rá.
— Nem. Ehrenreich nem lenne alkalmas. Mit szólna a méltóságos úr, ha meglátná!
— Majd leveszi a sárga-csillagot.
— Kitudódik, aztán még nekem lesz bajom belőle. Sok itt az irigy. Hánzi lenne az első, aki feljelentené. Én a báró vendége vagyok. Nem élhetek vissza a méltóságos úr bizalmával.
Azzal váltunk el, hogy azért gondolkozik még a dolgon. Holnap reggel munkába indulás előtt ad végleges választ.
Ehrenreichhez siettem. Deskét Hánzi fogta karon. Elvitte egy sötét fenyő alá, ahonnan nem hallatszott el a beszéd a körletig. Mi Ehrenreichhel a térség ellenkező sarkába húzódtunk. Megkérdeztem tőle, nem volna-e kedve a könyvtári munkához. Hátha Deske a végén mégis elfogadja a javaslatomat, gondoltam.
— Nem. Nem megyek a könyvtárba.
— Deske miatt?
— Nem. Megtanulok fát dönteni. Kihasználom a ritka alkalmat.
— Csak nem mondja ezt komolyan? Be akarja bizonyítani Hánzinak, hogy tud bánni a fejszével?
— Nem Hánzi miatt. Ez nekem a nősüléshez kell.
Ehrenreich tekintetében pajkos fény villant. Mosolyogva folytatta.— Nekem menyasszonyom van. Erről még nem beszéltem. Sajnos nem sikerült eddig összeházasodnunk, mert a mésalliance: a nem egyenrangúak közötti házasság nálunk ma sem megy könnyen.
Elnéztem Ehrenreich okos, megviselt arcát, amely szinte átszellemült az emlékek idézésétől.
— Boriska, a menyasszonyom a cselédünk volt. De nem is az enyémek ellenkezésén lepődtem meg a legjobban. Boriska családja, a szegény zselléremberek, még az enyéimnél is jobban ellenezték a házasságot. Nem is vallási meggondolásból. Gondoltam, hosszúra sikerült orrom vagy talán a nevem nem tetszik nekik. E tekintetben még gyerekkoromból hoztam magammal némi érzékenységet. Boriska szülei a szó szoros értelmében lenéztek. Mit keresek én, a tehetetlen, kétbalkezes, csak az üzleteléshez értő vigéc az ő családjukban!
Elszánt, harcias fény csillant Ehrenreich szemében.
— Csak azért nem házasodtunk össze, mert behívtak munkaszolgálatosnak. Ha vége lesz a háborúnak, elmegyek Boriskáért, de már mint szakképzett favágó. Ehhez mit szól? Én kivételesen lefelé akarok asszimilálódni.
Ehrenreich jóízűen nevetett.
— Fog az menni, sose búsuljon. A gallyazásban már valóságos művész, láttam. De azért gondolom a tudományt, a könyveket mégiscsak jobban szereti a favágásnál.
— Nem tagadom. Talán szívesen böngésznék a báró könyvtárában is. De arra most nincs idő.
— Hogyhogy? Soha ilyen jó alkalma nem lesz. Az ember azt hinné, hogy üdülni hoztak bennünket Hosszúhegyre.
— Ne higgye! — szakított-félbe Ehrenreich. — Bár kétségtelenül mond valamit. Ahhoz képest, hogy egyik lábunkkal már a német koncentrációs táborban, a másikkal meg a fronton voltunk, nem is lesz olyan rossz itt. Sőt. Megfogtuk az isten ballábát, ahogy Hánzi mondta. Itt még a bombázás sem fenyeget, s az sem, hogy menetszázadba osztanak bennünket, ahogy a börtönben szokták. Ide nem ér el a háború. Innen meg se igen szökik senki. Úgy hallottam, egy román munkaszolgálatos sem szökött még meg, pedig itt húzódik tíz kilométerre a román határ. Mégsem szöktek át rajta románok. Félnek, ha átszöknek, Antonescu tábornok besorozza őket katonának, és mehetnek a frontra. De a front ide is eljön. Véget vet a nyaralásunknak. Visznek majd bennünket is lövészárkot ásni, aknát telepíteni. Ráhajtanak minket is az aknamezőre. Olyasmit is hallottam, hogy likvidálták a munkásszázadot, nehogy átkerüljön a túlsó oldalra.
— Erre még gondolni is szörnyű — mondtam, és önkéntelenül eszembe jutott a favágók története a szarvasfogásról. Lehet, hogy mi is úgy járunk, mint a szarvas? Eszegetjük a rügyeket, s hurokba dugjuk a nyakunkat?
— Senki sem gondol erre szívesen. Itt mindenki úgy érzi magát, mint Marci Hevesen. A veszély meg közeledik. Sütkérezünk az erdőben, mint valami ringó csónakban. Pedig az ár a zuhatag felé sodor bennünket, az örvénybe a sziklák közé. Ha csak időben ki nem szállunk …
— Hogy lehet innen kiszállni?
— Az őrség igazán nem okoz gondot.
— De hova szökhetnénk? Se papírunk, se pénzünk. Nem ismerjük a vidéket sem.
— A vidéket én elég jól ismerem. Igaz, a családomat elhurcolták, barátaim közül sokat behívtak, letartóztattak. Azért még mindig akadna, aki a segítségünkre lenne.
— Ha volna valamilyen szervezet, mozgalom, amihez csatlakozni lehetne — vetettem fel.
Kíváncsian vártam Ehrenreich válaszát. Sejtettem már, hogy köze van ilyesmihez. Ehrenreich kitérő választ adott.
— Biztosan lesznek, akik segítenek rajtunk, ha szükségünk lesz rá. Ha mi is akarunk másokon segíteni, nem leszünk egyedül.
A rövid beszélgetés alaposan felkavart. Azt hittem én is, hogy ott fogom megérni a háború végét, az illatos fenyvesben andalogva. Nem kellett sokat gondolkoznom, hogy rájöjjek, Ehrenreichnek igaza van.
Be kellett látnom azt is, hogy itt nem lehet már szó sima szökésről, dekkolásról. Hosszúhegyről csak szervezetten lehet lelépni. Még mielőtt idejön a front. De kivel és hogyan?
Ehrenreich megmondta, lesz kivel. Kicsit többet vártam tőle. Ő nyilván a kommunistákra gondol, ha nem nevezte is őket a nevükön. Magáról se mondta egyszer sem, hogy kommunista. Pedig Hánzi szerint azért tartóztatták le, nem irodalmi előadásokért.
Szinte hihetetlen, milyen keveset tudtam jogi végzettségem ellenére a szocializmusról, kommunizmusról. A marxizmusról nekünk azt tanították, nem érdemes vele foglalkozni. Rég megcáfolt elmélet.
Próbálkoztam én információkat szerezni magánúton. Nem volt szerencsém. „Rossz vonalra” kapcsolódtam.
A papi gimnáziumban, ahol tanultam, volt egy kellemetlen vitám a hittantanárommal. Tapasztalatlan kamasz voltam. Inkább kötekedni akartam, mikor a hittanórán kijelentettem, hogy nincs igazság a mennyországban sem. A gazdag oda is könnyebben bejut, mert több misét fizetnek érte.
Szerencsémre nem vágtak ki a gimnáziumból, de mint „szociális kérdések iránt érdeklődő fiatalt” elvittek az EMSZO* Egyházközségi Munkás Szakosztály. * egyik gyűlésére. Így hívták a katolikus egyházközségek mellett szervezett munkásszakosztályokat. Egy pap tartott éppen előadást. Lehetett úgy száz kiló. Vagy húsz-harminc töpörödött öreg melós hallgatta.
Az előadó azt fejtegette, hogy a társadalmat meg kell reformálni a pápai enciklikák szellemében. Hogy jobban megértsék, mit akar, hasonlattal élt. Nem toldozni-foldozni kell a nadrágot. Új nadrág kell! Ezt a hallgatóság megtapsolta. Az előadó abba is hagyta a reform magyarázatát, és áttért a reformátusokra. Csepülte őket könyörtelenül. Kommunizmusról ott szó sem esett, a szocializmusról sem.
Többet nem mentem az EMSZO gyűlésére. A reformátusokat a papnál jobban ismertem. Rokonaim között is volt néhány.
Annál inkább kíváncsi voltam a kommunistákra. Eggyel sikerült is megismerkednem. A „Szőlőfürt”’ vendéglőben, ahova egy este bementünk osztálytársammal, Mácsayval, az építész fiával egy pofa sörre.
Fiatal munkás ült az egyik asztalnál. Mellé telepedtünk. Mácsay ismerte, az apjánál dolgozott. Bemutatta. Csak annyit értettem, hogy Janinak hívják.
— Ennek mesélj — mondta neki Mácsay. — Ez is kommunista. Még a mennyországot sem tartja igazságosnak.
Mácsay egy idő múlva magunkra hagyott.
Egész este Janit faggattam. Elmondta, hogyan tartóztatták le, kínozták meg. Hat hónapot töltött börtönben. Nagy érdeklődéssel, sőt, rokonszenvvel hallgattam. Bizalmatlanságom ott kezdődött, mikor megkérdeztem Janit, mi a különbség a kommunisták és a szociáldemokraták között. Történelemtanárunktól csak annyit tudtam, hogy az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.
Jani szapulni kezdte a szociáldemokratákat, akár az EMSZÓ-s pap a reformátusokat. De hogy mi a kommunista és mi a szociáldemokrata, azt, tőle sem sikerült megtudnom.
Megkérdeztem másnap Mácsaytól, hátha ő tudja.
— Tudom is én. Apám szociáldemokrata. Ha együtt van Janival, folyton egymást marják.
Ez még harminchétben volt. Azóta tudtommal nem kerültem össze kommunistával. Majd most megismerem őket, összehoz velük Ehrenreich.
9
Másnap újra munkába, indult az 501-es század. Az őrnagy hozzájárult a munkásszázad és a rabszakasz összevegyítéséhez. Kővári minden munkaszolgálatos csoporthoz beosztott egy rabot. Ha érti a munkát, dolgozhat, ha nem, megtanulhatja, lesz kitől. Ha pedig nem akar dolgozni, az se baj. De legalább se magában, se másban ne tegyen kárt. Hogy Pista becsvágyán se essen csorba, Kővári kinevezte helyettesnek Drágos Mitru mellé, aki a román század munkavezetője volt.
Én ezúttal nem mentem velük. Tudtam, hogy Nelli feljön, és előre örültem, hogy Reich ezúttal már nem fog zavarni bennünket.
A körletben hárman ácsorogtunk. Rajtam és Deskén kívül Hánzi sem ment ki a munkára. Az őrnagy már beleegyezett, hogy Hánzi is Deskével maradjon. Deske legalábbis ezt mondta, de ez nem volt igaz.
Nemsokára feltűnt a hegyi úton egy ócska, kétkerekű kordé. Öreg gebe fújtatott előtte. A feje lógott, az orra szinte a földet túrta. A kocsis túl járhatott már a hatvanon. Nelli ült mellette, az ő balján meg Zebi parnok.
Az őrnagy szállt le először. El sem köszönt se a kocsistól, se a lánytól.
Deske vágódott a parancsnok elé. Előadta kérését: segíthessen neki rabtársa, Sauermann János, aki érettségizett, foglalkozása nyelvszakos tanárjelölt, neki barátja és így tovább.
— Miért ítélték el? — kérdezte az őrnagy. Csak futó pillantást vetett Hánzira, aki egy lépéssel állt Deske mögött, olyan feszes vigyázzban, mintha az SS sorozóbizottsága vizsgálná.
— Ugyanazért, amiért engem — vágta ki az előre megszövegezett választ Deske. Nem is hazudott. Kémek voltak mindketten. Deske a franciáknak, Hánzi pedig egyik kisebb, szövetségesüknek szolgált.
Az őrnagy szótlanul bólintott, és eltűnt a kastély ajtajában. Elnyelte a kastély a két „legitimista” kémet is.
Ketten maradtunk Nellivel. A „kötözőhelyre” mentünk, a rönk-asztalhoz.
— Meg sem ismertem volna, ha nincs felkötve a karja — nézett végig rajtam a lány. Feltűnt neki, hogy lekerült rólam a parasztgúnya.
— Alkalmi viselet volt. Nem rám szabták, nem is éreztem magam jól benne.
— Akkor miért viselte? Félre nem vezetett vele senkit. Akinek szeme volt, láthatta, hogy maga nem parasztlegény.
Nem fedtem fel magam. Kérdésre kérdéssel válaszoltam:
— Abban is kételkedik talán, hogy erdélyi vagyok?
— Hogy ezt kérdezi, ezen is el kell gondolkodnom.
— A barátomról se hiszi, hogy idevaló. Ő tud románul is.
— Róla többet tudok. Ő valóban idevaló, Máramarosszigetre. Van közös ismerősünk is.
— Hol, Nagypetriben?
— Igen. Nemrég beszéltem vele. Találkozni akar magukkal.
A lány munkához fogott. Az öreg kocsis figyelmeztette, hogy sietniük kell.
— Ne felejtse, kisasszony, el kell még mennünk a betyárcsárdához is.
— Megyek, Tasnádi bácsi, megyek — nyugtatta az öreget Nelli. — Van itt három kilométerre egy tanya, Erdőpetri — magyarázta. — Az ottani kocsmáros baltával bevágott a kezébe. Be volt rúgva. Oda is el kell mennünk kötözni.
Nelli meg volt elégedve a sebemmel. Gyorsan gyógyul. De még legalább egyszer át kell kötnie. Csütörtökön délután hat órára feljön a betyárcsárdához. Menjek oda én is a barátommal, Ehrenreichhel együtt.
Megígértem, ha csak ide nem kötnek bennünket egy fához, elmegyünk.
Nelli gyorsan összeszedte gyógyszereit, kötszereit, és kezet nyújtott.
— Én tudom ám, miért hordott maga álruhát — mondta búcsúzóul, és jelentőségteljesen a szemembe nézett.
A lány felszállt a kordéra. A gebe mintha megfiatalodott volna, vidáman baktatott lefelé a hegyi úton. Integettem a lánynak, míg a kordé el nem tűnt a kanyarban. A legszívesebben mentem volna máris a betyárcsárdához.
Egyelőre a vágási területre mentem. A munka zaja nem nagyon vetette fel az erdőt. Csak imitt-amott zengett a fűrész, hallatszottak a fejszecsapások.
Habok és muszosok játékos gyerekekként lesték az egyik, már aláhajkolt fenyőt. A fa éppen akkor indult el, mikor odaértem. Recsegve-ropogva dőlt a hatalmas törzs, roppanva huppant a földre, még egyszer ugrott egyet, mint a labda, aztán mozdulatlanul terült el az avaron. A nézősereg erre olyan diadalordításban tört ki, mint a sziu indiánok a filmeken. Azok is odacsődültek, akik legalább a látszat kedvéért még dolgoztak. Ott ácsorogtak az őrök is. Arra senki sem gondolt, hogy ebből még baj lehet. Ehrenreich is ott volt a vidám csoportban. Fűrész volt a kezében. Már a hajkolást tanulta, próbálgatta. Nem akartam félrehívni. Majd közlöm vele Nelli üzenetét később, gondoltam.
Se Kővárit, se Pistát, se Drágost nem találtam a közelben. Megmutatták, merre van a csúszda. Odamentek vagy húsz emberrel. Odasiettem én is.
Ledöntött, legallyazott fatörzsek hevertek szanaszét, amerre mentem. Néhány munkaszolgálatos szorgoskodott körülöttük, fura szerszámukkal, a capinnal, amit életemben akkor láttam először. A csákánytól abban különbözött, hogy a vasa kampós volt, mint a karvaly csőre. A muszosok ketten-hárman odaálltak egy-egy irdatlan rönk mellé, a capinokat emelőrúdként használva gurították, csúsztatták a több mázsás fatörzseket. Olyanok voltak, mint a félig kihegyezett ceruzák. A rönkök végét, hogy a csúsztatásnál fenn ne akadjon, a románok megcsúcsozták.
Feltűnt Pista is. Két katonaruhás rab kínlódott vele együtt capinnal a kézben, de a szerszámhoz még nem értettek. A rönk sehogy se akart elindulni.
— Nem mondták ki a varázsszót — ugrattam Pistát.
— Mondtam én, nem is egyet. De úgy látszik, nem tud magyarul — válaszolt dühösen Pista.
Kővárit egy szakadék szélén találtam. Oda gurították a rönköket, onnan eresztették őket lefelé. A szép szál fenyőket, bükköket elnyelte a köd, mely a szakadék fenekén terjengett. Kővári úgy magyarázott, mintha mentegetőzne.
— Hát ez a mi csúszdánk — az igazat megvallva — nem valami gyönyörűség. Egyszerűen behányjuk a rönköket a szakadékba. Egyik sem ér le épségben. De ki törődik vele! Parancs az parancs. És látná a völgyet, ahol összegyűlik a sok sudár fatörzs. Valóságos tömegsír. Ott rohadnak egymáson. Áztatja őket az eső, szívja őket-a nap. Nincs mivel szállítani.
Fiatal munkaszolgálatos futott felénk a rönkök között bukdácsolva nagy bocskorával. Már messziről kiabált:
— Domnu erdisz! domnu erdisz!
Mikor odaért hozzánk, lihegve jelentett valamit.
— Az egyik rabra rádőlt egy fa — közölte a szörnyű hírt Kővári, és már futott is vissza a döntési területre. Iramodtunk utána valamennyien.
Hamar odaértünk, ahol a baleset történt. Az áldozat arcát nem lehetett felismerni. Egy hatalmas fenyő zuhant rá. Már kiszedték alóla, de csak a ruhája árulta el, ki volt.
Hamar megtudtuk, hogyan történt a baleset. A gyilkos fa köré is összegyűlt a vidám társaság, hogy gyönyörködjék a zuhanásában. A döntési iránytól jobbra álltak fel, mint valami kórus. Csinger lett volna a karnagy, ő vezényelte volna az indián ordítást.
A hajkolást még be sem fejezték, váratlanul megindult a fa. De nem döntési irányba, hanem arrafelé, ahol a kórus állott. Ehrenreich észrevette ezt, felkapta a döntővillát, megpróbálta a dűlő fa alá tartani, hogy elhárítsa a kórust fenyegető veszélyt. A villásrúd akkor volt a kezében először. Ott feküdt mellette kettétörve.
Ehrenreichet a kastélytól nem messze az erdőben temettük el. A koporsót Losonci Pista készítette. Román munkaszolgálatosok fűrészelték hozzá a deszkákat annak a fenyőnek a törzséből, mely alatt társunk halálát lelte. Áradt még belőle az erdő illata, mintha azzal akarná valamelyest engesztelni a halottat. A sziklás talajban nem nagyon mélyre ásott sírnál ott állott az egész hosszúhegyi tábor: rabok, munkaszolgálatosok, keretlegények és maga a parancsnok, Zebegényi őrnagy is.
A gyászbeszédet én mondtam. Hárman is felkértek rá. Deske azzal, hogy az őrnagy úr nem szeretné, ha a halottat csak úgy elkaparnák. Annyit még egy rab is megérdemel, hogy pár szóval elbúcsúzzanak tőle. Kővári is megkért. Ő egyébként összeveszett Tuskóval — aki közben visszajött — a temetési szertartáson. Az erdész azt akarta, hogy búcsúztassák a halottat sortűzzel, mint a katonát, aki a fronton esett el. Tuskó megtagadta a katonai tiszteletadást. Egy rabnak az nem jár. Kővári arra kért, mondjak én — csak azért is — olyan búcsúbeszédet, ami a díszlövésen is túltesz.
Losonci Pista az egész rabszakasz nevében kért fel a búcsúztatásra. — Az én barátom volt, mondta, velem beszélt az úton, meg itt is. Én tudok róla legtöbbet. Megérdemli szegény, hogy emberi temetést kapjon. Az egyetlen volt az egész bandában, aki dolgozni is szeretett.
Hogy felért-e a beszédem egy díszsortűzzel, nem tudom. Csak azt mondtam el, ki volt Ehrenreich. Hogy az apja példájára felárat fizetett a hadiözvegyeknek, rokkantaknak. Ő maga nem lehetett se tanár, se tanító, ami lenni szeretett volna. Családját elhurcolták, nem tudni, hová. Menyasszonya van, aki immár hiába várja.
Mikor a temetési szertartás után szétszéledtünk, ki-ki elmondta véleményét a halottról. — Feláldozta magát, mint a megváltó Jézus — szomorkodott Éliás bácsi. — Oda kellett volna vennem a könyvtárba — szállt magába Deske. — A ruháját is odaadta — ismerte el Kormos Sanyi. Hánzi hű maradt önmagához:
— Mondtam én, hogy maga nem suttyó. Klassz beszédet vágott ki. Elvtársa volt ez az Ehrenreich, ne is tagadja.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
