ELSŐ RÉSZ

(idézet: Horthy – Vas Zoltán)

1

A világháború kitörésekor Vilmos császár azzal dicsekedett: – Mire ősszel a falevelek lehullanak, vége a háborúnak! – A német hadsereg, hadüzenet nélküli orvtámadással, valóban néhány nap alatt lerohanja Belgiumot. Egyidejűleg csaknem Párizsig száguld előre, hogy ott a terveinek megfelelően bekerítse a francia hadsereget.

Negyvennapos villámháborús szándékához képest a német hadsereg mégis kezdettől lemarad. A függetlenségét védő kicsiny belga hadsereg hősi módon tovább áll ellen, mint ahogyan a német hadvezetőség számításba vette. A francia hadsereg ezzel időhöz jut, hogy átcsoportosítsa erőit. Támogatására Angliából is több hadtest érkezik a csatornán át.

Lelassulni kényszerül a német hadsereg villámháborús támadása amiatt is, mert feltétlenül helyre kell állítani a gyors előrenyomulása folytán a mögöttes területeken megszakadt fegyver-, lőszer-, élelmiszer-utánpótlási vonalat. A német hadvezetés még így is erőlteti a döntést, hogy végső csapást mérjen a francia hadseregre. Ez azonban a Marne folyónál összegyűjti minden előteremthető tartalékát, és 1914. szeptember 5-én ellentámadásba indul. Mindkét fél részéről a hatalmas ütközetben másfél millió katona vesz részt. Együttes veszteségük meghaladja a félmilliót. Az utolsó pillanatig kétes az ütközet kimenetele. Végül a franciák az egy hétig tartó csatában győzelmet aratnak. A németek visszavonulnak a nem messze levő Aisne folyóig, ahol újból megvetik a lábukat. Újabb, nagyarányú támadásra azonban egyelőre nem gondolnak.

Még így is a Franciaország és Belgium nagy részét megszálló Németország hatalmas győztesként ünnepli hadseregét. Pedig valójában már nem az. Nem érte el célját, hogy villámháborúval elfoglalja a már messzehordó ágyúival lőtt Párizst, innen eljusson a tengerig, a La Manche-csatornáig, Angliával szemközt.

Megzavarja a német haditerveket az is, hogy a német és az osztrák-magyar hadsereg a háborút keleten, az akkor Németország, Oroszország, Ausztria-Magyarország között háromfelé felosztott Lengyelország orosz területén tervezte végrehajtani. Az orosz hadsereg azonban sikeresen betört Kelet-Poroszországba és előrenyomult Szilézia és Berlin irányában. A németek ezt részben nyugatról hozott csapatokkal tudták megállítani. A Mazuri tavaknál az orosz hadsereg súlyos vereséget szenvedett. Visszavonult az orosz határon túlra.

Az osztrák-magyar hadsereg sem tudja megvalósítani előzetes haditerveit. A háború első napjaiban 200 ezer főt vetett be Szerbiában, hogy azt meghódítsa. Nem így történt. Az osztrák-magyar hadsereg átkelt a Száván és a Drinán, de itt tíznapos csatában súlyos vereséget szenvedett. Visszavonult a szerb területekről amiatt is, mert innen az orosz frontra kellett átirányítani erőit. Az osztrák-magyar hadsereg eleinte itt is előrenyomult, de már szeptemberben súlyos vereséget szenvedett a keleti fronton.

Veresége következtében az osztrák-magyar hadsereg hatalmas területeket kényszerül feladni. Az orosz hadsereg elfoglalja Bukovinát, Kelet-Galíciát. Eljut az akkor Magyarországhoz tartozó Kárpátaljára. A lakosok tömegével menekülnek az ország belsejébe, főként Budapestre. Hozzájárul a vereséghez, hogy már a világháború első napjaitól kezdve a szláv nemzetiségű katonák – délszlávok, csehek, szlovákok – szervezett katonai egységekben megadják magukat a fronton.

Amint a Kárpátokban a monarchiának sikerül megállítania az orosz előnyomulást, újabb támadás kezdődik Szerbiában is. A szerb hadsereg 1914. december 2-án feladja a fővárost, Belgrádot. Utána 1914. december 19-én ismét vereséget mér az osztrák-magyar hadseregre, kiszorítja azt Szerbiából. Az itteni két hadjáratban a monarchia vesztesége halottakban, sebesültekben, betegekben kétszázezer fő. Hadifogságba kerül hetvenezer katonája.

2

A háború átmenetileg véget vet Horthy magas bécsi beosztása reményének. Keserűen veszi tudomásul ezt, mert mint sorhajókapitány a hajóhadnál nem juthat magasabb vezénylethez. Beosztott tiszt lehet csatahajón, legfeljebb cirkálóparancsnok. Legalább a legjobb cirkálók egyikének parancsnokságát szeretné megszerezni. Polába visszaérkezve mégis mindössze a Habsburg cirkáló parancsnokságát veheti át. Nem nagy az öröme benne. Lassú és öreg hajó. Fegyverzete gyenge.

Megvigasztalódik, amikor felesége leveléből megtudja, hogy legkésőbb az év végével megkapja a Novara páncélos cirkáló parancsnokságát. A Novara az osztrák-magyár hadiflotta leggyorsabb egysége Fiuméban épül, befejezés előtt áll.

Addig is Horthy csupa panasz: – Semmi sem okoz az ember idegzetében akkora feszültséget, mint a rákényszerített tétlenség. Folytonosan tüzeli a vágy, hogy cselekedjék. Polában mégis hosszú időn át arra ítéli sorsa, hogy beérje pusztán kikötői szolgálattal. Helyzete egyelőre nem is változhat, mert a tengereken kudarcok érik a központi hatalmakat. Az angol flotta súlyos csapást mér a német hajóhadra.

Olaszország semlegességével az osztrák-magyar hadiflotta beszorul az Adriai-tengerbe. Hatvan-száz mérföld széles, zárt katlan ez. Hosszúsága a legdélibb osztrák-magyar hadikikötőtől, Cattarótól számítva százharminc tengeri mérföld. Kijutni innen a Földközi-tengerre csak az Otrantói-szoroson át lehetne, amelyet elzár az antant hajóhad.

Ily módon Horthynak egyelőre unalmat jelent a világháború. Az antant hadiflotta bármikor betörhet az Adriai-tengerre. Az állandó hadikészültség miatt az osztrák-magyar hadihajókról még a parancsnokok is alig távozhatnak a partra. Horthy családja sem tartózkodik Polában; sok a ráérő ideje a Habsburg cirkáló parancsnokának. Még a szokottnál is nagyobb rendet tart, és kicsinyes módon, ha nem is büntetne szigorúan minden hibát, már állandó jelenlétével elviselhetetlenné teszi kétszáznyolcvan főnyi legénységének, tisztjeinek életét. Folytonosan lőgyakorlatokat tartat, amivel nagyon igénybe veszi a legénységet. Előfordul, hogy egyetlen éjjel kétszer riasztat. Órával a kezében lesi: késésért kit büntethet.

Unalmában többet ad a külsejére. Különösen arca legfőbb díszével, a hegyesre pödört, tömött fekete bajusszal törődik. Reggelenkénti szertartása, hogy az akkoriban minden újságban reklámozott, két fülre akasztható, szabadalmazott gumi bajuszkötő és pomádé segítségével rendbe hozza bajuszát. A bajuszkötőt reggelente legalább fél órán át viseli. Bajuszát napközben is folytonosan arcához simítja, pödörgeti. Hiúságát még a matrózok is kifigurázzák. Kandúrnak hívják a háta mögött. Ha meglátják messziről, jöttét halk macskanyávogással jelzik. Jaj annak, akit Horthy ezen rajtakap.

Egyenrangú tiszttársai megengedhetik azonban maguknak, hogy tréfa tárgyává tegyék rátarti hiúságát. Különösen, hogy pödrött bajuszával kitűnik a többnyire angolosan borotvált tengerésztisztek közül.

Semmilyen összegért nem vágatná le bajuszát – mondja gyakran. Végül mégis pénzért vágatja le. Őfelsége legfőbb védnökségével birodalomszerte gyűjtés folyik a háború sebesültjei és hadiárvái javára. Az egyik cirkáló parancsnoka, aki rangban is magasabb Horthynál, azzal bosszantja: kész külön ezer koronát gyűjteni, ha leborotváltatja a bajuszát. A tréfáról tudomást szerez a flottaparancsnok, és Horthy „az emberiség szenvedéseinek enyhítésére” feláldozza bajuszát. A történet érdekessége, hogy Horthyról ismeretes, mennyire fukar. Szereti a pénzt. Most sem ad semmit a gyűjtéshez, csak a bajuszát.

Feltűnően megváltozik az arca. A bajusz kölcsönözte, erőteljes férfias arckifejezés eltűnik. Orra és álla előreugrik, arca ráncosan megnyúlik. Koránál idősebbnek tűnik.

A hajógyár 1914 decemberében befejezi a Novarát. Az új hadihajó elnevezése provokáció az olaszok ellen. Az osztrák zsarnokság 1849 márciusában Novaránál döntő győzelmet aratott az Olaszország felszabadításáért és egyesítéséért küzdő seregek felett. Novara az olaszok számára az, mint a magyaroknak Világos.

Ausztria-Magyarország elnyomott olasz kisebbsége nem felejti Novarát. Horthy összefüggésbe hozza ezt azzal, hogy az új hajónak rosszak a gépei, próbajáratai nem sikerülnek: szerinte a hajógyárban dolgozó olasz munkások szabotázsa miatt.

Mindenkit börtönnel, golyóval fenyeget, mégis közel három hónapig tart a gépek javítása. Átvéve végre a Novarát, Horthy a legmodernebb osztrák-magyar cirkáló parancsnoka. Ég a vágytól, hogy harcban kipróbálja. Tervet készít. Benyújtja a hadiflotta főparancsnokának. Azon alapul, hogy Törökország a németekkel kötött titkos szerződés alapján hadat üzent Oroszországnak, lezárta a fekete-tengeri kijáratot, a Dardanellákat. Anglia és Franciaország hadat üzen Törökországnak. Az angol hadiflotta bombázza a Dardanellák erődeit, és 1915 tavaszára a lőszerhiány aggasztóvá teszi Konstantinápoly védelmét. A központi hatalmak sem a tengeren, sem a Dunán nem tudják Törökországot segíteni. Horthy szerint a Novarára mintegy háromszáz tonna muníciót lehetne berakodni, anélkül hogy a hajó harcképessége kárt szenvedne. A Novarával áthatolna az Otrantói-szoroson; kikötne Szmirnában, ahol kirakná a hadianyagot.

Haus admirális, a haditengerészet főparancsnoka, mint megvalósíthatatlant, elutasítja a tervet. Azzal indokolja: Törökországnak a két-háromszáz tonna lőszer a semmivel egyenértékű segítség lenne. A súlyosan megrakott és emiatt csökkentett sebességű Novara viszont esetleg már az Otrantói-szorosban vagy a Földközi tengeren biztosan elpusztulna.

A németek mégis segíteni akarnak Törökországon. Polában összeszerelt két német tengeralattjárót akarnak eljuttatni, amit a törökök felhasználhatnak az angol hadiflotta ellen. A tengeralattjárók azonban akkoriban még nagyon korlátozott mértékben rakodhatnak üzemanyagot. Polából emiatt Görögország legdélibb pontjáig kell ezeket elvontatni, hogy innen már önerejükből eljuthassanak Konstantinápolyig.

Horthy parancsot kap: a Novarával vontassa az U 8. jelzésű tengeralattjárót Görögországba. A terv egyszerű. A Novara a legnagyobb titokban vegyen fel mindenféle vitorlavászonból készült díszletszerűséget a fedélzetére. Fusson ki Polából, és a nyílt tengeren a díszleteket felöltve alakuljon át békés tehergőzössé, amelyről feltételezni sem lehet harci szándékot.

1915. május 2-án holdmentes, sötét az éjszaka. A tehergőzösnek álcázott Novara simán áthalad az Otrantói-szoroson. Napkeltével a nyilvánvalóan Olaszország felől jövő teherhajó a Földközi-tengeren már nem kelt feltűnést. Elvész a többi tehergőzös és halászhajó között.

A Novarának a szorostól mindössze százkilencven mérföldnyi utat kell megtennie Görögország legdélibb részéig. Kilencven mérföld után azonban feltűnik három francia torpedónaszád. Vagy észrevették a Novara megtévesztő külsejét, vagy a biztonság kedvéért át akarják vizsgálni a hajót. Egyenesen a Novarának tartanak.

Felsőbb parancs szerint Horthy nem kockáztathatja a hajót. Még fele útján sincs, amikor elvágatja a vontatókötelet, és a gyorsan víz alá merülő tengeralattjárót a sorsára hagyja. Reméli: az U. 8. egyedül is megteszi most már a török vizekig hátralevő négyszázhetvenöt mérföldet.

A francia torpedónaszádok egyre közelednek. A Novaráról lebontják a vitorlavászon kereskedelmi díszleteket. Magasba szökik a vörös-fehér-vörös hadilobogó, előtűnnek a hajóágyúk. Megrettentve az ellenséget, Horthy teljes gőzzel irányt vesz hazafelé.

Érzi, helyesebben cselekedne, ha menekülés helyett harcot kezdene. A vett parancs ellenére a hadszolgálati szabályzat megengedi az önálló elhatározású haditettet. Messzehordó ágyúival ez esetben meglepetésszerű gyorsasággal elsüllyeszthetné a francia torpedórombolókat, amiben az U. 8. is segíthetné. De ő a biztonságosabb lehetőséget választja. Eltűnik az Otrantói-szoros irányába.

A hajóút odáig három és fél óra. A francia torpedórombolók rádión jelzik az antant hajóhad főparancsnokságának, hogy felfedték a Novarát. Horthy is veszi a jelzéseket, és bár eredetileg az éj sötétjében kellene átjutnia a szoroson, nincs más lehetősége, nappal kell átvágnia.

Eljut az Adriai-tengerre. Az U. 8. is eléri a török vizeket. A világháború kitörése óta a Novara és az U. 8. közös útja a német és az osztrák-magyar haditengerészet első és egyetlen hadi együttműködése. Német részről Horthynak a német vaskereszt második osztálya kitüntetést adományozzák. Az osztrák-magyar hadvezetőség is kitünteti a harmadik osztályú hadiékítményes érdemkereszttel.

Horthy boldog. Amikor sorsára hagyta a maga után vontatott tengeralattjárót, nem ezt várta.

Az osztrák-magyar hadsereg 1915 januárjában-februárjában elveszti a több hetes kárpáti csatát is. Összesen nyolcszázezer főt veszít, Przmysl várában százhúszezer katonája megadja magát. Veszélybe jut Kelet- és Észak-Magyarország.

– Veszélyben a haza! – fokozódik most már Magyarországon a háborús párti féktelen izgatás. Lényegében annak érdekében, hogy továbbra is megtartsanak területeket, ahol túlnyomóan elszakadni akaró nemzetiségek laknak.

A háború kezdettől felfedi az Osztrák-Magyar Monarchia teljes korhadtságát, hadseregének hallatlan áldozatokba kerülő, tehetségtelen katonai vezetését. Mindez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a milliós erőket megmozgató hatalmas csatákban Németország és a vele szövetséges Ausztria-Magyarország 1914 végéig sem nyugaton, sem keleten nem éri el világháborús céljait. Az eddigi mozgóháború lövészárok-háborúvá alakul át. Nyugaton és keleten mindkét oldalon több millió katona ássa be magát a földbe. Száz és száz kilométer hosszon primitív földerődrendszert építenek. A központi hatalmak katonai vezetői pedig éppen a villámháború révén akarták elkerülni az állóháborút, ami, íme bekövetkezett.

A háborús technika ekkor még csak másodlagos az erőviszonyokban. Mostantól és az elkövetkező hadiévekben tűnnek fel a kezdetleges repülőgépek, tankok, mérges gázok. A motorral hajtott 42 cm átmérőjű ágyúlövegek. Az antant anyagi és embertartaléka viszont máris nagyobb, mint a központi hatalmaké. A háború elhúzódása így az antantnak kedvez.

Ennek hatása már 1914 végén megmutatkozik. Az antant közel hatmillió katonát sorakoztat fel a világháborúban, a központi hatalmak három és fél milliót. Ebből a monarchia másfél milliót. Hadserege azonban a rossz hadvezetés, a folytonos vesztett csaták következtében halottakban, sebesültekben, hadifoglyokban máris közel egymillió emberveszteséget szenved. 1915 elejétől úgy tudja fenntartani, sőt némileg pótolni haderőlétszámát, hogy a sebesültek nagy részét rövidesen visszaküldik a frontra. Az általános mozgósítást kiterjesztik tizennyolc évtől ötvenéves korig. Németországban hasonlóan intézkednek.

Új haditerveket dolgoznak ki. Nyugaton egyelőre maradjon változatlan a hadihelyzet. Keleten kívánják szétzúzni és a háborúból kilépésre kényszeríteni Oroszországot. Ezt arra is alapozzák, hogy Törökország, amely tavaly októberben a központi hatalmak oldalán belépett a háborúba, jelentős orosz haderőt köt le a Kaukázusban.

Az új haditerv végrehajtásaként 1915. május 2-án a német és az osztrák-magyar hadsereg megkezdi a gorlicei csatát. Ebben kölcsönösen több száz ezres hadseregek vesznek részt. A német és osztrák-magyar hadsereg a jól előkészített támadásával áttöri az orosz frontot. A közel három hónapig, 1915. június végéig tartó hatalmas küzdelemben több száz kilométer mélységben hátralöki az oroszok harcvonalát. Visszafoglalja az oroszok által a háború óta megszállt magyarországi és az Ausztria fennhatósága alá tartozó lengyel területeket. Szétzúzzák a Visztula folyó menti orosz erődrendszert, meghódítják a cári Oroszország lengyel részeit, benne Varsót és Breszt-Litovszkot.

A gorlicei támadás mégsem érte el célját: Oroszország katonai megsemmisítését. Továbbra is friss tartalékokat tud bevetni Oroszország, amire a központi hatalmak már képtelenek. Az antant a nyugati fronton támadást indít az orosz front tehermentesítésére. Ezt a németek az orosz frontról gyorsan átcsoportosított haderőkkel tudják csak megállítani.

Csapatelvonásra kényszerül az osztrák-magyar hadsereg is. Olaszország, amelynek az antant megígéri az Ausztriához tartozó Adriai-tenger menti olasz nemzetiségi területek megszerzését, 1915. május 23-án hadat üzen Ausztria-Magyarországnak. Új front nyílik ezzel az Adriai-tengertől a svájci határig. Az olasz hadsereg sikeresen nyomul előre, az osztrák-magyar haderő jelentékeny részét leköti. Mindez lehetővé teszi, hogy az orosz hadsereg, magához térve a gorlicei vereségből, megszilárdítja – bár az eddigi határtól hátrább – a frontvonalát.

Az olasz hadüzenet nem éri váratlanul a központi hatalmakat. Az osztrák-magyar hadiflotta főparancsnokánál, Haus admirálisnál kész a flotta haditerve erre az eshetőségre: Velencétől Brindisiig a nyugat-adriai olasz tengerpart katonailag nagyon fontos vasútvonalának és hídjainak bombázására. Késleltetni akarják ezzel az olasz szárazföldi haderő mozgósítását és felvonulását Ausztria-Magyarország ellen.

Már a hadüzenet napjának éjjelén kifut a hadiflotta Polából, hogy megtámadja az olasz partokat. A Novara feladata, hogy a mellé beosztott négy torpedóegység kíséretében pontosan hajnali négy órakor megérkezzék a Velencétől negyven mérföldnyire levő Porto Corsinihoz. Bombázással elpusztítsa a kikötőkben tartózkodó tengeralattjárókat, a parton a kaszárnyákat, ütegeket.

Porto Corsini Ravenna kikötője. Itt végződik a hajózható csatorna, amely a Ravenna folyót az Adriával összeköti. Horthy az éj sötétjében, amennyire lehet, megközelíti a kikötőt. Nem talál egyetlen tengeralattjárót sem. Mindössze két halászhajót, amelyet elsüllyeszt. Nehéz ágyúival a hadikikötőt is löveti. A kölcsönöz tűzben a Novarát találat éri. Egy tiszt, öt matróz elesik, többen megsebesülnek.

Ez a Novara tűzkeresztsége. Megsérül Horthy egyik kísérőhajója is. Pontosan fél ötkor abbahagyják a tüzelést. A Novara, kísérőhajóival együtt, teljes gőzzel irányt vesz hazafelé. Parancsa szerint Horthynak abból a feltevésből kell kiindulnia, hogy Velencéből kifuthat az olasz hajóhad, és megtámadhatja a feladata elvégzésére gyülekező osztrák-magyar hajóhadat. Horthy feladata jelezni és feltartóztatni az olaszokat, amíg az osztrák-magyar hajóhad megérkezik.

Hazafelé vezető útján a Novara nem találkozik ellenséges erővel. Csatlakozik a Polába visszatérő hajóhadhoz. Horthyt az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményes magatartásáért, és az alája rendelt egységek kiváló vezetéséért a hadiékítményes harmadik osztályú vaskorona renddel tüntetik ki.

A továbbiakban azonban már az osztrák-magyar hadiflotta annyira tart az olasz és a segítségére érkező antant hadiflottától, hogy csak kisebb támadásokat intéz az olasz partvidék és az ott húzódó vasútvonal ellen. Két ízben a Novara is részt vesz ezekben. Másodízben Horthy három halászhajót elsüllyeszt, néhányat megrongál. Ellenséges hajókkal most sem kerül szembe.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!