(idézet: Máramarosi erdő – Szatmári György)

4

 

A söntésbe léptem. A bádoggal fedett pult, egy alig gyalult, kecskelábú asztal, két lóca volt a berendezése. De figyelmemet inkább a kocsmáros, Muntyán Grigor vonta magára. Alacsony, tömzsi ember volt, nagy bikafejjel, melyből egymástól feltűnően távol álló apró szemek meredtek rám gyanakodva. Bal kezén kötés volt.

Az asztal két oldalán férfiak ültek román viseletben. Mintha már láttam volna az arcukat a munkaszolgálatosok között. Az asztalon félliteres üvegek állottak valami zöld folyadékkal, de az is lehet, hogy csak az üveg volt zöldszínű. Poharat nem láttam. Az egyik vendég háttal ült az ajtónak. Nem látta, hogy beléptem. Zavartalanul énekelt és iszogatott egy üvegből. Betyárnótát fújt.

Bine-mi taie cutitul,
Cá l-am ascutit amu.
Nici jándarul nu-i de fier,
Cá nu tuná bricica’ n el * Jól vág a késem éle, / Imént fentem élesre. / Zsandár bőre sem páncél, / Nem koppan rajt’ bicskaél. *

 

Muntyán nem szakította félbe a dalolót. Míg a nóta tartott, alaposan szemügyre vett. Csak mikor csend lett, förmedt rám. Először románul, aztán magyarul.

— Maga mit akarja?

Megmondtam, hogy Drágos Nellit várom, az ápolónővért. Engem is bekötöz majd, ha idejön.

— Még nem jötte — mondta Muntyán. Megismételte. — Maga nem érted? Még nem jötte ide Drágos lány.

— Értem, értem. Majd megvárom — mentegetőztem.— Ez nem van váróterem — oktatott ki Muntyán.

— Tudom. Szeretnék valamit enni vagy inni — tettem gyorsan hozzá, gondolván, ezze1 megenyhítem a cseppet sem barátságos kocsmárost.

— Maga jött tábor. Maga nem szabad itt lenni.

Úgy értettem, számomra hitel nincs.

— Van pénzem — mutattam a Kőváritól kapott tízpengősöket.

— Mit akar? — kérdezte egy fokkal barátságosabban Muntyán.

— Ennék is, meg innék is valamit — válaszoltam. Tudtam, ha bent akarok maradni, azt kell fogyasztanom, amit éppen kapok.

— Menni be. — Muntyán a pult melletti ajtó felé intett.

A belső helyiségbe léptem, a furán kicicomázott „úri szobába”.

A kormos falakról már itt-ott lehullott a vakolat. Az így keletkezett nagy foltokat piros-fehér-zöld zászlókkal, falvédőkkel, kalászkoszorúkkal takarták el, de már jó régen. A két kis rácsos ablakon át alig jött be fény a kinti világból. A színes papírból készített füzérek között ósdi petróleumlámpa lógott. A repedező kemence dohos hűvösséget árasztott. A szoba közepén ormótlan asztal terpeszkedett. Valamikor még fehér parasztvászonnal terítették le, hogy ne látszódjék rajta az ujjnyi vastagságú repedés. Kétoldalt hosszú parasztlóca. Két végében vesszőből font karosszékek ábrándoztak a régi jó időkről, mikor még hírből sem ismerték az erdőpetri csárdát.

Legnagyobb meglepetésemre az egyik karosszékben ismerőst találtam: Losonci Pistát. Ő is nagyot csodálkozott, mikor engem megpillantott. Állott is fel mindjárt.

— Magát mi szél hozta erre? — Pistán látszott, nem bánná, ha én nem kérdezném tőle ugyanazt.

Elmondtam neki, mi járatban vagyok.

— Üljön le ide mellénk. Igyon velünk — invitált Pista.

Megkönnyebbültem, mikor az asztalon nem zöld üveget láttam, hanem egy öblöset, amilyenbe mifelénk is bort szoktak tölteni. Pistáék előtt pohár is volt, persze csak kettő. Pista bemutatta ivótársát.

— Az atyafi — bocsánat —, az úr idevaló. Az itteni vadőr. Egy időben én is az voltam a szülőfalumban. Így azután van mit mesélni egymásnak. Majd hoznak mindjárt poharat magának is.

— Köszönöm, rendeltem én is. Vadásztörténeteket mindenki szívesen hallgat …

Bemutatkoztam az ismeretlennek. Csak a kiejtésén érződött, hogy nem magyar.

— Mi nem hazudunk. Én csak akkor hazudtam, mikor politizáltam.

A vadőr feje kicsi volt és kopasz. Annál inkább feltűnt hegyes, borvirágos orra. Ravasz ember benyomását tette, de nem volt ellenszenves.

— A faluban Kortes Vaszilnak hívnak. Amikor választások voltak, még a románoknál, én mindig beálltam kortesnek. Hogy melyik párthoz? Nem is ahhoz, amelyik többet fizetett. Meg akartam maradni az állásomban, annak korteskedtem, amelyikről tudtam, hogy győzni fog. Honnan tudtam? Mindig a kormánypárt győzött. Én mindig a kormánypártnak korteskedtem. Mint a szép özvegy fiacskája. Az is annak mondja, apuka, aki éppen az anyjának csinálja az udvart. Igaza van. Pedig mindig hazudik. Gyerek, de jó politikus. Én is jól politizáltam, végig állásban maradtam az erdészetnél. Csak a bécsi döntés után bocsátottak el.

Muntyán Grigor lépett be. Egyik kezében félliteres üveggel, a másikban egy pohárral. Az ennivalót, egy tányér tojásrántottát, nagy karéj kenyérrel, kovászos uborkával, egy asszony hozta Grigor után. Csodálkoztam, mikor megjelent az ócska helyiségben. Nyilván Grigor felesége lesz, gondoltam, de azért mérget nem vettem volna rá.

— Jó napot — csicseregte az asszony. Grigor nem szólt egy szót sem. Csak az asztalra tette az üveget és a poharat, és már ment is kifelé.

— Üljön az asztalunkhoz, Szeréna! — invitálta az asszonyt Pista.

— Mit gondol? Nincs nekem arra időm, hogy csak úgy leüljek. Még nem ment le a nap. Korai volna még a pihenés.

Szeréna úgy affektált, hogy egy városi úriasszony sem jobban. De azért leült az asztalunkhoz, egy kicsit távolabb, mintha nem tartozna a társaságunkhoz.

Töltöttem a nekem hozott üvegből mind a három pohárba. Szerénának felajánlottam az én poharamat, de nem fogadta el. Ő nem szokott inni. Ő nem konzumnő. Csodálkoztam a szakkifejezésen. Nélküle ittunk, de Pista javaslatára az ő egészségére.

Szeréna telt idomú, szemrevaló fehérnép volt. Fodros szoknyájában, pruszlikjában, hátrakötött babos kendőjében teljesen elütött a kopott úriszoba berendezésétől. Az egykori dekorációból mintha egyedül ő maradt volna változatlanul friss és eleven, szemben a gyűrött, piszkos füzérekkel, zászlókkal, hervadt, poros koszorúkkal.

— Láttam, mikor megjött — fordult hozzám. — Kővári Karcsi kísérte ide. Neki sietős volt. Nem jött be.

— Igen. Vele jöttem. Egyedül nehezen találtam volna ide.

— Miért nem jött Losoncival?

Meglepett, hogy az asszony már névről ismeri Pistát. Őmiatta járna ide az én munkavezetőm? Hamar rátalált. Csak ne legyen rossz vége a dolognak. Muntyánból nem néztem ki semmi jót.

— Mi lelte a kezét? — kérdezte Szeréna.

— Lejött az ujjamról a köröm — válaszoltam. Nem akartam újra elmondani, hogyan történt a dolog. Szeréna nem is kérdezte.

— Mi a vadászatról beszélgettünk — vette át a szót Pista. — Biztos voltak itt is nagy vadászatok.

— Vadászat? Volt itt vadászat, de milyen. Az egész környék beszélt róla. Persze, maguk nem hallották. Vaszil nem mesélte még? Nem. Hát pedig azt el kell mondani. Olyasmi nem mindennap történik.

— Negyven őszén történt — idézte a múltat Szeréna. — Aranyossy főjegyző úr készítette elő a vadászatot. Mindenki lótott-futott a faluban. Mert a főjegyző úr meghívta magát a báró úr őméltóságát, Dégenfeld Lipótot. Ezt a kamrát is akkor rendezték be úriszobának. Aranyossy díszítette fel. Bált ígért érte a fiatalságnak, de ahogy maguk nem táncoltak azon, úgy nem táncoltak azok a fiatalok sem, akik ezt a dohos lyukat így kicicomázták. Engem is akkor hívtak le Szigetről. Tudták rólam, hogy ismertem a méltóságos urat. Egész közelről ismertem. Ezt nem is titkoltam senki előtt. Aranyossy a kisbírót, Szotyorit küldte értem, hogy jöjjek le. Meglepetésnek. Fog örülni a méltóságos úr.

Mikor ide beléptem — a vadászat napján — hát csak nézek egy nagyot. Azt hittem, én leszek a háziasszony. De arra mást kért fel a főjegyző úr. Lápossynét, a volt kántor özvegyét, későbbi anyósát. Már itt páváskodott az úriszobában. Fekete selyemruháját vette fel erre az alkalomra. Vele volt a lánya is, Etelka. Kicicomázva, mint egy mézeskalács, magyar ruhában, pártában, piros csizmában.

Köszöntem. A kántorné meg Etelka éppen a terítéket rakták a rozoga asztalra. Lápossyné legszebb étkészletét hozta ki a méltóságos úrnak.

Mikor megláttak, elcsodálkoztak. Bemutatkoznom nem kellett. Már ismertek régebbről, hiszen idevalósi vagyok. Lápossyné tovább rakosgatta törékeny kincseit. Nem akart velem szóba állni. Etelka követte anyja példáját. Én hagytam őket dolgozni. Levetettem kabátomat, és leültem a kályha mellé egy székre. Lápossyné hallgatott egy ideig, de nem sokáig bírta. Gyötörte a kíváncsiság.

— Magát is meghívták, drágám? — fordult hozzám mézédes hangon.— Mit szól hozzá? A főjegyző úr hívott meg. Én ápoltam annak idején Dégenfeld méltóságos urat. Talán most is szüksége lesz injekcióra — mondtam.

— Ja úgy — nyugodott meg az asszony. — Engem meg egyenesen háziasszonynak kértek fel — dicsekedett. — A főjegyző úr kért, könyörgött, készítsem el én a nyúlpörköltöt a méltóságos úrnak. Olyan jó házikosztot, mint az enyém, úgysem eszik Kolozsváron, de még Budapesten sem. Nem tagadhattam meg a főjegyző úr kérését. Igazán talpig úriember …

— Úgy hallottam, nem mindenki szereti — hecceltem a kántornét.

— Kik nem szeretik? A románok — védte Aranyossyt Lápossyné.

— Ahogy hallom, a zsellérek se nagyon imádkoznak érte. De biztos olyan is van, aki szereti — enyhítettem a dolgon. Azt mégse akartam, hogy a kántorné rám uszítsa a főjegyzőt. Lápossyné Aranyossyt magasztalta.

— Mi hálát adunk érte a jóistennek. Rajtunk ő sokat segített. Önzetlenül elintézte, hogy a bátyám, Láng kanonok visszakapja ötven hold földjét, amit a románok húszban elvettek. Mennyit járt utána. Még az útiköltséget is maga fizette, csak úgy, jó barátságból.

— Azért a hozomány se utolsó, amit Etelkával kap majd — mondtam be az igazat. — Nagysád csak ne higgye, hogy egy férfi csak úgy önzetlenül tesz valamit. Kapni akar az mind. Ki ezt, ki azt. Ismerem én őket.

Lápossyné úgy tett, mintha nem is hallotta volna, amit mondtam.

— Tetszik tudni — folytattam csak azért is —, én csak azt a szegény Kővári Karcsit sajnálom. Hogy oda volt Etelkáért, most meg ahogy a nóta mondja, ott sír, ahol senki sem látja.

— Az csak olyan diákszerelem volt, aminek a nóta szerint is vége szokott lenni — mentegetőzött Lápossyné. — A lány vigyázzon, különben a fején marad a párta.

— Mi az, még mindig nem hozták azt a nyulat? — kérdezte Lápossyné, hogy másra terelje a beszédet.

— Tudom is én — feleltem. — Az nem az én reszortom, a nyúlvadászat. Tessék megkérdezni Daróczy őrmestert. Tessék őt küldeni a nyúl után. Legalább békén hagy. Mert ahogy meglátott, a nyomomba szegődött. Utánam kapdos a gyalázatos. Pedig megmondtam neki, hogy nem neki hoztak minket ide, nem az ő szép szemeinek öltözködtünk így ki. Küldtem már a kápolnába is Daróczyt. Ott jó hideg van. Ott majd lehűl. Ott majd kimegy belőle az ördög. De a vén lator csak nevetett, hogy ő református, hogy ő nem szereti a szenteket, még azokat se, akik szoknyát viselnek, az mind csak pingált, nincs rajtuk mit fogni.

Lápossyné kinézett az ablakon, mintha egy szót sem hallott volna. Várt egy kicsit, hátha kimegyek. Biztos fogadkozott magában, ha másért nem, de ezért szemrehányást tesz majd a főjegyzőnek. De nekem egy csepp kedvem sem volt kimenni. Leültem újra a kályha mellé. Az én munkám csak akkor kezdődik — mondtam nagy büszkén —mikor a főúri vendég megérkezik.

A kántorné majd megpukkadt. Pedig a java még hátra volt …

Muntyán Grigor jött be, és szakította meg Szeréna meséjét. A kocsmáros szúrós szemekkel nézett az asszonyra. Intett neki, hogy menjen ki. Szeréna nem ellenkezett. Szó nélkül felállt és ment ki a söntésbe. Grigor követte. Ránk egy pillantást se vetett. Azt se kérdezte, kérünk-e még valamit.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Világnézetek harca – érvek Isten létezése mellett és a valóság

Az Isten a semmivel össze nem hasonlítható tökéletes, mindenható, mindentudó, az örökké létező, a világ, az ember teremtője!
Az emberek elsöprő többsége hisz abban, hogy Isten létezik!

A teremtéselmélet hívei semmit sem tudnak következetes objektív tudományos módszerrel bizonyítani a teremtésről és az istenről!
A végtelen világegyetemben mindörökké létező és állandóan mozgásban lévő anyag a tudomány által objektíven bizonyított tény!
Minden, aminek a léte a következetesen objektív tudományos módszerrel igazolható, az maga az anyag, bármilyen is a formája!

Amely állítás a következetesen objektív tudományos módszerrel a valóságban nem igazolható az nem fogadható el létezőnek!

Az Isten létének – „A közös egyetértés érve” bizonyítéka összefoglalva: A hit Istenben – abban a Lényben, akinek a tisztelet és imádat jogosan megkövetelhető – egy általános jelenség minden kor csaknem minden embere számára; az emberek elsöprő többsége vagy téved életüknek erről a legmélyebb eleméről, vagy nem; Sokkal valószínűbb azt hinni, hogy nem; tehát sokkal valószínűbb azt hinni, hogy Isten létezik; elgondolható, hogy az a milliószor millió ember, akik azt állítják, hogy megtalálták azt a Szentet, aki méltó a tiszteletre és imádatra, csak tévedett; Sokkal valószínűbbnek tűnik az, hogy inkább akik elvetik a hitet, azok szenvednek a hiánytól és a téveszméktől.

A lényeg: Vajon tévedhet az emberek többsége, ha hisz az Isten létében?

Néhány gondolat!

Hamis az olyan állítás, amely nélkülözi az objektív igazságot, bármennyien hiszik ezt igaznak!
Amely állítás a következetesen objektív tudományos módszerrel nem bizonyítható, bármennyien hiszik igaznak, az hamis!
A következetesen objektív tudományos módszerrel a természetfeletti szellemvilág, az isten szellem léte nem igazolható!

Vajon mit hisznek a hívők istennek?

Melyek az isten szellem és a természetfeletti képességgel rendelkező szellemvilág következetesen objektív tudományos módszerrel ellenőrizhető tulajdonságai? Ilyen nincs, erről csak a spekuláció, a képzelet létezik.

Konkrétan, következetes objektív tudományos módszerrel bizonyíthatóan, hol van a szellemvilág, mi az az isten szellem, hogyan lehet ezt megfigyelni, mik a tulajdonságai, jellemzői? Hogyan lehet bármilyen állítást istenről objektíven ellenőrizni? De erre nincs semmilyen következetesen objektív tudományos módszer, csak a képzelődés!

Milyen objektív tudományos megfigyelés alapján állapították meg az isten szellem és a természetfeletti szellemvilág létét? Mert, ha ez csak szubjektív vélemény, ha csak az objektív bizonyítékot nélkülöző hit kérdése, ha csak a hívő tudatában létező vízió, akkor az objektív valósághoz semmi köze sincs!

Az objektív valóság az embertől, az ember tudatától függetlenül létező világ, amit csak a következetesen objektív tudományos módszerrel lehet megismerni. Így hiába képzelik bármennyien az isten szellemet valósnak, ha az az objektív valóságban nem található meg, akkor az hamis állítás, így az nem az objektív igazság.

Gyakran nehézségekbe ütközik az emberi szubjektum állításait megismerni és vizsgálni, de az objektív igazságot csak a következetesen objektív tudományos módszerrel lehet megismerni. Az objektív igazság állításának az objektív valóságnak kell megfelelnie, vagyis a valóságban objektíven létezőnek kell lennie. Ennek a kiderítését szolgálja a tudományos módszer.

Igazság: a valóság helyes, hű gondolati tükrözése, ami végső soron a gyakorlat kritériumával ellenőrizhető. Az igazság, mint jellemző sajátosság, a gondolatokra vonatkozik, nem pedig magukra a dolgokra és nyelvi kifejezésük eszközeire. – Marxista fogalomlexikon

Objektív igazság: filozófiai kategória az emberi ismeret azon tartalmának jelölésére, amely független a szubjektum akaratától és óhajaitól. Az igazságot a visszatükrözött objektum tartalma határozza meg. – Marxista fogalomlexikon

Objektív Valóság: az egész anyagi világ a maga teljességében, valamennyi formájában és megnyilvánulásában. Az objektív valóság fogalma viszonylagos. A szubjektumhoz viszonyítva az objektív valóság mindaz, ami a tudaton kívül létezik és tudatban visszatükröződik. De a szubjektum, tudatával együtt, maga is objektív valóság más emberekhez viszonyítva. A világra vonatkozó egyéni szemlélettől elvonatkoztatva azt mondhatjuk, hogy az objektív valóság megegyezik a realitással általában. A realitás magában foglalja a különbözőanyagi objektumokat, ezek tulajdonságait, a teret, az időt, a mozgást, a törvényeket, a különböző társadalmi jelenségeket, a termelési viszonyokat, az államot, a művészetet stb. Mindez tükröződik az emberi tudatban, de attól függetlenül létezik. – Marxista fogalomlexikon

Az isten szellemről a hívőknek semmilyen következetesen objektív tudományos ismerete nincs!

Isten fogalma a monoteista hívők szerint azon természetfeletti lényt jelenti, aki a világegyetemet teremtette, és/vagy annak működését, történéseit irányítja vagy ellenőrzi. – wikipedia.hu

Isten: az összes vallásban a Legfőbb Lény – lexikon.katolikus.hu

Isten megismerhetősége: Isten tulajdonságai közé tartozó, predikamentális nyugvó, pozitív sajátság. – Az egyh. tanítóhivatal tételei Isten megismerhetőségéről: 1. Az igaz Isten a műveiből a természetes ész világosságánál megismerhető. Dogma. 2. A természetes ész segítségével az ember nem képes intuitív módon megismerni Istent, azaz nem képes Isten látására emelkedni. Dogma. 3. Van hívő istenismeret. Dogma. Ez az istenismeret nem intuitív. – Magyarázat. Természetes megismerhetőségről beszélünk, mert a hitbeli megismerést csak az vonja kétségbe, aki a kinyilatkoztatást is tagadja. – lexikon.katolikus.hu

A kinyilatkoztatásban Isten önmagát és üdvözítő akaratának döntéseit közli, azért, hogy részt adjon azokból az isteni javakból, melyek az emberi értelem fölfogóképességét teljesen meghaladják. – lexikon.katolikus.hu

Ha a bizonyíték nélküli hit megelőzi az objektív tudományt, akkor bármi hamisat is el lehet hinni!

Mi az isten?

A természetfeletti szellemvilág és az isten szellem víziója csak a hívő tudatában képzelt homályos valami, mert megfelelője a valóságban nincs.

Vagy van? Kérem a következetesen objektív tudományos bizonyítékokat, isten paramétereit, méretét, színét, elektromos töltését, tartózkodási helyét, egy fényképet róla, vagy bármit, stb.. Ja! Persze az isten egy szellem, egy varázsló, anyagi vonzat nélküli, vagyis a semmi anyag, így csak egy térbeli kiterjedés nélküli elméleti pont.

Akkor ez nem fog sikerülni, mert a semmit, a semmi anyagot nem lehet vizsgálni, mert a semmi valósként állítása az maga a semmi. Olyan, mint a nullaszor valami az egyenlő nullával! A semmiről csak azt lehet tudni, hogy nincs, nem van! Így az isten szellemről minden vélt ismeret csak a spekuláció, a képzelgés terméke, az objektív valóságot nélkülöző semmi. Tehát az isten szellem csak a képzelet világában létezik!

Az isten szellem létének objektív bizonyítására a kinyilatkoztatás sem alkalmas, mert az csak szubjektív vélemény, így a következetes objektív tudományos módszerrel ellenőrizhetetlen állítás.

Azonban a megmagyarázhatatlan „a csoda” sem lehet az isten szellem létének objektív bizonyítéka, mert egyszerűen csak nem értjük.

Tehát az isten szellemről nincs objektív bizonyíték, ezért bármennyien hisznek benne az hamis állítás csupán!

Hit: valamely jelenség igaz voltának bizonyítás nélküli elismerése. A természetfelettibe (isten, angyalok, ördögök stb.) vetettek vak hitet minden vallás alkotóeleme. Ebben az értelemben a hit nem különbözik a babonától. A vallási hit ellentétben áll a tudással. Mindamellett sok idealista filozófus próbálja összebékíteni a hitet és a tudást, vagy a hitet a tudás helyébe állítani (Fideizmus). Köznapi értelemben a hit olyan tudományos következtetésekbe, hipotézisekbe vetett meggyőződés, amelyeket az adott pillanatban még nem lehet kísérleti úton bizonyítani. Az ilyen hit a már elért és gyakorlatban kipróbált tudásra épül. – Marxista fogalomlexikon

A tudományos módszer és a hamis állítás

Teljesen mindegy mennyien hisznek valamiben, ha az hamis, mert nélkülözi a következetesen objektív tudományos bizonyítékokat. Márpedig isten létezése hamis állítás, mert a következetesen objektíven tudományos módszerrel nincs bebizonyítva, így semmivel nem különböztethető meg a valótlanságtól. Isten léte olyan állítás, ami a bizonyítékok hiányában valójában a semmi létezőként való elfogadása.

Az objektív valóságot nélkülöző állítást nem lehet és nem is kell megcáfolni, mert a valóságban nem megfigyelhető, nem ellenőrizhető. Így isten létének állítását sem lehet és szükségtelen is cáfolni, mert ez nem tartalmaz semmi tényszerű, következetesen objektív tudományos állítást, amit cáfolni lehetne, bármennyien hisznek is ebben.

Mégis, akkor mit állítanak a hívők?

Semmi valóságosat, amit ezért nem is lehet cáfolni és nem is kell, mert valójában nem állítanak semmi valóságban észlelhetőt. Isten létét maguk a hívők cáfolják azzal, hogy semmilyen objektív ténnyel nem támasztják alá az állításukat. Csak fecsegnek valamiről, amiről valójában objektíven ők sem tudnak semmit.

A vallás, az ateizmus, a materializmus tanítás kérdése, amelyiket tanítják, az emberek többsége azt fogadja el. A materializmus, az ateizmus az objektív tényekre, a vallás a szubjektív véleményre, a képzeletre, a hiszékenységre alapoz. A szubjektív, az emberi agyban képzett, keletkezett kép igazságát csak az döntheti el, hogy az objektív valóságban megtalálható-e a mása vagy nem. Ezt csak a következetesen objektív tudományos módszerrel lehet kideríteni. De az istennek nincs mása a valóságban, a következetesen objektív tudomány ezt még nem fedezte fel. A valótlanság állítása azonban az emberiség kárára van, mert az abban való feltétlen hit az maga a hiszékenység és ezért az butaság. A hiszékeny ember pedig más egyéb hamisat is elhisz.

Nem szabad hiszékennyé nevelni az emberiséget, mert ez a fejlett termelőerők mellett katasztrófába viszi az emberiséget. A hiszékenységre nevelt emberiség elhiszi a felsőbbrendűséget, az élősködést, mint emberségeset, pedig az éppen, hogy nem az. A hiszékennyé nevelt emberiség elhiszi, hogy jogos, emberséges az élősködés, ez a világ rendje, pedig ez gátolja az emberré válást. A hiszékeny emberiség nem válhat emberré!

hiszékeny: Könnyen félrevezethető (személy), aki bármiben könnyen hisz, bármit gondolkodás nélkül elfogad. – wikiszotar.hu

Spekuláció a nép kárára

Az isten létének „bizonyítéka”, érve csak a spekuláció, az objektív valóságot nélkülöző hit. Az istenhit azonban sok ember rovására, mint felsőbbrendű minta kitűnő tudatforma. A kizsákmányoló társadalmakban, ezért kevesek hasznáért, az élősködés érdekében vezetik félre az emberiséget és beépítik a teremtéselméletet a világnézetükbe.

Az isten nem tudományos kategória, nem szerepel, mint tényező az objektív természeti törvényekben, sőt semmilyen következetesen objektív tudományos módszerrel megfigyelhető jelenségben. Isten hatása tudományosan nem megfigyelhető, semmilyen gyakorlati haszna nincs az emberiség többsége számára. De akinek haszna származik az isten létének hirdetéséből, azok a többséget károsítók érdekeit képviselik.

A kizsákmányoló osztálytársadalmakban a vallás, az istenhit az úr-szolga felsőbbrendűségnek az égi megfelelője, így minta a földi megvalósításra, mert az isten a hit szerint a Legfőbb Lény, vagyis a felsőbbrendű úr. Az istenhitnek ez a legfontosabb jellemzői közé tartozik, ezért a kizsákmányolók beépítik a világnézetükbe, az erkölcsükbe.

Az emberiségnek választania kell az objektív valóság és a tudománytalan teremtéselmélet között!

Az isten létezésében való hit valójában tudományos szempontból szélhámosság, teljesen mindegy mennyi ember tartja valóságosnak. Sehol sem lehet nyomára akadni az isten szellemnek és a természetfeletti szellemvilágnak, sem az univerzumban és sehol másutt sem. Valójában az emberek nem tudnak semmi valósat az istenről, ami következetes tudományos módszerrel ellenőrizhető lenne.

Mindenki azt vél valósnak, amit akar, de a hamis nem fér össze az objektív valósággal. Így a valótlanságot valósnak vélők tudata sérült, a hamis világkép uralja, vezeti cselekedeteiket.

Az emberiség érdekét csak a természet törvényeinek tudományos módszer szerinti megismerése és alkalmazása képviseli. Bármilyen sokan képzelnek valamit az nem biztos, hogy azaz objektív valóság. A világnézet tanulható és tanítható, ami lehet objektíven igaz vagy hamis is. A többség azt fogadja el valósnak, amit tanítanak. Az objektív valóságot nélkülöző tanítás azonban butaság, sőt, káros, veszélyes az emberiségre, olyan, mint az ópium, illúzióban, kábulatban tartja a népet.

A vallás tanításai az objektív valóságot nélkülözik, állításai nem a tudományos módszerrel történő vizsgálat eredményei, csupán a spekuláció, a képzelet, a hit, a teremtéselmélet tételei. Még akkor is, ha a tudomány legkitűnőbb koponyái járnak ezen az úton, mert ez akkor is csak szubjektív vélemény, amit a következetes tudományos módszerrel nem bizonyítanak be és csak az érzelmi szempontok vezérlik erre a hamis útra.

Az iskolákban és főleg a templomokban gyerekkortól az emberek tudatába nevelik a valójában nem létező istent. Ennek egyetlen célja az alázatos, a hiszékeny, az engedelmeskedő emberek tudatának kialakítása, ami a legnagyobb kára az emberiségnek, ami a demokrácia ellen, az önkényuralomért és végül is az élősködés érdekében történik.

Az égi minta

Isten: az összes vallásban a Legfőbb Lény … A legfőbb lény önmagát magyarázza, fölötte nincs úr. – lexikon.katolikus.hu

Az isten a hit szerint a felsőbbrendű, a Legfőbb Lény az emberek és a világ felett. Azért tanítják az isteni égi mintát, hogy kevesek uralkodni tudjanak a nép felett. Hipnotizálják az emberiséget a Legfőbb Lény az isten létének, uralkodásának elfogadására, amit a föld népeinek mintaként kell elfogadnia a földi mása megvalósítása érdekében, hogy az úr és a szolga világ megvalósuljon. A lét határozza meg a tudatot. Az égi minta az élősködők földi tükörképe, mert ez az érdekük, ez segíti a hatalmukat, ezért elfogadják, ezért hiszékenységre nevelik az emberiséget.

Akit nem tanítanak az istenhitre, az nem is érzi szükségét ennek, feltéve, ha nem buta!

Az istenhit nélkül is működik a világ, sőt. Az istenhívőknek nem fontos, hogy a vallás állításai valósak legyenek, sőt. De minek belekeverni egy rossz, egy embertelen hamis mintát az emberiség tudatába? Túl kell ezen már lépni. Ez már gátolja az emberiség fejlődését, a valódi demokráciát, az emberré válást.

Bár ezt a történelem dönti majd el, hogy mikor szabadulhat meg az emberiség az objektív igazságot nélkülöző teremtéselmélettől. Egyelőre ennek a tudománytalan elméletnek még nagy hatalma van. Az isten szellem sokmilliárd ember tudatában valóságosként létezik. De az is lehet, hogy ez megakadályozza az emberré válását az emberiségnek.

Teljesen mindegy mennyien hisznek valamiben, ha a valóságban a tudományos megfigyeléssel, következtetéssel, kísérlettel a gyakorlatban ez nem igazolható. Az emberiség érdeke az objektív valóság törvényeinek megismerése és alkalmazása, mert csak ez segíti a biztonságosabb életét, az emberré válást. A kitalált hit csak a spekulánsoknak hoz hasznot. Az emberiségnek tovább kell lépnie a tudományos világnézet megértése, elfogadása felé, ami elveti a hamisat, így az isten létének valótlan állítását is.

(idézet: Húsz érv Isten létezése mellett)

19. A közös egyetértés érve

Ez a bizonyíték némileg a vallási tapasztalat érvéhez (18.), némileg pedig a vágy érvéhez (16.) hasonlít. Azzal érvel, hogy:

1. A hit Istenben – abban a Lényben, akinek a tisztelet és imádat jogosan megkövetelhető – egy általános jelenség minden kor csaknem minden embere számára.
2. Az emberek elsöprő többsége vagy téved életüknek erről a legmélyebb eleméről, vagy nem.
3. Sokkal valószínűbb azt hinni, hogy nem.
4. Tehát sokkal valószínűbb azt hinni, hogy Isten létezik.

Mindenki elismeri, hogy a vallásos hit széles körben elterjedt volt mindig is az emberi történelemben. De felmerül a kérdés: Ezt a kétségbevonhatatlan tényt valóban a bizonyítékok közé számolhatjuk-e a vallási állítások igazságának védelmében? Még egy szkeptikus is elismeri, hogy ez a tanúság mélységesen lenyűgöző: az emberiség elsöprő többsége hisz egy végső Lényben, aki számára az igazi válasz csak a tiszteletadás és az imádat lehet. Senki sem vitatja a tisztelet érzéseit, az imádás gesztusait, vagy az imádat cselekedeteit. De ha Isten nem létezik, akkor ezeknek a dolgoknak soha semmikor – soha semmikor! – nem volt valódi tárgya. Ez valóban hihető?

A tiszteletadás és imádás képessége bizonyosan természetszerűen hozzánk tartozónak tűnik. És nehéz elhinni, hogy ez a természetes képesség a dolgok természetében soha nem tud beteljesedni, különösen úgy, hogy olyan sokan tanúsítják, hogy már beteljesedett. Való igaz, hogy elképzelhető az is, hogy természetünk ezen oldala eleve kudarcra van ítélve; elgondolható, hogy az a milliószor millió ember, akik azt állítják, hogy megtalálták azt a Szentet, aki méltó a tiszteletre és imádatra, csak tévedett. De mennyire valószínű ez?

Sokkal valószínűbbnek tűnik az, hogy inkább akik elvetik a hitet, azok szenvednek a hiánytól és a téveszméktől – mint egy botfülű ember, aki tagadja a muzsika létezését, vagy mint az a rémült albérlő, aki azt mondogatja magának, hogy nem hallja az erőszak és a félelem jajveszékelését, amik felhallatszanak az utcáról, és amikor a gyermeke felébred a hangokra és megkérdezi: „Anya, miért sikoltozik az a néni?”, akkor azt mondja neki: „Senki sem sikoltozik, az csak a szél. Ennyi az egész. Menj csak vissza aludni.”.

1. kérdés: De a többség még nem tévedhetetlen. A legtöbb ember pl. tévedett a Nap és a Föld mozgásában. Tehát miért ne tévedhetnének akkor Isten létezésében is?

Válasz: Ha az emberek tévedtek is a heliocentrikus nézetben, mégis tapasztalatuk volt a Napról, a Földről és a mozgásról. Ők egyszerűen abban az elgondolásban tévedtek, hogy az általuk érzékelt mozgás a Napé. De ha Isten nem létezik, mi az, amit a hívők megtapasztalnak? Az illúzió szintje messze túlmegy a kollektív tévedés bármely más példájánál. Ez tulajdonképpen egy kollektív elmebetegséggel érne fel.

Ugyanis hinni Istenben olyan, mintha kapcsolatban lennénk egy személlyel. Ha Isten sohasem létezett, akkor ez a kapcsolat sem. Hódolattal és szeretettel fordultál egy senki felé, és nem is volt senki, aki fogadta volna és válaszolt volna a reakcióidra. Ez pontosan olyan, mintha egy boldog házasembernek hinnéd magad, miközben valójában egyedül élsz egy sivár garzonlakásban.

Feltételezhetjük, hogy elképzelhető egy ilyen tömegillúzió, de mi ennek a valószínűsége? Ha semmiféle tapasztalatunk nem lett volna, amely – a Nap és a Föld megfigyeléseivel összevetve – valószínűvé tette, hogy a Föld forog a Nap körül, akkor bolondság lett volna, ha a tapasztalatunkat így magyarázzuk. Mennyivel többről van itt szó, ahol egy hódolatot, imádatot és néha szeretetet magában foglaló kapcsolatot tapasztalunk. Figyelembe véve egy ilyen egyetemes hitet, egészen addig azt a legésszerűbb hinni, hogy Isten valóban van, míg az ateisták elő nem állnak egy igen meggyőző magyarázattal a vallásos hitre vonatkozóan, ami teljesen számot ad a hívők tapasztalatáról, és megmutatja, hogy a tapasztalatuk legjobb magyarázata pusztán a káprázat és nem a szellemi meglátás. De az ateisták soha nem lesznek erre képesek.

2. kérdés: De hiszen vannak nagyon hihető pszichológiai leírások a vallásos hitről. Sok nemhívő tartja azt, hogy az Istenben való hit a gyermekkori félelmek eredménye; hogy Isten valójában a mi emberi apánk kivetítése: valaki, aki „ott fenn” megvédhet minket az ellenségesnek tekintett természeti erőktől.
3. A)Válasz: Valójában ez nem természethűmagyarázata a vallásos hitnek. Ez nem több egy pszichológiai szaknyelvbe öltöztetett puszta állításnál, miszerint a vallásos hit tévedés. Abból a feltevésből indul ki, hogy Isten nem létezik. Ezután leírja, hogy mivel a Teremtő legközelebbi földi szimbóluma az apa, tehát Istennek a mi emberi apánknak a kozmikus kivetítésének kell  De ha eltekintünk az ateizmus feltevésétől, akkor egyáltalán nincs semmi kényszerítő bizonyíték arra, hogy Isten egy puszta kivetítés.

Valójában az érv már előre megválaszolja a kérdést. Mi csak azokra az eszméinkre keresünk pszichológiai magyarázatokat, amikről már tudjuk (vagy feltételezzük), hogy tévesek, s nem azokra, amelyeket helyesnek gondolunk. Azt kérdezzük: „Miért gondolod, hogy ki kellene pusztítani a fekete kutyákat? Csak nem ijedtél meg egyiktől, amikor kicsi voltál?” De soha nem kérdezzük meg, hogy: „Miért gondolod, hogy nem kellene kiirtani a fekete kutyákat? Csak nem volt egy aranyos fekete kiskutyád, amikor kicsi voltál?”

1. B) Válasz: Bár Istenből biztosan visszatükröződik valami az emberi apákban is (máskülönben a szimbolikánk érthetetlen lenne), a keresztények tudatában vannak annak, hogy ez a szimbolizmus végső soron elégtelen. És ha a Végső Lény olyan módon titokzatos, hogy felülmúl minden szimbolizmust, akkor hogyan lehetne a kivetítése annak, amit a szimbólum ábrázol? Az igazság inkább úgy tűnik, hogy ellenkező irányú: az evilági apáink a Mennyei Atyának a halvány kivetítései. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy számos író (pl. Paul Vitz) pszichikai patológiaként analizálta az ateizmust: egy elidegenedés az emberi apától, amely aztán Isten elutasítását eredményezi.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!