3
Átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba a népi demokráciával
A szocializmus lehetősége, szükségszerűsége érik a kapitalizmus méhében!
A szocializmushoz stabil működéséhez szükséges a termelőerők magas szintű fejlettsége!
A kapitalizmus túlfejlődött, a védelme érdekében szükségszerűen fasizmussá változott!
A népi demokrácia azonban megoldás a fasizmus ellen, amíg szükség van a kapitalista modell hatékonyságára is, de ez csak a marxista-leninista kommunista párt vezetésével vagy legalábbis a dominanciájával működőképes. Mert egyedül csak a marxizmusnak van következetesen objektív tudományos világképe a társadalom demokratikus vezetésére. A népi demokrácia már nem kapitalizmus, még nem szocializmus. A népi demokrácia a demokratikus erők összefogása a gazdaság gyors, hatékony fejlesztésére, a fasiszta-kapitalizmus elnyomására, ami alkotmányosan, jogállami formában, vagyis a joguralomban működik. Azonban a népi demokrácia a hatalma védelmében, a fasiszta kapitalista önkényuralomra törő bűnözők elnyomására nem nélkülözheti a proletárdiktatúrát.
A népi demokráciában működő proletárdiktatúra a dolgozók diktatúrája, amit a marxista-leninista kommunista párt vezet a dolgozó kommunistábból alakuló élcsapatával a fasiszta-kapitalista ellenforradalom letörésére, a népi demokrácia védelmére, felépítésére.
A népi demokrácia nem küszöböli ki teljesen a proletár bérrabszolgaságot, de törvényesen a társadalom érdekének alávetve korlátozza a tőkések hatalmát, önkényuralomra törekvését és a gazdaságot a társadalom érdekében tervszerűen, tudatos, tudományos módon szervezi. A nép demokrácia azonban kénytelen használni a proletárdiktatúrát a kapitalista-fasiszta ellenforradalom letörésére, a demokrácia védelmére.
Miért előnyös az emberiségnek a népi demokrácia?
Mert demokratikusabb, emberségesebb, tudatosabb társadalmi forma, mint a kapitalizmus!
Mert a proletárdiktatúrával eredményesen tudatosan harcol a fasizmus önkényuralma ellen!
Mert ez az emberré válás útja, ez vezet a szocializmusba!
A kapitalizmus világnézetével, erkölcsével nem lehet eljutni szocializmusba és a kapitalizmus ezt nem is akarja.
A kapitalista termelési modellben a termelőeszközök magántulajdona, individualista magánérdekeltsége miatt a népgazdaság, a világgazdaság válságokkal terhes, társadalmilag gyengén szervezett, a társadalmi szükségletnek megfelelően nem szervezhető anarchikus gazdaság, ezért gyakran válságok, katasztrófák pusztítanak.
A kapitalista népgazdaság a domináló magánérdekeltség, az individualizmus miatt nem szervezhető meg kellően a társadalmi méretekben, kibékíthetetlen ellentmondások feszítik. A gazdaság résztvevői ellenérdekeltek, egymás ellen versengenek, harcolnak, de ez a kapitalizmus, ettől fejlődik.
A tőkés vállalkozók egymás között konkurenciaharcban, a proletárok a tőkések ellen pedig az osztályharcban védik az érdekeiket, ez azonban fejlődést jelent a szocializmus felé, de a világméretű katasztrófák felé is.
A klasszikus fasizmus (a hitleri) formában a „kapitalista szocializmus” azonban a tekintélyuralommal szervezett koncentrált kapitalista gazdaságával, akár társadalmi méretekben még a tervgazdálkodással is szervezi a fasiszta-kapitalizmust. A tekintélyuralommal a „kapitalista szocializmus” a fasiszta-kapitalizmus érdekében ugyan képes a gazdaságot a társadalmi méretekben szervezni, de a kizsákmányolás, az élősködés, a felsőbbrendűség, a bérrabszolgaság embertelenségének fenntartásával és a proletár dolgozók osztályérdekeinek totális elnyomásával működik, így nem küszöböli ki a kapitalizmus alapvető ellentmondását.
Bár vannak olyan kapitalista hívők, akik butaságukban úgy vélik, hogy megvalósulhat a kapitalizmusban a demokrácia hiányában és a megosztott világban a boldog emberiség világa, a felsőbbrendű jóságos gazda és a szorgalmas dolgozók összefogásának önkéntes harmóniája.
„Kapitalizmus: a feudalizmust felváltó társadalmi-gazdasági alakulat, amely a termelési eszközök magántulajdonán, a bérmunka kizsákmányolásán alapszik. A tőkés termelés alaptörvénye: az értéktöbblet-szerzés. A kapitalizmust a termelés anarchiája, időszaki válságok, krónikus munkanélküliség, a tömegek nyomora, konkurencia és háborúk jellemzik. A kapitalizmus alapvető ellentmondása a munka társadalmi jellege és az elsajátítás magántőkés formája közötti ellentmondás, mely a tőkés társadalom két alapvető osztálya, a proletáriátus és a burzsoázia antagonizmusában nyilvánul meg. A proletáriátusnak a kapitalizmus egész történetén végighúzódó osztályharcát a szocialista forradalom tetőzi be.” – Marxista fogalomlexikon
„Fasizmus: az imperializmus viszonyai között, a kizsákmányoló osztályok legreakciósabb részének legsovinisztább, legagresszívebb nyílt terrorista diktatúrája, amely vad, erőszakos terjeszkedés, más népek leigázása, a faji gyűlölet szitása, szélsőséges kommunistaellenesség és antidemokratizmus jellemez. Szociális demagógiájával igyekszik tömegbefolyásra szert tenni. A kapitalizmus általános válságának talaján nagy társadalmi megrázkódtatások idején jött létre, amikor az uralkodó osztályok a régi módon, a polgári demokrácia eszközeivel nem tudnak kormányozni, a munkásosztály pedig nem elég erős a hatalom megragadásához, a társadalmi-politikai erők polarizálása kritikus szakaszba lépett, a jobboldali erők a szélsőséges reakció (fasizmus) oldalán tömörülnek, a munkásmozgalom és az antifasiszta demokratikus tábor viszont nem egységes, de potenciálisan fenyegető erő a reakcióval szemben.” – Marxista fogalomlexikon
„Szocializmus és Kommunizmus: a kommunista társadalmi-gazdasági alakulat két szakasza: a szocializmus az első vagy alacsonyabb, a kommunizmus a magasabb szakasz. Különbségük alapja a gazdasági érettség foka. Már a szocializmusban sincs meg a termelési eszközök magántulajdona, és a termelési viszonyokat nem az uralkodás és alárendeltség, hanem a kizsákmányolástól felszabadult emberek elvtársi együttműködése és kölcsönös segítsége jellemzi. Ebben a vonatkozásban nincs különbség a szocializmus és a kommunizmus között.” – Marxista fogalomlexikon
„Proletárdiktatúra: a proletariátus államhatalma, amely a tőkés rendszer megszüntetése és a burzsoá államgépezet szétzúzása eredményeképpen jön létre. A proletárdiktatúra alkotja a szocialista forradalom fő tartalmát, ez győzelmének elengedhetetlen feltétele és legfőbb eredménye. Éppen ezért a proletárdiktatúráról szóló tanítás a marxi-lenini elmélet legfontosabb része. A proletariátus arra használja fel hatalmát, hogy megtörje a kizsákmányolók ellenállását, megszilárdítsa a forradalom győzelmét, idejében elhárítsa a burzsoázia restaurációs kísérleteit, védekezzen a nemzetközi reakció agresszív cselekedetei ellen. Ám a proletárdiktatúra nemcsak erőszakot és főleg nem erőszakot jelent. Főfunkciója- konstruktív, építőfunkció. A diktatúrát a proletariátus arra használja fel, hogy megnyerje a dolgozók nagy tömegeit és bevonja őket a szocialista építésbe, hogy forradalmi átalakításokat hajtson végre a társadalmi élet valamennyi területén: a gazdasági életben, a kultúrában, az életformában, hogy kommunista szellemben nevelje a dolgozókat és felépítse az új, osztály nélküli társadalmat. A proletárdiktatúra a szocializmus felépítésének eszköze, győzelmének elengedhetetlen feltétele.” – Marxista fogalomlexikon
A kapitalista társadalmi forma gazdasági anarchiáját a népi demokrácia úgy küszöböli ki, hogy a termelőeszközök magánérdekeltségű és közösségi gazdaságát a társadalom szükségleteinek a kielégítése érdekében harmonikusan szervezi meg, amit a társadalmi méretű tervgazdálkodással, a társadalmi tudatossággal, a társadalmi tudat kollektivista irányú fejlesztésével, a marxista-leninista kommunista párt vezetésével és szükség szerint a proletárdiktatúrával valósítja meg. A proletárdiktatúra azért szükséges, mert a dolgozók hatalmát és a demokráciát védi a kapitalista önkényuralomra törekvés elnyomásával.
A kapitalizmus fasizmusba fejlődésével az emberiség zsákutcába jutott. Innen csak a szocializmussal (szükség szerint a népi demokrácián keresztül) lehet továbbjutni az emberé válásra. Az alternatíva az emberiség kipusztulása vagy visszasüllyedése a civilizálatlanságába a fasiszta-kapitalizmus, a „kapitalista szocializmus” által a középkor barbárságába.
A kapitalista gazdasági forma kedvező hatékony magánérdekeltségét és a szocializmus tudatos társadalmi szervezettségét felhasználva, a népgazdaság fejlődéshez a népi demokrácia a lehető legdemokratikusabb, legemberségesebb forma a szocializmushoz, az emberré váláshoz vezető úton.
A népi demokrácia működéséhez azonban elengedhetetlen a marxista-leninista kommunista párt, a dolgozók osztályérdekeit képviselő vezető ereje, de a demokrácia védelmében, a termelőerők fejlődése érdekében feltétlenül szükséges a polgári demokratikus pártok támogatása is, valamint a fasiszta-kapitalista osztály-önkényuralom letörésére a proletárdiktatúra.
Azonban, ha nem a marxista-leninista kommunista pártnak van hatalmi monopóliuma, akkor az már kapitalizmus, ahol a szocialista demokrácia már nem működhet, így az már nem a népi demokrácia.
A polgári demokrácia és a szocialista demokrácia világnézete sok tekinteteben ellentétes, mert a polgári demokrácia nem képes továbbfejlődni és elfogadni a következetesen objektív tudományos alapokra épülő világnézetet. Azért nem, mert a polgári demokrácia a kapitalizmus világnézetét képviseli, a kapitalizmus azonban bérrabszolgatartó társadalmi forma, így lehetetlen a valódi demokrácia.
A népi demokráciában azonban a termelőeszközök gyors fejlődéséhez mégis szükséges a polgári demokratikus alapon működő kapitalizmus hatékonysága is. Ez optimális.
A népi demokrácia hatékony működéséhet azonban a dolgozók és valójában az egész társadalom érdekében szükséges az összes demokratikus erő, a polgári demokrácia és a szocialista demokrácia, valamint a proletárdiktatúra harmonikus együttműködésének a megvalósulása is.
Az elbukott népi demokráciák ezt nem tudták megfelelően megvalósítani, így restaurálták a polgári demokrácia hívei a kapitalizmust, ahol már legfeljebb csak a bérrabszolga szinten valósulhat meg a demokrácia. A sztálini módszer hatékonyabb volt, de ez sem maradt fenn. Lehet, hogy az emberiség megreked a fasiszta-kapitalizmus barbárságában?
Miért népi demokrácia?
Azért népi demokrácia, mert a teljes népesség, az egész társadalom érdekében demokrácia. Azért nem szocializmus, mert a népgazdaságban a termelőeszközök jelentős része magánérdekeltségben van és profitra termel, vagyis kizsákmányolás és élősködés is van.
A népi demokráciában következetesen még nem valósulhat meg a munka szerinti elosztás, mert a magángazdaságban a tőkések jövedelme alapvetően nem a munkája, hanem a befektetett tőkéje szerinti, vagyis még kizsákmányolás és élősködés is van.
„A munka szerinti elosztás a szocializmus gazdasági törvénye. A szocialista termelési mód az elosztás megfelelő formáját is meghatározza. Engels a szocialista társadalomról a következőket írta: „az elosztást, amennyiben tisztán gazdasági szempontok fogják irányítani, a termelés érdeke szabályozza majd, a termelést pedig olyan elosztási mód fogja leginkább előmozdítani, amely a társadalom minden tagja számára lehetővé teszi, hogy képességeit a lehető legsokoldalúbban kiképezze, megtartsa és gyakorolja” *. Engels. Anti-Dühring. Szikra 1950. 206. old.* A szocializmusban ennek a követelménynek a munka szerinti elosztás felel meg leginkább.
A kommunizmus első fokán a termelőerők még nem érték el a fejlődésnek olyan magas fokát, amely biztosítja a szükségletek szerinti elosztáshoz elengedhetetlen termékbőséget. Ezért az anyagi javak elosztásának egyetlen lehetséges és egyben szükséges módja a munka szerinti elosztás. A munka szerinti elosztás azáltal, hogy biztosítja minden egyes dolgozó személyes anyagi érdekeltségét munkája eredményében, hatalmas hajtóereje a termelés fejlődésének. A munka szerinti elosztás a munka termelékenységének emelésére ösztönöz, s ugyanakkor a termelők jólétének növekedését is elősegíti.
A munka szerinti elosztás következtében, amely az egyes dolgozók részesedését a társadalmi munka termékében közvetlenül a társadalmi termelésben való részvételük mértékétől teszi függővé, a dolgozók egyéni érdekei egybefonódnak az ország, az állam érdekeivel.
A munka szerinti elosztás gazdasági törvénye megköveteli a termékeknek közvetlenül az egyes dolgozók által végzett munka mennyiségétől és minőségétől függő elosztását, megköveteli, hogy a szocialista társadalom tagjai nemre, korra, fajra és nemzetiségre való tekintet nélkül egyenlő munkáért egyenlő bért kapjanak. A munka díjazása az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt ennek a törvénynek a követelményeire épül.” – Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
(24.hu)
