(idézet: Ez volt a Volksbund – Tilkovszky Loránt)

Teleki 1940. szeptember 4-én mind a képviselőház, mind a felsőház ülésén méltatta a bécsi döntés jelentőségét. Ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy az ország nemcsak számottevő területekkel, hanem nemzetiségi tömegekkel is gyarapodott, s helyes nemzetiségpolitikával gondoskodni kell arról, hogy valamennyien jól érezzék magukat az ország határain belül. A Szociáldemokrata Párt központi tájékoztatója igen pozitívan értékelte Teleki állásfoglalását, és hangsúlyozta: „Ne csak a Bécsben reánk kényszerített német nemzetiségi egyezményt tartsuk be.”¹ A bécsi egyezmény diktátumjellegét a német birodalmi napisajtó sem igyekezett különösebben palástolni; inkább indokolták azt az eddigi magyar nemzetiségpolitikára utaló „nem mindig tapintatos, kritizáló megjegyzésekkel”.²

A bécsi egyezmény teljes értékű leleplezését a forradalmi munkásmozgalom nemzetközi irányító szerve, a Komintern Végrehajtó Bizottsága 1940. szeptember 5-i, a Kommunisták Magyarországi Pártja feladataira vonatkozó határozatában találhatjuk meg. Hangsúlyozza a magyar uralkodó osztályok felelősségét – valamint az egyezmény elleni harc megindításának szükségességét, éppen a német kisebbség érdekében is. E szerint „a pártnak meg kell kezdenie a munkát a magyarországi német kisebbség dolgozó tömegei körében, hogy kiragadja őket a német imperializmus ügynökeinek befolyása alól, és megnyerje őket oly célból, hogy szolidárisan együtt harcoljanak a magyar néppel Magyarország uralkodó osztályai ellen. A német kisebbség védelméről Németországgal kötött szerződés csak az első részlettörlesztés arra a számlára, amelyet a német imperializmus az általa adott segítségért Magyarországnak be fog nyújtani. Ez a szerződés eszköz arra, hogy biztosítsák a német imperializmus akaratának maradéktalan érvényesülését az ország egész gazdasági és politikai életében. Le kell leplezni, hogy ez a szerződés nemcsak Magyarország nemzeti függetlensége ellen elkövetett merénylet, hanem merénylet a német kisebbség dolgozó tömegeinek demokratikus jogai ellen is, mert ezeket a tömegeket kiszolgáltatják egy fasiszta klikk korlátlan parancsuralmának, és a német imperializmus Magyarország feletti uralmának támaszaivá akarják őket átváltoztatni.”³

A történelem igazolta e határozat megállapításainak, iránymutatásának helyességét. Valóra váltásához kevés volt ugyan az illegális KMP szervezeti ereje, de talán nem alaptalanul hozzuk összefüggésbe bizonyos mértékig e határozattal is azokat a pozitív erőfeszítéseket, amelyek utóbb az SZDP-ben is jelentkeztek a német lakosság körében végzendő munka tekintetében.

A Nyilaskeresztes Párt részéről Vágó Pál már a bécsi egyezmény megkötésének napján, augusztus 30-án tárgyalt Baschsal az egyezmény folytán előálló új helyzetről. Kijelentette, hogy a Nyilaskeresztes Párt az egyetlen, amely „őszinte örömmel üdvözli a Volksbund sikerét”, de sajnálatosnak tartja, hogy azt nem a nyilas nemzetiségi törvényjavaslat alapján, hanem az élesen nyilasellenes Teleki-kormánnyal való megegyezés útján érte el. Bár „a Nyilaskeresztes Párt az egyetlen, amely áldozatos és elszánt harcot folytat a Teleki-kormány németellenes, zsidó-angol politikájával szemben” – mondotta -, e harcában sajnálatosan nélkülözi a Volksbund hathatós támogatását, mert az előnyösebbnek tartja a jelenlegi kormánnyal való egyezkedést, s ezzel a magatartásával akadályozza a magyar nemzetiszocialista mozgalom megerősödését. Basch azonban a Vágó által hangsúlyozott „nyilvánvalóan hasonló szemlélet és érdekközösség” ellenére mindegyre csak azt hajtogatta, hogy „a német népcsoport álláspontja a magyar kormánnyal szemben nem lehet más, mint a német kormányé; ha Teleki jó a Führernek, neki, Baschnak is jó kell hogy legyen”.⁴

A német Biztonsági Szolgálat jelentései szerint a magyarországi német népcsoport általános örömujjongással fogadta a bécsi kisebbségi szerződés hírét.⁵ A szerződést követően, szeptember 8-án, a Volksbund magában a fővárosban is helyi csoportot hozott létre, amit korábban aligha engedélyeztek volna. Dr. Georg Goldschmidt, helyettes népcsoportvezető méltatta a bécsi szerződés jelentőségét. A részvevők viharos lelkesedéssel fogadták bejelentését arról, hogy ezentúl a magyarországi németek is szabadon kinyilváníthatják nemzetiszocialista világnézetüket.⁶

A második bécsi döntés folytán Magyarországhoz került németek számát a DAI 90 000-re becsülte: 43 000 észak-erdélyi szász és 47 000 szatmári sváb bekapcsolódásával számolt.⁷ A volksbundista propaganda a népcsoport gyarapodását 100 000-re kerekítette, s ezzel immár több mint 800 000 fős magyarországi német népcsoportról beszélt. Különösen a szatmári svábok száma volt bizonytalan. A magyarosító tendenciájú 1910-es népszámlálás mindössze 6000 főt ismert el közülük németnek. 1918 után a román uralom érdekében állt, hogy támogassa a Szatmár-vidéken kibontakozó német disszimilációs törekvéseket; a magyarosításban korábban szerepet játszott iskolák helyébe német iskolák léptek. 1940 őszén tehát erősen megváltozott körülmények fogadták a visszatérő magyar uralmat a Szatmár-vidéken.⁸ Várható volt, hogy meg fogják kísérelni, ha nem is a korábbi állapot helyreállítását, de mindenesetre a disszimilációs tendencia megállítását, visszaszorítását. Amikor a bécsi kisebbségi egyezmény kikötötte a Magyarországhoz csatolt területek németsége áttelepítésének lehetőségét, elsősorban a szatmári svábokat tartotta szem előtt. Az erdélyi szászok hét évszázados tradícióik, gazdaságilag is megalapozott magas fokú szervezettségük, öntudatosságuk folytán kevésbé voltak kitéve az asszimilációnak, sőt mint dr. Isbert, a DAI főmunkatársa rámutatott, fontos szerep várt rájuk a magyarországi német népcsoport kiépítése szempontjából. Amikor ugyanis a bécsi egyezmény lehetővé tette ezt, a legfőbb problémájuk volt, hogy úgyszólván hiányzott a nem asszimilálódott vezető réteg. E hiány pótlása szempontjából nagy jelentőséget tulajdonítottak az erdélyi szászok bekapcsolódásának.⁹

Áttelepülési felhívást egyedül a szatmári svábok vezetői tettek közzé, mégpedig nyomban a területátcsatolás után.¹⁰ De a német birodalomban (értsd: annak hódított lengyel területein) kilátásba helyezett boldogabb jövőt ígérő szólamok nem ellensúlyozhatták megfelelően a szatmári svábok talán szűkösebb, de ténylegesen birtokolt javaik elhagyása feletti kockázatot. Sokatmondóak voltak a kiadott cáfolatok, melyek szerint „az állítólagos tiltakozó gyűlésekről szóló híresztelések merő kitalálások”. Végül is az áttelepítési propagandát október közepén leállították.¹¹

A magyarországi német népcsoport helyzetéről és a bécsi szerződés által megnyíló lehetőségekről Basch 1940. szeptember 12-én előadást tartott a berlini Népi-német Klubban (Volksdeutscher Klub). Az ülést a VoMi helyettes főnöke, Behrends nyitotta meg, a szerződést fordulópontként értékelve a magyarországi német népcsoport történetében. Basch előadásában behatóan fejtegette: a szerződés lehetőséget ad arra, hogy a népcsoportvezetőség messzemenően megváltoztathassa eddig követett taktikáját. Eddig ugyanis tekintettel kellett lenniük a német birodalom külpolitikai érdekeire. A Volksbund kénytelen volt munkáját a legnagyobb mértékben leplezni. Ifjúsági szervezetének például már 6 hónapja 14 000 tagja van, de 3 népcsoport-vezetőség csak néhány százról beszél. Ebben a helyzetben különleges eszközökkel, így például a német népdalnak a magyarországi németek körében való életre keltésével igyekeztek elszakítani a németeket a magyar kultúrától. Mint Basch hangsúlyozta: mindig az volt a jelszava, hogy a magyarországi németek maradéktalan önállóságára kell törekedni, nem szabad eltűrni semmiféle politikai párthoz, gazdasági vagy hivatásrendi érdekcsoporthoz való kapcsolatukat.¹²

Basch tehát önmaga vallott előadásában arról, hogy csupán kényszerűségből, a német birodalom külpolitikai érdekeire való tekintettel folytatott olyan taktikát, amely ártatlan népdalkultusszal s hasonlókkal leplezte a valódi célt, a magyar élettől, a magyar kultúrától való elkülönülést s a disszimilációnak nevezett regermanizációt. Bár hangsúlyozta előadásában, hogy a szerződés nem jelent végleges rendezést, s számolniuk kell a magyarok ellenállásával, kijátszási törekvésével, úgy vélte – mint látni fogjuk, tévesen -, a német birodalom külpolitikai érdekei nem fognak többé korlátozólag hatni a népcsoport, érdekeinek érvényesítésére, sőt a bécsi szerződés szilárd alapot fog jelenteni ahhoz.

A Népi-német Klubban tartott előadás csak egyik, s nem is legfontosabb eseménye volt Basch ekkori, nyolcnapos berlini tartózkodásának. Döntő jelentőségűnek az SS birodalmi vezérével, Himmlerrel folytatott tanácskozását kell tartanunk, aki a bécsi szerződés alapján teendő azonnali intézkedésekre adott utasításokat a népcsoportvezetőnek. „A Volksbund kiépítése az egész népcsoport vezető szervévé” – ebben jelölte meg Himmler az alapvető feladatot. Ezzel kapcsolatban a legsürgősebb teendő, hogy Basch a VoMi segítségével haladéktalanul kiválassza azokat, akiket a vezetésre, szervezésre, propagandára stb. alkalmasnak tart. Ezeket a német birodalomban fogják kiképezni, s a lehető legrövidebb időn belül munkába állítják a magyarországi szervezet felépítésére.

A Volksbund a megbízható népi-német vezető réteget párt gyanánt tömörítő politikai szervezet legyen, s mint a birodalomban az NSDAP a maga ún. kapcsolt szervezeteit (angeschlossene Verbände), ez irányítsa – ha nem is feltétlenül külsőleg láthatóan – a népcsoport sürgősen kiépítendő ifjúsági és nőszervezetét, gazdasági és kulturális intézményeit. Ezekhez csak megbízható népi-németek, de mellettük megbízható disszimiláns elemek is tartozhatnak.

Az ifjúsági és a nőszervezet fogják alkotni a Volksbund mint mag körül az első gyűrűt az egész népcsoport koncentrikus szervezeti kiépítésében. Az ifjúsági szervezettel összefüggésben létrehozandó sportszervezetnek különös jelentőséget kell tulajdonítani, mert ebbe a fegyverbíró ifjúság tömörítendő. „Ha eljön az ideje, ez a társaság a tisztán sportkiképzésen felül a birodalomban további kiképzést kap” – mondotta az SS-kiképzésre gondoló Himmler.

A népi-németek további, még szélesebb körének megnyerésére rögtön hozzá kell kezdeni egy szociális segélyszervezet, a Német Népsegély (Deutsche Volkshilfe) megteremtéséhez, melynek mintája a német birodalmi Nemzetiszocialista Népjólét (NSV = Nationalsozialistische Volkswohlfahrt) intézménye. Nagyvonalúan lehetővé kell tenni, hogy ebbe mindenki beléphessen.

A gazdasági szervezkedés célja: védelem a magyar gazdaságpolitikával szemben, és a zsidók kiszorítása a kereskedelemből. A Volksbund egy paraszti és egy iparos-kereskedő hivatásszervezetet (Berufsorganisation) fog felállítani, s egy központi gazdasági hivatal létesítésével kiépíti a szövetkezeti hálózatot, továbbá népi-német bankot hoznak létre megfelelő fiókhálózattal. Magyarországra küldendő német birodalmi szaktanácsadók fogják segíteni ezt a munkát, akik egyfelől a VoMi-nak, másfelől a népcsoport-vezetőségnek tartoznak felelőséggel. Himmler és Basch eleve számolt azzal, hogy a magyar kormánnyal csak nagy nehezen tudják elfogadtatni a szaktanácsadókat.¹³

Himmler nyomatékosan utasította Bascht, hogy azonnal meg kell kezdeni a német népcsoport állományfelvételét (Bestandaufnahme), népiséget megvalló nyilatkozatok beszerzése és népi-német igazolványok kiadása révén. Mint mondotta, már készítik az ehhez szükséges nyomtatványokat, s hamarosan meg fogja azokat küldeni. Basch aggályoskodott amiatt, hogy a fényképes német faji igazolvány (Ahnenpass) bevezetését – amely egyrészt a német fajiság egyéni megvallását, másrészt ennek a népcsoport-vezetőség általi elismerését tartalmazza, s nem tévesztendő össze a Volksbund tagsági igazolványával – „a magyar kormány félre fogja magyarázni”. Mint mondotta, különben sem tudná a Himmler által kívánt egymillió példányt elhelyezni, jelenleg legfeljebb 140 000 igazolványt fogadhat el. Himmler ragaszkodott elgondolásához, de méltányolva a magyar kormány „érzékenységét”, kijelentette: „Akkor egy piros-fehér-zöld csíkot fogunk rányomtatni.”¹⁴

Basch hazatérése után, szeptember 17-én, azonnal tárgyalásokba kezdett a magyar kormánnyal, s nyíltan Himmlerre mint a külföldi német népcsoportok legfőbb irányítójára hivatkozva próbált érvényt szerezni tőle kapott utasításainak. Teleki miniszterelnök nem volt hajlandó őt személyesen fogadni; a népcsoport állományfelvétele ügyében Pataky Tibor miniszterelnökségi államtitkárral, majd Keresztes-Fischer belügyminiszterrel tárgyalt. Míg Pataky már korábbról is ismert álláspontja az volt, hogy csak azok tekinthetők a népcsoporthoz tartozóknak, akik a legutóbbi népszámláláskor németnek vallották magukat, Keresztes-Fischer szerint csak a Volksbund-tagok tekinthetők a német népcsoport tagjainak. Basch ehhez a bécsi szerződés vonatkozó részét idézte, mire a belügyminiszter kijelentette, hogy a népcsoporthoz tartozás abban szereplő meghatározása ellentétes a magyar törvényekkel. Ezt a szerződés aláírása előtt kellett volna megfontolni, válaszolta Basch. E tárgyalások alapján mindenesetre megerősítve látta azt a már Berlinben jelzett aggályát, hogy a magyar kormány meg fogja kísérelni az egyezmény szabotálását. Szeptember 21-én jelentette a VoMi-nak, hogy a magyar kormány ki akar térni a népcsoport állományfelvétele elől.¹⁵

E napokban Basch nem nagyon titkolta, sőt „bizonyos hangsúllyal” közölte, hogy Berlinben mindent tudnak, ami Budapesten történik. Tudják azt is, hogy Pataky államtitkárnak a Volksbunddal kapcsolatban „elvizesítési” tervei vannak, és a katolikus elemek is oppozíciót készítenek elő.¹⁶ Basch értesülései, amelyeket közvetlenül a nemzetiségi ügyosztály egyik főtisztviselőjétől kapott, s amelyeket Berlinben ezúttal maga hozott „az illetékesek” tudomására, megbízhatók voltak. Serédi Jusztinián hercegprímás ugyanis szeptember 11-én levelet intézett Pintér László kanonokhoz, akit felszólított, hogy a vezetése alatt álló Magyarországi Német Népművelődési Egyesületet a magyarországi német katolikusok egyesületének jellegével igyekezzen a továbbiakban fenntartani, vagy ha ez nem lehetséges, a Basch-féle mozgalomhoz csatlakoztatni, de csak azzal a föltétellel, hogy az összes hazai németek, tehát azok is, akik eddig Baschékhoz tartoztak, a kormánytól elfogadott katolikus szárnyba is beléphetnek.¹⁷

Az ilyen tervek hallatán és az ellenállás jelei láttán Basch fenyegetődzésekre ragadtatta magát. Szeptember 24-én a dr. Karl Strölin, „a külföldi németek városává” nyilvánított Stuttgart főpolgármestere, a DAI elnöke tiszteletére a budapesti német követségen adott ebéd alkalmával „nyomatékkal” hangsúlyozta: „magyar hivatalos részről teljes határozottsággal azt a szándékot látja fennforogni, hogy a bécsi szerződés rendelkezéseit a gyakorlatban lehetőleg hatálytalanítsák”. Kijelentette, hogy a magyar kormány a bécsi egyezmény kijátszására irányuló politikájával „katasztrofális következményeket idézhet elő”. Ekkor a jelenlevő Szegedy-Maszák Aladár és Thierry Heribert magyar külügyi főtisztviselők megkérdezték tőle, hogyan érti ezt, mire Basch így válaszolt: „Megérhetik, hogy államukat szétverik.”¹⁸

Thierry követségi tanácsos azonnal jelentette ezt Csáky külügyminiszternek, aki magához kérette a népcsoportvezetőt, de korántsem azért, hogy kérdőre vonja inkriminált kijelentéséért. Az esetről beszámoló jelentést ugyanis Basch jelenlétében eltépte, és megértéséről biztosította őt: „A magyarországi németkérdés iránt én mindig megértő leszek, már csak azért is, mert nem tudnám elviselni, hogy feleségem népét – ő ugyanis birodalmi német volt és nemzetiszocialista – bármi módon is gyalázzák és elnyomják.” Nemcsak a Volksbundnak nem tetsző köztisztviselők leváltására irányuló, erőteljesen hangoztatott követelést támogatta Keresztes-Fischerrel szemben, hanem magáévá tette a Volksbundnak azt a követelését is, amely a honvédség megbontására, a népi-németek elkülönített katonai szolgálatának megvalósítására irányult.¹⁹ A magyar külügyminiszternek ez a feltűnő állásfoglalása nyilvánvalóan összefüggött a szeptember 27-én kötött háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás szándékával, Csáky már a Németországgal való szoros szövetségi viszony perspektívájából szemlélte a magyarországi német kisebbség kérdését.

Mint említettük, Teleki június 29-én adta vissza a Volksbundnak a helyi csoportok alakításának 1939 szeptemberében, a második világháború kitörésekor felfüggesztett jogát. Azóta a szervezés, különösen az augusztus 30-i bécsi szerződés után, rohamos tempót vett. A Volksbund helyi csoportjainak száma 1940. szeptember 25-ig 167-re emelkedett.²⁰ A Baranya megyei Apátvarasdon szeptember 29-én dr. Konrad Mischung a bécsi szerződésre utalva kijelentette: „Népünk fejlődését a jövőben nem akadályozhatja meg senki”, s hozzátette: „A hazafias jelszónak vége!”²¹ Ez utóbbi kijelentés összhangban volt Baschnak a Népi-német Klubban tartott beszédével, amelyben – mint láttuk – úgy vélekedett, hogy immár szakítani lehet az eddigi kényszerű taktikával.

Ez a szellem különösen az ugyanezen a napon tartott baranyajenői alakuló gyűlés szónokainak beszédében jutott nyíltan kifejeződésre. Dr. Jakob Zumpft kijelentette: „A Volksbund nem zárja ki a hazaszeretetet, de első a nép, aztán a haza” … az életünket csak egyért kell feláldoznunk, s ez a népközösség, amelybe az egész világon élő németek mind beletartoznak. Hangsúlyozta, hogy „minden német gyereknek a 100 milliós német nép eszmevilágát, a nemzetiszocializmust és Hitler eszméit meg kell ismernie”. A gyűlés egy másik szónoka, dr. Adam Schlitt, az alsóbb hatóságokat a bécsi szerződés elszabotálásával vádolva, kijelentette: „Ha ez még tovább is így megy, akkor majd mi egyszer meg fogjuk tagadni az adófizetést.”²²

A csendőrség központi nyomozó parancsnokságának egyik jelentése Heinrich Hoffecker szeptember 28-án Pécsett tartott beszédéről számolt be, amely többek közt népi-német SS- és SA-alakulatok felállításának tervéről szólt, amelynek „megvalósítása lehetővé tenné azt, hogy a német ifjúság, a leventézés nehéz jármából megszabadulva, az egységes cél szolgálatába állítható lenne”. A jelentés szerint a szónok a Volksbund gazdasági terveiről is szót ejtett: „Amint Hoffecker mondotta, itt milliós befektetésekről lenne szó.”²³

Október 6-án a Tolna megyei Gyönkön maga Basch mondott beszédet. A jelentések szerint ebben főleg azt hangsúlyozta, hogy a „külön leventealakulatokról” nem mondanak le, majd beszéde további során megjegyezte: „óva int mindenkit attól, hogy a bécsi egyezménynek ellenszegüljön, mert különben kénytelen lesz horogkeresztes zászlóval megjelenni”.²⁴ Ez az utalás a magyarországi népi-németek nemzetiszocialista pártja megalakításának lehetőségére, puszta fenyegetésnek már csak azért sem volt tekinthető, mert Szlovákiában már régen működött német nemzetiszocialista párt és a romániai német népcsoport is megkezdte az előkészületeket egy ilyen párt létrehozására. Ebben az összefüggésben értelmezendő a német Külügyi Hivatalban készült egyik feljegyzés azon kitétele, hogy „Basch meg akarja tartani a Volksbund »elit«-jellegét, amikor egyúttal befolyását az egész népcsoportra kívánja kiterjeszteni”.²⁵ A Himmler sémája szerinti mag, amely köré koncentrikus gyűrűkben kell felzárkóztatni a magyarországi német népcsoport egészét, kétségtelenül a német nemzetiszocialisták szervezete, amely adott pillanatban és körülmények közt párttá alakulhat, eddigi „Volksbund” elnevezését átengedve az ennél szélesebb – a koncentrikus gyűrűket is magában foglaló – népcsoportszervezet elnevezéséül. Annyi bizonyos, hogy a Volksbund akár adott formájában, akár nyíltan párttá alakulva, mint élcsapat akarta az egész népcsoportot nemzetiszocialista szellemben nevelni, mert dogmaként vallotta azt a nézetet, hogy „németnek lenni annyi, mint nemzetiszocialistának lenni”, s hogy „a nemzetiszocializmus a német faj világnézete”.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!

Az élelmiszer- és az energiaárak további emelkedésével kell számolni

New York, Róma, 2022. szeptember 7. szerda (MB)

Az élelmiszer és az energiaárak további emelkedésével kell számolni az orosz termékekre kivetett nyugati szankciók és önkényes árszabályozások miatt – jelentette a Magyar Békekör tudósítója szerdán.

Az emberek megélhetését közvetlenül befolyásoló drágulást az okozza, hogy a Nyugat „ársapkát” akar meghatározni az orosz olajra és gázra, Oroszország pedig tudatta, hogy akik ársapkázni akarnak, nem kapnak sem olajt, sem gázt.

Az élelmiszerárak további emelkedése azért várható, mert nem teljesül az Isztambulban július 22-én megkötött gabonakiviteli megállapodás Oroszországra vonatkozó része. Az egyezmény értelmében fel kellett volna oldani az orosz gabona- és műtrágyakivitelre elrendelt nyugati embargót, de ez mindmáig nem történt meg. Elvileg ugyan feloldották a korlátozást, de a gyakorlatban számos olyan pénzügyi, biztosítási, szállítási szankció maradt érvényben, ami miatt az export meghiúsul.

Jelenleg csak ukrán gabona hagyhatja el a Fekete-tengeri kikötőket, de orosz nem. A gabona-egyezmény nem teljesítése miatt Oroszország jelezte, hogy ha nem történne kedvező változás, nem hosszabbítaná meg a novemberben lejáró isztambuli egyezményt. Ez azt jelentené, hogy a továbbiakban Ukrajna sem exportálhatna gabonát és más élelmiszert a Fekete-tengeri kikötőiből, hiszen Oroszország kellő eszközökkel rendelkezik ahhoz, hogy megakadályozza.

“Látni akarjuk, hogy a megállapodás orosz részét végrehajtsák” – tudatta Vaszilij Nebenzia, Oroszország állandó ENSZ képviselője.

A Békekör tudósítója megjegyezte: Európa szerte mind nehezebben viselik el a szankciópolitika bumeráng hatását. Mindennapossá váltak a sztrájkok, a tiltakozó megmozdulások, egyes helyeken pedig a tüntetők összecsaptak a rendőrökkel. Ezekről az eseményekről a nyugati média vagy hallgat, vagy megszűrten számol be.

Míg a szociáldemokrata-liberális pártok támogatják az oroszellenes szankciókat, és hiszik, hogy Oroszországot két vállra lehet fektetni gazdaságilag, a nacionalista jobboldal, beleértve a radikális jobboldalt is, szankcióellenes magatartást tanúsít az Unió számos országában. A szeptember 25-én új parlamentet választó Olaszországban például az Északi Liga elnöke, Matteo Salvini azzal állt elő, hogy Brüsszel fizesse meg azt a kárt, amit elhibázott politikájával az olaszoknak okozott. „Európának kötelessége megvédeni az olasz dolgozókat” – mondta Salvini.+++

Putyin a róka és a farkas esetéről

Vlagyivosztok, 2022. szeptember 8. csütörtök (MB)

A róka és a farkas esetére emlékeztette Putyin azokat, akik a harctéren szerették volna legyőzni Oroszországot, és megfojtani gazdaságilag. A farkas végezni akart a rókával, de az jégre vitte halászni, s odafagyott a farkas farka. Gondolkodjanak el az orosz népmesén azok, akik bármit is ránk akarnak kényszeríteni – mondta, a Magyar Békekör tudósítása szerint.

“Oroszország szuverén ország, és mindig meg fogjuk védeni nemzeti érdekeinket, miközben független politikai irányvonalat folytatunk. Ugyanezt a tulajdonságot értékeljük azokban a partnereinkben, akik megbízhatónak és felelősségteljesnek bizonyultak a kereskedelmi, befektetési és egyéb területeken folytatott több éves együttműködésben. Akik el akarnak szigetelni minket, magukat szigetelik el” – hangsúlyozta beszédében az orosz elnök az „Egy sokpólusú világ felé”jelmondattalVlagyivosztokban megrendezett Távolkeleti Gazdasági Fórumon (EEF 2022).

Oroszország többpólusú világrendre törekszik. Olyan igazságosabb rendre, mely nem alapul egyetlen ország diktátumán, amelyik Isten földi helytartójának színeiben tetszeleg, és politikai kizárólagosságra tart igényt – mondta.

Az Egyesült Államok megingott globális dominanciája és a nyugati elitek képtelensége az objektív tények elfogadására, “szankciós őrjöngéshez” vezetett, melynek következménye az lett, hogy Európa magas szintű ipari fejlettsége és az európaiak életszínvonala elhamvad a szankciók kemencéjében, az európai vállalatok versenyképessége pedig csökken. Európa feláldozza jólétét az Egyesült Államok globális diktatúrájának oltárán. Nem volna meglepő, ha az európai üzleti rést mind a kontinensen, mind a globális piacon amerikai mecénásaik töltenék ki. Hiszen az amerikaiak soha nem fogják vissza magukat, amikor érvényre akarják juttatni az érdekeiket, nem haboznak elérni céljukat – mondta Putyin.

Azok a nyugati országok, amelyek megpróbálnak ellenállni a történelem menetének, odáig mentek el, hogy aláásták a világgazdasági rendszer kulcsfontosságú pilléreit. Emiatt elveszett a dollárba, az euróba és más nyugati valutákba vetett bizalom, az infláció pedig évek óta rekord magasságban.

Oroszország akár már holnap is kész volna újraindítani a gázszállítást Európába az Északi Áramlat-1 vezetéken keresztül, de „nem engedik, hogy megtegyük” – utalt Putyin a turbinákra vonatkozó szankciók jogi és gyakorlati következményeire, valamint az „ársapkára”, melyet a Hetek és az Európai Unió akar bevezetni a gázra és az olajra. Ezzel csak azt érik el, hogy nem kapnak sem gázt, sem olajt – adta értésre, s hozzátette: pedig elég volna megnyomni egy gombot ahhoz, hogy az Északi Áramlat-2 vezetéken keresztül meginduljon a gáz Európába. (Mint tudott, Scholtz kancellár megtiltotta a vezeték üzembe állítását.) Oroszországnak nincs gondja energiaforrásainak exportjával, mivel az Oroszországból csővezetéken szállított gáz sokkal versenyképesebb, mint az óceánon át szállított cseppfolyósított földgáz. Ám ez a nemzeti kincs az ország szuverén fejlődését szolgálja, nem pedig azokét, akik szeretnék megkaparintani – fűzte hozzá.

Megköszönte az orosz üzleti közösség ország és polgárai iránt tanúsított felelős magatartását, és jó üzleti tevékenységet kívánt azoknak a nyugati cégeknek, amelyek folytatják tevékenységüket az országban, illetve új beruházásra készülnek.

Orosz üzletemberek Nyugaton elkobzott javairól, így a luxus jachtokról szólva Putyin elmondta, hogy figyelmeztették őket az orosz lépések lehetséges nyugati következményeire. “Itt kellett volna tartaniuk azokat a hajókat, a pénzüket nem külföldi eszközökbe, hanem az orosz infrastruktúra fejlesztésébe kellett volna fektetni. Semmit sem veszítettek volna, viszont profitot termelhettek volna” – mondta.

Oroszország a Nyugat gazdasági és technológiai agressziójával került szembe, de mára túl van a nehezén – vélte. A munkanélküliség történelmi mélyponton, 4 százalék alatt, az infláció is csökken, az év végére elérheti a 12 százalékot, a jövő év második negyedére pedig 5-6 százalékra csökkenhet, egyesek szerint akár 4 százalékra is. A bruttó nemzeti termeék (GDP) csökkenni fog ugyan, de jelentéktelen, 2 százalék körüli mértékben. Az idei költségvetés, a kiadások emelkedése ellenére akár 0,5 billió rubel többletet eredményezhet. A rubel stabilizálódott – tudatta.

Előadásában Putyin részletesen ismertette az ázsiai-csendes-óceáni térség fejlődését.  Az elmúlt évtizedben Ázsia GDP-je évente mintegy 5 százalékkal nőtt, miközben a globális GDP 3 százalékkal, az Egyesült Államok és az Európai Unió gazdasága pedig 2, illetve 1,2 százalékkal. Az orosz elnök arra számít, hogy Ázsia részesedése a globális GDP-ből a 2015. évi 37,1 százalékról 2027-re 45 százalékra nő.

Államilag támogatják Oroszország távolkeleti részének gyors fejlesztését. Legalább 2030-ig meghosszabbítják a távol-keleti lakásvásárlók előleg-támogatási programját. Évente ötmilliárd rubelt irányoznak elő a távol-keleti, 250 ezer főnél kevesebb lakosú városok felújítására. Az összeg az oroszországi városok felújítására szánt összeg fele – ismertette.

Az orosz elnök kitért a július 22-i isztambuli gabona megállapodásra is, és „újabb felháborító csalásnak” minősítette, mert az egyezménnyel ellentétesen az ukrán gabona az EU államaiba került, nem pedig a legjobban rászoruló fejlődő országokba. Emellett az osoz gabonakivitelre vonatkozó korlátozásokat sem oldották fel.

Ravaszul kidolgozott, kifinomult konstrukcióval állunk szemben, úgy tűnik, mintha nem volnának többé szankciók, ám logisztikai, hajóbérlési, finanszírozási és biztosítási korlátozások sokasága bénítja az orosz gabonakivitelt. Ezért Oroszország csak azzal a feltétellel lesz hajlandó meghosszabbítani a novemberben lejáró gabonakiviteli egyezményt, hogy korlátozzák az EU-ba irányuló élelmiszerszállítást, viszont növeljék a fejlődőknek szánt exportot, és elhárítsanak minden akadályt az orosz élelmiszerexport útjából – adta értésre.

A mostani állapot nem csak az élelmiszerárak további emelkedéséhez és ellátási gondokhoz vezet, hanem humanitárius katasztrófába torkolhat – mondta.

Az orosz állampolgárokkal szembeni nyugati vízumkorlátozó intézkedéssel kapcsolatban közölte, hogy orosz részről nem viszonozzák a lépést, mert Oroszországnak nem a kapcsolatok leépítése a célja, hanem a kapcsolatok építése. A kultúra, a sport, az emberi kapcsolatoké.

Bizarnak nevezte Josep Borrell, az EU külügyi főképviselőjének kijelentését arról, hogy Oroszországot a csatamezőn kell legyőzni, arról pedig, hogy lefasisztázta Oroszországot, azt mondta, Borrell a 30-as években akár a francóista puccsisták oldalán is állhatott volna. „Isten legyen Borrell bírája” – mondta.

Az új brit miniszterelnök kijelölésével kapcsolatban Putyin megjegyezte: Nagy-Britanniában a demokratikus elvektől távol álló eljárás érvényesül. A brit nép nem vehetett részt a kormányváltásban. Hogy aztán milyen lesz London kapcsolata Moszkvával, az uralkodó brit elittől függ. „Senkinek se legyen kétsége afelől, hogy megvédjük az érdekeinket” – közölte.

Ukrajnáról szólva Putyin kijelentette: Az ukrajnai orosz hadművelet fogat-fogért válasz arra, ami ott 2014 óta folyik. „Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy nem mi kezdtük el a hadműveleteket. Mi csak arra törekszünk, hogy véget vessünk az ellenségeskedéseknek. Tudatosan tettük, amit tettünk. Minden cselekedetünk célja a donbászi emberek megsegítése. Ez a kötelességünk, és a végsőkig teljesítjük” – mondta.

Sok ukrajnai lakos még attól is fél, hogy kinyissa a száját, mert a kijevi kormány terrorizálja, aki nem támogatja politikáját. Ott az utcán egyszerűen lelövik, akinek más a véleménye – közölte.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) zaporozsjei atomerőművel kapcsolatban kiadott jelentését „hihetőnek” nevezte. Hiszen nyugati nyomás alatt is kimondta: nem tudják egyértelműen, hogy az ágyúzás Ukrajna területéről jön-e, bár ez nyilvánvaló, hiszen az erőmű orosz ellenőrzés alatt áll – mondta. Tudatta, hogy bármikor készek odaengedni nyugati újságírókat, hogy lássák, milyen veszélybe sodorja az ukrán tüzérség Európát egy lehetséges atomkatasztrófával.+++

Kiadta: Magyar Békekör