Ilyen az élet a Föld leghidegebb lakott településén
Ojmjakonban akkor zárnak be az iskolák, ha -55 °C-nál hidegebb van.
Mínusz 61 fokot mértek Ojmjakonban 2022. december 12-én, ami bár a decemberi minimum rekordot (-62,8 fok) majdnem elérte, az abszolút rekordtól, ami -67,7 fok, még mindig messze volt. Ezek az értékek még Szibériában is extrémnek számítanak, nehéz elhinni, hogy egy állandóan lakott településen mérték őket. Mondhatnánk, a világ végén van, ettől függetlenül tavasztól őszig érkeznek ide kis számban a bátor utazók, de télen csak a legelszántabbak jönnek ide, inkább csak tévéstábok vagy meteorológusok.
Chyskhaan, a hideg ura, Jakutföld folklórjának fontos szereplője
Hol is keressük?
Ojmjakon egy kisebb falu Oroszország távolkeleti részén, a Szaha Köztársaság (más néven Jakutföld) Ojmjakonszki járásában, a Jana-Ojmjakon-fennsíkon, az Indigirka folyó mentén, Tomtortól 30 km-re északnyugatra. A tengerszint feletti magassága 745 méter. A téli átlaghőmérséklet alapján ez a Föld leghidegebb állandóan lakott települése.
Residents of Oymyakon, Earth’s coldest permanently inhabited place in Yakutia went for a splash as air temperature dipped to -57C. Several of river Indigirka tributaries outside Oymyakon never freeze in winter due to active springs, so water temperature stays approx 1/ 2C pic.twitter.com/QVAEbFkuth
Nevét az Ojmjakon folyóról kapta, amelynek neve állítólag az even kheium szóból származik: „be nem fagyott vízfolt; hely, ahol a halak a telet töltik”. Egy másik forrás szerint azonban az even heyum (a kheium lehet, hogy elírás) szóból ered, ami „befagyott tavat” jelent, és ez áll közelebb valósághoz.
A lakosság a szovjet időkben elérte a 2500 főt, napjainkban már csak 800-900 állandó lakója van. Az egyik útvonaltervező alapján Moszkvától Ojmjakonig 9740 kilométert kell megtennünk, ha nincs probléma, 141 óra alatt teljesíthető. Persze észszerűbb a 153 kilométerre lévő Jakutszig repülővel menni.
Ojmjakon elhelyezkedése: Moszkvától is fél nap repülővel, plusz 150 km országúton – Forrás: Google térképek
Egy kis történelem
Az Ojmjakonnál két völgy is van, ezek csapdába ejtik a sarkvidéki hideg légáramlatot a település belsejében, és még hidegebb mikroklímát teremtve. A hőmérséklet az év nagy részén is hideg, tavasszal és ősszel gyakran havazik – sőt, néha nyáron is –, de télen csak ritkán, a csontig hatoló hideg miatt. Tudjuk, a havazáshoz kellő légköri nedvesség és 0 °C körüli hőmérséklet szükséges.
Az iskolát bezárják, ha -55 °C-nál hidegebb van.
Itt lassan telik az idő, mondhatni, megállt, sem bányászat, de még a fakitermelés szempontjából sem játszik szerepet a település, bár a XX. századi történelem során egy pozitív és egy szomorú fejezet is a környékhez kötődik.
A II. világháború alatt volt egy kicsi, de igen fontos repülőtér az Alaszka-Szibéria (ALSIB) légi útvonalhoz, amelyet az amerikai Lend-Lease repülőgépek keleti frontra való szállítására használtak, közbenső megállóként.
A másik a már említett R504-es országút és a környék iparilag és stratégiailag fontos úthálózatának (2030 km) kiépítéshez kötődik 1932 és 1953 között. A sztálinista időkben a sevvostlagi gulág foglyai építették az utakat, innen szinte senki nem tért haza. Vagy megfagytak, vagy halálra dolgoztatták őket, az elhunytakat az útalapba vagy az út mellett egyszerűen elföldelték, amennyire a szinte mindig fagyott talajba lehetett. Ezért hívják a „Csontok útjának” is a közeli főutat. A korszerű aszfaltos utak és hidak már az 1960-as, ’80-as évekhez és napjainkhoz kötődnek.
Gazdaság és időjárás
A helyi gazdaság mind a mai napig főként szőrmekereskedelemből és folyami halászatból áll, de télen lékeket kell vágni a vastag jégben. Növénytermesztés nemigen jöhet szóba, az állattenyésztés, legeltetés még igen: rénszarvast, helyi kistermetű vastag szőrű rubin lovakat és kisebb számban szarvasmarhákat is tartanak. A rubin lovak a régió hazai lófajtája, a szélsőséges hideg miatt fehér réteget alakítottak ki rajtuk. Elég jól alkalmazkodtak a zord környezethez.
A szarvasmarhákat télen csak rövid időre engedik ki, de előtte úgynevezett tőgykötővel látják el a fagysérülések megelőzés érdekében. Ezeket a gazdák saját maguk készítik.
Itt tényleg nem egyszerű az állattartás
A 3 hónapos nyár (június, július, augusztus) átlaghőmérséklete is mindössze +18 és +20 °C között alakul, igaz, mértek már +30 °C fölötti hőmérsékletet mindössze három alkalommal 1891 óta! A nyári rekord +34,6°C, 2010. július 28-án mérték.
A főtéren egy kis emlékmű áll, amely az 1924 januárjában mért -71,2 °C-os nem hivatalos értéknek állít emléket. A helyszínt a „60 Minutes” című ausztrál műsor 2012-es dokumentumfilmjében szintén bemutatták.
1933. február 6-án Ojmjakon időjárásmérő állomásán -67,7 °C-ot mértek, ez már hivatalos érték, és egyben a második leghidegebb hivatalosan feljegyzett hőmérséklet az északi féltekén, ami mindössze egytizeddel maradt el a Verhojanszkban 1892. február 5-én és 7-én mért -67,8 °C-os értéktől. Ennél csak az Antarktiszon jegyeztek fel hidegebbet hivatalosan: -89,2 °C (Vosztok állomás, 1983. július 21.).
A cikk írásakor, 2022. december utolsó hetében egészen „barátságos” -35 – 38 °C-fok körüli nappali hőmérsékleteket mértek www.accuweather.com információja alapján.
A hőmérséklet jellemzően szeptember végén 0 °C alá süllyed, és április közepéig fagypont alatt marad. Ojmjakonban október 26. és március 16. között soha nem mértek fagypont feletti hőmérsékletet, és néha a decemberi, januári és februári minimum-hőmérséklet átlaga -50 °C alatt van. A leghidegebb átlagot 1931 januárjában mérték -54,1 °C-fokkal. Néha a nyári hónapok is hűvösek, de júniusban, júliusban és augusztusban a hőmérséklet soha nem csökkent még -14 °C alá.
Ojmjakon és Verkhoyansk az a két állandóan lakott hely a világon, ahol januárban minden nap -60 °C alatti hőmérsékletet mértek.
Amíg a tél hosszú és nagyon hideg, a nyár enyhe vagy meleg, sőt néha kánikula van, de az éjszakák hűvösek vagy hidegek, nagy a napi hőingás. A legmelegebb hónap a feljegyzések szerint 2010 júliusa volt 18,7 °C-os átlaghőmérséklettel. A legnagyobb éves hőingás eddig 105,8 °C volt. Verhojanszk, Jakutszk, Delyankir és a kanadai Fort Vermilion azon kevés helyek a világon, ahol a hőmérséklet amplitúdója meghaladja a 100 °C-ot.
Rénszarvasok mint haszonállatok – fotó: Shutterstock
Az éghajlat meglehetősen száraz, de mivel a havi átlaghőmérséklet az év hét hónapjában fagypont alatt van, jelentős párolgás csak a nyáron fordul elő, és a nyarak is sokkal csapadékosabbak, mint a telek. A zord telek miatt Ojmjakonban a növénykeménységi zóna az 1a és az 1b között van.
Évente átlagosan 156 napon esik hó, főleg szeptembertől májusig, de havi mennyisége csak 15-30 cm között alakul. Az esős napok száma átlagban 76, a legtöbb eső májustól szeptemberig esik, ami havonta csupán 10-18 mm.
A legsötétebb hónap a december és január, alig 13, illetve 28 órás havi napsütéssel, míg márciustól augusztusig már 244-304 óra közt alakul a havi átlag.
Félkomfortos élet
Egyetlen helyi bolt van és egy presszóféleség – ami egykor tehervagon lehetett külleme alapján –, de nem hiányozhat egy teljesen faszerkezetű, egyszerű templom sem. A településen nincs sem vezetékes ivóvíz, sem szennycsatorna, mert befagynának a csövekbe. Az otthonokban a fa- és széntüzelés a jellemző, villany van, de a helyiek többnyire melléképületeket használnak mosdónak, wc-nek, és maga a mosdóba járás is kellemetlen.
Halpiac Ojmjakonban
A benzin és gázolaj fontos szerepet játszik az ojmjakoni emberek életében, hogy a gazdaság folyamatosan működjön. Egy jókora tárolótartályból kialakított benzinkút nonstop működik (0-24) azért, hogy a járművek mindig meg legyenek tankolva, a gépeket és gépkocsikat gyakran járatják, nehogy teljesen megfagyjanak. Sőt, indulás előtt a kartert, a sebességváltót és differenciálművet is gázlámpával vagy perzselővel melegítik, hogy egyáltalán el lehessen indulni.
Ugyanakkor az otthonok ma már többnyire távfűtésűek, egy kis széntüzelésű erőműből szolgáltatják. Szintén az élet része, ha temetkezni kell, előtte több órán át tüzet raknak a leendő sírhelynél, hogy egyáltalán gödröt tudjanak mélyíteni a szinte mindig fagyott talajba. (agroinform.hu)
A kispénzű nyugdíjasok műfaja lett a magyar állami egészségügy
A koronavírus óta egyenesen szárnyal a magyar magánegészségügy: egy friss kutatás szerint a 30 év alatti fiataloknak szinte már eszébe sem jut, hogy az állami egészségügyet válasszák. A legtöbben például a fogászati és a nőgyógyászati vizsgálatokat veszik igénybe magánúton, ahogy a vérvizsgálat is népszerű.
A magyarok több mint 80 százaléka vett már a magán-egészségügyi szolgáltatást, tízből hatan az elmúlt egy évben fordultak meg a magánellátásban. Nem meglepő módon jellemzően a magasabb státuszúak használják a magánegészségügyet, ezen belül is a fővárosi régió lakói – derült ki az Ipsos friss reprezentatív felméréséből.
A Betegbarát projekt számára készült kutatás az első olyan átfogó felmérés itthon, amely azt vizsgálta, hogy mi alapján választanak magán-egészségügyi szolgáltatót a magyarok, és az ellátásban mit tartanak a legfontosabbnak.
A kutatásból az is kiderült, hogy a páciensek akkor tekintenek egy szolgáltatást betegbarátnak, amennyiben:
empatikus;
udvarias;
minél kevesebb várakozási időt igényel;
illetve elég időt szán a betegre.
A kutatás azzal a tanulsággal is szolgált, hogy a koronavírus-járvány még inkább felerősítette a magán-egészségügyi szolgáltatások iránti keresletet.
A megkérdezettek 63 százaléka az elmúlt egy évben fordult meg magán-egészségügyi szolgáltatónál
49 százalékuk pedig az utóbbi fél évben vette igénybe a magánegészségügyet.
Rákaptak a 30 év alattiak a magánegészségügyre
Az Ipsos felmérése azt is kiderítette, hogy a fiatalok különösen nyitottak a magánellátás iránt, a 30 év alattiak körében már 96 százalékos az arányuk. Azok között, akik az elmúlt egy évben jártak magánellátásban már 83 százalékos a 30 év alattiak aránya.
A kutatásból fény derült arra is, hogy a magánellátásban korábban részt vevők elsősorban az ár-érték arányt nézik, amikor szolgáltatót választanak, 28 százalékuknak ez a fő döntési szempont, míg 68 százaléknak ugyan nem ez a legfontosabb, de figyelembe veszi.
Az elérhető időpontok a második helyre kerültek, lényegesen elmaradva a szolgáltatás árától: az elérhetőség a megkérdezettek 7 százalékánál volt a legfőbb döntési szempont, és 55 százalék vette figyelembe. A szolgáltató megközelíthetősége 49 százaléknak számít és mindössze 6 százaléknak ez a legfontosabb.
Minden tizedik válaszadónál a személyzet hozzáállásán, illetve az alkalmazott orvosok személyén múlik leginkább, hogy melyik intézményt választja. Az interneten elérhető információkra pedig nagyjából háromból egy válaszadó hagyatkozik, ők jellemzően a szolgáltató honlapját keresik fel. A létesítmény felszereltsége és az elérhető fizetési módok viszont az utolsó helyekre szorultak.
A nőgyógyászat a magánellátás húzóágazata
Azok, akik vettek már részt magánellátásban utoljára leginkább vérvizsgálatokért vagy fogászati kezelésért mentek, ezeknek az aránya 39 és 38 százalékos. A top 10 ellátástípus közül a harmadik helyre a nőgyógyászat került, a megkérdezettek negyede, 25 százaléka utoljára ezt a vizsgálatot vette igénybe magánúton.
Viszonylag kevesen választották a magánellátást a képalkotó vizsgálatokért, a röntgen és az MR aránya mindössze 8 és 6 százalékos volt.
A nőknél egyértelműen a nőgyógyászat vezeti a toplistát: 46 százalékuk utoljára ilyen szakrendelésen járt magán-egészségügyi ellátás keretében. 40 százalékuk pedig vérvizsgálatra, míg 35 százalék fogászati kezelésre ment. A férfiaknál a fogászat került az első helyre 41 százalékkal, utána pedig a vérvizsgálat és a bőrgyógyászat következik.
Összemosódhat az állami és a magánellátás
A kormány legújabb javaslata szerint alapján akarják kötelezni a magánorvosokat, hogy havi húsz órát a közegészségügyben dolgozzanak.
Ezzel a meghatározó szakmai szervezetek közül a Magyar Orvosi Kamara sem ért egyet, ezért február 4-re egy rendkívüli országos küldöttgyűlést hívtak össze. (napi.hu)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: „…szerint a 30 év alatti fiataloknak szinte már eszébe sem jut, hogy az állami egészségügyet válasszák. A legtöbben például a fogászati és a nőgyógyászati vizsgálatokat veszik igénybe magánúton, ahogy a vérvizsgálat is népszerű…”
A 30 év alatti korosztálynak NINCS IS IDEJE A GÖTHÖSKÖDÉSRE, – szerencsére talán MÉG AZ EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTUK SEM INDOKOLJA a túlzsúfolt közegészségügyi ellátás igénybevételét – a példaként említett fogorvosi és nőgyógyászati ellátás pedig mindig is a „fizetős”(ebb) kategóriába tartozott!
Hanem senki sem örökifjú – legfeljebb gazdag lesz! A kor előrehaladtával pedig jöhetnek – és jönnek is! – a komolyabb egészségügyi problémák! Amelyeknek a kezelése már nem fogászati kiadásokat jelent! Persze ha valaki gazdag…? – hát az megteheti, hogy…!
Ám a dolgok nem abba az irányba tendálnak a magyarok élőhelyén, hogy HA VALAKI SÚLYOS ÉS KRÓNIKUS BETEG LESZ, FOGJA MAGÁT ÉS BEFEKSZIK EGY BORSOS ÁRKATEGÓRIÁBA TARTOZÓ MAGÁNKLINIKÁRA!
A pórmagyar nyögdíjasnak arra pénze sohasem lesz! A „versenyképessége” okán nem! Marad tehát az állami „közispotályok” igénybevétele, mint a probléma megoldása.
Kiugrott egy beteg a ceglédi kórház ablakán, a holttestét csak másnap találták meg
Orbán Viktor miniszterelnök eddigi válságkezelése azt mutatja, amit egy konzervatív álláspontnak tükröznie kell – mondta az Indexnek Molnár Attila Károly. Az eszmetörténész ismertette, hogy az egyenlőtlenség elfogadhatóbb, mint egy totális állam a konzervatív politika szerint, amely csöpögteti a szociális támogatásokat a társadalmi feszültségek kialakulásának elkerülése érdekében.
Szüntelen kihívással küzdenek az európai országok gazdaságai az energiaválság kirobbanása óta. Ezért a regnáló kormányoknak is lépniük kell: folyamatosan belenyúlnak gazdaságuk szerkezetébe, és rendkívüli intézkedéseket vezetnek be. A magyar kormány is hasonlóan jár el.
Az Orbán-kormányt a bejelentéseket követően rendre az a vád éri, hogy „szociálisan érzéketlen”, és nem segít a nehéz helyzetben lévő társadalmi csoportoknak. Ezek az érvek a magyar kormánnyal szemben szinte mindennaposak. A kritikák olyan témákban merülnek fel, mint a napokban elfogadott szociálistörvény-módosítás vagy a rezsicsökkentés rendszere, de korábban a benzinársapkánál is ez hangozott el ellenérvnek.
A kormánnyal szembeni litániák szerint egyszerűen nincs olyan célzott kormányzati intézkedés, ami a leszakadt társadalmi csoportoknak segítene. Az ellenzék úgy látja, a hátrányos helyzetű csoportokhoz pénzt vagy segélyt kellene eljuttatni, ahogy az számos nyugat-európai országban megfigyelhető.
UGYANAKKOR AZ A KÉRDÉS, HOGY A KORMÁNY SZOCIÁLISAN ÉRZÉKETLEN-E, EGY ERKÖLCSI DILEMMA.
Ennek a megítélése objektív szempontok alapján nem lehetséges. Azonban azt lehet boncolgatni, hogy a regnáló kormány az esküjéhez híven tényleg konzervatív gazdaságfilozófia mentén építi-e fel a politikáját. Ilyenkor a kérdés az, hogy tényleg azt kapjuk-e az Orbán-kormánytól, amit egy jobboldali kormánytól várni lehetett. Ez nem minősítésről szól – nem az a kérdés, hogy helyes vagy helytelen prioritásként kezelni a leszakadó rétegeket –, hanem hogy alapvetően igaz-e, hogy egy jobboldali kormány szociálisan érzéketlen.
Jó reggelt, ez egy konzervatív kormány
Molnár Attila Károly eszmetörténész szerint a kormánnyal szembeni „erkölcsi vád azt is feltételezi, hogy ha a szociális különbségek eltűnnének, akkor egy ideális állapot alakulna ki. Hiszen a szociális alapú elképzelések szerint a társadalmi különbségek felszámolásával egy tökéletes társadalmi állapotba lehet eljutni, ami egyben a legerkölcsibb körülmény is.”
Ha csak történetileg nézzük, akkor az alapvetően nem igaz, hogy a konzervatív politikusok nem akarták csökkenteni a társadalmi különbségeket. Ugyanakkor a kapitalizmus első bírálói pont ők voltak, és korábban volt egy nagyon pragmatikus elgondolás is, amely arról szólt, hogy kellenek bizonyos „szociális cseppek”, amelyek a társadalmi feszültségeket oldják.
Sir Winston Churchill volt brit miniszterelnök ezt a témát humorosan, ám a konzervatív attitűdöt tökéletesen bemutatva úgy összegezte, hogy „a kapitalizmusnak az a sajátos hibája, hogy egyenlőtlenül részesít a javakban. A szocializmusnak az a sajátos erénye, hogy egyenlően részesít a nyomorban.”
EGY KONZERVATÍV POLITIKUS EGYÁLTALÁN NEM TARTJA LEHETSÉGESNEK A TÁRSADALMI EGYENLŐTLENSÉGEK TELJES FELSZÁMOLÁSÁT.
Ezzel szemben egy szocialista kormány azt hangoztatja, hogy az egyenlőtlenségek teljesen megszüntethetők, sőt ez a cél is – szerintük erkölcsileg ez a helyes. A konzervatívok erre úgy kontráznak, hogy ez csak olyan mértékű beavatkozással érhető el, amit már csak egy totalitárius kormány vagy inkább rendszer tud kivitelezni, így teljesen elfogadhatatlan ilyen mértékű beavatkozás a mindennapjainkba. Az Indexnek nyilatkozó eszmetörténész szerint a konzervatív filozófia úgy véli, annak, hogy az állam nem avatkozik be a mindennapjainkba, az az ára, hogy vannak társadalmi különbségek.
A konzervatívok álláspontja az, hogy az egyenlőtlenség elfogadhatóbb, mint egy totális állam, ugyanakkor csöpögteti a szociális támogatásokat, hogy ne alakuljon ki társadalmi feszültség
– fogalmazott lapunknak Molnár Attila Károly, aki szerint Michael Joseph Oakeshott múlt századi neves politikafilozófus ezt a problémakört úgy foglalta össze, hogy a hívő politika azt jelenti, van egy ideális állapot, amely elérhető, ellentétben a szkeptikus politikával, amely azt feltételezi, hogy elérhetetlen egy olyan pillanat, amely mindenki számára tökéletesen megfelelő. A szkeptikus politika szerint a kívánatos résznek az eléréséhez túl nagy árat kell fizetni, „mindent nem lehet feláldozni egy hipotetikus végcélért” – mondta Molnár Attila Károly.
Az Orbán-kormány esetében arról beszélhetünk, hogy amikor jött a nyolcvanas években a Reagan-forradalom, akkor az a gondolat terjedt el a konzervatívok körében, hogy ha a gazdaság pörög a szabadpiacon, és fűtik, akkor akarva-akaratlanul is a társadalom legalsóbb csoportjai sokkal jobb anyagi helyzetet tudnak elérni, mint a segélyekkel. Azt feltételezik – ami Margaret Thatcher idején működött is –, hogy ha a gazdaság nő, és csökken a munkanélküliség, akkor könnyebb a leszakadó réteg felzárkózása is
– fogalmazott Molnár Attila Károly. Ennek értelmében teljesen felesleges a konzervatív kormányoktól – így az Orbán-kormánytól is – szociális intézkedéseket várni, ezek ebben a keretrendszerben egyszerűen nem élveznek prioritást. Az, hogy ez erkölcsileg helyes vagy helytelen, az egyéni, szubjektív dolog, nem képezi a politika értelmezési tartományát. A politika elsősorban nem erkölcsi kérdés.
Szocializmus kontra liberalizmus
Bár a magyar belpolitikában a liberális és a szociális politikai pártok határa napjainkra összemosódott, azt azért fontos megjegyezni, hogy a liberalizmus egy majd kétszáz éves irányzat, amely korábban a szabadpiacra tette a hangsúlyt. „A szociáldarwinizmus azt mondta, hogy a társadalomban az egyének folyamatosan küzdenek jövedelemért, aki ebben a küzdelemben alul marad, az így járt. A klasszikus liberálisok úgy látják, a szabadság miatt teljesen normális dolog a társadalmi különbség” – mondta Molnár Attila Károly, aki kiemelte: nagyjából a nagy gazdasági világválságnál változott meg ez a felfogás. Franklin D. Roosevelt amerikai elnök – aki egyébként liberális szemléletű politikus volt – azt hangsúlyozta: szükség van kemény állami beavatkozásra.
Napjainkban nagyon sok irányzata van már a liberalizmusnak, vannak szociálliberális irányzatok is, amelyek szerint a kormányoknak bizonyos jóléti feladatokat is el kell tudnia látni. Sőt a liberalizmusban az egyenlőség igénye hangsúlyosabb már, mint a szabadság igénye
– ismertette Molnár Attila Károly. Az eszmetörténész úgy véli, ezért is elképzelhető, hogy ezek az irányok összecsúsztak. Az kifejezetten érdekes, hogy Benjamin Disraeli XIX. századi konzervatív brit miniszterelnök – akit még a magyar kormány nem fedezett fel, pedig beleillene a narratívájába – kifejezetten a klasszikus liberális gazdaságfilozófia ellen építette fel az elképzelését. Molnár Attila Károly szerint tagadhatatlan: az Orbán-kormány, ha nem is minden részletében, de eddigi válságkezelése kétségtelenül konzervatív irányvonalat tükröz. (index)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: „…azt lehet boncolgatni, hogy a regnáló kormány az esküjéhez híven tényleg konzervatív gazdaságfilozófia mentén építi-e fel a politikáját. Ilyenkor a kérdés az, hogy tényleg azt kapjuk-e az Orbán-kormánytól, amit egy jobboldali kormánytól várni lehetett. Ez nem minősítésről szól – nem az a kérdés, hogy helyes vagy helytelen prioritásként kezelni a leszakadó rétegeket –, hanem hogy alapvetően igaz-e, hogy egy jobboldali kormány szociálisan érzéketlen…tagadhatatlan: az Orbán-kormány, ha nem is minden részletében, de eddigi válságkezelése kétségtelenül konzervatív irányvonalat tükröz…”
-De ha már itt tartunk…! Felkell tennünk a kérdést: a rendszerváltás óta eletelt 32 esztendő során a magyarok sorsát gardírozó qrmányok – függetlenül attól, hogy magukat „baloldalinak”, liberálisnak vagy nemmzetthynek MONDTÁK/MONDJÁK, a HAZAÁRULÁSON, LOPÁSON, VÁLSÁGBÓL – VÁLSÁGBA VALÓ LAVÍROZGATÁSOKON KÍVÜL, TETTEK – E VALAMI ÉPÜLETESET. AZ ÉGVILÁGON SEMMIT NEM TETTEK!
EGYEDÜL DÖBRÖGIRŐL MONDHATÓ EL, HOGY Ő VISZONT HOSSZÚTÁVÚ TERVEKET KOHOLT ÖSSZE! A hatalom birtoklása érdekében! Erre a célra nem is sajnálja a KÖZPÉNZEZERMILLIÁRDOKAT! Az ő gazdaságfilozófiájának a lényege: URALKODJ MINDEN FELETT, ÉS AZ ÍGY MEGTEREMTETT – KIMÓDOLT LOPÁSI TECHNIÁVAL MEGSZERZETT KÖZPÉNZEKBŐL TELIK MAJD A PARASZTVAKÍTOLDA ZÖKKENŐMENTES, ÁLLANDÓ CSÚCSRAJÁRATÁSÁRA!
Például így:
Hogy az „euromédia” nemmzetthess csapata…?
AZ TELJESEN MELLÉKES! Hiszen a vajda MEGMONDTA AZ ELSŐ 2/3 idején az ő „gazdaság”filozófiájának a lényegét:
Megnéztük az olasz és a magyar Lidlt: egy év alatt negyedére csökkent az árkülönbség
Akkorát drágultak Magyarországon az élelmiszerek egy év alatt, hogy 30-ról 7 százalékra csökkent a különbség az olasz és a magyar Lidl árai között – tapasztaltuk a boltokban. A különbség egészen látványos, míg az árstopolt cukor, liszt és csirkemellfilé fele annyiba kerül itthon, mint kint, a spagetti több mint kétszer olyan drága, és egy sor élelmiszer szintén 30-40 százalékkal olcsóbb Olaszországban.
Tavaly decemberben készítettünk egy árösszehasonlítást az olasz és a magyar Lidl ugyanolyan termékei között, amikor háború és a rekordaszály még sehol nem volt, egy euró pedig ennek megfelelően csak 357 forintba került. Akkor is elég nagy különbségek jöttek ki, de végül megállapítottuk, hogy az alapvető élelmiszerek szinte mind Magyarországon olcsóbbak.
Aztán ennek egyszer csak vége lett, a forint gigantikus csúszdára került, Magyarországon pedig úgy elkezdtek drágulni az élelmiszerek, ahogy sehol máshol Európában. Felmerült ezért a kérdés, vajon egy év elteltével még igaz-e, hogy nálunk azért olcsóbbak a dolgok, főleg, hogy most már az euróért is 400 forintot kell fizetni. Ahogy a táblázatból kiderül: nem,
most már a termékek több mint a fele olcsóbb Olaszországban.
Ahogy az ábrán látszik, mindkét irányba van kétszeres különbség. Így Magyarországon jóval drágább a spagetti, a bio olivaolaj, a csípős szalámi szelet, de a paradicsom- és babkonzerv is. Sokkal olcsóbb viszont az árstopos liszt, cukor, csirkemell filé, napraforgóolaj. Szintén olcsóbb a burgonya, a tojás, és a kenyér is, ami azt jelenti, hogy az alapvető élelmiszerek terén valamennyire azért még jobban állunk.
Buongiorno Italia, gli spaghetti al dente
Amikor az árak különbségeiről beszélünk, érdemes megjegyezni, hogy az élelmiszereken lévő adók és járulékok jelentősen különböznek a két ország között. Míg Olaszországban az áfa normális mértéke 22 százalék, a legtöbb élelmiszerre a kedvezményes 10, 5, vagy 4 százalékos adókulcs vonatkozik. Magyarországon ezzel szemben néhány élelmiszerre vonatkozik csak a kedvezményes 5 százalékos áfa (húsok, tej), minden másra 27 százalékot kell fizetni.
Ezen kívül Magyarországon korábban is volt népegészségügyi termékadó, amit idén nyáron egy sor új termékre kiterjesztettek. Ebbe pedig például a müzlin kívül az előre csomagolt tészták is beletartoznak, így egyáltalán nem véletlen, hogy a spagetti most már kétszer annyiba kerül itthon, mint Olaszországban.
Érdemes megnézni közvetlenül is az árakat, hogy pontos képet kapjunk a különbségekről. A következő táblázatban egyesével mutatjuk, melyik termék hol mennyibe kerül és ez milyen különbséget jelent.
El lehet lamentálni azon, hogy vajon jobban járnánk-e, ha a spagetti 579 forint helyett csak 279 forintba kerülne, cserébe viszont a csirkemell 1499 forint helyett 3641 forint lenne. Az az egy biztos, hogy ha valaki véletlenül Triesztben tölti a szilvesztert, akkor azért hazafelé bedobhat néhány extraszűz olivaolajat, paradicsomkonzervet és szalámit a csomagtartóba.
Az árkülönbségekre a legnagyobb bélyeget a magyar árstopok rendszere nyomja rá. Ennek a hatására a nyolc ársapkás termék ára ugyan mesterségesen alacsony, minden más terméket, és elsősorban a helyettesítő termékeket viszont annál inkább drágítják a kiskereskedők. Így a 2,8-as tej olcsóságával a 3,5 százalékos tej lett brutálisan drága, a csirkemell olcsóságával a többi hústermék lett nagyon drága, és így tovább.
Brutális élelmiszer-infláció
Az elmúlt hónapokban számtalanszor írtunk arról, mennyire megdrágultak az élelmiszerek Magyarországon. A drágulás okainak egy része nemzetközi, hiszen a növénytermesztéshez és állatok tartásához szükséges energiát mindenhol ki kell fizetni, és az aszály is egész Európát érintette. Mégsem ugyanolyan mértékben nőtt az élelmiszerek ára a különböző országokban.
A különböző mértékű drágulásnak, és annak, hogy ez Magyarországon a legdurvább, sok oka van, amelyeket ebben a cikkünkben gyűjtöttünk össze. Ezek közül a legfontosabbak a magyar feldolgozóipar alacsony termelékenysége, az euró-forint árfolyamváltozás és az árstopok miatt felpörgő kereslet.
Utolérjük-e az olaszokat az árakban?
A nagy kérdés, hogy vajon a 47 százalékos magyar élelmiszer-inflációval utol tudjuk-e érni az olaszokat, akiknél csak 13,8 százalékkal drágultak az ételek novemberben éves alapon. A következő táblázatban egyesével nézzük meg termékenként, minek mennyit változott az ára az elmúlt egy évben.
Jól látszik, hogy a magyar oszlopban határozottan vaskosabb vörös hasábok vannak, azaz jóval nagyobb volt a drágulás. Az olyan brutális változások, mint a hagyma (162 százalék), vécépapír (131 százalék), kockasajt (114 százalék), kenyér (100 százalék) kiemelkednek, de az árstopos termékeken kívül gyakorlatilag minden más 30-80 százalékkal drágult.
Az olaszoknál szintén több a piros, mint a zöld, de azért közel sem annyival. Itt is vannak kiemelkedő drágulások, mint a vécépapír (108 százalék), liszt (102 százalék), vagy cukor (85 százalék), de bőven vannak tíz százalék alatti árváltozások. A karaj, a paradicsom és a szalámi árcsökkenése pedig kifejezetten felüdülés lehet Magyarországról nézve.
Bár ez közel sem tudományos és reprezentatív, a tavalyi ár-összehasonlításunkhoz összeállítottunk egy vásárlói kosarat, amely egy átlagos család átlagos hétvégi nagybevásárlását próbálja meg modellezni. Olyan tételek vannak benne, mint 2 kiló kenyér, 1 kiló csirkemell, 1 csomag tészta, 10 tojás, 4 liter tej stb (a teljes lista itt nézhető meg).
Ez a vásárlói kosár Magyarországon 23 461 forintba kerül, míg Olaszországban 25 203 forintba, ami 7 százalékos különbséget jelent. Ebben csak az az érdekes, hogy ugyanez a különbség tavalyi összehasonlításunkban még 30 százalékos volt, ami így egy év alatt körülbelül a negyedére olvadt. Fontos azért hozzátenni, hogy ez nem egy hivatalos, KSH-s vásárlói kosár, de a változás akkor is egyértelműen látszik.
Árakban majdnem felzárkóztunk. De fizetésekben?
Érdemes azért ezeket az árakat ahhoz is mérni, hogy melyik országban mennyit keresnek az emberek. A legfrissebb, 2021-es adatok szerint az éves nettó olasz átlagbér 23 013 euró volt, míg a magyar 10 075 euró. Ha ezt átváltjuk forintba, és hónapra, akkor az olaszok átlagosan 776 689 forintot kerestek, míg a magyarok 340 031 forintot.
Ha a vásárlói kosár árát elosztjuk a fizetésekkel, akkor kijön, hogy ugyanezeket a termékeket megvenni Olaszországban a fizetés 3,24 százalékába kerül, míg Magyarországon a 6,9 százalékába. Ez az érték tavaly még 3,41 százalék és 6,16 százalék volt, a fizetésekhez képest tehát az olaszoknak kicsivel olcsóbb, a magyaroknak pedig jóval drágább lett az élelmiszer.
Összességében viszont igaz, hogy élelmiszerben mérve az olasz fizetések több mint kétszer annyit érnek, mint a magyarok.
Az utóbbi hetekben több környező országban is megnéztük a Lidlt, összehasonlítva az árakat, a kínálatot és a minőséget a magyarországi boltokkal. Azt találtuk, hogy:
a szlovák Lidl sem felhozatalban, sem árakban nem különbözik nagyon a magyartól, bár tejfölért, zöldségekért és gyümölcsért megérheti átugrani (meg persze kofoláért és sörért, de ezt mondani sem kell);
a horvát Lidl kicsit drágább a magyarnál, de cserébe egy csomó különlegességet árulnak;
Ausztriában továbbra is drágább a Lidl, mint itthon, hiába tartja a legenda, hogy megéri kint vásárolni a bécsi karácsonyi vásár után;
a román Lidlbe viszont mindenképp megéri beugrani, ha a határnál járunk, mert a zöldség, gyümölcs, és vécépapír is annyiba kerül, mintha 2021-ben ragadtunk volna.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: „…Míg Olaszországban az áfa normális mértéke 22 százalék, a legtöbb élelmiszerre a kedvezményes 10, 5, vagy 4 százalékos adókulcs vonatkozik. Magyarországon ezzel szemben néhány élelmiszerre vonatkozik csak a kedvezményes 5 százalékos áfa (húsok, tej), minden másra 27 százalékot kell fizetni…”
-Viszont velünk szemben a taljánokat EGYÁLTALÁN NEM VÉDI QRMÁNYUK! Ott a mindenkori kormányok SAJÁT „TÚLÉLÉSÜKÉRT” küszködnek – rendre hiábavaló módon – így aztán a kormányválságból – kormányválságba való bukdácsolásuk közepette nem jut energia a „talján emberek és a talján családok megvédelmezésére”! Ha talán náluk is LENNE EGYSZER EGY KEZDETI 2/3 – amit tákolmányosít(HAT)nának – meg ők is megcsinálhatnák a maguk „vészhelyzeti qrmányzási rendszerét” vajdasági mintára – AKKOR LENNE TALÁN ESÉLYÜK VELÜNK SZEMBEN!
De így…? MI VAGYUNK – ÉS LESZÜNK EGYRE INKÁBB – A LEGVERSENYKÉPESEBBEK!
A taljánok így jövő ilyenkor már csak legfeljebb a mi hátsó vészvillogóinkat fogják látni!Azt is egyre távolabbról!
Már napok óta mást se látunk, csak erdőt meg erdőt, mikor ránk került a sor, hogy a tenyérnyire nyitva hagyott ajtóréshez odajussunk.
A sorrendet a vagonparancsnok Halmos pontosan betartatja.
Breszt.
Breszt-Litovszk. Az első világháborúban, de főleg a német-orosz háború befejezésekor sokat emlegetett város. Innen akarta diktálni a békét a vilmoscsászári Németország a forradalmi Oroszországnak. Mi lázasan tekingetünk ki, amikor a külvároson végigrobog vonatunk. Hol vannak a híres várfalak, amelyek bevehetetlenségéről olyan sokat írtak. Még hittünk a „vonalak” legendájában, még zöldfülűek voltunk a haditudományban.
A városon kívül aztán végre láttunk valamit, ami hasonlított a várfalakra. Akárcsak a mi öreg komáromi bástyáinkat látnám. De láttunk egyebet is. Erdőben haladt a vonatunk. És mikor lassított (a pályát szlovák katonák építették), hatalmas irtás váltotta fel a fenyőerdőt. Az irtáson a fakeresztek ezrei és ezrei pótolták a fenyőt.
Találgattuk: a múlt háborúból való katonai temető? Vagy már mostani? A temető nagyon rendezett, ápolt volt. Azt hiszem, inkább 1941-ből való, mint 1914-17-ből. Óriási volt. Ameddig a szem ellátott, csupa sírkereszt. Keresztrengeteg a fenyőerdő helyén.
Breszt után nagy tanácskozás kezdődött. Merre megyünk? A Pripjety mocsarakon át Gomelnek vagy fel északnak Minszken át?
Boranovicsi. Tehát Minszknek megyünk. Pirók térképe ezt mutatja. Biztos, hogy Finnországba visznek bennünket. A latrina hírek szerint legalábbis biztos. Hogy miért pont Finnországba? Azt csak az Isten tudja. A negyvennyolc összezárt ember semmiféle hírhez se juthatott. Mégis volt, aki esküdött Finnországra.
– Ez csak logikus – erősködött a vitában Melly György, aki valamelyik gyár dúsgazdag igazgatójának volt a fia. A mi századunk nem is igazi zsidó század. Hiszen itt talán mindenki keresztény. Már annak is született. Legfeljebb az ősei között vannak zsidók. A kormányzó úr nem tűrne keresztények ellen semmiféle atrocitást. Felmegyünk valameddig Helsinkiig, és esetleg egy másik úton hazahoznak bennünket.
Nem volt józan érv és a szörnyű tények sorozata se, mely meggyőzte volna őt és a benne bízókat. Néha már belefáradtunk a vitába, de azért újra és újra kezdtük, mert a politikai rövidlátásnak, a hiszékenységnek olyan esetével álltunk szemben, amikor kommunista nem hallgathatott.
Práth Karcsi egyszer-másszor már az öklét nyomkodta az orruk alá. Nagyon megromlott a viszony köztünk. Amikor évek múlva az elvtársak szemrehányást tettek, hogy nem tudtunk a században egységfrontot létrehozni, hogy a század kétfelé húzott, és a harc közöttünk csaknem olyan éles volt, mint a keretlegények ellen – akkor sokszor jutottak eszembe ezek a viták, amelyekben Horthy nevét csak „a kormányzó úr őfőméltósága” megjelöléssel együtt volt szabad kiejteni, ha nem akartuk, hogy még aznap a keretlegények kezére adjanak. És mégis: többet kellett volna tennünk az erők egyesítéséért, bármilyen nehéz volt ez. Mi legtöbbször csak magunk közt pusmogtunk. Kerültük a másik csoporttal való érintkezést. Így volt ez minden kocsiban, minden szakaszban.
Minszk.
Éjjel haladtunk keresztül a városon. Reggel újabb izgalom, mert felfedeztük, hogy Minszkből két irányban mehetünk tovább: északnak Vilnába vagy nyílegyenesen Szmolenszkbe. Ha Vilna felé megyünk (a térképről kiszámítottuk), akkor még ma be kell érkeznünk.
Apró állomások. Pirók zsebtérképén nincsenek feltüntetve. Estefelé nagyobb város. Vilna vagy Szmolenszk? Egyik sem. Bobrujszk. Ónodi betűzi ki az állomás feliratát. Izgatottan tárgyaljuk, melyik vonal mentén fekhet, Vilna, Szmolenszk? Lukács Ernő már félórája töpreng a térkép felett, amikor felkiált.
– Halló, fiúk! Délnek megyünk!
Azt hittem, hogy egy kicsit megzavarodott.
– Gyertek! Nézzétek a térképet!
Szegény Pirók térképét már ronggyá gyűrtük, fogdostuk. Csak tenyérnyi volt, de valahogy eligazodtunk mindig rajta. És tényleg. Ott van Bobrujszk a Minszktől délkelet felé kiinduló vonal mellett. Most merre? Majd meglátjuk Zsobin, a következő nagy vasúti gócpont után.
Zsobin után vonatunk magas töltésen halad. Kétoldalt talán a világ legnagyobb almafa-kertje. Gyönyörű, ápolt gyümölcsös. Ameddig a szem csak elláthat, almafa – almafa. Végeláthatatlan egyenes sorokban. A törzsek középmagasak. Meszelték. Nem tudom, meddig robogott vonatunk a gyümölcsös mellett, de most úgy emlékszem rá, talán órákig is. Ez már szovjet méret.
Gomel. Hónapok múlva is csak úgy emlékeztünk rá, mint amelyik város előtt azt az almafa-rengeteget láttunk.
Új kérdés, mely naponta, a nap minden órájában felmerül: — merre tovább?
Egyes térképtudósok – most már ilyen specialisták is voltak – szerint csak Kijevbe mehetünk. Állítólag a kerettől tudják. Lehet. Én már inkább nem is kételkedem. Nem vitatkozom. Minek? Nehezen lehet ezeket meggyőzni annak ellenkezőjéről, amit ők szeretnének. Ha Kijevbe megyünk, miért utaztattak fel északra Minszkig bennünket? Nem logikus. Semmiféle háborúban, fronton nem szokás a közlekedési eszközöket feleslegesen terhelni, igénybe venni, lefoglalni. Igaza van Egri Ferinek, hát lehet itt logikára számítani? Nem. Később különösen tudomásul vettem, hogy semmi sem történik itt a mi frontunkon úgy, ahogy logikusan történnie kellene, ahogy ezt a katonai ábécében megírták.
Epedve várjuk, hogy olyan állomásra érjünk, amely kis térképünkön rajta van.
Mióta Gomelt elhagytuk, állandóan erdő között robogunk. A vasút mentén az erdőt vagy száz méternyi széles sávban mindkét oldalon letarolták. Azt hitték, így védekezhetnek a partizánok meglepő támadásai ellen. A vasút mentén felrobbantott vonatok hevernek. Minden vonatba elöl, hátul, középre nyitott vagonokat soroztak be. Ezekre gépfegyvereket, gépágyúkat szereltek. Mellettük éjjel-nappal szolgálatot tart a kezelőszemélyzet. Ha egy-egy állomáson ebéd vagy vacsora osztás alkalmából megálltunk, másról se lehetett hallani: partizánok. Ez a szó félelmet és rettegést jelentett. Csak suttogva ejtették ki. Előbb körülnéztek. A keret csőre töltött, lövésre készen tartott fegyverrel mert csak járni. Fel szemükkel mindig kutatva lestek körül. Mindenütt partizánokat szimatoltak. Egyik este egy apró kis állomáson álltunk. Vacsoraosztás lett volna. Már sorakoztunk a konyhakocsi előtt, amikor valahol a közelben egy puska elsült. Pillanatok alatt olyan lövöldözés verte fel a környéket, mintha valami támadásba kerültünk volna.
Pedig semmi más nem történt, mint Németh szakaszvezető, ez a nagyszájú uszító, örökké remegő keretlegény, a sötétben megbotlott, és véletlenül elsült a puskája. Mi nyugodtan álltunk a nagy lövöldözés közben is a sorban. Hanem a keretlegények mögénk nyomulva a vagonok alatt kerestek menedéket.
Másnap mindannyiuknak ürülék szaga volt. Pedig ugyancsak tisztálkodtak egész nap.
Az egyik állomáson lecsatolták elölről a mozdony mögül a tisztek személykocsiját. A vonat végéhez kapcsolták. Nem értettük meg ezt az intézkedést. Csak később. Az a hír járta, hogy a mozdony és az utána következő kocsik esnek áldozatul legtöbbször a partizánok robbantásának. Most a tisztesek, a keretlegények kocsija volt közvetlenül a mozdony után. De az is csak a következő állomásig, mert azt is hátracsatolták. Addig is a két állomás között vendégeink voltak, a szakaszunkhoz tartozó kerettagok. Nem akartak a mozdony után levő kocsin utazni. Inkább a büdös zsidókkal és kommunistákkal utaztak együtt.
Az egész vonat a partizánokról beszélt. Már odahaza is sokat hallottunk róluk a frontról érkezőktől. Most is mindenki tudott róluk egy-egy bravúros vagy rémes históriát.
Vonatunk előtt nem is nagy távolságban egy magányos mozdony futott. Csak egy tartálykocsi volt hozzákapcsolva.
Egyszer csak hirtelen fékezett vonatunk. A csomagok csörögve, zörögve hullottak le a kocsi falába vert szögekről.
Beértük az előttünk levő mozdonyt. Egy mély bevágásban voltunk. Nem tudhattuk, hogy mi van a bevágáson túl.
Elöl nagy lövöldözés. Ágyúszó, gépfegyverropogás. Leírhatatlan izgalom. Kis csoportok alakultak a kocsiban. Azt tárgyalják, mit tesznek, ha a partizánok tényleg jönnek. Mi összeverődve egy csomóban nem vettünk részt a vitában.
A vonat aztán lassan megindult. A bevágás két partja mind alacsonyabb lesz.
Végre emberi alakokat látunk. Német katonák. Magas cölöpökre épített kilátón német tisztek távcsővel figyelnek. Izgatottan mutogatnak egymásnak.
Vonatunk lépésben cammog tovább. Újra nagy lövöldözés. Megint állunk már vagy egy órája. Mi történhetik kint? Senki se tudja. Valaki emlékezik rá, már olvasta valahol, hogy ez a vidék a partizánok fészke. A brjanszki erdő.
Végre perceken át nincs egy puskalövés sem. Vonatunk megint nekibátorodik. Hatalmas folyóhoz értünk. Ideiglenes fahídon megy át a vonat. Velünk párhuzamosan – egy másik hídon – is jön egy vonat három nyitott, lapos vagonnal. Mindegyiken gépágyúk.
A folyó felett szorosan egymás mellett ment a két mozdony. A fele úton lehettünk, amikor mellettünk újra megszólaltak a gépágyúk. Jól láttuk a magas hídról a becsapódásokat. Egyesek még futó, mozgó alakokat is véltek látni. Partizánokat.
Végre odaát voltunk. Most rákapcsolt a vonatunk. Azt hiszem, iparkodtak mielőbb túl lenni a veszélyes területen.
Brjanszk. Romváros. Legalábbis, amit a vonatból lehetett látni, az romhalmaz volt.
A térképet egymás kezéből téptük ki. Nem messze lehet már a front. Legalábbis mi úgy tudtuk. Hová? Merre? Csak két út volt logikus. Egyik Kaluga-Moszkva felé, a másik Orel felé.
Ragyogóan süt a nap reggel. Végre valakinek eszébe jut, hogy a nap állásából határozzuk meg a vonat irányát. A sok „okos” között akadt egy józan is.
Tanácskozás. Kelet-dél-délkelet. Néha egy-egy kanyar után észak is. Na, ember legyen, aki az állandó irányt megállapítja. Lukács Ernő órával méri, hogy melyik irányban mennyi ideig halad a vonat.
Két óra múlva kijelenti; erősen délkelet. Tehát Orel!
Már messze bent, szovjet földön járunk. Könyörgünk egymásnak egy kis helyért az ablaknál. Látni szeretnénk mentől többet abból az országból, mely után olyan soká vágyakoztunk, ahová eljutni álmaink netovábbja volt. Igaz, hogy nem ilyen körülmények között óhajtottunk idejutni. De itt vagyunk.
Mindenfelé a háború nyomai. Rom, piszok. Rongyos, éhes emberek. Ha megállunk, őreink nem szalasztják el az alkalmat, hogy oda ne szóljanak:
– Na, most aztán gyönyörködjenek a szovjet paradicsomban!
Voltak közöttünk olyanok, akiknek szavából kiérzett, hogy csalódást okozott bennük, amit láttak. Magyarázzuk nekik az okokat.
A Szovjetunió hatalmas területének minden pontjára még nem érhetett el a fejlődés. Legalábbis nem látható kiütköző formában. Meg itt háború van. Csak nemrég vonult el a front innen, piszkot, nyomort hagyva maga után.
Lessük a városokat az ablakon át, és ahol végre új, hatalmas gyárak tűnnek fel, modern, új épületek, ott nem szalasztjuk el megjegyezni:
– Ez már szovjet alkotás. Ezt már a mieink építették.
Orel.
Estefelé érkeztünk meg. Hatalmas pályaudvar. Mellettünk jobbra benzines vonat, balról fekete zászlókkal jelzett lőszeres vonat áll.
Már éppen vacsoráztatásra készülődünk, mikor légitámadást jeleznek. Örült futkosás. A keret ránk zárja az ajtót.
Megszólalnak a légvédelmi ágyúk. Pokoli lárma. Ágyúlövés, gépfegyver-kattogás, motorbúgás. Egy-egy robbanásra a vonat majdhogy meg nem indul. Máskor meg úgy érezzük, hogy felemelkedik a vagon velünk. Elkerülhetetlen a sorsunk. Akár a lőszeres vonat, akár a benzines vonat kap telitalálatot – kínjainknak vége.
A kocsiban pánik tör ki. Félelmükben egyesek őrülten dörömbölnek. Kibocsátásért esedeznek. Mások magukba roskadnak. Imádkoznak. Ismét mások sírnak.
Gedei félelmében összepiszkította magát.
Próbáljuk az őrjöngőket csillapítani. Hasztalan.
Öten-hatan ledűlünk fekhelyünkre, a padlóra szórt szalmára. Csendesen beszélgetve mérlegeljük az esélyeket a túlvilágra vonatkozólag. A vacsora elmaradt. Átestünk a tűzkeresztségen, most szép csendesen a nagy lármában elaludtunk, átaludtuk a rémes perceket. Mire felébredtünk, csend volt, mert már a szörnyű izgalom után mindenki aludt.
Kurszk.
A hatalmas állomásra délfelé érkezünk meg.
Szomjas mindenki. Tegnap dél óta nem vételeztünk vizet.
Most minden kocsitól ketten mehetnek vízért. Nálunk én vagyok a soros. Összeszedem a kulacsokat. Sorakoztatják a vízért indulókat. Elöl feltűzött szuronyos őr. Oldalt is négy, hátul kettő. Mi vízhordók meg húszan. Előbb párosával bilincseltek össze bennünket, aztán hosszú láncra fűztek mindannyiunkat.
A német és magyar katonavonatokkal zsúfolt állomáson át jó messzire kell menni a vízért… Röhögő német és magyar katonák.
– Wer sind Sie? – kérdi az egyik sváb Rotyitstól.
– Sie sind Jud und Kommunist.
Általános röhögés és helyeslés.
Egész délután az állomáson vesztegelünk. Óriási a forgalom. Vonatok jönnek, mennek, tolatnak. Ordítás. Vezényszavak. Bűz, piszok az egész állomáson. A vágányok között fél méter magasan áll a vagonokból kiszórt trágya. A vagonok alatt is emberi ürüléktömeg. Közlekedni pedig csak a vágányok között, a szeméthegyeken lehet.
Latolgatjuk az esélyeket. A front most már egészen közel lehet, mert mély dübörgést, az ágyúk lövéseit hallhatjuk.
Bizonyára azért várunk, hogy helyünk legyen a kirakodáshoz. A kerettagoktól sem sokat tudtunk meg. Őket sem tájékoztatják.
Reggel felé erős ütődések zajára ébredünk. Megindultunk? Vagy csak tolatunk? A párás reggelben kilesünk az ajtó résén. Elhagytuk az állomást.
Már mindenki ébren van. Innen már igazán nem mehetünk kelet felé, hiszen ott a front. A lövészárokig azért mégsem szokás vonatozni.
Akkor délre megyünk Charkovba. Ez a logikus. Igaz, hogy innen lehet visszafelé Kijev irányába is menni. Ez a legvalószínűtlenebb.
Azért mentünk arra.
Vonatunk majdnem nyílegyenesen nyugatra fordult. Az irányt változatlanul tartja is.
A hiszékenyek diadalordításban törtek ki. Igazoltnak látták vágyaikat: csak meg akarták mutatni nekünk úgymond a „szovjet paradicsomot”, hogy aztán kiábrándultan menjünk haza. Mi meg egyre és újra csak magyarázzuk, hogy a fasizmus nem szokott ilyen humánus eszközöket alkalmazni. Háborúban ilyen módszerekre különben sincs idő és energia. Már ismét és újra inkább vágyaikat veszik valónak; mint a reális tényeket. Arra persze mi sem tudtunk magyarázatot adni, hogy miért megyünk nyugatnak. Ki az Isten tud tájékozódni egy bezárt vagonból, ahol negyvennyolc ember emészti kétségeivel és apró emberi gyarlóságaival egymást.
De aztán ők is hamar kiábrándultak. Kurszk után harmadnap megérkeztünk Burinyba. Már-már kezdtük a kifelé rakodást, amikor parancs jött. Túlvonatoztunk a célon. Visszamegy a vonatunk néhány állomást Kurszk felé.
Vorozsba.
Sok tízezer munkaszolgálatos előtt, akik túlélték a poklot, örökké emlékezetes városka.
Az állomás előtt a nyílt pályán szállítottak le bennünket. Hirtelen odahaza éreztem magam: Horthy csendőrei vártak bennünket.
A két századot jó távol egymástól, egy gödrös rétre terelték, és kezdetét vette a motozás.
Mindent, ami nálunk volt, ki kellett rakni a pokrócunkra. A csendőrök azután kiválogatták belőle, ami nekik tetszett, és elvitték azzal, hogy az tilos a munkaszolgálatosoknak.
Bennünket, keresztényeket külön állítottak, és személyes motozást nem csináltak nálunk.
Egy csendőralezredes vezette a nyomozást. Hozzánk keresztényekhez ő jött személyesen.
– Van-e nálatok zsidó holmi?
Csend.
– Mondjátok meg, mert a zsidók úgyis meg fogják mondani. Ne engedjétek magatokat zsidók miatt bajba keverni.
Néhány gyáva jelentkezett.
Órákig tartott a motozás. A zsidóknak még a gatyakorcukat is megnézték: nincs-e benne valami írás.
Bennünket leültettek. A zsidóknak végig állniok kellett. Most már élesebb lett a megkülönböztetés zsidók és keresztények között. A hang velünk szemben kevésbé volt durva, keresztényt nemigen ütöttek meg. Ez a megkülönböztetés azután egyesek fejébe szállt. Voltak, akik a keresztény munkaszolgálatost jelző nemzetiszínű karszalagot úgy hordták, mintha legalábbis az aranygyapjas-rend lenne. Voltak, akik mindig a sor szélén akartak menni, hogy lássák: ők nem zsidók. Nekik nemzetiszínű karszalagjuk van és nem sárga.
A motozás alatt a vonat ott vesztegelt a nyílt pályán. Egyszer csak minden jelzés nélkül elindult. A 402-esek már előbb felszálltak rá. Közülünk csak néhánynak sikerült felugrania.
A lemaradtakat teljes felszereléssel menetoszlopba állították, és megindultunk a vonat után. Kiderült, hogy a vonatból nem lehet ezen az állomáson kirakodni, mert nincs rakodó. A szomszéd állomásig kellett előre menni.
Bjelopolje állítólag csak tíz kilométernyire van Vorozsbától. Én azonban állíthatom: ez volt életem legnehezebb túrája.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Taksin király emléknapja Thaiföldön (1768-as trónra lépésének emlékére)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Az orosz Honvédelmi Minisztérium mai beszámolója az orosz hadsereg sikeres akcióiról a front legforróbb szektoraiban.
Kupjanszk irányban a Luganszki Népköztársaságban található Pescsanoje település térségében az ellenséges élőerő és felszerelés összpontosítási körzetét ért tüzérségi csapások következtében 30 ukrán katona, két páncélozott harcjármű és három jármű semmisült meg.
A Szvatovo-Kremennaja melletti fronton folytatódnak a heves harcok.
A videón a TOS-1A „Szolnycepek” eltalált és „felgyújtott egy német tankot” (a katonák így hívják az ukrán nácikat), az Ukrán Fegyveres Erők másik tankja állt a közelben, de később az is felrobbant.
Krasznyij Limany irányban az orosz tüzérségi tűzcsapás megsemmisítette a 11. területvédelmi dandár egy szinte komplett századát a Donyecki Népköztársaság Torszkoje településének térségében.
A VSzU mai napi vesztesége ebben az irányban több mint 40 ukrán katonát, négy páncélozott harcjárművet és két teherautót tett ki.
Donyeck irányában a sikeres támadó hadműveletek során az Ukrán Fegyveres Erők 79. légideszant rohamdandár egységei súlyos veszteséget szenvedtek.
A mozgósítás során behívott oros tüzérek már a fronton teszik a dolgukat. Tüzérségi csapásokat mérnek a 152 mm-es „Jácint – B” tarackból.
A részleges mozgósítás keretében behívott állomány egy erős fegyvert használva hajt végre harci feladatokat.
Itt több mint 60 ukrán katona, három gyalogsági harcjármű és hét jármű semmisült meg.
Dél-donyecki irányban a Donyecki Népköztársaság Precsisztovka és Uszpenovka településeinek térségében az ellenséges egységek az orosz tüzérség összetett tűzcsapása következtében több mint 70 ukrán katona, négy páncélozott harcjármű és két kisteherautó semmisült meg.
Az Ukrán Fegyveres Erők 80. légideszant rohamdandár tartalékosainak parancsnoki állása a Donyecki Népköztársaságban található Kramatorszk közelében, valamint 67 tüzérségi ütegét, 89 körzetben pedig élőerő és haditechnikai bázisait érté az orosz rakéta – ill. tüzérségi csapások.
A Nyetajlovo település térségében lezajlott orosz tüzérségi csapásban megsemmisült az az amerikai gyártmányú M777 – es tüzérrendszer, amelyből Donyeck város lakónegyedeinek ágyúzását is intézték.
Egy másik M777 – es tüzérségi rendszer megsemmisült a Zaporozzsje régióban található Preobrazsenyka falu közelében. A Luganszki Népköztársaság Nyevszkoje és a Donyecki Népköztársaság Szeverszk településeinek területein megsemmisült az ukrán hadsereg egy – egy „Uragan” rakétarendszer harcjárműve, valamint „Grad” rakéta sorozatvető két vetőgépe.
Videón rögzítették az orosz légideszant erők lengyel zsoldosok elleni csatáját Herszon közelében.
Az Ukrán Fegyveres Erők likvidált tizenhat ejtőernyőse közül csak kettőnek volt ukrán dokumentuma. A többi tizennégy lengyel állampolgár. Volt!
A Donyecki Népköztársaság Krasznogorovka és Precsisztovka településeinek területein két ukrán 2S1 „Gvozgyika” önjáró tüzérségi löveget tüzelőállásaikban semmisítettek meg a Harkov régióbeli Kupjanszkban, a Donyecki Népköztársaságban található Velikaja Novoszelkában és a Herson régióbeli Novogrigorovkában megsemmisült négy Msta – B tarack és két D – 20 tarack.
Pontos csapás az ukrán terroristák autójára.
Az orosz hadsereg Artyemovszk és Krasznyij Limany felé nyomul, támad a taktikai helyzete javítása érdekében Kupjanszk és Avgyejevka közelében – áll az Ukrán Fegyveres Erők vezérkarának összefoglalójában:
A Harkov régióban az Ukrán Fegyveres Erők egységei az RF tüzérségének és rakétaerőinek folyamazosés intenzív támadásai alatt állnak Szlobozshanskij, Sztaria, Ogurtcovo, Volcsanszk és Redkodub települések körzeteiben.
Zaporizzsja irányában az RF fegyveres erők harckocsikat, aknavetőket, ágyúkat és rakétatüzérséget alkalmaznak az Ukrán Fegyveres Erők ellen, egyenként 15 négyzetkilométernél nagyobb területeken. Ezek közé tartozik a DNR-ben található Novopol, valamint a zaporozzsjei régióban Olgovszkoje, Malinovka, Dorozsnyjanka, Carivnoje, Belogorje, Malaja Tokmaccka, Novodanilovka, Novoandrejevka és Malije Scserbaki.
Herszon irányában az ukrán fegyveres erők állásait ismét támadások érik a Dnyeper jobb partján, köztük Novoalekszandrovka, Gavrilovka, Reszpublika, Novokajra, Tomarino, Tyjaginyka, Mikilskij, Pridnyeprovszkij, Inzsinyernyij, Antonovka és Herszon közelében.
Lavrov orosz külügyminiszter kedden felszólította a kijevi vezetést, teljesítse az orosz követeléseket, különben az orosz hadsereg fog dönteni helyette. Van még egy kis lehetőség, hogy békés úton elfogadják Ukrajna nácitlanítását és a demilitarizálását, de ha elszalasztanák az alkalmat, az orosz hadsereg fog foglalkozni a kérdéssel – mondta Lavrov a TASZSZ-nak.+++
Ha Kijev nem tesz eleget az orosz követelésnek, a döntés az orosz hadsereg kezébe kerül
Moszkva, 2022. december 27. kedd (MB)
Ha a kijevi rezsim nem tesz eleget az orosz biztonsági követelésnek, s nem nácitlanítja és demilitarizálja Ukrajnát, a döntés az orosz hadsereg kezébe kerül – hangsúlyozta ultimátumszerűen Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a TASZSZ-nak adott interjújában, melyet az orosz hírügynökség kedden adott ki.
„A labda Kijev és Washington térfelén pattog, bármikor véget vethetnek az értelmetlen ellenállásnak. Van még rá egy kis lehetőség, hogy békés úton elfogadják Ukrajna nácitlanítását és demilitarizálását, de ha elszalasztanák az alkalmat, az orosz hadsereg veszi kézbe a probléma orvoslását” – jelentette ki a Magyar Békekör tudósítása szerint.
Lavrov hozzáfűzte, Oroszország nem működik együtt olyanokkal, akik nem hajlandók szavatolni biztonságát, hanem oroszgyűlöletben szenvednek. Amikor majd Európa kijózanodik, lerázza magáról a russzofóbiát, és előtérbe kerülnek olyan politikusok, akik megértik, hogy előnyük származik az Oroszországgal való egyenjogú partneri viszonyból, akkor majd Moszkva sem fog többé gondot okozni.
Az orosz diplomácia vezetőjének interjújából kitűnt, hogy Moszkva elegendő időt adott Kijevnek és nyugati támogatóinak, hogy meggondolják magukat, és teljesítsék a tavaly december 15-én Washington és Brüsszel elé terjesztett törvényes biztonsági garanciákra vonatkozó orosz igényt. S ha a Nyugat rövid időn belül nem jelzi komoly szándékát a kiegyezésre, akkor Ukrajnában az orosz haderőé lesz a döntő szó.
Lavrov tudatta, hogy amerikai politikai körök integrálni akarják Ukrajnát a NATO-ba, ha törik, ha szakad. A kijevi vezetés minden áron be akarja vonni a NATO-t az Oroszország elleni háborúba. Egyik bizonyítékaként hozta föl, hogy az ukrán légvédelem november 15-én S-300 indítóállásról két rakétát lőtt a lengyelországi Przewodówra, úgy állítva be a történteket, mintha Oroszország támadt volna a NATO-tag Lengyelországra. “Jó, hogy Washington és Brüsszel akkoriban kellő bölcsességet tanúsított, hogy ne dőljön be az ukránoknak. Az eset megmutatta, hogy a kijevi rezsim semmitől sem riad vissza” – tette hozzá.
Az orosz vezetés Pentagon forrásokból arról is értesült, hogy műveletet terveztek a „Kreml lefejezésére”, azaz Putyin elnök meggyilkolására – tudatta az orosz diplomácia vezetője. „A Nyugat politikája atomhatalmak közvetlen fegyveres összecsapásának kockázatát rejti magában” – fűzte hozzá.
A támadó hadászati nukleáris fegyverekről szóló egyezményről (START) szólva Lavrov közölte: Oroszország nem áll elő semmilyen új kezdeményezéssel, de tartja magát a létező megállapodás alapelveihez.
Képmutatásnak nevezte a NATO állítását, miszerint „megengedhetetlen a közvetlen konfliktus” Oroszországgal.”A szövetség tagállamai de facto már a konfliktus részesévé váltak, katonai magáncégekkel, oktatókkal harcolnak együtt az ukránokkal, az amerikaiak pedig valós időben továbbítottak műholdas és más hírszerzési adatokat az ukrán parancsnokoknak, s közben maguk is szerepet játszottak a katonai műveletek tervezésében és lebonyolításában” – mondta.+++
A béke kulcsa
A Magyar Békekör álláspontja
A béke kulcsa Oroszország biztonságának szavatolása. Amíg Washington nem tesz le Ukrajna felfegyverzéséről, hanem még közép-hatótávolságú Patriot rakétát is szállít Kijevnek, pusztába kiáltott szó marad az azonnali tűzszünet és a tárgyalás a békéről. Be kell látnunk, hogy hiába akarunk békét a szomszédunkban, ha a háborúnak saját szövetségeseink nem akarnak véget vetni. A nyugati elit abban az illúzióban ringatja magát, hogy a háborút megnyerheti, s Oroszországot legyőzheti. A Magyar Békekör folyamatosan figyelmezteti a kormányt, ne veszítse el realitásérzékét, mint történik sok NATO-partnerével. Aki orosz agresszióról beszél, s szemet huny a minszki megállapodás nem teljesítése, 13 ezer donbászi orosz lemészárlása felett, s csak azért emel vétót Ukrajna NATO-tagság ellen, mert Kijev terrorizálja a kárpátaljai magyarokat, aligha számít a béke őszinte hívének! Ezt támasztja alá, hogy az országgyűlés ratifikálni készül a NATO kibővítését Finnországgal és Svédországgal. A magyar kormány, nyugati szövetségeseihez hasonlóan nem gondolja komolyan a biztonság kölcsönös szavatolásával történő politikai rendezést. Karácsonykor Putyin újra kezet nyújtott, azt mondta, kész tárgyalni a háború befejezéséről. A nyugati válasz nem és nem. Kormányunk vonakodik megtenni az elengedhetetlen lépést: elismerni az orosz biztonsági követelések jogosságát. Kiegyezés híján Oroszország fegyverrel szerez érvényt akaratának, mert ugyanolyan joga van a biztonságos léthez, mint bárki másnak.
Egy éve már, hogy Moszkva írásban kérte Washingtontól és Brüsszeltől, kössenek megállapodást, hogy a NATO ne fenyegesse Oroszországot a határai mentén, Ukrajna megszűnjön a NATO faltörő kosa lenni, és olyan európai biztonsági rendszer szülessék, amelyikben egyetlen ország sem érvényesítheti biztonságát más országok biztonságának kárára. A Nyugat válaszát mindnyájan ismerjük: a NATO nem volt hajlandó lemondani Ukrajna integrálásáról, sem további keleti terjeszkedéséről, hanem, ellenkezőleg, irányt vett Oroszország feldarabolása, s természeti kincseinek megkaparintása felé. Semmitmondó tárgyalást folytatott Moszkvával, még több időt akart nyerni, hogy megerősítse az ukrán sereget az orosszal szemben, Moszkva pedig úgy döntött, hogy ebből elég. Magyarország kormánya azóta is tudomásul veszi, hogy a NATO nem akar kiegyezni. Kormányunk attól tart, ha megteszi az elkerülhetetlen lépést, értelmét veszti a NATO maga, s hazánk semlegessé válik. Mi nem látnánk ebben semmi rosszat! Álláspontunk szerint hazánknak ahhoz fűződik érdeke, hogy jó viszonyban éljen Kelettel és Nyugattal egyaránt. Senki se kényszerítsen ránk szankciókat, ne akadályozza fejlődésünket, a személyek, az áruk, a tőke szabad mozgását, ne avatkozzon be belügyeinkbe. Nemzeti érdekünk az együttműködés a szembenállás helyett! Amihez viszont nem fűződik érdekünk, az pontosan ennek az ellenkezője. A Magyar Békekör abból indul ki, hogy Magyarország érdeke az egyenjogú, békés együttműködés mindenkivel.
Publicus: Az emberek fele rendszeresen szembesül áruhiánnyal
A kormánypárti és az ellenzéki szimpatizánsok mást-mást tartanak az áruhiány fő okának. Előbbiek szerint a brüsszeli szankciók a legnagyobb felelősök, utóbbiak szerint a gyenge forint.
A magyar vásárlók 56 százaléka rendszeresen nem tud megvásárolni valamilyen hatósági áras élelmiszert, mert hiány van belőle. További 22 százalékukkal is történt már ilyesmi – derül ki a Publicus felméréséből, amelyet a Népszava számára készített.
A nők – akik vélhetően gyakrabban intézik a bevásárlást – nagyobb arányban szembesülnek áruhiánnyal: 62 százalékuk mondta azt, hogy rendszeresen nem tud árstopos termékeket beszerezni, míg a férfiak 49 százaléka válaszolt így.
A felmérésben pártszimpátia alapján is eltérés mutatkozott a válaszadók tapasztalatai között: az ellenzékiek 63, a bizonytalan szavazók 67 százaléka rendszeresen nem tud árstopos terméket beszerezni, a Fidesz-KDNP-szavazóknak azonban csak a 41 százaléka mondta ezt. Összességében az ellenzékiek 81, a bizonytalanok 84, a kormánypártiak 69 százaléka találkozott már áruhiánnyal a hatósági áras termékeknél.
A Publicus felmérése szerint az emberek elsősorban az elszálló energiaárakat (88 százalék), a gyenge forintot (86 százalék), a kormány elhibázott gazdaságpolitikáját (74 százalék) és a kereskedők ármegállapítási módszereit (63 százalék) látják a magas élelmiszerinfláció mögött. A brüsszeli szankciókat – amelyeket a kormányzati kommunikáció tesz meg a gazdasági problémák első számú felelősévé – csak 47 százalék okolja.
A kormánypárti szavazóknál az elhibázott gazdaságpolitika csak 45, a gyenge forint 75 százalékuk szerint áll az élelmiszerek drágulása mögött, a szankciókat pedig 85 százalékuk gondolja oknak. Az ellenzék szavazói ugyanakkor 97 százalékban a gyenge forintot, 96 százalékban az elhibázott gazdaságpolitikát róják fel, és csak 19 százalékuk írja a szankciók számlájára a drágulást.
A Népszava felidézte: az üzemanyagok hatósági árának december 6-i eltörlésekor Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter azt mondta, hogy minden ársapkának addig van értelme, amíg nem vezet áruhiányhoz. Amennyiben a a hiány eléri azt a mértéket, hogy a termék nem biztosítható, az ársapka értelmét veszíti. Márpedig hiába korlátozzák az üzletekben az árstopos termékekből egyszerre megvásárolható mennyiséget – akár drasztikusan is –, a tapasztalatok szerint nyár eleje óta rendszeresen előfordul, hogy nem lehet kristálycukrot, étolajat, 2,8 százalékos UHT-tejet kapni. Ennek ellenére a kormány – az immár a burgonyára és a tojásra is kiterjesztett hatósági árat – a jövő év április 30-ig fenntartja majd. (HVG)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: „…A kormánypárti és az ellenzéki szimpatizánsok mást-mást tartanak az áruhiány fő okának. Előbbiek szerint a brüsszeli szankciók a legnagyobb felelősök, utóbbiak szerint a gyenge forint…”
-Nnnamármost! Akkor hát a vajda az oka minden bajnak, hiszen ő volt az aki megszavazott Brüsszelben MINDEN SZANKCIÓT, és mint Döbrögisztán vajdája és korlátlan ura, felelőssége a forintgyengülésében nem vitatható!
DEJSZEN EZ LEHETETLEN! HISZEN A QRMÁNYZATI PARASZTVAKÍTOLDA GÉPEZETE FOLYAMATOSAN AZT OKÁDJA RÁNK, HOGY… – a vajdánk ártatlan a dolgokban! Hiszen „…A kormánypárti szavazóknál az elhibázott gazdaságpolitika csak 45, a gyenge forint 75 százalékuk szerint áll az élelmiszerek drágulása mögött, a szankciókat pedig 85 százalékuk gondolja oknak…”
A qrmányzati parasztvakítolda gépezete REMEKÜL TESZI A DOLGÁT! A vajdahitűek pedig – a qrmánypárti szavazók – FELTÉTEL NÉLKÜL HISZIK A MÉRHETETLENÜL SOK HAZUGSÁGOT!
DÖBRÖGISZTÁN MESEVAJDASÁG PEDIG FÖLTARTÓZTATHATATLANUL ROHAN A VESZTÉBE!
Csaknem 860 ezer forinttal nőhet a vajdaapanázs márciustól
Ha a statisztikai előrejelzéseknek megfelelően 2022-ben valóban 17,7 százalékkal nőnek a keresetek, akkor legalább 230 ezer forintos fizetésemelésre számíthatnak a parlamenti képviselők 2023-ban. Várhatóan Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök is jól jár: a kormányfő bruttó fizetése márciustól csaknem 860 ezer forinttal nőhet, míg a parlament elnökének több mint 600 ezer forinttal emelkedhet a bére. Novák Katalin tavasztól csaknem bruttó 4,6 milliót kereshet majd.
„Nem most van az ideje annak, hogy előre tudjunk lépni egyet vagy kettőt, mondjuk fejlesztésekben vagy akár bérkérdésekben” – mondta még júliusban Orbán Viktor kormányfő a fizetésekkel kapcsolatos követelésekre reagálva.
A parlamenti képviselőknek mégsem kell aggódniuk a 20 százalék feletti infláció miatt: a Fidesz-KDNP-s politikusok ugyanis négy éve olyan törvénymódosítást fogadtak el, amely a parlamenti képviselők alapfizetését az előző évi átlagbér háromszorosában határozta meg.
Ennek megfelelően a politikusok béremeléséhez nem is kell minden évben új jogszabályt elfogadni, a juttatások ugyanis automatikusan emelkednek – vagy csökkennek – annak alapján, hogy az előző évben miként alakultak a keresetek nemzetgazdasági szinten.
A 2022-es statisztikai adatok még nem véglegesek, egyelőre csak a január-szeptemberi adatokat közölte a Központi Statisztikai Hivatal. A legfrissebb, szeptemberi bérekre vonatkozó számok azt mutatják, hogy akkor a bruttó átlagkereset 17,8 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Hasonló növekedést várnak a szakértők is, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzése úgy számol, hogy az idei teljes évben 17,7 százalékkal nőnek majd a fizetések, bruttó 438 800 forintról nagyjából bruttó 516 467 forintra.
Ez azt jelenti, hogy
az idei 1 millió 316 ezer forintos képviselői alapbér 2023 márciusától körülbelül bruttó 1 millió 549 ezer forintra nő.
Jövőre tehát a parlamenti képviselők legalább 230 ezer forintos fizetésemelésre számíthatnak, a többségnél viszont még nagyobb mértékben nőnek a juttatások a bizottsági tagságok, valamint az egyéb tisztségek után járó pluszpénzek miatt.
Ha valaki egy parlamenti bizottságnak a tagja, akkor az alapbér 1,2-szeresét viheti haza, azaz márciustól (több mint 270 ezer forintos növekedés után) nagyjából 1 millió 860 ezer forintot. A két bizottsági helyet is betöltő képviselők bére több mint 300 ezer forinttal nőhet, és már csaknem 2 millió 170 ezer forint lehet havonta.
Orbán Viktor kormányfőnek ugyanakkor nemcsak a képviselői alapbér jár, hanem – a nyári fizetésemelése óta – a házelnöki tiszteletdíjjal megegyező összeg is, ez utóbbi az alapjuttatás 2,7-szerese. Ez azt jelenti, hogy – 17,7 százalékos átlagbér-emelkedéssel számolva – márciustól
a miniszterelnök fizetése a mostani 4 millió 870 ezer forintról bruttó 5 millió 727 ezer forintra nőhet, ami bruttó 857 ezer forintos fizetésemelésnek felelne meg.
Összehasonlításképpen: januártól az átlagos nyugdíj összege 27 ezer forinttal 207 ezer forintra nő, míg a bruttó minimálbér 32 ezer forinttal 232 ezer forintra emelkedik.
Az átlagnyugdíjhoz képest tehát több mint harmincszoros az emelkedés, míg a minimálbérhez képest több mint huszonötszörös.
A G7 számítása szerint januártól a képviselőkénél sokkal szerényebb emelést kapnak a tanárok is: egy pályakezdő gimnáziumi tanár bruttó fizetése az emelés után 241 ezer forintról 263 ezer forintra nőhet, ami alig ezer forinttal több, mint a jövő évi garantált bérminimum.
Házelnök, miniszterek, egyéb juttatások
A 17,7 százalékos átlagbér-emelkedéssel számolva Kövér László tiszteletdíja csaknem 4,2 millió forintra nőne a mostani 3,5 millió forintról, azaz esetében több mint 600 ezer forinttal lenne magasabb a bruttó bér.
A házelnök tiszteletdíjához rögzítettek Novák Katalin köztársasági elnök bérét is, aki Kövér László fizetésének 1,1 szeresét, azaz nagyjából bruttó 4,6 millió forintot vihet majd haza. Ez 700 ezer forinttal magasabb összeg a jelenlegihez képest.
A miniszterek pontos fizetését nem rögzítették törvényben, a tárcavezetők béréről ugyanis a kormányfő dönthet szabadon. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter korábban azt mondta, Orbán Viktor 2018 óta az átlagbér hatszorosában határozza meg a miniszterek fizetését, így ha jövőre is tartja magát ehhez, akkor minden tárcavezető nagyjából 3,1 millió forintos fizetést kaphat, mintegy 460 ezer forinttal többet, mint eddig.
Ha a miniszter képviselő is, akkor jár neki a képviselői alapbér is, ebben az esetben a márciusi fizetésnövekedés elérheti a 700 ezer forintot is.
A parlamenti politikusok ugyanakkor fizetésükön kívül egyéb juttatásokat is kapnak, amelyek szintén az alapilletményhez igazodnak. A fenti számításokat alapul véve lakásbérletre például 90 ezer forinttal többet (az alapilletmény 35 százalékát) költhetik majd el, azaz több mint 541 ezer forintot, míg mobiltelefon-költségekre 77 ezer forint juthat. Irodabérletre nagyjából 180 ezer forinttal több számolható majd el márciustól, körülbelül 1 millió 80 ezer forint. Emelkedik a munkatársak alkalmazására fordítható összeg is, erre ugyanis a képviselői alapbér kétszeresét lehet elkölteni havonta.
A kormánypárti képviselők egyelőre nem jelezték, hogy a lakosságot sújtó nehézségek miatt módosítják az automatikus fizetésemelésről szóló szabályokat. Havasi Bertalan az rtl.hu megkeresésére nem reagált. (RTL.hu)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: „…Jövőre tehát a parlamenti képviselők legalább 230 ezer forintos fizetésemelésre számíthatnak, a többségnél viszont még nagyobb mértékben nőnek a juttatások a bizottsági tagságok, valamint az egyéb tisztségek után járó pluszpénzek miatt…”
-MINTHA CSAK MEGÉREZTÉK VOLNA…- HÁT ABSZTINENSSÉ TETTÉK MAGUKAT A MAGYAR VALÓSÁGTÓL A DÖBRÖGISZTÁN POLYTHYKAY DAGONYÁJÁBAN LÁTSZÓLAG EGYMÁS ELLEN VISÍKOLÓ CSÜRHÉINK! NAGY EGYETÉRTÉSBEN MEGSZAVAZTÁK ÖNMAGUKNAK AZ „INFLÁCIÓTŰRŐ” HAVI MAKKADAGOT! KÖZPÉNZBŐL! Ami jobbára a magyarok élőhelyén begyűjtött temérdek ÁFA – formájában jelenik meg a büdzsében, és egy tekintélyes része szolgálja vajdaság polythykay elythjének válságálló pénzügyi stabilitását!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
