A választások elmaradásával is számol a qrmány a veszélyhelyzet miatt
Az Igazságügyi Minisztérium rendeletébe rejtettek el egy érdekes mondatot, ami szerint a veszélyhelyzet miatt el is maradhatnak a választások.
Lepedőnyi szavazólap a 2018-as választásokon a kamupártok miatt
„Ha a választás veszélyhelyzet miatt elmarad, de az OEVI (Országos Egyéni Választási Iroda) a Ve. 121. § (2) bekezdése szerinti ajánlóívet már kinyomtatta, az ellátandó feladatokkal kapcsolatos normatívák alapján a támogatás megállapításra kerül” – olvasható a friss Magyar Közlönyben a 3/2002. (I. 11) számú IM rendelet alatt.
Az idézet az Igazságügyi Minisztérium rendeletéből származik, amelyik egyébként az országgyűlési választások, valamint az ugyanerre a napra tervezett népszavazás költségeinek elszámolásáról szól.
Eddig azonban kormányzati dokumentumban sehol nem írták le, hogy a kormány akár a választások elhalasztásával is számol a veszélyhelyzet miatt,
sőt, amikor tavaly decemberében ezt újabb hat hónappal meghosszabbították, a törvény indoklásában külön szerepelt, hogy a választások kiírása és megtartása az Alaptörvényből következik, így azt mindenképpen meg kell tartani. A szöveg így szól:
megjegyzendő, hogy az országgyűlési képviselők általános választásának megtartása, annak április vagy május hónapra történő kitűzése az Alaptörvényből következik, ezért azt a különleges jogrend fennállása nem befolyásolja.
Az ügyben kerestük a Kormányszóvivői Irodát és az Igazságügyi Minisztériumot is, ha válaszolnak, arról külön cikkben fogunk beszámolni. (azonnali.hu)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Kérjük a Nyájas Olvasót, hogy vegye figyelembe a gránitszilárdságú tákolmányra való hivatkozást.
AMI BÁRMIKOR ÁTBARKÁCSOLHATÓ DÖBRÖGI SZÁJA – ÍZE SZERINT!
Márpedig a vajdabandának a barkácsoláshoz szükséges MEGCSINÁLT KÉTHARMADA MÉG MINDIG MEGVAN!
A különleges jogrend alapján pedig ha a vajda úgy látja jónak, BÁRMIKOR összeröffentheti őket egy kis renoválásra. Egy jó kis birkamenettel megspékelve!
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel (EBESZ) csütörtökön tartott megbeszéléssel eredménytelenül ért véget az a tárgyalássorozat, amelytől Moszkva azt remélte, hogy diplomáciai eszközökkel érvényt tud szerezni jogának a biztonságos határokhoz. Mivel az orosz erőfeszítés az Egyesült Államok és a NATO ellenállásába ütközött, Oroszországnak valószínűleg nem marad más választása, mint a kilátásba helyezett műszaki-katonai ellenlépésekhez folyamodni – jelentette a Magyar Békekör tudósítója csütörtökön.
“Oroszország békeszerető ország. De nincs szükségünk békére bármi áron. A jogilag formalizált biztonsági garanciák számunkra feltétlenül szükségesek. Ami a megfelelő eszközök megválasztását illeti, nagyrészt rajtunk múlik, mindnyájunkon, mert a garanciák, amelyekről szó van, mindenkinek egyformán szükségesek” – érvelt Alekszandr Lukasevics, Oroszország EBESZ-nél akkreditált állandó képviselője a szervezet bécsi megbeszélésén. Majd így figyelmeztetett: „lépéseket teszünk, ha javaslatainkra nem kapunk választ. Moszkvának nincs más választása, mint reagálni az EBESZ-régió katonai-politikai helyzetének destabilizálódására”.
Orosz részről írásba foglalt törvényes biztonsági garanciára tartanak igényt három kulcskérdésben: fejezzék be a NATO terjeszkedését, ne helyezzenek el támadó fegyvereket (rakétákat) az orosz határ közelében, a NATO katonai infrastruktúráját építsék le az 1997. évi szintre. (Ez azt jelenti, hogy a NATO-hoz csatlakozott volt szocialista országokból ki kell vonni az idegen NATO csapatokat, fel kell számolni a támaszpontokat és visszavonni a külföldi haderőt.)
Csütörtökön adott interjújában Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes azt mondta, hogy az Egyesült Államoknak és európai szövetségeseinek katonai válasszal kell számolniuk, ha „a gyors fejlesztés alatt álló amerikai rakétákat Európába telepítik. Az orosz válasz óhatatlanul és elkerülhetetlenül ártani fog az USA és NATO szövetségesei biztonságának”. Egy kérdésre, mely azt firtatta, telepítenének-e katonai erőt Kubába és Venezuelába, ha nem sikerül megállapodásra jutni, és az amerikaiak továbbra is katonai nyomást gyakorolnának Oroszországra, Rjabkov azzal válaszolt, hogy ennek lehetőségét nem zárja ki, és nem is erősíti meg. „Minden az amerikai kollégáink intézkedésétől függ” – mondta.
A fenyegető ellenlépések kilátásba helyezésével, és az írásos amerikai garancia sürgetésével egyidejűleg orosz részről nyitva hagyják a tárgyalásos megállapodás lehetőségét is, bár nem tudni, meddig. Zaharova külügyi szóvivő szerint a genfi, brüsszeli és bécsi megbeszélések után az orosz vezetés elemzi a helyzetet, és levonja a szükséges következtetéseket.
Noha a NATO és vezető hatalma, az Egyesült Államok elzárkózik az oroszok által követelt biztonsági garanciától, egyes amerikai katonai szakértők arra figyelmeztetnek, hogy célszerű volna kibékülni az oroszokkal, mert Oroszországnak is vannak biztonsági érdekei, és képes erővel is érvényt szerezni nekik.
„Itt az ideje, hogy nagyot gondoljunk, és egy új, tartósabb rendet képzeljünk el, amely Oroszországot is magában foglalja. Nem számít, mit gondol az ember a tekintélyelvű politikai rendről, amely felett Putyin elnököl, az elkerülhetetlen valóság az, hogy Oroszország túljutott a hosszan tartó gyengeség időszakán, és most nagyhatalomnak tekinti magát” – írta Thomas Graham, George W. Bush elnök orosz ügyekkel foglalkozó egykori nemzetbiztonsági igazgatója.
Rajan Menon biztonsági kérdésekkel foglalkozó professzor így ír: Új biztonsági rendre van szükség Európában. A kérdés csak az, hogy megszületéséhez kell-e egy nagy háború, amely bebizonyítaná, hogy tényleg szükség van rá, ahogyan a múltban történt. Az Oroszországgal jelenleg zajló tárgyalások lehetőséget kínálnak annak bizonyítására, hogy bölcs államférfiak képesek létrehozni egy ilyen rendet anélkül, hogy katalizátoraként háborút robbantanának ki.” Rajan azt tanácsolja Amerikának, hogy saját érdekében hozzon áldozatot egy új biztonsági rend megteremtéséért.+++
„Ti fogjátok megmenteni a Fideszt!” – itt az újabb ORÖ-s hangfelvétel
Ti fogjátok harminc körzetben eldönteni, hogy nyer a jelöltje, vagy nem – lelkesítette az Országos Roma Önkormányzat egyik képviselője a kormánypárti Lungo Drom tagjait. Erről a találkozóról is hangfelvétel készült.
Sztojka Attila kormánybiztos december 7-én jelentette be a Roma Közéleti Akadémia megalakítását, amelynek révén „egy országos hálózatként működő, 400 fős közéleti-kulturális-közösségi bázis” jön létre. Még ugyanezen a napon zárt körben összeültek a Lungo Drom ORÖ-s tagjai és a hozzájuk csatlakozott képviselők: mindegyiküket aláírásra kész szerződés várta.
A kormánybiztos ezen az eseményen már nem vett részt, jelen volt viszont Farkas Félix parlamenti szószóló. (Nagyjából egy hónap telt el azóta, hogy az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) novemberi közgyűlése a Lungo Drom és a Fidesz által támogatott Farkas Félix helyett Agócs Jánost, az országos önkormányzat elnökét választotta a parlamenti választáson induló roma nemzetiségi lista vezetőjévé. Az Alkotmánybíróság később – nyakatekert indokkal – megsemmisítette az eredményt.)
A Népszava birtokában lévő hangfelvétel szerint Farkas Félix arról beszélt, hogy akár milliárdos nagyságrendű visszafizetési kötelezettsége is lehet az országos önkormányzatnak. Zárolhatják az ORÖ számláját, akkor pedig a képviselők se kapnak tiszteletdíjat.
Szavaiból kitűnt, hogy a kieső jövedelem pótlására keresett alternatív lehetőséget: így jött képbe a Roma Közéleti Akadémia.
A részleteket annak a nonprofit kft-nek az ügyvezető igazgatója ismertette, aki megbízóként szerepel az ügyletben. Tájékoztatása szerint Zalaszentlászlón nyolc hónapig tartó, online oktatással kiegészített képzési program indul, ennek keretében 20 fős csoportokban összesen 400-an részesülnek kommunikációs tréningben.
Az ORÖ jelenlévő képviselői – derült ki – azért kapnak havi bruttó 200 ezer forintos szerződést, hogy jelentkezőket gyűjtsenek a képzésre. „Önöknek semmit nem kell igazából tenni, a szerződést megkötni”, és utána mindenkinek a „saját területén kommunikációs tréningre buzdítani” az embereket – számolt be a teljesíthetetlennek semmiképp se nevezhető elvárásokról az ügyvezető igazgató. A szerződés 2022. augusztus végéig szól, de határozott szándék van arra, hogy „ez meghosszabbításra kerüljön”.
Akadtak, akik nem egészen értették, mi történik. Ekkor szólalt fel az a képviselő, aki kifejtette, hogy szerinte harminc körzetben a Lungo Drom fogja eldönteni, melyik jelölt nyer. „Meg kell kérni a Fidesztől az árát!” – jelentette ki. „Ha nekik kell a harc, akkor fizessék meg!” – erősített rá egy másik ORÖ-tag. „Remélem, senki nem veszi telefonra…” – nevetett feszengve egyik képviselőtársa, mire valaki visszakérdezett: „Miért vennénk föl?”. A találkozóról készült hangfelvétel alapján mások is úgy vélték, hogy a Lungo Dromra és a cigányságra „nagy szükség” van a választáson.
Lesz még további szerződés is, valószínűleg magasabb összeggel – ígérte Farkas Félix. A parlamenti szószóló egyebek mellett közölte: a kormányzat akarata szerint „rendbe kell tenni” az ORÖ-t, ez „kiadott feladat”.
Gulyás szerint csak lódított Sztojka
Cikksorozatban számoltunk be arról, hogy a birtokunkba került hangfelvételek szerint súlyos állításokat tett zárt körű beszélgetéseken Sztojka Attila romaügyi kormánybiztos, a Belügyminisztériumhoz tartozó Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság főigazgatója. A találkozókon az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) képviselői közül a kormánypárti Lungo Drom frakciószövetségének tagjai vettek részt. Sztojka egyebek mellett azt mondta: „Mindenkiről tudok sok mindent. Azt is tudom, hogy mikor beszélt kivel, meg hogyan.”; „Nem az a cél, hogy rosszul járjatok. Idáig, aki ebbe a körbe beült, szerintem rosszul nem jár.”; „Van egy mondás a BM-en belül, sőt a kormányzaton belül is: aki a család tagja, azt családon belül kezeljük, de kívül ezt senki nem érezheti. (…) Ha nem a család tagja, nem tudunk kezeskedni felőle.”
Miután mindezt nyilvánosságra hozta a Népszava, a csütörtöki kormányinfón a súlyos állításokról megkérdeztük Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető minisztert. A tárcavezető ugyanakkor leszögezte, hogy a kormány nem vizsgálja a Sztojka-ügyet és nem tartja indokoltnak a személyi változást sem. Ezzel együtt úgy véli, Sztojka megfogalmazása nem volt a legszerencsésebb. Szerinte ugyanakkor rosszindulatú az a feltételezés, hogy Sztojka a beszédében a jelenlévők lehallgatására célzott volna. Arra a kérdésünkre, hogy akkor ezek szerint a kormánybiztos lódított, Gulyás Gergely úgy felelt:„Az a szó, amit ön használ, nem áll messze a valóságtól.” Batka Zoltán
(Népszava)
Bal-Rad komm: EZÚTTAL MÁR SZAVUNK SNCS A TÖRTÉNTEKRE! Persze még ettől jogosnak tűnhet a kérdés:
HOGYAN JUTOTTUNK EL IDÁIG? MI LESZ EBBŐL?
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A fő profilját illetően néphülyítéssel foglalkozó vajdasági qrmányvetítölde mai (2022 01. 14.) ragálymatinéja során azzal a káprázattal állt elő, hogy előző nap éjfélig Döbrögisztán szerte: „A beoltottak száma 6 304 323 fő, közülük 6 050 416 fő már a második, 3 321 659 fő pedig már a megerősítő harmadik oltását is felvette. 8921 új fertőzöttet igazoltak, ezzel a járvány kezdete óta összesen 1 327 014 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 73 többségében idős, krónikus beteg, így az elhunytak száma 40 237 főre emelkedett. A gyógyultak száma folyamatosan nő, jelenleg 1 158 509 fő, az aktív fertőzöttek száma pedig 128 268 főre emelkedett. 2611 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 243-an vannak lélegeztetőgépen. Az omikron vírusvariáns már erősen terjed és növeli a fertőzöttek számát, a megerősítő oltás felvételével megelőzhető a betegség súlyos lefolyása. Az oltási akció folytatódik: ma délután, valamint szombaton ismét előzetes időpontfoglalás nélkül lehet menni oltásra a kórházi oltópontokra és a kijelölt járásközponti szakrendelőkbe.
Orbán Viktor miniszterelnök a reggeli rádióinterjúban a járvánnyal kapcsolatban elmondta, hogy az oltás működik és januárban minden csütörtökön, pénteken és szombaton lesz oltási akciónap. Az állam, a közigazgatás, az egészségügyi rendszer készen áll arra, hogy mindenkit beoltsanak, és ehhez az oltóanyag bőségesen rendelkezésre áll…”
Döbrögi a mai rádiós szánszán GuGer – a vajdahivatalt dirigáló minisztere – „intelmére” óvatosan fogalmazott a védettséget tekintve, ez ugyanis most változik a rendelkezések szerint.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A vajda „terjedelmesebb szeánszot tartott ma reggel a Kossuth rádióban a Kormányülés harmadnapján, a Kormányinfó másnapján.” – tudósít imigyen azinfostart.hu.
Közölte, a boltok nem tehetik meg, hogy a tavaly október 15 – i szinten rögzített árú termékeket nem árulják, ellenőrzést és büntetést is kilátásba helyezett, de reméli, erre nem lesz szükség.
Miközben pedig MOST ál – és valódi ellenzékének jó része kórusban röhög azon, hogy a most árstop alá került termékek nagyobb része olcsóbb mint volt október 15 – én, EZ NEM LESZ/LENNE MINDIG ÍGY!
Döbrögi bejelentése egyenesen félelmetes! Ő már most tudja, hogy vajdaságát a következő időszakban BÉKEIDŐKBEN EDDIG SOHA NEM LÁTOTT INFLÁCIÓ FOGJA LETAROLNI!
Márpedig ő ezt nem valamelyik oldali heréjének viszketéséből következtette ki!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)
Még javában folytak a csaták a lengyel és a Vrangel-arcvonalon, amikor a szovjet állam a Vörös Hadsereg erőinek egy részét a közép-ázsiai, a kaukázusontúli és a távol-keleti ellenforradalmi tűzfészkek felszámolására vetette be. A szovjet csapatok óriási segítséget nyújtottak az intervenciósok és a burzsoá nacionalisták elnyomó uralma ellen fellázadó kaukázusontúli és közép-ázsiai népeknek.
Közép-Ázsia 1919 végén és 1920 elején megfeszített harc színtere lett. A szovjet csapatok legfőbb feladata ebben az időszakban a Kaspi-tengeren túli vidék és vele együtt Krasznovodszk kikötő felszabadítása volt. A feladat végrehajtása a szovjetország számára azt jelentette, hogy hozzáférhetővé válnak a legfontosabb ásványolajforrások, jelentős segítséget nyújthat a turkesztáni dolgozóknak, s kedvező összeköttetés létesül a Kaukázusontúllal a Kaspi-tengeren keresztül.
A Kaspi-tengeren túli vidék felszabadítása a Frunze parancsnoksága alatt álló turkesztáni front seregeinek feladata volt. Az offenzívát különleges hadseregcsoport hajtotta végre V. V. Kujbisevnek, a Forradalmi Katonai Tanács tagjának vezetésével. A szovjet egységek 1919. december 2-án indították meg a támadást. A fő erők délkelet felől, Kizil-Arvat vasútállomástól a vasútvonal mentén törtek előre Krasznovodszk irányában. S minthogy az ellenség meglehetősen nagy erőkkel rendelkezett a krasznovodszki szakaszon, a szovjet parancsnokság úgy döntött, hogy megkerüli az ellenséges hadseregcsoportot. Ehhez százkilométeres utat kellett megtenni a Kara-Kum sivatagon át. A szovjet csapatokat krasznovodszki munkások, Golcev és Kurocskin vezették át a sivatagi utakon. Négy napon keresztül éjjel-nappal, megállás nélkül vonultak a Vörös Hadsereg menetoszlopai a végtelen homoksivatagban, élükön Kujbisevvel, a halhatatlan bolsevikkal, a lánglelkű forradalmárral.
„Ha az ellenség valamiképpen felfedez bennünket, mind egy szálig ott veszünk — írta később Kujbisev. — Az útviszonyok, különösen nappal, iszonyúak voltak … kevés volt a víz, fejenként három pohár jutott naponta — ebben a hőségben nem is gondolhattunk rá, hogy mosakodással frissítsük fel magunkat, hiszen a víz még szomjúságunk csillapítására sem volt elég. Különösen a gyalogság menetelt szörnyű viszonyok között: a hosszú hadtáposzlopok ellenére sem tudtunk mindent a lófogatokra és tevékre rakni, s a vöröskatonák rengeteg holmit cipeltek.”100Kujbisev: Epizódok az életemből. Moszkva 1957.. 72. old. (oroszul).*
De a szovjet csapatok mindezeket a nehézségeket leküzdötték, s váratlanul két erős csapást zúdítottak a fehérgárdistákra: az egyiket Kazandzsik, a másikat Ajgyin vasútállomásnál. Számos foglyot és nagy hadizsákmányt ejtettek; egyebek közt 1 páncélautó és 2 páncélos szerelvény, 9 löveg, 30 géppuska, nagy mennyiségű puska, lőszer és töltény került szovjet kézre, valamint 18 sértetlen mozdony és 9 vasúti szerelvény rakománnyal együtt.
Az ellenséges erők ajgyini veresége eldöntötte a Kaspi-tengeren túli offenzíva kimenetelét. De Krasznovodszknak, az utolsó és legfontosabb Kaspi-tengeren túli ellenséges támaszpontnak az elfoglalásához még mintegy két hónapra volt szükség. Krasznovodszk 1920. február 6-án szabadult fel. A Krasznovodszkért vívott harcokban a Vörös Hadsereg csapataival együtt vett részt a 2. turkesztáni ezred, amelynek állományában oroszok (50 százalék), üzbégek és kirgizek (40 százalék), valamint osztrákok és magyarok is voltak.
A Kaspi-tengeren túli fehér gárdisták legyőzése után, a turkesztáni front minden ereje a ferganai és a szemirecsjei ellenforradalom elfojtására irányult. A Vörös Hadsereg megerősítésére a Turkesztáni Kommunista Párt határterületi bizottsága 3000 kommunistát mozgósított. 1920 tavaszán a Vörös Hadsereg egységei a turkesztáni dolgozók támogatásával helyreállították a szovjethatalmat a Szemirecsje (Hétfolyó) síkságon. De a Ferganai medencében, ahol nagy baszmacs erők garázdálkodtak, elkeseredett harcok indultak meg. A baszmacsok mozgalma burzsoá nacionalista ellenforradalmi mozgalom volt, amelynek osztálybázisát a helyi kulákok (a bájok), a feudális-nemzetségi arisztokrácia képviselői (a manapok), a muzulmán papság és a kereskedők alkották. A baszmacs bandákba elmaradott, a politikában járatlan parasztok is bekerültek, akiket megtévesztett a burzsoá nacionalista propaganda. A burzsoá nacionalisták harcba hívták a népet „a nemzeti függetlenségért”, „az iszlám védelmében”, a „hitetlen” oroszok ellen. Ám a valóságban a burzsoá nacionalisták és a baszmacs vezetők korántsem voltak hívei a közép-ázsiai népek nemzeti függetlenségének, hanem eladták népeiket az angol imperialistáknak, akikkel szoros kapcsolatuk volt. Ami pedig az oroszgyűlöletet illeti, ez csak azokkal szemben érvényesült, akik a szovjethatalom mellett szálltak síkra. A fehérgárdista tábornokokkal és a fehérkozák atamánokkal a baszmacs vezérek és a burzsoá nacionalisták régóta egy húron pendültek. A baszmacsok és eszmei irányítóik a dolgozók legádázabb ellenségei voltak.
A párt és a szovjethatalom óriási munkát fejtett ki, hogy leleplezze a dolgozó tömegek előtt a baszmacs mozgalom osztályjellegét, nép- és nemzetellenes jellegét. Fontos szerepük volt azoknak a politikai intézkedéseknek, amelyeket a kommunista párt és a szovjet kormány Turkesztánban tett. 1920. március 23-án megjelent a Turkesztán önkormányzatáról kiadott rendelet. A közép-ázsiai dolgozók megnyerése szempontjából nagy jelentősége volt az OK(b)P turkesztáni feladatairól szóló 1920. június 29-i párthatározatnak, amely rámutatott annak szükségességére, hogy a párt kiküszöbölje a nemzeti egyenlőtlenség mindennemű megnyilvánulását, s gyökeresen felszámolja a határterületen a feudális csökevényeket és a cárizmus közép-ázsiai politikájának minden következményét.
A szovjethatalom egyik legfontosabb feladata Turkesztánban a Központi Bizottság véleménye szerint az volt, hogy haladéktalanul földhöz juttassa a föld nélküli parasztokat (a dekhanokat), s bevonja a helyi dolgozókat a határterület közigazgatásába.
A szovjethatalom politikájának eredményeképpen az ellenforradalmi elemek elszigetelődtek a néptömegektől, amelyek a gyakorlatban győződtek meg arról, hogy csakis a szovjethatalom hozza meg nekik az igazi nemzeti és társadalmi felszabadulást s menti meg őket az imperialista gyarmati rabságtól.
Még 1919 novemberében zászlót bontott a hivai dolgozók forradalmi mozgalma. Hivában Dzsunaid kán, a külföldi imperialisták bérence uralkodott. A dolgozók élén a fiatal hivai kommunista szervezet állott. A fellázadt hivaiak Szovjet-Turkesztánhoz és a Vörös Hadsereg parancsnokságához fordultak segítségért.
Hodzsamammedovnak, az „ifjú bokharai mozgalom” tagjának vezetésével Hivából küldöttség érkezett Taskentbe. Frunze fogadta a küldöttséget, és kijelentette, hogy a Vörös Hadsereg mindenkor támogatja a szabadságukért küzdő elnyomott népeket.
„Hivai barátaink — mondotta Frunze —, mindig számíthatnak támogatásunkra.”101 Az OK(b)P turkesztáni határterületi pártbizottságának és a turkesztáni Központi Végrehajtó Bizottságának tudósításai. 136. sz. 1920. június 22.*
A Központi Végrehajtó Bizottság turkesztáni bizottságának és az OSZFSZK Népbiztosok Tanácsának megbízásából 1919. november 20-án Hivába utazott a turkesztáni front Forradalmi Katonai Tanácsának tagja, Izmajlov. Az volt a feladata, hogy segítséget nyújtson a hivai forradalmi erőknek a káni uralom megdöntéséért vívott fegyveres harc megszervezésében.
december 22-én a szovjet kormány parancsot adott a Vörös Hadsereg egységeinek, hogy nyújtsanak segítséget a hivai dolgozóknak. Erre Sajdakov parancsnok, valamint a hivai kommunista Atasev parancsnokhelyettes vezetésével a szovjet hadseregcsoport 1920. február 1-én bevonult Hivába. A feudális reakció erői vereséget szenvedtek.
A Vörös Hadsereg egységei és a hivai forradalmi osztagok vállvetve harcoltak Dzsunaid kán bandái ellen. E harcok során férfias bátorságban és hősiességben példát mutatott sok kommunista, többek között Atodzsanov, Gulimamedov, Lucenko, Primbetov, Szijackij, Hodzsanyijazov. A hatalmat ideiglenes forradalmi népi kormány vette át, s az áprilisban összeült I. horezmi népi kurultáj (parlament) kikiáltotta a Horezmi Népi Szovjetköztársaságot. 1920. szeptember 13-án Moszkvában szövetségi szerződés jött létre a Horezmi Népi Szovjet Köztársaság és az OSZFSZK között.
1920 tavaszán a szovjet csapatok a turkesztáni dolgozók támogatásával fokozták a harcot a baszmacsok ellenforradalmi, burzsoá nacionalista mozgalma ellen, amely különösen Ferganában öltött nagy méreteket. A ferganai baszmacs bandák megsemmisítésében fontos szerepe volt a 2. turkesztáni hadosztálynak Verevkin-Rohalszkij, illetve 1920 januárjától kezdve Konovalov parancsnoksága alatt. 1920 júniusában a baszmacsok súlyos vereséget szenvedtek. Sok katona, parancsnok és politikai megbízott bizonyította be ezekben a harcokban sziklaszilárd jellemét és hősiességét, ami náluk a hadművészetben való jártassággal párosult. Ezek közé tartozott: Ibrahimov, Klementyev, Csanisev, Ikramov, Karimov, Rahimbajev, Szalikov, Furmanov, Ahunbabejev, Szokolov, Usakov, valamint a nemzetközi dandár parancsnoka: Kuzsella cseh kommunista.
1920 augusztusában népi forradalom tört ki Bokharában. A forradalmi tömegeket az 1918 őszén alakult bokharai kommunista párt vezette. A párt alapítói és vezetői: Abduszamadov, A. Alijev, H. Alijev, Poltorackij, Haszainov és Jakubov voltak. A bokharai nép azonban saját erejéből nem lett volna képes felülkerekedni a bokharai kán haderején, mert ez utóbbit támogatták az imperialisták. A bokharai dolgozók segítséget kértek a szovjet kormánytól. Ezt a kérést 1920. augusztus 25-én vitatta meg a Központi Végrehajtó Bizottság turkesztáni bizottsága és az OSZFSZK Népbiztosainak Tanácsa. Határozatot hoztak a bokharai népnek nyújtandó fegyveres és egyéb segítségről. Augusztus 28-án Frunze kiadta a támadási parancsot a turkesztáni front csapatainak a bokharai kán több mint 16 000 gyalogost és lovast számláló fegyveres erői ellen. Az ellenséggel együttműködtek a bokharai területi kormány csapatok, összesen 27 000 fővel. Szeptember 1-én indult meg a támadás Bokhara ellen, s Frunze már másnap ezt táviratozta Leninnek:
„A vörös bokharaiak és egységeink együttes rohamával ma bevettük az ősi Bokhara erődjét. A bokharai népámító és reakciós terrorrendszer utolsó támasza is elesett … Az emír megmaradt követőivel együtt elmenekült, elfogására megtettük az intézkedéseket. Közép- és Észak-Bokharában már létrejött a forradalmi rendszer. Az oroszországi és a bokharai Vörös Hadsereg csapatai köszöntik Turkesztán és egész Oroszország munkásait és parasztjait az örömhír alkalmából.”102 M. V. Frunze a polgárháború arcvonalain. 330. old.*
Október 6-án az I. bokharai kurultáj kikiáltotta a Bokharai Népi Szovjet Köztársaságot.
A hivai és a bokharai forradalom jellegénél fogva nem szocialista, hanem népi demokratikus forradalom volt, amely véget vetett a féljobbágyi, feudális állapotoknak, s megmentette a népeket az imperialista gyarmati rabság veszélyétől. A hatalmat a nép ragadta kezébe. A népi szovjetköztársaság a szocialista köztársaságot megelőző, átmeneti forma volt.
1920-ban és 1921-ben a szovjethatalom óriási győzelmeket aratott a Kaukázusontúlon. Erősen hozzájárult a kaukázusontúli dolgozók forradalmi harcának fellendüléséhez Gyenyikin veresége.
1920 április végén helyreállt a szovjethatalom Azerbajdzsánban. Itt csaknem két évig uralkodtak az intervenciósok és a burzsoá nacionalisták, ám a kommunisták vezette munkások és parasztok harca a szabadságért, a szovjethatalomért egyetlen napig sem szünetelt.
A dolgozók egybekovácsolásában fontos szerepet töltött be Azerbajdzsán Kommunista Pártjának megalakulása. A párt szerves része volt az OK(b)P kaukázusi határterületi szervezetének. Megalakulása az azerbajdzsáni kommunista pártszervezetek I. kongresszusán történt, amely 1920. február 11-én nyílt meg Bakuban. A kongresszus megválasztotta az AK(b)P Központi Bizottságát, amelynek tagja lett többek közt Bajramov, Buniatzade, Huszejnov, Hadzsijev és Karajev. A KB elnökségének elnökévé Huszejnovot választották meg. A kongresszus a fegyveres felkelés előkészítését tűzte ki a kommunisták feladatául. A forradalmi harc legfontosabb központja Baku volt. A fegyveres felkelés előkészítésének közvetlen irányítására forradalmi vezérkar alakult. A bolsevikok vezetésével mindenütt harci egységek és felkelő osztagok, munkásosztagok létesültek.
Azerbajdzsán Kommunista (bolsevik) Pártjának Központi Bizottsága szoros kapcsolatot teremtett a 11. szovjet hadsereg Forradalmi Katonai Tanácsával, amelynek tagja volt Ordzsonikidze és Kirov. 1920. április 22-én a kommunisták értekezletet tartottak Bakuban a 11. hadsereg képviselőinek részvételével, s ott elhatározták, hogy április 27-én déli 12 órakor ultimátumot küldenek a muszavatista kormánynak, követelve lemondását, majd nyomban megkezdik a fegyveres felkelést.
Az OK(b)P Kaukázusi Határterületi Bizottsága, valamint az AK(b)P Központi Bizottsága és Bakui Bizottsága április 24-i határozatával Azerbajdzsán egész területén harci készültségbe helyezte a pártszervezeteket.
Április 27-én reggel a bakui munkások fegyverkezni kezdtek. A katonai flottilla a kommunisták vezetésével kifutott, ágyúit a kormány székhazára és a parlamentre irányította. A Szultanov vezette kommunista küldöttség április 27-én pontosan 12 órakor átnyújtotta az ultimátumot a muszavatistáknak. A kormány úgy döntött, hogy megvitatás végett a parlament elé terjeszti az ultimátumot. A felfegyverzett munkásosztagok azonban éjjel két órára már elfoglalták a legfontosabb bakui kormányépületeket. Április 28-ára virradó éjjel a muszavatista kormány feloszlott. A felkelő nép kikiáltotta az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaságot. Megalakult az ideiglenes forradalmi bizottság, élén Narimanovval. A bizottság a következő nyilatkozattal fordult Leninhez:
„Minthogy egyedül nem tudjuk feltartóztatni a külső és a belső ellenforradalom egyesült bandáinak támadását, az Azerbajdzsáni Ideiglenes Forradalmi Bizottság javasolja az Oroszországi Szovjet Köztársaság kormányának, hogy lépjen vele testvéri szövetségre a világimperializmus ellen, s kéri, nyújtson haladéktalanul gyakorlati segítséget a Vörös Hadsereg egységeinek a helyszínre küldése útján.”103 A polgárháború története. 3. köt. 462—463. old.*
A segítség nyomban meg is jött. A felkelő azerbajdzsáni nép támogatására a 11. hadsereg kapott parancsot. A hadsereg páncélvonatai Jefremov parancsnoksága alatt már április 28-án reggel benyomultak Bakuba. Velük együtt érkezett a városba Mikojan, és csakhamar lelkesen fogadta a nép a 11. hadsereg bevonuló gyalogos egységeit. Április 30-án Ordzsonikidze és Kirov is Bakuba érkezett.
Május 5-én Lenin a következő táviratot intézte Szovjet-Azerbajdzsán kormányához:
„A Népbiztosok Tanácsa üdvözli a független Azerbajdzsán Köztársaság dolgozó tömegeinek felszabadulását és szilárdan meg van győződve arról, hogy a független Azerbajdzsán Köztársaság, szovjet kormány vezetésével, az Oroszországi Szocialista Föderatív Szovjet Köztársasággal vállvetve, megvédelmezi szabadságát és függetlenségét a keleti elnyomott népek esküdt ellenségével, az imperializmussal szemben.
Éljen a független Azerbajdzsán Szovjet Köztársaság! …
Éljenek Azerbajdzsán munkás- és paraszttömegei.
Éljen Azerbajdzsán és Oroszország munkásainak és parasztjainak szövetsége!”104Lenin Művei. 31. köt. 129. old.*
Az azerbajdzsáni szovjethatalom helyreállítása nagy befolyással volt az örményországi és a grúziai forradalmi eseményekre.
1920 februárjától kezdve Örményország dolgozói fokozottan készültek a forradalmi felkelésre. Februártól áprilisig a kommunisták vezetésével több megmozdulás zajlott le Jerevánban, Alekszandropolban, Szarikamisban és Karszban. Márciusban vasutassztrájk tört ki. A dolgozók követelték a szovjethatalom megteremtését. Nőtt az örményországi bolsevik szervezet tekintélye. Ennek egyik mércéje a taglétszám növekedése volt: az 1919 szeptemberi 400 taggal szemben 1920 áprilisában mintegy 3000 volt a tagok száma.
1920 nyarán Örményországban és Grúziában az OK(b)P szerves részeként megalakult a kommunista párt.
Az örmény forradalmi erők készen álltak a fegyveres harcra. Harckészségük próbája az 1920 május elsejei ünnep volt. Az OK(b)P Örményországi Bizottsága a májusi seregszemlét értékelve a következőket állapította meg a kaukázusi határterületi pártbizottságának küldött jelentésében:
„A május elsejei megmozdulások sikere mindenütt szemléltetően mutatta, milyen mély gyökerei vannak a pártnak a tömegekben, köztük a katonatömegekben is … Ezen a napon nem a hatalom megragadása volt a feladatunk, de ettől a naptól kezdve már világos volt, hogy ez a kérdés a legközelebbi jövő kérdése.”105 Idézi G. B. Garibdzsanjan: Az örmény kommunista szervezetek harca a szovjethatalom győzelméért. Jereván 1957. 237—238 old.*
Az OK(b)P Örményországi Bizottságának, valamint az alekszandropoli, a karszi, a szarikamisi, a dilizsani és a kjavtarlai pártszervezeteknek a képviselői május 7-én Alekszandropolban megvitatták a fegyveres felkelés előkészítését, s megalakították a Forradalmi Katonai Bizottságot.
május 10-én a forradalmi osztagok elfoglalták Alekszandropolt, s kikiáltották Örményországban a szovjethatalmat. A munkásokat a környező falvak parasztjai segítették. Szarikamisban, Karszban, valamint a nor-bajazeti és a dilizsáni járásban megkezdődött a fegyveres felkelés.
A dasnakok pánikszerűen kapkodtak. Segítségért fordultak az antanthoz, s az ellenforradalomnak sikerült levernie a dolgozók felkelését. Sok kommunistát elfogtak és börtönbe vetettek. Ám a dasnak-uralom vége elkerülhetetlen volt, s napról napra közeledett.
1920 szeptemberében háború tört ki Törökország és Örményország között. A török csapatok rövid idő alatt elfoglalták Örményország jelentős részét, Szarikamissal, Karsz-szal és Alekszandropollal együtt. A dasnakok az amerikai, az angol, a francia és az olasz kormányhoz fordultak segítségért. Ezek a kormányok azonban megtagadták a segítséget.
Az örmény népet a fizikai megsemmisülés veszélye fenyegette. Ez a háború ismét meggyőzte az örmény dolgozókat arról, hogy csakis úgy találhatnak kivezető utat súlyos helyzetükből, ha megdöntik a burzsoá nacionalista uralmat, megteremtik a szovjethatalmat és szövetséget kötnek Szovjet-Oroszországgal. 1920 októberében és novemberében a forradalmi megmozdulások hatalmas hulláma újból végigsöpört Örményországon.
A szovjet kormány és az OK(b)P Központi Bizottsága nagy figyelemmel kísérte a kaukázusontúli eseményeket. November 27-én a Központi Bizottság Politikai Bizottságának ülésén megtárgyalta a kaukázusontúli helyzetet.
Az OK(b)P Központi Bizottsága javasolta az örmény kommunistáknak, hogy készüljenek a fegyveres felkelésre. A Központi Bizottság Kaukázusi Bizottsága és Örményország Kommunista (bolsevik) Pártjának Központi Bizottsága kidolgozta a felkelés részletes tervét. A felkelésnek az északi, Azerbajdzsánnal határos vidéken kellett megkezdődnie.
november 29-én az idzseváni és a dilizsáni munkások és parasztok a bolsevikok vezetésével fegyveres akciót hajtottak végre a kormány ellen. A dasnak hatóságok katonaságot vetettek be, a katonák azonban a forradalom mellé álltak. Megalakult az Örményországi Forradalmi Katonai Bizottság. Elnöke Kaszjan lett, tagjai pedig Mravjan, Tyer-Gabrieljan, Bekzadjan, Nuridzsanjan és Dovlatjan. A forradalmi bizottság a néphez intézett nyilatkozatában november 29-én közhírré tette:
„A kommunista párt által vezetett felkelő örmény tömegek akaratának megfelelően szocialista szovjet köztársaságnak nyilvánítjuk Örményországot.”106 A polgárháború története. 3. köt. 497. old.*
November 30-án az örmény forradalmi bizottság táviratban kérte Lenint, hogy segítse az örmény népet forradalmi harcában. S december 2-án a Vörös Hadsereg egységei már bevonultak Jerevánija.
A szovjethatalom katonai és politikai sikereit értékelve Lenin 1920 decemberében, a VIII. szovjetkongresszuson megállapította:
„Az elmúlt év folyamán politikánk Keleten is nagy sikereket aratott. Üdvözölnünk kell a Buharai, Azerbajdzsán és örmény Szovjet Köztársaság megalakulását és megszilárdulását, amely országok visszaszerezték teljes függetlenségüket, sőt, ezekben az országokban a munkások és a parasztok vették kezükbe a hatalmat. Ezek a köztársaságok azt bizonyítják, azt tanúsítják, hogy a szovjethatalom eszméi és elvei nemcsak az ipari tekintetben fejlett országokban találnak megértésre és valósíthatók meg azonnal, amelyekben olyan társadalmi erőre támaszkodnak, mint a proletariátus, hanem olyan országokban is, amelyekben a parasztságra támaszkodnak. A paraszt-szovjetek eszméje győzött.”107Lenin Művei. 31. köt. 506. old.*
1920 végére megteremtődtek a szovjethatalom grúziai győzelmének feltételei. A grúziai dolgozók forradalmi felkelése Lori körzetében kezdődött 1921. február 12-ére virradó éjjel, s hamarosan átterjedt a gori, a borcsalini, a racsini, a lecshumi és a többi járásra. Megalakult a Grúziai Forradalmi Bizottság, amelynek tagja volt Maharadze, Orahelasvili, Eliava, Gegecskori és Kvirkvelia. A forradalmi bizottság szovjet szocialista köztársaságnak nyilvánította Grúziát. Február 25-én a forradalmi osztagok és a Vörös Hadsereg egységei bevonultak Tifliszbe, március 4-én pedig Szuhumba. Március 17-én Lenin utasította a 11. hadsereget, hogy teremtsen kapcsolatot a Grúziai Forradalmi Bizottsággal.
A szovjethatalom kaukázusontúli győzelmével, valamint az azerbajdzsáni, az örmény és a grúz szocialista köztársaság megalakulásával csapást mért a nemzetközi imperializmus erőire.
A közép-ázsiai és a kaukázusontúli ellenforradalmi tűzfészkek felszámolása után már csak a Távol-Keleten maradtak szervezett ellenforradalmi erők: intervenciós csapatok. De ott is egyre bizonytalanabbá vált a szovjethatalom ellenségeinek helyzete.
A Lengyelországgal és a Vrangellal vívott háború megakadályozta a Vörös Hadsereget abban, hogy közvetlenül a Kolcsak-uralom bukása után befejezze a Távol-Kelet felszabadítását. 1920 februárjában Lenin figyelmeztette a Köztársasági Forradalmi Katonai Tanácsot: „Idióták lennénk, ha hagynánk, hogy elragadjon bennünket az ostoba előretörés Szibéria belsejébe, miközben Gyenyikin feléled és a lengyelek támadnak. Ez bűn lenne.”108 Lenin-gyűjtemény XXXVI. 97 old.* Épp ezért a szovjet kormány tekintettel a bonyolult helyzetre, igyekezett elkerülni a háborút Japánnal. A párt Központi Bizottsága és a kormány úgy döntött — s ez volt az egyedüli helyes döntés a fennálló körülmények között —, hogy úgynevezett ütközőállamot létesít a Távol-Keleten. A Központi Bizottság utasította a távol-keleti pártszervezeteket, hogy kerüljék az összeütközést a japánokkal, s létesítsenek ideiglenes forradalmi népi hatalmat, a bolsevikok vezetése alatt.
A Távol-Keleti Köztársaságot 1920. április 6-án kiáltották ki Verhnyeugyinszkban, a nyugat-bajkálontúli dolgozók és partizánok kongresszusán. A köztársaság területe a Bajkáltól a Csendes-óceánig terjedt, s magában foglalta a Bajkálontúlt, az amuri területet, a Tengermelléket, Kamcsatkát és Észak-Szahalint. 1920. május 14-én az OSZFSZK az egész távol-keleti határterület kormányának ismerte el a Távol-Keleti Köztársaság kormányát.
A Távol-Keleti Köztársaság politikai irányítását a párt Központi Bizottsága által megalakított Távol-Keleti Bizottság látta el, amelynek különböző időpontokban tagjai voltak többek között Anohin, Bujko, Gubelman, Krasznoscsekov, Kubjak, Nyikiforov és Petrov.
Japán kénytelen volt tárgyalásokba bocsátkozni a Távol- Keleti Köztársaság ideiglenes kormányával. A tárgyalások 1920 május végén fejeződtek be. A japán kormány hivatalos nyilatkozatban közölte, hogy elismeri a Távol-Keleti Köztársaságot s kivonja csapatait a Bajkálontúlról és a habarovszki körzetből. Ez a szovjet külpolitika hatalmas sikere volt.
1920 október közepén a japán csapatok kénytelenek voltak elhagyni a Bajkálontúlt. Október 21-én a Távol-Keleti Köztársaság Forradalmi Néphadserege kiűzte Csitából Szemjonov atamán fehérgárdista bandáit.
A japán imperialisták azonban makacsul igyekeztek beavatkozni az új köztársaság belügyeibe. Céljuk az volt, hogy a helyi burzsoá elemekre, valamint az eszerekre és a mensevikekre támaszkodva olyan ellenforradalmi kormány alakuljon, amely teljes egészében Japántól függ. Ám1921 januárjában a Távol-Keleti Köztársaságban lebonyolított alkotmányozó gyűlési választásokon a kommunisták döntő győzelmet arattak. Ekkor Japán elhatározta, hogy felvonulási területet létesít a távol-keleti agresszió kiterjesztése céljából. 1921 májusában a fehér gárdisták a japán intervenciósok segítségével lázadást robbantottak ki Vlagyivosztokban. A Tengermellék déli részén nyílt fehérgárdista diktatúra létesült. Ide gyűltek a Szemjonov-bandák és a Kolcsak-hadsereg maradványai. S 1921. november 5-én a fehérgárdisták offenzívát indítottak a Távol-Keleti Köztársaság ellen. Decemberben az ellenség elfoglalta Habarovszkot és Volocsajevkát. Megkönnyítette az ellenséges hadműveleteket az, hogy abban az időben folyt a forradalmi néphadsereg egységeinek újjászervezése.
A forradalmi néphadsereg, amelynek parancsnokává 1921 második felében Bljuhert nevezték ki, csak 1922 februárjában tudott aktív hadműveleteket indítani.
A támadás súlyos körülmények között folyt. Zord tél volt negyven fokos fagyokkal. Az ellenség jól megerősítette állásait. Különösen erős védelmi berendezések épültek Volocsajevka vasútállomásnál. Három napig dúlt a harc. 1922. február- 12-én a vörösök rohammal bevették Volocsajevkát. Nyeronov, a 2. amuri hadsereg volt katonája így beszéli el a volocsajevkai harcokat:
„Az állomást az Ijuny-Karany-hegy választotta el tőlünk, a hozzá vezető utakat a fehérek több sor szögesdróttal, sáncokkal és csapdákkal látták el. A kitűnően felfegyverzett, jóllakott és melegen öltözött fehérgárdisták jól kiépített fedezékekben és lövészárkokban lapultak, hátulról páncélvonatok védték őket …
Volocsajevka ostroma február 10-én reggel kezdődött … Február 11-én kisebb rohamcsapatok alakultak azzal a feladattal, hogy rejtve, kúszva megközelítsék a fehér állásokat, tüzérségi tüzünket az ellenséges tüzelési pontokra helyezzék, s átjárókat vágjanak a drótakadályokon keresztül …
Ezzel telt el a nap …
Hajnalban ágyúink dörgése, majd az ellenséges tüzérség hangja, a volocsajevkai erődítmény újabb ostromának kezdetét jelezte …
A fagy lélegzetelállító volt, megbénította a harcosok kezét, de bajtársaink dühe percről percre nőtt csata közben …
Néhány lövészezredünk a harc legfeszültebb pillanataiban elfoglalta Verhnye- és Nyizsnye-Szpasszkojét, a lovasegységek pedig átkaroló mozdulattal hátba támadták az ellenséges erődítéseket.
Ezt a váratlan, hatalmas kettős csapást a fehérgárdisták nem bírták, s gyorsan visszavonultak.”109 Izvesztyija, 1960, február 23.*
Így esett el egy újabb fehérgárdista „Verdun”.
Mondaként él tovább az emlék
Mint tűzláng, mely ég, lobog
Rólatok szpasszki roham éjszakái
S rólatok, volocsajevki napok.
— így szól a népdal a felejthetetlen harcokról.
Még az ellenség is kénytelen volt elismerni a Vörös Hadsereg hősiességét.
„György-kereszttel tüntetnék ki minden egyes vöröskatonát, aki részt vett Volocsajevka ostromában” — jelentette ki a fehér seregek parancsnoka.
Két nappal később, február 14-én felszabadult Habarovszk. Ezután hosszabb szünet állt be a hadműveletekben. A forradalmi néphadsereg útjába japán csapatok kerültek, amelyek még nem hagyták el a Távol-Keletet. El kellett kerülni az összeütközést Japánnal, s gondosan fel kellett készülni a fehérgárdisták teljes leverésére.
1922 tavaszán és nyarán sokat romlott Japán nemzetközi és belső helyzete. A csendes-óceáni befolyási övezetekért vívott harc erősen kiélezte Japán és az Egyesült Államok viszonyát. A háború utáni gazdasági válság súlyos csapást mért a japán gazdasági életre. Fokozódott a munkanélküliség, erősödtek a munkás- és parasztmegmozdulások. Ebben az időszakban alakult meg Japán Kommunista Pártja, s a párt megszervezte az Oroszországi Intervenció Ellen Küzdők Harci Szövetségét.
Ilyen körülmények között az OSZFSZK kormányának kitartó követelésére a japán imperialisták kénytelenek voltak megkezdeni csapataik kivonását a Távol-Keleti Köztársaság területéről. Emellett azonban igyekeztek minden szükségessel ellátni a fehérgárdistákat, hogy azok tovább harcolhassanak a szovjethatalom ellen.
De ez nem mentette meg a fehérgárdisták maradványait a végső megsemmisüléstől. Az 1922. október 7-e és 9-e között lezajlott harcokban a fehérek súlyos vereséget szenvedtek Szpasszkojénál. Október 17-én a forradalmi néphadsereg egységei bevonultak Nyikolszk-Usszurijszkijba, 1922. október 25-én pedig Vlagyivosztokba. Az óriási győzelem alkalmából Lenin október 26-án az alábbi üdvözlő táviratot küldte a Távol-Keleti Köztársaság kormányának.
„A győzelmes Októberi Forradalom ötödik évfordulójára Vörös Hadseregünk még egy döntő lépést tett abban az irányban, hogy teljesen megtisztítsa az OSZFSZK és a vele szövetséges köztársaságok területét a külföldi megszállók csapataitól: A Távol-Keleti Köztársaság forradalmi néphadserege Vlagyivosztok elfoglalásával újra egyesíti Oroszország dolgozó tömegeivel azokat az orosz állampolgárokat, akik a japán imperializmus súlyos járma alatt szenvedtek. Amikor ez újabb győzelem alkalmából üdvözlöm Oroszország minden dolgozóját és a hős Vörös Hadsereget, kérem a Távol-Keleti Köztársaság kormányát, adja át a felszabadított területek és Vlagyivosztok minden munkásának és parasztjának az OSZFSZK Népbiztosok Tanácsának üdvözletét.”110Lenin Művei. 33. köt. Szikra 1953. 380. old.*
november 13-án a Távol-Keleti Köztársaság Csitában összeült országgyűlése elhatározta, hogy az orosz Távol-Keleten kikiáltja a szovjethatalmat, és felkéri az Oroszországi Központi Végrehajtó Bizottságot, hogy egyesítse újból a Távol-Keletet az OSZFSZK-val. 1922. november16-án a Központi Végrehajtó Bizottság határozata alapján a Távol-Kelet újból egyesült az OSZFSZK-val.
Így tűnt el a külföldi intervenció és a polgárháború utolsó tűzfészke. A Vörös Hadsereg befejezte győzelmes csendes-óceáni hadjáratát. Beköszöntött az a várva-várt óra, amikor Szovjet-Oroszország munkásai és parasztjai minden erejükkel hozzáfoghattak a legigazságosabb társadalom, a nemzedékek álmát megtestesítő kommunizmus építéséhez.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A balrad.ru ma az alábbi zenével köszönti az ünnepelteket és az olvasóit
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Lengyelországban februártól fél évig nullára csökkentik az élelmiszer, a földgáz és a trágyakészítmények áfáját a varsói kormány kedden elfogadott, második inflációellenes csomagja szerint – közölte az MTI Mateusz Morawiecki kormányfő sajtótájékoztatója alapján.
Nullára csökkentik az élelmiszer, a földgáz és a trágyakészítmények áfáját Lengyelországban – Fotó: Pxfuel.com
Szintén hat hónapra nullára csökkentik februártól a földgáz áfáját, amelyet az előző csomagban már januártól 23 százalékról 8 százalékra faragták le.
Emellett július végéig meghosszabbítják az eredetileg januártól márciusig érvényes intézkedést, mellyel 23 százalékról 5 százalékra csökkentették az áram áfáját.
Az élelmiszer után kivetett áfa felfüggesztése kapcsán a kormányfő elmondta: az intézkedés minden, eddig 5 százalékos áfával megadóztatott termékre vonatkozik, vagyis az élelmiszerek döntő többségére.
Az inflációellenes csomag havi mintegy 100 zlotyval (7,9 ezer forint) csökkenti a háztartások kiadásait, ezen belül az élelmiszerekre 45 zlotyval (3,5 ezer forint) kevesebbet költhetnek majd a családok.
Az élelmiszer áfájának csökkentése akár 7 millárd zlotyt (550 milliárd forint) bevételkiesést jelenthet az állami költségvetés számára, az összes tervezett áfacsökkentés pedig 15-20 milliárd zlotyval (1,2 ezermilliárd – 1,6 ezermilliárd forint) terhelheti meg az idei büdzsét – mondta el Morawiecki.
Nagyon valószínűnek nevezte, hogy az év második felében módosítani kell majd a költségvetést.
A november végi, szintén az üzemanyag-, energia- és gázárak adóit csökkentő első inflációellenes csomag Morawiecki szerint több mint 1,5 százalékponttal, a most bejelentett újabb csomag pedig további 1,5 százalékponttal csökkenteheti az inflációt, amely az év közepén akár 8 százalékos is lehet. (agroinform.hu)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Érdekes! PEDIG OTT MOSTANSÁG NEM IS LESZNEK VÁLASZTÁSOK! Igaz persze az is, hogy ŐK OTT NEM LOPTÁK SZÉT TELJESEN A SAJÁT ORSZÁGUKAT! Meghagytak némi gazdaságot maguknak!
Alekszandr Grusko orosz külügyminiszter – helyettes a tegnap Brüsszelben 2,5 év óta először megtartott Oroszország – NATO Tanács tárgyalásokat követően tartott sajtótájékoztatóján többek között kijelentette, hogy Moszkva intézkedéseket fog tenni a saját biztonságát fenyegető veszélyek katonai eszközökkel történő elhárítására, ha azt nem sikerül politikai módszerekkel megteremteni.
„Létezik egy sor katonai – technikai intézkedéscsomagunk, amelyeket akkor fogunk alkalmazni, ha valós veszélyt érzünk a biztonságunkra, és úgy érezzük, hogy területünket csapásmérő fegyverek célobjektumának tekintik. Ezzel természetesen nem tudunk egyetérteni” – mondta.
Leszögezte: „Oroszország minden szükséges intézkedést megtesz fenyegetettsége katonai eszközökkel történő elhárítása érdekében, ha már kimerülnek a politikai lehetőségek.”
Lavrov: Oroszország egy héten belül várja az Egyesült Államok válaszát Moszkvaa biztonsági javaslataira
Az orosz fél egy héten belül várja az Egyesült Államok reakcióját a biztonsági garanciákra vonatkozó javaslatokra. Ezt nyilatkozta Szergej Lavrov orosz külügyminiszter.
„Az amerikaiak megígérték, hogy megpróbálják, de azt mondtuk nekik, hogy nagyon keményen kell próbálkozniuk, és a jövő héten tegyék meg a javaslataikat” – idézte a ria.ru az orosz külügyminiszter szavait az „Első csatona, Nagy Játszma” című műsorából.
Lavrov hozzátette, hogy Jens Stoltenberg NATO – főtitkár megígérte, hogy egy héten belül „papírra veti” a szövetség válaszát.
Dmitrij Peszkov a Kreml sajtószolgálatának vezetője pedig azt mondta, hogy Moszkva eltökélt szándéka a párbeszéd folytatása az Egyesült Államokkal, de konkrét eredmény elérése érdekében. (Forrás: russian.rt.com)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Vezető hatalmához hasonlóan a NATO sem fogadta el Oroszország törvényes biztonsági garanciákra vonatkozó követelését. Az amerikaiakkal hétfőn folytatott genfi tanácskozás után a brüsszeli négy órás tárgyaláson sem született megállapodás. Jens Stoltenberg NATO főtitkár azt mondta Alekszander Grusko orosz külügyminiszter-helyettesnek, hogy Oroszország nem vétózhatja meg Ukrajna csatlakozását a NATO-hoz – jelentette a Magyar Békekör tudósítója.
„Ukrajnának joga van dönteni biztonságának jövőjéről, a NATO kapui nyitva állnak új tagok előtt. Senki másnak nincs beleszólása, természetesen Oroszországnak sincs vétójoga” – közölte Stoltenberg, majd hozzátette: “Nézeteltéréseinket nem lesz könnyű áthidalni, de pozitív jel, hogy az összes NATO-szövetséges és Oroszország egy asztalhoz ültek, és érdemi témákkal foglalkoztak.”
Grusko „az igazság pillanatának” nevezte a brüsszeli tanácskozást, vélhetően arra célozva, hogy a NATO nem áll készen a kompromisszumra, nem akar lemondani jogáról a keleti terjeszkedéshez.
Az orosz delegáció három fő pontban összegezte Oroszország követelését: vonják ki Európából az amerikai nukleáris fegyvereket, vessenek véget annak a gyakorlatnak, hogy a NATO hagyományos fegyveres erőket és katonai infrastruktúrát telepít az orosz határok közelébe, és hivatalosan mondjanak le Ukrajna és Grúzia (Georgia) integrálásáról a NATO-ba. Az orosz küldöttség, melyben helyet foglalt Alekszander Fomin védelmi miniszterhelyettes is, azzal érvelt, hogy ezek a lépések segítenének orvosolni a Szovjetunió és a Varsói Szerződés felbomlása után kialakult súlyos európai biztonsági egyensúlyhiányt, lényegesen enyhítenék a katonai és politikai feszültséget, és összhangban állnának az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) valamennyi tagállama által az 1999. évi isztambuli csúcsértekezleten elfogadott elvvel, miszerint „egyetlen ország, vagy országcsoport biztonsága sem szavatolható más államok rovására”.
A Békekör tudósítója azt írta, hogy az USA és a NATO sem a genfi, sem a brüsszeli tárgyaláson nem tartotta magát az isztambuli elvhez, melynek szellemében az orosz biztonsági követeléseket megfogalmazták.
Az orosz küldöttség csütörtökön az EBESZ bécsi székhelyén tárgyal a szervezet képviselőivel. Moszkva ez után vonja le következtetéseit diplomáciai erőfeszítéseinek eredményéről, és a további tennivalókról.+++
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
