Több rázós ügyet is túlélt, de a diplomabotrányba belebukott Bangóné Borbély Ildikó
Azt állította, hogy van diplomája, kiderült, hogy nincs, az MSZP kizárta a soraiból. A szocialisták szerint vége az ügynek, de többen is úgy gondolják, Bangóné Borbély Ildikó belső leszámolás áldozata lett. Összefoglaltuk, amit a diplomaügyről tudunk.
Vasárnap közleményben tudatta az MSZP, hogy a párt Országos Elnöksége rendkívüli ülésén úgy döntött: kizárja soraiból, valamint parlamenti mandátumának visszaadására is felszólítja Bangóné Borbély Ildikót. A politikusnak azután kellett távoznia a Magyar Szocialista Pártból, hogy a múlt héten kiderült, hazudott a diplomájáról.
Az Országgyűlés honlapján elérhető önéletrajzában ugyanis azt állította a szocialista képviselő, hogy 2013-ban közgazdászként végzett a Budapesti Gazdasági Főiskolán (BGF).
A Mandiner azonban közérdekű adatigényléssel fordult a főiskola jogutódjához, a Budapesti Gazdasági Egyetemhez, amelytől azt szerették volna megtudni, a szocialista képviselő járt-e az egyetemre, valamint, hogy szerzett-e ott diplomát. A BGE válaszában azt írta, hogy
A TANULMÁNYI RENDSZERÜK ARCHÍVUMÁBAN SEMMILYEN ADAT NEM TALÁLHATÓ BANGÓNÉRÓL.
Bár több sajtótermék is megkereste az ügyben a MSZP-s politikust, egyikre sem reagált. Végül a szocialisták vasárnapi közleményükben gyakorlatilag beismerték, hogy az „iskolai végzettségével kapcsolatban megtévesztette a közvéleményt és a Magyar Szocialista Párt közösségét”.
Az MSZP ezzel lezártnak tekinti az ügyet, valamint elvárják, hogy a „Völner–Schadl korrupciós botrányban lebukott fideszes politikusok is távozzanak a közéletből”.
Márki-Zay Péter: Nincs kettős mérce
Nincs kettős mérce! Diplomát hazudni ugyanúgy csalás, mint a csalással megszerzett fideszes vizsgák, diplomák, doktorátusok és nyelvvizsgák esete
Az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltje szerint tisztességesnek kell lenniük, hiszen a választók bizalmát kérve azt ígérik, hogy méltóbbak a kormányzás felelősségére.
„Amint kiderült, hogy az MSZP egyik képviselője sáros, pártja azonnal kizárta, a választáson nem indítja, mandátumát visszaköveteli. Csak így, csak egyenesen, csak következetesen vezet az út felfelé. Eközben a fideszes csalók ma is a helyükön ülnek, egymást mosdatva, érinthetetlenül” – zárta bejegyzését Márki-Zay Péter.
Kocsis Máté: Nagy kópék ezek a szocik
Kocsis Máté is megszólalt az ügyben. A Fidesz frakcióvezetője bejegyzésében azt írta:
Nagy kópék ezek a szocik, az már eccer biztos. Bangóné (is) kamuzott a végzettségéről, ezért most gyorsan kizárták a pártból, miközben nyilvánvalóan eddig is tudták ezt. Most viszont kapóra jött az ügy, mert Feriék elvittek egy csomó listás helyet, így az MSZP-nek jobb, ha a maradékra kevesebb emberük tart igényt. Még azt is kinézem belőlük, hogy ők maguk szivárogtatták ki az ügyet.
Varga-Damm Andrea: Remélem, nem adja vissza
Az exjobbikos, jelenleg független országgyűlési képviselő, Varga-Damm Andrea is arra gyanakodik, hogy a „sajátjai szivárogtatták ki” Bangóné Borbély Ildikó diplomaügyét.
A képviselő szerint is helytelen, amit a képviselőtársa tett, azonban szerinte nem kellene visszaadnia a mandátumát, mert megdolgozott a parlamenti székéért, és aktívan képviselte az embereket az Országgyűlésben.
Nyolc éve a parlamentben
Bangóné Borbély Ildikó 2014-ben és 2018-ban listáról jutott be az Országgyűlésbe. A tavalyi ellenzéki előválasztáson a hajdúszoboszlói körzetben indult az MSZP és a Párbeszéd jelöltjeként, azonban a baloldali háziversenyben végül alulmaradt a momentumos Kiss Lászlóval szemben, így nem ő lett az ellenzék közös jelöltje Hajdú-Bihar megye 5-ös számú választókerületében.
Egyéniben tehát nem indult volna áprilisban, az MSZP azonban szerepeltette volna a közös listán. A szocialisták 25 főt neveztek meg, akiket ajánlottak a közös listára, itt a képviselőnő a 10. helyen volt.
Nem először került kellemetlen helyzetbe
Bangóné Borbély Ildikó nem először hozta nehéz helyzetbe magát és a politikai közösségét. 2018 decemberében az MTVA-nál zajló ellenzéki tüntetés alatt több képviselőtársával bejutott a közmédia épületébe, ahol a biztonsági őrök kemény fellépése ellen úgy demonstrált, hogy azt javasolta a többieknek: a kamerák előtt feküdjenek a földre és tegyék tarkóra a kezüket.
A szocialista politikus csak arról feledkezett meg, hogy a kamerák ezt is rögzítették, ez pedig erősen gyengítette az egyébként képileg tényleg erős demonstratív eszköz erejét.
A szerencsétlen szituációból azóta is számtalan mémet gyártott az internet közössége.
2019 áprilisában szintén egy kínos megszólalással hívta fel magára a figyelmet. Az ATV Reggeli Start című műsorának egyik adásában egyszerűen lepatkányozta a fideszeseket.
A kérdésre, hogy lehet a Fidesz ilyen népszerű, azt válaszolta: sok a patkány Magyarországon. Aztán bocsánatot kért.
Az ATV műsorvezetője azt kérdezte Bangóné Borbély Ildikótól, miért emelkedik a Fidesz támogatottsága, ha közben az ellenzék szerint a kormány tényleg ellopja az uniós pénzeket. Erre reagálva mondta azt az MSZP-s képviselő, hogy
„SOK A PATKÁNY MAGYARORSZÁGON”.
Bár a politikus később azt állította, hogy nem a Fidesz szavazóira, szimpatizánsaira gondolt, az élő adásban lezajlott párbeszédből mégis elég egyértelmű, hogy rájuk gondolt. A biztonság kedvéért azért elnézést kért a közösségi oldalán azoktól, akiket megbántott.
Nem ő az egyetlen
Nem Bangóné Borbély Ildikó az egyetlen ellenzéki politikus, akinek mostanában magyarázkodnia kellett az önéletrajza miatt. Korábban a momentumos Hajnal Miklóst ütötte azért a kormányoldal, mert több interjújában is közgazdászként hivatkozott magára, miközben nem volt diplomája.
Az ügyről a momentumos politikus az Indexnek adott interjújában is beszélt, ahol elmondta, senkit nem akart becsapni azzal, hogy közgazdászként tüntette fel magát, miközben csak közgazdászhallgató volt, azonban ha megbántott vele valakit, akkor elnézést kér. (index)
Bal-Rad komm: Akár fölnyomták „sajátjai” Bangónét – akár nem, BŰNÖS! Mert HAZUDOTT! Most aztán pórul járt! IGENIS MONGYONLE!
LEGALÁBB MOST MUTASSON JÓ PÉLDÁT! HÁTHA…- KÖVETŐKRE TALÁL!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Az Omikron a szemen keresztül is bejuthat a szervezetbe. Erre a megállapításra jutottak az orvosok. Sokan, akik megfertőződtek a koronavírus új SARS-CoV-2 vírusával, kötőhártya – gyulladásban szenvedtek.
„Vannak olyan betegek, akik októberben megbetegedtek a Deltával, és januárban ismét COVID-19 – et kaptak. Valószínűleg az Omikrontól volt. Az ilyen esetekre jellemző a kötőhártya – gyulladással járó betegség, amelyet fejfájás és orrfolyás követ. A fertőzések kapuja a leggyakrabban a szem volt mindenki estében” – mondta Andrej Iszajev, a DNKOM Molekuláris Genetikai Kutatási Tudományos Központ igazgatója a TASZSZ – nak, írja az rg.ru
MESE NINCS! ITT MÁR CSAK A BECSUKOTT SZEMMEL VALÓ ÉLÉS SEGÍT AZOKON, AKIK NEM AKARNAK OMIKRONT! (Bár vannak kockázatai a módszernek.)
A most mögöttünk hagyott hétvégén több uniós nagyvárosban is voltak morgolódások a ragály okán bevezetett qrmányzati intézkedések miatt.
Vasárnap az uniós főváros Brüsszel utcáin több mint százezren vonultak ez okból. Ott a kivezényelt rendőrök könnygázzal óvták a zúgolódók szemeit az omikrontól. Akinek csípte a szemét az eljárás azok a vízágyúk vizével mindjárt meg is szabadulhattak a kellemetlen hatástól.
A Föld nevű bolygó koronás ragálytól – meg minden más egyéb rossztól/bajtól – LEGJOBBAN VÉDETT ZUGÁBAN, ami ugyebár köztudottan Döbrögisztán vajdaság hétvégi ragálytörténéseinek lényegét pedig a qrmányvetítölde NEKÜNK SZÁNT ragálymatiné – sorozatának mai (2022 01. 24.) hétindító előadásából tudhatjuk meg. Eszerint: „A hétvégi összesített adatokat közöljük. A beoltottak száma 6 342 496 fő, közülük 6 080 592 fő már a második, 3 554 502 fő pedig már a megerősítő harmadik oltását is felvette. Az elmúlt három napban összesen 39 928 új fertőzöttet igazoltak, ezzel a járvány kezdete óta összesen 1 441 385 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma. Az elmúlt három nap alatt elhunyt 122 többségében idős, krónikus beteg, így az elhunytak száma 40 944 főre emelkedett. A gyógyultak száma folyamatosan nő, jelenleg 1 209 129 fő, az aktív fertőzöttek száma pedig 191 312 főre emelkedett. 2921 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 176-an vannak lélegeztetőgépen. Az omikron és február 15-től életbe lépő oltási igazolvány miatt is érdemes kihasználni az oltási akciót, amely csütörtökön, pénteken és szombaton folytatódik.
Következő oltási akciók a kórházi és járásközponti oltópontokon:
· 2022. január 27-28. (csütörtök-péntek) 14-18 óra között.
· 2022. január 29. (szombat) 10-18 óra között…”
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
(idézet: A Magyar Tanácsköztársaság – Liptai Ervin)
Március felé …
Amikor 1919. március 22-én a csepeli szikratávíró az éter hullámain hírül adta a világnak a magyarországi proletárdiktatúra kikiáltását, nem csupán azok a külföldi politikusok döbbentek meg, akik a háború befejezése óta energiáik java részét Szovjet-Oroszország és az európai forradalmi mozgalmak leverésére fordították. Hazánkban is sok embert ért váratlanul az események új fordulata.
A megdöbbenés nem volt indokolatlan, hiszen a proletárdiktatúra programját a Magyarországi Szocialista Párt és a Forradalmi Kormányzótanács „Mindenkihez!” címzett első kiáltványa annak a kommunista pártnak az elvei alapján fogalmazta meg, amely csak egy pár hónapos múltra tekinthetett vissza, és amelynek vezetőit néhány héttel korábban a polgári kormányzat – mint a társadalomra veszélyes elemeket – börtönbe zárta.
Pedig, ami március 21-én bekövetkezett, az nem a történelmi véletlen eredménye volt, hanem logikus következménye egy olyan folyamatnak, amely már évek óta feltartóztathatatlanul haladt előre, és szédítő tempójúvá vált 1918 novemberében, amikor a magyarországi munkásmozgalom élére egy friss, a munkásosztály érdekeit híven kifejező, a szocialista társadalom létrehozásáért megalkuvás nélkül küzdő forradalmi erő: a Kommunisták Magyarországi Pártja állt.
Érlelődik a forradalom
Az 1848-1849-es polgári forradalom és szabadságharc leverése következtében a magyar társadalom fejlődésének legfőbb akadályait – a nemzeti függetlenség hiányát, a feudalizmus béklyóit – nem sikerült megszüntetni. Az 1867-es kiegyezés, amely ugyan bizonyos határok között módot adott a magyarság nemzeti önállóságának kibontakozására, gazdaságának fejlődésére, nem oldotta meg az ország alapvető problémáit, sőt új feszültségeket, ellentmondásokat teremtett.
Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttével Magyarország egy olyan reakciós, a bomlás jeleit magán viselő állammal kötötte össze jövőjét, amely képtelen volt arra, hogy az első nagyobb megrendülés próbatételét kiállja. A soknemzetiségű monarchia népeit sem a történelmi múlt hagyományai, sem alapvető gazdasági érdekek, sem pedig politikai törekvéseik nem kapcsolták szervesen egymáshoz.
Bár a magyar nemzet túlnyomó többsége a szabadságharc leverése után is az önálló, független Magyarország híve maradt, a reakciós választójogi rendszer lehetővé tette, hogy az ország élén mindvégig olyan kormányok váltsák egymást, amelyek a nép akaratának, a nemzet érdekeinek semmibevevésével kiszolgáltatták a magyarságot az osztrák uralkodó osztály törekvéseinek.
A magyar uralkodó osztályok lemondtak az ország függetlenségéről, hogy biztosítsák uralmukat a Magyarországon élő nemzetiségek felett. A magyar kormányzat nemzetiségi politikája a gyakorlatban reakciósabb, antidemokratikusabb volt, mint az abszolutizmus korának a magyarsággal szemben megnyilvánult osztrák elnyomó politikája.
A nemzetiségi dolgozók életszínvonala alacsonyabb volt, gazdasági, kulturális, egészségügyi viszonyaik még rosszabbak voltak, mint a magyaroké.
Bár az 1868-as nemzetiségi törvényben a nemzetiségek számára megállapított jogok a korábbi állapotokhoz képest bizonyos előrehaladást jelentettek (kimondták a nemzetiségek polgári egyenjogúságát, lehetővé tették nyelvüknek az iskolai oktatásban és a hatóságok előtt való szabad használatát stb.), a törvénynek a gyakorlatban való alkalmazására nem került sor. A magyar hatóságok – tekintet nélkül a törvény előírásaira – tovább folytatták a nemzetiségek érzékenységét és érdekeit durván sértő, bürokratikus nemzetiségi politikájukat.
Ilyen körülmények között a nemzetiségek soraiban mindinkább erőre kaptak azok a törekvések, amelyek végső fokon a Magyarországtól való elszakadás követelésében csúcsosodtak ki.
Bár a jobbágyságot az 1848 áprilisában kiadott törvény eltörölte, és ezt az 1853-as úrbéri pátens is megerősítette, az ország mezőgazdaságára, a dolgozók millióinak életére ránehezedtek a feudalizmus maradványai. A nagybirtok gazdasági és politikai téren egyaránt megőrizte korábbi hatalmát, és megmaradt a fejlődés, a társadalmi kibontakozás legfőbb akadályának.
Az 1895. évi adatfelvétel korántsem teljes, a valóságos helyzetet eltorzító adatai szerint Magyarországon 3768 (ezer holdon felüli) nagybirtok (a gazdaságok 0,2%-a) mintegy 12 millió hold földet, az ország egész mezőgazdasági területének 32,3%-át bitorolta. Az 5 holdon aluli paraszti birtokok száma meghaladta az egy és negyed milliót, és a gazdaságok több mint felét tette ki, de a mezőgazdasági földterületnek csupán 5,8%-ával, alig valamivel több mint 2 millió holddal rendelkeztek.1
A talpalatnyi földön tengődő törpebirtokosok és félproletárok milliói mellett a mezőgazdasági népesség 45%-ának, a családtagokkal együtt közel 6 millió embernek, egy kapavágásnyi föld sem jutott.
A nagybirtokok árnyékában szabadon tenyészett a nyomor. A parasztság nagy része számára a tudás alapelemeinek: az írásnak és olvasásnak elsajátítása éppoly elérhetetlen volt, mint betegség esetén az orvosi segítség vagy a kórházi ápolás.
Amíg mintegy félszáz nagybirtokos évi jövedelme a 100 000 (akkori) forintot is meghaladta, a birtokkal rendelkezők 88%-ának gazdaságából befolyó jövedelme az 50 forintot sem érte el. Évi 50 forint egy több tagú családot az éhenhalástól sem tudott megmenteni. A parasztok a nagybirtokokon, a nagygazdáknál koldultak munkalehetőségért, vagy a közmunkáknál próbáltak elhelyezkedni. Családok százezrei tengődtek máról holnapra anélkül, hogy helyzetük javulására bármi kilátásuk is lett volna.
A nyomorúságos kisparaszti porták felett egyre gyakrabban perdült meg a végrehajtó dobja. 1870-től a századfordulóig terjedő három évtizedben az önálló birtokosok és bérlők száma közel 120 000-rel csökkent. A kis- és törpebirtokos parasztság nincstelenné válása a századforduló utáni években tovább folytatódott, 1903-ban az elárverezett birtokok száma jelentékenyen meghaladta a 20 000-et.
A földről kiszorult, a mezőgazdaságban megélhetést nem remélő parasztok hatalmas tömegei elvándoroltak a falvakból. Elhelyezkedtek a városokban vagy elhagyták az országot; főként az Amerikába való kivándorlásban kerestek kiutat. Az 1891-től a világháborúig terjedő nem egészen negyed évszázad alatt Magyarországról közel kétmillió, túlnyomó többségében a paraszti nyomor elől menekülő ember vándorolt ki a tengerentúlra.
A falu nincstelenjei nem akartak vakon beletörődni sorsukba. A XIX. század végén és a századfordulót követő években – a városi munkásság mind több sikert elérő szervezkedésének példájától vezéreltetve – a szegényparasztság megkísérelte, hogy forradalmi módon lerázza az elviselhetetlenné vált terheket, javítson életkörülményein. Sztrájkok, bérmozgalmak rázkódtatták meg a falvakat. Az agrárszocialista mozgalmak azonban a kormányzat kegyetlen terrorja s a munkásmozgalomtól való elszigetelődésük következtében nem érhették el céljukat.
A magyarországi gyáripar, amelynek fejlődését az osztrák hatóságok hosszú időn át minden eszközzel igyekeztek megakadályozni, a XIX. század végén és a századforduló után viszonylag gyors növekedésnek indult. A gyáripar fejlődésével erősödött, izmosodott a munkásosztály.
Az 1890. évi statisztikai adatok még mindössze 362 856 ipari munkást tüntettek fel. Ezek több mint 50%-a az öt munkásnál kevesebbet foglalkoztató kisüzemekben dolgozott, és csupán nem egészen egyharmaduk kereste kenyerét a húsz munkásnál többet foglalkoztató gyárakban.
Húsz év múlva, 1910-ben, az ipari munkásság száma már meghaladta az egymilliót, és ezen belül a nagyüzemi munkásság aránya már 52%-ra emelkedett.
A munkásosztály számbeli növekedésével párhuzamosan nőtt az ország politikai életében betöltőt szerepe, társadalmi súlya. A szociáldemokrata pártnak és a szakszervezeteknek a munkásság soraiban való térhódítása, a forradalmi marxista eszmék elterjedése a munkásmozgalmat néhány évtized alatt a nemzeti haladás vezető erejévé tette.
1901-ben a szakszervezetekben tömörült munkások száma még alig érte el a 10 000-et. A következő év végén ez a szám már megközelítette a 30 000-et, s az 1905-től kezdődő nagyszabású sztrájkmozgalmak hatására, 1906 végére már 126 000-re emelkedett.
Bár a tőkések és a teljes apparátusával segítségükre siető államhatalom minden erővel igyekeztek a munkások gazdasági, politikai célkitűzéseinek elérését lehetetlenné tenni, erőfeszítéseik kudarcot vallottak. A szervezett munkásság ereje egyre nőtt, s fokozatosan mind több gazdasági és szociális engedményt vívott ki a tőkésekkel szemben.
A munkásosztály szervezettségében, egységes fellépésében rejlő hatalmas erő a társadalom valamennyi osztályára és rétegére óriási hatást gyakorolt. Az uralkodó osztály magatartását minden területen egyre inkább az a tudat határozta meg, hogy uralmát elsősorban a forradalmi munkásmozgalom veszélyezteti. A haladás hívei a munkásosztályban az ország demokratikus átalakításáért vívott harc sikerének legfőbb biztosítékát látták.
„Az utcákon már a jövendő lebben” – írta a munkásság lenyűgöző erejű tüntetéseinek hatása alatt Ady Endre, aki teljes szívével a munkásosztály ügye mellé állt.
„Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem:
Véreim, magyar proletárok” – vallotta „Csák Máté földjén” című versében.
A magyarországi munkásság nagyszabású tömegmegmozdulásaival számtalan bizonyítékát adta forradalmi elszántságának. A századforduló előtti és az azt követő évek küzdelmeiben magas fokra emelkedett a munkásosztály öntudata, a maga erejébe vetett hite, összetartozásának érzése.
Az ipari munkásosztály megszervezésében, a mozgalomnak a marxizmus alapjaira való helyezésében, a munkások gazdasági és szociális helyzetének megjavításában a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek hervadhatatlan érdemeket szereztek. A magyar munkásosztály hatalmas tömegei a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek irányítása alatt járták ki az osztályharc iskoláját.
A századforduló utáni években azonban – mint az európai szociáldemokrata pártok többségében – a magyar munkásmozgalom vezetésében is megerősödtek a megalkuvó, reformista irányzatok.
A szociáldemokrata párt vezetőinek soraiban általánossá vált az a nézet: mivel Magyarországon a tőkés fejlődés viszonylagos elmaradottsága miatt a munkásosztálynak a társadalom többi osztályaihoz mért aránya kedvezőtlen, a munkásság még messze van attól, hogy a hatalom megszerzésének igényével léphessen fel. Ennek előfeltétele, hogy Magyarországon a kapitalizmus jelentékenyen megerősödjék, s a burzsoázia a hatalomban döntő szerephez jusson.
„… a kapitalista termelésben még nem alakultak ki azok az új erők, amelyek alkalmasak arra, hogy átvegyék azt a történelmi szerepet, amely a munkásosztályra vár”2 – írta Weltner Jakab, a szociáldemokrata párt egyik vezetője. Ez lényegében a pártvezetés hivatalos állásfoglalása volt.
Abból a felfogásból, amely szerint a magyar munkásosztályt a hatalom megszerzésétől még egy beláthatatlanul hosszú evolúciós folyamat választotta el, szükségszerűen következett, hogy a szociáldemokrata párt tevékenységének középpontjában a munkásság közvetlen gazdasági érdekvédelme állott, a politikai harc célkitűzései pedig nemigen terjedtek túl az általános választójog polgári reformjának kivívásán.
Azok az évtizedek, amelyek a kisebb-nagyobb reformokért, a napi gazdasági követelések teljesítéséért folytatott erőfeszítésekben teltek el, nem voltak eredménytelenek. Ezekben a harcokban erősödtek meg a munkásság szervezetei, születtek meg a munkásság életkörülményeit megjavító gazdasági és szociális vívmányok.
A távolabbi célok, a forradalmi perspektíva hiánya azonban egyre inkább rányomta bélyegét a párt- és szakszervezeti vezetők magatartására; nem a harc, hanem az egyezkedés, nem a forradalmi tettek, hanem a kizsákmányoló osztályok törvényes rendjéhez való alkalmazkodás jellemezte mindjobban a mozgalomban játszott szerepüket.
Egykori munkások, akiket bátorságuk, áldozatkészségük, forradalmi magatartásuk emelt a munkásszervezetek élére, akik korábban a tőkésekkel és az uralkodó rendszerrel való szembenállásuk miatt éveket töltöttek el börtönökben, az évek során lassan, szinte észrevétlenül megváltoztak, és jól jövedelmező állásokat betöltő párt- és szakszervezeti hivatalnokokká váltak. Életformájuk, magatartásuk fokozatosan átalakult.
Hazánkban is kialakult a munkásvezéreknek az a típusa, amely idejének legnagyobb részét az íróasztal mellett és különböző értekezleteken töltötte, és meglehetősen ritkán fordult meg a munkások között. A funkcionáriusoknak ez a rétege szívesen és gyakran dobálózott a forradalmi jelszavakkal, de a gyakorlatban éberen ügyelt arra, hogy nyugalmát semmiféle valóban forradalmi fellépés ne veszélyeztesse. A tömegek leszerelésében és az ellenzéki elemek elhallgattatásában a fokozatosan kialakult párt- és szakszervezeti bürokrácia nagy gyakorlatra tett szert.
A radikális frázisok hangoztatásának szerepét Weltner egy alkalommal a törvényszék előtt világosan megmagyarázta. Hangsúlyozta, hogy a munkásokat …:
„Sokszor úgy lehet megnyugtatni, hogy erősebb kifejezést használunk. Látszólag azt mondjuk, hogy »majd megmutatjuk a hatalmasoknak« a végén azután azt mondja az ember: »most aztán tessék hazamenni«. Ha azt mondanák a szónokok, hogy meg kell lapulni, a munkások szétszednék a várost.”3
A reformizmus a szociáldemokrata párt szövetségi politikáját, az elnyomott és kizsákmányolt milliós paraszti tömegekhez való viszonyát is meghatározta.
A kormányzat minden erővel igyekezett megakadályozni a forradalmi munkásmozgalom eszméinek a parasztság soraiba való behatolását. A szociáldemokrata pártnak a mezőgazdasági proletariátus körében folytatott szervező tevékenységét minden módon lehetetlenné akarták tenni. A szocialista agitátorok a falvakban nagyon gyakran a csendőrőrsön kötöttek ki, mielőtt még feladatuk végrehajtását megkezdhették volna.
Mégsem a csendőrterror, hanem elsősorban a szociáldemokrata párt vezetőségének helytelen felfogása volt az oka annak, hogy a mezőgazdasági proletariátus szervezése, a dolgozó parasztság soraiban folytatott politikai munka évtizedeken át aránylag kevés eredménnyel járt. 1914 elején a szervezett földmunkások száma az egész szakszervezeti tagságnak még a 4%-át sem érte el. Nem véletlen, hogy a szociáldemokrata párt negyedszázados huzavona során sem tudott egy, a dolgozó parasztság alapvető érdekeinek megfelelő agrárprogramot kidolgozni.
Az agrárproletariátushoz hasonlóan a nemzetiségi munkásság szervezése is alárendelt szerepet töltött be a szociáldemokrata párt tevékenységében.
A századforduló után egyre növekedett a szakadék a megalkuvó, reformista vezetők és a forradalmi beállítottságú munkásság között. A munkásság nagy többsége azonban ezt nem ismerte fel, mert a vezetők opportunizmusát egyelőre még sikerrel eltakarták előle a radikális frázisok, befolyásolta őket a pártvezérek osztályharcos múltjának emléke.
A magyar munkásmozgalomban is voltak olyan bátor forradalmárok, akik felemelték szavukat a párt- és szakszervezeti vezetésben uralkodóvá vált opportunizmus ellen. Alpári Gyula, László Jenő, Rudas László, Szántó Béla, Vágó Béla, Varga Jenő és mások ismételten szembefordultak a megalkuvókkal, de a pártban és a szakszervezeti mozgalomban betöltött szerepük nem tudott túlnőni egy viszonylag szűk tömegbázisra támaszkodó ellenzéken.
A világháború kiélezte, elmélyítette a magyar társadalom valamennyi ellentmondását.
Az első időkben a kormányzatnak sikerült a nacionalizmus mákonyával elhódítani a tömegeket. A világháború nagy próbatételét a magyar szociáldemokrata párt vezetése sem állta ki: nem lépett fel az imperialista vérontás ellen, sőt kezdetben a vezetők egy része maga is bekapcsolódott a nacionalista uszítok kórusába, és a munkásokat igyekezett az uralkodó osztályok háborús érdekeinek megfelelően befolyásolni.
A tömegek azonban hamarosan kijózanodtak a háborús mámorból. A háború szörnyű valósága: százezrek pusztulása, a rohamosan növekvő ínség, az ipar és a mezőgazdaság termelésének nagymértékű visszaesése mind több embernek nyitotta fel a szemét.
A háború első időszakában történt átmeneti visszaesés után, a hatalom drákói rendszabályai, valamint a munkásmozgalom jobboldali vezetőinek erőfeszítései ellenére mind nagyobb lendülettel bontakozott ki a munkásság gazdasági és politikai harca.
A magyar munkásosztályra óriási hatást gyakorolt az oroszországi proletariátus példája.
A magyar dolgozók a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban választ találtak a magyarság sorsdöntő kérdéseire is.
1917 októbere után a magyar társadalom forradalmi erjedése egyre viharosabbá vált. A katonai terror ellenére a sztrájkmozgalom az egész országra kiterjedt. 1918 januárjától állandóan ismétlődő összeütközésekre került sor a sztrájkoló munkások és a kormány fegyveres erői között. A magyarországi munkásmozgalomban a legnépszerűbb jelszóvá vált: „Kövessük az orosz proletariátus példáját.”
Nagy arányokban bontakozott ki a hadsereg válsága is. 1917-ben már szemmelláthatóvá vált, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia és szövetségesei elvesztették a háborút. Ennek ellenére Németország és a monarchia vezető körei, tekintet nélkül a hatalmas veszteségekre, nem akartak elállni a háború továbbfolytatásától.
A frontokon és a hátországban egyre erősödött a háború befejezéséért és az igazságos béke megkötéséért harcolók tábora.
A népellenes magyar kormány a népharag növekvő hullámaival dacolva, sem a béke, sem a demokratikus szabadságjogok, sem az egyre élesebbé váló nemzetiségi probléma megoldására nem mutatkozott hajlandónak.
A tömegek növekvő forradalmasodása mobilizálta a parlamenti ellenzéket is. E mögött azonban szervezett tömegerők nem állottak, és ezért képtelen volt arra, hogy a kormány magatartását döntően befolyásolja.
A parlamenti ellenzék tagjai között mind nagyobb jelentőségűvé vált a Függetlenségi Párt vezérének, Károlyi Mihálynak tevékenysége. Károlyi háborúellenes magatartásával, az ország demokratikus átalakításáért tanúsított bátor kiállásával méltán nyerte meg viszonylag széles rétegek – mindenekelőtt a kispolgárság és a parasztság egy részének – rokonszenvét. Olyan mozgósítható tömegek azonban, amelyek szervezett fellépésükkel döntő befolyást gyakorolhattak volna az események menetére, Károlyi pártja mögött nem állottak.
A Függetlenségi Pártnál még lényegesen szűkebb tömegbefolyással rendelkezett a Polgári Radikális Párt. Ez a párt, amelynek Jászi Oszkár volt a vezére, a polgári értelmiség egy keskeny rétegére támaszkodott. A magyarországi tőkés fejlődés sajátosságainak következtében a feudalizmus maradványaival terhelt országban nem volt olyan erős, felvilágosult, a demokratikus szabadságjogokért harcolni kész polgárság, amely egy ilyen pártnak tömegbázisát képezhette volna.
Magyarországon egyetlen olyan ellenzéki párt volt, amely képes volt arra, hogy céljainak elérése érdekében hatalmas, szervezett tömegeket mozgósítson: a szociáldemokrata párt. A polgári ellenzék pártjai tudatában voltak annak, hogy a legkisebb eredményt is csak a szociáldemokrata párt segítségével, vele szövetségben érhetik el.
A szociáldemokrata párt tömegereje a háború első két esztendejében történt átmeneti visszaesés után 1917-ben és 1918-ban korábban soha nem tapasztalt módon megnövekedett. Míg 1915 végén a szervezett munkásság száma 43 381 volt,1917 végére már több mint 215 000-re emelkedett.
A jobboldali pártvezetés azonban nem élt azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a párt megnövekedett ereje, a munkástömegek forradalmasodása rejtett magában.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A balrad.ru ma az alábbi zenével köszönti az ünnepelteket és az olvasóit
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Moszkva, Washington, 2022. január 22. szombat (MB)
Pénteki genfi megbeszélésükön Lavrov orosz külügyminiszter azt mondta Blinken amerikai külügyminiszternek, hogy elkerülhető a kilátásba helyezett orosz katonai ellenlépés, ha Washington pozitívan válaszol arra a szerződéstervezetre, amelyet Moszkva Oroszország biztonságának szavatolása érdekében terjesztett elő – jelentette a Magyar Békekör tudósítója szombaton.
Lavrov figyelmeztette Blinkent, hogy „a legsúlyosabb következményeket fogja maga után vonni”, ha Amerika továbbra sem vesz tudomást a jogos orosz követelésről.
Biztonsági követeléseik közül Lavrov elsőként említette, hogy az Egyesült Államok és NATO szövetségesei fejezzék be a szövetséges haderők és fegyverzetek Ukrajnába telepítését az orosz határ közelébe.
„Arra várunk, hogy a jövő héten megkapjuk az amerikai fél írásos cikkenkénti válaszát” – tudatta az orosz külügyminisztérium a genfi tárgyalást követően.
A Washington Post értesülése szerint a Biden adminisztráció szeretné, ha Moszkva titokban tartaná a jövő hétre tervezett amerikai választ. Ha az amerikai lap értesülése valósnak bizonyul, arra enged következtetni, hogy az Egyesült Államoknak rejtegetni valója van az orosz biztonsági követelésekkel szemben. A Washington Post úgy tudja, hogy az amerikai kormány továbbra sem adna pozitív választ Oroszország követelésére, hogy mondjon le Ukrajna bevonásáról a NATO-ba.
A Békekör tudósítója szerint, ha az Egyesült Államok a titkos diplomácia útjára lép, szembe találhatja magát Oroszország nyílt sisakos diplomáciájával, mely vélhetően akkor sem fog lemondani a keleti nagyhatalom biztonságáról, ha ellenlábasa titokban azt szeretné. De az sem zárható ki – véli a tudósító -, hogy az amerikai kormány olyan engedményeket fontolgat a kilátásba helyezett orosz kényszerítő ellenlépések feltételezhető ismeretében, amelyeket saját szövetségesei elől is szeretne eltitkolni, hát még Ukrajna elől.
Az orosz diplomácia nyílt sisak politikájára jellemzően Moszkvában olyan részleteket is kitálaltak a genfi tanácskozásról, amelyekről az amerikai fél hallgat. Ukrajnáról azt mondta Lavrov Blinkennek, hogy Kijevnek mielőbb közvetlen kapcsolatba kell lépnie a luganszki és a donyecki népköztársasággal, a minszki megállapodások teljes végrehajtásáért. Az orosz-amerikai kétoldalú kapcsolatokat mindkét fél nem kielégítőnek minősítette, és megállapodott, hogy szakértőik munkához látnak a diplomáciai képviseletek működésének és a vízumrendszer normalizálásáért. Az orosz külügy felszólította Washingtont, hogy haladéktalanul szolgáltassa vissza az Egyesült Államokban lefoglalt orosz diplomáciai tulajdont. Lavrov és Blinken összevetette álláspontját az iráni nemzetközi atomszerződés helyreállításáról is.
Orosz részről újból rávilágítottak arra, hogyan kerülnek szembe az amerikaiak és szövetségeseik saját értékrendjükkel. Blinken kijelentéseit kommentálva Maria Zaharova orosz külügyi szóvivő a következőket mondta: „Korábban az amerikai diplomácia vezetője úgy nyilatkozott, hogy Ukrajna nélkül nem lehet az ukrán helyzetről, a NATO-t érintő kérdésekről pedig nem lehet a NATO nélkül tárgyalni. Akkor miért lehet Fehéroroszország nélkül megvitatni a fehéroroszországi helyzetet, Venezuela kormánya nélkül számolgatni Venezuela pénzét, Oroszország nélkül elosztani az orosz gázt Európában? A Hetek csoportja (G7) azzal tölti csúcstalálkozó idejének a felét, hogy hatáskörén kívül eső kérdésekről tárgyaljon. Ám azokat, akikről tárgyalnak, soha nem hívják meg. S mindezt rendben lévőnek tartják. S amikor szembesítjük őket a tényekkel, zavarba esnek saját értékrendjük láttán”.+++
Vera nagyanyó és Jelena Nyikolajevna még mindig a jázminbokrok mögött álltak, és nézték, mint kúsznak a vasúti töltés feljárójára az óriási, hosszú és magas teherautók, mint töltik meg robajukkal az utcát. Szürke, rövid kabátban, szürke, szennyes sapkában, poros, izzadt, szürke sorokban ültek bennük a nap barnította német katonák, lábuk közé helyezve puskájukat. A kutyák vad ugatással vetették magukat az autók elé, és ugráltak a vastag, vöröses utcaporban.
Az első autók, amelyeken tisztek ültek, már elérték Kosevojék kiskertjét, amikor az asszonyok háta mögött veszett csaholás tört ki, és a fekete, bozontos kutya, mint a gömbvillám, a napraforgók között kirohanva, átvetette magát az alacsony kerítésen. Farkasüvöltéshez hasonló vén, rekedt, mély ugatással ugrándozott az élen haladó autó körül.
Az asszonyok rémülten néztek egymásra. Mindketten valami szörnyűségre voltak elkészülve. De semmi különös nem történt. Az autó továbbment a park felé, és a Krasznodonugol Tröszt épülete előtt állt meg. A többi személyautó követte. Ezalatt a katonákkal megrakott teherautók már teljesen megtöltötték az utcát. A katonák leugráltak az autókról, megmozgatták kezüket, lábukat, és orosz fül számára szokatlan, lármás, durva beszéd közben szétszéledtek a házakban, kertekben, dörömböltek az ajtókon. A bozontos, fekete kutya zavartan megállt a kerítésnél, és bizonytalanul ugatta végig az egész utcát.
A tisztek a tröszt épülete előtt álltak, cigarettáztak; tisztiszolgák bőröndöket cipeltek be a házba. Egy kis termetű, pocakos tiszt intézte a kirakodást, akinek olyan magas volt a sapkája, hogy alatta a feje elvesztette minden jelentőségét. Egy természetellenesen hosszú lábú, fiatal tiszt mellett óriási termetű, nehézkes, lompos katona várakozott. A katona lábán vaskos bakancs, szürke sapkája félrecsapva ült kirívóan szalmaszín fején. A tiszt az óriás termetű katona kíséretében átsietett az utcán, és eltűnt abban a házban, ahol Procenko lakott. Néhány perc múlva kijöttek a házból, és gyorsan befordultak a szomszédos kerítés kapuján. Ebben a házban is a kerületi pártbizottság munkatársai laktak, akik azonban már néhány nappal előbb elutaztak a lakás gazdájával együtt. A tiszt, utána a katona visszatért, és Kosevojék ajtaja felé tartott.
Végre igazi ellenséggel állt szemben a fekete, lompos házőrző, egyenesen feléje tartott, és üvöltve vetette rá magát a fiatal tisztre. A tiszt megállt, szétterpesztette hosszú lábát, arca kisfiús kifejezést öltött, szitkozódott a foga között, aztán táskájából elővette revolverét, és belelőtt a kutyába. Az öreg állat lebukott, orrát a földbe verte, vonítva kúszott közelebb a tiszthez, aztán mozdulatlanul elnyúlt.
– Megölték a kutyát… Mi lesz itt? – kérdezte nagyanyó.
A tröszt előtt álló tisztek és katonák a lövés zajára felnéztek, de ahogy meglátták a lelőtt kutyát, tovább dolgoztak. Elszórt lövések dördültek hol itt, hol ott. A tiszt, akit a szalmahajú tisztiszolga követett, kinyitotta Kosevojék kerítésajtaját.
Vera nagyanyó szikármereven tartva mozdulatlan Dante-fejét, a tiszt elé ment, míg Jelena Nyikolajevna ottmaradt a bokornál, mindkét kezével világosszőke hajfonatát tartva.
A tiszt szétterpesztette hosszú lábait, megállt nagyanyó előtt, s bár nagyanyó se volt kis termetű, a tiszt hideg, fénytelen szemével mégis letekintett rá, és megkérdezte:
– Ki fogja nekem megmutatni az önök lakását?
Úgy mondta ezt, mintha kifogástalanul beszélne oroszul, és tekintetét nagyanyóról a jázminbokorban álló, felemelt karú Jelena Nyikolajevnára fordította, aztán megint nagyanyóra nézett.
– Mi lesz, Lena! Eredj már és mutasd meg – mondta nagyanyó zavart, rekedt hangon.
Jelena Nyikolajevna hajfonatait tartva, a virágágyak között a ház felé tartott.
A tiszt néhány percig csodálkozva követte tekintetével, aztán újra a nagyanyóra nézett.
– Nos? – mondta, és felhúzta világos szemöldökét, miközben fiatal ficsúrarca szeszélyesre vált.
Nagyanyó, szokatlan módon aprózva lépteit, majdnem szaladva ment a ház felé. A tiszt és a tisztiszolga követték.
Kosevojék lakása három szobából és konyhából állott. A konyha a nagyszobára nyílt, amelyet ebédlőnek használtak, és két ablakával a szomszédos Szadovaja utcára nézett. Itt állt Jelena Nyikolajevna ágya és egy dívány, amelyen Oleg szokott aludni. A balra fekvő szobában Nyikolaj Nyikolajevics lakott feleségével és kisgyermekével. Egy másik, jobbra nyíló ajtó nagyanyó parányi szobájába vezetett. Ennek a kis szobának közös fala volt a konyhával, a fal túloldalán állott a konyhakemence, amitől nagyanyó szobája, különösen nyáron, elviselhetetlenül forró volt. De mint minden falusi öregasszony, nagyanyó is szerette a meleget, és ha már nagyon tűrhetetlen volt a hőség, kinyitotta a kerti ablakot, mely alatt orgonabokrok susogtak.
A tiszt belépett a konyhába, átfutotta tekintetével, aztán, hogy bele ne üsse fejét az ajtókeretbe, lehajolva bement a szobába és körülnézett. Látszott, hogy tetszik neki. A szoba fehérre volt meszelve, csak úgy ragyogott a tisztaságtól, festett padlóján kemény fonatú, tiszta háziszőttes futószőnyegek, az asztalon hófehér terítő, ugyancsak kifogástalan tiszta takaró Jelena Nyikolajevna ágyán is, és a jól tömött párnákon és a kispárnán csipke. Az ablakdeszkákon cserepes virágok.
A tiszt újra lehajolt, és gyorsan bement Korosztyilovék szobájába. Jelena Nyikolajevna, aki maga se vette észre, mikor és hogyan tűzte meg hajtűvel a haját, ottmaradt az ebédlőben. Az ajtófélfához támaszkodott, és lehorgasztotta világosszőke fejét. Vera nagyanyó a német után ment.
Ez a valamivel kisebb szoba íróasztalával, takaros írókészletével az asztal mellett, az ajtófélfán függő vonalzóval, háromszöggel és körzővel, szintén megnyerte a tiszt tetszését.
– Schön – bólintott megelégedetten.
Most észrevette a kissé összegyűrt ágyat, melyen Jelena Nyikolajevna feküdt, amikor Marija Andrejevna hozzájuk jött. Gyorsan odalépett az ágyhoz, két ujjával kelletlenül felhajtotta a takarót, aztán a lepedőt, végül a derékaljat, és beszívta orrába az ágy levegőjét.
– Poloska nem? – kérdezte fintorogva nagyanyótól.
– Nem … Poloska nem – mondta nagyanyó, igyekezve ugyanolyan tört nyelven beszélni, hogy a német megértse, s közben sértődötten rázta meg fejét.
– Schön – mondta a német, és az ajtó alatt lehajtva fejét, visszatért az ebédlőbe.
Nagyanyó szobájába épp hogy benézett, és Jelena Nyikolajevna felé fordult.
– Itt fog lakni a generál, baron von Venzel – mondta. – Ezt a két szobát felszabadítani – az ebédlőre, valamint Korosztyilovék szobájára mutatott. – Maguknak meg lesz engedve itt lakni – és nagyanyó szobája felé intett. – Ami kell ezekből a szobákból, azonnal kivinni … Kivinni ezt, azt – mondta, és idegeskedve fogta meg újra két ujjal Jelena Nyikolajevna ágyán a hófehér takarót, lepedőt. – És azt a szobát szintén … Kitakarítani … gyorsan! – és Jelena Nyikolajevna mellett, aki ijedten adott utat neki, kiment a szobából.
– Poloska van-e, azt kérdezte? Ilyen ellenség! … Vén korodra ezt kell megérned, Vera nagyanyó! – mondta éles hangon az öregasszony. – Lena! Merevgörcsöt kaptál vagy mi? – szólt méltatlankodva. – Ki kell takarítani a szobákat annak a bárónak, folyjon ki a szeme! Kicsit szedd össze magad! Talán szerencse, hogy bárót raktak be hozzánk, lehet, hogy nem olyan átkozott, mint a többi.
Jelena Nyikolajevna szótlanul szedte össze az ágyneműt, és átvitte nagyanyó szobájába, ahonnan aztán nem is jött ki többé. Vera nagyanyó pedig kivitte az ágyneműt fia és menye szobájából, leszedte a falakról és az íróasztalról fia meg Oleg fényképeit, és a komódba tette („nehogy még megkérdezzék, kik ezek”), átvitte szobájába a maga és lánya fehérneműjét, ruháját („nehogy hozzányúljanak, a nyavalya törje ki őket”). Azért csak furdalta a kíváncsiság, nem tudott nyugodtan megmaradni. Kiment az udvarra.
A kertajtóban megint megjelent az óriási tisztiszolga szalmaszín feje, szeplős, húsos arca. Hosszú, széles bőröndöket cipelt két kezében. Egy másik katona fegyvereket hozott, három géppisztolyt, két „Mauser”-puskát, ezüsthüvelyű kardot. Két másik katona jött utána. Az egyik bőröndöt, a másik pedig egy kicsi, de súlyos rádiókészüléket cipelt. Rá se néztek Vera nagyanyóra, úgy mentek be a házba.
Ebben a pillanatban a kertajtóban megjelent maga a tábornok. Roppant sovány, nyurga ember, kecsegeorrú, fényes cipőben, melyen alig látszó porfátyol ült, nagyon magas, szemére húzott sapkában. Vén, ádámcsutkás, ráncos arca tiszta volt. A tábornok lassú léptekkel jött az udvarba, s a nyakigláb tiszt, három lépéssel mögötte, tiszteletteljesen és oldalt hajtott fejjel követte.
A tábornokon kifogástalan szürke seviot nadrág volt, vörös kettős sávval, a zubbonyán halvány aranygombok, vörös szélű fekete gallér, melyet arany pálmaág ékített. Égnek meredt fejjel, mely a halántéka körül már ősz volt, merev, hosszú nyakkal, lassan ment a ház felé, és szaggatottan mondott valamit. A tiszt hátul követte, és fejét oldalt konyítva, tiszteletteljesen leste minden szavát.
A tábornok megállt a kertben, és hosszú, málnaszín nyakán lassan forgatva fejét, körülnézett. Ez a mozdulat gúnárhoz tette hasonlóvá, annál is inkább, mert mélyen szemébe nyomott sapkájának ellenzője libacsőrszerűen ugrott elő. A tábornok körülnézett, de hideg arca kifejezéstelen maradt. Keskeny keze fejét, melyen szárazon fehérlettek az ujjak, félkörben járatta, és úgy látszik, azt jelezte, hogy „el mindennel”, ami körülötte látható, aztán morgott valamit. A tiszt még alázatosabban hajtotta le a fejét.
Nehéz parfümillattal árasztva el Vera nagyanyót, a tábornok egy pillanatig rámeresztette fakó, vizes, fáradt tekintetét, aztán bement a házba. Ő is behúzta fejét, nehogy beüsse az ajtófélfába. A hosszú lábú fiatal tiszt jelt adott a bejáratnál vigyázban álló katonáknak, hogy várjanak rá, majd bement a tábornok után. Vera nagyanyó az udvaron maradt.
Néhány perc múlva megjelent a tiszt, rövid parancsot adott a katonáknak, és ugyanolyan mozdulattal, mint a tábornok, félkörben járatta a kezét. A katonák „hátra arcot” csináltak, összecsapták csizmájuk sarkát, s libasorban kivonultak a kertből. A tiszt visszatért a házba.
A napraforgók egészen nyugat felé hajtották aranyló tányérjukat, s már hosszú árnyak feküdtek a virágágyakra. Túl a jázminbokrokon, az utcán hangos idegen beszéd és nevetés hallatszott, jobb felől, a vasútátjárónál motorok berregtek. Itt-ott puskalövések dördültek, utána kutyaugatás vagy ijedt kotkodácsolás.
A kertajtóban két katona jelent meg – Vera nagyanyó már ismerte őket -, a kezükben ácsbárddal. Nagyanyó még ki se találhatta, mit akarnak ezekkel a bárdokkal, amikor a két katona – egyik jobbról, másik balról – vágni kezdte a jázminbokrokat a kertajtónál.
– Mit csinálnak, az istenért, ez a jázminbokor is zavarja magukat? – szólt rájuk nagyanyó, és rátámadt a katonákra. – Hiszen ez virág, méghozzá szép virág! Vagy a szagát nem bírják? – kérdezte indulatosan, és hol az egyik, hol a másik katonához futott. Alig tudta megállni, hogy a hajukba ne kapjon.
A németek rá se hederítettek, hanem szótlanul, szuszogva vagdosták a bokrokat. Aztán egyik odaszólt valamit a társának, és mindketten elnevették magukat.
– Még nevetnek is – szólt nagyanyó megvetően.
Az egyik katona egyszerre kiegyenesedett, zubbonya ujjával letörölte izzadt homlokát, és mosolyogva mondta németül nagyanyónak:
– Felsőbb parancs. Katonai szempontból szükséges. Látja, mindenütt vágják a bokrokat – és bárdjával a szomszédos kertre mutatott.
Nagyanyó nem értette meg, mit mondott, de arrafelé nézett, és látta, hogy a szomszédban és tovább, a német mindenütt kivágja a fákat és bokrokat.
– Partisanen … Piff-puff! – igyekezett a német megértetni magát nagyanyóval, leguggolt, és vastag körmű, piszkos mutatóujjával megmutatta, hogy lőnek a partizánok.
Nagyanyó, akit egyszerre gyöngeség fogott el, legyintett a kezével, odébbállt, és leült a tornácon.
Most szakácssipkás katona tűnt fel a kertajtóban, fehér köpenye alól kikandikált szürke nadrágszéle és fatalpú, ormótlan bakancsa. Egyik kezében finom fonású, kerek kosarat cipelt, melyben konyhaedények csörömpöltek, a másikban hatalmas alumínium serpenyőt. Zsíros, szürke kabátban egy másik katona követte, aki egy maga elé tartott nagy edényben hozott valamit. Nagyanyó előtt elhaladva bementek a konyhába.
Váratlanul, mintha idegen világból tört volna elő, a házból muzsikaszó, ropogás, pisszegés, német beszéd, aztán megint recsegés, pisszegés és megint zene hallatszott ki az udvarra.
Végig az egész utcán mindenütt katonák irtották a kis kerteket, és jobbról-balról, az átjárótól le a sarkig, valósággal meztelenné vált az utca, amelyen német katonák sürögtek-forogtak, és motorkerékpárok rohantak fel-alá.
A szobából, nagyanyó háta mögött, egyszerre távoli, gyöngéd zene szivárgott. Valahol Krasznodontól messze, nagyon messze megszokott nyugalommal folyt az élet, mely szörnyű idegen volt mindattól, ami itt körös-körül lezajlott. Azok az emberek, akiknek ezt a muzsikát szánták, távol éltek a háborútól, az utcán nyüzsgő német katonáktól, akik a kis kerteket irtották, és távol voltak magától nagyanyótól is. Úgy lehet, ez az élet a katonák részére is távoli és idegen volt, mert egykedvűen vagdosták ki a bokrokat, fel se figyeltek, nem hallgatóztak, és egy árva hangjuk se volt a távoli muzsikára.
Kivágták az összes fákat és bokrokat, egészen Vera nagyanyó szobájának ablakáig, amelyben egyedül és szótlanul üldögélt Jelena Nyikolajevna. Aztán hozzáfogtak, hogy gyökerestől kivágják a napraforgókat is, melyek nyugatra fordították arany fejüket. Körös-körül egészen kopár lett minden, és a partizánoknak nem volt hová bújniok, hogy „piff-puffokat” csináljanak.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A balrad.ru ma az alábbi zenével köszönti az ünnepelteket és az olvasóit
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Az amerikai fél arra kérte az orosz partnert, hogy ne tegye közzé a biztonsági garanciális projektekre adott válaszát – írja meg nem nevezett forrásokra hivatkozva a Washington Post.
Jen Psaki, a Fehér Ház sajtótitkára korábban megerősítette, hogy a moszkvai kezdeményezésekre adott reakciót a jövő héten írásban ismertetik.
Reményét fejezte ki, hogy ezt követően újabb találkozó következik Anthony Blinken amerikai, és Szergej Lavrov orosz külügyminiszterek között.
A lapnak nyilatkozó amerikai külügyminisztériumi illetékes azonban elismerte, hogy Moszkva másként cselekedhet.
Az újság szerint Washington válasza nem fog megfelelni az orosz elvárásoknak, de a Fehér Ház úgy véli, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök számára látható levélnek „van értelme”.
„Ha ez lehetővé teszi az oroszországi végső döntéshozó számára, hogy mérlegelje az elképzeléseinket, és eldöntse, továbblép – e vagy sem, az a mi érdekünkben is áll” – idézi a WP egy másik amerikai forrás szavait, az elnöki adminisztrációból.
2021 végén Oroszország közzétette az Egyesült Államokkal és a NATO – val megkötendő biztonsági garanciákról szóló megállapodás tervezetét. Moszkva mindenekelőtt jogi garanciákat követel nyugati partnereitől a NATO további keleti bővítésének leállítására, Ukrajnának a blokkhoz való csatlakozásának meggátlása, valamint katonai bázisok létrehozásának tilalma érdekében a posztszovjet országokban. (Forrás: rusvesna.su)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Hónapok óta az autójában húzza meg magát egy nyugdíjas férfi Vecsésen
A 78 éves Józsi bácsi albérletét korábban a gyerekei fizették, de miután már nem tudták tovább segíteni, az utcára került. Most egy fiatal lány indított gyűjtést neki.
Tavaly nyáron került utcára, azóta az autójában él és egy szupermarket parkolójában húzza meg magát egy nyugdíjas férfi Vecsésen.
A 78 éves Józsi bácsinak most egy 25 éves lány próbál segíteni. Azt reméli, hogy hamarosan otthont találnak a bajban lévő férfinek.
A férfi hentesként dolgozott régebben. Egy húsfeldolgozója volt Gyálon, de – az általa jogtalannak vélt – hatósági büntetések teljesen tönkretették és elvesztette minden vagyonát. Pár évig alkalmi munkát vállalt, albérletben lakott, amit gyerekei fizettek. Mikor már nem tudták tovább segíteni, a tulajdonos kitette a lakásból.
Mivel fél, hogy meglopnák, így nem mer hajléktalanszállóra menni. Esténként az autójában alszik a hátsó ülésen. Éjszaka járatja a motort, hogy ne fagyjon meg.
A szupermarket parkolójában találkozott nemrégiben egy fiatal lánnyal. Gaál Barbi most adományokat gyűjt neki és bízik benne, hogy az idős férfi hamarosan újra otthonra lelhet.
Ha szeretnél segíteni Józsi bácsinak, erre az e-mail címre írhatsz: segitsegjozsibacsinak@gmail.com (szeretlekmagyarorszag.hu)
A qrmánynál csak a média a megbízhatatlanabb a magyarok szerint
Az Ipsos globális közvéleménykutatása szerint világszinten is szűkmarkúan bánunk a bizalmunkkal, de a legkevésbé a kormányt és a médiát tüntetjük ki vele.
A magyarok az összesítésben a bizalmatlanabb népek közé tartoznak – derül ki abból a majd 200 oldalas Ipsos tanulmányból, amelyben 29 országot vizsgáltak meg.
Ez részletezve úgy néz ki, hogy a felmérésben résztvevő honfitársaink 17 százaléka mondta azt, hogy megbízik a kormányban, míg 58 százalékuknak esze ágában sincs így tenni. A kormánynál csak a média szerepelt rosszabbul, itt a megkérdezetteknek mindössze 10 százaléka nyilatkozott úgy, hogy bízik a médiában, míg 52 százalékuk reagált elutasítóan.
Érdekesség, hogy a kormány iránti bizalom csak egy ponttal magasabb az USA-ban, igaz, ott az elutasítottság is magasabb két százalékponttal. A mögöttünk álló helyezett pedig Oroszország, ahol ugyanúgy 17 százalék hisz a politikai vezetésnek, míg 54 százalék gondolja úgy, hogy a kormány nem bontja ki a valóság minden szelvényét az állampolgárok előtt.
A média tekintetében is izgalmas, hogy nálunk csak az Egyesült Királyságban gondolják kevesebben megbízhatónak a médiát és ugyanúgy 52 százalék azok aránya, akik szerint a médiában nem lehet bízni. Az eggyel előttünk álló ország pedig ebben az esetben Japán, ahol a válaszadók 13 százaléka ad hitelt a médiának, míg 42 százalékuk nem.
A médiánál a magyarok egyetlen dolgot tartanak a bizalom szempontjából alábbvalónak, ezek pedig a médiavállalatok, mindössze 9 százalékuk bízik bennük. A kutatás ezen részében Magyarország a 29 ország közül a bizalomméter legalján található, olyan helyeken adnak a magyaroknál jobban hitelt a médiavállalatoknak, mint Kolumbia, Kína, vagy Oroszország.
A felmérésben szereplő magyarok 23 százaléka gondolja úgy, hogy lehet hinni a gyógyszergyártó cégeknek, míg 38 százalék nem bízik bennük. 10 százalék mondja azt, hogy a közösségi média cégekben megbízik, míg 52 százalék elutasítja azokat is. A techcégeknek azonban hisz a magyarok 32 százaléka és csak 19 százalék utasítja el ezeket. Az olaj és üzemanyagvállalatokkal szemben azonban már gyanakvóbbak vagyunk, itt 14 százalék szerint nincs ok a kételyre, 37 százalék viszont úgy gondolja, hogy ezek is hazudnak. A techcégek mellett még az autógyártó vállalatokról mondhatjuk el, hogy több magyar bízik bennük, mint nem, itt ugyanis a támogatók 27 százalékára csak 22 százaléknyi elutasító jut. (HVG)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…A médiánál a magyarok egyetlen dolgot tartanak a bizalom szempontjából alábbvalónak, ezek pedig a médiavállalatok…”
Ergo: a HAZUGSÁGSPIRÁL ISMÉRVE: politika – qrmány – média! Ezek egyike sem tud meglenni a másik kettő nélkül. Az egyik kitalálja, a másik csinálja, a harmadik pedig közvetíti NEKÜNK A HAZUGSÁGOKAT!
Persze igaztalanok vagyunk, hiszen KELL A JÁTÉKHOZ EGY NEGYEDIK SZEREPLŐ IS!
EZEK VAGYUNK MI! A MESESAROKBA BEÜLTETETTEK! MI! – AKIK ÓRÁRÓL – ÓRÁRA EPEDEZVE VÁRJUK A NEKÜNK GYÁRTOTT KITALÁCIÓKAT! A HAZUGSÁGOKAT!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
