Helyi idő szerint ma 16:00-kor tartják az orosz – ukrán béketárgyalások harmadik fordulóját.
A béketárgyalások folytatását már korábban megerősítette az orosz tárgyalódelegáció egyik tagja. Az esemény helyszíne továbbra sem nyilvános.
Csütörtökön pedig Szergej Lavrov orosz külügyminiszter és Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter találkozik csütörtökön a törökországi Antalyában, hogy további tárgyalásokat folytassanak – közölte az orosz KüM.
Moszkvai idő szerint ma délután 13:00 óráig az ukrán fél egyetlen feltételt sem teljesített a humanitárius folyosók megnyitására a civilek Kijevből, Harkovból, Mariupolból és Szumiból való kiutazására.
Mihail Mizincev vezérezredes, az Orosz Föderáció Nemzetvédelmi Irányító Központjának vezetője ezt a HM legutóbbi tájékoztatóján nyilatkozta.
„A hivatalos válasz ukrán részről (a humanitárius folyosók megnyitásáról) csak ma 7:10-kor érkezett meg, a humanitárius folyosók megnyitásához hozzájárulva, ugyanakkor a kijevi rezsim szándékosan nem tett semmit annak érdekében, hogy a megállapodásban foglaltak szerint jelezze a távozni szándékozók felé a megnyitott humanitárius folyosók vonatkozásában az Orosz Föderáció irányába Kijevből, Harkovból, Mariupolból és Szumiból …
Ma 13:00 óráig az ukrán fél egyetlen feltételt sem teljesített a humanitárius folyosók létrehozásához.
Gondosan megfigyeltük az objektív irányítás eszközeit, beleértve a pilóta nélküli légi járműveket is. Egyetlen gyakorlati eseményt sem hajtottak végre a humanitárius konvojok előkészítésére, senki sem érkezett meg a nyitott humanitárius folyosókon” – mondta Mizincev.
Ráadásul a nacionalisták „fizikai erőszak fenyegetésével nem engednek ki civileket és külföldi állampolgárokat ezekről a településekről”, és a csendrezsimre megállapított idő alatt egy pillanatra sem hagyták abba a tüzérségi és aknavető támadásokat.
Elfogott ukrán katonák felszólították az Ukrán Fegyveres Erőket, hogy hagyják abba az értelmetlen ellenállást.
A 250. Központi Mérnöki alakulat három katonája, akik Nyizsin (Szumi régió) közelében estek fogságba, felszólították az ukránokat, hogy tegyék le a fegyvert. Azt is elmondták, hogy a fogságban tisztelettel bánnak velük, meleg ruhával és gyógyszerekkel látták el őket.
Ukrajnában katonai létesítmények ezrei, köztük nyugati fegyvereket és lőszereket tartalmazó raktárak megsemmisítése hátterében Ukrajna visszatér a középkori hadviselés módszereihez.
Lucskban a neonácik saját készítésű katapulttal büszkélkednek „Molotov – koktélok”, kilövéséhez, amelyet az amerikai Javelin páncéltörő rendszerekkel analóg módon „DzsaVolina” – névre kerszteltek.
Ezek után az ukrán haditalálmányok sorában az íjak és a faltörő kosok, mint új fegyverek következnek.
Dnyepropetrovszkban a lucskihoz kísértetiesen hasonló „katonai innovációt” fedeztek fel.
A kijevi hadügy Hírszerzési Főigazgatóságának vezetője, Kirill Budanov szerint a világ 52 országából érkeztek önkéntesek és veteránok Ukrajna negsegítésére. Számuk már meghaladta a 20 ezret.
Elmondta, hogy a csoport már megkezdte a harci küldetések végrehajtását.
Budanov megjegyezte, hogy az Ukrajnai Nemzetközi Védelmi Légió soraiban főleg tapasztalt harcosok vannak, akik számos békefenntartó hadjáratban vettek részt a világ különböző részein.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
„Orosz diverzánsok tüzet nyitottak a Sky újságíróinak autójára, egyiküket a golyóálló mellény mentette meg
Az eset még hétfőn történt, Stuart Ramsay tudósítót és csapatát érte támadás. Kijevből Bucha városába indultak, ahol előző nap az ukrán erők megsemmisítettek egy orosz konvojt, a brit újságírók olyan infókat kaptak, hogy már lecsillapodott a helyzet, oda tudnak menni.
A város mindössze 30 kilométerre van Kijev központjától, mégis órákig kellett utazniuk a rengeteg lezárt útszakasz, és gyakori ellenőrzések miatt. Folyamatosan géppuskatűz és tüzérségi ágyúk hangja hallatszott, időnként orosz helikoptereket is láttak, amik orrukat a föld felé irányítva nyitottak tüzet a Sky-csapattól nem is olyan távoli ukrán erőkre.
Az egyik ellenőrzőpontnál fegyvert szegeztek rájuk ukrán katonák, és világossá tették: nem mehetnek tovább. Az újságírók úgy döntöttek, visszamennek a fővárosi szállásukra, de azon kapták magukat, hogy lényegében a frontvonalra kerültek.
Visszaindultak Kijevbe, amikor egy kisebb robbanást hallottak. Látták, hogy valami eltalálta az autójukat, a kerekük defektes lett. Megálltak, és ekkor „a világ a feje tetejére állt”. Egy lövés beszakította a kocsi szélvédőjét, az operatőr, Richie Mockler a jobb első ülés lábterében kuporgott, amikor teljesen tűz alá vették őket, rengeteg golyó zúdult az autóra.
Később az ukránoktól tudták meg, hogy egy szabotőr orosz felderítő osztag állt lesben, ők nyitottak tüzet rájuk. A stáb néhány tagja kirohant a kocsiból, páran pedig lebukva, a lábterekben bújva próbálták átvészelni a támadást. Végül egy gyárépületbe rohantak be mindannyian, de ott is rettegtek attól, hogy egyszer csak fegyveresek rohannak be, és lekaszabolják őket.
Felhívták a Sky-t, hogy segítsenek megszervezni a kijutásukat. Azt a választ kapták a központtól, hogy pár óra múlva, reggel tudják majd megkísérelni a kimentésüket. De végül nem kellett addig várniuk, mert az ukrán rendőrség berontott az épületbe, és visszavitték őket Kijevbe. Úgy vélik, hatalmas szerencséjük volt, hogy megúszták. Az operatőrt egyébként kétszer is eltalálták, de a golyóálló mellénynek köszönhetően nem lett komolyabb baja. A támadás közben végig forgott az újságírók kamerája, itt lehet megnézni a videót.” – olvasható a telex.hu n.
Aztán itt van UGYANEZ A HÍR, de már a rusvesna.su tálalásában:
„Az ukrajnai „területvédelem” kiegyensúlyozatlan (értsd: idegbeteg B-R) fegyveresei a Sky News brit televíziós csatorna újságíróira lőttek.
„Az eset február 28-án történt Kijev környékén. A fegyveresek tüzet nyitottak a riporterek autójára. A tüzelést még azután sem szüntették be, hogy kiderült: a sajtó képviselőiről van szó.
Nos, Zelenszkij, jó ötlet volt 20 000 gépfegyvert kiosztani azok között, aki kérte?” – teszi fel a kérdést az „Orosz tavasz katonai tudósítói” című Telegramcsatorna.”
„…az ukrán rendőrség berontott az épületbe, és visszavitték őket Kijevbe…”
-Hát igen! Az ukrán rendőrség kimentette a sajtósokat a ‘zoroszok markából! Aztán pedig ment ki – ki a maga dolga után. Az ukrán rendőrök az újságírókkal vissza Kijevbe a ‘zorosz diverzások meg új zaklatnivaló után.
Ukrajnába háború van! Sajnos! (Vagy nem sajnos, ezt döntse el ki – ki maga.)
Úgy néz ki viszont a helyzet, hogy a HÁBORÚ AZ AZ EGÉSZ VILÁGBAN DÚL!
A LELKÜNKÉRT, A TUDATUNKÉRT!
Ezt a háborút IS a politika indította. Fegyvere a sajtó! Annak minden formája!
A fenti EGY TÖRTÉNET KÉT VERZIÓJA ékes bizonyítéka ennek a megállapításnak. Hogy a két verzió közül ki melyiket hiszi, az legyen mindenkinek a saját joga. Ugyanakkor MEG KELL(ENE) HOGY ILLESSEN BENNÜNKET – OLVASÓKAT – AZ OBJEKTÍV TÁJÉKOZTATÁSHOZ/TÁJÉKOZÓDÁSHOZ VALÓ JOG IS!
HISZEN CSAK AZ ALAPJÁN TUDUNK OBJEKTÍV DÖNTÉST HOZNI!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Török Gábor szerint már lehet, hogy nem is a választási győzelem a cél a pártok számára
Az orosz-ukrán háború fényében elemezte a helyzetet.
Török Gábor az orosz-ukrán háború fényében értékelte a magyar választásokat, a pártok helyzetét. A politikai elemző szerint elsőre meghökkentő lehet, de elképzelhető, hogy a pártok már nem a győzelemre játszanak, mivel nagyon súlyos válsághelyzettel kell szembenézniük az erőknek egy esetleges választási győzelem esetén.
Bár mindig vitatkoztam azokkal, akik szerint egyik vagy másik szereplő nem a győzelemre játszik, hiszen a hatalmi helyzet annyival több lehetőséget kínál, hogy még egy nehéz helyzetben is irracionális, ha valaki nem erre játszik, de… De ha belegondolunk abba, hogy az oroszok ukrajnai háborúja miatt mi várhat a választások után a magyar kormányra (beláthatatlan gazdasági következmények, kiszámíthatatlan nemzetközi helyzet)
Török szerint az új többségnek az elmúlt időszak jelentős állami költekezései után nagy valószínűséggel megszorításokat kellene alkalmaznia.
…és hogy milyen politikai károkat okozhatna akár a mostani, akár egy új politikai többségnek az elmúlt időszak jelentős állami költekezései után egy fájdalmas megszorító politika, talán az sem lenne meglepetés, ha ezúttal az ellenzékbe kerülés vagy ellenzékben maradás sem számítana annyira rossz forgatókönyvnek…
A Miniszterelnökség az EU-s pénzekről, és Róna „hazug kijelentéséről”: a héten is két tárgyalás volt a Bizottsággal
Cáfolják Róna Péternek, az ellenzék államfő-jelöltjének az állítását az uniós helyreállítási pénzekről. A kormány tárgyal a Bizottsággal, a futó programokra pedig folyamatosan utalja Brüsszel az uniós forrásokat – reagált az atv.hu-nak a Miniszterelnökségi Sajtóiroda.
„Alaptalan és valótlan állítások, amit Róna Péter mond. Róna Péter hazug kijelentéseivel ellentétben a tárgyalások folyamatosak, csak ezen a héten két hivatalos egyeztetés volt a Bizottsággal, az egyik a következő hétéves uniós ciklusról, a másik Magyarország Helyreállítási Tervéről” – ezzel reagáltak a Miniszterelnökség részéről az atv.hu-nak arra, hogy Róna Péter, az ellenzék államfőjelöltje az ATV Egyenes beszédben pénteken kijelentette: az EU egyik vezetőjétől úgy tudja, nem lesz több tárgyalás Magyarországgal az uniós helyreállítási alapról, és az ehhez kapcsolódó uniós támogatásokról. Egyetlen euró támogatás sem fog Magyarországra jönni az Európai Uniótól, amíg Orbán Viktor a miniszterelnök – mondta Róna Péter az uniós vezetőre hivatkozva.
Mint ismert, a magyar kormány 2511 milliárd forintos Next Generation EU helyreállítási forrásra nyújtott be igényt az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottságnak, a tárgyalások elhúzódását a kormány részéről a családvédelmi törvény módosításával, magyarázzák – ezek szerint a Bizottság elnöke több időpontot is megjelölt korábban a tárgyalások bizonyos fázisában a budapesti látogatására, de ezt a törvény elfogadása után lemondta. A Bizottság részéről viszont jogállamisági kritériumokról nyilatkoztak, amik a közbeszerzések átláthatóságát és a korrupció elleni keretrendszert érintik. (A családvédelmi törvény miatt kötelezettségszegési eljárást indított az Európai Bizottság.) A tét az igényelt 2511 milliárd előlegének az utalása, ami több mint 326 milliárd forint. Kormányzati nyilatkozatok arról szólnak, hogy az áprilisi parlamenti választások után felgyorsulhatnak a tárgyalások, és megszülethet a megállapodás a helyreállítási alapról.
Folyamatosan utalja a Bizottság a forrásokat
A Miniszterelnökség részéről arra, hogy a 2021-től induló EU-s hétéves büdzséből érkeznek-e a Magyarországnak járó uniós források, azt válaszolták: a már futó programokra folyamatosan utal a Bizottság. A V4 országok közül Magyarország vezeti a lehívási rangsort, ami pontosan mutatja a magyar uniós programok megfelelőségét és a források szabályos felhasználását – írta válaszában a Miniszterelnökségi Sajtóiroda. (atv.hu)
Bréking: elérte a 400 forintot az euró árfolyama
Az imént a forint árfolyama elérte a 400-as szintet az euróval szemben. Ma reggel még 380 körül kezdte a napot a forint, azóta ütemes leértékelődést mutat.
A forint ma reggel ütemes gyengülést mutatott, és az iménti percekben elérte a 400 forintos árfolyamot az euró. A forint már múlt héten is jelentős gyengülést mutatott, ezt a hetet is 380 forint felett kezdte az euró árfolyama, a reggeli órákban viszont erőteljesen gyengült… (portfolio.hu)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Amennyiben összevetjük az utóbbi két hírt, akár be is jöhet Török Gábor jóslata! AZ EGY(B)ESÜLT ELLENZÉK INKÁBB A VERESÉGBE MENEKÜL!
Döbrögi pedig ötletelgethet(ne) tovább! Hogyan élheti túl a katasztrófát?!
Az viszont biztos, hogy RÁNK – EGYSZERŰ MAGYAROKRA! -NAGYON NEHÉZ IDŐK JÖNNEK! Ezekbe az időkbe bizony még akár egy POLGÁRHÁBORÚ IS belefér(het)!
DE MAJD A NATO – LATORSZÖVETSÉG RENDET CSAP!
Az viszont biztos, hogy a rendszerváltás óta eltelt 32 év gyümölcse beérett!
Qrvára keserű gyümölcs ez NEKÜNK! De mint a világ önmagával szemben legfelelőtlenebb népe, teljességgel rászolgál(t)unk! DE MOST IS MEGVAN A 32 ÉVE IMMÁRON FENNEN HANGOZTATOTT ÜRÜGY, AMIRE HIVATKOZHATUNK!:
A KOMCSIK MEG A ‘ZOROSZOK AZ OKAI MINDEN BAJNAK – ROSSZNAK!
Az orosz fegyveres erők ma délelőtt 10 órától (közép – európai idő szerint 8 órától) fegyvernyugvást hirdettek négy ukrán városnál – Kijevnél, Harkovnál, Szuminál és Mariupolnál -, humanitárius folyosót nyitva a polgári lakosság és a külföldi állampolgárok távozásához – közölte hétfő reggel az orosz HM.
Az orosz fél értesítette az ENSZ, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának illetékes szerveit az ukrajnai humanitárius folyosók megnyitásáról – közölte a koordinációs központ.
A tárca részletesen leírta az útvonalakat, amelyeken a menekülők elhagyhatják a városokat. Kijevből és Harkovból egy – egy folyosó vezet Fehéroroszország, illetve Oroszország felé, Mariupolból és Szumiból két – két út nyílik meg ukrán, illetve orosz területre.
A HM közölte, hogy az evakuálást egyebek között drónokról fogja ellenőrizni, és figyelmeztette az ukrán felet, hogy ezúttal haszontalan és értelmetlen lesz Moszkvát megvádolni a humanitárius művelet megszakításával. A tárca hangsúlyozta, hogy konkrét lépéseket várnak az ukrán hatóságoktól, valamint a felsorolt városok vezetésétől.
Az orosz HM egy vasárnap éjjel kiadott közleményben arra figyelmeztetett, hogy Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) és az Azov nacionalista zászlóalj emberei a Harkovi Fizikai és Műszaki Intézet kísérleti reaktorának felrobbantását tervezik, hogy az incidensért az orosz fegyveres erőket tegyék felelőssé. A tárca szerint a narratíva orosz rakétacsapásról fog szólni. A tájékoztatás külön kitért rá, hogy vasárnap külföldi újságírók érkeztek a városba a provokáció következményeinek rögzítésére, valamint azért, hogy Oroszországot vádolják meg a környezeti katasztrófáért.
Az orosz haderő korábban a zaporozzsjei és a csernobili nukleáris létesítményt vonta ellenőrzése alá, azzal a deklarált céllal, hogy elejét vegye a provokációnak.
Közben persze zajlik az orosz hadsereg speciális „Z” művelete Ukrajna területén, az ország nácitlamítása érdekében.
Harkov:
Az Ukrán Fegyveres Erők egyszerre több rakétacsapást is megpróbáltak végrehajtani a DNR, az LNR és Oroszország Rosztov – régiójának területére, de a kilőtt rakéták közül csak egy érte el a célt – a luhanszki olajraktárt találta el.
Nyikolajevben az orosz „Grad” – ütegek az VSzU erők pozíciói verte.
A regionális központ éjszakai felvételei megerősítik a kijelölt célok sikeres legyőzését. Az csapásokat követően tűz ütött ki az ellenség állásain.
A helyi lakosok telekommunikációs problémákról számoltak be az egyik szolgáltatónál, ami valószínűleg egy cellatornyot ért történt találat következménye. A városban áram – és vízkimaradások vannak.
Ugyanakkor az ukrán hadsereg, a város lakónegyedeibe tüzérséget telepített a civilek emberi pajzsa mögé bújva, onnan lövi az orosz hadsereg állásait.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Az egyszerű magyarok számára legyártott heti ragálymatiné – sorozat mai (2022 03. 07.) epizódjában a vajdasági qrmányvetítölde azzal hülyít bennünket, hogy: „A hétvégi összesített adatokat közöljük. A beoltottak száma 6 397 455 fő, közülük 6 175 674 fő a második, 3 821 429 fő a harmadik, 225 507 fő már a negyedik oltását is felvette. Az elmúlt három napban 5852 új fertőzöttet igazoltak, ezzel a járvány kezdete óta összesen 1 805 898 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 150 többségében idős, krónikus beteg, így az elhunytak száma 44 436 emelkedett. A gyógyultak száma folyamatosan nő, jelenleg 1 632 325 fő, az aktív fertőzöttek száma pedig 129 137 főre csökkent. 2745 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 117-en vannak lélegeztetőgépen. A járvány ötödik hullámának leszálló ágában vagyunk, ezért a kormány kivezeti a járványügyi korlátozásokat és mától megszűnt a maszkviselési kötelezettség. Márciusban is minden héten folytatódnak az oltási akciónapok a kórházi oltópontokon.
Mától nem kell maszkot viselni az eddig előírt zárt terekben sem, tehát sem a tömegközlekedési eszközökön, sem az üzletekben. Megszűnik minden olyan korlátozás, amely védettségi igazolványhoz kötötte valamely hazai szolgáltatás igénybevételét. Megszűnnek a rendezvényekre vonatkozó korlátozások, nem kell már védettségi igazolvány sportrendezvényre, kulturális rendezvényekre, zenés- táncos rendezvényre, 500 főnél nagyobb létszámos szabadtéri rendezvényekre sem…”
INDULHAT HÁT A GONDTALAN, MASZKNÉLKÜLI, VIDÁM, VÁROSDÚLÓ BIRKAMENET!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Ukrajna szeretné belerántani a NATO-t a konfliktusba
Moszkva, Kijev, Washington, 2022. március 5. szombat (MB)
Moszkva nem tartja kizártnak, hogy Ukrajna azért húzza-halasztja a békemegállapodást Oroszországgal, mert arra számít, hogy a NATO mégis csak a segítségére siet, és a kijevi rezsim megmenekülhet – jelentette a Magyar Békekör tudósítója szombaton.
„Minden érintett fél számára nyilvánvaló, milyen következménnyel járna egy konfliktus Oroszország és a NATO között. Az utóbbi időben sűrűbbé váltak a tárgyalások Ukrajna csatlakozásáról a NATO-hoz. Értik, mihez vezetett volna, ha felvették volna, vagy mihez vezetne ma, ha felvennék?” – tette fel a kérdést az orosz elnök szombaton.
„Az orosz hatalmi szervek nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy az ukrán rezsim nukleáris státuszra akar szert tenni. Most erről tárgyalnak, és tudjuk, hogyan viselkedik az úgynevezett Nyugat velünk szemben. Ukrajna a szovjet időszak óta megőrizte nukleáris ismeretét. Ami a dúsítást és a nukleáris anyagokat illeti, meg tudják szervezni a munkát. Vegyük csak a Dnyipróban működő Déli Gépgyárat, a Juzsmast: részt vett a Szovjetunió interkontinentális ballisztikus rakétatechnológiájának kidolgozásában. Fokozzák a kapacitásait és fegyvereket állítanak elő. Kijev rakétapotenciállal is rendelkezik. Az óceán túlsó partjáról pedig segíteni fognak neki ebben. Közlik majd, hogy nem ismerik el Ukrajna nukleáris státuszát, mert erre ő maga tett szert, és ellenőrzésük alá vonják ezeket a rendszereket. Ettől a másodperctől fogva Oroszország sorsa meg fog változni. Közvetlenül nukleáris fegyverrel fognak minket célba venni, és kész. Szóval, hogy ne figyelnénk oda minderre? Hiszen akkor Oroszország stratégiai ellenfeleinek többé nem is lesz szükségük interkontinentális ballisztikus rakétákra” – fejtette ki Putyin.
Az elnök által elmondottaknak megfelelően Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szombaton ismertette, milyen feltételekkel készek rendezni az ukrán válságot.
Ukrajnának el kell ismernie, hogy a Krím Oroszországhoz tartozik;
Ukrajnának el kell ismernie a Donyecki és a Luhánszki Népköztársaság függetlenségét közigazgatási határai között;
Mihajlo Podoljak, az ukrán elnök tanácsadója szerint a béketárgyalások a jövő héten folytatódhatnak, de még nem döntötték el, hogy hol. Helyszínéül szóba jött Budapest is. Az orosz RTR televízió tudni véli, hogy Putyin kész volna találkozni Zelenszkijjel, az ukrán elnök pedig kész volna tárgyalni a semlegességről.
A Békekör tudósítója jelezte még: a Nyugatnak nem sikerült leállítania szankcióival az ukrajnai orosz hadműveletet. Oroszország ráadásul ellenintézkedéseket hozott. A legújabbakat Andrej Belouszov miniszterelnök-helyettes ismertette. Az Oroszországban működő külföldi vállalatok milyen három lehetőség közül választhatnak:
Ha a vállalat folytatja teljes értékű tevékenységét Oroszországban, teljes mértékben biztosítják neki a termeléshez szükséges árukat, anyagokat, alkatrészeket, és teljesítik a munkavállalókkal szemben támasztott munkavállalási kötelezettségeket.
Ha a külföldi cég ideiglenesen felfüggeszti tevékenységét, a külföldi részvényesek részesedését át kell ruházni orosz partnereire mindaddig, amíg vissza nem tér az orosz piacra. Az orosz üzletág képviselői készen állnak a részvények átvételére, egyes befektetők már éltek is vele.
Ha a külföldi vállalat kivonul az orosz piacról, bezárja boltját és felmond alkalmazottainak, a kormány szándékos csődként kezeli eljárását, és gyorsított csődeljárást foganatosít vele szemben, hiszen az ország számára teljes elsőbbséget élvez a foglalkoztatás megőrzése, a lakosság jóléte, és az, hogy a tisztelt üzletember biztosítsa vállalatának hatékony működtetését – mondta az orosz miniszterelnök-helyettes.
Hírügynökségek jelentették, hogy az ukrán titkosszolgálat szombaton megölte Denisz Kirejevet, az orosz féllel békekötésről tárgyaló ukrán küldöttség tagját. A gyilkosságot azzal indokolták, hogy Kirejev az oroszok kémje volt.+++
Oroszország befejezi hadműveletét, ha Kijev teljesíti követelését
Moszkva, Lvov, London, 2022. március 6. vasárnap (MB)
Oroszország csak akkor függeszti fel ukrajnai hadműveletét, ha Kijev teljesíti követeléseit – jelentette a TASZSZ az orosz elnökre hivatkozva vasárnap.
Zelenszkijék eddig nem voltak hajlandók eleget tenni az orosz követeléseknek, és kétséges, vajon a katonai tárgyalások hétfői, harmadik fordulóján eleget tesznek-e neki. Az orosz elnök arra figyelmeztetett, hogy ha a hétfői tanácskozás nem hoz eredményt, többé nem ülnek tárgyalóasztalhoz Zelenszkij küldötteivel.
A Washington Post szerint az amerikai kormány foglalkozik annak lehetőségével, hogy Zelenszkij és kormánya emigrációba vonuljon. Értesülés szerint az angol különleges egységek menekítenék ki őket Varsóba, vagy Londonba, hogy onnan emigráns kormányként irányítsák a gerilla háborút.
Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter erre úgy reagált, hogy „Ukrajna vérzik, de nem esett el”, Zelenszkij elnök pedig azt mondta, „Olyan veszteségeket mérnek a megszállókra, amilyeneket rémálmukban sem tudtak volna elképzelni”.
Tudni vélik, hogy a humanitárius folyosókra tett második kísérlet sem járt számottevő eredménnyel. Ennek fő oka abban rejlik, hogy míg az ukrán hadsereg egységei hajlandóságot mutatnak arra, hogy átengedjék a menekülteket, a neonáci és más szélsőséges parancsnokok vezetése alatt álló zászlóaljak megakadályozzák, hogy távozzanak, és dezertálásnak minősítik a békés lakosság menekülését. A kétségbe esett embereket visszaparancsolják lakóhelyeikre, a hadra fogható férfiakat pedig kivezénylik az oroszok ellen. Szemtanúk beszámolója szerint a szélsőségesek élő pajzsnak használják a lakosságot. Az ukrán fegyveres erők nem nácik irányította alakulatai egyes helyeken egyenesen tűzharcba kerültek a nácik irányította katonákkal, mert az utóbbiak parancsot kaptak, hogy megakadályozzák őket a fegyverletételben. Putyin elmondta Erdogannak, hogy mindent megtesznek a békés lakosság életének megkíméléséért, ezért alkalmaznak precíziós fegyvereket, szigorúan katonai célpontok ellen. Az orosz elnök állítását alátámasztani látszanak az ENSZ legfrissebb adatai: a harcoknak vasárnapig 364 civil áldozata volt.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szombaton arra figyelmeztetett, hogy az Oroszország ellen foganatosított precedens nélküli szankciók „átgyűrűznek” más országokra is, és „jelentős hatással lesznek a világgazdaságra és a pénzügyi piacokra. Sok országban válság-sokkot okoznak az infláció és a gazdasági aktivitás terén, a már amúgy is megemelkedett árnyomások közepette. Bár a helyzet továbbra is rendkívül változékony, a kilátások pedig rendkívül bizonytalanok, a gazdasági következmények már most nagyon súlyosak. Az energia- és nyersanyagárak – beleértve a búzát és más gabonákat is – megugrottak, növelve az ellátási lánc megszakadásából és a COVID-19 világjárványból eredő inflációs nyomást. Azok az országok, amelyek nagyon szoros gazdasági kapcsolatban állnak Ukrajnával és Oroszországgal, különösen ki vannak téve a szűkösség és az ellátási zavarok veszélyének, és őket érinti leginkább a növekvő menekültáradat” – állítja az IMF.
Sydneyben vasárnap Ausztráliában élő orosz, ukrán, szerb és másmilyen származású tömeg tüntetett Oroszország mellett, és a NATO ellen. Az Orosz Föderáció főkonzulátusánál lezajlott megmozduláson támogatásukról biztosították Ukrajna nácitlanítását és a Donbász népét a kijevi rezsimmel szemben.+++
Gyorshír
Az Egyesült Államok nagyon aktívan vizsgálja, hogyan küldhetnének NATO vadászgépeket Ukrajna támogatására – közölte a Washington Post Antony Blinken amerikai külügyminiszter Tallinnban tett bejelentésére hivatkozva, magyar idő szerint vasárnap este. Az orosz védelmi minisztérium reagálásában tudatta, hogy a konfliktusban résztvevő feleknek tekintenék azokat, akik megengednék, hogy repülőtereikről engedélyezzék ilyen gépek felszállását.+++
(idézet: A Magyar Tanácsköztársaság – Liptai Ervin)
A gazdasági élet szocialista átszervezése hallatlanul bonyolult feladat elé állította a magyar munkásosztály vezetőit.
Bár Marx és Engels már a „Kommunista Kiáltvány”-ban foglalkozott a győztes proletárforradalom gazdasági teendőivel, e kérdés részletes kidolgozásával a marxista elmélet egészen az első szocialista állam, Szovjet-Oroszország létrejöttéig adós maradt. A szovjet népnek, a bolsevik pártnak teljesen járatlan úton, elsősorban csak a saját tapasztalatain okulva, példátlanul nehéz körülmények között kellett a kapitalizmus felszámolásának és a szocialista gazdasági rend felépítésének történelmi feladatát megoldania.
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmétől a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásáig nem egészen másfél esztendő telt el. A magyar proletariátus már nem kevés olyan tapasztalatra támaszkodhatott, amit a szovjet-oroszországi gazdaság átszervezése nyújtott (ilyen volt például az üzemek munkásellenőrzése stb.). Kétségtelen azonban, hogy ezek a tapasztalatok 1919 márciusáig még nem kristályosodhattak a szocialista gazdaság létrehozásának átfogó elméletévé. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a szovjet államot és a Magyar Tanácsköztársaságot egy több száz kilométeres ellenséges terület választotta el egymástól, s ez nagymértékben korlátozta a vezetők kapcsolatait. Azok a hatalomra jutott munkásosztály szövetségi politikájával kapcsolatos sorsdöntő fontosságú határozatok, amelyeket a bolsevik párt VIII. kongresszusa Lenin kezdeményezésére 1919 márciusában hozott, csak hónapokkal később jutottak el a magyar kommunistákhoz.
A tapasztalatok hiánya mellett a magyarországi proletárdiktatúra gazdasági politikájának alakulását döntően befolyásolta néhány olyan alapvető tényező, amelynek figyelembevétele nélkül nem ítélhetjük meg helyesen az eseményeket.
A Tanácsköztársaságnak egy, a háborúban teljesen tönkrement gazdaságot kellett átvennie. Az iparban és a mezőgazdaságban öt éven keresztül a legteljesebb rablógazdálkodás folyt, a termelés nagymértékben visszaesett, a készletek teljesen kimerültek.
Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával, az ország régi területei nagy részének megszállásával – a termelés hagyományosan kialakult szervezete felborult. A proletárdiktatúra kikiáltását hamarosan követő blokád a helyzetet még súlyosabbá tette. Az ipar és a mezőgazdaság működéséhez szükséges alapvető nyersanyagok (szén, benzin, nyersvas stb.) behozatala lehetetlenné vált.
A magyar munkásosztály fiatal államának jóformán egész fennállása alatt élethalálharcot kellett vívnia az imperialisták sokszoros túlerőben levő hadseregeivel. Ilyen körülmények között a proletárdiktatúra gazdaságának alapvető feladata volt a forradalmi honvédő háborút folytató Vörös Hadsereg szükségleteinek kielégítése.
A Tanácsköztársaság gazdaságpolitikájára – éppúgy, mint a legtöbb lényeges probléma megítélésére – erőteljesen rányomta bélyegét az a tény, hogy a Forradalmi Kormányzótanács a világforradalom győzelmével mint nagyon rövid időn belül elkerülhetetlenül bekövetkező eseménnyel számolt.
„… az a szilárd meggyőződésünk volt, hogy a világforradalomnak aránylag igen rövid időn belül be kell következnie … Ezért a hatalom kivívásáért folytatott harcunk periódusában a Tanácsköztársaság leendő gazdaságpolitikáját átmeneti jellegűnek tekintettük, amelynek fő feladata a kitartás biztosítása mindaddig, amíg a világforradalom előrehaladása könnyít azokon a mérhetetlen nehézségeken, amelyeket a háború okozta süllyedés és a minden oldalról való kapitalista körülzártság állított elénk. Kitartásunk egyben a világforradalom gyorsítója is lett volna. Ennek megfelelően a gazdaság szervezésének fő feladatát abban láttuk, hogy a lehető legteljesebben mérjük föl az ország termelésre és fogyasztásra felhasználható készleteit, ezeket a legszigorúbb tervszerűséggel és takarékossággal használjuk fel, és a termelést mind az iparban, mind a mezőgazdaságban szigorúan korlátozzuk a legelsőbb rendű életszükségletek fedezésére szolgáló termékek előállítására. Csakis így segíthetünk a tömegek nyomorán és nélkülözésein, mégpedig azonnal – annyira, hogy a várt világforradalom legközelebbi fázisáig ki tudjon tartani szocialista hatalmának védelmében és kiépítésében” – írja Hevesi Gyula, a Tanácsköztársaság gazdasági életének egyik vezetője „Szociális termelés” című munkájában.25
Hiába mutatta az ország gazdasági élete a legteljesebb leromlottság sivár és nyomasztó képét a hatalom átvételének idején, a dolgozók – de a vezetők legnagyobb része is – úgy érezték, hogy a proletárdiktatúra kikiáltásával már elhárult minden akadály sok évtizedes gazdasági követeléseik teljesítése útjából. A súlyos gazdasági helyzetre való tekintet nélkül ezért került sor több olyan intézkedésre, amelynek reális feltételei 1919-ben még nem értek meg. Ez az utópizmus minden igazi nagy népi forradalom elkerülhetetlen velejárója, annak az egészséges türelmetlenségnek a kifejeződése, amellyel a tömegek és a velük együttérző vezetőik az új gazdasági, politikai és erkölcsi rend megteremtésére törekednek.
*
Amióta a kommün által érintetlenül hagyott bankokban levő összegeket a francia burzsoázia a párizsi munkásság forradalmi hatalmának megdöntésére használta fel, a szocialista forradalom hívei a győztes proletariátus egyik legelső feladatának tekintették a bankok zár alá vételét, majd szocializálását.
Mint korábban láttuk, Szamuely már március 21-én intézkedett a bankok zár alá vételéről.
Március 27-én megjelent a Forradalmi Kormányzótanács rendelete a pénzintézetek szocializálásáról.
„1. §. A Forradalmi Kormányzótanács elhatározza a pénzintézetek szocializálását. A szocializálás munkáját azzal kezdi meg, hogy felhatalmazza a pénzügyi népbiztost azon pénzintézetek vezetésének átvételére és ellenőrzés alá helyezésére, amelyeket a szocializálásra alkalmasnak tart.
A tanácsköztársasági vezetés és ellenőrzés alá helyezett pénzintézeteket a pénzügyi népbiztos által kinevezett ellenőrző megbízottak vezetik, a pénzügyi népbiztos utasításának megfelelően” – jelentette be a rendelet.26
A rendelet szerint a bankbetétekkel rendelkező személyek betétjüknek havonta csak 10 százalékát, de maximálisan 2000 koronát vehettek fel. Ez a korlátozás azonban nem vonatkozott azokra az esetekre, amikor a bankokban elhelyezett pénzt munkabérek kifizetésére vagy a termelés folytatásához szükséges nyersanyagok stb. beszerzésére kellett fordítani.
Amint látjuk, a rendelet nem mondotta ki valamennyi pénzintézet azonnali állami tulajdonba vételét. Mivel a bankok egy jelentős része külföldi tulajdonban volt, és a többi pénzintézetben is nagy volt a nyugati (főleg osztrák, német, svájci stb.) tőke részesedése, a Forradalmi Kormányzótanács, hogy elkerülje a kapitalista országokkal való kapcsolat túlságos kiéleződését, egyelőre megelégedett ezeknek ellenőrzésével.
A rendelet megjelenésének napján 34 budapesti pénzintézetet szocializáltak, illetőleg vettek ellenőrzés alá. A Forradalmi Kormányzótanács birtokba vette az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézeteit és a Pénzintézeti Központot is.
Április elsején megjelent a Forradalmi Kormányzótanácsnak a biztosítóintézetek és nyugdíjintézetek szocializálásáról szóló rendelete is.
Június közepéig a tanácsállam körülbelül 800 pénzintézetre terjesztette ki ellenőrzését.
Az ellenőrzés alá vett pénzintézetek élére szervezett munkásokból és megbízható szakemberekből álló bizottságokat állítottak. Ezek hozzájárulása nélkül jelentős összegeket nem fizethettek ki és nem utalhattak át.
A pénzintézetek szocializálásával, illetőleg ellenőrzésével a proletárdiktatúra mindenekelőtt megszüntette a burzsoáziának azt a lehetőségét, „hogy ellenforradalmi célokra százmilliókat használhasson, azt a lehetőségét, hogy eddigi fényűző életmódját tovább folytathassa” – mondotta Varga Jenő a Tanácsok Országos Gyűlésén.27
Hasonló célokat szolgált a Forradalmi Kormányzótanácsnak a 2000 koronánál nagyobb értékű ékszerek beszolgáltatásáról szóló rendelete is.
A pénzintézetek szocializálása és ellenőrzés alá vétele – amellett, hogy a volt uralkodó osztályokat megfosztotta az ellenforradalom anyagi támogatásának lehetőségétől – fontos feltétele volt az ország gazdasági élete központosításának, tervszerű irányításának. E nélkül az intézkedés nélkül a proletárdiktatúra nem tudta volna biztosítani a honvédelemmel, a megnövekedett szociális és kulturális feladatokkal járó kiadások fedezetét.
Természetesen, a bankok állami irányítása a Tanácsköztársaság pénzügyi problémáit önmagában nem oldhatta meg.
A proletárdiktatúra a polgári köztársaságtól a pénzügy terén is katasztrofálisan súlyos örökséget vett át.
Az országban hatalmas arányú infláció dühöngött. A világháború négy éve alatt a bankjegyforgalom megtízszereződött: 3 milliárd 61 825 koronáról több mint 31 milliárd koronára emelkedett. Egyidejűleg a korona ércfedezete 1,4 milliárdról 0,342 milliárdra csökkent. A korona fedezettségi aránya tehát 45,2 százalékról 1,1 százalékra süllyedt!* A Tanácsköztársaság pénzforgalmával részletesen foglalkozik dr. Huszti Ernő „Bankrendszer és pénzforgalom a Magyar Tanácsköztársaságban” c. tanulmánya.*
Az októberi polgári forradalom után a pénz romlása tovább folytatódott. A Károlyi-kormányzat kiadásainak fedezésére 5,4 milliárd koronát bocsátott ki.
A bankjegyeket a monarchia felbomlása előtt Bécsben nyomták. 1918 októbere után az Osztrák-Magyar Bank bécsi intézete nem volt hajlandó a korona bankjegykliséit a magyar kormány rendelkezésére bocsátani. Csupán a 200 és a 25 koronás bankjegyek egyik oldalának kliséit engedték át. A magyar pénzügyminisztérium így arra kényszerült, hogy olyan ideiglenes papírpénzt bocsásson ki, amelynek csak egyik oldalára nyomtatták az ábrát és feliratot, a másik oldal üres – fehér maradt. A bankjegyeken levő felirat szerint azok csak 1919. június 30-ig voltak érvényben. A lakosság nagyon bizalmatlanul fogadta ezt a pénzt. Már a Tanácsköztársaság kikiáltásakor igen nagy volt a különbség a régi, ún. kék pénz és az új, fehér pénz vásárlóértéke között.
A háború alatt a város és a falu közötti értékcsere megbomlott. A birtokos parasztság termelvényeinek áráért nem tudott iparcikkeket vásárolni, ezért nagy mennyiségű pénzt halmozott fel. Ilyen körülmények között áruit nem akarta piacra vinni, és ha megtette, azokért csak „kék” pénzt fogadott el.
Súlyos gondokat okozott a kisebb címletű bankjegyek és az aprópénz hiánya is.
Amikor Lengyel Gyula, a pénzügyi népbiztos, március 21-én az Osztrák-Magyar Bank budapesti intézetét átvette, ott mindössze 1 milliárd 973 millió korona pénzkészletet talált.
Ennek mintegy kétharmada: 1 milliárd 210 millió, 200 és 25 koronás „fehér” bankjegyekben volt.
Ilyen körülmények között a Tanácsköztársaságnak már megszületésekor nemcsak a súlyos pénzügyi válsággal, hanem a – különösen a bérből és fizetésből élő dolgozók sorsát megnehezítő – pénzválsággal is szembe kellett néznie.
A Tanácsköztársaság pénzügyi rendszerének és pénzügyi politikájának nagy érdeme, hogy ebben a súlyos helyzetben, a háború rendkívüli körülményei között is el tudta érni, hogy az infláció üteme relatíve csökkent, és a pénz nemesérc fedezeti arányának romlása is enyhült.
Az ipar szocializálásának kezdetei a polgári demokratikus rendszer idejére nyúltak vissza, amikor – főleg a fővárosban – az üzemek nagy részében a munkásság átvette a vezetést, vagy az ellenőrzés valamilyen formáját valósította meg. A kommunisták vezetésével a haladó műszaki értelmiség legjobbjai már 1918 decemberében vitákat rendeztek a termelés szocializálásának kérdéseiről. A vitába bekapcsolódtak a szociáldemokrata párt baloldali vezetői is: Varga Jenő és mások. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a szociáldemokrata baloldal és a haladó műszaki értelmiség nézetei a termelés köztulajdonba vételéről már a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt a leglényegesebb kérdésekben megegyeztek a kommunisták álláspontjával, és kialakult a kommunista vagy a párttal szimpatizáló szakembereknek az a garnitúrája, amely a proletárdiktatúra alatt az ipar szocialista átszervezését vezette.
Március 21-e után a Forradalmi Kormányzótanácsban az ipar szocializálásával kapcsolatban főként akörül folyt a vita, hogy mi legyen az üzemek állami tulajdonba vételénél az alsó határ.
Rónai igazságügyi népbiztos a 100 munkásnál többet foglalkoztató üzemek szocializálását javasolta. Böhm pedig azt, hogy azokat az üzemeket vegyék társadalmi tulajdonba, amelyekben 50 munkásnál több dolgozik. Varga Jenő még alacsonyabban kívánta megvonni a szocializálás határát: a Forradalmi Kormányzótanács március 22-i ülésén a 15-nél több személyt alkalmazó üzemek államosítása mellett foglalt állást. A kommunista népbiztosok egy része az alsó határt a 10 személyt foglalkoztató üzemekben kívánta megállapítani. Végül kompromisszumos megoldás született. Ezt tükrözi a Forradalmi Kormányzótanácsnak az ipari, bánya- és közlekedési üzemek szocializálásáról szóló IX. számú rendelete, amely március 27-én jelent meg:
„1. §. A Tanácsköztársaság feladatának tekinti, hogy a termelőeszközöket a dolgozók társadalmának tulajdonába vegye át, a termelést szervezze és fokozza.
Ezért a Tanácsköztársaság a kisipar kereteit meghaladó ipari, bánya- és közlekedési üzemeket köztulajdonba veszi, azokat egycsapásra az egész proletariátus vezetése és az illető üzem munkásságának ellenőrzése alá helyezi.
Ezért mindezek az ipari, bánya- és közlekedési üzemek, amelyek munkáslétszáma 1919. március hó 22-én a húszat meghaladta, társadalmi vezetés és munkásellenőrzés alá kerülnek.”28
Az államosított üzemekhez a Szociális Termelés Népbiztossága termelési biztosokat nevezett ki. „A termelési biztos a proletárság összességének képviselője abban az üzemben, amelynek élére állították” – hangoztatja a rendelet.
Az üzem vezetésének ellenőrzésére a rendelet szerint – a dolgozók számától függően – 3, 5, illetőleg 7 tagú ellenőrző munkástanácsot kellett választani. „Az ellenőrző munkástanács feladata a proletár munkafegyelem megteremtése, a dolgozó nép tulajdonának védelme és a termelőmunka ellenőrzése.”
A rendelet végrehajtása gyorsan haladt előre. Április 18-án Böhm Vilmos büszkén közölte: „Oroszországgal szemben az az előnyünk, hogy azonnal az újjáépítéshez foghattunk, s négy hét alatt több mint ezer üzemet szocializálhattunk, míg az oroszok egy év után mindössze 513 üzemet társadalmasítottak.”29 Böhm pontatlan adatot közöl. 1918. június 1-ig a Szovjet- Oroszországban szocializált üzemek száma valóban alig volt több 500-nál, de 1918. június 28-án a Népbiztosok Tanácsa dekrétumot adott ki az egész nagyipar államosításáról, és ennek értelmében 1918 szeptemberig több mint 3000 ipari vállalatot államosítottak.
Ugyanezen a napon Hevesi Gyula részletes tájékoztatást adott a sajtónak az ipar társadalmi tulajdonba vétele terén elért eredményekről.
„… megállapíthatjuk, hogy az első feladat: a termelőeszközöknek a tőkések kezéből a proletariátus osztálytulajdonába való átvétele, simán és minden zökkenés nélkül lebonyolódott. A részvényesek és igazgatóságok helyét átvették a gyári munkástanácsok, amelyek gondoskodtak róla, hogy az üzem megszakítás nélkül tovább folyjon” – mondotta.30
Bár már a 20 személyt foglalkoztató üzemekig terjedő szocializálás is olyan feladatokat rótt a proletárállamra, amelyeket az adott viszonyok között az nem tudhatott megoldani, a valóságban az ipar köztulajdonba vétele nem állt meg a Forradalmi Kormányzótanács rendeletében megállapított határnál. A jóval kisebb üzemek, műhelyek munkásai is mindenáron meg akartak szabadulni a tulajdonostól, és az esetek nagyobb részében ezt – a központi állami szervek leghatározottabb tiltakozása ellenére – meg is tették. Ilyen módon egészen kicsi, csupán néhány emberrel dolgozó asztalos, lakatos, cipész stb. műhelyeket is szocializáltak. Varga Jenő a tanácskongresszuson elmondotta, hogy a legnagyobb erőfeszítésbe került a fodrászipar szocializálásának megakadályozása, amit a budapesti borbély- és fodrászsegédek mindenáron ki akartak erőszakolni. Később, a III. Internacionálé VI. kongresszusán, Varga azt is elmesélte, hogy a fodrászok szakszervezete meggyanúsította őt: azért áll ellen a szocializálásnak, mert a családjában fodrászüzlet-tulajdonosok vannak.
Szovjet-Oroszországban, a forradalom győzelme utáni első fél esztendőben a szocializált üzemek száma alig haladta meg a félezret, tehát az ipar köztulajdonba vételének tempója lényegesen lassúbb volt, mint a Magyar Tanácsköztársaságban. Igaz az, hogy az oroszországi ipar struktúrája más volt, mint a magyaré. Ott az igen elmaradott szinten álló háziipar és kisipar mellett egy – főleg külföldi tőkeberuházások útján létrejött – korszerű, hatalmas nagyipar működött. Magyarországon a nagyipart és a kisipart különböző nagyságú középüzemek tömege kötötte össze, amely az ipari termelés jelentős hányadát szolgáltatta. Ez a tény bizonyos mértékben indokolttá tette a magyarországi ipar szélesebb körű társadalmasítását.
Nem kétséges azonban, hogy az ipar ilyen gyors és ennyire átfogó szocializálásának 1919-ben még nem értek meg a feltételei. A Tanácsköztársaság gazdasági szervei nem tudták megfelelően összefogni, irányítani valamennyi köztulajdonba vett üzemet, nem biztosíthatták a munkájuk folytatásához szükséges feltételeket, nyersanyaggal és félkész áruval való ellátásukat stb.
Az elhamarkodva szocializált kisüzemek jelentős része nem tudta folytatni a termelést és előbb-utóbb leállt. Ennek hatása az amúgy is szűkösen meglevő fogyasztási cikkek mennyiségének további csökkenéséhez, a munkanélküliek számának növekedéséhez vezetett.
Az ipar szocializálásánál összehasonlíthatatlanul bonyolultabb volt az állami kezelésbe vett üzemek összehangolt, tervszerű, a társadalom szükségleteinek kielégítését és a rendelkezésre álló tartalékok legracionálisabb felhasználását biztosító termelésének megszervezése. A Tanácsköztársaság rövid idő alatt e területen is szép eredményeket ért el.
Az első hetekben a Szociális Termelés Népbiztossága közvetlenül foglalkozott az állami kezelésbe vett üzemekkel, április 22-én azonban létrehozták a helyi és a kerületi ipari termelési tanácsokat, és néhány kiemelt nagyüzem kivételével ezek feladatává tették a szocializált üzemek közvetlen irányítását. Helyi ipari termelési tanácsok azokban a helységekben alakultak, ahol legalább 3 szocializált üzem működött. A kerületi ipari termelési tanácsok feladata egy vagy több megye ipari termelésének összefogása volt. Az ipari termelési tanácsok feladatává tették, hogy biztosítsák a központi intézkedések végrehajtását, a közvagyon védelmét, a termelés folytonosságát. Gondoskodniuk kellett arról, hogy a területükön dolgozó üzemek jól együttműködjenek.
A termelés ésszerűsítése, a rendelkezésre álló erők leggazdaságosabb kihasználása érdekében az azonos iparághoz tartozó üzemeket egységes irányítás alá vonták.
Megkezdték a korábban különböző kapitalista érdekeltségekhez tartozó, azonos profilú üzemek összevonását. Ezzel az intézkedéssel már kezdetben is jelentős eredményeket értek el. A korábban különböző részvénytársaságokhoz tartozó villamos erőművek hálózatai összekapcsolásával például napi 14 vagon szenet takarítottak meg. Igen hasznosnak bizonyult a malomipar összevonása. Nagy megtakarításokat értek el azzal, hogy a kisebb budapesti malmokat leállították, a két nagy malmot pedig három műszakban üzemeltették. Hasonló jellegű ésszerűsítéseket kezdtek el az ipar úgyszólván valamennyi ágazatában.
A Tanácsköztársaság megszüntette a szabadalmi monopóliumokat, a gyári titkokat, és így lehetővé vált a legfejlettebb módszereknek az egész iparágban való elterjesztése. Egységesítették a tervező irodákat, a kísérleti laboratóriumokat, s ezzel megteremtették a feltételeit annak, hogy a kisebb üzemek is a legmagasabb színvonalú tervek és eljárások felhasználásával végezzék munkájukat. Az ipar társadalmi tulajdonba vételével egyetértő műszaki értelmiség igen sok hasznos gondolattal, újítással, ésszerűsítéssel járult hozzá a szocialista termelés megszervezéséhez.
A szűkös nyersanyagkészlet legésszerűbb felhasználásának érdekében központi anyaghivatalokat szerveztek. Csak ezek révén lehetett elérni azt, hogy a meglevő nyersanyagok és termékek valóban a legfontosabb társadalmi szükségletek kielégítésére használtassanak fel.
A proletárdiktatúra kormányát az ipari munkásság béreinek és munkaidejének rendezésénél is az a legjobb szándék vezette, hogy eleget tegyen a munkásosztály évtizedes követeléseinek.
Április 19-én jelent meg a Forradalmi Kormányzótanács rendelete, amely napi 8 órában, illetőleg heti 48 órában határozta meg az ipari munkások munkaidejét, és ideiglenesen szabályozta munkabérüket.
A rendelet eltörölte a darabbérezést, és egységes időbérkategóriákat állapított meg.
A rendeletben megadott határok között a fizetés megállapítását az üzem termelési biztosa, az ellenőrző munkástanáccsal egyetértésben, az üzemi szakszervezeti bizalmiak bevonásával végezte.
Röviddel később rendezték a tisztviselők fizetését is. A munkások és a tisztviselők bére közötti különbséget megszüntették.
„A Forradalmi Kormányzótanács mindenkit, aki munkája után él, munkásnak tekint, és eltörli azt a megkülönböztetést, amely korábban tisztviselők és más alkalmazottak között fennállott. Megszűnik tehát a különbség a tisztviselők és a munkások bérei között is, úgyhogy csupán a szakképzettség kisebb vagy nagyobb foka, továbbá a vezetésre való alkalmasság lehetnek azok a tényezők, amelyek a munkabér nagyságát befolyásolják. Ezenfelül még csupán a munkában eltöltött évek száma vehető tekintetbe” – hangoztatta a Forradalmi Kormányzótanács 1919. május 4-én megjelent rendelete.31
A munkabérek ilyen módon való rendezését kezdetben általános elégedettség fogadta. Hamarosan kiderült azonban, hogy a teljesítménybérek eltörlése az iparban elhamarkodottan történt, mert még nem értek meg sem az anyagi, sem pedig az erkölcsi előfeltételei. Ez az intézkedés is hozzájárult a gyári munkafegyelem bomlásához, a termelékenység csökkenéséhez. Hamarosan maguk a munkások is hangot adtak annak a véleményüknek, hogy az időbéreknek az ipar minden területén való általános bevezetése helytelen volt. Az öntudatos munkásság igazságérzetét sértette az a tény, hogy az új bérrendszerrel sokan visszaéltek, és alacsonyabb teljesítményt nyújtottak, mint amikor teljesítményükért díjazták őket.
A pénzügyhöz és az iparhoz hasonlóan a Forradalmi Kormányzótanács a kereskedelmet is az állam irányítása és ellenőrzése alá vonta.
Hogy az üzletekben levő iparcikkek és élelmiszerek elrejtését megakadályozza, a Szocializálási Népbiztosság március 24-én elrendelte, hogy az élelmiszer-, egészségügyi cikk, könyv- és papír-, tüzelő-, dohány- stb. üzletek, tehát a dolgozók mindennapi szükségleteit árusítók kivételével valamennyi üzletet be kell zárni, és azokból semmiféle árut sem elvinni, sem eladni nem szabad. Hasonló célból elrendelték az üzletek árukészletének leltározását.
Április 3-án jelent meg a Forradalmi Kormányzótanácsnak a nagykereskedelem szocializálásáról szóló rendelete. E szerint minden olyan üzletet, amely viszonteladók számára árusított, illetőleg amely 10 vagy több munkást foglalkoztatott, köztulajdonba vettek. Az államosított üzletek élére, az ipari üzemekhez hasonlóan biztost neveztek ki, akinek az ott dolgozók által megválasztott ellenőrző munkástanáccsal együtt kellett gondoskodnia arról, hogy az üzlet tevékenysége megfeleljen a proletárdiktatúra érdekeinek.
Bár a közvetlenül fogyasztók részére árusító üzletek nyitva tartását már április 2-án engedélyezték, a legális magánkereskedelem a Tanácsköztársaság egész fennállása alatt gyakorlatilag szünetelt. A kiskereskedők az állami tulajdonban levő nagykereskedelemtől nem kaphattak árukat. Az üzletekben tárolt termékeket a hatóságilag megállapított áron nem akarták kiárusítani, hiszen az általános áruhiány miatt azoknak feketepiaci ára sokkal magasabb volt. Az üzletek túlnyomó részét ezért április 2-a után sem nyitották ki.
A termelés általános visszaesése, az ipari és mezőgazdasági termékek hiánya indokolttá tette a tanácskormánynak azt a törekvését, hogy az árucserét, a termékek elosztását a legszigorúbb állami felügyelet alá vonja. A városi munkásság ellátását, a Vörös Hadsereg igényeinek kielégítését az adott viszonyok között – éppúgy, mint Szovjet-Oroszországban – csupán az elosztás állami monopolizálásával lehetett biztosítani.
A Tanácskormány kiadta a jelszót: aki nem dolgozik, ne is egyék! Az alapvető élelmiszereket jegyre adták, jegyet pedig csak a dolgozóknak és családtagjaiknak adtak.
Hogy a szűkös készletekből elsősorban a rászorulóknak jusson, a Forradalmi Kormányzótanács elrendelte, hogy fehérneműket, ruhát, cipőt az állami kereskedelem csak azok számára szolgáltasson ki, akik a házbizalmi hivatalos igazolásával bizonyítják igényeik jogosultságát.
A pénznek a birtokos parasztságnál való felhalmozódása, az infláció, a „fehér” pénzzel kapcsolatos problémák stb. miatt a mezőgazdasági termékek felvásárlása csak nagyon szűk korlátok között valósulhatott meg. A város és a falu közötti gazdasági kapcsolat fő formájává a termékek közvetlen cseréje kezdett válni.
A munkásság jobb ellátásának érdekében beszerzési csoportokat hoztak létre, amelyek vidéken ipari cikkekért és pénzért élelmiszert cseréltek. Mivel ez sok visszaélésre adott alkalmat, és nem biztosította az elosztás igazságosságát és egyenlőségét, a későbbiekben intézkedések történtek, hogy a város és a falu közötti termékcserét centralizáltan szervezzék meg.
Az ipari cikkek hiánya természetesen korlátokat szabott a csere ilyen formáinak is. A proletárdiktatúra állama ezért a súlyos helyzetben kénytelen volt esetenként az élelmiszerek rekvirálásának módszerét is igénybe venni.
A Tanácsköztársaság állami tulajdonba vette a közlekedési és szállítási vállalatokat és a bérházakat is.
A feudális-kapitalista Magyarországon a munka nélkül szerzett jövedelmek egyik jelentékeny forrása, a dolgozók kizsákmányolásának egyik eszköze a bérházak tulajdona volt. A lakbér még a legnyomorúságosabb bérházakban is igen magas volt: a dolgozóknak jövedelmük egynegyed-egyötöd részét kellett a lakásokért fizetniük.
A kommunista párt már 1919 elején éles támadást indított a lakbéruzsora ellen. Felhívta a dolgozókat, hogy tagadják meg a lakbérfizetést a háztulajdonosoknak, akik a bérek állandó emelésével, a fizetni nem tudók könyörtelen utcára tételével már régen a munkásság gyűlöletének központjában álltak.
A lakóházak szocializálását a Forradalmi Kormányzótanács az ipari üzemek és a bankok társadalmi tulajdonba vételének elrendelésével egy napon mondotta ki. A munkások (a dolgozó parasztok, tisztviselők) családi házai kivételével a lakóházak kezelését az állam vette át. Az új gazda: a dolgozó nép állama, a szocializálását követő napon már a lakbérek tekintélyes mértékű leszállításával tette könnyebbé a dolgozók helyzetét.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Mára semmi ünnep – vagy emléknap! MA ISMÉT DÖGUNALOM VAN!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Filipp Petrovics Lutyikov tehát eltűnt, hogy aztán új emberként támadjon fel.
Mi történt vele ez alatt az idő alatt?
Emlékezhetünk rá, hogy még a múlt őszön földalatti munkára jelölték ki. Filipp Petrovics ezt akkor titokban tartotta felesége előtt. Előrelátásával nagyon meg volt elégedve; a megszállás veszedelme akkor elvonult a fejük felett.
De Filipp Petrovics emlékezett, mindig emlékezett erre. Igen, Ivan Fjodorovics Procenko, ez a körültekintő ember is támogatta ebben az állandó lelki felkészültségben.
– Ki tudja, mi lesz! A mi kettőnk dolga pionírkötelesség! „Légy készen!” Mindig készen állunk!
A tavaly ősszel kijelölt emberek közül rendületlenül helyén maradt Polina Georgijevna Szokolova, egy pártonkívüli háziasszony, akit a nőmozgalom aktivistájaként ismertek a városban. Lutyikovot, a városi szovjet tagját túlságosan jól ismerték Krasznodon lakosai. A földalatti munka feltételei mind mozgását, mind az emberekkel való kapcsolatát a legnagyobb mértékben korlátozták volna. Polina Georgijevnának az volt a feladata, hogy Lutyikov szeme, keze és lába legyen. Öt jelölték ki Lutyikov összekötőjéül.
Attól a pillanattól kezdve, hogy Szokolova elvállalta a földalatti megbízatást, Lutyikov tanácsára teljesen abbahagyta a társadalmi munkát. Az asszonyok, barátnői, eleinte nemigen értették, de aztán méltatlankodásban törtek ki azon, hogy ez az örökösen tevékenykedő asszony felhagyott a társadalmi munkával, amikor a haza olyan súlyos napokat él át. De végeredményben őt senki sem nevezte ki, senki elő nem léptette. Mindig önként dolgozott s ott, ahol tetszett neki. Egyébként is sok mindenféle megeshetik az emberrel. Lám, Szokolova egyszer csak teljesen a háztartásnak adta magát. Vagy talán az élet nehézségei és a háború megpróbáltatásai bírták rá, hogy szakítson a társadalmi tevékenységgel? És lassan-lassan elfeledkeztek Polina Georgijevnáról.
Apránként gondosan félretett pénzén tehenet vásárolt egy keletre evakuált családtól, és kezdte járni reggelenként a házakat. Tejet árult. Filipp Petrovics családjának nem volt túl sok tejre szüksége. Hárman voltak, a felesége: Jevdokija Fjodorovna és tizenkét éves lánya, Raja, végül maga Filipp Petrovics. Viszont háziasszonyának, Pelageja Iljinyicsnának három kisgyereke volt, és öreg anyja is nála lakott. Szóval a háziasszony is vásárolt tejet Polina Georgijevnától. És a szomszédok hozzászoktak, hogy alig szürkül, minden reggel egy jóságos, orosz arcú, szerényen öltözött, falusiasan megkötött fehér kendőjű asszony tart sietség nélkül Pelageja Iljinyicsna kis háza felé, a lécek közé dugja hosszú, vékony ujjait, maga nyitja ki a kertkaput, és csendesen megkopogtatja a pitvarra nyíló ablakot. A ház ajtaját a mindenkinél korábban felkelő Pelageja Iljinyicsna anyja nyitja ki. Szokolova barátságosan jó reggelt kívánva bemegy, és kis idő múlva üres kannával jön ki a házból.
Lutyikov családja már hosszú évek óta lakott ebben a házban. Lutyikov felesége, Jevdokija Fjodorovna barátkozott Pelageja Iljinyicsnával, Raja és a háziasszony idősebb lánya, Liza egyidősek voltak, egy iskolában és egy osztályban tanultak. Pelageja Iljinyicsna férje, aki a háború első napjától a fronton volt, tizenöt évvel fiatalabb volt Filipp Petrovicsnál; asztalos volt, tartalékos tüzér alhadnagy, és Filipp Petroviccsal olyan viszonyban volt, mint tanuló a tanítójával.
Filipp Petrovics még azon az őszön megállapította, hogy Pelageja Iljinyicsna nagy családjával, férje nélkül, nem hagyhatja ott házát, gazdaságát, és nem mehet el a városból, ha jönnek a németek. És éppen ekkor támadt az az elhatározása, hogy szükség esetén családját keletre küldi, maga pedig itt marad a lakásban.
Háziasszonya, Pelageja Iljinyicsna becsületes, egyszerű és tiszta asszony volt. Népünk között sok ilyen asszonyt lehet találni. Filipp Petrovics tudta, hogy ez az asszony soha semmit nem kérdez tőle, és szinte szándékosan úgy tesz, mintha semmiről sem lenne tudomása. Így jobb és nyugalmasabb a lelkiismeretének: nem vállalt semminemű kötelezettségeket, tehát semmit sem követelhetnek tőle. Viszont hallgatni fog, bújtatni fogja, és még kínvallatás esetén sem árulja őt el, az emberben való mélységes hite, az ügy iránti rokonszenve és egyszerűen a női szív jósága és együttérzése jóvoltából.
A lakás nagyon megfelelt Filipp Petrovicsnak. Pelageja Iljinyicsna háza ama első faházikóknak egyike volt, amelyeket valamikor Csurilin bányász egymagában álló viskója mellé építettek, amiért aztán az egész környéket „Csurilinó”-nak nevezték el. A házikó mögött kezdődött a sztyeppbe messze elhúzódó völgykatlan, amelyet szintén róla neveztek el „Csurilinszkajá”-nak. A városnak ezt a részét istenhátamögöttinek tartották – az is volt.
Azon a szörnyű júliusi napon, amikor Filipp Petrovicsnak mégis közölnie kellett szándékát feleségével, Jevdokija Fjodorovnával, az sírva fakadt, és azt mondta:
– Öreg vagy és beteg … Eredj a kerületi pártbizottságba, beszélj velük, elengednek … Menjünk a Kuznyecki-medencébe – mondta hirtelen az asszony, és szemében felvillant az a jól ismert kifejezés, amikor fiatal éveikre, jó emberekre, szívükhöz közel álló dolgokra emlékezett vissza. A háború napjaiban sok donyeci bányászt evakuáltak családostól a Kuznyecki-medencébe, köztük Filipp Petrovics barátait, felesége gyermekkori barátnőit stb. – Menjünk a Kuznyecki-medencébe! – mondta, mintha ott most is olyan kellemes élet lenne, mint valamikor itt, a szülőföldjükön, amikor még mindketten fiatalok voltak.
Szegény asszony – mintha nem ismerné az ő Filipp Petrovicsát!
– Egy szót sem többet! Már döntöttem … – mondta, és olyan szigorúan nézett az asszony könyörgő szemébe, hogy világos volt: férje nem tűr sem könyörgést, sem könnyet. – Nektek nem szabad itt maradnotok, zavarnátok a munkámat. És a szívem megfájdulna, ha rátok néznék … – megcsókolta feleségét, és hosszan szívéhez szorította rajongásig szeretett egyetlen lányát.
Mint igen sok család, az övé is túl későn evakuált, és visszatért, még mielőtt elérte volna a Donyec folyót. De Filipp Petrovics mégsem engedte meg, hogy felesége és lánya vele maradjon. Egy, a várostól messze fekvő tanyán helyezte el őket.
Három hét telt el, s a fronthelyzet a németek javára változott meg. Ezalatt a területi és a Krasznodon-kerületi pártbizottságban serényen dolgoztak, hogy a földalatti szervezeteket és a partizánosztagokat új emberekkel egészítsék ki. A Krasznodon-kerület és más kerületek vezető munkatársainak nagy csoportját Lutyikov rendelkezésére bocsátották.
Azon az emlékezetes napon, amikor Filipp Petrovics elbúcsúzott Procenkótól, hazament, éspedig abban az órában, amikor munkájából haza szokott térni. A gyerekek az utcán játszottak, az öregasszony zárt ablaktáblák mögött a félig sötét szobába rejtőzött a hőség elől. Pelageja Iljinyicsna a konyhában ült, egybekulcsolva napégette, eres kezét. Még távolról sem öreges, kedves arcán olyan mélységes töprengés ült, hogy Filipp Petrovics érkezése sem térítette azonnal magához: néhány pillanatig csak nézte, és nem látta meg.
– Hány éve lakom magánál, és most látom először, hogy így tétlenül ül – mondta Filipp Petrovics. – Búslakodik? Ne búslakodjék.
Az asszony nem szólt egy szót sem, felemelte eres kezét, majd a másikra ejtette.
Filipp Petrovics egy darabig ott állt előtte, aztán lassú és nehéz léptekkel a szobába ment. Néhány perc múlva visszajött, de már sapka, nyakkendő nélkül, papucsban, ám még mindig ugyanabban az új, fekete öltönyben, amely alatt lehajtott gallérú fehér inget viselt. Járás közben nagy, zöld fésűvel rendbe hozta sűrű, ezüst szálakkal átszőtt haját.
– Mit is akarok kérni magától, Pelageja Iljinyicsna? – kezdte, és a fésűvel gyorsan rendbe hozta rövidre nyírt tüskés bajszát.
– Amióta a pártba felvettek, pontosan az 1924-i lenini behívó óta, előfizetem a Pravdát. És minden egyes számot megőriztem. Nagyon kellettek a munkához. Előadásokat tartottam, politikai köröket vezettem … Maga alighanem azt hitte, hogy abban a ládában, amelyik a szobában van, mindenféle limlomot tartogatok. Pedig az újságjaim vannak benne – folytatta mosolyogva Filipp Petrovics. Nem mosolygott gyakran, és talán éppen ezért a mosoly teljesen megváltoztatta arckifejezését. Valami szokatlan lágyság tükröződött rajta. – Mit csináljak most az újságokkal? Tizenhét évig gyűjtögettem őket, sajnálom elégetni … – és kérdően nézett az asszonyra.
Egy darabig mindketten hallgattak.
– Hová dugjam el őket? – kérdezte szinte magától Pelageja Iljinyicsna. – Talán ássuk el … Éjszaka gödröt áshatunk a veteményeskertben, és oda temethetjük a ládát – mondta, de nem – nézett Lutyikovra.
– És ha szükség lesz az újságokra? Lehet, hogy kellenek majd- mondta a férfi.
Ahogy elvárta, Pelageja Iljinyicsna nem kérdezte meg, miért lenne szükség szovjet újságokra a németek alatt; még látszólag egykedvű arckifejezése sem változott. Megint hallgatott, aztán megkérdezte:- Maga, Filipp Petrovics, már régen lakik nálunk, mindent alaposan megnézett. Kérem: ha maga, mondjuk, bejönne a házba azzal a szándékkal, hogy itt kutasson valami után, észrevenne-e a konyhában valami különöset?
Filipp Petrovics nagyon komolyan és figyelmesen körülnézett a konyhában. Egy vidéki házikó takaros kis konyhája volt. Mint munkásember csak arra lett figyelmes, hogy a festett fapadló nem hosszú, hanem széles, tömör és rövid deszkákból van sorban kirakva. A deszkák egyik végét léc, a másikat ereszték tartja szilárdan. Az ember, aki ezt a házat építette, jó gazda volt. Ilyen jó padlót hosszú időre építenek, hogy erős legyen, ne horpadjon be a nehéz orosz búbos kemence súlya alatt, hogy ne szívja fel a nedvességet, mert sokat szemetelnek a házban, s éppen ezért gyakran fel kell mosni.
– Semmi különöset nem látok, Pelageja Iljinyicsna – mondta Lutyikov.
– Egy öreg pince van a padló alatt … – Pelageja Iljinyicsna felállt a székről, lehajolt, kitapogatott egy alig észrevehető sötét foltot a deszka alatt.
– Meg lehet nézni?
Pelageja Iljinyicsna bezárta a konyhaajtót, és a kemence mögül fejszét vett elő. Filipp Petrovics azonban nem akart fejszét használni, nehogy nyomot hagyjon a padlón. Felfegyverkeztek: Lutyikov konyhakéssel, az asszony közönséges asztali késsel kikaparta a rések közét, és feszegetni kezdték a deszkákat. Végre nagy nehezen kiemeltek három rövid és nehéz padlódeszkát.
Négy fokú létra vezetett a pincébe. Filipp Petrovics lemászott, és gyufát gyújtott: a pince száraz volt. Ebben a pillanatban nem is tudta felmérni ennek a csodálatos kis pincének az értékét az ő szempontjából.
Filipp Petrovics kimászott a pincéből, és vigyázva visszahelyezte a deszkákat.
– Ugyan ne nehezteljen rám, volna egy kérésem – mondta. – Én, persze, később elhelyezkedem, a németek nem bántanak majd. Csak attól tartok, hogy az első napokban, amikor bevonulnak, azon melegében megölnének engem. Szóval, szükség esetén ide lemegyek – és a padlóra mutatott.
– És ha katonákat szállásolnak be hozzám?
– Ide nem szállásolnak. Ez a „Csurilino”, tudja … Nem vagyok gőgös ember, meghúzódom odalent. De maga csak legyen nyugodt – tette hozzá Filipp Petrovics, aki Pelageja Iljinyicsna egykedvűsége láttára maga kezdett aggódni.
– Nyugodt vagyok – én nem sokat számítok …
– Ha a németek megkérdezik, hogy, mondjuk, hol van az a bizonyos Lutyikov, akkor mondja azt, hogy itt lakik, de falura ment élelmet vásárolni; biztosan visszajön … Liza és Petyka segítenek majd a bujkálásban. Nappal ügyeleti szolgálatra fogom őket – mondta Filipp Petrovics és elmosolyodott.
Pelageja Iljinyicsna hamiskásan nézett rá, és hirtelen, fiatalosan leszegve a fejét, elnevette magát. A szigorú tekintetű Filipp Petrovics született nevelő volt, ismerte, szerette a gyermekeket, és le tudta kötni őket. A gyerekek vonzódtak hozzá, mert úgy bánt velük, mintha felnőttek volnának. Ügyes kezű ember volt, játékszertől egészen a háztartási eszközökig mindent meg tudott csinálni. A nép „ezermesternek” nevezi az ilyen embereket.
Semmiben sem tett különbséget saját gyermeke és a háziasszony gyermekei között, és a házban minden gyerek örömmel teljesítette utasításait, csak a kisujját kellett megmozdítania.
– Vedd egyszerűen magadhoz őket, Filipp bácsi, annyi mindenre megtanítottad őket, hogy inkább elismernek, mint szülőapjukat – mondogatta Pelageja Iljinyicsna férje. – Elmentek örökre Filipp bácsihoz? – kérdezte, szigorú tekintetet vetve a gyerekekre.
– Nem megyünk! – kiáltották ők kórusban, de ugyanakkor körülvették Filipp bácsit és hozzásimultak.
Az emberi tevékenység különféle területein a legkülönbözőbb természetű vezető pártemberekkel találkozhatunk, akikben szembeszökően dominál valamilyen jellemvonás. A leggyakoribb talán a nevelőtípus. Itt nem annyira és nemcsak olyan pártmunkásokra gondolok, akiknek alapvető tevékenységük a népnevelés, a politikai felvilágosító munka, hanem azokra, akik bárhol dolgozzanak is, gazdasági, katonai, közigazgatási vagy kulturális területen, mégis nevelőtípusok. Filipp Petrovics éppen ilyen nevelőtípusú pártmunkás volt.
Nemcsak szerette és fontosnak tartotta az emberek nevelését – ez természetes és elengedhetetlen dolog volt számára -, de egyenesen szükségletnek érezte, hogy tanítson és neveljen, hogy a tudását és tapasztalatait átadja.
Igaz, hogy ettől sok kijelentése némi oktató jelleget kapott, de Lutyikov oktatása sohasem tudálékoskodó volt, hanem gondolkodásának és munkájának gyümölcse, s ezt mások is így értelmezték.
Lutyikov sajátossága – mint az ilyen típusú vezetőknek általában – a szó és tett elszakíthatatlan egysége volt. Legfőbb jellemvonása az a képessége volt, hogy minden szavát tetté változtassa, hogy egészen különböző embereket egy adott feladat köré tömörítsen, és a feladat végrehajtására lelkesítse őket. Ez a jellemvonás Filipp Petrovics Lutyikovot teljesen új típusú nevelővé avatta. S éppen azért lett jó nevelő, mert kitűnő szervező volt – az élet gazdája.
Tanítása senkit nem hagyott hidegen, senki nem húzódott vissza tőle. Nem, tanításai megragadták az emberek, különösen pedig a fiatalok szívét, mert az ifjúságot annál erősebben hevíti egy-egy eszme, minél inkább erősíti azt a példaadás.
Néha egyetlen szava vagy egyszerű pillantása is hatott. Szűkszavú, inkább hallgatag természetű volt. Első látásra mintha tétovázó, sőt egyesek szerint nehézkes lett volna – valójában állandóan nyugodt, megfontolt, világosan megszervezett tevékenységet folytatott. Munka utáni szabad idejét olyan ügyesen osztotta be, hogy mindig mindenre maradt ideje: társadalmi tevékenységre, testmozgásra, olvasásra és szórakozásra.
Filipp Petrovics az emberekkel való érintkezésben mindig egyformán nyugodt volt, sohasem kelt ki magából, beszélgetés közben tudott hallgatni, mások véleményére figyelni – ami igen ritka emberi tulajdonság. Éppen ezért kellemes társalgó, melegszívű ember hírében állott. Ezért igen sokan olyan társadalmi és egyéni kérdésekkel is felkeresték, amikről még a hozzájuk legközelebb állókkal sem beszélgettek volna.
Emellett azonban egyáltalában nem volt úgynevezett „jóember”, és még kevésbé puhány. Megvesztegethetetlen, szigorú és, ha kellett, kíméletlen volt.
Tisztelték, szerették őt, de akadtak olyan emberek is, akik féltek tőle. Helyesebben mindenkiben, aki ismerte őt – beleértve feleségét és barátait is -, az illető jellemétől függően, megjelent ez a három érzés; csakhogy az egyikben az egyik, a másikban a másik, a harmadikban a harmadik érzés került túlsúlyba. Életkor szerint ítélve meg az embereket, azt mondhatnánk, hogy a felnőttek tisztelték is, szerették is, és féltek is tőle, az ifjúság szerette és tisztelte, a gyermekek egyszerűen szerették.
Ezért nevette el magát Pelageja Iljinyicsna, amikor Filipp Petrovics ezt mondta: „Liza és Petyka majd segítenek nekem.”
És valóban, a németek bevonulása utáni első napokban, ami kor Filipp Petrovics még bujkált, a gyerekek ügyeletes szolgálatot teljesítettek az utcán, így vigyáztak rá.
Szerencséje volt. Pelageja Iljinyicsnánál egyetlen német katona sem szállásolta be magát: a városban könnyen lehetett jobb, kényelmesebb és közelebb eső lakásokat találni. A németeket a ház mögötti völgykatlan is megijesztette: féltek a partizánoktól. A német katonák persze időnként benéztek a házba, és elvittek mindent, ami elmozdítható volt. Filipp Petrovics minden alkalommal a konyha alatti pincében bújt meg. De senki sem érdeklődött utána.
Mint máskor, most is minden reggel megjött Polina Georgijevna, a szerény, csöndes, fehér parasztfejkendős asszony. Két agyagköcsögbe öntötte a tejet, és bádogkannájával Filipp Petrovicshoz ment. Amíg nála volt, Pelageja Iljinyicsna és édesanyja a konyhában maradtak. A gyermekek még aludtak. Polina Georgijevna kijött Lutyikovtól, és egy darabig még a konyhán beszélgetett az asszonyokkal.
Így múlt el egy hét, de lehet, hogy valamivel több is. Egy alkalommal Polina Georgijevna, mielőtt tovább adná Lutyikovnak a külső eseményeket, csendesen azt mondja:
– Munkára hívják magát, Filipp Petrovics!
A férfi egyszeribe megváltozott: a nyugalom és egykedvűség, a mozdulatok lassúsága, olykor teljes mozdulatlansága – szóval mindaz, amit Filipp Petrovics itt bujdosás közben magára kényszerített – egy szempillantás alatt lehullott róla.
Hatalmas ugrással az ajtóhoz szökött, és kinézett a szomszéd szobába. Az – mint rendesen – üres volt.
– Mindenkit? – kérdezte.
– Mindenkit …
– És Nyikolaj Petrovics?
– Ő …
– Ő volt már ott? … – és Lutyikov szeme fürkészve meredt Szokolovára.
Nem kellett megmagyarázni Polina Georgijevnának, hogy hol volt Barakov, mindezt tudta, mindebben már előzőleg megállapodtak.
– Igen – mondta alig hallhatóan az asszony.
Filipp Petrovics nem kapkodott, nem emelte fel a hangját. Nagy és nehéz testéből, puffadt arcából, szeméből és hangjából egyszerre olyan erő áradt, mintha valamilyen összeszorított rugó szabadult volna fel benne.
Két vaskos, merev, de ugyanakkor pontos mozgású munkásujját kabátja külső zsebébe süllyesztette, előhúzott egy egészen apró betűkkel teleírt papírdarabot, és odaadta Polina Georgijevnának.
– Holnap reggelre … És minél többet!
Polina Georgijevna a cédulát tüstént a blúzába rejtette.
– Az ebédlőben várjon egy keveset. Ideküldöm magához az asszonyokat.
Pelageja Iljinyicsna és anyja a szomszédos szobába mentek, ahova Polina Georgijevna a bádogkannájával követte őket. Álldogálva kicserélték egymás között a külső híreket. Aztán Filipp Petrovics a konyhába hívta Polina Georgijevnát.
A férfi egy összetekert újságcsomót tartott a kezében. Polina Georgijevna arca csodálkozást árult el. Négyrét hajtott Pravdák voltak ezek, melyeket most összetekert.
– A kannába – mondta Filipp Petrovics. – Hadd ragasszák ki ezeket, éspedig a legfeltűnőbb helyekre.
Polina Georgijevnának megdobbant a szíve: bármily valószínűtlennek látszott is ez az első pillanatban, azt hitte, hogy Filipp Petrovics friss Pravda-számokat kapott. Nem is állta meg, és mielőtt a kannába dugta volna őket, megnézte, hogy mikoriak.
– Régiek – mondta, és nem tudta elleplezni csalódását.
– Nem régiek: a bolsevik igazság nem avul el – mondta Lutyikov.
Az asszony gyorsan belenézett néhány lapba. Nagyrészt különböző évekből származó ünnepi számok voltak Lenin és Sztálin fényképével. És az asszony megértette Lutyikovot. Szorosabban összesodorta az újságokat, és a kannába dugta őket.
– Hogy el ne felejtsem – mondta Lutyikov -, Osztapcsuk is álljon munkába … Holnap …
Polina Georgijevna szótlanul bólintott. Nem tudta, hogy Osztapcsuk nem más, mint Matvej Sulga, és nem tudta, hol rejtőzik, csak azt a lakást ismerte, ahol Lutyikov rendelkezéseit valakinek át kellett adnia: ebbe a lakásba is vitt tejet.
– Köszönöm. Kész … – Filipp Petrovics odanyújtotta nagy kezét, és visszatért a szobájába.
Nehezen ereszkedett a székbe, tenyerével és szétterpesztett ujjaival térdére támaszkodott, így ült egy darabig. Az órára nézett: hét óra elmúlt. Lassú, nyugodt mozdulattal levetette viseltes ingét, tisztát, fehéret vett fel, megkötötte nyakkendőjét, megfésülte különösen a halántékán és elöl, a homlokán őszülő haját, felvette a kabátját, és a konyhába ment, ahol Polina Georgijevna távozása után Pelageja Iljinyicsna és anyja újra munkához látott.
– Hát, Pelageja Iljinyicsna, adjon abból az állítólag veszett tehénből fejt fejecskéből és kevés kenyeret is hozzá, ha van. Munkába megyek – mondta.
Tíz perc múlva rendesen és tisztán felöltözve, fekete ellenzős sapkában, senki elől nem rejtőzve ment a szokásos útján, a város utcáin át a Krasznodonugol Tröszt központi mechanikai műhelye felé.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
