Népszava: hatalmas a hiány, a választás után megszorítás jöhet
„Soha nem látott mértékű, 1585 milliárd forintos hiányt halmozott fel februrárban a kormány, ami a GDP közel 3 százalékának felel meg, és az egész idei évre tervezett hiány majdnem felét teszi ki. A képet egy hajszállal javítja, hogy januárban 151 milliárd forintos többlet keletkezett, így az első kéthavi hiány csak 1433 milliárd forint volt. Ez így is minden idők legrosszabb február végi egyenlege – derül ki a Pénzügyminisztérium költségvetési jelentéséből, amiről a Népszava írt cikket.
Ez alapján a Népszava cikke szerint érthető, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter már a hét elején arról beszélt: a választások után – ha maradnak kormányon – szükség lesz a költségvetés kiigazítására. A pénzügyminiszter az RTL-nek nyilatkozta azt, hogy a háború előtt az idei évre is jóval 5 százalék feletti gazdasági növekedésre számítottak, de most át kell írni a terveket, ezzel viszont már megvárnák a választást: utána az első és legfontosabb lépésnek nevezte, hogy a háború okozta gazdasági nehézségekhez és károkhoz igazítsák a magyar államháztartást.
Az ellenzék szerint a kormány egyenesen megszorításokra készül. Bárki is kerül azonban hatalomra áprilisban, nem tehet mást mint, hogy mérsékli a költségvetési kiadásokat és növeli a bevételeket. A kormány és a Pénzügyminisztérium bőszen hallgat április utáni terveiről. A tárca egy szót sem ejt az év végi várható hiány, illetve a szükséges költségvetési kiigazítás mértékéről – írja a Népszava.
Ráadásul az MNB inflációs előrejelzése szerint az infláció 7,5-9,8 százalék között alakulhat éves átlagban. (444)
Bal-Rad komm: Olvasói vélemény a balrad.ru Facebook profiljáról:
„A nyersanyagok, az üzemanyag ára az egekben lesz egy jó darabig. Nem erről akarok beszélni azonban. A világgazdaságban minden mindennel összefügg. A nemzetközi élelmiszerpiac gabona, étolaj ellátói Ukrajna és Oroszország voltak. Ukrajnában idén nincs vetés, mert a traktorok kilőtt tankokat visznek a bontóba, Oroszország pedig a szankciók miatt nehezen fogja piacra vinni az élelmiszereit.
Ennek a hosszútávú hatása, hogy nem lesz ősszel aratás, jövőre pedig vetőmag. Azok a közel-keleti és afrikai országok pedig, melyek egyrészt már most az éhinség torkába bámulnak, és amelyek évek óta élelmiszer importtól függenek összeomolhatnak. Élelmiszerlázadások törhetnek ki, és egy olyan migrációs hullám indulhat Európa felé, melyhez képest a 2015-ös gyerekmese volt. Több száz milliós országokról beszélünk, és arról, hogy nem lesz mit enni. Európa felé van szárazföldi átjáró.
Összefoglalva már most úgy fest a dolog, hogy ha májusig véget is érnének a harcok (szerintem nem fognak), akkor is olyan válsággal nézünk szembe, amire egyszerűen nem vagyunk felkészülve. Hogy inenntől kezdve minden évben katasztrófa, humanitárius krízis háború lesz. És nem valami távoli országban, amiről semmit sem tudunk.”
Az anyag, a természeti-társadalmi lét, az objektív valóság az elsődleges, és a tudat, a gondolkodás az anyag által meghatározott.
A materializmus és az idealizmus megkülönböztetésének alapja a filozófia alapvető kérdésére adott válasz.
A materializmus, mint az idealizmus ellentéte végigvonul a tudományos megismerés minden területén.
A materializmus legkövetkezetesebb formája a dialektikus materializmus.
Néhány gondolat:
Az anyagi világ körülvesz minket embereket, bármilyennek is látjuk, érzékeljük a világot, de a tudományos módszerrel leírt jelenségek, következtetések, ha a gyakorlatban létük bebizonyítható, akkor azok objektíve léteznek. A gyakorlatnak, a kísérletnek, a megfigyelésnek igazolnia kell az elméletet, a hipotézist, ezt minden tudományosan gondolkodónak el kell fogadnia, ez a materialista, anyagelvű felfogás.
Amelyik jelenségnek a képzelet és nem a valóság a forrása, akkor a rá adott magyarázat, ami a gyakorlatban, a valóságban nem bizonyítható, nem igazolható, az alapvetően csak spekuláció, idealizmus, képzelgés, alapvetően butaság, vagy hazugság, még akkor is, ha a valóságból is nyer támaszt elméletéhez.
Amely jelenség csak a képzelet világából származik, csak a tudatban létező vízió, és nem szükséges a tudományos módszerrel történő vizsgálata, magyarázata, nem szükséges a gyakorlatban ellenőrizni, elég csak a hit, az a semmivel egyenlő, az szélhámosság. Jellemzően a vallás, az istenhit ilyen! Hinni kell és kész!
A valóságban észlelt jelenségek magyarázata csak a tudományos módszerekkel eredményezheti a valódi, az objektív megértést, megismerést, amit kísérlettel, megfigyeléssel a gyakorlatban igazolni kell; így ismeri meg a világot a materializmus, ellenben az idealizmusra nem ez a jellemző, elég a hit, a képzelgés, a spekuláció, valódi következetes tudományos módszerrel történő bizonyíték nem szükséges! Az idealizmus számára nem szükséges, hogy amit állít az a valóságban bizonyíthatóan igaz legyen, ettől lesz az idealizmus állítása csupán képzelgés, óhaj: „a kell, hogy legyen” a bizonyítás végeredménye.
A következetes materializmus világnézete szigorúan a valóságra épülve bővíti tudását, ismereteit és a jelenségek tudományos vizsgálatának eredményét a gyakorlatban mindenképpen bizonyítania kell.
A következetes materialista hipotézisének és a hitének alapja, forrása a valóság; nem a semmiből, nem a képzeletből veszi a hipotézisének forrását, hanem a megfigyelésből, a tudományos következtetésből, az igazolható jelenségek tudományos vizsgálatából meríti a következtetéseit.
„A materializmus filozófiai irányzat, amely a filozófia alapkérdésében abból indul ki, hogy az anyag, a természeti-társadalmi objektív lét, a létező valóság az elsődleges. A tudatot, a gondolkodást az anyag, az anyagi folyamatok által meghatározottnak tartja. A materializmus ellentéte az idealizmus, amely az embertől független szellemi lényt, istent, vagy emberi szellemet, eszmét, gondolkodást, pszichikumot, szubjektumot tart elsődlegesnek. A materializmus és az idealizmus ellentéte megjelenik a filozófia és sok más tudományág általános elveiben, kategóriáiban.” Wikipédia
(idézet: Filozófiai kislexikon -1980 )
A materializmus: (lat. materialis — anyagi, anyagra vonatkozó): filozófiai irányzat, amely a filozófia alapkérdésében abból indult ki, hogy az anyag, a természeti-társadalmi objektív lét az objektív valóság az elsődleges, és a tudat, a gondolkodás az anyag által meghatározott. A materializmus ellentéte az idealizmus, amely a szellemet, az eszmét, a gondolkodást, a pszichikait, a szubjektívet tekinti elsődlegesnek.
A materializmus terminust a XVII. sz.-ban kezdték használni, az anyagról kialakult fizikai képzetek értelmében (pl. R. Boyle). Később inkább filozófiai értelemben használják (pl. Leibniz), az idealizmussal való szembeállításra. Első ízben Marx és Engels tisztázta a materializmus tudományos értelmét, s határozta meg pontosan, hogy a materializmus és az idealizmus megkülönböztetésének alapja a filozófia alapvető kérdésére adott válasz. „A filozófusok, aszerint, hogy milyen választ adtak erre a kérdésre, két nagy táborra szakadtak. Azok, akik azt állították, hogy a szellem az eredendő a természettel szemben… az idealizmus táborát alkották. A többiek, akik a természetet tekintettek eredendőnek, a materializmus különböző iskoláihoz tartoznak. Ez a két kifejezés — idealizmus és materializmus — eredetileg nem jelent egyebet… Később meglátjuk, milyen zavart okoz, ha más tartalmat tulajdonítunk nekik.” (Marx—Engels Válogatott művek. II. köt. 334. old.)
A materializmus mint az idealizmus ellentéte végigvonul a tudományos megismerés minden területén, a filozófia és az egyes tudományok valamennyi általános problémájával és kategóriájával kapcsolatban.
A tudományos eredmények általánosításával a materializmus elősegítette a tudományos ismeretanyag növekedését, és a tudományos módszerek tökéletesedését, ami kedvezően hatott vissza az emberi gyakorlatra, a termelőerők fejlődésére.
A materializmus és a szaktudományok fejlődése és kölcsönhatása során, valamint a társadalmi gyakorlat fejlődésének eredményeként a materializmus megjelenési formái is változtak. Az első materialista elméletek az ókori Görögország, Kína és India rabszolgatartó társadalmaiban a filozófia létrejöttével egyidejűleg alakultak ki, több száz évvel időszámításunk előtt, egyebek között a kezdeti tudományos ismeretek (a csillagászat, a matematika és más tudományok) fejlődésével összefüggésben.
Az ókori, nagyrészt még naiv materializmus (Lao-ce, Jang Csu, Vang Csüng, lokajáta iskola [lásd kínai filozófia], Hérakleitosz, Anaxagorasz, Empedoklész, Démokritosz, Epikurosz stb. [lásd antik filozófia]) a világ anyagiságát és az emberek tudatától független létezését hirdette. Képviselői arra törekedtek, hogy megtalálják a természet sokféleségében minden létező közös őselvét. Számos ókori materialista egyben ösztönös dialektikus is volt.
Az ókori materializmus viszonylag fejlettebb formáját munkálta ki Leukipposz és Démokritosz. A középkorban és a reneszánsz idején a materialista tendenciák a nominalizmusban, a panteista elméletekben (panteizmus) és „az isten és a természet együttes örökkévalóságának” elméletében fejeződtek ki.
A materializmus a XVII— XVIII. sz.-ban az európai országokban fejlődött tovább (Bacon, Galilei, Hobbes, Gassendi, Spinoza, Locke), újkori formája (a metafizikus, mechanikus materializmus) a születő kapitalizmus talaján jött létre és összefüggött annak fejlődő termelésével, új technikájával és tudományával. A materialisták, akik az akkor még haladó burzsoázia ideológusaiként léptek fel, harcoltak a középkori skolasztika és az egyházi tekintély ellen, figyelmüket a tapasztalatra mint tanítóira és a természetre mint a filozófia tárgyára fordították.
A XVII—XVIII. századi materializmus az akkor rohamosan fejlődő matematikához és mechanikához kapcsolódott, s e tudományokra támaszkodva próbálta megfogalmazni a világ anyagi természetére, a jelenségek közötti objektív, anyagi természetű kauzális kapcsolatra, az anyag tulajdonságaira vonatkozó elképzeléseit. Módszereiben az analízisre, a természetnek többé-kevésbé önálló, egymástól független kutatási területekre és tárgyakra való felosztására törekedett, s fejlődésükből kiszakítva vizsgálta e területeket és tárgyakat. A korszak materialista tanai között különleges helyet foglalt el a francia materializmus a XVIII. században (Lamettrie, Diderot, Helvetius és Holbach). A mozgást egészében véve még mechanikusan fogták fel, de a természet egyetemes és elidegeníthetetlen sajátosságának tartották. Elhatárolták magukat a XVII—XVIII. századi materialisták többségét jellemző deista következetlenségtől.
A materializmus és az ateizmus természetszerű szerves kapcsolata a XVIII. századi materialistáknál különösen markánsan jutott kifejezésre. A materializmus e formája Nyugat-Európában Feuerbach „antropológiai” materializmus-ában érte el csúcspontját. Ugyanakkor Feuerbachnál mutatkoztak meg legvilágosabban azok a fogyatékosságok, amelyektől a materializmus egyetlen Marx előtti formája sem volt mentes, mindenekelőtt a szemlélődő jelleg, vagyis az a tény, hogy általában figyelmen kívül hagyták az ember gyakorlati tevékenységének és tudatának aktív szerepét, az objektum és a szubjektum kölcsönhatását. A XIX. sz. második felében működő orosz forradalmi demokraták (Belinszkij, Herzen, Csernisevszkij stb.) materialista filozófiája már több dialektikus vonással rendelkezett.
A materializmus legkövetkezetesebb formája a dialektikus materializmus amelyet Marx és Engels alkotott meg a XIX. sz. közepén. A dialektikus materializmus megalkotói a régi materializmus képviselőit jellemző idealista történetfelfogás bírálatával, valamint a gyakorlat fontosságának és a tudat aktív szerepének kiemelésével kezdte meg a régi materializmus korlátainak, fogyatékosságainak felszámolását s egyszersmind a dialektikus és történelmi materializmus kidolgozását. (Marx—Engels: A német ideológia, Marx Tézisek Feuerbachról).
A későbbiekben a materializmus történetében élesen különválik két elvileg ellentétes vonal. Egyik a dialektikus és történelmi materializmus fejlődése, a másik a materializmus-nak számos leegyszerűsített és vulgarizált fajtája. Ez utóbbiak közül a legtipikusabb az a vulgármaterializmus volt, mely végül pozitivizmusba, torkollt.
A XIX. sz. második felében megmutatkozott, hogy a materializmus érett formája összeférhetetlen a burzsoázia osztályérdekeivel. A polgári filozófusok azzal vádolták a materializmus-t, hogy amorális és nem érti meg a tudat természetét. A materializmus-t ugyanis azonosítottak annak primitív megjelenési formaival. Elutasították a harcos ateizmust és az ismeretelméleti optimizmust, ugyanakkor azonban többen kénytelenek voltak a termelés és a természettudomány fejlődése érdekében elfogadni a materialista világnézet egyes elemeit. Másrészt sok tudós deklaratívan idealistának vallja magát, vagy pozitivista módon elutasít „mindenfele filozófiát”, a szaktudományos kutatásban viszont ténylegesen materialista álláspontot foglal el. Ez a természettudományi materializmus (E. Haeckel, L. Boltzmann) Korunk haladó tudósainak jelentékeny része a természettudományi materializmus-tól a tudatos materializmus, így szükségképpen a dialektikus materializmus irányában fejlődik.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Mali: a demokrácia és Moussa Traoré rezsimje mártírjainak napja
A dokumentumszabadság világnapja 2008 – tól
Az epilepsziások melletti kiállás és szolidaritás napja (Purple Day – Lila Nap) (Az epilepszia világnapja február 14-én van, a Lila Nap a támogatás napja.)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Alig hogy véget ért a NATO rendkívüli csúcsértekezlete, újabb repedések mutatkoznak a nyugati katonai tömb egységének falán. Erdogan török elnök tudatta, hogy nem csatlakozik az oroszellenes szankciókhoz, Schröder volt német kancellár pedig azt ajánlotta, hogy a Nyugat barátkozzon meg az európai biztonsági rendszer megteremtésére irányuló tárgyalások gondolatával. Ferenc pápa is tárgyalást sürgetett – jelentette a Magyar Békekör tudósítója pénteken.
Giuseppe Conte, az olasz kormánykoalícióban résztvevő Öt Csillag párt elnöke is úgy vélekedett, hogy nem kellene engedni az oroszoktól való félelemnek, hanem inkább diplomáciai megoldást kellene keresni velük.
Annyi bizonyos, hogy Moszkva nem szeppent meg a NATO-csúcs döntései miatt. Peszkov Kreml-szóvivő is értésre adta, aligha van szükség egy olyan szervezetre, amely konfrontációban érdekelt az összeurópai biztonság megteremtése helyett.
Zelenszkij ukrán elnök megköszönte ugyan az ukrán kormány támogatására hozott intézkedéseket, de megkésettnek nevezte őket. Úgy vélte, Oroszország nem támadta volna meg Ukrajnát, ha az orosz gázfüggőségtől már korábban megszabadultak volna. Megfigyelők szerint ettől a függőségtől Nyugat-Európa nem fog tudni egyhamar megszabadulni, s nem biztos, hogy egyáltalán érdekében állna lekapcsolódni az orosz gázvezetékekről. Erre utal, hogy noha az Északi Áramlat-2 gázvezetéket üzemeltető cég néhány napon belül csődöt jelent be, hiszen Scholz kancellár leállíttatta a vezeték megnyitásának engedélyezését, Matthias Warnig, a cég igazgatója viszont jelezte, hogy „átmeneti szüneteltetésről” van szó, és a csődöt eszerint jelentik be.
Nyugat-Európa egyes országaiban elégedetlenség jelei mutatkoznak az üzemanyagárak jelentős emelkedése miatt. Több helyütt felütötte fejét a spekuláció. Madrid tömegtüntetés helyszíne volt az üzemanyag- és élelmiszerár-emelések miatt. A kamionosok munkabeszüntetése miatt szünetelt az élelmiszer utánpótlás, szupermarketek üres polcai árulkodnak a növekvő gondról.
Az EU most azt fontolgatja, ne azzal vágjon-e vissza Oroszországnak, hogy a Gazprommal kötött szerződésben rögzített árat egyoldalúan csökkenti. Egy ilyen lépés várható következménye ugyan könnyen kiszámítható, mégis akad olyan vezető politikus, köztük a dán miniszterelnök, aki szerint az orosz gázszállítás rubelben történő kiegyenlítéséről született moszkvai döntést csak szerződésszegéssel lehet ellensúlyozni.
Az oroszokat kellemetlenül érintette ugyan, hogy kikapcsolták őket a Visa és a MasterCard rendszerből, de a hitelkártyások 65 százaléka már át is állt a MIR és a Union Pay rendszerre, nem pedig Putyin hatalmának megdöntésére vett irányt, mint azt a Fehér Házban szerették volna.
Moszkvában közben megalakult az Ukrajnában üzemeltetett amerikai biológiai laboratóriumok ügyével foglalkozó parlamenti bizottság, és a védelmi minisztériumtól bekérte a biológiai fegyverkutatásra utaló dokumentumokat. Az iratok között olyanra is bukkantak, amely bizonyítja, hogy Joe Biden amerikai elnök fia, Hunter részt vett az ukrajnai biológiai laboratóriumok működtetésében. Ez arra utal, hogy Biden elnök is tudott róla, milyen kísérleteket folytat a Pentagon Ukrajnában, és mi köze fiának ehhez a kutatáshoz. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője pénteken tudatta: Oroszország magyarázatot fog követelni az Egyesült Államoktól Joe Biden elnök fiának, Hunternek az ukrajnai biológiai laboratóriumok működtetésében játszott szerepével kapcsolatban.
Az is kitudódott, hogy az Egyesült Államokban és Kanadában be nem jegyzett gyógyszereket kísérleteztek ki ukrán katonákon. A 4 ezer kísérleti alany közül sokan meghaltak, másokat pedig kórházi ellátásban kellett részesíteni. Igor Kirillov, az orosz sugárvédelmi, vegyi és biológiai védelmi erők vezetője szerint az indonéz kormány 2010-ben azért vetett véget az amerikai haditengerészeti orvosközpont dzsakartai tevékenységének, mert hasonló kísérleteket folytatott anélkül, hogy az indonéz kormány tudomására hozta volna, mit művel.
A kínai védelmi minisztérium szóvivője csütörtökön azt mondta, hogy az Egyesült Államok 336 biológiai laboratóriumot üzemeltetett a világ 30 országában, közülük több tucatnyit Ukrajnában.
Moszkva és Peking magyarázatot vár a feltárt tényekre, az orosz parlament alsóházának elnöke pedig kívánatosnak tartaná, hogy az amerikai kongresszus is vizsgálatot rendeljen el az ügyben.+++
Szergej Rudszkoj vezérezredes, az Orosz Fegyveres Erők vezérkari főnökének első helyettese elmondta, hogy a különleges hadművelet során 1351 orosz katona vesztette életét és 3825 sebesült meg.
Erről Ruckoj erről ma beszélt egy moszkvai sajtótájékoztatón – tájékoztat a RIA Novosztyi .
„Sajnos a különleges hadművelet során veszteségek vannak harcostársaink között. A mai napig 1351 katona halt meg, 3825-en megsérültek” – mondta Rudskoy.
Hozzátette azt is, hogy az orosz hadsereg az ukrajnai és a donbasszi katonai különleges hadművelet keretében sikeresen teljesítette az első szakasz fő feladatait, és jelentősen csökkentette az ukrán fél katonai potenciálját.
A speciális művelet pedig folytatódik.
„Zа Нaших! – A Mieinkért!” – festi az égre az orosz SzU-34 – es harci gép a szimbólumot.
Startolnak az „Iszkanderek” a „kaliberek” és a „Kindzsalok” társaságában:
Egy „Kaliber” a Kijev melletti Kalinovka olajraktárat kapta telibe:
Az Ukrán Fegyveres Erők vontatott tüzérségi egységeinek parancsnoki harcálláspontját és tüzelőállásait drón tűzvezetéssel rendezték le.
A precíziós irányítású lövedékek megsemmisítette az ukrán parancsnoki állást és az üteg lövegeit.
Biden amerikai elnök sokkolt egy csomóamerikai az újságírót és egész Ukrajnát, mondván, hogy a szankciók soha senkit nem tántorítottak el semmitől.
– Uram, az elszigetelés nem működik. Miből gondolja, hogy Vlagyimir Putyin megváltozik a mai tettei után? – tette fel a kérdést az egyik amerikai tévécsatorna tudósítója.
Erre Biden habozás nélkül válaszolt:
„Ha a kezdetektől fogva foglalkozott ezzel a témával, talán eszébe jut, hogy soha nem mondtam, hogy szankciókkal elriaszthatjuk! Ön továbbra is csak erről beszél. A szankciók soha nem szűnnek meg.”
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Nem veszik észre a nyugati társadalmakban, mennyire komoly az, hogy az ukrán hadsereg egységeiben szervezett neonáci csoportok működnek.
Ennek megértéséhez tehetünk egy összehasonlítást, olyan, mintha az amerikai kormány úgy döntene, hogy csatlakozik az amerikai fegyveres erőkhöz, a KKP magjaihoz. (a Ku Klux Klan).
Az amerikai állampolgárok elfogadnák az ilyesmit? Vagy csak azon múlik, hogy a tévében hogyan forgalmazzák?
Az igaz, hogy minden országban vannak rasszisták. De Ukrajna kormánya egy nyíltan fasiszta, 1000 tagú náci milíciát egyesített a Nemzeti Gárdájába. Ez egyenértékű azzal, hogy a modern amerikai kormány egy Ku Klux Klan milíciát ad hozzá az Egyesült Államok fegyveres erőinek hivatalos ezredéhez. pic.twitter.com/gsG6eB4o6k
– Jake Morphonios Blackstone Intelligence (@morphonios) 2022. március 24.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
EP: Megszavazták az oligarchákról szóló jelentést, amiben Döbrögi neve is szerepel
„Egyes tagállamokban a nemzeti kormányok tagjai és más politikai pozíciókat betöltő személyek is az oligarchia részét képezik, és aktívan arra törekednek, hogy az uniós forrásokból saját maguk jussanak pénzügyi előnyökhöz” – írják többek között.
Néhány más tagállamé mellett, Magyarország neve is gyakran előfordul abban az európai parlamenti jelentésben, amely az oligarchikus struktúrák elleni küzdelemről és az uniós források csalással szembeni védelméről szól – írja a Népszava.
Az EP képviselőtestülete nagy többséggel megszavazta a finn néppárti Petri Sarvamaa által előkészített, oligarchákról szóló állásfoglalást, melyben Orbán Viktor neve is megtalálható.
A finn politikus által előkészített állásfoglalás szerint az
„egyes tagállamokban a nemzeti kormányok tagjai és más politikai pozíciókat betöltő személyek is az oligarchia részét képezik, és aktívan arra törekednek, hogy az uniós forrásokból saját maguk jussanak pénzügyi előnyökhöz”.
A jelentés arról is ír, hogy
Magyarországon a miniszterelnök a mezőgazdasági támogatások révén központosította a vagyont, amit a belső köre számára újraosztottak.
A magyar közbeszerzés működéséről pedig azt állapította meg, hogy a
és hogy 2015-2019 között a tagállamok közül Magyarországon zárult a legtöbb OLAF-vizsgálat pénzügyi ajánlással.
Daniel Freund német zöldpárti képviselő az állásfoglalásról rendezett vitán úgy vélte, hogy nem csak az orosz oligarchák vagyonát kellene befagyasztani, hanem az EU saját oligarcháinak járó uniós forrásokat is.
„Ha így folytatjuk, Orbán oligarchái felvásárolják az utolsó független napilapot is Magyarországon”
– mondta.
A képviselők Európai Unió intézményeit sürgetik, hogy vessenek be minden lehetséges eszközt az oligarchák megakadályozására, úgy, hogy azok ne tudják átvenni a gazdaság, a pénzügyek és politika irányítását – áll a jogilag nem kötelező jelentésben. (szmo)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Egy JOGILAG SENKIT SEMMIRE NEM KÖTELEZŐ JELENTÉS…
Amit a megszólított vagy figyelembe vesz, VAGY NEM!
Mindenesetre TÖBB MINT ÉRDEKES HELYZET áll(HAT) elő az április 3 – i döbrögisztáni „választásokat” követően az EU és „A” vajdasági Intéző Bizottság viszonyában. A „választásokon” nyertes MAGYAR – ÉS NÉPELLENES politikai gonosztevők függvényében. Csodára persze senki ne számítson! ITT minden a már megszokott rendben fog majd tovább menni! Csak a szegénység és a nyomor fog majd növekedni! Meg a magyarok további kiszolgáltatottsága.
Éles hangvételű közleményt adott ki a kínai védelmi minisztérium az amerikaiak ténykedéséről az ukrajnai biológiai laboratóriumokban feltárt tényekkel kapcsolatban. „Az Egyesült Államoknak fel kell hagynia a hazudozással, és lépéseket kell tennie az ukrajnai helyzet enyhítése érdekében” – így a közlemény.
A kínai védelmi minisztérium az egész világ előtt választ követel Washingtontól, hogy mit csinálnak katonai biolaboratóriumaik, és miért nincs róluk nyílt információ.
A kínai védelmi minisztérium közleméye hangsúlyozza: ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a fenyegetéseket, amelyeket az Egyesült Államok biológiai laboratóriumai jelentenek Ukrajnában, és általában véve az amerikaiak Ukrajna tereületén folytatott tevékenységét.
„Ma már az egész világ tudja, hogy az Egyesült Államok volt az ukrajnai válság előidézője” – összegezte a kínai védelmi minisztérium. (rusvesna.su)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A vajda megszólalt a NATO-csúcs után – ebben állapodtak meg
„Nehéz szülés volt, de sikeres” – értékelt a miniszterelnök.
A kormányfő úgy fogalmazott: hosszú tárgyalások fejeződtek be, „nehéz szülés volt, de sikeres”.
Magyarország nem küld katonákat, sem fegyvereket Ukrajnába, és a területünkön nem haladhatnak át fegyverek, mert a legfontosabb NATO-cél az, hogy Ukrajna határát ne lépje túl a háború. Épp ezért a légtérzárat is elvetették, és az Ukrajnával határos keleti NATO országok, így Magyarország megerősítéséről is döntöttek – derült ki Orbán Viktor közösségi oldalára feltöltött videójából.
Értékelése szerint ezt azért tudták elfogadtatni, mert a NATO-nak az lett a közös álláspontja, hogy a legfontosabb közös NATO-cél az, hogy a háború semmiképpen se lépje túl Ukrajna határait.
Közölte, hogy ezért elvetették a légtérzár a gondolatatát is. Egy Ukrajna feletti légtérzár azonos lett volta a légi háborúval – hangsúlyozta, hozzátéve ugyanakkor, hogy ez nem fog megtörténni és ez jó hír Magyarország számára.
A miniszterelnök beszámolt arról is, hogy döntöttek az Ukrajnával szomszédos közép-európai országok – Lengyelország, Szlovákia, Magyarország és Románia – megerősítéséről is. Hozzátette: ide védelmi célzattal települnek majd NATO-erők.
Várjuk őket, jönnek törökök, olaszok és horvátok, valamint lesznek amerikaiak is – mondta Orbán Viktor, hangsúlyozva, hogy ők a magyar honvédséggel együtt fogják garantálni Magyarország és a magyar emberek békéjét és biztonságát.
(atv)
Bal-Rad komm: „…Várjuk őket…ők a magyar honvédséggel együtt fogják garantálni Magyarország és a magyar emberek békéjét és biztonságát…”
TÉVEDNI emberi dolog! HAZUDNI VISZONT POLITIKUSI JELLEMVONÁS!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
(idézet: A Magyar Tanácsköztársaság – Liptai Ervin)
Május és június folyamán mind élesebbé váltak az ellentétek a kommunisták, a hozzájuk mindinkább közeledő, a proletárdiktatúra álláspontját őszintén elfogadó baloldali szociáldemokraták, valamint a jobboldali és centrista vezetők között. Az ellentétek forrása a jobboldali és centrista vezetők magatartása volt. Ezek március 21-én jobbára csak kényszerből, taktikai megfontolások folytán fogadták el a proletárdiktatúrát, most pedig egyre nyíltabban tagadták meg azt a platformot, amelyet 1919. március 21-én elfogadtak.
Az ellentétes nézetek egyik ütközőpontja a pártnak és a szakszervezetnek a proletárdiktatúrában betöltött szerepe megítélése körül alakult ki.
A kommunisták kezdettől fogva tiltakoztak az ellen, hogy a pártba a szakszervezeteken keresztül beözönlő osztályidegen elemek siserehada mind hangosabban védelmezze érdekeit a proletárdiktatúrával szemben. A szakszervezetek azonban, amelyeknek vezetőit megrészegítette a hirtelenül támadt nagy népszerűség, nem emeltek gátat a kispolgári és polgári elemek áradása elé, sőt gyakran maguk is támogatták azt.
Míg áprilisban, a Révai „Tiszta proletárpolitikát” című cikkével megindult vita idején a jobboldal általában hallgatott, májusban egyre aktívabbá vált, és fokozatosan ellentámadásba ment át.
Az egyesülés után a munkásmozgalom súlypontja a pártszervezetekből a szakszervezetekbe helyeződött át.144 A pártszervezetek szerepe igen korlátozottá vált. Maguk a kommunista vezetők is úgy gondolkoztak, hogy a munkásság osztályszervezeteinek feladatát a proletárdiktatúrában a tanácsoknak kell betölteniük. A proletárdiktatúra legfőbb politikai vezető szervének sem a párttitkárságot, hanem a Forradalmi Kormányzótanácsot tekintették. A tanácsok azonban nem tölthették be ezt a nekik szánt szerepet.
„A szociáldemokrata párt egy kibővített bizalmi testületet csinált a munkástanácsokból a burzsoá forradalom idején. Ezek a munkástanácsok nem az üzemben gyökereztek, nem magukban a munkástömegekben, hanem a párt- és a szakszervezetek vezetőségeiben. A diktatúra alatt alakult, választott munkástanácsok ugyancsak távol állottak attól, hogy akár a proletariátus elitjének, akár nagy tömegeinek képét mutatták volna” – írta Kun Béla, a proletárdiktatúra tanulságait elemző „Néhány megjegyzés jóhiszeműek számára” című munkájában.145
Ilyen körülmények között a szakszervezeti vezetők pozíciói – azoké a szakszervezeti vezetőké, akiket 1919 márciusában a munkásság tömegei már nem akartak követni – fokozatosan ismét megerősödtek.
A szakszervezeti bürokrácia – sajátos módon – még a Vörös Hadsereg sikereit is a saját helyzetének megerősítésére tudta felhasználni, annak ellenére, hogy mindent megtett a proletárdiktatúra forradalmi, önvédő háborújának szabotálására. A munkásosztály május 2-a után történt mozgósítását a maga érdemének, a maga nevelő és szervező tevékenysége eredményének tüntette fel.
Május 11-én, a régi képviselőházban kezdte meg Kun Béla azt az előadássorozatot, amely a pártkongresszus előkészítése gyanánt, a párt programjának alapvető kérdéseit foglalta össze. Második előadásában Kun határozott követelményként szögezte le: „… el kell választani a szakszervezeteket a pártszervezetektől, és meg kell teremteni a tiszta proletárszervezeteket, meg kell tisztítani a pártot, meg kell erősíteni, szilárddá, egységessé és fegyelmezetté tenni, hogy az egységes proletárpártból elvileg szilárdan megalapozva irányíthassuk a párt politikáját a munkástanácsokban, és irányíthassuk a párt gazdasági politikáját a diktatúra gazdasági szervezeteinek érett (helyesen: élet — L. E.) nyilvánulásaiban.”146 Kun rámutatott, hogy a szakszervezeteknek a proletárdiktatúrában gazdasági, szervező, mozgósító feladatokat kell betölteniük. „A pártszervezetek viszont nem szabad, hogy mindenkit magukba foglaljanak, hanem csupán a proletariátus avantgarde-jának, elitjének szervezetei lehetnek. Ezeknek a pártszervezeteknek kell elvi és elméleti irányítóként szerepelniük magában az egész munkásmozgalomban és – ami az egész munkásmozgalomnak megkoronázója – a proletariátus forradalmi diktatúrájában.”147
A jobboldali szociáldemokraták számára, akik hozzászoktak ahhoz, hogy a szakszervezetek a politikai és gazdasági életben egyaránt jelentős szerepet töltenek be, idegennek és elfogadhatatlannak tűnt az a gondolat, hogy a proletárdiktatúrában ez a szerep csupán a gazdasági területre, a dolgozóknak a szocialista építőmunkára való mozgósítására, érdekeik közvetlen védelmére korlátozódjék. Nem tudták és nem akarták elfogadni azokat a bírálatokat, amelyekkel a kommunisták a magyar szakszervezeti mozgalomban megmutatkozó opportunista, bürokratikus megnyilvánulásokat illették.
A „Népszava” május 16-i száma vezércikkben foglalkozott a szakszervezetek kérdésével. A cikk a Szakszervezeti Tanács azon jelentésével kapcsolatban készült, amely a szakszervezeti tagság nagyarányú növekedéséről számolt be. A cikk írója egy szóval sem említette, hogy a szakszervezetek taglétszámának nagyarányú felduzzadása osztályidegen és politikai öntudattal nem rendelkező elemek százezreivel töltötte fel az egyesült pártot is.
Szembeszállva a szakszervezeti vezetők tevékenységét ért bírálatokkal, a „Népszava” azt állította, hogy Magyarországon „… nem fejlődhetett ki szakszervezeti bürokrácia, amely már sokszor és sokak részéről megállapított hatásával megköti a szervezet mozgékonyságát, elpenészesíti kifelé ható erőit, és ami a legrosszabb, csökkenti az osztályharc erejét és tompítja élességét. Csak kifejlődött és erős polgári demokráciában szedheti magára ezeket a hibákat a szakszervezeti mozgalom.”
A vezércikk szerint a nyugati országokétól eltérő képet mutatott a magyarországi szakszervezeti mozgalom vezetése is. A szakszervezeti vezetőkről azt állította: „… ezek a férfiak a legteljesebben Marx szellemében végezték munkájukat”. A cikkíró tagadta, hogy a szakszervezeti mozgalom vezetésében megalkuvó tendenciák érvényesültek, és azt állította, hogy a „magyarországi szakszervezeti mozgalom egyetlen jelenséget sem mutat, ami letompította volna az osztályharc élét, hanem az egész mozgalom olyan cselekedetekből állott össze, amelyek az osztályharcot mindig élesítették”. A cikk azt állította, hogy a magyar munkásosztály forradalmisága, a proletárdiktatúra létrejötte a szakszervezeti bürokratizmus hiányát, a vezetők forradalmiságát bizonyítja.
A kommunisták nem hagyhatták válasz nélkül a „Népszava” vezércikkének állításait, ezért másnap Fiedler Rezső vasesztergályos, kommunista népbiztos, ugyancsak a „Népszava” hasábjain – az 1919. május 17-i számban – szembeszállt velük. Fiedler egyebek között rámutatott, hogyha Magyarországon a szakszervezeti mozgalom nem is sekélyesedett el annyira, mint más országokban, „nálunk is megvolt az a speciális szervezeti-politikai irányzat, amely ellensége volt mindennemű forradalmi cselekvésnek, amely irányzat a munkásság erejét mindig az elérhetőre akarta koncentrálni, bizonyos szerény bér- és munkaidő-követelések keresztülvitelére, amelyeket aztán tarifákban fektettek le. Ezeket a követeléseket is nem harc, hanem egyezkedés árán akarta elérni. Ennek az irányzatnak a szóvivői elsősorban a szakszervezeti alkalmazottak voltak, akik számára minden merészebb cselekedet csak üres szólam volt.”148
Az előző napi vezércikk azon állításával szemben, hogy a magyar szakszervezeti mozgalomban egyetlen olyan eset sincsen, amikor tompították volna az osztályharc élét, Fiedler megemlítette a szakszervezeti vezetők háború alatti tevékenységét, amikor csip-csup engedményekért támogatták az uralkodó osztály imperialista háborúját. Hangsúlyozta, hogy a proletárdiktatúra győzelme nem a szakszervezeti vezetők érdeme: „A munkásság jelenét és jövőjét saját erejére építette.”
A vita folytatódott, egyre élesebbé vált, és mind szélesebb körben gyűrűzött tovább.
A „Népszava” május 18-i, vasárnapi számában már nem kisebb személy, mint Weltner Jakab vette védelmébe a szakszervezetek vezetőit, mondván: a jobboldali szakszervezeti vezetők tevékenységének elítélése „az egész magyarországi munkásmozgalom elítélését jelenti”. Támadást intézett a kommunisták ellen, akikről azt állította, hogy többségük csak néhány hónapja csatlakozott a munkásmozgalomhoz. Valóban voltak a kommunista párt vezetői között olyan fiatalok, akik a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása előtt nem voltak tagjai a szociáldemokrata pártnak. Ennek oka azonban elsősorban abban rejlett, hogy a szociáldemokrata párt vezetőinek megalkuvó magatartása miatt a párton kívül, a forradalmi antimilitarista mozgalomban fejtették ki tevékenységüket. „… félre a gyanúsítgatásokkal és engedjék a szakszervezeteket dolgozni” – hangoztatta cikkében demagóg módon Weltner, mintha a kommunisták a legkisebb mértékben is akadályozták volna a szakszervezetek vezetőit abban, hogy alapvető kötelességüket, a munkásosztálynak a forradalmi honvédő háborúra és a szocialista termelőmunkára való mozgósítását elvégezzék.
A jobboldal hamarosan felismerte: a szakszervezeti vitában számára kedvezően kiaknázható lehetőségek rejlenek. Mivel a kommunisták szervezeti kapcsolatai az egyesülés óta a gyári munkássággal megszakadtak, az üzemekben ismét fokozatosan a szakszervezetek kezébe került a hangulat irányítása. E törekvésüket megkönnyítette, hogy éppen a legforradalmibb, legöntudatosabb munkások vonultak be a hadseregbe. Kedvezőnek kínálkozott az alkalom, hogy a munkásmozgalmat ért állítólagos sérelem ürügyén a munkásokat a kommunisták ellen hangolják. A „Népszava” május 24-én „Egymillió szervezett munkás” című cikkében írta: „A magyarországi munkásság tisztára a szakszervezeteknek köszönheti, hogy azzá lett, ami.” A kommunistákat – bár burkolt formában – úgy említette meg, mint akik „csak a kész eredményhez jöttek, és letelepedtek a proletárszabadság, a proletárhatalom terített asztalához”.
A polémia természetesen nem korlátozódott az újságok cikkeire. Élénk vita folyt a gyűléseken, értekezleteken, a tanácsokban és az üzemekben egyaránt. Az önálló kommunista párt hiánya folytán a jobboldal biztos helyzeti előnyt élvezett. A magyar munkásosztály még nem rendelkezett olyan politikai képzettséggel és tapasztalattal, hogy önálló kommunista párt nélkül tájékozódni tudott volna olyan kérdésekben, mint a szakszervezetek és a párt szerepe a proletárdiktatúrában.
Éles elvi ellentétek nyilvánultak meg a kommunisták, a baloldali szocialisták, valamint a jobboldal és a centrum között a proletárdiktatúra módszereinek kérdésében is.
A jobboldal és a centrum ellenzett minden olyan határozott intézkedést, amellyel a proletárdiktatúra őszinte hívei a munkásosztály hatalmának megszilárdítását, a szocializmus politikai, gazdasági és kulturális építését, az ellenforradalmi tevékenység megakadályozását stb. kívánták szolgálni.
Azok, akik a proletariátus diktatúráját már március 21-én is csak ideiglenesnek, átmeneti jellegűnek tartották, a tanácskormány minden határozott intézkedésére úgy tekintettek, mintha a burzsoá demokratikus rendszerhez visszavezető híd egy-egy darabkáját égették volna fel. Még az északi fronton elért katonai sikereket sem tudták őszinte örömmel fogadni, mert úgy vélték: az antant szövetségeseire mért minden egyes csapással nehezebbé válik az egyezkedés.
A maguk pozícióját igyekeztek a proletárdiktatúra törvényeinek, rendeleteinek kijátszására felhasználni a kizsákmányoló osztályok érdekében. Erdélyi Mór, a Tanácsköztársaság jobboldali szociáldemokrata közellátási népbiztosa, a kereskedelem szocializálása során lefoglalt árut a kereskedőknek jó áron kifizette. „De továbbmentem a kereskedők érdekeinek megóvása terén. Elrendeltem, hogy a régi üzlettulajdonosok megmaradjanak a helyükön, és saját üzletüket a változott formában önmaguk vezessék tovább, hogy egyszer, ha az üzletet ismét visszakapják, régi vevőkörükkel a konnexiót ne veszítsék el”149 – hangoztatta Erdélyi a Tanácsköztársaság megdöntése után.
A proletárdiktatúra „módszereinek enyhítésére” irányuló nézetek szószólója, élharcosa Kunfi Zsigmond volt. Ebben az időben Kunfi – több más centristához hasonlóan – már nem remélte, hogy a Tanácsköztársaság fennmaradhat anélkül, hogy lényeges módon revideálná a március 21-én elfogadott alapelveket. Azt hitte, hogy a megdöntött uralkodó osztályoknak tett engedményekkel belpolitikailag és külpolitikailag egyaránt kedvezőbb helyzetet lehet biztosítani a munkáskormányzat fenntartásához, illetőleg egy „megfontolt” visszavonuláshoz a III. 21-e előtti állapotok visszaállítása érdekében.
„Én magam is azok közé tartozom, akik mindaddig, amíg a diktatúra teljes érvényesítésének feltétele: a nemzetközi forradalom be nem következik, mérsékeltebb és lassúbb tempójú politikát tartanak szükségesnek, mint amilyent eddig csináltunk” – írta Kunfi június elején „Az Ember” 1919. június 5-i számának egyik cikkében.
Kunfi és a vele egy nézetet vallók terrorizmussal vádolták a kommunistákat azért, mert kemény kézzel kívántak elbánni a diktatúra ellenségeivel, az ellenforradalmárokkal. Míg az országban az ellenforradalmi mozgalmak egyre szélesebb méreteket öltöttek, s a lázadó katonatisztek, kulákok stb. szadista módon gyilkolták és kínozták a tanácshatalom helyi képviselőit, Kunfiék humanista elbánást követeltek a nép esküdt ellenségeivel szemben.
A Tanácsköztársaság valóban humánus, nagyvonalú magatartást tanúsított a bűnösökkel szemben. Még a háborús bűnösöket, a munkások kegyetlen hóhérait sem büntették meg érdemeiknek megfelelően.
„Nem tudjuk és nem akarjuk visszafizetni a kölcsönt a burzsoá állam évszázados vérítéleteiért! Most nem elszámolásról, hanem leszámolásról van szó. Nem tudjuk, mert ha meg akarnánk torolni az osztálybíráskodás gazságait, akkor egyéb munkánk sem volna, mint ez a megtorló munka. Nem akarjuk, mert megtorlásra már szükség nincs” – írta a „Vörös Újság” 1919. március 28-i számában Rákos Ferenc, a Budapesti Forradalmi Törvényszék kommunista elnöke.
Hogy a Tanácsköztársaság forradalmi törvényszékei menynyire nem kívántak élni a megtorlás drasztikus eszközeivel, azt bizonyítják a következő adatok: 1919. június 10-ig a forradalmi törvényszékek által kiszabott büntetések 30,5 százaléka pénzbüntetés, 36,7 százaléka 6 hónapnál rövidebb ideig tartó szabadságvesztés volt. 5 évnél súlyosabb büntetést csupán az elítéltek 7,2 százaléka kapott. A halálos ítéletek aránya 0,81 százalék volt, ebből azonban csak 0,35 százalékot hajtottak végre.150 A fenti adatok értékelésénél figyelembe kell venni a rendkívüli viszonyokat, a háborús helyzetet, amelynek következtében minden állam különleges szigorral kénytelen eljárni.
A „kommunista terrorról” szóló rágalmak még tarthatatlanabbá válnak akkor, ha a Tanácsköztársaság bíráskodását összehasonlítjuk az 1848-1849-es magyarországi polgári forradalom és szabadságharc bíráskodásával.
1849 márciusa és augusztusa között a politikai és a statáriális bíróságok 155 főt végeztettek ki. A katonai bíróságok ezenkívül mintegy 40-50 embert ítéltek halálra. A Tanácsköztársaság idején összesen 153 halálos ítéletet hajtottak végre. Ebből 119-et politikai, 6-ot katonai, 28-at pedig közönséges bűncselekmény miatt szabtak ki.151
Az adatok összehasonlításánál nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy míg 1848-1849-ben a kivégzettek túlnyomó többsége paraszt volt, addig 1919-ben a politikai okok miatt kivégzett személyek mintegy 90 százaléka katonatiszt, kulák, földbirtokos, tőkés, magas beosztású tisztviselő volt.
Május végén szabadon bocsátották azokat a túszokat, akiket a volt uralkodó osztály tagjaiból vettek őrizetbe.
„A magyarországi Tanácsköztársaság diadalmas ellenállást fejt ki támadóival szemben. A beözönlő hordák áradata megtört a Vörös Hadsereg proletártömegeinek ércfalán. A Tanácsköztársaság túszokat a közvetlen veszély pillanatában vett. Ennél a lépésnél nem vezette a bosszúállás gondolata. Miután a Tanácsköztársaságot jelenleg közvetlen veszély nem fenyegeti, a Forradalmi Kormányzótanács elrendelte az összes túszok szabadon bocsátását” – írta a „Népszava” május 25-én. Az ellenforradalmárok a tanácskormánynak ezt a lépését a gyengeség jeleként fogták fel, és még inkább felbátorodva folytatták tevékenységüket.
A proletárdiktatúra megvédésének feladata az ellenforradalmárokkal szemben a kommunistákra és a baloldali szociáldemokratákra hárult, akik ezt bátran és önfeláldozóan teljesítették. Tudatában voltak annak, hogy a határozatlanság, elnéző magatartás nem csupán a proletárdiktatúra biztonságát veszélyezteti, hanem elkerülhetetlenül nagyobb áldozatokkal jár, mint a következetes, kemény fellépés.
A fegyveres ellenforradalmi lázadások leverésében kiemelkedő szerepet töltött be Szamuely Tibor. Szamuelyt a proletárdiktatúra ellenségei semmiféle kegyetlenségtől vissza nem riadó embernek tüntették fel, mint aki az ellenforradalmárokkal szemben indokolatlanul is széleskörűen alkalmazta a halálbüntetést. Szamuelyt bántották ezek a rágalmak, de nem riasztották vissza attól, hogy továbbra is elszántan folytassa a harcot mindazokkal szemben, akik a munkásosztály hatalmára kezet emeltek. Július elején az „Express Correspondenz” budapesti tudósítójával folytatott beszélgetés során Szamuely többek között a következőket mondotta:
„A valóságban én éppoly kevéssé vagyok vérszomjas, mint a többiek … Határozottan a diktatúra szigorú alakjának vagyok a barátja, mert az kevesebb véráldozatot kíván, tehát a burzsoázia érdekében is van, mert az ellenkezője azt a hiedelmet kelthetné bennük, hogy csupán múló jelenséggel állnak szemben, és ez megnehezítené nekik azt, hogy az új rendbe beleilleszkedjenek. Azokat, akik engem csak az újságokból ismernek, az, amit én itt Önnek elmondottam, valószínűen nemigen fogja kielégíteni. Sajnos, nem mutathatom meg Önnek az ellenforradalmárok skalpjait, sőt, még az összehajtható akasztófát sem, amely nélkül, amint a lapok tudni vélik, én sohasem indulok útnak.”152
A tanácskormányban és a párt vezetésében megnyilvánuló ellentétek bátorítólag hatottak az ellenforradalmárokra. A proletárdiktatúra ellenségei nem mulasztották el azt a lehetőséget, hogy a szociáldemokratizmusnak a kommunizmussal való szembeállításával, a jobboldali szociáldemokraták jelszavainak átvételével erősítsék meg hadállásaikat, és ellenforradalmi restaurációs törekvéseiket a dolgozó tömegek megtévesztésére alkalmas mezbe öltöztessék.
A Brownnal folytatott tárgyalások óta a jobboldali és centrista vezetők nem tudtak megszabadulni attól az illúziótól, hogy az antant támogatásával a proletárdiktatúráról egy mérsékelt szocialista kormány uralmához térhetnek vissza.
Május folyamán a vasasszakszervezet vezetősége az Abonyi utca 21. szám alá, a református konvent diákotthonába értekezletre hívta össze több szakszervezet képviselőit. Mintegy 15 ember gyűlt össze, akikkel a vasasszakszervezet egyik vezetője ismertette az értekezlet célját: elérkezett az ideje annak, hogy a szakszervezetek lépéseket tegyenek a proletárdiktatúra felszámolása és a szociáldemokrata kormány létrehozása érdekében. Kifejtette: a kérdés azért vált aktuálissá, mert a Forradalmi Kormányzótanács az északi fronton offenzívát akar indítani, s a Hadügyi Népbiztosság a szakszervezetekre bízta a besorozott munkások lajstromozását. Ez azt jelenti – hangoztatta -, hogy a háborúért való felelősség ódiuma a szakszervezetekre hárul. Javasolta: hívják össze az összes szakma vezetőit a kérdés megtárgyalására.
Két nappal később már majdnem valamennyi szakszervezet vezetője megjelent az értekezleten. Abban egyeztek meg, hogy a Forradalmi Kormányzótanács tagjait is meghívják a legközelebbi tárgyalásra.
Pár nap múlva az Abonyi utcában megjelent a Forradalmi Kormányzótanács néhány tagja, köztük Kun Béla is. Kun Béla kijelentette: irreálisak azok az elképzelések, amelyeket a szakszervezetek vezetői a visszafelé vezető útról táplálnak. Leszögezte, hogy ha a proletárdiktatúrát felszámolják, azt csak a burzsoázia ellenforradalmi diktatúrája követheti. Kunnak egyéb elfoglaltsága miatt rövidesen el kellett távoznia az értekezletről. Utána még Peyer és Kunfi is beszélt, s természetesen szembeszálltak Kun véleményével.
Ezek után Peyer többedmagával felkereste Freeman kapitányt, a budapesti angol misszió befolyással nem rendelkező tagját, s tőle az antant támogatását kívánta megszerezni a szakszervezeti vezetők proletárdiktatúra-ellenes terveinek végrehajtásához. Freeman semmiféle konkrét ígéretet nem adhatott, csupán azt vállalta, hogy a szakszervezeti vezetők kérését továbbítja feletteseihez.
Egy újabb értekezleten, amelyen Kun és Böhm is részt vett, Peyer tájékoztatta a megjelenteket a Freemannel folytatott tárgyalásról. Kun Béla megállapította: az események őt igazolták, és figyelmeztette Peyeréket arra, hogy helyteleníti az olyan megbeszéléseket az antant képviselőivel, amelyeket nem a Forradalmi Kormányzótanács folytat. Böhm, aki tisztában volt Freeman jelentéktelenségével, maga is azt javasolta, hogy a szakszervezetek akciójukat szüntessék be, mert az súlyos következményekkel járhat a hadsereg hangulatára.
Peyerék a figyelmeztetések ellenére tovább folytatták aknamunkájukat. Elhatározták, hogy szélesebb körre kiterjesztve tevékenységüket, a szakszervezeti bizalmi férfiakat szakmánként megszavaztatják: helyeslik-e a proletárdiktatúra fennmaradását, vagy a szakszervezetek vezetőinek álláspontjára helyezkednek. A famunkások és a könyvkötők bizalmi férfiai csatlakoztak Peyerékhez. Döntő jelentősége volt a vasas bizalmiak döntésének. Kétnapos értekezletükön Peyer ismertette a szakszervezeti vezetők határozatát. Célját azonban nem érte el, mert az értekezleten megjelent Kun Béla szavainak hatására a vasasok a proletárdiktatúra megtartása mellett foglaltak állást.153
Az Abonyi utcai értekezletek természetesen nem maradhattak titokban. A budapesti munkástanács 500-as bizottságában az egyik felszólaló szóvá is tette:
„… a munkás- és katonatanács nem hallott a külügyi népbiztosoktól jelentést azokról a tanácskozásokról, amelyekről mindenki tudja, hogy napokig, hetekig folytak itt az idegen missziókkal. Mi tudjuk, hogy ezektől az antantmisszióktól, az imperialistáktól jót nem várhatunk, de a burzsoázia ezekben a kritikus időkben olyan hitet terjesztett és akart a munkásságba beleplántálni, hogy talán a munkásságnak is jobb volna még most visszatérni a régi rendszerbe, mert hátha elkésnek az európai események attól, hogy bennünket ebből a nehéz helyzetből kisegítsenek.”154
Június 10-e után Freemannél ismét megjelent a jobboldali szociáldemokraták küldöttsége, amelyet ez alkalommal Weltner vezetett. Freeman arról tájékoztatta őket, hogy felettes szervei nem kívánják támogatni az önálló szociáldemokrata kormány megteremtésére irányuló akciót.155
Június elején Böhm bizalmas értekezletre hívta magához a hozzá hasonló felfogású párt- és szakszervezeti vezetők egy részét. A tanácskozás célja a kommunisták elleni akció előkészítésének megbeszélése volt.
Az ellentétek ilyen mértékű kiéleződése a proletárdiktatúra vezető szerveiben aláásta a munkásosztály hatalmának tekintélyét, akadályozta a Tanácsköztársaság célkitűzéseinek megvalósítását, a megdöntött uralkodó osztályok ellenforradalmi kísérleteivel szembeni határozott fellépést.
A kommunista és baloldali szociáldemokrata vezetők anélkül, hogy elvi engedményekre lettek volna hajlandók, ismételten hangsúlyozták a vezetés egysége megőrzésének szükségességét. Kun Béla csaknem minden megnyilvánulásában nyomatékosan aláhúzta az egység megóvásának fontosságát.
„Az erők egyesítése, minden kivétel nélkül, minden proletárenergiának egyesítése szoros, szilárd, fegyelmezett és mindenekfölött szervezett egységbe foglalása, létföltétele a forradalomnak!
… Az egész proletariátus egységes erőkifejtése érdekében el kell törpülnie minden más érdeknek. A meggondolások csak véleményekké alakulhatnak, amidőn az egységes erőkifejtés érdekeiről van szó, és nem sűrűsödhetnek külön cselekedetté semminő irányba” – írta Kun a „Népszava” május 23-i vezércikkében.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
Blackstone Intelligence (@morphonios) 
