A materializmus

– Az emberré válás útja a szocializmus –

A materializmus jellemzői:

Az anyag, a természeti-társadalmi lét, az objektív valóság az elsődleges, és a tudat, a gondolkodás az anyag által meghatározott.

A materializmus és az idealizmus megkülönböztetésének alapja a filozófia alapvető kérdésére adott válasz.

A materializmus, mint az idealizmus ellentéte végigvonul a tudományos megismerés minden területén.

A materializmus legkövetkezetesebb formája a dialektikus materializmus.

Néhány gondolat:

Az anyagi világ körülvesz minket embereket, bármilyennek is látjuk, érzékeljük a világot, de a tudományos módszerrel leírt jelenségek, következtetések, ha a gyakorlatban létük bebizonyítható, akkor azok objektíve léteznek. A gyakorlatnak, a kísérletnek, a megfigyelésnek igazolnia kell az elméletet, a hipotézist, ezt minden tudományosan gondolkodónak el kell fogadnia, ez a materialista, anyagelvű felfogás.

Amelyik jelenségnek a képzelet és nem a valóság a forrása, akkor a rá adott magyarázat, ami a gyakorlatban, a valóságban nem bizonyítható, nem igazolható, az alapvetően csak spekuláció, idealizmus, képzelgés, alapvetően butaság, vagy hazugság, még akkor is, ha a valóságból is nyer támaszt elméletéhez.

Amely jelenség csak a képzelet világából származik, csak a tudatban létező vízió, és nem szükséges a tudományos módszerrel történő vizsgálata, magyarázata, nem szükséges a gyakorlatban ellenőrizni, elég csak a hit, az a semmivel egyenlő, az szélhámosság. Jellemzően a vallás, az istenhit ilyen! Hinni kell és kész!

A valóságban észlelt jelenségek magyarázata csak a tudományos módszerekkel eredményezheti a valódi, az objektív megértést, megismerést, amit kísérlettel, megfigyeléssel a gyakorlatban igazolni kell; így ismeri meg a világot a materializmus, ellenben az idealizmusra nem ez a jellemző, elég a hit, a képzelgés, a spekuláció, valódi következetes tudományos módszerrel történő bizonyíték nem szükséges! Az idealizmus számára nem szükséges, hogy amit állít az a valóságban bizonyíthatóan igaz legyen, ettől lesz az idealizmus állítása csupán képzelgés, óhaj: „a kell, hogy legyen” a bizonyítás végeredménye.

A következetes materializmus világnézete szigorúan a valóságra épülve bővíti tudását, ismereteit és a jelenségek tudományos vizsgálatának eredményét a gyakorlatban mindenképpen bizonyítania kell.

A következetes materialista hipotézisének és a hitének alapja, forrása a valóság; nem a semmiből, nem a képzeletből veszi a hipotézisének forrását, hanem a megfigyelésből, a tudományos következtetésből, az igazolható jelenségek tudományos vizsgálatából meríti a következtetéseit.

„A materializmus filozófiai irányzat, amely a filozófia alapkérdésében abból indul ki, hogy az anyag, a természeti-társadalmi objektív lét, a létező valóság az elsődleges. A tudatot, a gondolkodást az anyag, az anyagi folyamatok által meghatározottnak tartja. A materializmus ellentéte az idealizmus, amely az embertől független szellemi lényt, istent, vagy emberi szellemet, eszmét, gondolkodást, pszichikumot, szubjektumot tart elsődlegesnek. A materializmus és az idealizmus ellentéte megjelenik a filozófia és sok más tudományág általános elveiben, kategóriáiban.” Wikipédia

(idézet: Filozófiai kislexikon -1980 )

A materializmus: (lat. materialis — anyagi, anyagra vonatkozó): filozófiai irányzat, amely a filozófia alapkérdésében abból indult ki, hogy az anyag, a természeti-társadalmi objektív lét az objektív valóság az elsődleges, és a tudat, a gondolkodás az anyag által meghatározott. A materializmus ellentéte az idealizmus, amely a szellemet, az eszmét, a gondolkodást, a pszichikait, a szubjektívet tekinti elsődlegesnek.

A materializmus terminust a XVII. sz.-ban kezdték használni, az anyagról kialakult fizikai képzetek értelmében (pl. R. Boyle). Később inkább filozófiai értelemben használják (pl. Leibniz), az idealizmussal való szembeállításra. Első ízben Marx és Engels tisztázta a materializmus tudományos értelmét, s határozta meg pontosan, hogy a materializmus és az idealizmus megkülönböztetésének alapja a filozófia alapvető kérdésére adott válasz. „A filozófusok, aszerint, hogy milyen választ adtak erre a kérdésre, két nagy táborra szakadtak. Azok, akik azt állították, hogy a szellem az eredendő a természettel szemben… az idealizmus táborát alkották. A többiek, akik a természetet tekintettek eredendőnek, a materializmus különböző iskoláihoz tartoznak. Ez a két kifejezés — idealizmus és materializmus — eredetileg nem jelent egyebet… Később meglátjuk, milyen zavart okoz, ha más tartalmat tulajdonítunk nekik.” (Marx—Engels Válogatott művek. II. köt. 334. old.)

A materializmus mint az idealizmus ellentéte végigvonul a tudományos megismerés minden területén, a filozófia és az egyes tudományok valamennyi általános problémájával és kategóriájával kapcsolatban.

A tudományos eredmények általánosításával a materializmus elősegítette a tudományos ismeretanyag növekedését, és a tudományos módszerek tökéletesedését, ami kedvezően hatott vissza az emberi gyakorlatra, a termelőerők fejlődésére.

A materializmus és a szaktudományok fejlődése és kölcsönhatása során, valamint a társadalmi gyakorlat fejlődésének eredményeként a materializmus megjelenési formái is változtak. Az első materialista elméletek az ókori Görögország, Kína és India rabszolgatartó társadalmaiban a filozófia létrejöttével egyidejűleg alakultak ki, több száz évvel időszámításunk előtt, egyebek között a kezdeti tudományos ismeretek (a csillagászat, a matematika és más tudományok) fejlődésével összefüggésben.

Az ókori, nagyrészt még naiv materializmus (Lao-ce, Jang Csu, Vang Csüng, lokajáta iskola [lásd kínai filozófia], Hérakleitosz, Anaxagorasz, Empedoklész, Démokritosz, Epikurosz stb. [lásd antik filozófia]) a világ anyagiságát és az emberek tudatától független létezését hirdette. Képviselői arra törekedtek, hogy megtalálják a természet sokféleségében minden létező közös őselvét. Számos ókori materialista egyben ösztönös dialektikus is volt.

Az ókori materializmus viszonylag fejlettebb formáját munkálta ki Leukipposz és Démokritosz. A középkorban és a reneszánsz idején a materialista tendenciák a nominalizmusban, a panteista elméletekben (panteizmus) és „az isten és a természet együttes örökkévalóságának” elméletében fejeződtek ki.

A materializmus a XVII— XVIII. sz.-ban az európai országokban fejlődött tovább (Bacon, Galilei, Hobbes, Gassendi, Spinoza, Locke), újkori formája (a metafizikus, mechanikus materializmus) a születő kapitalizmus talaján jött létre és összefüggött annak fejlődő termelésével, új technikájával és tudományával. A materialisták, akik az akkor még haladó burzsoázia ideológusaiként léptek fel, harcoltak a középkori skolasztika és az egyházi tekintély ellen, figyelmüket a tapasztalatra mint tanítóira és a természetre mint a filozófia tárgyára fordították.

A XVII—XVIII. századi materializmus az akkor rohamosan fejlődő matematikához és mechanikához kapcsolódott, s e tudományokra támaszkodva próbálta megfogalmazni a világ anyagi természetére, a jelenségek közötti objektív, anyagi természetű kauzális kapcsolatra, az anyag tulajdonságaira vonatkozó elképzeléseit. Módszereiben az analízisre, a természetnek többé-kevésbé önálló, egymástól független kutatási területekre és tárgyakra való felosztására törekedett, s fejlődésükből kiszakítva vizsgálta e területeket és tárgyakat. A korszak materialista tanai között különleges helyet foglalt el a francia materializmus a XVIII. században (Lamettrie, Diderot, Helvetius és Holbach). A mozgást egészében véve még mechanikusan fogták fel, de a természet egyetemes és elidegeníthetetlen sajátosságának tartották. Elhatárolták magukat a XVII—XVIII. századi materialisták többségét jellemző deista következetlenségtől.

A materializmus és az ateizmus természetszerű szerves kapcsolata a XVIII. századi materialistáknál különösen markánsan jutott kifejezésre. A materializmus e formája Nyugat-Európában Feuerbach „antropológiai” materializmus-ában érte el csúcspontját. Ugyanakkor Feuerbachnál mutatkoztak meg legvilágosabban azok a fogyatékosságok, amelyektől a materializmus egyetlen Marx előtti formája sem volt mentes, mindenekelőtt a szemlélődő jelleg, vagyis az a tény, hogy általában figyelmen kívül hagyták az ember gyakorlati tevékenységének és tudatának aktív szerepét, az objektum és a szubjektum kölcsönhatását. A XIX. sz. második felében működő orosz forradalmi demokraták (Belinszkij, Herzen, Csernisevszkij stb.) materialista filozófiája már több dialektikus vonással rendelkezett.

A materializmus legkövetkezetesebb formája a dialektikus materializmus amelyet Marx és Engels alkotott meg a XIX. sz. közepén. A dialektikus materializmus megalkotói a régi materializmus képviselőit jellemző idealista történetfelfogás bírálatával, valamint a gyakorlat fontosságának és a tudat aktív szerepének kiemelésével kezdte meg a régi materializmus korlátainak, fogyatékosságainak felszámolását s egyszersmind a dialektikus és történelmi materializmus kidolgozását. (Marx—Engels: A német ideológia, Marx Tézisek Feuerbachról).

A későbbiekben a materializmus történetében élesen különválik két elvileg ellentétes vonal. Egyik a dialektikus és történelmi materializmus fejlődése, a másik a materializmus-nak számos leegyszerűsített és vulgarizált fajtája. Ez utóbbiak közül a legtipikusabb az a vulgármaterializmus volt, mely végül pozitivizmusba, torkollt.

A XIX. sz. második felében megmutatkozott, hogy a materializmus érett formája összeférhetetlen a burzsoázia osztályérdekeivel. A polgári filozófusok azzal vádolták a materializmus-t, hogy amorális és nem érti meg a tudat természetét. A materializmus-t ugyanis azonosítottak annak primitív megjelenési formaival. Elutasították a harcos ateizmust és az ismeretelméleti optimizmust, ugyanakkor azonban többen kénytelenek voltak a termelés és a természettudomány fejlődése érdekében elfogadni a materialista világnézet egyes elemeit. Másrészt sok tudós deklaratívan idealistának vallja magát, vagy pozitivista módon elutasít „mindenfele filozófiát”, a szaktudományos kutatásban viszont ténylegesen materialista álláspontot foglal el. Ez a természettudományi materializmus (E. Haeckel, L. Boltzmann) Korunk haladó tudósainak jelentékeny része a természettudományi materializmus-tól a tudatos materializmus, így szükségképpen a dialektikus materializmus irányában fejlődik.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!