Kiállás Közép – Európa békéjéért!
Tiltakozunk az USA érdekeit szolgáló háború ellen!
Tiltakozunk az Európát nyomorba döntő energiaválság ellen!
Tiltakozunk az élelemválság ellen!
Az USA otthon rendezkedjen, minket hagyjon békén!
Tiltakozunk a hamis és egyoldalú ukrán propaganda ellen!
Tiltakozunk a média hazudozása ellen!
Kiállunk Oroszország mellett!
Kiállunk a multipoláris világrend mellett!
Kiállunk a kölcsönösen előnyös politikai és gazdasági kapcsolatok mellett!
Jenkik haza!
Amy go home!
No more brother wars!
Biofegyvergyár és NATO tisztek az Azovstal acélmű alatt – Német értesülések
Berlin, 2022. április 23. szombat (MB)
Biológiai fegyvergyár található a mariupoli Azovstal acélmű alatt, melyet az orosz haderő hermetikusan lezárt. A földalatti bunkerben több száz NATO tiszt és a biolabor ukrán alkalmazottai rekedtek. Őket védik élő pajzzsal a neonáci parancsnokság alatt álló azovista egységek – tartalmazza az AnderweltOnline-tól származó jelentés, melyet Dr. Mészáros Gyula ezredes bocsátott a Magyar Békekör rendelkezésére a Békekörben tartott péntek esti budapesti előadásakor.
A 24 km hosszú, néhol 30 méter mélyen húzódó alagútrendszerben PIT-404 jelzésű titkos NATO létesítmény található egy szupertitkos biológiai fegyver laboratóriummal együtt – áll a magyar nyelvű információ-összesítésben. A PIT-404-ben bizonyítottan NATO-tisztek tartózkodnak. A páncélozott bunkerrendszert a gyár tulajdonosához, Rinat Ahmetovhoz, Zelenszkij elnökhöz és Hunter Bidenhoz, az amerikai elnök fiához kötődő Metabiota cég építette és üzemelteti amerikai és francia pénzből. Az előadó által átadott, német forrással megjelölt anyag szerint „mariupoli lakosok ezrei váltak kísérleti nyulakká a nyugati szakemberek végezte embertelen kísérletekben”.
„A francia hírszerzők és a különleges erők tisztjei nem tudták kihozni bajtársaikat Mariupolból, mielőtt az orosz és a csecsen haderő bekerítette volna őket. Ezért hívta fel Macron oly sokszor a Kremlt, és kérte, hogy nyisson SOS humanitárius folyosókat”. Úgy tudják, néhány francia hírszerző tiszt meg is halt a mentőakcióban, Macron pedig azért menesztette 2022. március 31-én Eric Videauxt, a hírszerzés főnökét, mert hibát követett el.
A földalatti járatokban amerikai, kanadai, német, francia, olasz, török, svéd, lengyel és görög tisztek rekedtek. A szökni próbált Roger Clothier amerikai altábornagy helikopterét lelőtték, őt pedig elfogta a Donyecki Népköztársaság milíciája.
Oroszország és donyecki szövetségese élve akarja elfogni az Azovstalban rekedt embereket, kész tények állítva a Nyugatot. Hiszen az Egyesült Államok folyamatosan hirdeti, hogy nem avatkozik be a háborúba, pedig a Mariupolból érkező információk szerint ez hazugság. Nem meglepő, hogy az USA szokatlanul hallgat, amikor szakemberei meghalnak Ukrajnában, jóllehet politikai alapállása szerint minden egyes amerikai állampolgár megölése háborús oknak tekintendő – tűnik ki az anyagból.
A nemzetközi közvélemény várakozással tekint arra, hogyan fog reagálni a NATO, amikor majd Oroszország bemutatja a világnak a mariupoli acélmű foglyait, a háború aktív NATO-szereplőit. Nehéz lesz humanitárius akcióvá fehéríteni a NATO és az Egyesült Államok birodalmi bűneit – áll az AnderweltOnline anyagában.+++
Tömbön kívül kellett volna maradni – Magyar ezredes előadása a Békekörben
Budapest, 2022. április 23. szombat (MB)
A szovjet csapatok Kelet-Európából, történt kivonása után a volt szocialista országoknak, köztük Magyarországnak nem lett volna szabad átengedni területét a NATO-nak, hanem katonai tömbtől semleges országgá kellett volna válniuk. Oroszországnak ebben az esetben nem lett volna oka a háborúra – mondta Dr. Mészáros Gyula ezredes a Magyar Békekörben péntek este tartott budapesti előadásán.
A nyugalmazott tanszékvezető, egyetemi docens dokumentumokat idézve cáfolta Jens Stoltenberg NATO főtitkár és más nyugati vezetők állítását, miszerint nem tettek ígéretet az oroszoknak arra, hogy a NATO nem fog Keletre terjeszkedni. Nyugati írásos dokumentumok tanúskodnak arról, hogy megígérték Moszkvának, nem lépnek át az Elbán. Az ígéretek megszegése miatt felbomlott a geostratégiai egyensúly, és Oroszországnak nem maradt más választása, mint fegyveres úton kompenzálni a Szovjetunió összeomlása következtében elszenvedett veszteséget, és érvényt szerezni biztonságának.
Az ezredes elsősorban az Egyesült Államokra, a NATO-ra és az Európai Unióra hárította a felelősséget az Ukrajnában történtekért. Az USA Ukrajnát szemelte ki oroszellenes céljainak színteréül, és vallotta, hogy az amerikai érdekeket minden eszközzel meg kell védeni, a megelőző csapásig bezárólag. Azzal, hogy az Európai Unió kiszolgálta az amerikai érdekeket, lábon lőtte magát, hiszen az Egyesült Államok egyik célja pontosan Európa meggyengítése, és annak megakadályozása, Németország kiegyezzen Oroszországgal, és létrejöjjön egy olyan eurázsiai együttműködési rendszer, amellyel az USA többé nem tudna mit kezdeni. Oroszgyűlöletet szít Amerika és Nyugat-Európa, pedig nem Oroszország vonult az amerikai határokhoz, hanem fordítva. Orosz részről nem viszonozzák a gyűlöletet, Nem szítanak gyűlöletet Amerika ellen, pedig „előretolt védelmi jelenlétével” a NATO Oroszország elleni hídfőként akarta kihasználni Ukrajnát ellenük.
A Nyugat nyolc éven át szabotálta a minszki megállapodások végrehajtását. Hagyta, hogy az ukrán hadsereg ágyúzza a Donbászt, megöljön csaknem 15 ezer embert, köztük kétszáz csecsemőt. Egyetlen szót sem emelt az orosz vér ontása miatt az emberi jogok védelmében, nem gyakorolt nyomást Zelenszkijre, hogy ismerje el a két donbászi köztársaság különleges jogállását. A NATO keleti terjeszkedésével kapcsolatos ígéreteik után megszegték a minszki szerződést, valamint a budapesti memorandumot is, amelyben Ukrajna vállalta, hogy semleges marad, és atomfegyverét átadja Oroszországnak.
Az előadó kiemelte Amerika felelősségét az ukrajnai konfliktusban. Agresszívnak nevezte az USA politikáját, és azt mondta, hogy gazdasági egyeduralomra irányul az egypólusú világrend fenntartásával. Mivel Oroszország és Kína meg akarja dönteni az amerikai egyeduralmat, és többpólusú világrendet akar meghonosítani, úgy vélekedett, hogy az ukrajnai háború valójában Oroszország és Amerika háborúja.
A hallgatóság kérdéseire válaszolva Dr. Mészáros Gyula azt mondta, hogy Oroszország azért nem veti be legkorszerűbb fegyvereit Ukrajnában, mert, az ellenfél képességének mérlegelése alapján, nem tartja szükségesnek. Az orosz haderőnek úgy kell megakadályoznia a nyugati fegyverszállítmányok célba jutását, hogy ne sértse meg a NATO államok határait. Véleménye szerint világháborús veszély állna elő, ha a NATO átlépné az ukrán határt. Pesszimistán nyilatkozott annak lehetőségéről a jelenlegi helyzetben, hogy a Nyugat kiegyezzen Oroszországgal, és egy új európai rendszerben kölcsönösen szavatolják egymás biztonságát. Hidegháborúban élünk, rosszak a kilátások, mert a Nyugat nem megegyezésre törekszik, több évnek kell eltelnie ahhoz, hogy létrejöjjön az együttműködés áhított rendszere – mondta.+++
A Magyar Békekörben rendezett előadás-beszélgetésről Sztregova Erzsébet jóvoltából videofelvétel készült:
Az orosz Honvédelmi Minisztérium mai beszámolója arról, hogy az orosz hadsereg milyen eredményeket ért el az elmúlt nap során a folyamatban lévő ukrajnai különleges katonai művelet során.
A mára virradó éjszaka folyamán az orosz légierő nagy pontosságú levegő – föld rakétái 11 katonai létesítményt semmisítettek meg Ukrajnában. Köztük: 7 erődöt, valamint élőerő – és katonai felszerelés koncentrációs helyet.
A csapások következtében az ellenség legalábbbb két századnyi személyi állományt, 25 páncélozott járművet és járművet veszített.
Cservonnoje falu mellett három rakéta – és tüzérségi fegyverraktár semmisült meg.
Az éjszaka folyamán az orosz légierő hadműveleti – taktikai repülgépei 66 ukrajnai katonai létesítményre csaptak le. Egyebek között megsemmisítettek három parancsnoki harcálláspontot, 58 élőerő – koncentrációs területet és katonai raktárt, valamint Alekszandrovka, Komar és Bogatyir térségében három rakéta – és tüzérségi fegyverraktárt.
A rakétacsapatok és a tüzérség 1098 tűzfeladatot teljesített a nap folyamán. A csapások következtében megsemmisült: három ukrán Mi-8-as helikopter Csugujev falu mellett, egy „Osa-AKM” légvédelmi rakétarendszer három létesítménye Barvenykovo település határában, 16 fegyverraktár és katonai raktárm valamint 33 ukrán parancsnoki állás.
Az orosz légvédelmi rendszerek a Harkov régióban Novaja Dmitrovka térségében a lelőtték az ukrán légierő Szu-25-ös repülőgépét. Az éjszaka folyamán 15 ukrán pilóta nélküli légi járművet is megsemmisítettek, köztük egy „Bayraktar TB-2 N” – t, a Mikolajev régióbeli Novaja Zarja légterében.
Csernobajevka térségében a „Pancir-S” légvédelmi rakétarendszer két „Tochka-U” taktikai rakétát és egy „Uragan” rakétavető – rendszer három lövedékét lőtte le.
Az orosz Ka-52 („Aligátor”) támadóhelikopterek az Ukrán Fegyveres Erők álcázott páncélozott járműveire csaptak le.
Voltak persze szárazföldi csaták is. At egyik végkifejletét videón rögzítették. Egy csapdába csalt ukrán csapat életének utolsó pillanatai:
Donbassz frontjain is élénk élet zajlott/zajlik:
Eduard Baszurin, a DNR Népi Milícia szóvivője arról számoltbe, hogy az elmúlt nap folyamán az ellenség 176 lövedéket és aknát lőtt ki 122 mm – es „BM-21 Grad” rakétavető – rendszerekből, 122 mm – es ágyús tüzérségből, valamint 120mm – es és 82mm – es aknavetőkből.
A népköztársaság hat településének területe került ostrom alá.
Az ukrán agresszió következtében hat civil megsérült. Tizenkét lakóépület és egy jármű sérült meg.
A DNR katonái az Orosz Föderáció Fegyveres Erőivel közösen folytatják a népköztársaság településeinek felszabadítását az ukrán megszállóktól.
„Az elmúlt nap folyamán katonáink 56 ukrán nacionalistát, egy harckocsit, két gyalogsági harcjárművet és két páncélozott szállítójárművet semmisítettek meg.
Egy gyalogsági harcjárművet, egy „BM-21 Grad” rakétavetőt és egy teherszállító járművet zsákmányoltak.”
LNR – frontszakasz:
Az LNR Népi Milíciájának szóvivője, Ivan Filiponyenko elmondta, hogy az elmúlt nap folyamán a Népi Milícia az ellenséges erőkkel való összecsapások során megsemmisített:
13 főt;
1 tankot;
2 páncélozott szállítójárművet;
5 egyéb járművet.
„Az ellenség továbbra is terrorizálja a népköztársaság polgári lakosságát, ágyúzva az LNR frontvonali településeinek polgári infrastruktúráját, amelyek nem jelentenek veszélyt az ellenségre, és nem katonai létesítmények.
Az elmúlt nap folyamán Ukrajna fegyveres alakulatai 23 lövedéket lőttek ki 152mm – es és 122 mm – es kaliberű tüzérségi lövegekből, valamint „BM-30 Szmercs” rakétavetőkből Pervomajszk és Novoajdar településekre.
A támadások következtében Pervomajszkban 3 lakóépület megrongálódott:
Novoajdar településen egy 1986 – os születésű férfi megsebesült, és 3 ház megrongálódott.
Az ellenség civilek elleni tűztevékenységének visszaszorítása érdekében a VSzU azon állásait, ahonnan a tüzet lőtték, az LNPR NM egységeinek szolgálatban lévő tüzérsége azonnal felfedezte és megsemmisítette.”
„Boris Johnson brit miniszterelnök szavai az orosz különleges hadműveletről Ukrajnában ellentmondanak a G7 egységfrontjának” – írja a The Financial Times.
Johnson ugyanis korábban elismerte az orosz győzelem reális lehetőségét.
„Szomorú, hogy ez természetesen reális lehetőség” – mondta a brit miniszterelnök egy sajtótájékoztatón, kommentálva a nyugati titkosszolgálatok értékeléseit az ukrajnai különleges hadművelet év végéig történő meghosszabbításának lehetőségéről, valamint Oroszország győzeleméről.
A The Financial Times szerint Johnson szavai ellenkeznek a saját retorikájával: alig néhány hete még bizalmát fejezte ki Ukrajna „győzelme” iránt. Most az újság szerint a brit miniszterelnök nyilatkozata ellentmond a „Hét nagy egységfrontjának”.
Ráadásul egy névtelen magas rangú EU – tisztviselő úgy nyilatkozott az újságnak, hogy Johnson megjegyzése „felbosszantja Kijevet”.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Szabadság a felismert szükségszerűség és az ember ezzel összhangban álló cselekvése. Az objektívtörvények megismerésén és felhasználásán alapul az emberek, az emberiség valódi szabadsága. A szabadság annál nagyobb, minél inkább felismerik az emberek reális lehetőségeiket. A társadalmi fejlődést nagyjában és egészében a személyiség szabadságának szélesedése kísérte.
A szabadság nem abszolút, hanem viszonylagos; elvont szabadság egyáltalán nem létezik; a szabadság mindig konkrét és viszonylagos; a szabadság semmiképpen sem jelent egyet az önkénnyel.
A szabadság nem az objektív törvényektől való „álmodott függetlenségben” rejlik, hanem abban a képességben, hogy választani, tárgyismerettel dönteni tudunk.
Az emberi szabadság terjedelme a társadalmi haladás mércéjéül szolgálhat!
Az érdek és az igazság nem mindig fedi egymást; az igazság objektív az érdek relatív; a szabadság az érdek és az igazság harmóniája!
Néhány gondolat:
Az ember társadalmi lény, ezért szoros kapcsolatban áll embertársaival. Ha az érdekérvényesítés, a szabadság alapvetően a másik ember(ek) rovására valósul, valósulhat meg, akkor előbb-utóbb harc bontakozik ki. Az antagonisztikus társadalmakban ilyen az osztályharc.
Az élővilágban a harc természetes, az egyik állat megeszi a másikat, csak így maradhat életben. A civilizált emberi társadalomban a nagyobb szabadságért, a létérdekért folyó harcban manapság már nem eszik meg egymást az emberek, legfeljebb csak élősködnek embertársukon. A kapitalizmusban a proletár dolgozók állttal termelt létfeltételeket, értékeket a tőkések kizsákmányolással törvényesen elveszik. Ha a szabadság az érdek megvalósulása alapvetően más rovására történik, akkor az élősködő, embertelen, civilizálatlan társadalmi forma. Ilyen civilizálatlan társadalmi forma a kapitalizmus!
A kapitalizmusban a tőkés érdeke nagymértékben a proletár többség rovására valósul meg, mert a proletár dolgozók munkájához képest dologtalan tőkés nagyobb szabadsága a proletárok kárára érvényesül, ezért a kapitalizmus embertelen, civilizálatlan, élősködő társadalmi forma.
Polgári gondolatok: „A szabadság addig tart, ahol a másiké kezdődik”. A polgári demokrácia kapitalizmusában ez a működési módja miatt betarthatatlan, mert a kapitalizmusban a tőkés kizsákmányolással a proletárok szabadsága, emberi jogai megsérülnek, alárendelődik a tőkés érdeknek, mert a proletár az a beszélő szerszám. A polgári demokráciában a proletár jogilag szabadon dönthet arról, hogy beszélő szerszám legyen!
Az emberek a társadalomban különböző minőségű képességgel rendelkeznek, aminek a kialakulása elsősorban a természeti, a társadalmi környezet hatásának köszönhető, a genetikai, faji különbség elenyésző és inkább hasznos az egész emberiség számára.
A történelem bebizonyította, az azonos környezetben fejlődő egészséges, különböző fajú, nemzetiségű emberek, bár sajátosan, eltérően, de alapvetően a társadalom, az emberiség számára értékes képességekre lesznek, lehetnek képesek, úgy, mint a megfelelő környezetben nevelt növények, állatok. Alapvetően a társadalmi forma, a tudatos társadalmi forma hiánya az oka az emberiség szélsőséges különbségeinek. Ezen próbál a szocializmus tudatosan segíteni, ami a kapitalizmusban lehetetlen.
A kapitalizmus lényege az üzlet, ha tesz valamit ennek érdekében teszi, ha nem megfelelő az üzlet szempontjából a tőkebefektetés, akkor nem is teszi ezt, alapvetően a haszonért tesz bármit. Bár a kapitalizmus globálissá vált, az értékeit kiterjeszti az egész földön, de a működési módja miatt mégis szélsőségesen megosztja az emberiséget.
Az emberiség a fejlődése kezdetétől hosszú időn át a külső körülményeket, a természeti és a társadalmi környezet káros hatását kevésbé volt képesek kivédeni, mert a társadalom működési módja, a termelőerők fejletlensége és a társadalmi tudat, az uralkodó osztály erkölcse, világnézete ezt nem tette lehetővé.
Így a kapitalizmus a működési módja miatt a proletár környezetbe született szabadsága alárendelődik a tőkésekének. A szocializmusban ez már nem így van, mert megvalósul a valódi egyenjogúságra épülő szabadság.
A szocialista modell a társadalom tagjai képességének minőségi különbségét tudatosan, a társadalom összefogásával, az emberi társadalom érdekében igyekszik kiküszöbölni. Ezzel a valódi, az emberben, mint az emberi fajban alapvetően meglévő hasznos tulajdonságokra alapozott egyenjogúság megvalósítását teszi lehetővé.
A kizsákmányoló osztálytársadalmakban az osztályok közötti harc a szabadság érdekében az osztályharc formájában zajlik, ami a társadalmi fejlődés érdekében a termelőerők fejlődésével összhangban a legfontosabb hajtóerő; így a kapitalizmusban alapvetően két társadalmi osztály létezik; az egyik az, akinek a szabadsága mások rovására növekszik és azok, akik ennek szenvedő alanyai, akik a saját szabadságukat kénytelenek mások érdekeinek, szabadságának alárendelni.
Az emberek a társadalomban egymásra utaltan, közös és ellentétes érdekviszonyok között élnek termelnek! Ha a társadalomban élő emberek képességei, lehetőségei, külső körülményei nagyon különbözőek, ennek megfelel a létbiztonságuk, kiszolgáltatottságuk, szabadságuk! Az antagonisztikus osztálytársadalmakban, így a kapitalizmusban is a gazdasági modell miatt szélsőségesen megoszlik a népesség a többség szabadsága, érdeke rovására. Ezáltal sérülnek az elérhető képességek, lehetőségek a többség szabadsága kárára! A kapitalizmusban a kisebbségben lévő tőkések érdekében a többségben lévő proletárok képessége csak a beszélő szerszám színvonalát érheti el.
A szocialista modell az egyenlőségre törekvésével, a természeti, a társadalmi körülmények ennek megfelelő kedvező kialakításával, a többség képességét, lehetőségét, így a szabadságát növeli, ami az emberségesebb emberiséget eredményez!
A kapitalista modell a fasizmussá fejlődésével mindenképpen önkényuralmat valósít meg, így a többség szabadságát fokozottan alárendeli kevesek érdekének!
„A szabadság általában idegen erőtől való függetlenséget jelent. Ily értelemben lehet fizikai szabadság, vagyis lehetőség (képesség) valamit tenni vagy nem tenni. Személyes szabadság a szabad mozgás, a test szabad használata … Az erkölcsi szabadság az ember akaratelhatározási szabadságát jelenti … A jogi értelemben vett szabadság kiterjed mindarra, amit a jog szerint tenni lehet.” Wikipédia
(idézet: Filozófiai kislexikon)
Szabadság a felismert szükségszerűség és az ember ezzel összhangban álló cselekvése, a választás lehetősége és képessége az ember cselekvésében. Az objektív törvények megismerésén és felhasználásán alapul az emberek szabadsága a természet vonatkozásában is, amely együtt növekszik a tudományos és technikai haladással. A szabadság problémáját hagyományosan arra a kérdésre redukálták, hogy van-e az embernek szabad akarata.
A marxizmus abból indul ki, hogy a történelmi szükségszerűség, amely végső soron az emberek társadalmi tevékenységének eredménye, magában foglalja — az emberek objektív létfeltételei által megengedett szélesebb vagy szűkebb határok között — mind céljaik, mind azok elérésére szolgáló eszközök megválasztásának szabadságát. Marx és Engels a társadalmi fejlődést természettörténeti folyamatnak tekintette, de egyszersmind határozottan elutasította azt a felfogást, hogy a társadalmi fejlődés adott útja elháríthatatlan, amelyen végzetszerű elkerülhetetlenséggel kell az egész emberiségnek haladnia, s amelyen mindennemű véletlen kizárt s minden adott pillanatban csak egyetlen reális lehetőség valósítható meg, úgyhogy az emberek számára nem marad más szabadság, mint hogy az egyetlen meghatározott cselekvési mód szükségszerűségét felismerjék és annak magukat önként alávessék.
Az emberek a mindennapi gyakorlati tevékenységben nem az elvont szükségszerűséggel, mint olyannal kerülnek szembe, hanem annak konkrét-történeti megtestesülésével, amely az érdekeik körét determináló reális társadalmi-gazdasági viszonyok, továbbá a maguk elé tűzött célok elérésére felhasználható eszközök gyanánt rendelkezésükre álló anyagi erőforrások alakjában jelenik meg. Az emberek nem szabadok tevékenységük objektív feltételeinek megválasztásában, de van bizonyos szabadságuk céljaik megválasztásában, minthogy minden egyes adott pillanatban rendszerint nem egy, hanem több reális lehetőség létezik, bár valószínűségük eltérő mértékű, de még ha nincs is ilyen alternatíva, lassíthatják vagy gyorsíthatják a jelenségek bekövetkezését, aszerint, hogy ez kívánatos számukra vagy nem. Végül, többé-kevésbé szabadok eszközeik megválasztásában is: egy és ugyanazon célhoz különböző utakon lehet eljutni. Következésképpen a szabadság nem abszolút, hanem viszonylagos, és egy meghatározott cselekvési terv megválasztásában és realizálásában ölt testet. A szabadság annál nagyobb, minél inkább felismerik az emberek reális lehetőségeiket, minél több eszköz áll rendelkezésükre a kitűzött cél eléréséhez, minél inkább esnek egybe érdekeik az emberek nagy tömegei, a társadalmi osztályok érdekeivel és a társadalmi haladás objektív tendenciáival. A személyiség, a kollektíva, az osztály, a társadalom szabadsága nem az objektív törvényektől való „álmodott függetlenségben” rejlik, hanem abban a képességben, hogy választani, „tárgyismerettel dönteni tudunk”. (Marx—Engels Művei. 20. köt. 112. old.) A szabadság semmiképpen sem jelent egyet az önkénnyel. Ha az ember gondolataiban és tetteiben szabad, ez a legkevésbé sem jelenti oki meghatározatlanságát. Az oki meghatározottság viszont nem szünteti meg szabadságát: gondolatainak, érdekeinek, szándékainak és tetteinek determinációja ugyanis nem egyértelmű determináció. Az emberek egyazon szociális közegben, ugyanazoknak az okoknak a hatása alatt eltérően gondolkodhatnak és cselekedhetnek, követve kitűzött céljaikat. Céljaik és szándékaik eredetétől függetlenül az emberek szabadsággal rendelkeznek, annyiban, amennyiben megőrzik az érdekeiknek objektíve megfelelő választás és preferencia reális lehetőségét, amennyiben a külső körülmények nem kényszerítik őket személyes érdekeikkel és szükségleteikkel ellentétes cselekvésre. Elvont szabadság egyáltalán nem létezik. A szabadság mindig konkrét és viszonylagos. Az emberek az objektív feltételektől és a konkrét körülményektől függően rendelkeznek szabadsággal vagy vannak megfosztva a szabadságtól; rendelkezhetnek szabadsággal egyes tevékenységi szférákban és nélkülözhetik másokban; végül szabadságuk foka is igen különböző lehet: a célok megválasztásának szabadságától az eszközök megválasztásának szabadságán keresztül a valósághoz való alkalmazkodás szabadságáig. A reális valóságban a szabadság az emberek által a múltban realizált és a társadalom adott állapotát eredményező szükségszerűségben van jelen, mint a választási szabadság folytonos láncolata, másfelől a szükségszerűség is jelen van a szabadságban az objektív körülmények alakjában, és nem is realizálódhat másképp, mint az emberek szabad tevékenysége által. A szabadságnak igen nagy a szerepe a társadalom előrehaladó fejlődésében. A szabad tudatos tevékenység, Marx meghatározása szerint, nembeli jegye az embernek, amely kiemeli őt az állatok közül, maga a szabadság pedig, amellyel az emberek egy-egy korszakban rendelkeznek, a történeti fejlődés szükségszerű terméke. „Az állatvilágból kiváló első emberek minden lényeges dologban éppoly nem-szabadok voltak, mint maguk az állatok; de a kultúrában elért minden előrehaladás egy-egy lépés volt a szabadság felé.” (Marx—Engels Művei. 20. köt. 112—113. old.) Minden ellentmondása és antagonisztikus jellege ellenére a társadalmi fejlődést nagyjában és egészében a személyiség szabadságának szélesedése kísérte, és végső eredményében ez a fejlődés oda vezet, hogy az emberiség az osztály nélküli kommunista társadalomban, ahol is „minden egyes ember szabad fejlődése az összesség szabad fejlődésének feltétele” (Marx—Engels Művei. 4. köt. 460. old.), megszabadul szabadságának társadalmi korlátaitól. Az emberi szabadság terjedelme a társadalmi haladás mércéjéül szolgálhat, ugyanakkor a haladás üteme közvetlenül annak a szabadságnak a fokától függ, amellyel az emberek tevékenységűk folyamatában rendelkeznek: minél nagyobb számú ember fejtheti ki szabadon alkotóképességeit, járulhat hozzá a civilizáció fejlődéséhez és egyidejűleg szabadon élvezheti is annak gyümölcseit, annál gyorsabban halad előre az emberiség fejlődése. A szabadság mértékét, amellyel az emberek egy-egy történelmi korszakban rendelkeznek, nagyjában és egészében az határozza meg, hogy milyen a termelőerők fejlettségének szintje, az objektív természeti és társadalmi folyamatok megismerésének színvonala, végül az adott társadalom szociális és politikai rendje, amely determinálja a reális szabadság tényleges megoszlását a különböző társadalmi osztályok, szociális csoportok és az egyes egyének között. Az egyén szabadsága mindig csupán része annak a szabadságnak, amellyel az adott társadalom a maga egészében rendelkezik. Ebben az értelemben, mint azt Lenin az egyéni szabadság anarchista individualisztikus koncepcióját cáfolva megjegyezte: „Lehetetlenség, hogy valaki bizonyos társadalomban éljen és ugyanakkor független legyen ettől a társadalomtól” (Művei. 10. köt. 35. old.)
Az emberiség története folyamán a termelőerők fejlődése és az ismeretek felhalmozódása korántsem járt együtt mindenki szabadságának egyenletes növekedésével. Az antagonisztikus társadalomban a munkamegosztás, a termelési eszközök magántulajdona és a társadalom antagonisztikus osztályokra hasadása a partikuláris érdekeknek és a spontán folyamatoknak az uralmát vonja maga után. Ilyen körülmények között egyesek szabadsága mások szabadságának társadalmi és egyéni korlátjává válik és külső szükségszerűségként áll vele szemben. Az előző nemzedékek által realizált választási szabadság szükségszerűsége alakul át — tevékenységük előrelátható és előre nem látható következményeinek formájában — minden következő nemzedék számara, szociális vonatkozásban az uralkodó osztálynak az a szabadsága, hogy rendelkezzék a tulajdon, az anyagi gazdagság és az ismeretek felett, a kizsákmányolt osztály számára átváltozik a mások meggazdagodásáért végzett munka és az idegen akarat teljesítésének szükségszerűségévé, az egyének kölcsönös kapcsolataiban egyesek egyéni szabadságának mások önkénye, tetszés szerinti cselekvése emel gátat. Az egyéni szabadság mértéke a magántulajdon nagysága lesz, a tulajdon által meghatározott rendelkezési lehetőség az anyagi és szellemi javak felett. Mindez nemcsak az emberek túlnyomó többségének szabadságát szorítja szűk korlátok köze, hanem egyidejűleg ez adott társadalom anyagi és emberi erőforrásainak roppant mértékű elfecsérlését is jelenti. Az antagonisztikus társadalom szabadsága a természet vonatkozásában az egész további fejlődés útjainak meghatározásában stb. alatta marad potenciális szabadságának, amit a meglevő anyagi erőforrások és a felhalmozott ismeretek határoznak meg. „A személyes szabadság csakis az uralkodó osztály viszonyai között fejlődött egyének számára létezett és csak annyiban, amennyiben ennek az osztálynak az egyénei voltak.” (Marx—Engels Művei 3. köt. 63. old.) A maga nemében ez a szabadság is viszonylagos volt ők is a spontán társadalmi törvényszerűségek hatalmában voltak, szabadságuk abból a kiváltságukból ered, hogy maximálisan kihasználhatták a körülmények kedvező összetalálkozását. Az antagonisztikus társadalomban az uralkodó osztály, arra törekedve, hogy magának sajátítsa ki a szabadságot, amellyel a társadalom egésze potenciálisan rendelkezett, különféle kasztjellegű, rendi, hierarchikus, jogi és egyéb társadalmi normákkal mindenkor maximálisan körülhatárolta a társadalom valamennyi többi tagjának magatartását. A többség magatartásának ilyen törvénnyé emelt szükségszerűsége válik feltételévé a kiváltságos kisebbség szabadságának és önkényének. Ennek következtében a szabadság objektív lehetőségei távolról sem mindig valósultak meg a nekik megfelelő társadalmi és politikai formákban, s a társadalmi konfliktusok kimenetelétől függően ugyanabban a történelmi korszakban demokratikus és zsarnoki rendszerek egyaránt létrejöhettek (pl. Athén és Spárta az ókorban, a polgári köztársaság és a fasizmus a XX. sz.-ban). Az egész emberi történelem folyamán a társadalmi haladás hatalmas hajtóereje volt az a harc — bármilyen ideológiai burokban jelent is meg —, amelyet az emberek szabadságuk kasztjellegű, rendi, osztály- és egyéb társadalmi korlátozásai ellen vívtak. A szabadság és az egyenlőség követelése az évszázadok folyamán kölcsönösen feltételezte egymást, habár a különböző osztályok ideológusai különbözőképpen indokolták őket. A nyugat-európai és észak-amerikai polgári forradalmak hajnalán úgy hirdettek meg őket, mint minden ember természetes jogát arra, hogy egyenlő mértékben élvezze a civilizáció gyümölcseit, s rendelkezzek munkája eredményeivel és önmaga sorsával. A haladó burzsoázia a „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszava alatt tömörítette maga köré a néptömegeket a feudalizmus elleni harcra. Ezek az elvek azonban megvalósíthatatlanok a tőkés társadalomban. A polgári forradalmak és a dolgozók további harcának eredményeként leomlottak a néptömegek és a személyiség szabadságának rendi korlátai. Egyszersmind még nyilvánvalóbba vált, mennyire szűkek az antagonisztikus társadalomban a szabadság gazdasági és társadalmi keretei. A tőkés társadalom története rácáfolt a szabadság burzsoá doktrínáira, többek között J. Benthamnek és J. S Millnek a XIX sz.-ban oly népszerű polgári liberális koncepciójára. Mindketten úgy véltek, hogy ha maximálisan korlátozzák az állami tevékenység szféráját, ha az emberek szabadon rendelkeznek magántulajdonukkal és mindenki a saját ésszerű érdekeit követi — általános jólét jön létre és felvirágzik a társadalom valamennyi tagjának egyéni szabadsága. A személyiség szabadsága még a legfejlettebb tőkésországokban is jelentős mértékben formális marad, azokat a reális jogokat pedig, amelyeket a dolgozók kitartó harcuk során elértek, a reakciós imperialista burzsoázia szakadatlanul igyekszik megnyirbálni. A reakciós burzsoázia ideológusai széleskörűen használják fel a szabadság jelszavát propagandisztikus célokra, minthogy rendkívül nagy vonzóereje van a néptömegekre. Ez ad magyarázatot többek között arra, hogy miért illetik a tőkés Nyugatot a „szabad világ” megjelölésével, hogy a legreakciósabb szervezetek miért használják a szabadság szót a legkülönfélébb kombinációkban önmaguk reklámozására. Sok burzsoá ideológus, így M. Friedman, H. Wallich stb. ma nyíltan ellentétet konstruál a szabadság és az egyenlőség között; elterjedt a nyugati országokban az ún. értékhierarchia koncepció is (R. Aron, J. Burnham stb.), amely azt igyekszik bizonygatni, hogy a szabadság a „nyugati” civilizáció értéklajstromán a legelső helyen áll, a kommunistáknál pedig csupán az utolsó helyek egyikén. Másfelől a különböző technokrata koncepciókat követő polgári filozófusok, szociológusok és közgazdászok számottevő részénél a szabadság társadalmi jelentősegének kisebbítésére irányuló tendencia figyelhető meg szerintük az egyéni szabadság a társadalom fejlődésével minden szférában csökkenni fog.
A történelmi perspektívát tekintve a szabadság bővülése dialektikus és visszafordíthatatlan folyamat, amely az emberiség következetes társadalmi és nemzeti felszabadulásának irányában halad. E folyamat során a már elért szabadság az emberek és népek egyre nagyobb körére terjed ki; a formális szabadság mind reálisabbá válik; a politikai szabadság kiegészül szociális szabadsággal stb. Végső soron az a társadalom, amely nem bizonyul képesnek arra, hogy biztosítsa tagjai többségének a termelés és az ismeretek elért színvonala mellett objektíve lehetséges szabadságot, előbb vagy utóbb kénytelen átadni helyét a társadalmi szervezet valamilyen más, haladóbb formájának, amely eleget tesz ennek a követelménynek. A valódi szabadság objektív feltételei csak akkor valósulnak meg, ha megszűnnek az embereknek a magántulajdon által előidézett antagonisztikus viszonyai. Amikor a társadalomban a spontán folyamatokat előre nem látott gazdasági és szociális következményektől nagyrészt mentes, tervszerű fejlődés váltja fel, az emberek társadalmi tevékenysége valóban szabad és tudatos történelemalkotássá válik. Egyszersmind ahhoz, hogy teljes mértékben megvalósuljon az egyéni szabadság, az egyének célkitűzéseit össze kell hangolni a társadalom többi tagjának érdekeivel. Az egyenlőség az egyéni szabadság szükséges feltétele és társadalmi alapja, az egyén szabadsága pedig az egyenlőség megvalósulási módja lesz a gyakorlati tevékenységben. Ezzel egyidejűleg a társadalom minden tagjának rendelkeznie kell a benne rejlő képességek és tehetségek mindenoldalú és hiánytalan kifejlesztéséhez szükséges reális lehetőségekkel, biztosítani kell számukra, hogy szabadon hozzáférjenek a felhalmozott emberi tapasztalatokhoz, ismeretekhez és egyéb szellemi értékekhez, s hogy elegendő szabad idejük is legyen ezek elsajátítására. Az ember sohasem léphet túl saját fizikai és szellemi képességeinek határain, sem a társadalom szabadságának történeti korlátain; egyéni szabadsága azonban megsokszorozódhat az ilyen társadalom többi, vele szolidáris tagjának egyéni szabadsága folytán, s arányosan képességeivel és ismereteivel, növekvő mértékben válhat a társadalom egésze szabadságának hordozójává. Ezt a folyamatot, amely elvezet az emberek felszabadulásához a társadalmi élet minden szférájában, a szocialista forradalom indítja el; a termelőerők rohamos növekedésével, a tudományos-technikai forradalom fejlődésével, a gazdasági és társadalmi viszonyok tökéletesedésével, a népi önigazgatás terjedésével, az egyetemes kulturális fellendüléssel egyre gyorsuló ütemben halad előre és a kommunista társadalomban teljesedik ki. A kommunista társadalomban az „objektív, idegen hatalmak, amelyek eddig a történelmen uralkodtak, maguknak az embereknek az ellenőrzése alá kerülnek. Csak ettől kezdve fogják az emberek teljes tudatossággal maguk csinálni történelmüket, csak ettől kezdve lesznek meg az általuk mozgásba hozott társadalmi okoknak túlnyomóan és egyre fokozódó mértékben az általuk akart hatásaik is. Ez az emberiség ugrása a szükségszerűség birodalmából a szabadság birodalmába”. (Marx —Engels Művei. 20. köt. 279. old.) A kommunista társadalomban a szabadság abban testesül meg, hogy létrejönnek a személyiség mindenoldalú harmonikus fejlődéséhez szükséges feltételek. A történelmi szükségszerűséget az egyéni szabadság „megszünteti — megőrzi”, s mint Marx megjegyezte, a kommunizmusban, a szükségszerűség birodalmán túl, kezdetét veszi „az emberi erőkifejtés, amely öncél, a szabadság igazi birodalma, amely azonban csak a szükségszerűség e birodalmán, mint alapján virágozhat ki”. (Marx A tőke. III. köt. 786. old.)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Vlagyimir Putyin orosz államfő ma egy hosszú telefonbeszélgetést folytatott Charles Michellel, az Európai Tanács elnökével.
Ennek során részletesen megvitatták az ukrajnai helyzet alakulását.
Az orosz államfő a donbasszi népköztársaságok védelmét szolgáló különleges katonai művelettel kapcsolatban ismertette Oroszország alapvető értékeléseit.
Megjegyezte, hogy Mariupol felszabadítása után humanitárius okokból parancsot adott az „Azovstal” üzem övezete elleni támadás leállítására.
Ugyanakkor a magukat megadó, az ukrán fegyveres erők minden katonájának, a nemzeti zászlóaljak fegyvereseinek és a fegyvert letevő külföldi zsoldosoknak garantálják az életet, a nemzetközi jognak megfelelő tisztességes bánásmódot és a minősített orvosi ellátást. A kijevi rezsim azonban nem engedi megragadni ezt a lehetőséget.
Az orosz elnök beszélt a polgári lakosság védelme érdekében folyamatosan tett intézkedésekről, a humanitárius folyosók napi megnyitásáról, valamint az egyolalú orosz tűzszüneti rendszer meghirdetéséről a civilek biztonságos evakuálása érdekében a harci övezetből.
Felhívta ugyanakkor az orosz elnök a figyelmet az EU képviselőinek felelőtlen nyilatkozataira az ukrajnai helyzet katonai eszközökkel történő rendezésének szükségességéről, valamint arra a tényre,hogy az EU – ban figyelmen kívül hagyják az ukrán biztonsági erők által elkövetett számos háborús bűncselekményt.
Megállapította, hogy Brüsszel befolyásolhatja a kijevi hatóságokat, hogy rákényszerítse őket a donbasszi települések tömeges ágyúzásának és a nemzetközi humanitárius jog egyéb súlyos megsértésének leállítására.
Ráadásul a legtöbb EU – ország vezetése tetteivel nyílt russzofóbiát hirdet, amelyek például kulturális, humanitárius és sport területen nyilvánulnal meg.
Válaszul Charles Michel felhívására, hogy közvetlen kapcsolatot létesítsen Vlagyiimir Zelenszkijjel, Oroszország elnöke megerősítette az ügyben már jól ismert álláspontját, megjegyezve, hogy ez a lehetőség különösen az orosz és ukrán között folyamatban lévő tárgyalások konkrét eredményeitől függ. Kijev képviselői az eddigiek során az ukrán fél következetlenségét mutatták, és nem hajlandóak a kölcsönösen elfogadható megoldásokat keresni.
Szóba került még Hegyi -Karabah stabilitásának és biztonságának témája is, figyelembe véve Vlagyimir Putyin és Charles Michel örmény és azerbajdzsáni vezetőkkel a közelmúltban folytatott megbeszéléseit.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter ma bejelentette, hogy a Moszkva és Kijev között a helyzet megoldására irányuló tárgyalások elakadtak.
„Oroszország nem kapott választ az ukrán hatóságoknak benyújtott javaslataira” – magyarázta Lavrov, a Mukhtar Tleuberdi kazah külügyminiszterrel folytatotttárgyalásait követő sajtótájékoztatón újságírókkal.
Külön hangsúlyozta, hogy Oroszország nem tűr ultimátumokat Ukrajnától.
„Moszkva ugyanakkor nem kifogásolja az Ukrajna biztonságát garantáló országok Kijev által felajánlott listáját. A lényeg az, hogy ezek a garanciák senki másra ne jelentsenek veszélyt” – mondta Lavrov.
Az USA kész minden lépésre Oroszország felelősségre vonása érdekében az ukrajnai különleges műveletért, kivéve a „közvetlen katonai konfrontációt”.
Ezt Duleep Singh nemzetbiztonsági tanácsadó – helyettes nyilatkozta a CNN – nek adott interjújában.
„Lesz időnk arra, hogy felelősségre vonjuk ezeket az embereket tetteikért, de időbe telik, amíg intézkedéseink működni fognak. De nem megyünk bele egy közvetlen katonai konfrontációba Oroszországgal.
Az elnök világossá tette: mindent megteszünk, kivéve az Orosz Föderációval való közvetlen katonai konfrontációt. Megtesszük ezt szövetségeseinkkel, és a szükséges mértékben meg is erősítjük szövetségünket” – mondta Singh.
Hozzátette még, hogy az Egyesült Államok készen áll Ukrajnának minden segítséget megadni, amit csak tud.
Emmanuel Macron francia elnök pedig bejelentette 155 mm-es „Caesar” önjáró tüzérségi lövegek, és Milan páncéltörő rakétarendszerek átadását Ukrajnának. Ezt a Ouest – France című lapnak adott interjújában nyilatkozta.
Az újság ugyanakkor saját forrásaira hivatkozva arról számol be, hogy 12 ilyen „Ceasar” – t, a francia hadseregben rendszeresített fegyvert szállítanak át Ukrajnába. A „Caesar” 40 km távolságban is képesek eltalálni a célokat.
A 155 mm – es tarackok és a német Panzerhaubitze 2000 önjáró tüzérségi lövegek Hollandián keresztül történő elfuvarozása majd az amerikai segély átadását követően kerül majd sorra – jegyzi meg Ouest-France.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
John Fitzgerald Kennedy bátorsági érdemrenddel tüntették ki Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt a demokrácia, az emberi jogok és az önrendelkezés védelmezéséért – jelentette a Magyar Békekör tudósítója pénteken a Washington Post közlése alapján.
Meg nem erősített hírek szerint Nobel békedíjra is felterjesztenék, noha vonakodik békét kötni Oroszországgal.
Zelenszkij parancsát teljesítve a mariupoli Azovstalban rekedt ukrán parancsnokok megakadályozzák, hogy a katonák letegyék a fegyvert, és éljenek a megadás kínálta lehetőséggel. Egy ukrán hadifogoly állítása szerint a lehetetlen helyzetbe került katonák többsége szeretné ugyan letenni a fegyvert, és fehér zászlóval elhagyni az üzemet, de a mindenre elszánt fanatikusok elállják az útjukat, és elrettentésül többjüket kivégezték.
Az ukrán tengerészgyalogság ugyancsak orosz fogságba esett tisztje, bizonyos Vadim Bondarenko főhadnagy videofelvételen rögzített tanúvallomásban számolt be arról, hogy kik végeztek a mariupoli út közepén talált civilekkel. Elmondta, hogy a közelükben harcoló azovista egység nyitott tüzet békés lakosokra, akik élelemért jöttek ki a pincéből. Visszatérőben lőtték agyon őket, midőn a beszerzett élelemmel mentek volna vissza a pincékbe. „Átmentem hozzájuk megkérdezni, miért lőnek civil lakosokra. Azt válaszolták, hogy a férfiakra lőttek, mert ki akarták kémlelni az állásaikat, hogy értesítsék róla az orosz katonákat. A lövöldözést 8 és 14 óra között folytatták, szemem láttára 8-10 civilt lőhettek agyon” – mondta.
Vélhetően az orosz Szarmat ballisztikus rakéta-bemutató hatására a NATO mégsem küld vadászgépeket, sem német Leopard harckocsikat Ukrajnának. A korábbi hivatalos közlést John Kirby, a Pentagon szóvivője „tévesnek” minősítette, s azt mondta, csak repülőgép alkatrészek átadásáról van szó, Olaf Scholtz német kancellár pedig tudatta, hogy elállnak szándékuktól, mégsem adnak Kijevnek tankokat.
Biden amerikai elnök szerint Amerika hosszú időn át képes támogatni Ukrajna függetlenségi harcát, de kérdéses, vajon a Nyugat általában képes-e rá. A nyugati szövetség összetartásának megerősítésére irányuló újabb lépésnek tartják, hogy Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter április 26-ra egységerősítő tanácskozásra hívta NATO-szövetséges kollégáit a ramsteini amerikai légitámaszpontra. Céljaként „Ukrajna biztonságának és szuverenitásának hosszú távú megerősítését és fejlesztését” jelölte meg.
Richard Barnes a brit fegyveres erők volt parancsnoka 2013-2016 között, úgy értékelte, hogy a NATO azért vívja Oroszország elleni háborúját Ukrajnával, mert maga jelenleg nem képes szembeszállni Oroszországgal. Példaként említette Észtországot, ahol az angol csapatok legfeljebb egy hétig tudnának ellenállni az orosz csapatoknak. London pedig teljesen védtelen volna az orosz cirkaló rakétákkal szemben.
A NATO és az Európai Unió az Ukrajnába irányuló fegyverszállításon kívül újabb és újabb szankciókkal igyekszik megbénítani az orosz gazdaságot, ellehetetleníteni, hogy Oroszország érvényt szerezzen biztonsági követeléseinek, és megakadályozni egy olyan új európai rendszer létrehozását, amelynek keretében minden állam szavatolná egymás biztonságát, és egyenjogúan együttműködne. Nagy nyomást gyakorolnak a NATO-hoz és az EU-hoz nem tartozó országokra, hogy ők is tegyék magukévá az oroszellenes szankciókat, legalább is ne akadályozzák azok érvényesülését – jelezte a Békekör tudósítója.
Megfigyelők felhívják a figyelmet arra, hogy mára már nemcsak a NATO, hanem az Európai Unió is az USA alárendeltjévé vált. Utalnak annak az amerikai küldöttségnek a néhány nappal ezelőtti szerbiai látogatására, amely Chris Murphy, Connecticut állam szenátorának vezetésével járt Belgrádban, és arra szólította fel a szerb vezetést, hogy csatlakozzon az Oroszország elleni szankciókhoz, mert ha nem csatlakozik, akkor az USA meg fogja akadályozni Szerbia felvételét az EU-ba. Aleksandar Vučić szerb elnök azzal hárította el a követelés teljesítését, hogy Szerbia nem fog szembefordulni saját nemzeti érdekeivel, azaz nem csatlakozik a nyugati szankciópolitikához Oroszország ellen. A londoni The Timesnak adott interjújában Vučić a következőt mondta: „Egyesek azt akarják, hogy válasszunk térfelet. A mi térfelünk mi magunk vagyunk. Mit akarnak? Azt, hogy lemondjunk nemzeti érdekeinkről azért, mert másoknak szükségük van rá?”
Vučić álláspontja magyar szempontból is fontos, hiszen a Déli Áramlat gázvezeték Szerbián keresztül jut Magyarországra, és Szerbia szembefordulása Oroszországgal hazánk energiaellátását is veszélybe sodorhatná – írta a Magyar Békekör tudósítója pénteki jelentésében.+++
Kiállás Köztes Európa békéjéért!
Tiltakozunk az USA érdekeit szolgáló háború ellen!
Tiltakozunk az Európát nyomorba döntő energiaválság ellen!
Tiltakozunk az élelemválság ellen!
Az USA otthon rendezkedjen, minket hagyjon békén!
Tiltakozunk a hamis és egyoldalú ukrán propaganda ellen!
Tiltakozunk a média hazudozása ellen!
Kiállunk Oroszország mellett!
Kiállunk a multipoláris világrend mellett!
Kiállunk a kölcsönösen előnyös politikai és gazdasági kapcsolatok mellett!
Jenkik haza!
Amy go home!
No more brother wars!
Itt a nemzetközi lista! Négyszer annyi pénzt kap egy norvég nyugdíjas, mint egy magyar
Norvégiában 1797 euró az átlagos havi nyugdíj összege, Magyarországon ugyanez 413 eurónak megfelelő összeg, azaz 150 ezer forint.
A Picodi.com elemzői megvizsgálták az öregségi nyugdíj összegét a világ 44 országában és ellenőrizték, hogy ez az összeg biztosítja-e legalább a minimális életminőséget. Az állami nyugdíjat vették figyelembe, vagyis a nyugdíjjogosult korban lévők mindenkori és rendszeres juttatását, az úgynevezett első pillért.
Kiderült az elemzésből: a norvég nyugdíjasok kapják a legtöbb pénzt, őket a svájciak és az amerikaiak követik. A lista másik végén az albánok, a moldávok és az ukránok tartózkodnak. A magyar nyugdíjasok ebben az összevetésben a középmezőnyben állnak, az életszínvonalat tekintve pedig egy kicsit rosszabb pozíciót foglalnak el – írja a Napi.hu.
Magyarországon a KSH legújabb adatai szerint a nyugdíjat 2 028 758 személy kapja, és az átlag öregségi nyugdíj összege nettó 150 571 forint, ami 413 eurónak felel meg – derül. Ez a 23. hely a listán.
A megadott összegek csak az első nyugdíjpillért mutatják. A második pillér (jövedelemhez kapcsolódó megtakarítási program) vagy a harmadik (önkéntes alapon nyugdíjbiztosítás vagy egyéni megtakarítás) kiépítése nem kötelező. Az ezekből a megtakarításokból származó pénzt a nyugdíjas a nyugdíjkorhatár elérésekor egy alkalommal vagy részletekben veheti fel. Ez az oka annak, hogy ezeket a pilléreket nem lehetséges bevenni a tanulmányba. (hrportal.hu)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: A nyugdíjak „előállítása” a szóban forgó ORSZÁG GAZDASÁGI TELJESÍTMÉNYÉNEK függvénye.
„Az állam területének csaknem háromnegyede terméketlen. Az Oslói- és a Trondheimi-medencén kívül a fjordok keskeny partszegélyein találhatók művelhető földek.
Az ipari forradalom előtt Norvégia gazdasága nagyrészt a mezőgazdaságon, a fakitermelésen és a halászaton alapult. A norvégok általában szűkös körülmények között éltek, bár az éhínség ritka volt. Napjainkban az egy főre eső GDP itt az egyik legmagasabb a világon.
Gazdasági életében a kőolaj és a tenger játssza a legfőbb szerepet.
Az 1980-as évek óta a kőolajipar volt a legjövedelmezőbb ipar a norvég állam számára. A kitermelt kőolaj szinte egészét exportálják, ezáltal óriási jövedelemre tesznek szert. A készletek gyors fogyatkozása miatt azonban hamarosan elveszítheti az ország e legjelentősebb jövedelemforrását. A gazdasági visszaesés megakadályozása érdekében létrehozták a Nemzeti Kőolaj Alapot, amelyre évek óta félretesznek az állami költségvetésből. 2017-re Norvégia állami vagyonalapja elérte az egybillió, avagy ezer milliárd dollárt.[23]
A meleg Golf-áramlat és a hideg parti vizek öve rengeteg halat biztosít. Norvégia halászata Európában vezető helyen áll. A legjelentősebb zsákmány, a legfontosabb kiviteli cikkek – a halkonzerv és a mélyhűtött hal – alapját képező tőkehal és hering. A halat úszó halfeldolgozó gyárakban dolgozzák fel. A halkonzerven és a mélyhűtött halon kívül hallisztet és halolajat is készítenek.
A halászatnál jelentősebb szerepet játszik az ország életében a tengerhajózás. Az ország rendelkezik bérfuvarozásra is alkalmas kereskedelmi flottával. A tenger egész éven át jégmentes, ezért az országon belüli kereskedelemben és teherforgalomban is nagy szerepet játszik.
Norvégia – az állandó, bő vízhozamú, nagy esésű folyókra telepített vízerőműveknek köszönhetően – első az egy főre jutó villamosenergia termelésben a világon.
Ennek az energiának a segítségével a következő iparágakat tudják fenntartani: színesfémkohászat, ötvözetgyártás, ammóniaelőállítás, elektrokémiai ipar.”
NEKÜNK – AMÍG NEM LETTÜNK GYARMAT, TEHÁT A RENDSZERVÁLTÁSIG – IS VOLT SAJÁT GAZDASÁGUNK! A Magyar Népköztársaság az ország természeti adottságait jól ki – és felhasználva – VILÁGHÍRŰ MEZŐGAZDASÁGOT ÉS ÉLELMISZERFELDOLGOZÓ – IPART FEJLESZTETT KI! Volt egy KÖZEPESEN JÓL MŰKÖDŐ IPARUNK, amelynek volt sok VILÁGSZÍNVONALÚ TERMÉKE! Volt BÁNYAIPARUNK! Volt egy KIVÁLÓAN MŰKÖDŐ, MEGFELELŐEN FINANSZÍROZOTT EGÉSZSÉGÜGYÜNK ÉS OKTATÁSI RENDSZERÜNK! A Magyar Népköztársaság megvalósította a NYUGDÍJRENDSZERT, ami funkcionált!
MINDEZT EGY OLYAN KÖZÉP – EURÓPAI TÉRSÉGBEN, AMELYEN ÁTMENT A II. VILÁGHÁBORÚ, AZ ÖSSZES ELKÉPZELHETŐ KÁRTÉTELÉVEL! SZOVJET „MEGSZÁLLÁS ÉS ELNYOMÁS” ALATT!
Nem véletlenül adták országunknak a „KELETI BLOKK LEGVIDÁMABB BARAKKJA” – címet!
Aztán „FELSZABADÍTOTTUK” MAGUNKAT A „KOMMUNISTA ELNYOMÁS” ALÓL! NYAKUNKRA ZÚDÍTOTTUK A POLGÁRI DEMOKRÁCIÁK LEGNEMESEBBIKÉT, A LIBERÁLIS POLGÁRI DEMOKRÁCIÁT!
Szabadon választott „vezetőink” pedig MEGTETTÉK AZT, AMIT ELVÁRT TŐLÜK A NYUGATI GAZDA HELYI REFERENSE, A SOROS!
EGÉSZ EGYSZERŰEN SZÉTLOPTÁK, KIRABOLTÁK AZ ORSZÁGOT! GAZDASÁGTALANÍTOTÁK! KÜLSŐ ÁLLAMADÓSSÁGUNKAT A RENDSZERVÁLTÁSKORI MÉRTÉKÉNEK MÁRA MÁR A HÉTSZERESÉRE NÖVELVE! LEZÜLLESZTETÉK AZ OKTATÁSÜGYET, ROMBA DÖNTÖTTÉK AZ EGÉSZSÉGÜGYET, KIÉPÍTETTÉK AZ OLIGARCHA – RENDSZERT!
A MAGYAROKAT a nyugati „befektetők” kénye – kedve szerint kizsákmányolható, kifosztható rabszolgákká fokozták le, ELJÖVŐTLENÍTVE A GYANÚTLAN TÖMEGEKET! A Schengen – zónabeli létünkkel ránk szabadították a BŰN, A KÁBÍTÓSZER, A DEVIANCIA VILÁGÁT! Mindennek immáron 32 éve!
AKI TEHETTE, AZ ELMENEKÜLT INNEN!
Érdemes lenne eltűnődnünk azon (a történelmietlen kérdésen) HOGY MI LETT VOLNA? – HA…!
Ha nem váltjuk le a szocialista rendszert, hanem a problémáinkat ANNAK KERETEIN BELÜL AKARTUK VOLNA MEGOLDANI! LEHET, HOGY AKKOR MOST A „NYUGDÍJLISTA” DOBOGÓS HELYÉN TANYÁZHATNÁNK! (Hogy csak a fenti cikk tartalmával foglalkozzunk!) Talán a norvégokat magunk mögött tudva.
Azokat a norvégokat, akiket csak megérintett a két világháború szele. Azokat a norvégokat, akik természeti adottságainál nekünk TALÁN JOBBAK (voltak) a hasonló lehetőségeink!
VAGY HA POLITIKUSBŰNÖZŐINKET RÁJUK TUDNÁNK TUKMÁLNI!
ÁM POLITIKUSBŰNÖZŐINK – SAJNOS – ITT ÉRZIK JÓL MAGUKAT! TUDJÁK AZT ŐK JÓL, HOGY NEKIK NORVÉGIÁBAN NEM TEREMNE BABÉR! TISZTÁBAN VANNAK POLITIKUSBŰNÖZŐINK AZZAL IS, HOGY HORVÉGIA ÉSZAKI VÉGEIN IS SOK AZ ÉHES JEGESMEDVE! MEG HÁT A NORVÉGOK AZOK NEM MAGYAROK!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
