Moszkvai jelentés

1938 június 6

(idézet: Moszkvai jelentés – Davies)

4

Miben rejlik a Szovjetunió katonai ereje?

Sokan kételkednek benne, vajon a Szovjetúnió a mai körülmények között képes lenne-e egy ellenséges szomszéd invázióját meggátolni, avagy egy hosszú háborúban ellenállást kifejteni; de általános itt az a nézet, hogy Japán vagy Németország, avagy mindkettő számára nehéz, sőt talán lehetetlen lenne a Szovjetúniót meghódítani.

Több vezető személyiséggel beszéltem és úgy találtam, hogy feltétlenül bíznak a hadsereg hűségében és abban, hogy a határokat Németországgal vagy Japánnal szemben, még kettős támadás esetén is, meg tudják védeni.

A vörös hadsereg létszáma körülbelül 1,300.000 ember. Ehhez járul még a titkosrendőrség (N. K. V. D.), mely továbbá 200.000 fegyveres fővel rendelkezik. Érdekes az összehasonlítás más nagyhatalmak számszerű erejével: a német hadsereg állítólag 600.000 főből áll, az olasz hadsereg létszáma 528.000, a japán 248.000, a lengyel 284.000 és a román haderő 266.000 ember.

Minden évben 1,500.000 ifjú kerül a zászlók alá, mely számból 500.000 a tényleges szolgálatban marad.

Az előbbi évfolyamokból nyert kiképzett katonák számát ötmillióra becsülik, akik a tartalékhadosztályok feltöltésére szolgálnak; a további behívások számára egy körülbelül hatmilliós tartalék áll készenlétben, így tehát a katonai szolgálatra alkalmas férfiak száma mintegy tizennégymillió.

Harckocsik, tankok és gépesített egységek terén az összehasonlítás a szomszéd államokkal a vörös hadseregre nézve kedvező. Az azonnal rendelkezésre álló harckocsik számát 4000-re becsülik. Figyelembe kell venni azt is, hogy a mezőgazdasági traktorokat gyártó hatalmas üzemek igen könnyen átállíthatok harckocsik nagymennyiségű gyártására is. Úgy hírlik, hogy ezeket már egyszer igénybe is vették ilyen célokra. Még az egy év előtti körutam alkalmával is egyes üzemek öntödéjét elzárták előlünk, amit magunk között azzal indokoltunk, hogy ezeket már akkor is katonai célokra vették igénybe.

Általánosságban a Vörös Hadsereg légierejét minden más hataloménál erősebbnek tartják. Repülőgépeinek számát 4500-ra becsülik. Különösen jóknak ítélik a vadászgépeket. A nehéz bombázók csak másodrendű minőségűek és nagyon lassúak. A francia ügyvivő közlése szerint a Szovjetúnió évente 4800 gépet képes előállítani. Az oroszok nagyszerű repülő érzékkel rendelkeznek és elsőrendű pilóták.

A tisztikart illetően, úgy hírlik, hogy a fiatalabb parancsnokok kiválóan rátermettek és a magasabb állások igen jó kezekben vannak. Átlagosan ezek is mind fiatalabb emberek. Egyes külföldi katonai attasék úgy vélekednek, hogy az idősebb és tapasztaltabb tábornokok félreállítása a hadsereget lényegesen meggyöngítette. Személyileg igazat adok katonai attasénknak, Faymonville ezredesnek, hogy ez lényegileg túlzott állítás.

Általában a hadsereg jó kézi fegyverekkel, meglehetősen jó repülőgépekkel és nagyszerű tankokkal rendelkezik. A tüzérség is kielégítő és javításán állandóan munkálkodnak. Defenzív helyzete a Szovjetúniónak belső okoknál fogva igen erős. A hadsereg tagjaiban mélyen gyökeredzik a kommunista hitvallás. Valószínű, hogy a Szovjetúnió területi egysége, minden lehetséges külső támadás esetén is töretlen maradna. Elképzelhető, hogy ha kettőnél több a támadók száma, úgy területének egy része megszállás alá kerülhet, de a Szovjetúnió mai katonai erejének ismeretében nem látszik valószínűnek, hogy az inváziós hadseregeknek tartós sikereik lehetnének. (Lásd Faymonville ezredes mellékelt jelentését.)

A fennálló vélemény végeredményben az, hogy a vörös hadsereg engedelmes híve a kommunista pártnak és így Sztálinnak is.

Mi a Szovjetunió jelentősége a nemzetközi életben?

Fentebbi tényből kitűnik, milyen hatalmas tényezője Oroszország a világgazdaságnak, emberanyagával, természetes segédforrásaival és gazdagságával. Ha egy háború lehetőségétől eltekintünk, elmondhatjuk, hogy a rendszer tartóssága biztosított. Figyelembe véve az utolsó nyolc év ipari és egyéb gazdasági eredményeit, — amire bizonyíték a legutóbbi két év kedvező kereskedelmi mérlege, mely az aranytermelés hallatlan növekedéséről, valamint más kedvező jelenségekről számol be, — úgy az itteni általános vélemény szerint valószínű, hogy a Szovjetúnió gazdagsága és hatalma emelkedőben van. Természeti kincsei mérhetetlenek, a technikai felszerelés kiváló, a munkabérek és igazgatási költségek aránylag alacsonyak és a befektetett tőkéhez viszonyítva számba sem jönnek. A tőkebefektetés után hozamot nem fizetnek.

Vízierők terén a Szovjetúnió az egész világon a második helyen áll és e célra még nagyobb tőkék igénybevételét tervezik. A mezőgazdasági termelés évről évre megújul és emelkedőben van.

A hosszadalmasság s bizonyos mértékű pazarlás szükségszerű következménye a bürokráciának. Mindazonáltal a föld kincsei oly bőségesek, hogy a nemzeti vagyon tiszta hozama és az ország hatalma minden valószínűség szerint még fokozódni fog. Egy ilyen fejlődés messzemenően hatással lesz majd mind a világgazdaságra, mind a nemzetközi politikára. Ehhez járul még egy további tényező. Az ország emberanyaga elhasználatlan, fiatal néprétegekből áll. Az orosz parasztifjúságnak történelme folyamán most nyújtottak először továbbképzési lehetőségeket és technikai kultúrát, alkalmat adva nekik arra, hogy kilépjenek a paraszti lét szűk köréből. A 600.000 lelket számláló Dnyepropetrovszk egyetemét 25.000 diák látogatja. A falusi ifjú bekerült a városba és a „felemelkedés” útjára lépett. A meglátogatott hatalmas ipari üzemek vezetőinek (valamennyi fiatal ember) komolysága, tudása és kiegyensúlyozottsága mély hatást gyakorolt reám. Az ország fiatal rétegét lelkesítik a lehetőségek, melyeket a mérhetetlen gazdagságú ország kincseinek tudományos kihasználása és a szorgalom nyújt. Természetes, hogy a hatalom birtokosai ezeket az erőket nem is akarják fékezni. Az ásványi kincsek és a mezőgazdasági lehetőségek végtelen változata, a hatalmas, részben már kihasznált, részben még kihasználandó vízierők, az olcsó belvízi hajózás, az alacsony munkabérek, figyelembe véve azt is, amit tudományos módszerek és a gépesítés e természetes segédforrásokból még felszínre hozhat, arra a szinte tomboló fejlődésre emlékeztetnek, mely az Egyesült Államokat hetven évvel ezelőtt elöntötte.

Valószínűleg még évek munkájába kerül, míg ez a termelés a világpiacon lényegesen érezhető lesz. Minden termék még egy ideig a belföldi szükséglet fedezésére szükséges, mely — mint Kalinin elnök előttem kijelentette — „olyan, mint egy mindent megemésztő kohó”. Mégis, ha a rendszer, vagy akár egy hozzá hasonló is, még egy ideig felszínen marad, úgy a világnak nemcsak egy új tényező lehetőségével, hanem adottságával is számolnia kell, mely a világgazdaságot tekintélyes mértékben befolyásolhatja. Hatása az európai gazdasági és politikai viszonyokra beláthatatlan lesz.

A Szovjetúnió legnagyobb tagállama, az R. S. F. S. R. (orosz szocialista föderatív szovjet-köztársaság) magába foglalja Nyugat-Oroszország nagy részét, Finnországtól a Fekete- és a Kaspi-tengerig, valamint Szibériát és rendelkezik az összlakosság 50 és a természetbeni kincsek 80%-ával. Mondják, hogy ha egyenes vonalat húznának Leningrádtól a Kaspi-tengerig és ezt tekintenék Oroszország északkeleti határának, az így nyert területen belül feltalálható lenne a mezőgazdasági termékek 80%-a, a lakosság 70%-a, a vízierők, a szén- és vastelepek nagy része, valamint más természeti kincsek is. Még ha két tagállamra oszlana is ez a terület, a további fejlődést feltételezve, a politikai és gazdasági lehetőségek még mindig oly tekintélyesek lennének, hogy lényegesen befolyásolnák az európai és világgazdasági helyzetet.

Fennállhat még a jövőre nézve egy német hódítás veszélye, vagy pedig Németország és Oroszország egyesülésének lehetősége. Mondani is felesleges, hogy a német tudományos és ipari módszerek, a német szervezőképesség és fegyelem, párosulva Oroszország emberanyagával és természeti kincseivel, elképzelhetetlen mértékben átalakítanák Európát és a világot.

Feltételezhető, hogy ilyen és hasonló elgondolások miatt tartanak fenn Európa nyugati nagyhatalmai itt diplomáciai képviseleteket, sokszor számukra nem könnyű körülmények között.

Milyen szerepet játszhat a Szovjetúnió
az Egyesült Államok életében?

Az Egyesült Államok és az orosz nép viszonya, hagyományosan barátságos és kölcsönösen jóindulatú. Nagy Katalin visszautasította III. György kérését csapatok kölcsönzésére vagy bérlésére az amerikai gyarmatok ellen. Történelmi és egyéb meggondolások megerősítik a feltevést, hogy az orosz nép hangulata az Egyesült Államok iránt rendkívül barátságos.

Mint azt már egyik előző jelentésemben is közöltem, az itteni kormányzat vezetői e téren oly messzire mentek, hogy kifejezetten biztosítottak arról: az Egyesült Államokat a többi kapitalista államokkal szemben megkülönböztetett elbánásban akarják részesíteni. Csak nemrég adták ennek tanúbizonyságát. (L. a Hrinkevics- és Rubens-eseteket.)

Ámbár Oroszországban diktatúra van, mégis, ez lényegesen különbözik a fasizmustól. A proletárok fölötti diktatúra nem célja, vagy célkitűzése az itteni rendszernek, mint a fasiszta ideológiában. A diktatúrát reális segédeszköznek tartják, melyet kénytelenek kizárólag a tömegek érdekében alkalmazni addig, míg azok képesek lesznek önmagukat oly rendszer szerint kormányozni, melynek ideológiájában az egyén és nem az állam lesz a legfőbb érték. Éhhez járul még, hogy nincs okunk kételkedni a mostani rezsim őszinte békevágyában.

Eltekintve az ideológia különbözőségétől, tárgyilagosan szemlélve a helyzetet, bizonyos tények életfontosságúak az Egyesült Államok szempontjából.

Oroszország katonai szempontból fontos segélyforrásai kiegészítik az Egyesült Államokéit.

Fizikai természetű érdekellentétek nincsenek az USA és a Szovjetúnió között.

A Szovjetúnió területe érintkezik Mandzsukuóval, melytől északra és nyugatra fekszik, továbbá keletre és nyugatra Japántól. Mint már említettem, a Szovjetúnió távolkeleti hadereje teljesen önellátó, létszáma különböző becslések szerint 350.000-től 450.000 főre rúg. Ez a sereg teljesen modern fegyverekkel van ellátva, bő készletek felett rendelkezik, annyira, hogy egy kétéves támadóhadjárat esetén is Nyugat-Oroszországtól függetlenül helytállhat. Beszélik, hogy a kormány eltökélt szándéka, itt oly nagy hadsereget tartani, hogy minden mandzsukuói japán katonára két szovjet katona jusson.

A Szovjetúnió nagy erőfeszítéseket tesz flottája kiépítésére. Megállapították, hogy jelenleg negyven tengeralattjáróval rendelkezik a Csendes-óceánon.

Vladivosztok és a keleti tartományok támaszpontjai egy meglehetősen nagy orosz légiflottának, mely bombázó- és vadászgépekből áll (állítólag 1500 egység) és melynek hatósugarába beleesnek a fából épített japán városok.

Amikor a diplomáciai szolgálatunkban álló Blake konzul Japánból nemrég ideérkezett, említette, hogy ottani kereskedelmi körökben állandó beszéd tárgya a veszély, melyet az orosz légiflotta Japánra nézve jelent.

Van egy veszélyes pont, mely igen súlyos kérdéssé fajulhat. Tudniillik, ha a Szovjetúnió a Komintern útján az USA belső ügyeibe avatkozna. Szerencsére ez a veszély, a Roosevelt elnök és Litvinov népbiztos között kötött 1934. évi egyezménnyel, bizonyos mértékig kikapcsolódott. A Komintern jelenleg szemmelláthatólag csekély tevékenységet fejt ki. A francia ügyvivő úgy nyilatkozott előttem, hogy a rendszer szívesen lazítaná kapcsolatait a világforradalmi erőkkel, de ennek ellentmond a tény, hogy a kormányzat a Kominternt a fegyveres védelem kiegészítésére óhajtja felhasználni egy esetleges támadóhadjárat esetén. Újabb tények is bizonyítják, hogy nem gondolnak a Komintern felszámolására. A vörös hadsereg és a titkosrendőrség fenntartásával egyidejűleg fennen lobogtatják az „egész világ munkásainak” zászlaját is, hogy Oroszországot megvédje egy esetleges fasiszta támadással szemben.

Meggyőződésem szerint az Egyesült Államok és a Szovjetúnió még sokáig közös gyékényen árulnak, amennyiben mindketten a világbéke fenntartásáért küzdenek.

Az én véleményem az, hogy az Egyesült Államokat innen nem fenyegeti kommunista veszély. Az itteni kormányzat, az önfenntartás hatása alatt, kénytelen kapitalista módszereket alkalmazni. Előre látom, hogy ez a kormányzat, mint ez a múltban is történt, a kommunista elv fenntartása mellett, a gyakorlatban mindinkább jobbra tart. Ha fennmarad, úgy idővel a Fabian Society programjához hasonló arculatú szocializmus fejlődhet ki, amennyiben az állam a nagy ipari üzemeket bár a kezében tartja, azonban a mezőgazdaság és a kisebb üzletemberek a kapitalizmus, a magántulajdon és a nyereség törvényei szerint szabadon tovább működhetnek.

Összefoglalás

I.

A Szovjetúnió területi kiterjedése és természeti gazdagsága, a mezőgazdaság, az ásványi és talajkincsek, a vízierők, a halászat, a természetes víziutak, egyenesen elhivatottá teszik Oroszországot arra, hogy erőteljes gazdasági fejlődésnek és hatalomnak nézzen elébe.

II.

Tíz éven keresztül a rendszer az anarchia és a káosz határán mozgott; de az utolsó tíz év folyamán az ötéves terv hatása alatt rendkívüli volt a fejlődés a vízierők kihasználása terén, az iparban, a közlekedésügyben, a szociális gondoskodásban, a nevelés és oktatásban, valamint a hadseregfejlesztés területén is. Ez kétségtelenül a sztálini mozgatóerőnek köszönhető. Ez időszakot az jellemzi, hogy a gyakorlatban szakított a kommunista elvvel. Hogy a rendszert fenntartsák, kénytelenek voltak a profit elvéhez folyamodni.

III.

Az emberi természetet nem lehet két évtized alatt megváltoztatni. A rendszer ma tulajdonképpen államkapitalisztikus szocializmus. Tartósságáról és fejlődéséről nem lehet jóslásokba bocsátkozni, mivel túl sok hatótényezővel kell számolni, így például egy esetleges európai háborúval és egyebekkel. Az általános felfogás az, hogy ha bár a mai rendszer belülről omlana is össze, egy katonai diktatúra útján vagy akár más módon, az államszocializmus bizonyos fajtája mégis megmaradna, mivel a legutóbbi két évtized ifjúságát ezeknek az elveknek szinte vallásos tiszteletében nevelték fel.

IV.

Az uralkodó rendszer ereje Sztálin merész és bölcs vezetésén nyugszik. A hadseregét, a titkosrendőrséget, a sajtót, a rádiót és az iskolákat teljesen a kezében tartja. Szemmellátható, hogy Sztálin, Leninnel együtt, a tömegek előtt az „emberfölötti ember” eszményévé magasztosult. Pillanatnyilag Sztálin uralma erős gyökeret eresztett. Hacsak valami szerencsétlenség nem történik, — politikai gyilkosság, egy államcsínnyel karöltve, — úgy a mostani kormányzat hosszú életű lesz.

V.

A Szovjetúnió katonai ereje imponáló. Mind minőségileg, mind mennyiségileg a csapatok nagyszerűek. Az 1,500.000 főből álló sereg két önálló egységre oszlik: egy nyugatira és egy keletire. Az elsőhöz tartozik a hadsereg 70%-a, az utóbbihoz 30%. Fegyverekkel jól el vannak látva, kiválóan fegyelmezve és a kommunizmus fanatikus szolgálatára oktatva. Gépesített egységei nagyon jók. A légiflotta legénysége elsőrendű, a vadászgépek felszerelése igen jó, míg a bombázóké csekélyebb értékű. Számszerűleg a légiflotta valószínűleg erősebb bármely nagyhataloménál. Technikai felszerelés dolgában a légihaderő, úgy látszik, két-három évvel elmaradt a nyugati hatalmak légiflottája mögött.

A kormányzat a legnagyobb bizalommal tekint egy kétoldalú támadás elé Németország és Japán részéről, mivel hisz annak eredményes elhárításában.

Rendkívül nehéz lenne a támadóknak mindezeket az erőket legyőznie, vagy akár megsemmisítenie, különösen ha figyelembe vesszük az oroszok szövetségesét, az orosz télt is.

Átmeneti nehézséget talán a második védelmi vonal fog okozni — itt főképpen a frontmögötti ipari termelésére gondolok és a finomabb petróleumtermékekkel való ellátásra.

VI.

Ez egybevágó körülmények jelentősége, Európa és az egész világ szempontjából, nagyon nagy. Közömbös, melyik rezsim, vagy melyik kormányzati rendszer van éppen felszínen, mert a szóbanforgó erők, egyesülve a mérhetetlen természeti kincsekkel, oly döntő jelentőségű gazdasági tényezővé fognak fejlődni, mely feltartóztathatatlanul érvényesíti majd befolyását Európában és a nemzetközi politikában.

VII.

Mindezek súlya az Egyesült Államokra nézve teljesen világos. Ha Japán megvadulna, úgy az a tény, hogy Oroszország őrzi a hátsó kijáratot, döntő fontosságú lehet.

A Szovjetúnió barátságosabb hozzánk, mint bármelyik másik államhoz. Ez tökéletesen nyilvánvaló.

Ha a Szovjetúniót ki is zárták a tervezett négyhatalmi paktumból (amiről külpolitikájának jelenlegi vezetői megvannak győződve), okunk van feltételezni, hogy elszigetelten is fennmarad és pusztán saját erőire támaszkodva is végtelen fejlődés elé néz. Ez esetben lehetséges, hogy a világ gazdasági és politikai egyensúlyának nagy veszedelmévé válik.

A kommunizmus nem jelent komoly veszedelmet az Egyesült Államokra nézve. Jövőbeni barátságos kapcsolatok általában csak hasznosak lehetnek.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!