Európa őrhelyén
1938 július 6 ― 1939 november 29
(idézet: Moszkvai jelentés – Davies)
2
NAPLÓ
Bruxelles, 1939 március 11.
A tegnapi moszkvai rádió és a mai sajtótudósítások közlik Sztálin beszédét, amelyet a 18. pártkongresszus előtt tartott a Szovjetúnió külpolitikájáról. A nyilatkozat nagy fontosságú. Világos figyelmeztetés volt a francia és az angol kormányokhoz címezve, hogy a Szovjet megunta a támadókkal szembeni „elméleti síkon mozgó” ellenállást.
Sztálin beszéde körülbelül a következőket tartalmazta: 1. Minden országgal békét és barátságos kapcsolatokat óhajtunk; éppen így kívánjuk — amennyire csak lehetséges — kereskedelmi kapcsolataink megerősítését is. 2. Keressük más népek barátságát, különösen a szomszéd államokét. 3. A megtámadott nemzeteket támogatjuk függetlenségük megőrzéséért folytatandó harcukban. 4. Mi magunk nem félünk a támadástól s készek vagyunk arra, hogy akár keletről, akár nyugatról jövő támadás esetén kétszeres erővel üssünk vissza.
A „nem támadó államok”, különösen Anglia és Franciaország — folytatta — „mindinkább visszahúzódnak”, amennyiben „egyik engedményt a másik után teszik” a diktátoroknak. Tökéletesen feladták — mondta tovább — az egyetemes biztonság és a „békebontó” elleni közös arcvonal politikáját.
De még fontosabb, hogy vádat emelt a két ország ellen, amelyek szerinte saját érdekükben Németországot a Szovjetúnió megtámadására uszítják; szándékaik önzőek, mert a, harcoló felek kimerülésekor „a béke érdekében közbelépve”, olyan békefeltételeket akarnának diktálni, amelyek saját érdekeiket kielégítik.
Azt is mondta továbbá, hogy Franciaország és Anglia kiszolgáltatták Ausztriát Németországnak; Csehszlovákiának tett ígéreteiket nem tartották be, sajtójukban állandóan „hazugságokat hirdettek” az orosz hadsereg állítólagos gyöngeségéről és a Szovjetúnióban uralkodó rendetlenségről, csak azért, hogy Németországot a Szovjetúnió ellen háborúba kergessék, abban a hiszemben, hogy Oroszország majd könnyű zsákmány lesz.
Sztálin így fejezte be beszédét: „Minden látszat amellett szólt, hogy a támadót bátorítani akarták”.
Ahogy Oroszországot ismerem, mindez nagyon lehangoló és rossz előjel azokra a tárgyalásokra nézve, melyek a brit külügyminisztérium és a Szovjetúnió között megindultak a Lengyelországnak és Romániának német támadás esetén adandó biztosítékok ügyében.
Kétségtelen, hogy eddig ez volt a legélesebb vészjel, mely tudomásomra jutott. Végzetes lenne, ha a demokráciák a rendelkezésükre álló erőket támadás esetén nem használnák fel Hitler ellen.
LEVÉL RICHÁRD S. WHALEY FŐBÍRÓNAK
Bruxelles, 1939 március 20.
Kedves Richard!
Az elkövetkezendő napokban majd nyilvánvalóvá lesz, hogy melyik ajtót óhajtja Hitler maga mögött becsapni: a keletit, vagy a nyugatit. A német stratégiának alaptörvénye, hogy Németország nem viselhet két arcvonalon háborút. Hogy passzív magatartásával rövidesen felhagy, az többé nem kétséges. Azok a jelentések, melyeket a német vezérkar szakfolyóirataiban nyilvánosságra hozott az orosz hadsereg erejéről és kiválóságáról, úgylátszik eltérítik Hitlert a „Drang nach Osten”-tól. Igen felelősségteljes és véleményem szerint nagyon megbízható forrásokból származó értesüléseim szerint Hitler kétségbeesett erőfeszítéseket tesz aziránt, hogy Sztálint Franciaországtól és Angliától elidegenítse. Félek, hogyha az angolok és a franciák nem ébrednek fel idejében, úgy ez sikerülni is fog. Ha ez bekövetkezik, úgy Nyugat-Európa ellen fordulhat, anélkül, hogy egy keleti támadástól tartania kelljen.
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
CHAMBERLAIN „TÉTLENSÉGÉRŐL”
Bruxelles, 1939 március 24.
Sir!
A kisebb nemzetek itteni képviselői általában utalnak arra, hogy bár Chamberlain miniszterelnök birminghami beszédében elítélte Németország bevonulását Csehszlovákiába, ennek ellenére a brit kormány — jóllehet azóta egy hét telt el — még mindig nem hozta létre Anglia, Franciaország és a Szovjetúnió közös frontját, ami éppen az ellenkezője Hitler gyors balkáni eljárásának.
NAPLÓ
London, 1939 április 3.
Hétvégére tegnap ideérkeztem, hogy Winston Churchillt falusi birtokán felkeressem. Ma reggel pedig hosszasan beszéltem Joe Kennedyvel. Nagyon behatóan megtárgyaltuk az európai helyzetet. Kennedy igen pesszimista. Én is.
Ez alkalommal alaposan megvizsgáltuk az orosz kérdést és megkértem Kennedyt, mondaná meg nevemben Chamberlainnek, hogyha nem vigyáznak, úgy Sztálint Hitler karjaiba kergetik. Nagybritannia és Franciaország megsértették akkori szövetségesüket, Oroszországot, azáltal, hogy kizárták a müncheni egyezményből; a Szovjet most már bizalmatlan és fél, hogy Anglia és Franciaország úgy kapartatnák ki vele a gesztenyét, hogy a németek elleni harcban magára hagynák. Sztálin semmit sem óhajt inkább Oroszország számára, mint békét és a biztonság kedvéért könnyen Hitlerre fogadhat, legalább is pillanatnyilag. Arra a kérdésemre, hogy olvasta-e a „Tények hivatalos leírása” című dolgozatomat, melyből részére egy kivonatot küldtem, igenlőleg felelt. Azt mondta, hogy elismeri Oroszország jelentőségét a katonai helyzet szempontjából; akárhogyan is lesz, Oroszország a saját érdekében harcolni fog Lengyelországért és Romániáért, függetlenül attól, vajon fennáll-e egyessége Franciaországgal és Angliával. Azt feleltem, hogy véleményem szerint ez az elmélet helytelen. Oroszországban alaptörvény: a cél mindenekelőtt. A Szovjet kétségbeesetten küzd azért, hogy a háborútól távol maradhasson, ámbár, jól tudja, hogy, hála fölényének, a Franciaországgal és Angliával való egyesülése esetén Hitlert megverhetné, vagy a háború megkezdésétől visszariaszthatná, értésére adva, hogy egyszerre lenne mindhármukkal dolga. A fontos és megbízható források légiója arra a meggyőződésre hangolt, hogy Hitler semmilyen erőfeszítést nem sajnál azért, hogy Sztálint Franciaországtól és Angliától elcsalja, mivel a katonai siker szempontjából életfontosságú számára, hogy keleti ajtaja bezáródjék, még mielőtt a nyugati arcvonalon támadást kockáztatna. — De bármi is legyen ennek az oka, bizonyos, hogy a londoni légkörben lehetetlen ma hatást elérni.
Itt körülbelül Winston Churchill az egyetlen, aki a fenyegető szerencsétlenséget felbecsüli. Megnyugtató volt tőle hallani, hogy ez év közepéig „megszűnik ez az átkos, zsaroló légkör, mert addigra felkészülünk”.
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
LLOYD GEORGE VÉLEMÉNYÉRŐL
AZ OLASZ HELYZETTEL KAPCSOLATBAN
Bruxelles, 1939 április 4.
Sir!
Mr. Lloyd George kijelentéseivel kapcsolatban ezeket mondja a jelentés:
Életszükséglet, hogy Anglia minden hátsógondolat nélkül és haladéktalanul, a legenergikusabb eszközökkel megnyerje Oroszország együttműködését világosan körülírt és részletezett kölcsönös katonai segélynyújtásra.
Beszélt „Neville”-lel (Chamberlainnel) Itáliáról és azt hiszi (már mint Lloyd George), hogy Mussolini csak arra vár, hogy Hitler Franciaország figyelmét magára vonja, hogy aztán katonai előretörést hajthasson végre Afrikában. Ezt valószínűleg a Földközi-tengernek a csapatszállítások elől váló elzárása követné, ez esetben pedig Franco Spanyolországával karöltve a hadihajók és csapatszállítóhajók útvonalait, melyek a Szudán és Dél-Afrika felé irányuló katonai hadműveleteket szolgálják, atlantióceáni spanyol támaszpontokról kiinduló német tengeralattjárók veszélyeztetnék.
NAPLÓ
Bruxelles, 1939 április 15.
Az elnök ma egyenesen megkérdezte Hitlert és Mussolinit: „Hajlandók-e biztosítékot nyújtani aziránt, hogy haderejükkel nem támadják meg a felsorolt következő független államokat s nem kísérelnek meg betörni azok területére?” A felsorolt huszonkilenc állam között szerepel Oroszország is. Az elnök hozzáfűzte, hogy kedvező válasz esetén hajlandó erről értesíteni az érdekelt országokat, aminek következménye kétségenkívül kölcsönös megnemtámadási szerződések létrejötte lenne.
NAPLÓ
Bruxelles, 1939 április 17.
A mai sajtó jelenti, hogy Kalinin, a Szovjetunió elnöke, ezt táviratozta az elnöknek: „Szerencsekívánataim és mély rokonszenvem a fennkölt szellemű felhívásért, melyet Hitlerhez és Mussolinihoz intézett”.
NAPLÓ
Bruxelles, 1939 április 18.
Ma az elnökhöz és az államtitkárhoz eljuttattam személyes üzenetemet, mely szerint Hitler elhatározása arról, vajon e nyáron a béke vagy a háború uralkodnak-e Európában, attól függ, sikerül-e Angliának és Franciaországnak végleges megegyezésre jutnia Oroszországgal. Ez esetben a Szovjet e két hatalomnak lengyelországi német támadás esetén katonai segítségét biztosítaná.
NAPLÓ
Bruxelles, 1939 május 3.
A német lapokban megjelent tiltakozások tajtékoznak a Lengyelország iránti gyűlölettől. Tehát Lengyelország megtámadása elháríthatatlanul bekövetkezik. Nagybritannia nyíltan biztosította Lengyelországot segítségéről, támadás esetén. Sőt Anglia fenntartotta magának elhatározási szabadságát az események további fejlődéséhez mérten. Kénytelen lesz magatartását egyedül Lengyelország elhatározásához szabni. Ez nagyon veszélyes helyzet, tekintve, hogy Danzig és a lengyel korridor forr a német boszorkányüstben. Mindenesetre rendben lenne a dolog, ha az angoloknak és a franciáknak biztos katonai egyezményük volna a Szovjettel, mert azon esetben, ha Németország megkísérelné Lengyelország megsemmisítését, egyszerre két fronton lenne kénytelen felvenni a küzdelmét. De amíg ilyen egyezmény nem jön létre, addig Nagybritannia veszélyes kockázatot vállal magára. Az események valószínűleg azt jelentik, hogy a tárgyalások az angolok, franciák és a Szovjet között Moszkvában eredményesen záródtak.
NAPLÓ
Bruxelles, 1939 május 4.
Amíg a brit külügymisztérium abban a hitben él, hogy „egyoldalú szerződések”, melyekben Nagybritannia az európai államoknak biztosítékokat nyújt a támadóval szemben „egyetemleges biztonságot” eredményeznek, Hitler a „kezdeményezés” erejéből profitál és ujját a „fegyver ravaszán tartja”, amennyiben a balti és skandináv államokat felszólította megnemtámadási szerződések kötésére. Valószínűleg úgy gondolja, hogy egyeseket közülük „megfoghat”. Mindezek a kis államok most halálos rémületben élnek. A német presztízs hatalmasan megnőtt, míg az a hit, hogy a nyugati demokráciák képesek és akarnak biztonságot és valódi segítséget nyújtani, nagyon gyorsan alábbszállott. Reakciójuk a német nyomásra, egyenes arányban áll majd a Németországhoz való közelségükkel és a félelemmel, amelynek hatása alatt állanak. Minden valószínűség szerint Dánia, Észtország és Lettország semmit sem tudnak majd a német nyomással szemben latba vetni.
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
LITVINOV KÜLÜGYMINISZTER TÁVOZÁSÁRÓL
Bruxelles, 1939 május 10.
Sir!
az említett esemény itteni megítéléséről bátorkodom a következőket jelenteni:
A Litvinov külügyminiszter távozásáról szóló hír az itteni diplomáciai testületben a szenzáció erejével hatott.
Oroszországgal szomszédos két állam képviselői, akikről azt hiszem, hogy a Szovjetúnió helyzetével tisztában vannak, a következő elméletet fejtették ki előttem:
- a)Sztálin nem bízik Franciaországban vagy Nagybritanniában s attól fél, hogy egy európai háborúba keveredhetik és „egyedül marad a porondon”, mialatt a többiek megmentik az irhájukat.
- b)Sztálin az elmúlt márciusban, a 18. kommunista pártkongresszus előtt tartott beszédében, világosan és félreérthetetlenül megmondta, hogy ami Európát illeti, a további együttműködésről lemond és a legnagyobb óvatossággal kíván eljárni, „nehogy a háborús uszítók, akik megszokták, hogy másokkal kapartassák ki a sültgesztenyét, országukat háborús viszályba keverjék”.
- c)A Szovjet mind eszmei, mind gazdasági okokból határozott békepolitikát folytat.
- d)A szovjetkormányt a türelmetlenségig felháborítja az utóbbi időben követett elkenési eljárás és lándzsát tör amellett, hogy a támadók semmilyen más nyelvet nem értenek meg, mint határozott jellegű, drasztikus katonai szerződéseket, melyek egyedül alkalmasak a béke megóvására.
- e)Az utóbbi két év alatt Litvinov minden erőfeszítése, hogy a nyugati hatalmakat ez álláspont helyességéről meggyőzze, sikertelen maradt.
- f)Ezért új külügyminiszternek kell jönnie, aki képes lesz szilárd, reális állásfoglalásra ezeknél a diplomáciai tárgyalásoknál, melyek eredménye nem lehet más, mint a támadóval szemben megfelelő gyakorlati ellenállás biztosítása vagy pedig a Szovjetúnió visszahúzódása az ügyektől.
A szóbanforgó itteni két külképviselet vezetői meg voltak róla győződve, hogy Litvinov távozása a függőben lévő diplomáciai tárgyalásokban beállott nehézségekről tanúskodik és hogy a kísérlet sikertelensége, hogy Oroszországot bevonják a háborúba, nagyon komoly kihatással lesz az európai békére és Hitler gyors eljárását eredményezheti Lengyelország ellen. Nagyon félek attól, hogy ez az álláspont helyes. De még mindig reménykedem, hogy Anglia és Franciaország valamilyen megoldást találnak.
Európában határozottan hajlanak arra, hogy az Oroszország erejével és katonai hatalmával kapcsolatos tényeket kétségbe vonják. A lord Londonderry könyvében nyilvánosságra jutott hitleri nyilatkozatokat, melyekben Hitler nagy tisztelettel emlékezik meg Oroszország erejéről és katonai hatalmáról, valamint a német és egyéb szakértőknek a nyilvánosság számára ugyancsak hozzáférhető megállapításait, Európában nem hiszik el.
KIVONAT A BRUXELLESI NAGYKÖVETSÉG JELENTÉSÉBŐL
A VON RINTELEN SZÁZADOSSAL TARTOTT MEGBESZÉLÉSRŐL
Bruxelles, 1939 május 17.
Németország kétségbeesett kísérletet tesz Oroszország semlegességének megtartására, hogy a török esethez hasonló balsiker megismétlődését elkerülje. Azt mondta, hogy Szirovicsot, a hajdani csehszlovák tábornokot, Hodzsa utódját a miniszterelnökségben, a nácikhoz való átállása után Hitler kétszer Moszkvába küldte követségbe, hogy az ottani barátokkal és tisztekkel érintkezést keressen, Hitler minden eszközt felhasznál, hogy a brit-szovjetorosz szövetséget megakadályozza. Rintelen* annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy könnyen lehetséges Németország és Oroszország megegyezése. Hozzáfűzte továbbá, hogy a nyugati demokráciákra nézve döntő jelentőségű lenne, hogy Nagybritannia azonnal egyezzen meg Oroszországgal.
―――
* Von Rintelen százados, az elmúlt háború ismert német ügynöke az USA-ban, ma megbeszélésre kért fel. Erősen antinácistának és anglofilnek látszott. Sok mindenről beszéltünk. Fentebb csak az Oroszországgal kapcsolatos megjegyzéseit közlöm.*
NAPLÓ
Bruxelles, 1939 május 27.
Sajtójelentések szerint a brit és francia nagykövetek egybehangzó emlékiratot nyújtottak át Molotov miniszterelnöknek a három állam közt most tárgyalásra kerülő kölcsönös segélynyújtási egyezményről.
NAPLÓ
Bruxelles, 1939 május 29.
Molotov állítólag fogadta a brit nagykövetet, aki pár órát nála töltött, hogy az angol-francia javaslatok néhány pontját, melyekre nézve Molotov magyarázatot kért, megvilágítsa.
NAPLÓ
Bruxelles, 1939 május 31.
A moszkvai rádió és a sajtó Molotov beszédét közli a Szovjet külső kapcsolatairól. A beszéd lényege a tudósítások szerint ez volt:
A szovjetkormány nem ringatja magát ábrándokban a nemzetközi helyzetet illetően, mely a valóságban nagyot romlott.
A müncheni megállapodást erősen bírálta.
Ezt mondta: „A béke mellett és a támadások ellen vagyunk, de nem felejtjük el Sztálin figyelmeztetését, hogy nem lehet célunk mások számára kikaparni a tűzből a sültgesztenyét.” Majd pontosan felsorolta a minimális előfeltételeket, melyek mellett Franciaországgal és Angliával a Szovjetúnió hármas szerződést kötne. 1. Azonnal védelmi jellegű szerződést kell kötni a három fél között kölcsönös segélynyújtásra. 2. Mindhárom félnek biztosítékot kell adnia aziránt, nehogy valamely támadó állam egy nemtámadó kelet- vagy középeurópai államot megtámadhasson. Ezeket a biztosítékokat kivétel nélkül és pontosan körülírva ki kell terjeszteni az Oroszországgal határos kisebb európai országokra is. 3. Határozott, konkrét és körülírt egyezménynek kell létrejönnie a három állam között, amelyben pontosan felsorolandó, hogy milyen módon, milyen mértékben, milyen formában és mikor kell segítséget nyújtani a támadó ellen.
A franciák és angolok javaslatai nem vállalják a tökéletes kölcsönösséget és a kötelezettségek egyenlőségét. Nem tartalmadnak olyan megállapodást, hogy Nagybritannia és Franciaország Oroszország segítségére sietnének, ha ez utóbbit megtámadnák; másodszor nem tartalmaznak biztosítékokat a Szovjetúnió kisebb peremállamai számára, éppoly kevéssé, mint az északnyugati határon fekvő kisállamok védelmére sem, azon esetre, ha ezek egyike nem lenne képes semlegességét megőrizni.
Az angol-francia javaslat annyira körülbástyázza függelékekkel a kölcsönösségi elvnek tett engedményeket, hogy „csupán látszólagos haladásnak mondható”.
Szerinte az új javaslatok egyáltalán nem nyújtanak az eddiginél nagyobb biztosítékokat a balti államoknak. Molotov végül megállapítja, hogy Nagybritannia és Franciaország azt követelték a szovjetkormánytól, hogy egyedül kötelezettségeket vállaljon magára olyan öt középeurópai állam védelmére, melyeknek biztonsága Franciaország és Anglia szempontjából is fontos. A Szovjetúnió kénytelen ezt a felelősséget elhárítani magától mindaddig, amíg Nagybritannia és Franciaország nem vállalnak hasonló kötelezettséget a három balti állammal szemben, melyek biztonsága és semlegessége viszont a Szovjetúnió számára nagyfontosságú.
Molotov beszédét egy ominózus célzással fejezte be, amolyan gyengéd figyelmeztetéssel, amely nyilván határozott célt szolgált: „Szívesen megjavítjuk Németországgal kereskedelmi kapcsolatainkat. A tárgyalások fonalát tálán újból felvesszük.”
KIVONAT A BRUXELLESI NAGYKÖVETSÉG JELENTÉSÉBŐL
EGY ÉRDEKES DIPLOMÁCIAI NYILATKOZATRÓL
Bruxelles, 1939 június 21.
Kérdésemre, hogy mi a véleménye egy nyári háború lehetőségéről, …. úr úgy nyilatkozott, hogy ezt a legnagyobb mértékben valószínűtlennek tartja, ha Oroszország az Angliával és Franciaországgal való megegyezéstől távoltartható, ellenben egy háromhatalmi egyezmény létrejötte Oroszország, Nagybritannia és Franciaország között majdnem biztosan siettetné a háború kitörését. Gondolatmenete ebben a kérdésben — jobban mondva az előttem feltárt gondolatmenete — ez volt: Oroszország nem lenne visszatartható attól, hogy rendszeresen válságokat hozzon létre, melyektől ezideig távolmaradt. Az érvelésnek ez a módja, egybevetve …. úr nyilatkozatával, világossá tette előttem, hogy a fasiszta államok — jobban, mint bármi egyébtől — tartanak egy szilárd front képződésétől az orosz hatalom részvételével, a totális támadószellem ellenében; Szinte naivnak tűnt a mód, ahogy …. úr éreztette velem kormányának aggodalmát Oroszország irányában és leleplezte állhatatosan táplált reményüket aziránt, hogy Moszkva nem fogja felhasználni befolyását a demokratikus védőfal megerősítésére. Megkérdezett, hogy mit tartok Oroszország erejéről a jelenlegi kormányforma alatt, amire azt válaszoltam, hogy az orosz katonai és gazdasági hatalom, akár kommunista vagy más politikai alakzatban is jelentkezzék, — mérhetetlen lesz.
Befejezésül megjegyzem, hogy …. úrral folytatott beszélgetésből azt a benyomást nyertem, hogy országa meleg rokonszenvet táplál Németország és Itália politikája és érdekei iránt, sőt az is lehetséges, hogy formális egyezmény keretében együttműködik velük.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!